A női labdarúgás magyarországi története
A női futball nem egy újkeletű szeszély, amit a nők csak azért űznek, mert ezt is el akarják venni a szegény férfiaktól. Dehogyis: amióta van két lábunk és a rendelkezésünkre áll egy kerek, rúgható tárgy, azóta focizunk.
Kínában ugyan cu-csünek hívták a játékot a Han-dinasztia alatt (azaz i.sz. 25-220-ig), de a nők ebben is részt vettek, ahogy az 1790-es években a mai Skócia területén is tartottak éves bajnokságokat. Angliában az első feljegyzett meccset 1895. március 23-án játszották.
Ugyan a 32 évvel korábban alapított Angol Labdarúgó-szövetség (FA) bevezette a szabályzatába az erőszak általános tiltását a pályán, és a nők számára is társadalmilag elfogadottabbá vált a focizás, az 1890-es évekre az FA már nem kért a női játékosokból. Már ekkor figyelmeztették a klubokat arra, hogy a hölgyek mérkőzéseire ne bocsátsák rendelkezésre a pályáikat. Így hát hiába volt népszerű sport a foci a nők körében is a 19. században, az 1900-as években csökkent a popularitása. És ez így is maradt egészen az I. világháborúig.
Az I. világháború alatt, 1915 és 1919 között a férfi labdarúgást általánosan felfüggesztették. A férfiak háborúztak, a nők dolgoztak és szabadidejükben fociztak. A ’20-as évek fordulóján azonban, ahogy a férfiak gyorsan visszafoglalták a focipályáikat és a munkahelyeiket, a női futball virágzását nem tudták eltaposni.
A Dick, Kerr Ladies F.C. csapata, 1922.
Az I. világháború után a női foci Angliában is virágzásnak indult. A Dick Kerr Ladies csapata 1920-ban négy nemzetközi hazai találkozót játszott a női sportok szószólója, Alice Milliat által vezetett francia csapat ellen a stockporti Deepdale-ben Manchesterben, majd a Stamford Bridge-en. A Dick, Kerr Ladies ezután Franciaországban játszott újabb négy városban: Párizsban, Roubaix-ban, Le Havre-ben és Rouenban.
Olyannyira, hogy mikor a hölgyek hazaértek Angliába, a fociláz a tetőfokára hágott, és szélsebesen fogytak a december 26-ára kitűzött, a St. Helens csapat elleni mérkőzésükre. A játék napján 53 ezer néző özönlötte el a liverpooli Goodison Park stadionját. Ráadásul - az egyik játékos, Alice Stanley naplója szerint - további 10-15 ezer szurkolót haza kellett küldeni a bejáratnál, mert egyszerűen már nem fértek volna be az arénába.
Azonban a mai napig a Dick, Kerr Ladies és St. Helens mérkőzése tartja a nézőcsúcsot egy női meccsen, amit 2012-ben, a londoni olimpián sikerült überelni: a brazilok felett aratott angol győzelmet több, mint 70 ezren nézték a Wembley stadionban.
A Dick, Kerr Ladies egyébként 4-0-ra elverte a St. Helenst. A meccs érdekessége, hogy karácsony révén jótékonysági mérkőzés volt, melyet a sebesült és munkanélküli háborús veteránok támogatására szerveztek. A meccsen befolyt adományok (a jegyeket nem számítva) mai árfolyamon 140 ezer fontra, 65,4 millió forintra rúgtak, ami a Lancashire Evening Post cikke szerint „simán rekordösszeg egy angol jótékonysági mérkőzésen”. Óriási sikertörténet és női győzelem.
Preston Ladies Football Club a taktikát beszéli át egy mérkőzés előtt, 1939.
A Goodison-bravúr után folytatódott a női labdarúgás, még pontosabban a Dick, Kerr Ladies diadalmenete. A hatalmas mennyiségű pénz és a női labdarúgás mérhetetlen sikere szemet szúrt az FA-nak, hiszen nem az ő hatáskörükben vagy irányításuk alatt zajlottak az események. És ami még rosszabb volt: egy idő után a jótékonysági meccsek bevételeit már nem a katonák támogatására fordították, hanem politikai és a munkásosztályt segítő célokra. Olyan dolgokra, amik abszolút establishment-ellenesek voltak.
Így hát egy évvel az 53 ezer nézőt vonzó játék után az FA megszavazta a női futball betiltását. Oké, arra azért nem volt hatáskörük, hogy a komplett sport űzésétől eltiltsák a nőket, de azt megtehették, hogy a játékosokat egyszerűen nem engedték az FA-val kapcsolatban álló klubok pályáira (ismét). - szólt az FA Konzultatív Bizottságának közleménye.
Persze, ezek nagyon jól csengő érvek. Csakhogy a Dick, Kerr Ladiesről szóló könyv szerzője, Gail Newsham szerint a háttérben valójában a puszta irigység állt. 1920-ban ugyanis a Labdarúgó-szövetség rengeteg pénzt feccölt a férficsapatokba, gyakorlatilag megduplázták a klubjaik számát. Az emberek viszont a női focimeccsekre jártak a férfiaké helyett.
A tiltás hatása azonnal érezhető volt: egy pillanat alatt eltörölte a szurkolói tömeget. A csapatoknak parkokban, rögbi vagy atlétika klubokban kellett játszaniuk, ám egyik sem tudta biztosítani a stadionok méreteit.
A női futballt azonban nem a figyelem élteti. Nem a kárörvendés a férfiak féltékenységén. Éppen ezért, a tiltással dacoló játékosok támogatására létrehozták 1921-ben, a sokkoló bejelentés után néhány héttel a Női Angol Labdarúgó-szövetséget (ELFA).
1970 egyébként is fordulópontnak számított a női labdarúgás történelmében: ekkor rendezték meg az első világbajnokságukat. Ennek ellenére újra feltámadt az érdeklődés a női foci iránt: több tízezren követték a mérkőzéseket, melyek végén Dánia vihette haza a kupát. 14 évvel később az UEFA megrendezte az első hivatalos női Európa-bajnokságát (amit azóta is egy évvel a férfi Eb után tartanak) több európai országban. 1991-ben pedig a Kínában rendezett világbajnokság is megnyitotta a kapuit a női játékosok előtt.
A jelenlegi Európa-bajnok csapat az angol válogatott, akik 2022-ben nyerték meg az Eb-t. Ez nagy szó, mert az angol labdarúgók a férfi válogatott 1966-os világkupa győzelme óta egyetlen rangos tornát sem nyertek.
A magyar labdarúgás története
A női futball magyarországi útja
A magyar futball országos felvirágzását a tízes évek második felében, az MTK-féle aranycsapat formájában szakmai sikerkorszak is követte. A „hölgyek” talán a fentiek miatt maradtak ki a meccstudósításokból. De még talán azért is, mert számukra egy mérkőzés megtekintése hangsúlyozottan társasági eseménynek számított, és a háború vagy a frontra, vagy munkába szólította mellőlük a vőlegényt, férjet, fiút vagy apát - miközben rájuk is nagy anyagi és személyes terhet hárított.
A húszas évek közepére viszont a nők is visszatértek a tribünökre, és nemcsak a kényelmesebb, drágább páholyokba, hanem a pótszékes szektorba is. A két világháború közti két évtized sportsajtója továbbra is gyakran vette egy (immár nem malomkerék)kalap alá a közönség nőtagjait, és szónokolt általánosságban arról, mennyire csinosak, csúnyák, hangosak vagy önérdekvezéreltek. Az előző időszaktól eltérően azonban az újságírók a hölgydrukkereket egyesével is rendszeresen megfigyelték, megszólították, saját hangot-nyilvánosságot biztosítva számukra.
Az eddig dísz- vagy épp jutalmazószerepet betöltő távoli, névtelen „hölgyből” a tribünök - jó értelemben - megszokott jelensége lett. Ami részben a sportsajtó professzionalizációjának, sokszínűvé és személyesebbé fejlődésének a következménye, egyszersmind talán a labdarúgók körül kialakuló sztárkultuszé is. A „bájos hölgyszurkoló” korábban kialakult, arcvonások nélküli portréját persze nem égették azonnal hamuvá a háború lángjai.
„Talán az egész világon Budapest dicsekedhetik a legtöbb hölgyszurkolóval. Még az állóhelyen is szép számmal találunk hölgyeket, hát még az ülőhelyeken… Reggelente nem ritkaság nálunk a sportlapot olvasó aktatáskás hölgy, aki éppen a harmadik dugó leírásába merül el, felidézve emlékeit kedvenc csapatának sorsdöntő mérkőzéséről.”
„A hölgyszurkolóknak a sajátos szempontjait mi sohase vettük figyelembe - ezután se vesszük -, mert a sport nem ismer nemeket.” (Sporthírlap, 1937)
A legtöbb hölgyszurkolós híradás természetszerűen a Hungária (az MTK profi csapata futott e néven) és a Ferencváros drukkereit énekelte meg.
A „nem ért hozzá” toposza természetesen tovább bimbódzott, sőt a szurkolónő „nézőtéri ballaszt”-ként való felfogása is elterjedt. A nő eszerint azért jár meccsre, hogy mutogassa magát, felvonultassa legújabb ruháit, idegesítse férfikísérőjét, ostobaságokat beszéljen. A Sporthírlap (t. l.) szignójú tudósítója kegyelmet nem ismerő gúnnyal foglalta tíz, kivétel nélkül elítélő pontba „a hölgyszurkolók természetrajzát” (1939).
„A hölgyszurkoló úgy érzi, hogy miatta van a meccs, s az egész pálya legyen megtisztelve, hogy ő kijött. Ehhez képest a hölggyel nagyon finoman kell bánni, s mindannyiszor felelni kell neki, valahányszor kérdez. Ez azonban nem könnyű, mert:
- Ha részletesen magyarázol, elunja.
- Ha ideges vagy, könnyezni kezd.
- Ha szakszerű vagy, kinevet.
- Ha viccelsz vele, megsértődik.
- Ha nem felelsz, parasztnak nevez.
- Mindegy, hogy mit csinálsz, úgysem érti meg. De ha véletlenül megértené is, akkor is letagadná, hogy érti. Dehogyis érti ő!
5. „Mennél szebb a hölgy, annál kevésbé ismeri a szabályokat, s annál kevésbé érdekli a mérkőzés. Feltűnően szép hölgy le sem néz a pályára.” A megszemléltetett és csúnyának találtatott nők egyébként is külön kategóriáját képezték az élcre méltó témáknak.
A tudósítások azt sejtetik, hogy a presztízsmeccseken (válogatott találkozók, nemzetközi klubmérkőzések, hazai rangadók) különösen feltűnő volt a hölgyszurkolók tábora. Vajon tényleg többen jöttek, vagy csak a nők egy „feltűnőbb”, a társadalmi ranglétrán magasabb pozíciójú rétegének megjelenése tette kiáltóbbá a hölgyjelenlétet ezeken az eseményeken? Nehéz megmondani.
„Nemcsak sportesemény. Társadalmi esemény is. Ez az a mérkőzés, amely mindig a legtöbb laikus nézőt vonzza ki a tribünökre, az osztrák-magyar mérkőzésen vannak a hölgyek a legnagyobb számban képviselve. […] A nézőtér: garden party, théâtre paré. […] Az osztrák-magyart végignézni: társadalmi kötelesség, divat.” (Sporthírlap, 1935)
Persze a nők nem csak reprezentáció céljából foglaltak tért a pályákon. A kényszerűségből kilátogatóktól a dulakodókig az asszonydrukkerek színes és népes tablója tárul elénk. A futballista- és edzőfeleségek (mint majd szólunk róluk) inkább a szakértő hölgyközönség csoportjába sorolhatók, de például a honi futballtörténet drámai pályát befutó sztárja, Orth György (aktuális színésznő) felesége csipkét horgolt a nézőtéren.
„Hűségesen ott van minden MTK-meccsen a Gyurival. S le nem veszi szemét a pályáról - ha Gyuri játszik. De ha nem játszik is a népszerű Gyuri, Orthné ott ül mellette hűségesen a páholyban, de ilyenkor ügyet sem vet - a játékra.” (Nemzeti Sport, 1924. április 1.)
Hasonló vérmérsékletű teremtés lehetett az is, aki Hungária-Fradi találkozón, az elsőrendű páholy első sorában „az egész mérkőzés alatt regényt olvasott. Szünet nélkül, még a mérkőzés legizgalmasabb jeleneteiben sem pillantott fel.” (Nemzeti Sport, 1939.)
Voltak asszonyok, akik stanicliban szolgálták fel férjüknek a nézőtérre exportált vasárnapi ebédet. Olyanok is, akik télvíz idején az elegáns bunda alá rejtett pálinkás üveg tartalmával hevítették magukat. Egyeseket az sem tántorított el, ha a Fradi egy debreceni vizitje alkalmával a futópályán felsorakoztatott pótszékekre, egy Hungária-UTE rangadón pedig az újpesti játékteret körbeölelő „motorkerékpár-pálya nyaktörően meredek lejtőjére” szorultak. „Számos csinos hölgyet láttunk itt székeiken egyensúlyozni” (Sporthírlap, 1927.)
Előfordult, hogy a meccs egyik vagy másik aktorát csupán a hölgyek nemeslelkűsége mentette meg. Egy Lapterjesztők kontra Siketnémák találkozó közben kiderült, hogy előbbieknek nem futja a Thököly úti pálya bérére. A mérkőzés bevétele annyira kevés volt, hogy a Lapterjesztők a pályabért sem tudták belőle kifizetni. A pályabérlő KASC-nak pontosan még 3.25 Pengő követelése volt. A baj ekkor történt, mert a Lapterjesztők elnökének, intézőjének és drukkereinek összesen nem volt annyi pénze, hogy a követelést ki tudták volna egyenlíteni. Az élelmes intéző pénz hiányában ezért a csapat használt labdáját ajánlotta fel az összeg fedezésére, de a KASC ezt nem fogadta el. Sőt a Lapterjesztő-játékosokat le akarták zavarni a pályáról. A mérkőzés folytatása már-már veszélyben forgott, mikor az utolsó pillanatban a Lapterjesztők egyetlen hölgydrukkere erszényébe nyúlt, és kiürítve annak tartalmát, kifizette a követelést. A meccset így tovább folytathatták, s - ami a Lapterjesztőnél ritka - győztek is. (Nemzeti Sport, 1930.)
A rákospataki Juventus részéről nemcsak a szurkolók próbálták szöges bottal lohasztani a nagytétényi iparosok játékkedvét, hanem maga a mezőny is négyesével ütlegelte az ellenfél egy-egy képviselőjét. Az egyik áldozatot „végül is a VI. kerület egyik játékosa és a nézőközönségből berohant - két hölgy mentette ki szorongatott helyzetéből.” (Nemzeti Sport, 1931.)
A nők egy része sajnos a nézőtéri etikett kevésbé emberbarát fejezeteit is alaposan kitanulta. „Egy Sabaria-drukker hölgy bottal nekiment egy Hungaria-drukker úrnak, és addig verte, amíg az úr ki nem vetkőzött a lovagiasságából, és maga is erőszakhoz nem nyúlt” - mindezt az Üllői út állóhelyes tribünjén (Pesti Napló, 1928. október 23.)
Ennél is nagyobb vihart kavart egy szegedi játékos húga, Bárkányi Ilona, aki egy 1938-as Szeged-Kispest találkozó alkalmával olyan vehemenciával sértegette Klein Árpád játékvezetőt, hogy az MLSZ fegyelmi bírája hat hónapra eltiltotta a labdarúgás helyszíni élvezetétől.
Az alábbi, (m. p.) szignóval jegyzett elbeszélés tán még a fenti eseteknél is elevenebben - és irodalmibb igénnyel - adja vissza a női szurkolók jelenlétének alapvetően pasztell árnyalatait (Sporthírlap, 1932.):
„Két hölgydrukker ült előttem vasárnap az újpesti stadion terasz-tribünjén. A két Miss Futball szíve, mint a következőkből méltóztatnak látni, békebeli hevességgel dobogott a Hungária út kék-fehér klubszínű fiaiért. Folyik a játék, izgalmuk - ha lehet - még nagyobb méreteket ölt, az Újpest ellenfele kapuja előtt nyilvánítja gólszerző vágyait, fogynak a percek, fogy a hölgyek kókuszcsókja, és amikor Szalay azt a bizonyos… 1:0! termoszt, és mint nagy ünnepségeken szokás, isznak India, Olaszország és Káposztásmegyer tea néven egyesített termékéből. Az a bizonyos jelenet következik, amikor az egyik Szabó a cipészipar stoplis termékével a másik Szabó iránti érzelmeinek radikális módon ad kifejezést. A hölgyek most még nagyobb izgalomba esnek, és egyikük olyan jelzőt talált használni az idősebb Szabó ténykedésére, ami az egyik közelben ülő újpesti drukker ellentetszésével találkozott. - Mondja ezt kisasszony a P. - Hogy én a szemébe mondjam?”
1938, a világbajnokság éve. A május végi reggelen álmatagon várja indulását a magyar különítmény. Schaffer és egy zöldruhás fiatal hölgy próbál hangulatot csinálni. Schaffer elemében van. Mindaddig, amíg a zöldruhás hölgy a bajnokságról nem kezd beszélni. E pillanatban hátat fordít az edző és menekül. „Nem akarok a bajnokságról hallani. Beszéljünk inkább a VB-ről!” (Nemzeti Sport, 1938. május 31.)
Nem tudjuk, a pályákon túl az éjszakai életben szintén legendás Spéci az elvesztett döntő után is szívesebben beszélt-e a vébéről, az viszont bizonyos, hogy a harmincas évek hazai futballvilágában már természetes jelenség volt a sztárkultusz. A hölgyek az interjúkban sem tagadták, hogy egy jóképű fedezeteket felvonultató csapatnak könnyebb szívvel drukkolnak, a sportrelikviákat és meccsjegyeket is árusító budai kézimunkaboltban pedig megfordult „egy igen előkelő idősebb hölgy, aki elkérte a Takács II.-t ábrázoló plakátot. Szobadísznek.” (Nemzeti Sport, 1931.)
A rajongók a Ferencváros tea- és táncdélutánjáról sem hiányoztak. Két piruló hölgy közvetítővel kérette asztalához a magyar foci ez idő tájt talán legragyogóbb csillagát, a feszengő Sárosi Györgyöt. „Ám megszólalt a mentőangyal a zenekar személyében. Gyurka hirtelen elhatározással táncra kéri az egyik hölgyet, és elegáns nekirugaszkodással radírozni kezdi a fényesre simított padlót.”
A Sporthírlap nemcsak ezzel a beszámolóval (1934. február 3.) jelezte, hogy figyel a rajongónők olvasótáborára, hanem egy külön számukra készült összeállítással is, amely partiképesség szempontjából taglalta a válogatott tizenegyet.
Sárosi életében nem játszanak nagy szerepet a nők; éppen ezért tud hatást tenni rájuk. Társaságban kitüntető udvariassággal és kedvességgel beszél velük, de amint lehet, otthagyja őket, hogy jogról, irodalomról vagy sportról beszélhessen valakivel. Az a titkos tippem volna az olvasó-hölgy számára, hogy próbáljon jogról, irodalomról és sportról beszélni vele. De ne csodálkozzék, ha Sárosi elmenekül tőle, mert már unja a jogot és az irodalmat. Ő ugyanis kiismerhetetlen. (1937.)
Akadt rá példa, hogy a rajongó nőszemélynek végül sikerült a házasság gólvonalán túlra cseleznie magát. Többen viszont megelégedtek halandó társsal is, akit nem messziről kellett csodálni, hanem akivel egymás mellől csodálhatták a sztárokat. Egy meccs párkereső program gyanánt sem számított hajmeresztő ötletnek, amiről a korabeli apróhirdetések is árulkodnak. Ahogy arról is, a lányok mellé már nem kellett feltétlenül gardedám, ha stadionba készültek, az ottani nyilvánosság előtt nélküle is tisztességgel mutatkozhattak:
„MECCSLÁTOGATÁSRA csinos, intelligens partnernőt keresek. Választ »Hungária drukker« jeligére fiókkiadóba.” (Az Ujság, 1938. január 30.)
„MELYIK intelligens, magas, harmincas izraelita úri fiú lenne szórakozáshoz és futballhoz partnerem. »Állandó páholy« jeligére főkiadóba.” (Az Ujság, 1939.)
Valamikor - nem is régen - még nagyon kevesen látogatták a meccseket a gyengébb nem képviselői. Nagyon alkalmas egy-egy válogatott mérkőzés. Üdítő szórakozás volt szünetekben a színekben pompázó és korzózó hölgygárdát nézegetni. De a nők addig jártak ki a meccsekre, míg lassanként megtanulták, hogy mi az ofszájd, mi a hendsz, drukkolni is kezdtek. Épp olyan lelkesen, épp olyan fanatikusan, de másképp. A férfi lelkesedése indulatból fakad, a nőé: szívből. Vasárnap a nőket figyeltük, és annyi sok szakértő nyilatkozat vagy ősdrukkeri hozzászólás után a legújabb drukker-osztály tagjait szólaltattuk meg. (Sporthírlap, 1933.)
A sportsajtó nemcsak ezen az egy vasárnapon, de egyre több meccsen szólította meg a tribünök asszonyi hadát. Véleményt mondhatott például Telcs Márta (1933): „Disznóság, hogy milyen durvák ezek az olaszok. Így lerúgni. De juszt fogunk győzni! Látja, milyen jó a kis Taki? Cuki!” Szőke Kató (1929): „Újpestet tippelem bajnoknak, lényeges anyagi érdekről van szó: lefogadtam ugyanis az újpesti győzelmet, de ettől függetlenül is megérdemlik, mert szépen dolgoznak és kitartóan, igazán impozáns, amit csinálnak.” Diósdi Ilonka (1939): „Hát tudja, ez nem olyan egyszerű. Én Polgárt hátul játszatnám. Ha Kiszely nem játszhatna, Bíró, Sárosi dr., Toldi, Jakab, Gyetvai lenne a csatársorom.” Steiner Lívia (1939): „Szerintem ugyanis a Hungária csak úgy nyerhet, ha így áll fel: Szabó - Kis, Kállai - Négyesi, Turán, Sebes - Cseh, Müller, Bíró Sanyi, Turay, Titkos. Gondolja, hogy a vezetőség ilyen csapatot állít össze? Ugyebár nem gondolja, mert nem is gondolhatja. - Bravó Korányi, ezt jól csináltad, mindig mondtam, hogy te vagy a legjobb magyar bekk.” A hölgy nemcsak drukkernek kiváló, hanem speakernek is beválna, a szakértelmét illetőleg. (Sporthírlap, 1932.)
A futballista- és edzőfeleségek (lányok, anyák) szakmai nyilatkozataiból külön vademecumot lehetne összeválogatni, holott ők sem kényszerültek rá, hogy feltétlenül elmélyüljenek férjük munkahelyi problémáiban.
Mándiné [férje Mándi Gyula, később az Aranycsapattal is dolgozó szakember, ekkor még játékos]: „Most aztán senki se vonhatja kétségbe, hogy jól játszott az uram. Ha az utóbbi időkben gyenge játékával bűnözött is Gyula, most meg kell neki bocsátani. Elnevezték Faternak és ki tudja, még minek.”
Senkeyné [Senkey „Ica” Imre edző felesége]: „Igazad van, Edit, de hidd el, nekem is éppen elég bajom volt a derbivel. Az uram hetek óta úgy töpreng, mint egy Hamlet. Sokszor éjjel is felkelt, járt a szobában le és fel; töprengett a Kalmár bokáján.”
Kocsisné [férje a válogatottban is szerepelt]: „Na és a Feri… Már egy hete mondta folyton: „Ebbe a meccsbe belefekszünk!” Tudtam biztosan, hogy így lesz. Feri komoly játékos, ha gyengén játszik, keresi az okot, ha jól szerepelt, csak ezt mondja: „Tu...”
A női futball a rendszerváltás után Egerben
1982. május 17-én a Népsport hasábjain a csapatkapitány, Ballagó Erzsébet nyilatkozott, aki elmondta, hogy már akkor majdnem tíz éves volt az egri női foci, ami azt jelenti, hogy a kezdetek 1970 környékére datálódnak. A nyilatkozat idejében a csapat edzője a kórház főkönyvelője Balázs József volt.
A Magyar Labdarúgó Szövetség égisze alatt az 1983/1984-es idényben írták ki először a női országos első osztályú labdarúgó bajnokságot. Tekintettel arra, hogy az azt megelőző időszakban az egri hölgyek sorra nyerték a különböző tornákat, eseményeket, így az első bajnokságban is helyet kaptunk - azaz a honi NB I.
A csapat 1983. szeptember 11-én játsza történelmi, első NB I-es bajnoki mérkőzését. Az együttes meghívást kapott 1983. december 17-e és 18-a között a több, mint 700 néző előtt a Fáy utcában rendezett nemzetközi teremtornára, ami azért emlékezetes, mert az új nemzeti Színházért rendezte meg a Észak-Pesti ÁFÉSZ.
A bajnokság elején csapatunkat ismét meghívták egy rangos nemzetközi tornára. Bár vereséggel kezdtünk, a második fordulóban hazai pályán 200 néző előtt 1-1-es döntetlent értünk el a Csőszerelő ellen, gólunkat Mata lőtte, az ötödik fordulóban pedig szintén Mata góljával az első győzelmünket is megszereztük a Volánbusz csapat ellen.
A harmadik évét kezdte meg vezetőedzőként Benke Ferenc. A legendás Boldvai Gyula vette át a csapat irányítását, a keret nem változott jelentős mértékben. A bajnokság végén az Egri Lendület sportkör 35 éves jubileumára nemzetközi női labdarúgó tornát rendeztek Egerben. I. Boldvai Gyula második évében az előző bravúrt sikerült megismételni, hiszen ismételten a negyedik helyre ért be az Egri Lendület csapata. A csapat részt vett decemberben a Tipográfia nagy szabású rendezvényén és tornáján, ahol a harmadik helyet szerezte meg!
A gárda így állt fel: Bagi Ilona - Soós Edit, Zuznai Anikó, Vajmi Csilla, Szepesházy Krisztina, Szomolyainé, Nagyné, Nagy Dóra, Loy Zsuzsa, Gál Róza, Faragóné. Csere: Kollár, Simon, Bujáki, Lükön, Ballagó.
Nagy Frigyes vette át a csapat irányítását, de rossz hír volt, hogy Papp Annamária a Feminához igazolt, ellenben csatlakozott a csapathoz Kaszáné és Vámosiné. Nem maradhatott el a „szokásos” nemzetközi torna sem, ezúttal Ausztriába invitálták az egri hölgyeket, ahol a második helyet szereztük meg.
Az első fordulóban 200 néző előtt idegenben sikerült felülmúlnunk 4-2-re a Tipográfia csapatát (góljainkat Nagyné, Nagy, Gál, Faragó szerezte). Azonban 1990. A szezont ismét a Szolnok ellen kezdtük, ezúttal idegenben és a : Kollár - Rónai (Vámosi). Soós. Vajmi. Szomolyainé - Haviár. Nagy. Lubai. Lói - Gál. Szabó (Benke). Edző: Nagy Frigyes. Érdekesség, hogy az ősz végén összeállították a szakemberek és újságírok az őszi szezon álomcsapatát, de balhátvéd és jobbszélső pozícióba senkit nem delegáltak, mert megítélésük szerint nem nyújtott senki kimagaslót. Középső középpályán Nagy D., míg balszélsőként Gál R.
Fodor Pál vette át a csapat irányítását és az első fordulóban Szolnokra látogattak, ahol Gál 2 és Nagyné góljaival három gólos győzelmet arattunk. A csapat az ötödik helyre érkezett be, a kapuban Fekete, a mezőnyben Kekecs is egyre nagyobb szerepet kapott.
A bajnokság első híre az, hogy Szepesházy Krisztina Egerből a bajnok Renova együttesébe igazolt. A bajnokságot 400 néző előtt hazai pályán vereséggel nyitottuk. Érdekesség, hogy a szeptemberben esedékes egri bajnokira a Szeged nem jött el, így a két pontot a zöld asztalnál kapta meg a csapat. A téli szünetben az ötödik helyen teleltünk, karnyújtásnyira a dobogótól, míg a góllövőlista második helyén az egri Gál helyezkedett el.
Fodor Pál együttese egy helyet javítva, ismét a negyedik helyet szerezte meg az NB I.-ben. Vinczepapné és Dudásné is egyre több játéklehetőséget kapott.
A szezon Loj Zsuzsanna és Török Ibolya eligazolásával kezdődött, akik Pécsre szerződtek, helyükre Debrecenből érkezett Nagy Erika, Nagy Éva, Póczos Edit és Lőrincz Mónika. Boldvai Gyulához került ismét a csapat, amely a 13 csapatos bajnokság ötödik helyére futott be. Érdekesség ebben a bajnokságban is volt, hiszen a Pepita Sárkányok elleni idegenbeli mérkőzésünk a pálya használhatatlansága miatt elmaradt.
1994. A Boldvai Gyula által vezetett csapat, a Harsányi Diána, Gál Rozália, Lubai Mónika, Fekete Judit, Németh Gréta, Szabó Ilona. Szabó Ilona 26 találattal az NB I. Benkő János második évében javított és az ötödik helyig lépett fel.
FC Eger-Agria Volán: Tóth A. A bajnokság feléig még Gál Rozália vezette a csapatot, de külföldi munkavállalása miatt Boldvai Gyula került vissza a csapathoz. A Fekete Judit vezette együttes a csúcsot és a mélypontot is megélte, hiszen a csapat a hetedik helyen végzett, majd az alsóházi rájátszásban kiesett az NB I.-ből!
EGER: Szvorda - Fekete - Dudásné, Kiss G., Németh G. - Mező (Nagypál), Szabó I., Kovács, Magda, - Kiss T„ Dalka. A csapatban Nagy D., Dudásné, Simon, Fekete J., Zimányi, Nagy B., Magda, Bögös, Bata, Janovicz, Sáfár, Kiss T. Az Eger FC-nek nincsen csapata. A városban Őri János vezetésével működik a Dobó Katica SE, ami termelte a tehetségeket. Az együttes leginkább tornákra, kupákra hivatalos.
Vinczepap János az újjászerveződő csapat edzője, amely az NB II-ben startol, de dicstelenül zárja, hiszen a 18 mérkőzésen gólt sem szerez. Paranai Enikő próbálja rendezni a sorokat, de az együttes a Pest megyei bajnokság Keleti csoportjából az alsóházba jut, ahol az utolsó helyen végez.
2019/2020 - EGER SE, PEST MEGYE II. Kollár Péterhez kerül a csapat irányítása, amely a koronavírus félbeszakadása miatt az ötödik helyen végez. Tamási Viktória, Major Dóra, Ruzsinszki Anna is szerepet kap.
Vitányi László veszi át az irányítást, a csapat több új játékossal bővül, markánsabban szerepel és az ötödik helyet szerzi meg. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően a felnőtt csapat az NB II-ben indul, ahol továbbra is Vitányi László irányít. Az együttes a Keleti Csoport 12. helyén végez. Olyan ismert játékosokat sikerül a klubhoz csábítani mint Nagy Barbara, Kovács Alíz, Pozsgai Melinda, Malinovszky Cintia, Balogh Erika, Gyöngy Gréta. A fiatalok közül a csapatba épül Bukta Nikolett, Kovács Fanni, Varga Janka, Smuczer Mira.
A bajnokságot Vitányi László vezetésével kezdi meg a gárda. A csapat többször is remek játékkal rukkolt elő. A bajnokságot Dr. Vitányi László vezetésével kezdi meg a gárda. Az együttes egyértelmű célja, hogy javítson az előző idény ötödik helyén. Az utánpótlásból felkerül Jakab Zsófia, Pócs Réka, Pifku Vivien. Az együttes az elmúlt évtizedek legnagyobb sikerét elérve a harmadik helyen zárta a bajnokságot.
Futsal csapatunk megnyerte az NB2-es bajnokságot, ezzel történelme során először szerepelhet az élvonalban. A csapatot továbbra is Dr. Vitányi László vezeti. A keret összetétele alapján a vezetőség szeretné ismét a dobogó közelébe juttatni a lányokat.. Az együttes az elmúlt évtizedek legnagyobb sikerét elérve a második helyen zárta a bajnokságot.
Idén először szerepelt a futsal NB1-ben a felnőtt csapat, ahol a bajnokságban negyedik helyen végeztünk, míg a Magyar Kupában bronzérmet szereztünk. A csapat Dr. Vitányi László vezetésével kezdi meg a bajnokságot. Új játékosként Bagó Dóra csatlakozik, az utánpótlásból több tehetség is végleg az első kerethez kerül.
