A Röplabda Tematikus Tervezésének Átfogó Útmutatója

A röplabdát, a gyorsaság és a csapatszellem jellemezte sportágat világszerte milliók élvezik. Ez a játék egyéni ügyességet és kollektív koordinációt egyaránt igényel, így ideális tevékenység a bajtársiasság és a fizikai erőnlét fejlesztésére. A sportág nem csak az erő és a mozgékonyság, hanem stratégiai gondolkodást és precíz technikát is igényel. Miközben a játékosok a háló fölött oda-vissza rúgják a labdát, be kell tartaniuk a játékot szabályozó szabályokat.

A Röplabda Története és Fejlődése

A röplabdát 1895-ben találta fel William G. Morgan, a Massachusetts állambeli Holyoke városában működő YMCA testnevelési igazgatója. Morgan olyan játékot akart létrehozni, amely egyesíti a kosárlabda, a baseball, a tenisz és a kézilabda elemeit, de fizikailag kevésbé megterhelő, mint a kosárlabda, amelyet túl megerőltetőnek tartott a YMCA idősebb tagjai számára.

A röplabda a kezdetek óta jelentős változásokon ment keresztül a szabályrendszerében. Az eredeti korlátlan számú játékost és ütést tettek lehetővé, hogy a labdát a háló fölé küldjék. Idővel a röplabda szabályok fejlődtek, hogy strukturáltabb és versenyképesebb környezetet teremtsenek. A játékosok számát csapatonként hatra korlátozták, az egymás utáni ütések számát pedig háromra korlátozták. Hasonlóképpen, mind a futball, mind a kosárlabda szabályfejlődésen ment keresztül a kezdetek óta. A röplabda fejlődése gyors volt, és 1916-ra a szabályokat egységesítették. A sportág nemzetközileg is elterjedt, és 1947-ben megalakult a Nemzetközi Röplabda Szövetség (Federation Internationale de Volleyball, FIVB), hogy globális szinten szabályozza a játékot.

Ahhoz, hogy a röplabdázás oktatásának folyamatát meg tudjuk tervezni, el kell döntenünk, hogy mi a célunk, vagyis mit akarunk megtanítani. Ehhez a tartalmak, valamint saját iskolánk lehetőségeinek ismeretében dönthetünk aztán a konkrét oktatási feladatokról, az alkalmazott módszerekről.

A Röplabda Alapvető Szabályai és Játékmenete

A szabványos röplabda pálya mérete 18 méter (59 láb) hosszú és 9 méter (29,5 láb) széles, ami döntő szerepet játszik a játék dinamikájának kialakításában. Ez az előírt méret biztosítja a támadó és védekező stratégiák kiegyensúlyozott összjátékát, és elegendő helyet biztosít a játékosoknak a manőverek végrehajtásához, miközben kijelöli a verseny határait. A röplabda pálya mérete közvetlenül befolyásolja a játékmenetet, mivel a nagyobb pályák a védekező taktikának kedveznek, a kisebbek pedig a támadójátékot erősítik, így stratégiai kompromisszumot tesznek szükségessé.

Csapatösszetétel és Forgás

Egy normál röplabdacsapat egy adott időpontban hat játékosból áll a pályán. A játékosok két sorban helyezkednek el: három az első sorban, a hálóhoz legközelebb, és három a hátsó sorban. Csapatonként mindig 6 játékosnak kell játékban lennie. A csapat kezdő állásrendje meghatározza a forgásrendjét a pályán. Egy csapat legfeljebb 12 játékosból és egy edzőből áll, az egyik játékost csapatkapitányként kell kijelölni. A játékban nem lévő játékosoknak a cserepadon kell ülniük. Egy játszma során 5 csere megengedett.

A mérkőzés előtt a csapatkapitány képviseli csapatát a sorshúzásnál. A mérkőzés előtt a játékvezető elvégzi a sorshúzást, hogy meghatározza az első játszma első nyitását és a térfeleket. Ha döntő játszmára kerül sor, új sorshúzást kell végezni. A vesztesé a megmaradó alternatíva.

Pontozás és Játszmák

A röplabdában a labdajátékok pontozási rendszerét alkalmazzák, ahol minden szerva után jár egy pont. Egy mérkőzést általában öt szettből legjobb öt szettben játszanak, és az a csapat, amelyik először eléri a 25 pontot, megnyeri a szettet, feltéve, hogy legalább kétpontos előnyre tesz szert. Ha a nyitást fogadó csapat nyerte a labdamenetet, kap egy pontot és végrehajtja a következő nyitást.

Az oktatási tematikus tervekben, különösen a miniröplabda kontextusában, a játszma megnyeréséhez - legalább két pont különbséggel - 10 pontot kell szerezni. Az elődöntőben és a döntőben 2 játszma megnyerésére van szükség, amelyben 10 pontot kell szerezni, legalább két pont különbséggel. Döntetlen esetén egy harmadik, döntő játszma következik, amelyben 5 pont megszerzése szükséges. Bizonyos szabályok szerint maximum két fiú lehet a pályán.

A Labda Megjátszása és Hibák

A játék adogatással kezdődik, amikor a játékos a labdát a háló fölé küldi, az ellenfél oldalára célozva. Az adogatás megköveteli a speciális irányelvek betartását: az adogatónak a végvonal mögött kell állnia, és az adogatást tisztán kell végrehajtania a háló fölött az ellenfél térfelére. A nyitás során a labdát a nyitó zónában lévő jobb hátsó játékos hozza játékba.

A csapatoknak legfeljebb három egymást követő érintés áll rendelkezésükre, hogy a labdát a háló fölött visszaadják. Ezek az érintkezések általában egy ütésből (vagy passzból), egy szettből és egy spiccből (vagy támadásból) állnak. A játék folyamán egy játékos bármilyen érintkezése a labdával labdaérintésnek számít. Ha ennél többször érintik azt, a csapat "NÉGY ÉRINTÉS" hibát követ el. Egy játékos nem érintheti a labdát kétszer egymás után. A labda a test bármely részét érintheti. A labdát nem szabad megfogni és/vagy dobni. Az ütések, amelyeket a játékosok egymást követő érintkezését korlátozó és a labda pihentetését vagy hordozását tiltó röplabda szabályok szabályoznak, a tisztességes játék fenntartását és az egyéni dominancia megakadályozását célozzák. A háló alatt át lehet hatolni az ellentérfélbe, feltéve, ha ez nem akadályozza az ellenfél játékát. A háló érintése nem hiba, kivéve a háló felső része (fehér szalag), vagy ha az érintés befolyásolja a játékot.

Felszerelés

A játékhoz a megfelelő röplabda beszerzése elengedhetetlen, amely jellemzően bőrből vagy szintetikus anyagból készült, beltéri vagy kültéri használatra alkalmas. Emellett a megfelelő cipő, amely megfelelő tartást és tapadást biztosít, valamint a kényelmes sportöltözet kiválasztása, amely elősegíti a korlátlan mozgást, kiemelkedő fontosságú. Az alapokon túl a játékosok választhatnak kiegészítő kiegészítőket, például térdvédőt a merülés közbeni védelem érdekében, bokarögzítőt a sérülések megelőzése érdekében, strandröplabda esetén pedig napszemüveget, sapkát és homokzoknit a környezeti tényezők kezelésére.

Résztvevők Magatartása és Szankciók

A sportszerűség, a fair play és a szabálykövető magatartás alapvető fontosságú a röplabdában. Kisebb sportszerűtlenségek (pl. kommentálás) sárga lapot vonnak maguk után. Ez egy formális figyelmeztetés, amely nem minősül szankciónak, de jelzi, hogy a csapattag (és rajta keresztül a csapat) elérte a mérkőzésen a szankcionálandó szintet. Durva viselkedés, a jó modor vagy az erkölcsi elvekkel szembeni megnyilvánulás esetén piros lap jár, amely következtében az ellenfél csapata pontot kap és nyit. Támadó viselkedés, mint becsmérlő vagy sértegető szavak vagy taglejtések, vagy bármilyen megvetést kifejező megnyilvánulás sárga és piros lapot jelent együtt egy kézben, ami kiállítást von maga után: a kiállított csapattag a játszma hátralévő részében nem játszhat. Fizikai megtámadás, agresszív vagy fenyegető viselkedés esetén sárga és piros lap jár külön kézben, ami kizárást jelent: a kizárással büntetett csapattag azonnal el kell hagyja a versenyterületet.

Az Edzés és Fejlesztés Alapelvei

A röplabdajáték javításához holisztikus megközelítésre van szükség, amely magában foglalja az edzést, az alapok elsajátítását és a másoktól való tanulást. A következetes edzés és kondicionálás, amely erő-, szív- és érrendszeri, valamint hajlékonysági gyakorlatokból áll, elengedhetetlen az általános fittség és teljesítmény javításához. Az olyan alapvető készségek, mint a passzolás, a beállítás, az adogatás, az ütés és a blokkolás elsajátítása célzott gyakorlatok és helyes forma segítségével kulcsfontosságú a következetes és hatékony játékhoz. Emellett a tapasztalt játékosoktól való tanulás lehetőségeinek kihasználása, akár a profi mérkőzések megfigyelése, akár a tapasztalt társakkal való együttlét révén, elősegíti a készségek finomítását és a stratégiai megértést.

Edzésperiodizáció és Tervezés

Edzés alatt a sportban mutatott teljesítőképesség egyes vagy komplex elemeinek fejlesztésére és javítására irányuló célirányos folyamatot értünk. Annak érdekében, hogy ezt tartalmilag és a terhelés szempontjából különösen hosszú távon irányítsuk, a röplabda és strandröplabda sportjátékoknál is szükség van az edzésperiodizációra, amelyet további különböző szakaszokra lehet felosztani.

A többéves tervezés többnyire egy olimpiai, vagyis négyéves időszakra vonatkozik. Egy egyesületben gyakran csak maga a klubvezetés tud ilyen időszakra tervezni. Az edző számára rendszerint az éves tervezés a meghatározóbb tervezési szempont, mivel a bajnokság, a kupa és adott esetben a nemzetközi klubversenyek egy egyéves szezon során kerülnek lejátszásra, és így ezen mérik a csapat, és egyúttal az edző sikerét is.

Ha egy edzőnek lehetősége van arra, hogy már májustól/júniustól kezdve ismét együtt tudjon dolgozni a sportolóival, akkor a felkészülés I idején főleg a sportoló technikai fejlődésére kell összpontosítani. A nyári szünetben egy átmeneti szakasz formájában újra adódik egy rövid, két-háromhetes szünet, amikor zárva vannak a csarnokok és a sportolók a partnerükkel/családjukkal nyaralhatnak. Ebben az átmeneti időszakban saját szervezésben természetesen a teljesítményszinttől függően atlétikai programot lehet végezni.

A felkészülés első felében, II (A), az edzésterv az atlétikai alapok fejlesztésére (maximális erő, részben az alapállóképesség) helyezi a hangsúlyt. Ha azonban a versenyzők a nyári időszakban rendszeresen strandröplabdáztak, akkor ezt a területet hanyagolhatjuk, mivel a játékosok rendszerint már jó 'atlétikai' állapotban érkeznek az alapozás (felkészülés) edzéseire. Másrészt ebben a szakaszban a játékos egyéni taktikai, és ezáltal technikai fejlesztése szerepel a napirenden.

A versenyidőszakban a cél a sportolók versenyképességének fenntartása és javítása. Ez az időszak magában foglalja a bajnokságokat, kupameccseket és nemzetközi versenyeket. Az edzések intenzitása és terhelése változik, hogy a sportolók a legjobb formában legyenek a versenyek idején. Az edzőknek figyelniük kell a játékosok fizikai és mentális állapotára, és ennek megfelelően kell módosítaniuk az edzéstervet. Az átmeneti időszak a versenyidőszak végén következik, és a regenerációra, valamint a fizikai és mentális pihenésre összpontosít. Ez az időszak lehetőséget ad a játékosoknak, hogy feltöltődjenek, és felkészüljenek a következő szezonra. Egy edzésegység célja, hogy a játékosok technikai, taktikai és fizikai képességeit fejlesztje. Az edzésegység tervezésekor figyelembe kell venni a csapat aktuális állapotát, a közelgő versenyeket és az egyéni játékosok igényeit.

Kondicionális és Koordinációs Képességek Fejlesztése

A labdajátékok mozgásanyaga a kondicionális és koordinációs képességek megfelelő fejlettségi szintjére épül. A hálónál a magasra törekvés, a mezőnyben pedig a talajközelség a jellemző. Irányváltásokban gazdag fogójátékok, súlypontsüllyesztéses és hátramozgásos feladatokkal játszott váltóversenyek, szökdelések egy lábról és páros lábról, helyben és különböző haladási irányokban, különböző síkokban, sorozatszökdelések mind elengedhetetlenek a fejlődéshez. A gyors hely- és helyzetváltoztatás szintén a röplabda játék jellemzői, a rajt-, és reflexgyakorlatok ezek fejlesztését szolgálják. A ritmus játszik jelentős szerepet, ezért a ritmusgyakorlatok, illetve a propriocepciót jól fejlesztő feladatok nagyon hasznosak. A szalagok, és az izmok proprioceptív receptorokat tartalmaznak, melyek információt továbbítanak az agynak az ízület állásáról. A térbeli tájékozódás, ízületi hajlékonyság, stb. - mellett a labdás sportágak megalapozására a labdás ügyességfejlesztés gyakorlatait használjuk. A tanuló a labdát valamely testrészéről, leggyakrabban kezéről, vagy karjáról pattintja.

A Röplabda Oktatás Tematikus Tervezése Évfolyamonként

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet a kerettantervek kiadásáról szóló rendelete alapján a röplabdázás oktatása koncentrikus, azaz az egyes témák újra előkerülnek, miközben a tanulók idősebbek lesznek, fizikai és értelmi képességeik fejlődnek. A kerettanterv (51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet) alapján a röplabdázás felső tagozattól kezdődő, szisztematikusan felépített, sportág-specifikusan összeállított gyakorlatanyagával foglalkozik. Ezeket a kapcsolódási pontokat az 1-2. évfolyamos tantervre vonatkozóan általánosságban feltárjuk, de a 3. évfolyamtól kezdődően kimondottan röplabdázásra vonatkozó részeit ismertetjük.

1-2. Évfolyam: Előkészítés és Alapozás

A röplabdázás oktatásának előkészítése az 1-2. évfolyamon a sportági mozgásanyaghoz kapcsolódó, azt előkészítő egyéb részeket tartalmaz. Itt a hangsúly a mozgáskoordináció, a ritmusérzék és a térbeli tájékozódás fejlesztésén van. Az alapvető mozgásformák, mint a kúszás-mászás (pl. akadályok leküzdésével), dalra, énekre, zenére végzett mozgások, menekülő, üldöző feladatok, valamint egyszerű, 2-4 mozgásformából álló helyváltoztató mozgássorok egyénileg, párban és csoportban végrehajtva képezik az alapokat. Fontosak a guruló, pattanó és levegőben érkező labdák és egyéb eszközök elkapása egyénileg, párban és csoportban, helyben és haladással. Szerepjátékok, szabályjátékok, feladatjátékok, alkotó, kreatív és kooperatív játékok, népi gyermekjátékok megismerése és összteljesítményén alapuló versenyjátékok alkalmazása hozzájárul az ügyességfejlesztéshez. Bár bővebben nem ismertetjük, de az 1-2. évfolyamos tanterv tartalmaz a röplabdázás mozgásanyagához kapcsolódó, azt előkészítő további részeket is.

3-4. Évfolyam: Bevezetés a Csapatjátékba és a Miniröplabdába

A röplabdázás a 3-4. évfolyamon már összjáték-tapasztalatokat kínál az egyszerű támadó és védő helyzetekről. Ebben a szakaszban a kommunikációs formák és jelek felismerése a csapatjáték során, valamint a társas szabályok betartására való törekvés is megjelenik. A csoportos röplabda játékok és a miniröplabdázás bevezetése történik. Fontos a gyors hely- és helyzetváltoztatás fejlesztése, amit rajt- és reflexgyakorlatokkal lehet támogatni. Az ügyességfejlesztést játékos formában történő mozgásformák alkalmazásával a játéktevékenység fejlesztése valósul meg.

5-6. Évfolyam: A Sportág-specifikus Képzés Kezdete

Az 5-6. évfolyamon kezdődik meg a tulajdonképpeni sportági képzés, kialakul az érdeklődés a sportjátékok iránt. Megtanulják az alaphelyzetet, és gyakorolják az alkarérintést (először könnyű műanyag labdával, majd röplabdával) egyéni és páros gyakorlatokban. A kosárérintés is bevezetésre kerül egyéni és páros gyakorlatokkal, hangsúlyt fektetve a folyamatos és váltakozó érintésekre. Gyakorolják a nyitásfogadást csillag alakzatban, valamint a nyitást és nyitásfogadást. Különböző egyensúlyi helyzetekben állás, testhelyzetek változtatása, a labda és a test különböző helyzeteinek összehangolása, valamint a kéz és a láb különböző felületeivel történő érintések fejlesztik a motoros képességeket. Kulcsfontosságú eleme a felső ütőérintés, és ennek alkalmazását is megkezdik. A labdajátékok mozgásanyaga a kondicionális és koordinációs képességek megfelelő fejlettségi szintjére épül, melynek fejlesztése ebben az időszakban is intenzíven történik.

7-8. Évfolyam: Technikai Elemek Tökéletesítése és Játékfejlesztés

A 7-8. évfolyamon a kosárérintés továbbfejlesztése zajlik, előre-hátra, alacsony és közepesen magasra elpattanó labdával. Gyakorolják a mozgás végrehajtását a labda megütése nélkül, egyénileg a fallal szemben a labda megütésével, valamint párokban a zsinór/háló felett. A felső egyenes nyitás-nyitásfogadás és a támadási alapformák, valamint a helyezkedés támadásnál kerülnek fókuszba. Az észlelés (tájékozódás és egyensúlyozás) fejlesztése a testrészek különböző felületeivel történő érintésekkel, egyénileg, párokban és csoportokban is kiemelt figyelmet kap. Az erő-állóképesség fejlesztése az egyenes leütés és a sáncolás többszöri és folyamatos végrehajtásával történik. Az alapérintések tökéletesítése és a játékelemek eredményességének javítása testnevelési játékok, játékos feladatok alkalmazásával valósul meg. Az elleni játék meghatározott érintési módokkal, a tanult érintések beiktatásával gyakorolható. A sportszerűség, a fair play és a szabálykövető magatartás fontossága a sportjátékokban hangsúlyossá válik. A 8. évfolyam végére a tanulók már szinte teljes röplabda játékot tudnak játszani, ahol az ütő és sáncoló mozdulatok kulcsfontosságúak, és nagy százalékban sikeres végrehajtásuk szükséges a játék kialakulásához. A sáncolás megtanulása után már igazi támadások lehetnek.

9-10. Évfolyam: Versenyröplabda Technikai Elemei és Komplex Játékok

A 9-10. évfolyamon bonyolultabb - kooperatív, kreatív - testnevelési és sportjátékok kerülnek előtérbe. A bemelegítési modell ismételt gyakorlása és az önálló bemelegítésre való felkészítés kiemelt feladat. A mélységlátást, labdához való igazodást elősegítő gyakorlatok, társtól dobott vagy falra feljátszott labdával, gurulások, vetődések mind részei az edzéseknek. Gyakorolják az ütések és érintő labdatovábbítások mozdulatlan majd mozgó céltárgyra vagy társhoz való elhelyezését. Különböző életkorra, az egyénre és a helyzetre jellemző érzelmi önkontroll fejlesztése is cél. Az alkotó, kooperatív mozgásos tevékenységek kezdeményezése, az ötletek kulturált megfogalmazása és megvalósítása, valamint komplex szabályismeret, sportszerű alkalmazás és a játékok önálló továbbfejlesztése mind szerepel a tananyagban. A 10. évfolyam végére a tanulók elsajátítják a versenyröplabdázás játékhelyzeteinek megoldására vonatkozó technikai elemeket.

11-12. Évfolyam: Technikai Elemek Finomítása és Önálló Játékszervezés

A 11-12. évfolyamon a helyi tanterv szerint választott labdajátékokban a 9-10. évfolyamon tanultak elmélyítése történik. Lánycsoportok esetében 20 óra a Torna jellegű feladatok és táncos mozgásformák tematikai egységre átcsoportosítható. Ebben a szakaszban az önálló csapatalakítás, bemelegítés, gyakorlás és játékszervezés kerül előtérbe. A gyakorlásokba épülnek a megszervezésre, a csapatösszeállításra és az értékelésre vonatkozó megbeszélések. A tanult technikai elemek végrehajtásának finomítása történik, javítva a végrehajtás sikerességének százalékos arányát. A tanulóknak oktathatóak a már tanult elemek módosított változatai, például a strandröplabda.

Gyakorlatok és Játékok a Technikai Készségek Fejlesztésére

A röplabda technikai elemeire rávezető gyakorlatok jól előkészítik a tanulókat. Az alábbiakban pedig a labdás elemek néhány rávezető gyakorlatát ismertetjük.

Labdakezelési Gyakorlatok

• Labda elkapások homlok előtt, fölött: Elkapáskor a lábak vállszélességű, kis harántterpeszben vannak, és a törzs enyhén előre dől. A tanuló saját magának, vagy falra is dobhatja a labdát, az elkapás helyben, vagy kis elmozdulással, fordulattal történik. Javasolt a labdához való igazodó futás előre és hátra, valamint oldalirányba is. Az előző gyakorlat pontos végrehajtását segíthetjük karika használatával, ahol az elkapás a megfelelő nagyságú karikában történik. Elkerülhető a túl széles terpesz, illetve a túl nagy haránt irányú távolság a lábfejek között.
• Labda elkapások rézsútos mélytartásban: Elkapáskor a lábak vállszélességű, kis harántterpeszben vannak, és a törzs előre dől. Ebben a helyzetben a kar lógatását - ami a törzs túlzott előre hajlításából eredhet - mellőzni kell! Az első gyakorlathoz hasonlóan az elkapást végezheti a tanuló egyedül, vagy a labdát neki (kétkezes alsó dobással) ívelő társsal, segítővel szembe. A karikában történő elkapás segíti a megfelelő terpesz kialakítását. Egy másik változatnál a karika (vagy egyszerűen egy vonal) mögötti labda elkapása a törzs előrehajlását kényszeríti ki, mert a lábak a karika mögött vannak. Ilyenkor a társ által dobott labdának az eszköz (vonal) túloldalán kell lehullani, és a mélypontban történő labdaérzékelés a térdhajlítását kényszeríti ki.
• Gurítás, passzolás hason fekvésben, kétkezes mellső átadással: Ez a gyakorlat a kosárérintéskor fontos szélesebb könyöktartást idézi elő. Medicinlabdával végezve erősítő hatása is van.
• Labdavezetés helyben, vagy haladással: A tanulók a labdát feszes tenyérrel ütik a földhöz.
• Labdatáncoltatás a levegőben: Végezhető helyben, vagy mozgás közben is.
• Egykezes felső átadás fal mellett: Két tanuló egymással szembe áll a fal mellett. A könyökük a falhoz ér, vagy nagyon közel van hozzá. Lábuk enyhe harántterpeszben, a faltól távolabbi láb kissé előrébb. A gyakorlat közben a fal megakadályozza a könyök oldalirányú leengedését, előkészítve ezzel az ütőmozdulatot. Lehet a falra egy vonalat húzni, e fölött kell az átadást elvégezni. Még hatékonyabb, ha társ botot tart a falra merőlegesen, ezzel helyettesítve a hálót.

Előkészítő Játékok

A mozgásformák játékos formában történő alkalmazásával a játéktevékenység fejlesztése valósul meg különböző sportjáték jelleggel, például labdarúgás, minikosárlabda, miniröplabda, szivacskézilabda. A mozgáskapcsolatok megértése eszközzel és társakkal, valamint az egyszerű labdavezetés, átadás és irányítás segíti a fejlődést.

• Szabadulás a labdától: A játékot háló, vagy kifeszített gumiszalag fölött játsszák a csapatok, melyek létszáma variálható. A labdák száma a játékosok számától függően változik, nagyobb csapatlétszám több labdát feltételez. A játékosok kézben tartják a labdáikat, majd sípjelre átdobják a háló felett. A cél az összes labda ellentérfélre juttatása. A játékhoz tartozó átadás, kétkezes dobás előtt a labda homlokhoz érintése segíti a felső átadás előkészítését. A játék fejleszti a labdaátadásokat, így a játék végén egyéni győztes is hirdethető.
• Zsinórlabda játék: A játékot minden csapatban két játékos játssza. A TECHNIKA - Dobással és elkapással játszunk. A játék célja: a labdát úgy kell átdobni, hogy az ellenfél ne tudja azt elkapni és az ott a földre essen. A játékos ’forog’, majd az alapvonal mögül dobással indítja a labdát. Ha az ellenfél rontott a támadó csapat pontot kap, ha ők rontanak az ellenfél forog. DOBÁS - Csak két kézzel, a homlok fölött lehet labdát eldobni. ELKAPÁS - A labda elkapása is lehetőleg homlok fölött történjen. Természetesen ez nem mindig lehetséges. A játékot úgy építjük fel, hogy az egyik játékos elindul, fel fut a hálóhoz és ott várja, hogy a társa neki dobja a labdát. A társ neki dobja a labdát, amit ő elkap, fut és azt átdobja. Majd mindketten visszafutnak a támadóvonal mögé.

Szakmai Fejlesztés és Edzőképzés a Röplabdában

A Magyar Röplabda Szövetség és a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet közös szervezésében ismét megrendezésre kerül a Röplabda-Specifikus Tematikus Nap, amelyre edzőket, sportszakembereket és a röplabdás közösség minden érdeklődő tagját várják. A szakmai konferenciára előzetes regisztráció szükséges. A tematikus napot Vatai Gabriella, az MRSZ elnöke nyitja meg, majd Dr. Zalai Dávid főtitkár tart előadást a sportági portfólióról és a szövetségi sikeresség 21. századi megítéléséről.

A programban helyet kap a generációs sajátosságok teljesítményre és csapatdinamikára gyakorolt hatása, az U18-as válogatottak 2026-os Európa-bajnoki selejtezőinek tapasztalatai, valamint az utánpótlás versenyeztetés hosszú távú, 2036-ig előretekintő stratégiája is. Kiemelt téma lesz az edzőképzés megújítása: Kormos Mihály edzőképzési vezető bemutatja a reformprogram eddigi tapasztalatait és a középszint előkészítésének lépéseit. A szakmai blokkot sportdietetikai előadás színesíti, amely gyakorlati megközelítésből vizsgálja a teljesítmény és a táplálkozás kapcsolatát. Az edzők számára külön fontos, hogy az esemény konferencia-kreditszerző alkalomnak minősül.

tags: #roplabda #tematikus #terv

Népszerű bejegyzések:

• Információk a Lauterach – Altach Juniors mérkőzésről
• Tudjon meg többet a Vasas Kaposvár női csapatáról
• a labdarúgás költői aspektusairól
• Mélyreható elemzés a Serie A-ról
• A felnőtt csapat kihívásai és az utánpótlás eredményei