A Vasas Futball Club gazdag története: Dicsőségtől a kihívásokig
A Vasas Futball Club, a főváros 13. kerületének, Angyalföldnek büszkesége, az elmúlt évtizedekben számtalan felejthetetlen pillanatot szerzett szurkolóinak. A klub történelme tele van felemelkedésekkel, diadalokkal és kihívásokkal, melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar labdarúgás egyik meghatározó alakjává váljon.
A kezdetek és az első lépések az élvonalban
A Vas- és Fémmunkások Clubját, azaz a Vasast 1911. március 16-án alapították. Aznap egy Thököly úti épületben - az akkori Vasas Székházban - létrejött egy vadonatúj sportegyesület Vas- és Fémmunkások Sportklubja néven. Afféle lelkes, amatőrök által alapított klubról volt szó, akik aligha gondolhatták, hogy hazánk egyik legsikeresebb labdarúgócsapatát hozták létre. Nem volt egyszerű a kezdet, s akkor finoman fogalmaztunk. Egy későbbi visszaemlékezés szerint: „az alapítók úrrá lettek a nehézségeken, csakhamar nyolcvan vasas írta alá a jelentkezési ívet és fizette be az ötven filléres tagdíjat.” Alakulgatott a jövő klubja, a Vasas néven pályára lépő piros és kék színt választó csapat 1911. májusában már meccset játszott, bár akkor még csupán hat játékosnak jutott igazi futballcipő, a többiek bakancsban, magas szárú cúgoscipőben rúgták a labdát. A klub néhány gyakorló mérkőzést követően a negyedik osztályba kapott besorolást, onnan kezdte meg „világhódító útját”.
A piros-kék legények, a lelkes munkáscsapat néhány esztendő alatt eljutott az első osztályba: a legjobbak közé. Angyalföldiek évről évre lépdeltek előre, mígnem 1916-ban kiharcolták a feljutást. Az első élvonalbeli mérkőzésre 1916. szeptember 3-án került sor az Újpest ellen, a piros-kék klubtörténelem első gólja pedig Katzer Károly nevéhez fűződik. Történetük első élvonalbeli idényében a 6. helyen végeztek. Az együttes hamar stabilizálta a helyét az első osztályban, sőt 1924-ben és 1925-ben már a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Az évtizedek alatt meghatározó csapattá váltak, egyetlen évadtól eltekintve egészen 1932-ig az első osztályban szerepeltek, bajnoki bronzérmeket szereztek és játékosokat adtak a magyar válogatottba. Bár 1928-ban kiesett az NB I-ből, majd rögtön visszatért, 1930-ban újra búcsúzott az első osztálytól, és nehéz időszakon ment keresztül.
A felemelkedés korszaka és a kommunista párt támogatása
A háború vérzivatara azonban a Vasast is elérte: hosszú ideig küzdöttek a másodosztályban, majd - ha átmenetileg is, de - megváltozott a klub neve és a piros mellett a kék színt felváltotta a sárga. Az 1940-es évek közepétől azonban elkezdett felvirágozni a klub, miután szorosabb kapcsolatba került a kommunista párttal. A Magyar Kommunista Párt (MKP) a sporton keresztül próbálta megnyerni a tömeget. Egy munkásklubot szeretett volna támogatni - így esett a választás a Vasasra. Az anyagi támogatás mellett a klub székházat is kapott, sőt a Vasashoz került a Pasaréti úti sporttelep is. Arról már nem is beszélve, hogy akkoriban Kádár János volt a klub elnöke. A viszontagságokkal teli esztendők után azonban - újra Vasas néven és piros-kék felszerelésben - megkezdődött a felemelkedés. A felemelkedésre nem kellett sokat várni, a piros-kékek ugyanis 1946-ban és 1948-ban ezüstéremmel zárták a bajnoki idényt, majd az 1950-es évektől elkezdődött az együttes aranykorszaka.
Az első trófeák és a Közép-európai Kupa sikerei
Az első nagy sikerre 1955-ig kellett várni. Akkor a csapat viszont óriási bravúrral legyőzte a Magyar Kupa döntőjében a korszak világszerte rettegett együttesét, a Bp. Honvédot (3:2). Azon a találkozón Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Budai László és Kocsis Sándor is pályára lépett a kispestieknél, ám a kupagyőzelemnek Baróti Lajos legénysége örülhetett, többek között Sárosi Lászlóval, Bundzsák Dezsővel, Berendi Pállal, Raduly Józseffel és nem utolsósorban a későbbi sikeredzővel, Illovszky Rudolffal a fedélzeten.
A következő években újabb trófeákkal bővült a vitrin, a csapat 1956-ban és 1957-ben is megnyerte a Közép-európai Kupát. Az 1956-os Közép-európai Kupa döntőjében 9:2-re verte meg az osztrák Rapid Wient, méghozzá 100 ezer néző előtt a Népstadionban. A Rapid elleni legendás kilenc-kettes Közép-európai Kupa-győzelem híre bejárta Európát, hiszen akkoriban osztrák válogatottak sora erősítette a bécsi zöld-fehéreket, akik történelmük legsúlyosabb vereségét szenvedték el a százezer nézővel dugig telt Népstadionban. Az eredetileg oda-visszavágós rendszerben kiírt egymás elleni találkozó első felvonásán előbb a bécsi Práter-stadionban 3-3, majd a visszavágón 1-1 lett a végeredmény. Mivel abban az időben nem a hosszabbítás vagy az idegenben lőtt gólok száma döntött, így harmadik mérkőzést írtak ki. Akkori vezetőedzőnk, Baróti Lajos a Kamarás Mihály - Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László - Bundzsák Dezső, Berendy Pál - Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula, Teleki Gyula, Lenkei Sándor kezdő tizeneggyel állt fel a bécsi együttes ellen és már az első félidő derekán kétgólos előnyre tettünk szert Csordás duplájának köszönhetően. A vendégek Riegler révén szépítettek, majd Raduly növelte tovább az előnyünket a folytatásban. A második félidőben Szilágyi percei következtek: támadónk - huszonhárom perc alatt - mesternégyest ért el, így már 7-1-et mutatott az eredményjelző. A hajrára fordulva Raduly ismét eredményes volt, ezzel már 8-1 volt az állás. A Rapid Wien elleni KK-győzelem különleges értékét az is jelezte, hogy a Népsport ugyanúgy az összes pályára lépő magyar játékos portréját másnapi számának címoldalára tette, mint 1953. november 26-án, a magyar válogatott Londonban aratott 6-3-as sikere után.
1957-ben jött az újabb KK-diadal. Csapatunk a negyeddöntőben csatlakozott be a nemzetközi kupakiírás akkori sorozatába, ahol a Baróti Lajos vezetőedző által irányított együttes az 1894-ben alapított - ezzel Ausztria legrégebbi labdarúgóklubjának számító - First Vienna FC-t 4-2-es összesítéssel búcsúztatta. Az elődöntőben következhetett az FK Crvena Zvezda csapata. A Képes Sport szerint 60 ezer néző látogatott ki a belgrádi JNA Stadionba. Kispadunkon változatlanul Baróti Lajos foglalt helyet, aki a Kovalik Ferenc - Kárpáti Béla, Palásti Pál, Sárosi László - Szilágyi II János, Berendy Pál - Raduly József, Bárfy Antal, Szilágyi I Gyula, Bundzsák Dezső - Lenkei Sándor kezdő tizenegyet küldte csatasorba az akkor még a legjobb jugoszláv csapatnak titulált ellenféllel szemben. Bár az első negyedóra végén hátrányba kerültünk Popović találatával, mégis a második félidőben hatalmasat küzdve Bárfy, Bundzsák és Szilágyi I góljaival megfordítottuk az állást, így 3-1-es előnyről várhattuk a hat nappal későbbi visszavágót. A párharc második felvonására a Népstadionban - 50 ezer néző előtt - került sor. Baróti Lajos egy helyen változtatott a belgrádi találkozóhoz képest: Bárfy helyett Teleki került be a kezdőbe. A rendkívül eseménydús mérkőzés első félideje 1-1-es döntetlent hozott, majd a fordulás után Teleki duplájára csak Tasić tudott válaszolni, így 3-2-re nyertünk és 6-3-as összesítéssel jutottunk a fináléba, ahol az FK Vojvodina várt ránk a Népstadionban. A Somogyország c. napilap akkori beszámolója szerint hatalmas érdeklődés kísérte a Népstadionban sorra kerülő KK-döntő első fordulóját: abban az évben a legnagyobb számú nézősereg, mintegy 92 000 szurkoló vonult ki a Népstadionba. Hatalmas taps fogadta a kivonuló csapatokat: "Hajrá, Vasas!" - zúgott az aréna rögtön a mérkőzés kezdetén. Az angyalföldi csapat meg is fogadta a buzdítást és pompás játékkal rukkolt elő. A vezető gól azonban a 42. percig váratott magára, ekkor Bundzsák juttatta a hálóba a labdát. A szünet után hatalmas iramban kezdtek a piros-kékek. A 48. percben Szilágyi, az 55. minutumban pedig Csordás révén már 3-0 arányban vezetett a piros-kék csapat. A Vojdovina nem bírta a tempót, így a 70. percben megszületett a negyedik gól is, melynek szerzője ismét Bundzsák volt. A visszavágót az újvidéki Gradski Stadionban rendezték. Baróti Lajos vezetőedző a Kovalik Ferenc - Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László - Szilágyi II János, Berendy Pál - Raduly József, Bundzsák Dezső, Szilágyi I Gyula, Teleki Gyula - Lenkei Sándor kezdővel állt fel. Az első párharchoz hasonlóan a másodikban is sokáig váratott magára a gól, azonban Bundzsák 44. percben szerzett találta megtörte a jeget. A szünet után Vukelić egyenlített, majd a jugoszlávok középpályása nem sokkal később ismét eredményes volt. Mindezek ellenére a Vasas végül elhódította a kupát.
Az első bajnoki cím és a BEK-menetelés
1957-ben fennállása első NB I-es bajnoki címét ünnepelhette a gárda. Ugyanebben az évben az egyidényes bajnokságot is az angyalföldi klub nyerte meg: a bajnoki hajrában egy pont előnnyel az MTK-val szemben megszületett az első elsőosztályú Vasas-arany. A Baróti Lajos vezetőedző által irányított első bajnokcsapatunk tagjai: Berendy Pál, Bárfy Antal, Bundzsák Dezső, Csordás Lajos, Kárpáti Béla, Kaszás László, Kontha Károly, Kovalik Ferenc, Lenkei Sándor, Sárosi László, Raduly József, Szilágyi I Gyula, Szilágyi II János, Teleki Gyula.
A klub történelmének első bajnoki címével a Vasas jogot szerzett a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) való indulásra. A Vasas játéka és természetesen remek szereplése rengeteg nézőt csalogatott ki: az egész szezonban összesen 310 ezer néző tekintette meg a helyszínen a kedvenceiket, ebből átlagosan közel 31 ezren látogattak ki a hazai mérkőzésekre. Azzal, hogy 1957-ben a Vasas megszerezte története első bajnoki címét, csapatunk indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupája küzdelmeiben. A selejtezőben szereplő együttesek számát 12-ről 16-ra emelték, ahol a BEK 1957-58-as kiírásában Magyarországot a Vasas képviselte. Együttesünk négy közé jutása máig a legjobb magyar eredménynek számít az első számú európai kupasorozatban - azóta csak a Győri ETO-nak és az Újpesti Dózsának sikerült hasonlót elérni.
Együttesünk a bolgár rekordbajnok CDNA Szófiával kezdte meg a menetelését: az első mérkőzésen 2-1-es vereséget szenvedtünk, majd a visszavágón többek között Csordás Lajos mesterhármasával, valamint Berendy Pál, Bundzsák Dezső és Szilágyi I Gyula góljaival 6-1-re diadalmaskodtunk, így 7-3-as összesítéssel jutottunk a legjobb tizenhat közé. A nyolcaddöntőben a svájci bajnok Young Boys csapata várt ránk. A genfi Stade des Charmilles-ben idegenben elért 1-1-es döntetlen után a visszavágón - a BEK-ben negyedik találatnál járó - Csordás Lajos vezette sikerre együttesünket, így 3-2-es összesítéssel léptünk tovább a következő körbe. A negyeddöntő első felvonásán a holland Ajax otthonában 2-2-re végeztünk, majd a visszavágón Szilágyi I Gyula duplájának, valamint Bundzsák Dezső és Csordás Lajos góljainak köszönhetően az elődöntőbe jutottunk - következhetett az Alfredo Di Stéfano fémjelezte Real Madrid együttese!
Bár az elődöntő első párharcán a madridi Nuevo Estadio Chamartínban 4-0-ra kikaptunk a Real Madridtól, a telt házas visszavágón - akkori beszámolók szerint 100 ezer néző előtt - egy máig felejthetetlen meccset játszottunk a spanyol csapat ellen. Az angyalföldi kispadon akkor Illovszky Rudolf vezetőedző foglalt helyet, a pályán pedig a Kamarás Mihály - Kárpáti Béla, Teleki Gyula, Sárosi László, Bárfy Antal, Berendy Pál - Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula, Bundzsák Dezső, Lenkei Sándor kezdő tizeneggyel rohamoztuk a spanyolok kapuját. A 25. percben Bundzsák góljával vezetéshez jutottunk, majd az 53. percben Szilágyi I Gyula egyenlített, de végül a Real Madrid jutott a döntőbe.
Az aranykorszak folytatása: az 1960-as évek dominanciája
Az évtized végén olyan klasszis futballistákkal egészült a keret, mint Szentmihályi Antal, Kárpáti Béla, Mészöly Kálmán, Mathesz Imre, Machos Ferenc, Farkas János vagy Ihász Kálmán, ráadásul időközben Illovszky Rudolf átvette az irányítást a kispadon. Sőt a klub 1961-ben beköltözött új otthonába, a Fáy utcában, ahol manapság is játssza hazai mérkőzéseit. Ezek után nem is csoda, hogy az angyalföldiek az 1960-as években további négy bajnoki címet nyertek - 1966-ban veretlenül -, valamint Közép-európai Kupát is elhódították még jó néhányszor.
A hatvanas években is felfelé vezetett az út Angyalföldön, az akkor már több ezresre duzzadt Vasas-tábor tagjai valóban a mennyországban érezhették magukat. Az 1965-ös kiírást háromszoros magyar bajnokként kezdhette meg a Vasas, a megfordított menetrend szerint a tavaszi rajtot követően az őszi idényben dőlt el a tabella végső sorrendje. Október 31-én a Vasas a Ferencváros csapatához látogatott az NB I 25. fordulójában. A Népstadionban 55 ezer néző előtt megrendezett meccsre Illovszky Rudolf vezetőedző tizenegy önbizalomtól duzzadó angyalföldi játékost küldött ki a gyepre, hiszen tudták, ha legyőzik a pontegyenlőséggel második helyen álló Ferencvárost, akkor még aznap este bajnoki címet ünnepelhetnek. A mérkőzés ennek megfelelően parázs hangulatban telt és kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A jeget végül Farkas törte meg, aki piros-kék szerelésében élete egyik legfontosabb gólját szerezte a 47. percben. A sorsdöntő összecsapáson több találat nem született, így az Illovszky Rudolf által vezetett Vasas egy fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította történelme negyedik bajnoki címét.
Az 1966. október 23-i dátum különleges atmoszférát kölcsönzött a 15 ezer nézőt bevonzó Népstadionnak, hiszen a Vasas az Újpest csapatát fogadta. A találkozó pikantériáját fokozta, hogy a Vasas abban a tudatban léphetett pályára, hogy ha ők nyernek, a Ferencváros pedig aznap vereséget szenved, akkor a bajnoki cím egészen biztosan Angyalföldé. A városi rivális Újpest ezt próbálta megnehezíteni, a 11. percben Bene révén vezetést szereztek a lila-fehérek. A Vasas játékosok azonban jól reagáltak a bekapott gólra, a 21. percben Fister, a 32. percben pedig Molnár talált be, ezzel már a félidei szünetre is vezetéssel vonulhattak Csordás Lajos vezetőedző játékosai. A második játékrészben Farkas és Puskás is betaláltak, a Vasas így 4-1-es, fölényes győzelemmel múlta felül a városi riválist. A csapat a maga részét elvégezte, a sors pedig újra bizonyította tökéletes forgatókönyvíró képességét: a Ferencváros kikapott a Diósgyőrtől, így 3 fordulóval a vége előtt, 7 pontos előnnyel állt az élen a Vasas, és mivel ekkor 2 pont járt a győzelemért, a különbség már behozhatatlan volt. Az angyalföldi csapat a szezon végén szenzációs módon, veretlenül ünnepelhette 5. bajnoki címét, az 1966-os esztendő gólkirálya 25 találattal Farkas János lett.
A Vasas 1967-ben részt vett a rangos Hexagonal-kupán Santiago de Chilében, ahol egyedüli európai csapatként veretlenül lett tornagyőztes, holott az ellenfelek között szerepelt a Világkupa-győztes uruguayi Penarol és a Pelével, Carlos Albertóval felálló Santos is. 1967 februárjában a klub történetének egyik legemlékezetesebb sikereként hódította el a Vasas a Chilében rendezett Hexagonal Kupa monumentális trófeáját, megelőzve a Pelével felálló brazil Santost és a világhírű uruguayi Peñarolt, a chilei nagy kedvenc Colo-Colo elleni kilenc-hármas diadalt pedig azóta is emlegetik. A Népszabadság 1967. február 5-i tudósítása szerint „a mérkőzés már az első 20 percben eldőlt, a magyar együttes szinte lelépte ellenfelét”. A huszonöt napos chilei tornán csapatunk második fellépése a 2022-ben elhunyt Pelével felálló Santos ellen játszott. Korabeli beszámolók szerint csaknem megháromszorozódott a közönség és 70-80 ezer néző előtt játszott a Vasas, mely 2-2-es döntetlent játszott a brazil együttes ellen, majd 3-1-re nyert az Universidad de Chile ellen. A folytatásban 3-3-as döntetlen született az uruguayi Peñarol ellen, így csapatunk továbbra is veretlen volt a tornán. Az utolsó felvonáson a chilei Universidad Católica ellen 3-0-s győzelmet arattunk, így a Vasas nyolc ponttal és 20-9-es gólkülönbséggel zárta a tornát. Csordás Lajos vezetőedző játékosai emelhették magasba az impozáns, egy lovast ábrázoló trófeát, mely napjainkban is látható az Illovszky-stadionban. „Mindent elkövettünk a siker érdekében, számunkra öröm volt játszani Dél-Amerika legjobbjai ellen. Külön élményszámba ment Pelé játéka, hiszen már akkor is megcsillogtatta a tudását ellenünk is. A Colo-Colo elleni döntő leírhatatlan volt. Remek játékot tudtunk bemutatni és nyertünk 9-3-ra, ráadásul 90 ezren látogattak ki a finálé helyszínére. Győztes csapatunkat máig nagy szeretet és tisztelet övezi Chilében. Farkas János játéka annyira elnyerte a helyiek tetszését, hogy a fővárostól mintegy ötszáz kilométerre lévő város, Talcahuano 1968-ban amatőr csapatot alapított Janos Farkas néven.
Az angyalföldi klub a következő évtizedben is elkényeztette szurkolóit. 1970-ben Közép-európai Kupa-győzelmet ünnepeltek Angyalföldön: június 20-án a Fáy utca 15 ezer nézője előtt, Albert József vezetőedző irányításával - Farkas duplájával, valamint Puskás és Müller találataival 4-1-re legyőztük az Inter Bratislava együttesét.
A hetvenes évektől a rendszerváltásig és az újjászületés
Az 1970-es években már kevesebb babér termett, de egy-egy kupagyőzelmet és bajnoki címet azért elhódítottak az angyalföldiek, többek között Török Péterrel, Zombori Sándorral, Izsó Ignáccal, Várady Bélával és Komjáti Andrással a fedélzeten, aki a mai napig a legtöbb NB I-es bajnoki mérkőzést játszotta a Vasasban. 1973-as Magyar Népköztársasági Kupán is magasba emelhettük a trófeát: a döntőt a Honvéd ellen játszottuk, ahol hosszabbításban - Várady mesterhármasával és Kovács F. góljával - 4-3-ra diadalmaskodtunk. 1977-ben újabb bajnoki cím következett.
Az együttes az 1980-as években még kétszer megnyerte a Magyar Kupát, valamint hatodik alkalommal is elhódította a Közép-európai Kupát, s ezzel a sorozat legeredményesebb klubcsapata a mai napig. A rendszerváltás azonban rossz hatással volt az angyalföldiekre. A sikeres korszakot visszaesés követte. Bár 1998-ban, 2000-ben és 2001-ben sikerült bronzérmet szerezni, 2002-ben kiesett a Vasas, majd rövid időre meg is szűnt. Jámbor János szerepvállalásával viszont újra feltámadt a csapat 2003-ban, és a Kecskemét játékengedélyével az NB I/B-ben indult, ahonnan rögtön fel is jutott. Ezt követően többször is ingázott az első és a másodosztály között, legutóbb 2015-ben lett bajnok, és jutott fel.
A Vasas Futball Club főbb trófeái
| Trófea | Győzelmek száma | Évszámok |
|---|---|---|
| Magyar Bajnok | 6 | 1957, 1961, 1962, 1965, 1966, 1977 |
| Magyar Kupa | 4 | 1955, 1981, 1986 |
| Közép-európai Kupa | 6 | 1956, 1957, 1960, 1962, 1965, 1970, 1983 |
| Hexagonal Kupa (Chile) | 1 | 1967 |
A közelmúlt kihívásai és a jövő reményei
A csapat 2018-ban nem tudott az élvonalban maradni, pedig, ha az utolsó fordulóban legyőzi a Budapest Honvédot, megmenekül a kieséstől. A legutóbbi idényben végig a feljutásért küzdöttek az angyalföldiek. A Vasas története során hat alkalommal nyert magyar bajnoki címet, négy alkalommal pedig kupagyőztes volt, a magyar labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán az 5. helyet tudhatja magáénak. 2010-ben körülbelül 140-150 000 fős szurkolótábora akkoriban a szimpatizánsokat rangsoroló listán a 3-4. helyet jelentette.
„A hetedik te magad légy!” Talán ez a gyönyörű József Attila-verssor illett leginkább a Vasas-léthez az elmúlt évtizedekben, hiszen a klub kitartó szurkolói immáron negyvenhat esztendeje várnak arra, hogy kedvenceik megszerezzék a hetedik bajnoki címet. 2022-ben újra lehetősége nyílt az angyalföldi csapatnak bebizonyítani, hogy a Vasas Futball Club tradícióihoz méltó módon az élvonalban a helyük. Az utóbbi évek gólvadászai között találjuk Balajti Ádámot 32 góllal (2019) és Tóth Milánt 18 góllal (2024).
A közelmúltban a Vasas FC felnőtt csapata a BFC Siófok vendége is volt a Merkantil Bank Liga 3. fordulójában, egy 2018. augusztus 12-i mérkőzésen. Szilágyi Zoltán, aki a Vasas Kubala Labdarúgó Akadémia játékosaként kölcsönben a Siófok együttesében töltötte az elmúlt két évet, ekkor már a harmadik NB2-es bajnoki évadját kezdte. Elmondása szerint az első éve sérülésekkel teli volt, a második viszont már jobban sikerült. „Ha jó napot fognak ki, akkor bármely NB II-es csapatot képesek megverni” - nyilatkozta a Siófokról. A Vasasban való bemutatkozásra hat éve várt, és külön boldogság volt számára, hogy mindkét meccsen kezdőként kapott helyet a csapatban. A védelemben Vaskó Tomival játszik együtt, akitől sokat tanulhat. „Nagyon kemény, harcos, küzdős meccsre számítok. Szeretnénk mind a három pontot elhozni Siófokról.”
A 2018/19-es NB II-es bajnokságban az angyalföldiek végig a feljutásért küzdöttek. Vasárnapi ellenfelük, a Siófok, a bajnokságban 47 ponttal a 12. helyen állt. A most folyó bajnokságban, eddig 12 lejátszott mérkőzésükből 6-ot megnyertek, ami hűen tükrözi a tabellán elfoglalt ötödik helyüket. A már kizárt Balmazújváros elleni nyitómeccsüket nem számítva, jól kezdték a bajnokságot, egy Haladás elleni döntetlen (1-1) után sorozatban négy győzelem következett. Nyertek a Gyirmót ellen otthon (2-1), és a Győr ellen szintén hazai környezetben (1-0). Első vereségüket a 7. fordulóban Csákváron szenvedték el (1-2). Majd ismét két diadal következett, hazai pályán a Budaörs ellen (2-0), és Dorogon is magabiztosan nyertek (2-0). Megosztozkodtak a pontokon, hazai pályán a Soroksárral (1-1), majd szintén otthon az Ajkával (2-2). 18 lőtt góljukkal, a Győrrel és a Szegeddel holtversenyben a hetedikek a mezőnyben, 11 kapott góljuknál viszont csak a 3. helyen állnak. Házi góllövőlistájukat Horváth P. és Szakály D. vezetik. A vezetőedző személyében változás történt a nyári felkészülés során: a feladatot 44 éves Gál István vette át. A szakmai stábban találjuk két egykori játékosunkat is, köztük a 43 esztendős, korábbi bal oldali védőnket, László Andrást. A Siófok játékoskeretében is találunk ismerős neveket, mint Izing Martin és Zamostny Balázs.
