Sípcsont- és Szárkapocscsonttörések a Labdarúgásban: Gyógyulás, Kezelés és Rehabilitáció

Ha volt már csonttörése vagy éppen most van, akkor biztos több kérdés is foglalkoztatja ezzel kapcsolatban. A csonttörés, amikor a csont folytonossága baleset vagy betegség következtében megszakad. A sérülés szinte minden esetben nagy fájdalommal jár, ráadásul sok esetben hosszú időre búcsút inthetünk a sportnak, helyette gipszben igyekszünk átvészelni a gyógyulási időszakot. Ha szeretünk sportolni, csonttörés esetén valószínűleg az az első kérdésünk, hogy mennyi idő múlva térhetünk vissza a szenvedélyünkhöz. A válasz azonban bonyolultabb, mint azt elsőre hinnénk.

Sípcsont- és Szárkapocscsonttörések a Sportban

A szárkapocscsont a két lábszárcsont közül a kisebb, és néha vádlicsontnak is nevezik. A szárkapocscsont-törések gyakoriak a sportágakban, különösen azokban, amelyek futással, ugrással vagy gyors irányváltásokkal járnak, mint például a futball, a kosárlabda és a foci. A szárkapocscsont törése számos különböző sérülés következménye lehet. Gyakran összefügg a bokával, de okozhatja kényelmetlen landolás, esés vagy a külső lábszárat vagy a bokát ért közvetlen ütés is.

Töréstípusok

A szárkapocscsonttörések a csont bármely pontján előfordulhatnak, és súlyosságukban és típusukban is változhatnak. A szárkapocscsonttörések típusai a következők:

• Laterális malleolus törések akkor fordulnak elő, amikor a szárkapocscsont a bokánál törik.
• A szárkapocscsont fejének törése a térdízületben a szárkapocscsont felső végén fordul elő.
• Az avulziós törések akkor fordulnak elő, amikor egy ínhoz vagy szalaghoz rögzített kis csontdarabot lehúznak a csont fő részéről.
• A stressztörések olyan helyzetet írnak le, amelyben a szárkapocscsont ismétlődő stressz, például futás vagy túrázás következtében sérül.
• A szárkapocscsont törése a középső részén történik sérülés, például a területre mért közvetlen ütés után.

A gyermekeknél különösen gyakoriak a növekedési zónában bekövetkező törések, amelyek az alsó lábszár csontjait, így a sípcsontot és a szárkapocscsontot is érinthetik. Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete szerint a gyermekkori törések 15 százalékát a növekedési zóna sérülései okozzák. Kétszer olyan gyakran fordulnak elő fiúknál, mint lányoknál. A fiúknál a növekedési zónában bekövetkező törés a legnagyobb valószínűséggel 14 és 16 éves kor között fordul elő.

Tünetek és Diagnózis

A fájdalom, a duzzanat és az érzékenység a törött szárkapocscsont leggyakoribb jelei és tünetei. Egyéb jelek és tünetek a következők:

• Képtelenség a sérült lábra terhelést viselni
• Vérzés és zúzódás a lábban
• Látható deformitás
• Zsibbadás és hidegség a lábban
• Gyengéd tapintású

Azoknak, akik lábsérülést szenvedtek és a tünetek bármelyikét tapasztalják, orvoshoz kell fordulniuk a diagnózis felállításához. A diagnózis során a következő lépések történnek:

• Fizikális vizsgálat: Alapos vizsgálatot végeznek, és az orvos megvizsgálja az esetlegesen észrevehető elváltozásokat.
• Röntgen: Ezeket a törés megtekintésére és annak megállapítására használják, hogy egy csont elmozdult-e.
• Mágneses rezonancia képalkotás (MRI): Ez a típusú vizsgálat részletesebb képet ad a belső csontokról és lágy szövetekről.
• Csontvizsgálatokat, számítógépes tomográfiát (CT) és egyéb vizsgálatokat rendelhetnek el a pontosabb diagnózis felállításához és a szárkapocscsont törésének súlyosságának megítéléséhez.

Kezelés

A szárkapocscsonttörés kezelése változatos lehet, és nagymértékben függ a törés súlyosságától. A törést nyíltnak vagy zártnak osztályozzák.

Nyílt törés (összetett törés)

Nyílt törés esetén vagy a csont átszúrja a bőrt és látható, vagy egy mély seb a bőrön keresztül kiteszi a csontot. A nyílt törések gyakran nagy energiájú trauma vagy közvetlen ütés, például esés vagy gépjármű-ütközés következményei. Ez a típusú törés közvetve is előfordulhat, például nagy energiájú csavaró jellegű sérülés esetén. Az ilyen típusú törések okozásához szükséges erő azt jelenti, hogy a betegek gyakran további sérüléseket szenvednek. Az Amerikai Ortopéd Sebészek Akadémiája szerint a test más részein 40-70 százalékos a kapcsolódó trauma aránya.

Az orvosok azonnal ellátják a nyílt szárkapocscsont-töréseket, és keresnek más sérüléseket is. Antibiotikumokat adnak be a fertőzés megelőzése érdekében. Szükség esetén tetanusz elleni oltást is adnak. A sebet alaposan megtisztítják, megvizsgálják, stabilizálják, majd lefedik, hogy gyógyulhasson. A törés stabilizálásához nyílt repozícióra és belső rögzítésre lehet szükség lemezzel és csavarokkal. Ha a csontok nem egyesülnek, csontátültetésre lehet szükség a gyógyulás elősegítése érdekében.

Zárt törés (egyszerű törés)

Zárt törés esetén a csont eltörik, de a bőr ép marad. A zárt törések kezelésének célja a csont visszahelyezése a helyére, a fájdalom csillapítása, a törés gyógyulására idő biztosítása, a szövődmények megelőzése és a normális funkció helyreállítása. A kezelés a láb felemelésével kezdődik. A jeget a fájdalom enyhítésére és a duzzanat csökkentésére használják. Ha nincs szükség műtétre, mankókat használnak a mozgáshoz, és a gyógyulás idejére fűző, gipsz vagy járóbakancs viselése ajánlott. Két fő típusú műtét létezik, ha a betegnek szüksége van rájuk:

• A zárt repozíció során a csontot vissza kell állítani eredeti helyzetébe anélkül, hogy a törés helyén bemetszést kellene ejteni.
• Nyílt repozíció és belső rögzítés a törött csontot eredeti helyzetébe igazítja olyan hardverek segítségével, mint a lemezek, csavarok és rudak.

A bokát gipszbe vagy törésvédőbe helyezik, amíg a gyógyulási folyamat be nem fejeződik.

A Gyógyulási Folyamat és Gyorsítása

A törés a csont teljes átépülésekor tekinthető gyógyultnak. Ez egyes csontoknál 6-12 hét alatt megtörténik. De főleg a combcsont és a sípcsont esetében, valamint darabos töréseknél sokszor még a törést követő egy év múlva is kimutatható a csontréteg épülése. Fontos azonban azt is tudni, hogy ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a csont ennyi idő alatt visszanyerte volna a törés előtti erejét és terhelhetőségét. Az is fontos, hogy a törött végtag teljes gyógyulása nem esik egybe a rögzítés eltávolításának az idejével. Ez több tényezőtől is függ.

• Életkor: Fiatalabb korban a szervezet gyorsabban regenerálódik, és ez azzal is jár, hogy a fiataloknál a csonttörés is gyorsabban gyógyul.
• Törés fajtája: Természetesen függ a törés fajtájától, attól, hogy egyszerű, darabos vagy pedig szilánkos vagy nyílt törésről van-e szó.
• A törött testrész: A törött testrésztől függ, mert egy combcsonttörés lassabban gyógyul, mint az ujjtörés.

Gyógyulás gyorsítása lökéshullámmal

A csonttörést követő lökéshullám kezelés felgyorsíthatja a csonttörés gyógyulását. A lökéshullám vérkeringését fokozva több tápanyagot és oxigént szállít a sejtekhez, ezért azok gyorsabban regenerálódnak. A kezeléssel gyorsabban forr össze a törött csont, és hamarabb múlik el a fájdalma is. Ha nincs nyílt seb, és a gipszrögzítés nem akadályozza, akkor a sérült területen kialakult vérömleny vagy duzzanat csökkentésére különféle borogatásokat illetve gyulladást csökkentő krémeket lehet, sőt kell is használni. Ezt azonban a törést megvizsgáló orvos utasításainak megfelelően tegye.

Rehabilitáció és Fizikoterápia

Miután hetekig gipszben vagy sínben voltak, a legtöbb ember azt tapasztalja, hogy a lába gyengébb, az ízületei pedig merevek. A legtöbb betegnek fizikai rehabilitációra van szüksége ahhoz, hogy a lába visszanyerje teljes erejét és rugalmasságát. A törött csont gyógyulásakor azonban a gyógytornát csak a csont terhelhetőségének idejétől kezdhet el. Cél, hogy a forradás után a törött csont ugyanolyan erős és terhelhető legyen, mint korábban. Láb és boka gyógytornája a bokatörésből gyógyuló végtag fokozatos terhelésével és erősítésével. A gipsz levétele után pedig a korábban rögzített és mozdulatlanságra kárhoztatott ízületek minél hamarabbi passzív majd aktív mozgatása szükséges. A csonttörést követő gyógytorna fájdalommentesre olajozza törést követő mozgását.

A gyógytornász minden egyes személyt egyénileg értékel a legjobb kezelési terv meghatározása érdekében. A terapeuta több mérést is végezhet az egyén állapotának felmérésére. A mérések a következők:

• Mozgástartomány
• Erő
• Sebészeti hegszövet-vizsgálat
• Hogyan jár és hogyan viseli a beteg a súlyát
• Fájdalom

A fizikoterápia általában boka erősítéssel és mobilitási gyakorlatokkal kezdődik. Amint a beteg elég erős ahhoz, hogy a sérült területre súlyt helyezzen, gyakoriak a járás- és lépésgyakorlatok. Az egyensúly létfontosságú része a segítség nélküli járás képességének visszanyerésének. A billegetődeszka-gyakorlatok nagyszerű módjai az egyensúly fejlesztésének. Sokan olyan gyakorlatokat kapnak, amelyeket otthon is elvégezhetnek, hogy tovább segítsék a gyógyulási folyamatot.