A magyar stadionépítések évtizede: Költségek, finanszírozás és kihasználtság 2010 óta
A miniszterelnök nemrég adta át az egyébként tavaly nyáron elkészült szolnoki stadiont. A napi hírek alapján azt hihetnénk, gombamód szaporodnak a futballarénák, pedig a szolnoki mindössze a hetedik befejezett projekt a 2010 óta futó stadionépítések sorában. Az elmúlt években a futballstadionos beruházások kapcsán olyan jelzők röpködnek, mint „Stadionország”, „ezer stadion országa”, „Stadionland” vagy „stadionláz”. Az átláthatatlan rendszer alapján, kétes indokoltsággal és hullámzó intenzitással megvalósuló beruházások közepette a folyamatos csúszások és halasztások miatt a felületes szemlélő hajlamos lehet azt gondolni, már stadionok tucatjai épültek meg Kozármislenytől Balmazújvárosig.
Az április eleji szolnoki stadionavató apropóján tegyünk egy kis rendet: összesen hét futballstadion épült fel 2010 óta, időrendben az első Felcsúton, aztán Debrecenben, Ferencvárosban, Gyirmóton, Szolnokon, Mezőkövesden és végül Balmazújvárosban. Számításaink szerint a kész stadionok eddig összesen 42,11 milliárd forintba kerültek, ennek 95 százaléka, 40,2 milliárd forint a közpénz. A végső szám persze ennél sokkal nagyobb lesz, az aktuális tervek szerint összesen 32 stadionberuházás valósul meg 2020-ig, melyekre legalább 215,18 milliárd forint közpénzt kívánnak elkölteni. A G7 portál összesítése szerint 2014 óta tíz év alatt huszonhét új aréna nőtt ki a földből, amire összesen 600 milliárd forint közpénzt költött el a kormány. A pénz több mint fele a Puskás Arénára és a tavaly átadott atlétikai stadionra ment el, amelyek külön-külön is közel 200 milliárd forintba kerültek.
A stadionfejlesztési program és finanszírozás
Stadionberuházásnak a hazai futballbajnokság első két osztályában szereplő klubok otthonául szolgáló, kifejezetten a professzionális sporteseményeket kiszolgáló fejlesztéseket vettük. Ahol lehetett, a stadion bekerülési összegeiről leválasztottuk az egyéb célt szolgáló létesítmények: edzőpályák, edzőközpontok stb. A tényleges bekerülési összeg megállapításánál minden esetben az állami költségvetés kiadásaiból indultunk ki, vagyis ezek bruttó összegek lesznek. A 2010 óta beindult stadionépítkezések kapcsán azt biztosan nem mondhatjuk, hogy egységesen hatalmas tempóban húzzák fel az országban a fociarénákat. Az elkészült hét beruházásból hat erősen kötődik Orbán Viktorhoz vagy a Fidesz valamelyik jelentősebb politikusához.
A kormányzati intézkedések, illetve a finanszírozásra vonatkozó különböző egyéb döntések tovább fokozzák az esetlegesség érzését. A Debrecen és az FTC stadionját például a központi költségvetésből finanszírozták, de míg az előbbit egy állami többségű projektcégen, addig az utóbbit közvetlenül az MNV Zrt.-n keresztül. Felcsúton, Gyirmóton, Szolnokon és Balmazújvárosban viszont a finanszírozásban a taós források játszottak főszerepet. Időközben beúszott a képbe a kormány által 2013 végén elindított Nemzeti Stadionfejlesztési Program is, de látszik, hogy a program inkább csak „besegített” az amúgy is elhatározott beruházásokba; Mezőkövesden és Szolnokon például. Jellemző, hogy ha adottak is a finanszírozási csatornák, folyamatosak az ad hoc jellegű változások: a gyirmóti és a mezőkövesdi stadiont például előbb bevették a stadionfejlesztési programba, majd kikerültek onnan.
A Kormány a sportcélra felajánlott TAO-t nem tekinti közpénznek, azonban a Kúria kimondta: közpénzről van szó. A parlamenti többség ezután a 2017-es adótörvényekben elrejtett egy mondatot, amely szerint a tao-támogatások összege adótitok. A tao-támogatásokkal a legóvatosabb becslés szerint is 330 milliárd forint közpénz került a klubokhoz, de a később elszámolt összegekkel együtt hamarosan átléphetjük az 500 milliárdos határt is. Sőt, idén már a banki különadó felét is erre a célra lehet fordítani. A legtöbb tao-pénzt a foci kapta, oda hat év alatt legalább 127,8 milliárd forint áramlott. A legnagyobb nyertes a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, ahova legalább 14 milliárd forint érkezett.
A költségvetési törvény szerint 2014-ben összesen 54,08 milliárd forint ment el stadionokra: közel 30 jogcímen, főleg "sportlétesítmény-fejlesztésre" különítették el az összegeket, jellemzően százmilliókat a költségvetésben, de szerepel benne egy 20,27 milliárdos tétel is (Nemzeti Olimpiai Központ). Jelen állás szerint 215 milliárd forint közpénzbe fog fájni a profi futball infrastruktúrájának megújítása - ez messze van a focira költött összes forrástól, hiszen nem számoltunk például az akadémiák, edzőpályák kialakításának és az infrastruktúra működtetésének évi több milliárdos költségével sem.
Főbb stadionberuházások és költségeik
Az elmúlt évtizedben számos stadionprojekt valósult meg Magyarországon, különböző költségvetéssel és finanszírozási háttérrel. Sorra vesszük a legjelentősebbeket:
Felcsút: Pancho Aréna
Szimbolikus, hogy a stadionláz első elkészült darabja a felcsúti aréna lett, dacára annak, hogy eredetileg nem így tervezték. A Felcsút lakosságánál kétszer nagyobb befogadóképességű, az Orbán család hétvégi házával közvetlenül szomszédos stadionról már szinte mindent megénekeltek az elmúlt években. A néhai Makovecz Imre elképzelései alapján tervezett stadion 3,7 milliárdból épült fel, ebből 2,8 milliárd volt a miniszterelnök által nem közpénznek becézett tao, a többi az alapítvány önrésze volt. A kivitelezés az akadémiát elnöklő Mészáros Lőrinc cégének jutott, a stadion gyepét pedig az a Pharos ’95 Kft. építette, amelynek éppen Felcsúton, Mészárosék címén van telephelye. Az NBI-ben még az utolsók is megengedhetik maguknak, hogy válogatott játékosokat igazoljanak. A Puskás Akadémia FC elvileg az utánpótlás-nevelésből kikerülő tehetségeknek adna lehetőséget, ehhez képest horvát edzővel és idegenlégiósokkal száguld az NB I-ből való kiesés felé.
Debrecen: Nagyerdei Stadion
A debrecenieknek Orbánék jóval előbbre ígértek stadiont, mégis két héttel később adták át a város új pályáját, mint a felcsútit. A Loki 2009-ben, tizennégy év után az első magyar csapatként jutott be a Bajnokok Ligája csoportkörébe, de megfelelő pálya hiányában a Puskás Stadionban kellett játszania a meccseit. Ez nem jött össze. Pedig a kormány komolyan vette Orbán és Kósa ígéretét, és már 2010 őszén határozatok születtek az építkezésről. A debreceni építkezés aztán 2013-ig el sem kezdődött, az év januárjában kezdték bontani a régi létesítményt, és 2014. május elsején átadták a 20 340 férőhelyes új arénát. A beruházó ebben az esetben az erre a célra alapított, többségi állami tulajdonú projektcég, a Nagyerdei Stadion Rekonstrukciós Kft. Általában 12,5 milliárd forintos árcímkét szoktak erre a stadionra akasztani. A 2011-2014 közötti költségvetések zárszámadásaiban összesen 12,953 milliárd forintot találtunk erre nevesítve, az Emmi-től kapott adatok szerint azonban ennél is többe, 13,5 milliárd forintba került a debreceni építkezés. A kivitelező a több debreceni nagyberuházást kivitelező Hunép Zrt. és az Épker Service Zrt.
Budapest: Groupama Aréna (Ferencváros)
Az eddig elkészült stadionok legnagyobbika a 2014 augusztusában átadott Groupama Aréna, és amíg fel nem építik az új Puskást, addig ez így is marad. Az FTC ugyanis egy angol befektetőé, Kevin McCabe-é volt, aki a 2008-as vételkor azt ígérte, legalább 1,2 milliárd forintot költ a stadionra. Ez nem történt meg, majd a kormány 2011 decemberében úgy határozott, az MNV Zrt. Ekkor már Kubatov Gábor volt az FTC elnöke, és ez éppen nem hátráltatta az ügyet: a kormány 2012 júliusában határozott új stadion felépítéséről, és erre a célra 2012-14-re összesen 18,71 milliárd forintot irányozott elő. A kivitelező az akkor még többségi Wallis-tulajdonú Market Zrt. volt. Az elkészült ingatlan a korábban említett 2011-es kormányhatározat értelmében a Fradi tulajdonolta Fradiváros Zrt. vagyonkezelésébe került volna, végül a sporttörvény módosításával a Ferencvárosi TC lett a vagyonkezelő. A klub üzemeltetője a francia hátterű Lagardere Sports Hungary Kft. lett, amely évente fix összeget fizet a teljes létesítmény hasznosításáért - konferenciaközpont és étterem is van a főépületben. A Groupama Aréna 14,735 milliárdból épült fel.
Gyirmót: Alcufer Stadion
Az eddigi beruházások között mindenképp kakukktojás a gyirmóti stadion megépítése: itt nem látunk egyetlen állami vezetőt, hiperaktív politikust sem. Igaz, az átlagos, nem futballszurkoló, nem sportújságolvasó magyar még az égtájat sem találná el, merre lehet Gyirmót: Győr szélén, a 83-as út mentén fekszik az 1250 lelkes városrész. A gyirmóti klub amúgy is fejlesztette az önkormányzati tulajdonú stadiont, majd a létesítmény bekerült a kormány 2013 végén elindított stadionfejlesztési programjába: 600 millió forintot állítottak be erre a célra. Névleg benne maradt ugyan, de a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közlése szerint nem folyósítottak a célra költségvetési forrást. Hanem a stadiont használó futballklubot működtető cég, a Gyirmót FC Kft. taóból jutott ugyanekkora összeghez. A fejlesztés teljes értéke 906 millió forint volt, és ennek során két fedett lelátó épült, valamint az öltöző-, és irodaépületet újítják-építik meg. Itt nem volt közbeszerzési eljárás. A takaros, 4500 férőhelyes létesítmény az Alcufer Stadion nevet kapta.
Szolnok: Tiszaligeti Stadion
A miniszterelnök nemrég avatta fel a Tiszaligeti Stadiont, amelynek az építéséről eddig keveset lehetett tudni. Szembetűnő a különbség az Orbán által az ünnepségen emlegetett 1,2 milliárd forintos bekerülési költség és a tényleges 2,5 milliárd között. Bár a 2010-es NB I-be jutáskor a stadiont valamelyest kipofozták, a tényleges fejlesztés a 2011/12-es szezon óta zajlik. 2013-ra készült el a villanyvilágítás, és új lett a gyepszőnyeg. A stadion bekerült a fejlesztési programba, 400 millió forintos összeggel. Ezután indult meg a további építkezés, 2015-ben 1500 fős fedett főlelátót, és egy hasonlóan szép íves szerkezetű másik lelátót, valamint vendégszektort építettek. A megrendelő ebben az esetben a tulajdonos önkormányzat, aki az állami támogatás kedvezményezettje volt - a többi fejlesztés esetében viszont már nincs nyoma közbeszerzéseknek, mert azokat a taós pénzekhez jutó két futballcég, a Szolnoki MÁV FC Kft. és a Szolnoki MÁV Utánpótlás FC Kft. végezte.
Mezőkövesd: Városi Stadion
A dolog úgy kezdődött, hogy az addig masszívan NB II-es klub, a Tállai András, akkor még belügyi államtitkár vezette Mezőkövesd-Zsóry FC 2013 nyarán feljutott az első osztályba, és megfelelő pályára volt szüksége. Az addigi ugyanis még kisvárosi futballpályának is szerény volt, NB I.-es meccseket biztosan nem lehetett volna itt játszani. A kormány egy külön határozatban a rendkívüli tartalékból 400 millió forinttal dobta meg a futballklubot működtető kft-t. A főlelátó felépítését későbbre hagyták, erre a célra az időközben beindított stadionfejlesztési program biztosított 400 millió forintot. Mikor 2015 májusában nettó 600 millió forintért szerződtek a főlelátó kivitelezésére, még Tállai András is elismerte, hogy úgy fognak bele, hogy nem áll rendelkezésre a beruházáshoz a teljes összeg. Pár héttel később a kormány ismét kisegítette a mezőkövesdieket: június 2-i határozatával újabb 200 milliót csoportosított át az építkezésre a 2014-es költségvetési maradványból. Így nem is volt akadálya annak, hogy kisebb csúszással, 2016 márciusára elkészüljön az 5000 férőhelyes, mind a négy oldalán fedett lelátójú stadion. A beruházásra 2013 nyara óta négy közbeszerzési pályázatot írtak ki, ezek közül hármat a Felcsútról is ismerős Pharos ’95 nyert el, a legkisebb értékűt a Strabag vitte.
Balmazújváros: Városi Stadion
A balmazi stadion ügye még a megveszekedett focirajongóknak is homályos, a másodosztályú hajdúsági kiscsapat annyira kiesik a közérdeklődésből: annyi egyértelmű, hogy legalább 638 millió forintot költöttek rá, már elkészült. A százszázalékos önkormányzati tulajdonú futballklub, a Balmaz Kamilla Gyógyfürdő 2011. óta szerepel az NB II-ben, a csapat pályáján 2013-ban építettek 600 fős fedett lelátót, ennek a költségeit azonban nem ismerjük. A Nemzeti Stadionfejlesztési Programból kapott 400 millió forintos összegből egy 2400 fős, teljesen fedett, körbe lelátós ministadiont rittyentettek, termálvízzel fűtött pályával. A 400 milliós állami támogatás nem volt elegendő, a beruházó Balmazújváros Sport Kft. ugyanis nettó 503 millió forintnyi szerződést kötött a közbeszerzések során, vagyis 638 millió forint kiadással jártak a munkálatok.
Puskás Aréna és Atlétikai Stadion
A stadionfejlesztések legnagyobb tétele, a Puskás Stadion még hátra van, és fontos megjegyezni, hogy a nemzeti futballstadion esetében emlegetett 100 milliárd forintos bekerülési költséggel kapcsolatban kizárólag a beruházásért felelős Fürjes Balázs nyilatkozataira támaszkodhatunk, tekintve, hogy semmilyen konkrét számítás nem látott napvilágot. Az első 40 milliárdos ígéret után a tervezett költsége már 192 milliárd forintnál járt. A 190 milliárd forintból épült stadion gyepszőnyegénél egy éves életciklussal számoltak. A Puskás Aréna felszentelésén beszédet mondott Németh Sándor, a Hit Gyülekezet vezetője. A 2020. évi Eucharisztikus Világkongresszus támogatásáról szóló kormányhatározat szerint 1,9 milliárd forintból épül meg egy új egyházi stadion Budán. A stadion valójában nem az Eucharisztikus Kongresszusra, hanem a 2024-es olimpiára épült volna, és az egyházi kézben levő stadion nem az olimpiára szánt állami költségvetést terhelte volna. (Az olimpia megrendezését utóbb lemondták.) Egyben újabb sportszentélyt avattak volna, újabb alkalmat találva az üres stadionok megtöltésére. A tavaly átadott atlétikai stadion is közel 200 milliárd forintba került.
Üzemeltetés, kihasználtság és fenntarthatóság
Az új vagy felújított stadionokkal kapcsolatban visszatérő kérdés az üzemeltetés rentabilitása, azaz a fenntarthatóság. Az eddigi nyilatkozatok és számítások alapján nem kétséges, hogy a kormányzat vagy a miniszterelnök számára fel sem merül elvárásként, hogy ezek a létesítmények eltartsák magukat. Vagyis mintha eleve úgy kalkulálnának, hogy az új - nagyobb, ebből következően drágább üzemeltetésű - stadionok fenntartása állami/önkormányzati feladat. Egyértelmű, hogy a bekerülési költség tekintetében soha meg nem térülő beruházásokról van szó; a jelenlegi és a rövid-középtávon várható nézőszámok mellett azonban az is jól látható, hogy az új stadionok a fenntartás költségét, azaz a rezsit és az amortizációt sem képesek kitermelni.
A 2012-13-as szezonban átlagban 2762-en látogattak ki egy élvonalbeli meccsre, míg a 2021-22-es idényben 2772-en. A stadionok kihasználtsága 29%. A zalaegerszegi kihasználtsága a leggyengébb (alig 16% átlagban), de a debreceni Nagyerdei stadion sem éri el a 20 százalékot. A Fehérvár a maga 14 ezres stadionjában 20 százalékos arányt hozott össze. Ebből a szempontból a Kisvárda a maga 75 százalékával az éllovas, de az egy aránylag kicsi, 2850 férőhelyes létesítmény. A tizenkét új, már átadott stadion közül pedig korántsem a fehérvári kihasználtsága a legrosszabb. Bár a sóstói aréna is eléggé hátul kullog, de a nagyon hasonló összegből megvalósított debreceni, szegedi és szombathelyi stadionokban is ritkán jön össze, hogy minden harmadik széken nézők üljenek a helyi csapat bajnoki meccsein.
A legrosszabb mutatóval tavaly a Haladás rendelkezett: a másodosztályú együttes mérkőzésein a közel kilencezres stadionban átlagosan 922 szurkoló volt, azaz a 10 százalékot is alig haladta meg az aréna kihasználtsága. A tucatnyi új stadionban az átlagos kihasználtság sem érte el a 40 százalékot, félházat pedig a teljes idényben mindössze öt arénában sikerült összehozni. Többségében a kisebb létesítményekben: a rekorder Kisvárdán például a 78 százalékos telítettség átlagosan 2040 nézőt jelentett, de Felcsúton, Pakson és az MTK stadionban sem érte el a szurkolók száma a meccsenkénti 3000 főt. Elég egyértelműen az látszik tehát, hogy a stadionok nagy részét erősen túlméretezték, és csak a legkisebb arénákban lehet értelmezhető kihasználtságot elérni.
Az egyetlen kivétel az FTC stadionja, a 22 ezres Groupama, amely többször is megtelik egy idényben, és még a szezonátlag is 11 ezer fölött volt tavaly. Nem véletlen, hogy kizárólag a Ferencváros tesz szert értelmezhető bevételre hazai meccseiből, azaz, ha pontosabban akarunk fogalmazni, a stadion hasznosításából. A többi csapatnál annyira kevés pénz folyik be a jegy- és bérletértékesítésből, hogy ez alapján a stadionépítések megtérüléséről nem is nagyon van értelme beszélni. Az egyes arénák esetében az átadás óta eltelt évek tapasztalatai alapján az átlag 48 év alatt jönne vissza a beruházás költsége a létesítményt használó csapat jegybevételéből. Ha a Ferencvárost kivesszük a képletből, akkor már egy évszázadnál is hosszabb idő kell ahhoz, hogy a belépőkből összegyűljön a stadionok ára. A rekorder a szombathelyi Haladás Sportkomplexum, ahol ez 340 év, de legalább a 24. századig kell várni az ilyen értelemben vett megtérülésre Szegeden is. A Groupama Aréna 14,6 milliárd forintos beruházási költsége akár belátható időn belül is visszajöhet, ha az építés idejére jellemző állampapírhozamokat vesszük tőkeköltségnek, akkor 15-17 év. Ha az akkori elvárt piaci hozamokkal számolunk, akkor már jóval hosszabb: attól függően, hogy pontosan milyen paramétereket használunk a kalkulációhoz, valahol a több évtized és a soha meg nem térülő beruházás határán mozgunk.
A stadionláz kritikája és a magyar sport helyzete
„Azért elherdált, mert a stadionok építésénél sokkal fontosabb helyre kellene a pénz: egészségügy, oktatás.” - ez az egyik leggyakoribb kritika, amely az elmúlt évek stadionépítési lázát kíséri. Orbán a közvélemény nyomására lemondott a méregdrága olimpiarendezésről, de azóta eldöntötte, hogy a tervezett, észbontóan sokba kerülő sportlétesítményeket egyéb rendezvények örvén amúgy is, mindenképpen megépítteti barátainak és védenceinek a cégeivel. A vírus közben/után teltházas EB-focimeccseket rendeztek nálunk. Sehol másutt nem engedtek ilyet. A koronavírus kezdetétől (2020. március 11.) 2020. december 16-ig a kormány 140 milliárd forintot csoportosított át sportfejlesztésre, ami korábban lakástámogatásra, illetve szociálpolitikai menetdíj-támogatásokra volt szánva. Infrastruktúrára nagyjából 35, utánpótlásra 40, profi futballra 25 százalék jutott. Például: megveszik az akadémiának a 200 millió forintos buszt, de a felnőtt csapat használja.
2010 óta összesen 1500-1600 milliárd ment el sportra. Jelenleg évente 300 milliárdot fordít az állam a sportra, ennek 64 százaléka megy labdarúgásra, szűken 200 milliárd. Ebből 120 milliárd forint tao, amit a nyilvánosság teljes kizárásaval osztanak ki. Az elmúlt években 500-700 milliárd forintot költöttünk stadionokra, mindennek a fenntartása évente 50 milliárdba kerül. A labdarúgásba áramló rengeteg közpénz nem hozott nagyságrendi szakmai előrelépést a helyezésekben. A FIFA-sorrendben (40-50. hely) és klubrangsorban (36. hely) elért eredmények nem igazolják a befektetett összegeket. A magyar futballnak negatív a propagandaértéke. Magyarul: mindenki rajtunk röhög.
Milliárdos veszteségekkel működnek az NB I-es csapatok. Muszbek Mihály sportközgazdász szerint a tao bevezetése óta a látványsportágakban (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) szereplő csapatokhoz 2014-ig mintegy 168,6 milliárd forint tao-támogatás folyt be. Ebből a labdarúgás 57,6 százalékban részesedett (97,11 milliárd forint). Az állami vállalatok labdarúgásra költött szponzorációs vagy hirdetési kiadásai körülbelül 1,26 milliárd forintot tettek ki. Az NB I-re 2013-ban mintegy 4,1 milliárd forintot költött az állam - ez a csapatok teljes bevételének a harmada. Muszbek Mihály szerint az infrastruktúrának a működtetése egy korszerű stadion esetén körülbelül 150 millió forint évente, egy kevésbé korszerűnél pedig 50-80 millió. Van, ahol ezt teljes mértékben az önkormányzatok állják, és a jegybevétel egy részéért bérleti díjként bocsájtják rendelkezésre; ugyanakkor van olyan is, ahol nem kérnek bérleti díjat, de a közüzemi és egyéb költségeket a csapatok fizetik.
Az utánpótlás-nevelésben sem látszanak eredmények. Annyi látszik, hogy az igazolt focistagyerekek száma nagyot nőtt, amikor előírták, hogy a taóra pályázó kluboknak fent kell tartaniuk minden korosztályban csapatot. Csakhogy sok jel utal arra, hogy számos kis klub úgy veszi fel a támogatásokat, hogy a környékbeli iskolákból beírat olyanokat, akiknek semmi közük nincs a focihoz. Ami pedig a profik közé igyekvő fiatalokat illeti: az MLSZ épp most alakítja át a nagyobb klubok támogatását, hogy ne az számítson a pénzosztásnál, hány fiatalt tesznek be a csapatba, hanem az, hogy minél több saját nevelésű játékosuk legyen utánpótlás-, majd felnőttválogatott, és igazolhasson európai élbajnokságba.
tags: #stadion #koltsegek #2010 #ota
