A Stadler Stadion Története: Egy Futballálom Felemelkedése és Bukása

Régi dicsőségünk sohasem múlhat el, és minél régebbi az a dicsőség, annál fényesebbnek tűnik. Nyilván a 6:3-at vagy a berni VB döntőt nem kell magyarázni senkinek, de emelett is voltak azért ilyen -olyan események az utóbbi 20 évben. Kis ország- kis legenda. Új sorozatunkban egykori nagy meccseket, pengés játékosokat, és egyszer volt csapatokat idézünk meg, hogy aki nem találkozott ezekkel a momentumokkal élőben, annak teljesebbé váljon a kép, aki pedig látta, átélte, az most nosztalgiázva gondolhasson vissza a régi időkre. Tehát tessék nyugodtan hátradőlni, láb feltámaszt a tévézőasztalra, egy korty még a sörből, és kezdődjön...

Mai történetünk a ködös 1993-as évbe nyúlik vissza - ekkor már túl voltunk az ámulaton, hogy a strandról összeverbuvált dán válogatott bucira verte a németeket az EB döntőben, a VB selejtezőn pedig komoly esélyünk volt egy USA-beli repülőjegyre egy Görög-Izlandi kombó abszolválásával. Legpengésebb spílereink Kirin kupát nyertek (USA és a rendező Japán volt még résztvevő, és a "kis nemzetek hivatásos legyőzője" büszke címet kiérdemlő Kiprich Józsi egyetlen góljával sikerült abszolválni a két meccset). Ilyen fontos dolgok mellett sokaknak fel sem tűnt, hogy új befektető érkezett az NB2-es Kiskőrösi Petőfi LC-hez - talán csak maguknak a kiskőrösieknek, - de ezzel együtt sem hittük olyan jelentőségunek, ami esetleg megváltoztathatja a föld forgási irányát.

A csapat a szezont a 4. helyen fejezte be, a bajnok a Debreceni VSC lett, amely így a 92-93-as kiírás bajnokaként feljutott az NB1-be. De térjünk vissza Kiskőrösre. A 93-94-es bajnokságnak továbbra is Tellinger Vilmos edző vezetésével futottak neki, de a csapat ekkor már az új támogató nevét felvéve Kiskörös-Stadler FC néven nyomult. Az előző évi csapatból távozott Maczó Miki, - aki a Vasashoz igazolt, és lett a válogatott alapembere,- és egy fél szezonra érkezett Zvara szintén a Vasasból. A nyomulás eredménye egy NB2-es bajnoki cím, 2 ponttal megelőzve az ismét csak második Hatvan csapatát,(amely megint csak bebukta az osztályozót, ezúttal a Sopron ellen).

Volt a városban éljenzés, hurrázás, boldogság, heje-huja, hiszen a klub első Bács-Kiskun megyei csapatként került fel az NB1-be, ahonnan éppen akkor a Haladás és az MTK esett ki, a bajnokságot pedig a Csank János vezette Vác nyerte - 3. vidéki csapatként a magyar labdarúgás történetében. No ez a heje-huja nem tartott ám soká Kiskõrösön. Stadler József jelezte, hogy nem nyerő dolog minden reggel átbiciklizni a szomszéd faluból , ezért a csapat költözik. Mivel nem úgy megy , hogy a pályát 4 csücskénél batyuba kötjük, aztán gyia, ezért még egy kackiás kis stadiont is ígért a szomszédos Akasztó kies rétjeinek közepére.

A kiskőrösi vezetőknek nem volt őszinte a mosolya, miközben ragasztgatták a pálya környékére a játékos-toborzó plakátjait, mert a "csapat költözik" az egyenlő a "játékosok mennek" kifejezéssel, ők pedig kezdhették elölről az NB3 Alföld csoportjában. Már maga bajnokságra történő felkészülés is a vérprofizmus jegyében telt, fél Ukrajna ide járt próbajátékra. Az ide vágó városi legenda szerint a téli szünetben (95 januárjában) maga a nagy Andrij Shevcsenko is járt itt , de a colos szögletes gyereket hazazavarták, mondván hogy jöjjön vissza ha megtanult focizni. Helyette a 4 fejjel kisebb Igor Nicsenko-t igazolták le. Hogy a döntés mennyire volt eredményes ? .. Nos maga Stadler József cáfolta hogy Seva valaha is itt járt volna, és Nicsenko pedig később gólkirály lett.

A csapatot olyan légiósok fémjelezték akkor mint Makrickij, Oprisan, Jeremeev, a védelem oszlopaiként a két Csehi tűnt fel, a kapuban Babócsi András, akit a Vasatól sikerült megszerezni, és ekkor érkezett Nagy Norbert is ,valamint szintén a téli szünetben jött a villém léptű Lehota. Eközben Akasztón elkezdett a földből kinőni egy pofás kis stadion, amely a Stadler FC Akasztó új otthona lett. Az építkezés elhúzódott kicsit, de Józsi bácsi állta a szavát, és a kor szintjén egy igen modern stadiont rittyentett a pusztába, 21000 férőhellyel, 4 füves edzőpályával, hotellel, merülős medencével, mifenével.

A csapat - amely 2 edzõváltást is abszolvált közben, hiszen Tellinger Vilmost , Ion Patrascu váltotta 6 teljes meccsre, majd jött a "Kárpátok Lobanovszkij"-ja néven a köztudatba vonult Sándor István - jórész vendégségben játszott a szezon elején . A stadion avatójára eloször a Real Madrid volt tervezve,majd a Barcelona, végül a Bayern München ...aztán egyik sem lett... 1995. március 4 volt a jeles dátum, mikor a csapat első hivatalos hazai meccsét játszotta, az ellenfél pedig a Parmalat FC (Videoton akkori neve) volt, és egy barátságos szalonremivel ért véget a derbi. A hálók szakító-szilárdsága ezúttal nem lett tesztelve, tekintve hogy egyik csapat sem vitte túlzásba a góllövést, de ez van, elsőre ez se rossz.

A nézőcsúcs is ehhez a szezonhoz köthető, az utolsó fordulóban a már bentmaradó Stadler a már bajnok FTC-t látta vendégül, és 22000 (más forrás szerint 25000) néző előtt szintén döntetlent játszott, igaz itt már 1-1 egység került a csapatok neve mellé az eredményjelző táblán. A klub, története legjobb eredményeként 9. helyen végzett.

A következő (1995-1996-os ) szezonban sikerült erősíteni a veszprémi Dragóner Attilával, aki a védelem oszlopa lett. A csapat jól játszott, ment a szekér, a téli szünetben így szét is kapkodták a gárdát. Nagy és Nicsenko ment a Fradiba , Oprisan tett egy rövis skandináv kitérőt,hogy aztán az MTK-ban legyen alapember, szintén az MTK-ba ment de skandináv kitérő nélkül a kapus Babócsi András (ö utána fél szezonoként csapatot váltott, volt Békéscsabán, Pécsen, a III.kerületben, stb) míg az érkezési oldalon csak Lázár és Kákonyi neve szerepelt, illetve egy új szponzoré, az Innstadt sörgyáré, így ismét névváltozás jött, és Stadler FC Akasztó-ról Innstadt-Stadler néven ment tovább a csapatbusz.

A tavaszi idény már koránt sem volt ennyire sikeres, de így is meg tudták ismételni az előző évi 9. helyet, ami remek eredménynek számított. Közben a tulajdonos Stadler József ellen adóhatósági vizsgálat indult, amely a következő szezon eredményeire is rányomta a bélyegét. A 96-97-es szezonban a gárda éppen csak elcsípte az osztályozót érő 16.helyet - osztályozón a Dunaferr-rel szemben bentmaradt - a téli szünetben távozott például Dragóner, Csehi István, Csehi Zoltán , de érkezett például az októberben még a Newcastle ellen a Fradiban bemutatkozó Holló Richárd, vagy a Haladás kapusa Kurucsai. Az Innstadt kivonult a csapat mellől, de jött az Ecker, és a tavaszi szezonban Ecker-Stadler néven játszottak Akasztón.

Sötét felhők tornyosultak a csapat egén a 97-98-as szezon rejtja előtt, az "új szezon újat hoz" sajnos nem happy endet jelentett, hanem csak end-et happy nélkül. A nyáron jött a Fradiból Kun és Oleg Korol, érkezett vácról a világvándor Borgulya, és már-már idilli kép alakult ki. A bírósági bűnösnek találta Stadler Józsefet, így a csapat elvesztette tulajdonosát és legfőbb támogatóját is egyben. A szezont becsületből még végigjátszották, - a kispadon is volt változás; Sándor Istvánt a 14. fordulóban elszenvedett siófoki 3-0-ás vereség után előbb az év végéig ( 3 meccsre) Bozai Gyula váltotta (3 vereség), majd az utolsó 17 meccsre jött Linka József, aki a csapat utolsó edzője volt mint utóbb kiderült - de bekövetkezett az elkerülhetetlen.

A bajnokság szünetében aki tehette távozott, ment például az Ecker is, így ismét sör-szponzor lett a csapatnál, csak most az Ilzer, amelyik később a Vasasnál is szerepet vállalt. A 98 tavaszi meccseknek Ilzer-Stadler FC Akasztó néven vágtak neki. A csapat végül is 4 győzelemmel tök utolsó lett, és kiesett az NB1-ből, majd a következő szezonban az NB2 küzdelmeiben már nem indult el. Az utolsó mérkőzésre 1998. június 6-án került sor. Hazai pályán 1000 néző előtt búcsúztak az első osztálytól, a csapattól, a szurkolóktól.. A búcsú szépre sikerült, a Varga István vezette Haladás ellen 0-2-ről felállva 3-2 re győztek. Az utolsó meccs matadorai: Nagy G. - Schultz, Korol, Kovács Zs. (Sallai 82'), Vincze Z. - Lázár, Resko, Bocan (Rosca 46'), Kun - Farkas T. (Károlyi G. 89'), Károlyi R.

Egy csapat, öt szezon, öt néven és öt edzővel de mégis mindig ugyanaz....volt....A Stadion állapota lepusztult, a következő évben a Gázszer játszotta hazai meccsét ott albérletbe, majd legutóbb a Dunaújváros jelentkezett be. A többi épület jórészt a közeli horgász-tó kiszolgáló-létesítményeivé avanzsált, és 98 nyara óta, csak egyszer, egy nosztalgia-mérkőzésen csendült fel a "Hajrá Stadler " a nézőtéren.

Stadler József mára egy boltot üzemeltet csapat helyett. Az egykori játékosok közül ha szemezgetünk, akkor kiderül, hogy Dragóner még mindig a Fradinál játszik, Nicsenkó a Fraditól a Dunaferr és a Győr érintésével előbb Ungvárra került, majd egy alacsonyabb osztályú ukrán klubhoz, ahol mára az edzői teendőket látja el. Az utolsó meccsen is játszó Vincze Zoltán a Honvédban pengézett, jelenleg pedig a bajai szurkerek életéből vesz el éveket, Jeremeev a Dunaferr után Tatabányán játszott, majd hazatért egy rövid időre, hogy később az általunk az idén megismert kazah Atyraut erősítse. Megemlíthetnénk a 93 őszén a csapatban játszó Schindler Szabolcsot is, aki Borgulya nyomdokain bekalandozta az országot, és jelenleg Kecskeméten szórja a pengés megoldásokat, akárcsak Némedi Norbert, aki 97 őszén tartozott a kerethez (igaz ő pályára nem lépett). Viktor Makrickij, aki végig a csapat játékosa volt pár év székesfehérvári kitérő után többször visszatért Kiskőrösre, és 2004 óta a megye 1-es csapatot erősíti.

A csapatban - és jogelődjeiben - összesen 158 játékos húzhatta magára a kék-fehér mezt az első és a tartalék-csapatban. Közűlük csapat szineiben a legtöbb NB1-es meccs Kertész János nevéhez fűződik, aki 111-szer próbálta győzelemre vinni a csapatot, mögötte Molnár Zoltán jön akinek ez 3-al kevesebbszer adatott meg ez a lehetőség.

A magyar futball csodáját vitte végbe a 90-es években Stadler József. A tulajdonos már meghalt, de az akasztói Stadler-stadion ma is áll. A vállalkozó nem csak élvonalbeli csapatot, hanem egy arénát is felépített a falu szélére. A Bors bejutott a szentélybe. Mint egy lusta, szundító, vénségesen vén, fogatlan óriás, ott szendereg a Stadler-stadion az apró, falusi házak között. Egy ideig sikeresen vigyázott rájuk, és nem engedte, hogy futballálmuk a faluból kiszökjön. Még gazból szakállt is növesztett, hogy amíg alszik, foghíjai ne látszanak, ne riogassák az Akasztóra tévedőt.

Egy időben persze pompával fogadta az érkezőt, este még káprázatos fényszőnyeget is terített eléje, hogy el ne tévedjen, no meg a vaksi labda ne keresse hiába a kaput. Vajon a rémálmaival viaskodó Góliát emlékszik-e még az utolsó gólra, vagy éppen az elsőre az akasztói stadionban? Az emlékezetben valahol még léteznek, ám ezekre is lakat került.

Huszonhét éve nem használják, de szigorúan őrzik a stadiont. Most akár veregethetnénk is saját vállunkat, hogy mégis sikerült bejutnunk az évekkel ezelőtt láncra vert, lezárt Stadler-stadionba. Ráadásul Gyuris György, a Stadler Alapítvány kezelője és az egykoron a Stadler FC tartalékcsapatának korábbi játékosa, Brinkus Csaba még egyfajta idegenvezetést is vállalt a kedvünkért. Természetesen rögvest Stadler-emlékeket kerestünk, néztük, mi emlékeztet a futballőrült, a 2017 óta bizonyára az egekben is stadionépítő Stadler Józsefre. De már a feliratot sem találtuk, nem hirdeti a stadion homlokzatán a tulajdonos nevét, mert az örökkévalóságnak szánt betűket Stadler egykori legjobb barátja, az adóhivatal engedélyével, saját kezűleg verte le. Hogy miért kellett ehhez hivatali engedély, a jó ég tudja.

Egyébként egy másik, szintén idézőjelbe tett jó barát az évek során elhordta a stadionból az evőeszközöket, késeket, villákat, poharakat, mintegy háromezer tányért, egy szóval jószerivel mindent, ami nem volt leszögezve. Manapság már hívatlanul nem lehet bejutni a pusztában őrködő szentélybe, bár, mint megtudtuk, megesett, hogy migránsok, turistafelszerelés nélkül, bemásztak, beköltöztek a szobákba. Ami még önmagában nem lett volna baj, ám a fűtést úgy oldották meg, hogy felaprították a bútorokat, a szellőztetést pedig úgy, hogy betörték a ablakokat. "Szerencsére ez ma már nincs így" - árulta el a Borsnak Gyuris György. A hívatlan vendégeket sikerült kilakoltatni, jelenleg egy budapesti felszámoló cég tulajdonában van a stadion, de tárgyalunk a visszavásárlásáról. Elkezdtük a károk felmérését, takarítjuk a létesítményt, ami nem egyszerű feladat. A stadion gyepszőnyegét például évente legalább tíz alkalommal nyírjuk. Ettől még persze siralmas állapotban van, de nem csoda, hiszen az utóbbi években pikniket és illegális motorversenyt is rendeztek itt.

Lesz még meccs a Stadler-stadionban? Brinkus Csaba már-már könnybe lábadt szemmel azt is mondta, hogy nagyon bízik benne, lesz ott még futballmeccs is. Már csak a stadion megálmodójának és egykori tulajdonosának emléke okán is meg kellene menteni a pályát a futballnak. Azon is gondolkozunk, hogy idegenvezetéseket szervezünk, felmerült, hogy idősek otthona legyen a létesítmény, ami nemes gondolat ugyan, de inkább arra gondolnánk, hogy öregfiúk futballozzanak rajta valamilyen bajnokságban. Hiszen mindenki akkor örülne igazán, ha újra a szurkolók laknák be a lelátókat.

A Stadler FC nem ért el jelentős sikereket a magyar labdarúgásban, mégis sok szempontból kuriózumnak számít az alig néhány évig létező akasztói csapat a honi foci történelmében. A rendszerváltás utáni vadkapitalista években egy juhászból lett üzletember, Stadler József választhatta volna kedvenc csapata, a Ferencváros patronálását is - ebben az esetben talán a baloldal sem avatkozik olyan látványosan közbe a vállalkozó és focicsapata életébe. Március első hétfőjén gurultunk be Akasztóra; az idő még elég kiszámíthatatlan volt, valahol a tél és a tavasz között ingadozott. A stadion ugyan nem bukkant fel azonnal a láthatáron, de a Szusza Ferenc-stadionéra emlékeztető, jellegzetes kandeláberek a központ felől érkezve hamar szemet szúrtak. Az idő megállt, az enyészet azonban láthatóan szépen, lassan, de felőrli az egykor 22 ezer drukkernek is helyet biztosító lelátókat és a klubházat.

A kiskőrösi Petőfi LC nyomán létrejövő akasztói labdarúgóklub 1993-as indulása után hamar a magyar labdarúgás élvonalában találta magát, 1994 nyarán már elsőosztályú meccset rendeztek a Bács-Kiskun vármegyei településen. A Stadler FC négy esztendőt töltött a hazai legjobbak között, a mezét pedig olyan játékosok viselték, mint Vjacseszlav Jeremejev, Igor Nicsenko vagy Dragóner Attila. Stadler József „természetesen” nem elégedett meg azzal, hogy a saját nevére vett csapatot patronálja, stadiont is épített a klub köré - nem is akármilyet.

Kijelenthető, hogy elkészültekor Magyarország, de talán a térség legmodernebb arénája volt az akasztói - mindezt magánvagyonából finanszírozta Stadler József. Talán éppen ez szúrta az akkori szocialista kormányzat szemét is, ugyanis hamarosan eljárás indult a klubvezető-üzletember ellen. A csapat életét ez sokáig nem befolyásolta, a nagyobb csapatok ellen rendre 5-6 ezer néző is összejött, a csúcsot azonban egy Ferencváros elleni mérkőzés jelentette, ahol 22 ezren zsúfolódtak össze a mindössze 3000 lakosú Akasztó csinos kis arénájában.

Érdemes ezt megjegyezni akkor, amikor olyan nagyobb városokban, mint például Kisvárda, alig jön össze néhány száz fizető néző az élvonalbeli találkozókra - a felcsúti kudarcot pedig talán nem is illik idecitálni. A Stadler FC 1998-ban utolsó lett az NB I.-ben, a bajnokságot már csak becsületből fejezte be a csapat. A következő idényben az agárdi Gázszer FC használta albérletként a stadiont, majd az ezredforduló után a Dunaferr ideiglenes otthona volt a létesítmény.

A stadion után a Bika kocsmába is betértünk, a helyiek szerint ugyanis ott érdemes a Stadlerről beszélgetni. Természetesen igazuk lett. Szabó János, a vendéglátóhely tulajdonosa ha akarná sem tudná letagadni, hogy a budapesti zöld-fehérek lelkes híve - de nem is akarja titkolni. A kocsma falán rengeteg Fradi-ereklye látható, főleg a kilencvenes évek közepéről, amikor Akasztón is járt a Ferencváros. Mint meséli, rengetegen voltak, de nem volt baj. A Józsi fizetett egy kört mindenkinek, és nyugton maradtak a legvérmesebbek is - jelezte a lelátói diplomácia nem túl bonyolult, de kellemes és működő szabályait.

Szabó egyébként a mai napig rendszeresen látogatja a Fradi meccseit; bár sokáig bérletes volt a focira, manapság inkább a kézilabdás lányok játéka nyűgözi le. Úgy véli, a Braga elleni Európa-liga-párharcban 50-50 százalék esélye van a csapatnak a továbbjutásra. Ő meséli el, hogy egyszer felvitte Stadler Józsefet az Üllői útra, ahol Havasi Mihállyal tárgyaltak az üzletember esetleges szerepvállalásáról a Fradi finanszírozásában. Végül a Kiskőrösön csúszott el az üzlet: Stadler ugyanis feljutás esetére már nekik ígérte a támogatást - a többi pedig, ahogy mondani szokás, már történelem.

Ahogy az is köztudott, hogy az üzletember adócsalás miatt három alkalommal is rács mögé került. Hogy ebben mekkora szerepet játszott a politika, azt talán sosem tudjuk meg, miként azt sem, válhatott volna-e a Stadler FC-ből olyan sikercsapat, mint a Bajnokok Ligájában manapság vitézkedő norvég Bodo/Glimt. Tény, hogy a helyiek szerették a 2017 novemberében elhunyt vállalkozót, akire a mai napig szívesen emlékeznek vissza.

A Stadler Stadion a Stadler FC mérkőzéseinek otthont adó sportlétesítmény, labdarúgóstadion. A Stadler az 1993-94-es idényben az NB II Keleti csoportját megnyerve Bács-Kiskun megye története első NB I-es labdarúgócsapatává vált. A feljutást követően új stadion épült a Kiskőrös melletti kisközségben, Akasztón. Az építkezés 1994 februárjában kezdődött és egy év alatt épült meg a stadion. A nyitó mérkőzésen 10 000 néző volt kíváncsi a Parmalat FC elleni avatóra. Az abszolút nézőcsúcs 1995. június 24-én volt. A csapat megszűnése után előbb a Gázszer FC majd utána a Dunaferr SE játszott ideiglenesen Akasztón.

Nem véletlenül züllött le a magyar foci a 90-es években, és kerültünk hirtelen nagyon a béka feneke alá a „vadkeleti” körülmények között a labdarúgás piramisában. A rendszerváltás után elszabadultak az árak, és hirtelen, szinte a földből kezdtek el kinőni azok a vállalkozók, akik ügyesen megszedték magukat a kialakuló káoszban. Több rutinos pénzember és befektető is igyekezte a pénzét tisztára mosni az ezredforduló előtt (néha még utána is) az NBI korrupt és átláthatatlan posványában.

Stadler József neve igazi fogalom lett az elmúlt 20-30 esztendőben. A Bács-Kiskun vármegyében székelő milliomos (vagy inkább milliárdos?) ügyes üzleti érzékkel, és az akkori APEH lényegében figyelmen kívül hagyásával elképesztő vagyont harácsolt össze. A 90-es években létrehozta az akasztói falusi csapatból a Stadler FC-t. Az együttes egy remek, jól megfizetett, légiósokkal is ellátott kerettel gyorsan lépkedett a magyar futball ranglétráján, és az ezredforduló előtti években megjárta az NBI-et is. A Stadler FC még azt is megengedhette magának, hogy az egykor bukdácsoló, sehová sem kellettő Gázszer FC-t is befogadja egy időre. Érdekesség, hogy Stadler számára még lakrész is volt kialakítva a stadionban. Az elegáns főépületben létrehozott vendégszobák is még meglepően jó állapotban vannak egy szemfüles urbex-brigád felvételei szerint. A különleges belbőccsel bíró palotában még olyan szobát is találtak, ami talán még bizonyos bukott tábornokoknak is becsületére válna: a selyemágyneműk tengerében tükrökkel borított falak, beépített hangszórók az ágy háttámlájában.

Stadler József egyszerű juhászként kezdte életét, de a rendszerváltás utáni gazdasági lehetőségeket gyorsan felismerte. Hús- és bőrkereskedelemmel, juhállomány exportjával tett szert hatalmas vagyonra. Az évtized közepére már több tízezer állatot birtokolt, üzletei révén milliárdosként vált ismertté, sőt országos hírnevet szerzett. Ő lett a hazai futballtörténelem egyik legfurcsább sztorijának főhőse: az akasztói Stadler FC tündöklése és bukása következik.

Stadler József 1993-ban Akasztón megalapította a Stadler FC-t. A falusi csapat rövid időn belül feljutott a labdarúgó NB I-be, ami példátlan sikernek számított. A 12 ezres stadion, amelyet saját pénzéből húzatott fel a semmiből, szinte szimbolizálta a hirtelen jött vagyonát és a megalomán álmait. A Stadler FC öt idényt töltött az élvonalban, legjobb eredményeként kétszer is a 9. helyen végzett.

A fénykor és a nagy gesztusok: A stadion lelátói rendszeresen megteltek, Akasztó határában NB I-es mérkőzéseket rendeztek, ahol külföldi csapatok is vendégeskedtek. Stadler nem spórolt a gesztusokkal sem: lakomákat szervezett, és azt tervezte, hogy a stadion újranyitásakor öt birkát vágat le, hogy óriási falusi ünnepet rendezzen. Ezek a figyelmességek egyszerre szimbolizálták a gazdagságát és a közvetlen, népies stílusát.

Börtönévek és bukás: Az idill azonban hamar véget ért. A kétezres évek elején adócsalás és más pénzügyi visszaélések miatt elítélték, több évet töltött börtönben. Bár mindig azzal védekezett, hogy irigyei és politikai ellenfelei üldözik, a stadion sorsa megpecsételődött: gazdátlanul pusztulni kezdett. Az adásvételi szerződés aláírását követően nagy terveket szövögetett: a létesítményt konferenciák, rendezvények, horgászat, vendéglátás és sportesemények helyszíneként akarta hasznosítani. Ismét nagy lakomát tervezett, és arról beszélt, hogy visszahozza az akasztói stadion fényét. Ám a sors közbeszólt. 2017 novemberében, mindössze 66 évesen elhunyt, miután két hétig kómában feküdt a dunaújvárosi kórházban. Halála után a stadion végképp gazdátlanná vált, állapota azóta is rohamosan romlik, az urbexesek és a kíváncsiskodók örömére. Sokak számára az enyészet jelképe, mások számára viszont nosztalgikus emlék, amely egy különleges korszakra emlékeztet.

Legendák és örökség: Stadler József életében nem csak a futball játszott szerepet. Köztudott volt szenvedélyes műgyűjtése is: az egyik legismertebb történet, hogy állítólag megvásárolta Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című festményének egy replikáját, amivel hosszú ideig dicsekedett. Ez a gesztus sokak szemében túlzónak, mások szerint bohémnek tűnt - éppen úgy, mint maga Stadler.

A 1994/95-ös bajnokságban a Ferencváros az első helyen végzett, a Stadler FC újoncként a kilencedik lett - két csapat egymás elleni mérkőzése után a hálót is leszaggatták az akasztói népünnepélyen. Stadler József öröksége máig vitatott. Egyesek szemében ő volt a magyar futball egyik legkülönlegesebb mecénása, aki egy kis faluba hozott NB I-es álmokat. Mások szerint inkább a felelőtlenség és a botrányok megtestesítője. Az akasztói Stadler-stadion, amelyet Stadler József 1993-ban alapított és fantasztikus sikerek kötődtek hozzá. A Stadler-stadion esetében jelen van a nosztalgia és a múlt emlékei: a multikulturális aréna - klubház, szálloda, vendéglátóhely - romjai között sokatmondó részleteket rejtőznek. Az urbexesek itt újraírják a stadion sorsát: nem focimeccsek, hanem videók generálják az érdeklődést.

Képek és emlékezet - az urbex tanulsága: A stadion üressége üzenet: nem csak betont és lelátókat hagynak hátra az évek, hanem egy korszak emlékeit is. S hogy mi lesz a stadion jövője?

tags: #stadler #stadion #avato

Népszerű bejegyzések:

• Friss labdarúgó eredmények
• Szabályok az Amerikai Futball Világában
• Barcelona és Real Madrid összecsapásai
• ZTE és Nubia telefonok tesztje
• Történelem és sikerek: Liverpool FC