A kosárlabda-fejlesztés útján: Kiemelkedő személyiségek és akadémiai modellek
A kosárlabda mint sportág folyamatos fejlődése Magyarországon elválaszthatatlan a kiemelkedő edzők, szakemberek és az innovatív akadémiai programok munkájától. Az alábbiakban betekintést nyújtunk a hazai kosárlabda-fejlesztés kulisszái mögé, különös tekintettel az akadémiai működésre és azokra a Lászlókra, akik hozzájárultak és hozzájárulnak a sportág sikereihez.
Az akadémiai működés kihívásai és válaszai - Gálos László perspektívája
Egy akadémia működtetése folyamatos alkalmazkodást és innovációt igényel, különösen váratlan helyzetekben. Gálos László megosztotta azokat a tapasztalatokat, amelyek egy ilyen intézmény mindennapjait jellemzik, kihangsúlyozva a nehézségeket és a sikereket egyaránt.
„Ezt az időszakot is nagyon hasznosan tölti az edzői stábunk. Minden korosztálynak folyamatosan mennek ki az edzéstervek, kvíz feladatok, érkeznek vissza a beszámolók, képek videók. Készülnek az egyéni és csapat értékelések, amik nagyon fontosak a következő időszak szakmai terveinek elkészítéséhez.” A munka nem áll meg, a CÉZÁR elektronikus felülete folyamatosan frissül, és anyagok mennek ki az edzők számára edző továbbképző címen. Ezen felül frissítés alatt áll a „Szakmai Könyvünk”, ami az alapja a korosztályos képzésnek.
Az Országos Kosárlabda Szövetség (MKOSZ) részéről is több feladat érkezett, amelyeket határidőre kellett teljesíteni. „Ezek összefogása, irányítása, a jövő tervezése igen izgalmas feladat.” Gálos László a jövőre tekintve elmondta: „Többféle verzió létezik, mivel nem tudjuk meddig tart még a karantén. Én személy szerint a következő bajnoki szezonban hagynám, hogy ugyanazok az évfolyamok versenyezzenek ugyanabban a bajnokságban.” Hozzátette, bízik abban, hogy még ebben a szezonban vezethetnek edzéseket, és a június végi táboraikat is megtarthatják. Kiemelte továbbá, hogy fel kell készülni arra is, hogy a gazdasági leállás miatt a nyári szabadságok is másként alakulnak majd, amihez igazodni kell. A személyes elkötelezettséget jól mutatja, hogy Gálos László számára „a délelőtti feladat a közös tanulásé illetve az edzés megtartásáé a gyerekek számára. Délután pedig jöhet a kosárlabda, a saját edzésem illetve a nyelvtanulás.”
Szabó László: Egy élet a kosárlabdáért és az emberi értékekért
A magyar kosárlabda történetében számos edző hagyott mély nyomot, de Szabó László, Laci bácsi, a kecskeméti kosáredző, a Bányai Júlia Gimnázium volt testnevelő tanára kiemelkedő példája az elhivatottságnak és az emberközpontú nevelésnek. Munkásságát Magyar Ezüst Érdemkereszttel is kitüntették.
41 éves pályafutása alatt 75 csapattal jutott be országos döntőre, amelyeken 13-szor első, 14-szer második helyet nyert el, a többi alkalommal pedig 3-8. helyen végzett. „Az edző szeretetével és tisztességével nem csak kiváló kosarasnak, de jó embernek is 'edzette' játékosait.”
Jellemzésére szavakat keresve „nem sokáig kell gondolkodni: kiváló szakember, kiváló pedagógus, nagyszerű EMBER, aki játékosait a tiszta, sportszerű játékra, az utolsó pillanatig való kitartásra, az együtt-egymásért-egy célért való összefogásra, a sport szeretetére, a barátságra, a maximalizmusra való törekvésre neveli úgy, hogy közben ezt ők észre sem veszik.” Megtanította minden csapatának, hogy „hogyan dobban a mellkas jobb oldalán a 'Bányais szív' a pályán és a pályán kívül is.” A sportsikerekhez egyedi hagyomány is társult: „Amikor országos döntőt nyert, szokása volt, hogy leborotválta szakállát és haját - a második helyezések esetén a haj megmaradt.” Még a 80. születésnapjához közel is megjelent a sportcsarnokban a "TV - Pajtás mini kosárlabda kupa" döntőin, és nyilatkozott a Magyar Televíziónak.
A kosárlabda magyarországi térnyerése és Kuncze Géza szerepe
A kosárlabda magyarországi története gazdag és fordulatos, és elválaszthatatlan olyan úttörő alakoktól, mint Kuncze Géza, aki a játék meghonosításában és népszerűsítésében oroszlánrészt vállalt. A játék kezdeti időszakát Molnár Ferenc halhatatlan műve, a Pál utcai fiúk története is felidézi. „A Pál utcai fiúk története 1889-ben játszódik, a könyv pedig 1907-ben jelent meg.” A kosárlabda ekkor még nem volt ismert, hiszen dr. James A. Naismith, a sportág feltalálója, 1890. február 16-án született. „Az biztos, hogy az 1890. február 16-án született Kuncze Géza nem csak ringatta azt a bölcsőt, de elkészültéig, hosszú éveken keresztül faragta is.”
A XX. század elején, 1912-ben egy magyar csoport Barna Jakab elemi iskolai igazgató vezetésével Németországba utazott, hogy megismerkedjen a sportágakkal. Müncheni tapasztalatait egy füzetben adta ki, majd a Simor utcai (ma VIII. ker.) tanítóképző intézetben demonstrálta a játékot. „Nyilvánosan ekkor, 1913-ban mutatták be először Magyarországon a kosárlabdát.” Ez a bemutató sokakat magával ragadott. Az I. világháború azonban elsöpört minden más ügyet, így a sportok ügyét is. Ennek ellenére „Barna Jakab Újhelyi Sándorral párban 1915-ben megjelentette a "Játékkönyv a serdült ifjúság számára" c. 250 oldalas könyvet. Ebben Kosárlabda I. és Kosárlabda II. néven mutattak be két, egymástól csak kis mértékben eltérő játékot.”
Kuncze Géza tetterősen tért haza a háború végeztével. Amikor az elemi iskolák részére rendszeresítették a játszótéren való játékot is, „Kuncze Géza a tanítók részére szervezett játéktanfolyamok vezetője lett.” Szakmai tevékenységét a korabeli sajtó is elismerte: „Felsőkereskedelmi iskolai rendes testnevelési tanár. Tornatanításra képesítő és vívómesteri oklevele van. Többszörösen díjazott atléta, korcsolyázó és futballista.”
Kuncze Géza fáradhatatlanul dolgozott a kosárlabda népszerűsítésén. „Kezdeményezőkedve töretlen maradt, játékosokat toborzott, bemutatókat szervezett, szabályokat fordított. A Vas ucca-i iskola udvarán is napestig játszták a kosárlabdát.” Az iskola sportélete pezsgett, és az 1920/21-es tanévben is kiemelkedő eredményeket értek el:
- A kosárlabda-vándordíjat a III. D) oszt. 5-ös csapata nyerte.
- A football-vándordíjat a IV. B) oszt. szerezte meg.
- Atlétikában a IV. C) oszt., úszásban a IV. D) oszt. csapata nyert szobrokat.
- A középiskolai staféta-versenyen 27 tanítvány a II. csoportban győztesként futott a célba, ezzel a kir. tanker. főigazgatóság díját nyerték meg.
- A középiskolai vízilabdabajnokságban 5-ös csapatuk a döntőben 7:3-ra győzte le ellenfelét, ezzel a bajnoki címet és a szövetség érmeit is magáénak mondhatta.
A korai kosárlabda szabályai jelentősen eltértek a maiaktól. „A labdát a póznára erősített, a földtől a maival megegyező távolságban levő kosárba kellett bedobni.” A játékosok mozgástere szűkebb volt, és a labdát nem vezették, hanem gurították, illetve tenyérrel felfelé ütögetve vezették. „A lépésszabály nem volt pontosan meghatározott.” A labdavezetés is más volt: „Egy kézzel korlátozás nélkül lehetett a labdát a földre le és a levegőbe felütögetni. E közben egyszer két kézzel is lehet azt elfogni, vagy érinteni, ha az időközben más játékos érintése folytán irányt változtatott.” Érdekes szabály volt, hogy „az aki a labdát ütögeti, dobálgatja, az érvényes kosarat nem dobhat.”
A szabálykönyv fordítása hosszú folyamat volt, ahogy Kuncze is megjegyezte: „Nehogy azt higgyék, hogy kilenc évig tartott a lefordítása, csak hát híveket kellett előbb szereznem. A Vas utcaiak hamar megkedvelték és játszani akarták.” Az állandóan növekvő igényt és a játék népszerűségét látva az Ifjúsági Testnevelés is közölte a szabályokat 1923-ban.
Újbuda MAFC vs Óbudai Kaszások
A modern akadémiai modell: A Kosárlabda 2010 Egyesület és a folyamatos fejlesztés
A modern kosárlabda akadémiák célja, hogy széles alapokat teremtsenek az utánpótlás számára, biztosítva a folyamatos fejlődést és a professzionális karrierlehetőségeket. Ezt a célt tűzte ki a Kosárlabda 2010 Közhasznú Sportegyesület is.
„Céljaink elérése érdekében Varga Mátyás szakedzőt szerződtettük erre a feladatra.” Az alapok lerakását tartják a fontossági sorrend elején. A gyerekek egyéni fejlődését sikerült megerősíteni az edzők érkezésével az erősítésben, kosárlabda képességfejlesztésben. „Kiemelt terület a prevenció és a rehabilitáció. A rehabilitációban is fontos szerepet kap a Yakuza FC.” Az utánpótlás piramis alját igyekeznek kiépíteni, széles alapot kialakítani előkészítő és kenguru csoportokkal. „Az iskolai kenguru csapataink száma évről-évre változik.”
A szakmai munka színvonalát az edzők továbbképzése garantálja: „a dolgozó testnevelőkkel elvégeztettük az OKJ-s kosárlabdaedzői tanfolyamot.” A filozófia szerint „igyekszünk csapataink mellé két edzőt delegálni,” hogy „elérni azt, hogy az edzések intenzitása növekedjen.” Nagy hangsúlyt fektetnek az egyéni és posztképzésre. Cél, hogy „versenyszituációban rögzüljenek a technikai, taktikai elemek.”
Az akadémia a versenyzési lehetőségek széles skáláját biztosítja: „Minden évben nemzetközi tornán veszünk részt. Bajnokságba is.” „A Széchenyi Kosárlabda Akadémián jelenleg közel 1000 fiatal edz.” Az edzések egyszerre több pályán folynak párhuzamosan. A fiatalok havonta mérkőznek meg, a fiúkkal együtt 12 csapat. A tehetséges játékosokat szeretnék beintegrálni képző központjukba. Az egyetemi sportélet felfejlesztése sportágunkra is nagy hatást gyakorolt. „Sok egyetemista kosárlabdázónk van. NBI/A, NBI/B, MEFOB.”
Az akadémia terjeszkedési terveinek megfelelően 2022-ben létrehozták a Tatai Basket egyesületet. Céljuk, hogy „a Tata-Tatabánya-Oroszlány által határolt területről összegyűjtsük a gyerekeket és versenyeztessük őket az akadémia szakmai elvárásainak megfelelően. A kistérségi terjeszkedés kiemelt projekt akadémiánkon.” Tét, Kapuvár, Sopronkövesd helységekben is igyekeznek indítani a kosárlabda életet. Az MKOSZ által támogatott „Palánta Programban” is részt vesznek. Reményeik szerint 2023 nyarán elkészül a saját nevelő központjuk, ahol edzőik átadhatják tudásukat és filozófiájukat.
Nemzetközi sikerek és a Rátgéber Akadémia öröksége
A magyar kosárlabda akadémiák, mint a Rátgéber Akadémia, nemzetközi szinten is elismert munkát végeznek a tehetséggondozásban és a játékosfejlesztésben. Rátgéber László munkássága kiemelkedő példája ennek.
„Régi álmom valósult meg 2010. A mai napig nagyon büszke vagyok ezekre az eredményekre, de még jobban arra, hogy az általam felnevelt generációból több mint ötven játékos Európa-szerte sikeresen játszott és játszik azóta is, többen közülük Magyarországon.” Rátgéber László pécsi munkássága során rengeteget dolgozott akadémiája programjának kidolgozásán. Két éven keresztül vezette a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség (FIBA Europe) európai tagozatának nyári táborait is.
Pályafutása során jelentős nemzetközi tapasztalatokra tett szert. „Ezután lettem a jugoszláv serdülő és ifjúsági válogatott felelőse. Sőt, a jugoszláv serdülő csapattal Európa-bajnoki ezüstéremig jutottunk.” Az 1992-es barcelonai olimpiára a jugoszláv felnőtt válogatott segédedzőjeként készült, ám „a politikai embargó miatt oda nem tudtunk kiutazni, és egy kimagaslóan tehetséges generáció szétszéledt a világ minden tájára.” Ez a munka meghozta az elismerést is: „akadémistáink ad akadémiánknak.”
Az akadémiák által nevelt játékosok sikerei nemzetközi szinten is megmutatkoznak. „Jelenleg 4 válogatott játékosunk tagja a felnőtt keretnek és kipróbálhatta magát a legjobbak között is.” Akadémisták képviselték az országot válogatott játékosként Európa és Világbajnokságokon. „Csapatként a középiskolai Világbajnokságon elért IV. helyezéssel büszkélkedhetünk.” Ünnepelhettek már bajnokként, ezüst- és bronzcsapatként is. „Minden évre a nemzetközi porondon is megméretteti megát.” Az egyetemi sportélet felfejlesztése sportágunkra is nagy hatást gyakorolt, ennek eredményeként „a MEFOB kosárlabda bajnokság női és férfi vonalon egyaránt sikeresen felállhatott.”
tags: #szechenyi #kosarlabda #akademia #laszlo
