A Szeged-Veszprém kézilabda-rivalizálás hevessége: botrányok és emlékezetes összecsapások története

A román-magyar viszonyt nehéz egyetlen jelzővel leírni, ahogy a magyar férfi kézilabdában a Szeged és a Veszprém közötti rivalizálást is. Nem ritka, hogy egy-egy esemény felerősíti a meglévő feszültségeket, és ez különösen igaz a két csapat közötti mérkőzésekre, amelyek gyakran túlnőttek a sportesemények keretein. Mintha az Európa Kiadó örökzöld slágerének refrénjét ("Mocskos idők, szeretned kéne, / A jövő itt van és sose lesz vége!") Magyarország két legnagyobb férfi kézilabdacsapatának rangadójára írta volna Menyhárt Jenő, a zenekar frontembere.

A kezdetek: Amikor még senki sem sejtette a jövőt

Az Európa Kiadó 1981-ben alakult, és a történelem első Szeged-Veszprém bajnokiját is ebben az évben játszották. Persze tegyük hozzá gyorsan: valószínűleg senki nem gondolt arra 1981. április 25-én, hogy bő négy évtizeddel később a két csapat meccse nemcsak egy „mezei” NB I-es mérkőzés lesz, hanem a magyar sportélet, egyben a világ kézilabdájának egyik legjobban várt és legnagyobb rangadója.

A királynék városában a négy évvel korábban, 1977-ben létrejött Veszprémi Építők 1981-ben a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat nevét vette fel, így Veszprémi ÁÉV SC-ként indult először a férfi kézilabda élvonalában. A csapat Hajnal Csaba ügyvezető irányításával jutott fel frissen az NB I-be, és bár lehetett számítani arra, hogy rögtön jól fog szerepelni, mégis kisebb meglepetést jelentett a Szegedi Volán SC-vel szemben elért 21-21-es döntetlen - pláne annak tükrében, hogy néhány hónappal korábban, február 23-án, a valaha volt első Veszprém elleni meccset 28-21-re nyerték a Tisza-partiak a kupában.

A szegediek ugyanis jóval rutinosabb klubnak számítottak, hiszen ekkorra már túl voltak egy Magyar Népköztársasági Kupa-győzelmen, egy magyar bajnoki bronzérmen, és a nemzetközi porondon is bemutatkoztak. Azt viszont túlzás lenne állítani, hogy 1981-ben a hazai élmezőnyhöz tartoztak volna: az 1980-as szezont például csak a tizenkét csapatos élvonal hatodik helyén zárták.

A rivalizálás kibontakozása és az első feszültségek (1980-as, 90-es évek)

Hiába sikerült gyengébben az 1981-es szezon a szegedieknek, 1982-ben méltó vetélytársai voltak a Veszprémnek, és nagyjából ekkortól nevezhetjük rivalizálásnak a két csapat versenyfutását. A bajnokságban a győztes Honvéd és a második Tatabánya mögött azonos pontszámmal végeztek, és bár a jobb gólkülönbségű Veszprémé lett a harmadik hely, a kupadöntőben a szegediek örülhettek: a 12 gólig jutó Lele Ambrus vezetésével 30-22-re nyerték az Újszegedi Sportcsarnokban az odavágót, majd a visszavágón, a veszprémi csarnok avatóján csak öttel kaptak ki (31-26), így összesítésben három gólt megtartottak az előnyükből.

A következő években fokozatosan kezdett egyre nagyobb különbség kialakulni a két csapat között a Veszprém javára. Ez 1984-ben kupagyőzelemben, 1985-ben pedig bajnoki címben csúcsosodott, pont a Szegedet megelőzve. Érdekesség, hogy az utolsó bajnokit épp a Szeged ellen játszotta a Veszprém, a 33-30-as siker igazi örömünnepbe csapott át. A veszprémiek címet védtek 1986-ban is, és a rendszerváltozás előtt is élcsapatnak számítottak, a Szeged viszont elkezdett visszaesni.

A javulást pont az az esztendő, 1992 hozta, amikor a veszprémiek a legendás Joósz Attila vezetésével tripláztak. A Szeged hirtelen egy naptári év alatt háromszor is legyőzte a Bramacból Fotexé váló veszprémieket, majd 1993 júniusában, a névadó szponzor érkezésével immár PICK Szegedként verte a kétmeccses kupadöntőben a Fotexet (23-21 és 20-19).

A rivalizálás szó ekkorra már valóban teljesen igaz volt, ugyanis néhány héttel korábban, a bajnoki elődöntő visszavágóján óriási botrány alakult ki Szegeden: Oszlánczi András kiállítása után túlságosan feszült lett a hangulat a pályán, a játékvezetők a reklamáló Kővárit kiküldték a csarnokból, amire a szegedi szurkolók válaszul egy petárdát is felrobbantottak. A meccs félbeszakadt, majd a Veszprém a bajnoki döntőben az Elektromost legyőzve lett ismét bajnok.

Az egyre stabilabb anyagi háttérrel rendelkező Szeged viszont végérvényesen megérkezett a veszprémiek mögé. Elképesztő hangulatú párharcok kezdődtek, mindkét városban izzott a csarnok az egymás elleni meccseken, ami a nemzetközi kupaszereplésnek is jót tett. 1995-ben aztán az a Skaliczki László vette át a Szegedet, aki játékosként az első NB I-es szegedi csapat tagja volt. Eleinte nem tűnt úgy, hogy bármi szokatlan történne a bajnokság első helye szempontjából, ám a PICK ősz végétől sokkal stabilabb lett a Fotexnél. A Dunaferr elleni idegenbeli sikert követően a szegedi Széchenyi téren pedig mintegy 5000 ember várta az első aranycsapatot.

A 2000-es évek: A feszültség fokozódása és az aranykor

A Fotex a ’90-es évek végén folyamatos bajnoki és kupagyőzelmekkel tartotta és emelte a saját szintjét, miközben a Szegednek úgy volt sok a háromfrontos harc az 1996-97-es szezonban, hogy a Bajnokok Ligájában a negyeddöntőig menetelt és csak a Barcelona állította meg. Jöttek a folyamatos sérülések és gyengébb eredmények, ami 1998-ban edzőváltáshoz vezetett.

Később Kővári Árpád visszatért a kispadra, aki a csapat magját jól összehangolta az időközben érkező Nikola Eklemovićcsal, Rosta Istvánnal, valamint az utánpótlásból felhozott Vadkerti Attilával. Ez egyrészt 2000 tavaszán bajnoki bronzérmet ért, másrészt kis híján kupagyőzelmet a Veszprémmel szemben (20-19).

A helyét a jordán férfiválogatottól érkező szerb Dragan Djukić vette át. Veszprémbe eközben az a horvát Zdravko Zovko érkezett, aki szintén esélyt adott a fiataloknak. A két délszláv edző rendkívül harcias és kemény új érát indított el a rivalizálásban, ami során ismét nagyon közel került egymáshoz a két csapat - ugyan 2001-ben a Veszprém lett a bajnok, ám a rájátszás utolsó fordulójában a Szeged nagy veréssel (34-21) tette csúnyábbá az ünneplést. Egy évvel később szintén a veszprémiek örülhettek, ugyanakkor nem tudtak élni történetük addigi legnagyobb lehetőségével, hiszen a BL-döntőben alulmaradtak a Magdeburggal szemben.

2003-ban pedig minden idők egyik legjobb szegedi kapusával, Nenad Puljezevićcsel a fedélzeten a PICK nyerte az alapszakaszt. Ehhez kellett, hogy februárban, a történelem során először nyerjen a Szeged Veszprémben: a Bajuszt lekönyöklő Pérez, valamint Csoknyai és Džomba is piros lapot kapott a Fotexből, majd a végjátékot annak a Vladan Matićnak a góljaival és higgadtságával hozta a Szeged, aki később vezetőedzőként a klub egyik legszeretettebb alakja lett.

Az egyre több légióst foglalkoztató Fotex úgy lett bajnok 2003-ban, hogy az utolsó fordulóban 35-28-ra kiütötte a Dunaferr ellen a rájátszásban égető pontokat veszítő Tisza-partiakat. Mivel a kupadöntőt sem tudta megnyerni a PICK (Szolnokon 30-28-ra nyert a Veszprém egy balhés, a játékosok közötti dulakodás miatt már az első félidő közepén megszakított meccsen), a vezetőség úgy döntött, nem hosszabbít Djukićcsal.

2005 tavaszán csupán a rájátszás legutolsó meccse döntött - a Fotex úgy nyert 25-20-ra Veszprémben, hogy Andjelkovic a második félidőben vállsérülést szenvedett, holott a Szeged addig két-három góllal vezetett -, és a kupadöntőben is csak az utolsó tíz perc döntött a veszprémiek javára. 2005 nyarán aztán a Fotexből MKB lett. Hosszú idő után az első aranyérem ekkor a Szegedé lett: a pécsi kupadöntőben 32-30-ra verték a Veszprémet, úgy, hogy egy héttel korábban elbukták a bajnoki döntő ötödik, mindent eldöntő meccsét.

2007 májusában a sérült Lazarovot nélkülözni kényszerülő Veszprém óriási meglepetésre hetesekkel elbukta a pályaelőnyét (a büntetőpárbajban Puljevic is bedobta a maga hetesét), majd a Szeged hazai pályán nyert, így egy győzelemre került az aranyéremtől. A Veszprém szépített, de többre nem futotta: 2007. május 23-án, a parádézó Puljezević vezetésével, az Újszegedi Sportcsarnokba zsúfolódó mintegy 5000 néző szeme láttára tizenegy év után először lett bajnok a Szeged - egy olyan szezon végén, ami katasztrofálisan kezdődött. A Veszprém Zovko-korszaka amiatt sem zárult szépen, mert az első veszprémi bajnoki döntőjét játszó Marko Vujin meccs közben megütötte Vadkertit, amiért piros lapot kapott.

Az igazi összecsapások korszaka: A 2008-as kupadöntő és a tragikus események

A túlfűtött hangulat mégsem ekkor, hanem egy év múlva volt igazán a csúcson. A Veszprém kispadjára a Vasas női csapatától távozó Mocsai Lajos ült, miközben összeállt egy nagyon erősnek ígérkező sor a Szegedről érkező Ilyéssel, a kapuban Dejan Perićcsel, a két Iváncsikkal, Gulyással, Gál Gyulával, Marian Cozmával, Vujinnal, Eklemovićcsal, Žarko Šešummal, Putics Barnával, valamint a két kemény védekezőspecialistával, Ivan Lapčevićcsel és Evgeny Lushnikovval.

A bajnokság ötmeccses finálé után a KEK-et is megnyerő Veszprémé lett, a Szegeden rendezett kupadöntőt viszont a PICK nyerte. Az elképesztően feszült meccsen szinte minden megtörtént, ami százból talán csak egyszer történhet. Petrea reklamálás miatt a Szeged támadása közben kapott két percet, Perić kapus az első félidő végén előrefutott és kis híján gólt dobott, majd a második félidőben Lushnikovot piros lappal állította ki a Kékes testvérpár. A játék gyakorlatilag verekedésbe ment át, ami a 27-22-es szegedi sikert jelentő lefújás után valóban azzá alakult: kis híján mindenki ütött mindenkit, Osmajić például Pérezt találta telibe. Az incidensnek komoly előtörténete volt.

Sajnos a lehető legtragikusabb szempontból, de Marian Cozma meggyilkolása ilyen pillanat volt. A román válogatott és az MKB Veszprém kézilabdázója 2009. február 8-án vesztette életét. A konfliktus rövid idő alatt elfajult, a kézilabdázót több szúrás érte, amelyek közül az egyik halálos volt. A támadásban két csapattársa is megsérült. Az eset gyorsan túlnőtt a sportrovatokon, országos és nemzetközi ügy lett belőle. Marian Cozmát Magyarországon ravatalozták fel, a gyászmenetet itthon és Romániában is sokan kísérték.

A PICK Szeged kiemelkedő sikerei a Veszprém felett (a szöveg alapján)

tags: #szegedi #szurkolok #balheztak #veszpremben

Népszerű bejegyzések:

• Andrea Fock és Nagy Tamás szójakutatásai
• Tudj meg többet a Hatháromról
• digitális eszközök a zeneoktatásban
• Agócs Zoltán edzői karrierje
• Ismerd meg a kosárlabda szabályait