Moszkva, Szpartak és SZKA Szentpétervár: Történelem, Látnivalók és Sport

Habár Moszkva neve mindenki számára ismerősen cseng, sokak számára a jól ismert, az elmúlt 2-3 évtized intenzív változásai miatt még a szocialista időkben oda utazóknak is újra látniuk kell, hiszen mai formájában a város szinte mindenki számára felfedezetlen, újdonságokat tartogat. Oroszország fővárosa, mint az egyik legélénkebb kelet-európai nagyváros a történelmi múltat reprezentáló régi épületek és a hatalmas parkosított területek erőteljes keveréke, telis-tele világhírű és káprázatos látnivalókkal. Moszkva sokáig ellentmondásos városnévként élt az emberek fejében, hiszen a XX. század nagy részében egy totalitárius rendszer főhadiszállása volt, a saját maga által kreált eszmerendszer minden külsőségével: a szürke, monumentális, uniformizált, falanszter városképpel.

Ez több részletében is fedi a valóságot, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az orosz kultúra korábbi századai számtalan említésre méltó, páratlan alkotással hagytak nyomot a történelemben, a XX-XXI. század fordulója pedig szédítő iramú, a nyugati világot is megszégyenítő fejlesztésekkel járult hozzá Oroszország fővárosának modernizálásához. A várost a legenda szerint Jurij Dolgorukij kijevi nagyfejedelem (1095-1157) alapította, az első, név szerint említett írásos feljegyzések pedig 1147-ből származnak róla. A XIII. század első felében a tatárok földig rombolták, ezt követően azonban egy független fejedelemség központjaként virágzásnak indult. Növekedésének és gazdagodásának egyik oka a Moszkva-folyóhoz való közeli fekvése volt. Az orosz főváros évezredes történelme során számos tűzvészt, pusztítást is megért, de az uralkodó cárok minduntalan szebbnél-szebb épületekkel is gyarapították: a XIV-XVII. század között emelt épületei - a Kreml, a Vörös-tér, vagy a kolomenszkojei Mennybemenetel-templom ma UNESCO Világörökségi védelmet élveznek.

1703-ban, Szentpétervár megalapításával ugyan elvesztette fővárosi rangját, fejlődése nem állt meg, s bár Napóleon fenyegetése következtében a város ismét elpusztult, felszabadítása után virágzásnak indult (olyan épületek születtek ekkor, mint például a Bolsoj-színház). Amíg a XVIII-XIX. századi Moszkvára a polgári jelleg, úgy a XX. Moszkva mai arculatára elsősorban a kommunista architektúra nyomta rá a bélyegét, hiszen a XX. század előtti épületeket - köztük rengeteg templomot - a sztálini rendszer nagy részt lebontatta, vagy átalakíttatta, csak viszonylag kevés élte túl a Szovjetunió városrendező beavatkozását.

Moszkva Látnivalói: Időutazás a Főváros Szívébe

Moszkva számtalan ikonikus látványosságot kínál, melyek mindegyike a város gazdag történelméről és kultúrájáról tanúskodik.

A Vörös tér és a Kreml

A Vörös tér Moszkva, és Oroszország leghíresebb tere, mely a Kreml épületegyüttessel 1990 óta UNESCO Világörökségi helyszín. Kialakulásának története egészen a 15. századig nyúlik vissza. A korábban házakkal borított területet III. Iván cár parancsára alakítottak át térré. Szónoklatok, nyilvános bejelentések, felvonulások, koronázási ceremóniák és kivégzések helyeként is szolgált korábban, manapság különböző kulturális események helyszíne. A tér nem csak napközben csodálható meg, éjszaka a tornyok fényeivel káprázatos látvány tárul szemünk elé.

A tér maga - ekkor még vásártér - a XV. század során alakult ki, amikor III. Iván cár lebontatta az itt található tűzveszélyes fakunyhókat és árusító bódékat. Mai elnevezését azonban csak a XVII. században kapta, miután a tér déli oldalán álló Vaszilij Blazsennij-templom mellett magasodó vörös színű Szpasszkaja-bástyára (a Kreml főkapuja) tornyot építettek. A 'krasznaja' szónak egyébként a 'vörös' mellett 'szép, gyönyörű' jelentése is van. A tér a XVI. századtól fokozatosan felváltotta korábbi vásártér funkcióját (legkésőbb 1804-ig), s kiépülésével koronázási és egyházi szertartások, népünnepélyek, győzelmi ünnepségek és nyilvános kivégzések helyszíne lett. A XIX. század végén nagyobb átalakításon esett át, ekkor épült a keleti oldalán a GUM nagyáruház, északon a Történeti Múzeum vörös épülete, 1892-ben pedig villanyvilágítást kapott. A szovjet időkben újabb átalakítás következett, itt építették fel a vörös gránitlapokkal burkolt Lenin-mauzóleumot (1930), s ezzel a tér az új rend jelképe lett.

A Kreml - Moszkva történelmi központjának fallal körülvett fellegvára az ország kulturális és hatalmi központja, uralkodóinak és döntéshozóinak székhelye. A szomszédos Vörös térrel együtt 1990 óta része az UNESCO Világörökség listájának. A Borovickij-dombra épült Kremlt a krónikák 1331-ben említik először, mint az orosz egyházfő székhelyét. A több hektáros területhez tartoznak székesegyházak, különféle múzeumok és paloták is, mint például a Szentháromság-torony, az Arzenál, a Legfelsőbb Elnöki Tanács épülete, a Pátriárkák Palotája, a Mária mennybemenetele-székesegyház vagy a Nagy-Iván harangtorony.

A XV. század végén, III. Iván nagyfejedelem itáliai építőmestereket hívott Moszkvába, a Kreml nagyszabású átalakításához, ekkor épültek megerősített falai és 18 bástyája, valamint az öt aranykupolájáról ismert Uszpenszkij-székesegyház, a kilenc arany hagymakupolával büszkélkedő Angyali üdvözlet-székesegyház, mely a nagyfejedelmek és cárok házitemploma volt, a Mihály arkangyal-székesegyház (az uralkodók temetkezési temploma), valamint az 1505-08 között készült Nagy Iván-harangtorony, mely sokáig a város legmagasabb építménye volt (81 méter).

A Romanovok uralma alatt (XVII-XX. század) fényűző paloták (Granovitaja-, Tyerem-palota) épültek, majd a napóleoni megszállás után készült el a Fegyver-palota (ma múzeum működik benne: fegyverek, arany és ezüst tárgyak, ékszerek és gyémántgyűjtemény látható itt), s bár Nagy Péter cár a XVIII. század elején Szentpétervárra helyezte a birodalom fővárosát, Moszkva - és a Kreml - megőrizte bizonyos tradícióit, itt koronázták az uralkodókat és ez volt a hivatalos rezidencia is 1917-ig.

Vaszilij Blazsennij székesegyház

Avagy magyarosabb nevén Boldog Vazul-székesegyházként ismert épület egy igazán jól ismert orosz jelkép a Vörös téren. A lenyűgöző épület 1555-61 között épült Rettegett Iván cár rendeletére, aki e templommal akarta megünnepelni a kazányi tatár kán felett aratott 1552-es győzelmét. A cár a döntő ütközetet október 2-án, Istenanya oltalma ünnepén indította, ezért az épületet Istenanya oltalma-templomnak is nevezik. Az uralkodó a győztes csaták emlékére egy-egy templomot akart építtetni, amely kívánságot a székesegyház építésze, Posztnyik Jakovlev ügyesen oldotta meg: a kilenc diadalt jelképező, egymás mellett felépített templomokat egyetlen épületegyüttesben alakította ki. A székesegyház egy központi főtemplomból és nyolc kisebb, belülről átjárható templomból áll, mindegyik az általuk jelképezett győztes csaták napjának védőszentje nevét viseli. A templomok mindegyike önálló, egyedi formájú és színezésű hagymakupolával fedett. A székesegyház ma is használatos nevét a XVI. században itt eltemetett Boldog Vazulról kapta.

A templomhoz kapcsolódó legenda szerint Rettegett Ivánnak annyira tetszett az elkészült épület, hogy az építész szemét kitolatta, nehogy másutt megismételhesse gyönyörű alkotását. A székesegyház eredetileg fehér színű volt, sisak formájú arany kupolákkal, de 1583-ban egy tűzvész pusztította el a mennyezetét.

Lenin Mauzóleum

Itt látható Vlagyimir Iljics Lenin a kommunizmus első számú vezetőjének bebalzsamozott holtteste. A szocializmus híres vezetőjének, Vlagyimir Iljics Leninnek a bebalzsamozott holtteste 1924 óta látogatható a Vörös téren felállított mauzóleumban, melyet Alexej Szusev tervezett először fából, majd vörös gránitból. Már az eredeti tölgyfa szerkezet is egy 9 méter magas, 18 méter hosszú piramisszerű építmény volt, melyet 1930-ban váltott fel a kőből épült, szintén piramisszerű mauzóleum. Az egykori pártvezér testét 16 Celsius fokon, 80-90 százalékos páratartalom mellett, kálium-acetáttal és glicerinnel tartósítják. A bebalzsamozott holttestet egyedül a II. világháború során, a náci megszállástól tartva szállították el Moszkvából Tyumenybe. Az orosz közvélemény nagy része szerint az idők során erősen leromlott állapotú testet lassan ideje lenne eltemetni.

A Hét nővér (Sztalinszkije Viszotki)

A Moszkva szocialista építészetét olyannyira meghatározó hét gigantikus felhőkarcoló közismert elnevezése. A Szovjetunió idején, sztálini stílusban épített toronyházak nagy része 1947 és 53 között épült, bár van olyan köztük, amelyiket sosem fejeztek be teljesen. Építészeti stílusuk az orosz barokk, a gótika és az amerikai felhőkarcolók hőskorának jegyeit ötvözi. A Hét nővér a következő: az Ukrajna szálló (Ma az ötcsillagos luxus Radisson Royal Hotel Moscow), a Külügyminisztérium épülete, a Hilton Moscow Leningradskaya, a Kotyelnyicseszkaya-rakparti lakóház, a Kudrinszkaja téri épület, a Vörös Kapuk-épület, s mind közül a leghíresebb és legmagasabb, a Moszkvai Állami Egyetem, a Lomonoszov központi épülete. A Hét nővérhez fogható sztálini felhőkarcoló Moszkván kívül csak Varsóban található, a Kultúra és Tudomány Palotája. A Lomonoszov Egyetem központi épületén (magassága 240 méter, s 36 emelet magas) több mint 14 ezer gulag-rab dolgozott, akiket a 24-25. emeleteken szállásoltak el, hogy így csökkentsék őrzésük költségeit.

A Moszkvai Metró

Moszkva nem csak káprázatos épületekkel és művészeti alkotásokkal büszkélkedhet, hanem egy páratlan metróhálózattal is. A kedvező árak, tökéletes hatékonyság, kiváló biztonság mellett bátran jellemezhetjük a moszkvai metrót a világ egyik legszebb hálózata címmel is. Az elképzelés megvalósult, és minden állomása egyedi stílusban készült el, sok turista külön időt szán arra, hogy felfedezze díszes állomások széles választékát. Néhány műalkotás, aminek érdemes csodájára járni: Kiyevskaya, Dostoyevskaya, Kurszkaja, Mayakovszkaya, Ploschad Revolyutsii. A hálózat hatékonysága rendkívüli, nagyjából 9 millió embert mozgat naponta. Moszkva hatalmas méretei és óriási távolságai miatt célszerű a tömegközlekedést igénybe venni, melynek legfontosabb (és turisztikai szempontból legérdekesebb) eleme a metró. Stockholmhoz hasonlóan, a moszkvai metró is világhíres, s egyben egyike annak a kevés figyelemre méltó (mondhatni szép) szocialista realista alkotásnak, amelyek a szocializmus idején készültek. Kialakításakor az is fontos szempont volt, hogy egy esetleges háború esetén megfelelő óvóhelyként is funkcionálhasson. 1935-ben kezdték építeni, 12 metróvonala és több mint 180 állomása van, melyek kialakítása valóban szép látványt nyújt festményeivel, mozaikmunkáival és díszkandeláberjeivel. Naponta kilenc millió utas utazik rajta (a világ második legsűrűbben használt metróhálózata), s a szerelvények 90 másodpercenként követik egymást csúcsidőben. A rendszer teljes hosszúsága csaknem 300 kilométer, az egyes állomások akár négy kilométerre is fekhetnek egymástól. Ezért, ezt kiegészítve Moszkvának jól kiépített busz-, sőt villamos és trolibuszhálózata is van.

Kolomenszkoje

A több száz hektáros nemzeti park és építészettörténeti múzeum Moszkva egyik déli kerületében foglal helyet, és korábban az orosz cárok nyári rezidenciájaként funkcionált. Műemlékeinek leghíresebb épülete a Mennybemenetel-templom, ahová már maga az odavezető út is gyönyörű, hiszen páratlan panoráma tárul az ember szeme elé. Ahogy Stockholmnak, úgy Moszkvának is van turistákat csalogató építészettörténeti múzeuma és nemzeti parkja, mely az orosz főváros egyik déli kerületében található, bár 1960 előtt különálló település volt. Hírnevét az orosz cárok egykori nyári rezidenciája adta, de műemlékegyüttesében olyan említésre méltó darabok is vannak, mint a XVI. században emelt Feltámadás-, vagy Mennybemenetel-templom (III. Vaszilij nagyfejedelem építtette fia, a későbbi IV. Iván cár születése alkalmából), amely 1994 óta az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel. Magát a falut még a XIII. században alapították, a XIV. századtól a moszkvai nagyfejedelem, majd a cári család birtoka volt, végül a XX. század nyolcvanas éveiben az itteni falvakat lerombolták, de a műemlékeket restaurálták. Az orosz faépítészet néhány értékes példájával is találkozhatunk itt, így például Nagy Péter arhangelszki faházával, amely 1702-ben épült.

Novogyevicsij kolostor

A 16. században alapított kolostor egykoron erődként szolgált. Négy katedrális található itt, amelyekhez egy páratlan ikongyűjtemény és egy temető is társul, ahol az orosz kultúra nagy alakjait helyezték végső nyugalomra. A főváros központjának délnyugati részén, a Moszkva-folyó kanyarulatában fekvő kolostoregyüttest III. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem alapította 1524-ben, Szmolenszk 1514-es visszafoglalásának emlékére. Miután a történelem során a komplexum számos támadást szenvedett el, falait a XVII. század elején megerősítették. A cárok udvari kolostorának számító Novogyevicsij rendkívül gazdag intézménynek számított: fénykorában 165 ezer ha földbirtokkal és jobbágyok ezreivel rendelkezett, s a cári család, sőt a befolyásos bojár családok nőtagjai is ide vonultak vissza, mint szerzetesnők (néhány esetben kényszerből). A kolostor a XVIII. század végétől egyre inkább büntetőintézménnyé vált, s ekkor már egyszerű parasztasszonyokat is bezárattak falai közé. 1875-1917 között leányneveldeként működött, majd a szovjet időszak alatt múzeumként funkcionált, 1994 óta ismét női kolostorként is működik. Az épületegyüttes számos gyönyörű templommal - a Szmolenszkij-székesegyház (a legrégebbi), az Amvroszievszkaja-, és az Uszpenszkaja-templom (itt folynak ma az istentiszteletek) - harangtoronnyal, illetve kiegészítő épülettel büszkélkedik, de érdemes megcsodálni három méter magas falait, bástyáit, illetve kapuit és kapuzati templomait is. A kolostorhoz temető is tartozik, ahol számos kiemelkedő személy nyugszik a cári időkből.

Megváltó Krisztus székesegyház

A világ legmagasabb ortodox templomának érdekes a története. Bár az eredeti épület sem volt régi, hiszen 1839-82 között épült, a ma látható templom azonban csak alig 13 esztendős. A Kremltől pár utcányira található székesegyház építésének ötlete - az isteni gondviselés hálájaként - I. Sándor cár fejéből pattant ki, miután 1812 végén Napóleon katonái elhagyták Moszkvát. Az első, késő gótikus, neoklasszikus és szabadkőműves jelképeket tartalmazó tervek 1817-re készültek el, de az építkezés megkezdése előtt a cár elhunyt, s helyébe a mélyen ortodox és konzervatív I. Miklós került, aki a korábbi terveket elvetette. Az új tervek neobizánci stílusban készültek, s a cár új területet is keresett a templom számára, a Moszkva-folyó mellett, ahol egy kolostor és egy templom állt, melyeket új helyre kellett költöztetni. A munkálatok ezért csak 1839-ben kezdődtek, s később is lassan haladtak. A katedrálist végül 1883-ban szentelték fel. Lenin halálát követően azonban a szovjetek a templom területét szemelték ki, hogy felépítsék a Szovjetek Palotáját, mely a szocializmus építészetének egy újabb gigantomán példája lett volna, s ezért a katedrálist 1931-ben felrobbantották. Belső díszeit és padjait metrómegállók díszítésére használták fel. A Szovjetek Palotájának építése azonban az alapozásnál elakadt, mivel a Moszkva-folyó vize szivárgott, majd idő közben kitört a II. világháború is. Végül az elárasztott alapgödröt Hruscsov idején óriási szabadtéri uszodává alakították. 1990-ben az orosz ortodox egyház engedélyt kapott a székesegyház újjáépítésére, melyet 2000-ben szenteltek fel.

Gorkij Park

A természet szerelmesei sem fognak unatkozni, ha Moszkvába látogatnak, hiszen a város több mint száz parkkal rendelkezik. Az előbb említett nem csak természeti szépségével vívta ki a helyét a listán, hanem páratlan szórakozási lehetőségeivel is. Rendszerint tartanak itt szabadtéri tánc és jógaórákat, télen pedig a korcsolyázás szerelmesei lepik el a területet. A park otthont ad egy szabadtéri mozinak, egy színháznak, sportpályáknak és egy múzeumnak is.

További Kulturális Látnivalók

• Régi Arbat: Ezalatt az elnevezés alatt Moszkva leghíresebb, leghosszabb és legrégebbi sétálóutcáját értjük, melynek létrejötte szintén a 15. századra tehető. Ezek a burzsoá hangulatú Arbat utca - Moszkva leghíresebb kulturális, szórakoztató központja volt a XVIII-XIX. században.
• Állami Történelmi Múzeum: Már maga a múzeum épülete is rendelkezik egy sajátos vonzerővel akkor is, ha csak kívülről vetünk rá egy pillantást. Moszkva számos izgalmas múzeumi gyűjteménnyel is büszkélkedik, melyek közül első sorban a Vörös téren található Moszkvai Állami Történelmi Múzeumot érdemes megemlíteni, mely a prehisztorikus kortól napjainkig mutatja be Oroszország történelmét, köztük számos felbecsülhetetlen értékkel.
• Tretyakov Galéria: A Treytakov fivérek magángyűjteményével induló, később állami kézbe kerülő képtár az orosz művészet, képzőművészet hatalmas gyűjteményének ad otthont.

Moszkva Napjainkban: Gazdaság és Gasztronómia

2009-ben Moszkva, az itt élő milliárdosok számát tekintve, a világ harmadik leggazdagabb fővárosa volt, 2007-ben pedig harmadszor nyerte el a világ legdrágább városa kevésbé kitüntető címet. S bár még mindig óriási a különbség a szegények és gazdagok lehetőségei és életkörülményei között, a társadalom rendkívüli módon polarizált, gombamódra szaporodnak a város fényűző helyszínei, legyen szó dizájnerbutikokról, méregdrága éttermekről és szórakozó helyekről, vagy öt csillagos luxus szállodákról: 2008-ban hivatalosan 189 hotelt tartottak nyilván, melyek közül tizenhárom volt ötcsillagos (a világ legdrágább szállodái között szerepelnek, melyek alapanyagaikat távoli vidékekről szerzik be). Éttermek közül a Café Pushkint érdemes felkeresni, ahol a XIX. századi szakácskönyvek étkeit megfelelően elegáns környezetben és tökéletes kiszolgálás mellett ismerhetjük meg. Az orosz étkezési rend egyébként szintén a XVIII-XIX. század fordulóján alakult ki.

Orosz Sportvilág: Szpartak Moszkva és Zenit Szentpétervár a Labdarúgásban

Az orosz sportélet, különösen a labdarúgás, gazdag történelemmel és szenvedélyes rivalizálásokkal büszkélkedhet. A Szpartak Moszkva és a Zenit Szentpétervár a két legprominensebb klub közé tartozik.

Szpartak Moszkva (Labdarúgás)

A Szpartak Moszkva egy orosz focicsapat. A csapat a Focikatalógus All-Time listáján 106. helyen áll. A nagy riválisok: FK Rostov, Dinamo Moszkva, Lokomotiv Moszkva, Zenit Szentpétervár, CSKA Moszkva, stb.

• Alapítva: 1922
• Címe: Ul. Spartakovskaya 7, 107 066 Moskva
• Telefon: 00-7-095-7995600
• Fax: 00-7-095-7995630
• Honlap: spartak.com
• Elnök: Oleg Romancev
• Stadion: Luzsnyiki (82 380 férőhelyes)
• Színe: piros-fehér
• Edző: Oleg Romancev

A Szpartak Moszkva Sikerei

Zenit Szentpétervár (Labdarúgás)

A Zenit Szentpétervár egy orosz focicsapat. A csapat a Focikatalógus All-Time listáján 39. helyen áll. A nagy riválisok: CSKA Moszkva, Lokomotiv Moszkva, Szpartak Moszkva, Akhmat Grozny, Dinamo Moszkva, stb.

A Szpartak Moszkva és a Zenit Szentpétervár közötti mérkőzések mindig kiélezett rivalizálást hoznak, mindkét klub jelentős szurkolói bázissal rendelkezik.

Jégkorong Oroszországban: SZKA Szentpétervár és Szpartak Moszkva

Oroszországban a jégkorong is kiemelkedően népszerű sport, ahol számos nagynevű klub verseng a bajnoki címekért. A jégkorong csapatok, mint az SZKA Szentpétervár és az MHK Szpartak Moszkva, szintén fontos szerepet játszanak a sportéletben.

Vszevolod Szorokin 1993. október 29-én született Moszkvában. A 28 éves, 185 centiméter magas védő 2010-ben kezdte pályafutását az orosz juniorligában, az MHK Szpartak Moszkva színeiben, ahol 2012-ig játszott, majd a 2012/13-as szezonban bemutatkozott a Szpartak KHL-ben szereplő csapatánál is. A 2014-es idényben egyéves kitérőt tett a szintén KHL résztvevő Atlant Mitiscsi csapatánál, a topligás szerepléssel párhuzamosan pedig innentől kezdve minden évben tagja volt egy egy osztállyal lejjebb, a VHL-ben játszó csapatnak is, ez 2014-ben a Dizel Penza volt. Ezt a szezont végül az SZKA Szentpétervár színeiben fejezte be, majd visszatért a Szpartakhoz, ahol végül egészen 2019-ig maradt. 2015-ben egy alkalommal lehetőséget kapott az orosz felnőttválogatottban is. 2012 és 2019 között Szorokin a rájátszás mérkőzéseit is beleértve 93 KHL-meccsen vett részt, pályafutása alatt pedig összesen 134 KHL-mérkőzésen lépett jégre. 2020-ban egy évre átigazolt a VHL-es üzbég Humo Taskenthez, majd onnan Csehországba, a Kladnóhoz vezetett az útja, ahol egy csapatban játszott a mai napig aktív világsztár Jaromír Jágr-rel, aki kétszeres Stanley-Kupa győztes, egyszeres olimpiai és kétszeres világbajnok, valamint számtalan NHL-rekord kötődik a nevéhez.

August Nilsson 1998. június 1-én született Svédországban. A 189 centiméter magas, 88 kilogrammos védő 2012-ben debütált a Nacka HK U16-os csapatában, ahol 9 mérkőzésen 4 pontot szerzett. Egy évvel később a Djurgarden IF U16 színeiben lépett jégre igen eredményesen, ugyanis 20 mérkőzésen 5 gólt és 9 asszisztot osztott ki. A szezon végeztével ismét csapatot váltott és a MODO Hockey J18-at erősítette egészen a 2015-ös idény végéig. Nilsson védő létére egyre eredményesebb játékosnak bizonyult, amit mi sem mutat jobban, hogy 2015-ben a Svéd J18 Elite ligában pont per meccs fölött teljesített, 22 mérkőzésen 29 pontot termelt. Következett egy újabb korosztály, és a VIK Västeras HK J20 „A” együttese, ahol szintén szépen termelt, 40 meccsen 6 góllal és 22 assziszttal segítette csapatát. A 2017-es idényt ismét egy másik klubnál, a Växjö Lakers HC J20 „A” csapatánál töltötte a J20 SuperElite ligában, ahol csapatával bekerültek a rájátszásba is. Ugyanebben a szezonban magára ölthette a svéd juniorválogatott mezét is három mérkőzés erejéig. 2018-ban átigazolt a svéd másodosztályú Karlskrona HK-hoz. A következő szezonra ligát nem, de csapatot újból váltott és a Västeras IK csapatához került, ahol két évet húzott le. A legutóbbi idényt a magyar válogatott Bartalis István korábbi klubjánál, a szintén svéd IF Troja-Ljungby színeiben töltötte.

tags: #szka #szentpetervar #szpartak #moszkva

Népszerű bejegyzések:

• A küzdelem és győzelem szellemisége
• mini focilabda jellemzői
• átfogó útmutató röplabda versenyekhez
• SCV szelep hibák és megelőzés
• Fogadási perspektívák a Chelsea – Barcelona meccsre