A zene világa játékosan
Zene - tánc - ritmus - mozgás…mi jut eszedbe, ha ezeket a fogalmakat hallod? Nekem az energikusság, életerő, jókedv, felszabadultság! Ezért azt javaslom, ha már nagyon szürkék és unalmasak a napok, ha a téli sötét esték hosszúra nyúlnak, ha a bezártság miatt sok a feszültség mindenkiben, kezdjetek el zenélni, énekelni, táncolni!
Ha abba a típusba tartozol, akinek egy zenés-táncos rendezvényen is idő kell ahhoz, hogy a táncparkettre lépjen, vagy éppen kisgyermeked az a típus, aki az új dolgokba nehezen kapcsolódik be, próbáljátok ki az alábbi ráhangolódó ritmusjátékokat.
Ritmusjátékok kicsiknek és nagyoknak
A zenehallgatás és a zenei tevékenységek nemcsak szórakoztatóak, de rendkívül fejlesztő hatásúak is lehetnek a gyermekek számára. A zenei képességek, készségek fejlesztése, mint a hangszínhallás, zenei memória fejlesztése, ritmusérzék kialakítása, dallamhallás, egyenletes lüktetés érzékeltetése, szép, tiszta éneklés képessége mind-mind hozzájárulnak a gyermekek harmonikus fejlődéséhez. Ezen feladatok remekül kapcsolódnak más művészeti ágakhoz is, lehetőséget adva a rajzolásra, festésre, formázásra, hajtogatásra, mozgásra, táncra és történet-mesélésre is. Ez a komplexitás izgalmassá és nagyon hatékonnyá teszi a tanulást.
Az, hogy a felnőtt is tevékenyen részt vesz a játékokban és a cselekvésekben, a legnagyobb nevelőerőt biztosítja. "Amit csak hall a gyermek, könnyen elfelejti. Amit lát is, már inkább megjegyzi." Ezért is fontos a vizuális elemek bevonása a zenei nevelésbe.
Egyszerű ritmusjátékok
Először próbáljátok ki ezt az egyszerű játékot. Ez egy nagyon egyszerű ötlet: valaki mindig a középpontban van, és mindenki az általa mutatott táncos mozdulatokat igyekszik utánozni. Miközben mindenki táncol, valaki középre megy és mutat egy mozdulatot. Például: fenékriszálás, egy tánclépés, taps, vagy bármilyen más mozgás, majd visszaáll a helyére. A következő táncos szintén középre megy, elismétli az előző mozdulatot és hozzátesz még egyet. És így tovább…
Minél kisebb gyerekekkel játsszuk, annál egyszerűbbek legyenek a mozdulatok. Ehhez a játékhoz ki kell találnotok annyi táncmozdulatot, ahányan vagytok. Jó, ha legalább hárman játsszátok. Rajzoljátok fel a mozdulatokat egy-egy papírlapra, vagy jegyezzétek meg, hogy melyik színű lap mit jelent. A lapokat helyezzétek a tánctér különböző részeire.
Komolyzenei ritmusjáték
Ha inkább komolyzenéhez van kedvetek, akkor ez a ritmusjáték biztos tetszeni fog. Ezt a játékot sötétben, vagy hangulatvilágításban tudjátok játszani. Szükséges hozzá egy zseblámpa is. Akinél a zseblámpa van, időnként rávilágít valakire, akinek ekkor mozdulatlanná kell válnia. Amikor a lámpa fénye kialszik, vagy máshová fordul, akkor újra mozoghat.
Kreatív zenei tevékenységek
A zenei nevelés során számos témakör dolgozható fel kreatívan, a gyermekek életkorához és érdeklődéséhez igazítva. Ilyen lehet például az állatok, növények, természeti jelenségek, évszakok, vagy akár mesék világa.
- Állatok, növények, emberek világa: ásványok, növények, állatok, emberek világának összekapcsolása.
- Erények háza: Minden alkalommal kiválasztanánk egy erényt, ehhez válogatnánk állatokat, növényeket, természeti jelenségeket, mint szimbólumokat. Minden erény nyit egy kaput. A végén visszanézhetjük, mi mindent találtunk meg ezidő alatt.
- Táborterv: minden napra egy mese, egy zene.
- Hó lepte fák: tisztaság átélése.
- Cirkusz, mint téma: Bohóc, bukfenc, ügyességi játékok, Tigris, lovak - Gyí paci és társai, gólyaláb - Gólyás dalok, hinta-palinta stb.
- Vásár: "Én elmentem a vásárba félpénzzel..." közben kis megállások, kis játékok, pl. "tyúkot vettem" - megkergettek a tyúkok, meg is csípkedtek - a felnőtt a tyúk.
- Rejtőzködő állatok: (pl. zárkózott gyerekeknél jó téma lehet) csiga (Lassan jár a csiga-biga), teknős (Bent a vízben a teknősbéka gyorsan siklik mint a hal, kint a parton a teknősbéka lassan mászik majd' meghal), kismadarak a fészekbe rejtőznek (Tillili), gyík, kaméleon, halak a vízi növények közé.
- Hintázás: és mindig egy másik világba ugrani ki a hintából.
- Katonás játék hangyákkal: Hangyák fekete munkás serege... Cipelnek ezt-azt, elejtenek ezt-azt, az eső útjukat állja, levélen, törzsön találkoznak madárral, bogárral.
- Kerék: malomkerék, kocsikerék, bukfenc, talicskakerék, diódaráló, úthenger, kerekes kút, vasúti kerék, körhinta.
- Tükör: tó tükre, ki- bejárni a tükörben, egymás tükrei vagyunk, kéz a tükör, 2 oldalunkat tükrözve mozgatjuk, lent fönt is tükrözzük, ablaküveg, kanál, tányér a tükör - ha ezekbe nézünk, milyen tevékenységet látunk?
- Fényt keresni: ember szemében, vadállat villant az esti fényeknél, víztükörről visszaverődik, amikor a felhők közül átszűrődnek a fénysugarak, réz templomtetőről, falevélről, vadkacsák tolláról, szitakötő szárnyán megcsillan, pókhálón lévő cseppekről.
- Hangok világa: Játék különböző helyről jövő hangokkal.
Kút témakör
Rakni babzsákokból, kendőkből egy kutat. Játékok: Belekiabálni, ami visszhangzik soronként (versikéket, dalokat): Mesekút, mesekút, kinccsel teli csodakút… Itt kerekedik egy kis kút, Abból iszik egy kis nyúl. Erre megyen itt megáll, itt egy körutat csinál, ide bújik, ide be, kicsi kútnak belsejébe (kicsi gyerek keblibe helyett). Körbe járni a “káván” úgy énekelni: Szili kút… Mély kútba tekintek… NÉVÉNEKLÉS. Nagy kék anyagot kivenni a kút közepéből: Kék selyemkendő zöld selyem rojtja, angyalszemű kis Gáborka fordulj ki a sorba. JÁTÉK A KENDŐVEL: 1 gyerek benne fekszik és meglengetni. Alászaladhatnak - esik az eső Csepp csepp Csepreg dal vagy a víz beborítja. Forrás hova fut a vizes? Szili kút szanyi kút...
Belső ritmus és mozgás
Ritmus - milyen a belső ritmusom? Figyeljen a saját szívének ritmusára. Megtartása magunkban számolunk tovább - ld. egyekre, majd titi tá a kézben a babzsákot ide-oda és továbbad. Itt, megyek ott, egyszer bal, egyszer jobb. Jelöli. Tempójuk gyors, ritmusuk jellemzően 6/8, 8/8 vagy 4/4. század elején említik. Olvasztotta magába Dél-Olaszország számos táncát. Tevékenységet végez. Tikfa! Ritmusban. Csodaszép pejkó” ¾-es lüktetés. Odanéz a nap is százszor. Hangot. Szavak nem lehetnek. (like "shalom"). Fanga: A traditional welcome dance. Non-living things.
Zene és mesék világa
A zene és a mese elválaszthatatlanul összefonódik a gyermekek fejlődésében. A mesék elemeit zenével, mozgással és játékkal feldolgozva még élvezetesebbé és maradandóbbá tehetjük a tanulási folyamatot.
A Világszép nádszál kisasszony meséje
A Világszép nádszál kisasszony meséje egy táborban került elő, s így a mese elemeit 3 alkalommal dolgoztuk fel. 1. nap: Egy saját dallal kezdtünk (Száguldozom szélszekéren, de lehet bármilyen csillagokhoz kapcsolódó dal, pl. Megyen már a hajnalcsillag, Csillagok csillagok stb.) Űrsétára indultunk, ahol mindenféle bolygók vannak, van, ahol nagyon gyorsan kell a lábunkat kapkodni, mert nagyon forró, de van, ahol meg nagyon hideg van, s reszketünk, nagy hegyeket is át kell lépni, vagy barlangokban bujkálni. Nini, ott egy csapat táltos, az orrukból csak úgy ömlik a tűz. Mindenki kapott tűz színű krepp-papír szalagot, amiből tüzet raktunk középre, a Tüzet viszek dalra. A tűz néha fellobbant, aztán lecsillapodott - hangos, halk éneklés, majd tettünk rá fahasábokat, s akkor újra nagy lánggal égett. Ezután meg akartuk tudni, hogy miért olyan gyorsan kell a táltosnak szaladni, mint a gondolat. Ha úgy ment mint a szél - Tekereg a szél, Almavirággal futkos a szellő, Fújja a szél a fákat - akkor nem volt iránya, össze vissza ment. Tekeregtünk, hajladoztunk a széllel. A fa egyik ágán megpillantottunk egy madarat, s megnéztük, hogy szállna úgy a táltos, mint a madár (Madár voltam álmomban), de akkor pedig a földre szállt le a madár, mi pedig a Napnak fényes pitvarába indultunk, ezért úgy kellett repülni, mint a gondolat. A táltost is elképzeltük. A madárral együtt lefeküdtek a gyerekek a földre, s becsuktuk a szemünket, s elképzeltük, hogy hol van rajtunk a táltos. Elképzelhették a gyerekek, milyen színű, milyen testrészükön van épp, mit csinál, hová bújik el rajtuk a táltos, s aztán az ujjainkkal konkrétan is indultunk a testünkön, mintha mi lennénk a táltos. (Sárkányparipán). Ezután a táltost szerettem volna velük eltáncoltatni, Beethoven Pastorale szimfóniáját elindítva, abban olyan jó sok finom rezgés van. A gyerekek nem nagyon figyeltek a zenére, de a táltost nagyon komolyan eljátszották, nyihogtak, felágaskodtak a hátsó lábaikkal, egymáshoz bújtunk, ahogy a társaikkal szoktak a lovak, ettünk, ittunk, mint a pacik. Ezután csörgőztünk, és végül a Bóbitát énekeltük el. 2. nap: Újra a saját dallal kezdtük, most vonatba álltunk, hogy az udvarról is összegyűjtsük a gyerekeket. Az új játék a lelassítás és a felgyorsítás volt. Az egyik bolygón minden sokkal lassabb volt, ezért mi is lassított felvételben mozogtunk, a másikon pedig gyorsított "üzemmódban" ment minden dolog, s emiatt gyorsan szaladtunk. Mentünk úgy, mintha mindenütt kocka alakú kövek lennének, s úgy is, mintha gömbölyű kövek. Újra úgy is, mintha nagyon hideg volna, s végül a jótékony Napunk körébe érkeztünk meg. A hangszerek kiosztása után karmesteres játék következett. Hangosítottam, halkítottam őket, s szél is fújt, s ott a levelek megcsörrentek, amerre elszaladtam a gyerekek között. A többiek pedig csendben várták, hogy oda is elérjek. A csörgőkkel a kézbe Naprendszert alkottunk, középre álltam egy hangtállal, ami alapritmust adott, s a gyerekek elmélyülten körülöttem keringtek. A ritmust gyorsítottam, lassítottam, s hátra arc is volt, s aki szeretett volna, bolygóként saját tengelye körül is foroghatott. Megérkeztünk a Napnak fényes pitvarába. Ott a tűzkádat az előző napi szalagokkal megvarázsoltuk, s először egy kisgyerek, majd többen beálltak a kör közepére, s a másik nevelővel egy nagy kendőt lengettünk felettük. (Tüzet viszek, Fehér liliomszál) (eredetileg lett volna még egy lépés, amiben egymást mosogatják, simogatják - Kis kece lányomra) Végül tükörjáték volt a Hold, Hold fényes lánc-ra, több kisgyerek is kipróbálta. Itt aztán a szelet eljátszottuk, hogy megéreztük, s hogy ez alátaszított bennünket az alvilágba. Innen már nem zenés formában folytatódott a történet: a gyerekek szemét bekötöttük és a szülőknek egy hangszert csörgetve, zörgetve kellett a gyerekeket egy dombra felvezetniük, ahol a sárkány várta őket. 3. nap: ugyanaz a dal, mint elsőre és másodikra, de most szoborjátékkal, a Fekete tenger 77. szigetét kerestük. Minden megállásnál megnéztem a gyerekek milyen szobrokká váltak vajon, s hol lehetnek a nádszálak. Ahol megtaláltam a nádszálakat, azok ott meghajoltak. Ünnepélyesen hajolgattunk (Csend ül a tájon). Aztán megláttam a banyát. (Banya). Megöltük együtt, s a nyergünkbe kaptuk a három nádszálat. Majd én mondtam, hogy nagyon kíváncsi vagyok, vajon nem csak becsapásból kell ezeket a nádszálakat magunkkal vinni, így kihasítottam a gyerekek segítségével egy nádszálat, de sajnos meghalt a kis szolgálólány. Elsirattuk (Bús a kis gerlice), de mentünk tovább. Egy forráshoz értünk, amit a táltos talált nekünk. A gyerekeket letakartuk egy nagy kék anyaggal, ők lettek a forrás. Vettünk a forrásvízből. Ugróköteleket rejtünk el. Érintsd meg, szagold meg. Előszedni a kígyókat. Becsukott szemmel érzékelni a köteleket. Pl. teljesen száraz. - a lábaink a kígyók. Lábaikat összedugják, és egymás hegyén hátán vannak a kígyók. És a lábfejünk a kígyó fejek, s a kígyófejek körbe-körbe kémlelnek. Kell egymás melegét találni. Két önként jelentkezőt kérünk. Bekötjük a szemét és a másik kisgyereket valhová állítjuk. Becsukott szeműnek, hol állhat a másik. - Mesélni a vedlésről: elbújik, s nem lát, mert a szemhéja (ami egyébként átlátszó és a két rész egybenőtt) elszürkül. A gyerekek is elbújnak, összekucorodnak. Kezükből barlanglyukat is, és a kisebbek pedig a kígyók. Lyukba vagy SÜT vezényszóra sütkéreznek a napon. Kell elérni? Világból? Felemelkedünk a fejünkkel és a törzsünkkel - mit látunk? Hangmagasságokkal összekapcsolni. - kül. utána pedig öltjük a nyelvünket ritmusra- biz. kiöltjük Tekeredik a kígyó… a rétesnél, mert meg akarjuk szagolni- kígyóbűvölős hangra táncolni, vagy szoborjáték-direkt "pöszézni", mert ez a játékos kígyónyelv (pl.
Játékos dalok és mozgásformák
Bevittem egy egyszerű ruhafogast, és azt tekertem be olyan színnel, ami az épp következő dalhoz passzolt, és elmutogattam, milyen dologról fogunk énekelni. Pl. gólyacsőr: pirosba burkoltam és féllábra álltam, cica füle - fehérrel vontam körül, és a fejemre téve mondtam, hogy találják, ki mi lehet ez, ha még egy van belőle... Háztető volt még és jégcsap. Az elején kis játék a háromszöghöz: a földre tettünk 3 babzsákot, és az mutatta az irányokat. A háromszög csúcsai: egyik láb, másik láb és befelé, a közös képzeletbeli kör középpontja felé a harmadik. Ezt a három irányt használtuk a Hopp, Juliskához. Egyik oldalra ugrottunk, aztán a másikra, s végül középen forogtunk. Eztán a jégcsap jött: Egy csepp, két csepp... ezt énekeltünk halkan, hangosan, körbe, lábujjhegyen járva is. Eztán a Nád a házam teteje jött. Elmutogattuk, elénekeltük. Ezután Eresz alól fecskefia, elmutogattuk. Majd a Gólyát (Hajlik a fűzfa kezdetű), és a babzsákok lettek a békák, féllábon álltunk, és amikor ...csőribe máris a béka vitéz.... akkor mindenki egyet megragadhatott. Eztán cicákká váltunk, mindenki miákolhatott, mászkálhatott kedvére - kicsit kiélhessék magukat a gyerekek. Aztán Cirmos cica hajj.. elénekeltük, s hogy a 3 as szám is helyet kapjon: 3 számolás után volt mindig egy miau. Cirmos 1 cica 2 hajj 3 miau, Hová 1 lett a 2 vaj3 miau Ott lá 1toma 2 baju 3 miau Most lesz1 neked2 jajj3 miau. A középső agyon-tört rész volt a játék lényege. Miauzás-sal is elénekeltük egyszer, hogy a szöveg helyett csak miau volt. Szederbokor jött: először a kezünkből háromszög alakú tüskéket állítottunk ki, és azzal kicsit megszurkáltuk egymást, majd a játék az volt, hogy testrészt mondtam (előtte végigvettük a testrészeket), s onnan kifele szúrtunk egy tapssal egybekötve. Ezután égő gyertyákként fejünket a kezünk fölé téve énekeltük az Ég a gyertya ég-et, persze a végére leguggoltunk, ahogy elfogy a gyertya teste.
Zenehallgatás és mozgás
Zenehallgatásként egy kis tánc jött: egy háromnegyedes ritmusú szép zenére: Körben séta, megállunk, kezünket, mint a növények a levelükkel a nap felé felemeljük, nyitott tenyérrel. Egy felfele mutató háromszöget formáztunk a két tenyerünkből: hüvelykujjak értek össze, s a többi ujj egyként felfelé.
Azzal indítottunk, hogy elrejtettünk kör és gömb alakú tárgyakat a térben: üveggolyó, kavics, poháralátét stb. Ezeket meg kellett keresniük a gyerekeknek, mind egy szálig. Kőketánccal kígyóztunk, és végül egy kört alakítottunk ki. Aztán a babzsákokból lerakosgattuk egy körbe, ami olyan lett, mint egy kút. Először próbálgattuk magunkat: kint bent kiugrani, beugrani, aztán a kút káváján sétálgattunk körbe, és ott mentünk körbe, a dalra, ritmusra próbáltunk, az apró lábak épp ráfértek a pici babzsákokra...Szélről legeljetek Aztán körbekerültük, de most épp biciklivel a képzeletbeli kutunkat, a kezünkkel tettünk úgy, mintha kerekeznénk. (Bicikli, bicikli...) A réten gombákkal találkoztunk (mondóka és a kalapnál kiemelve, hogy kör alakú) Gomba, gomba, gomba, nincsen neki gondja És fel is szedtük a kosarunkba egy-kettőt - Őzláb, csiperke... Majd katica pöttyöket képzeltünk a hátunkra és úgy repdestünk. (Domború hátam...)Eztán az átlátszó esernyős attrakció következett, amivel a pitypangmagot szoktuk eljátszani, és képzeletben repkedni mindenfelé. (Zöld mezőben sárga pötty...) Labdát kaptunk elő (rongylabdákat szoktunk használni) - Száll a labda röpp, röpp - megpróbáltuk a dal ritmusára dobni. A következő dalban a gyerekeknek kellett figyelni, és a végén megmondani, hogy melyik gyümölcs, kerek, a felsoroltakból, és még mondjanak kerek gyümölcsöket. (Ha a gyomrunk korogna, gyümölcs lesz az uzsonna) Folytattuk ezt az Alma, alma, piros almával, s be is énekeltük a gömbölyű gyümölcsöket az alma helyére. A földön is gurulhattak, mint a diók: De jó a dió, mi pedig kánonban énekeltük. A süni összegömbölyödését utánoztuk, és azzal a játékkal kapcsoltuk össze, hogy amikor elhallgat a zene, akkor meg kell állni, de itt össze kellett gömbölyödni a csendre.
Betűk, szavak és érzelmek zenében
Betűk o, ó, ö, ő - szavakat mondani vele - dalban, csak o-val énekelni. Pl. - Rajtad mi a gömb alakú? - Sóhajtozott a király, s a királyné, hogy nem lehet gyermekük: Kis kece lányom - szomorúan énekeljük, a testünkkel is jeleztük, hogy milyen, amikor valaki nagyon szomorú - megszületett Csipkerózsa: Itt ül egy kis kosárban - kisgyerek középen, letakartuk kendővel és körbe táncoltuk, a végén levettük a kendőt, hogy megszületett - elégették az összes rokkát a városban: Tüzet viszek, lángot viszek - eljátszottuk a tüzet, összeszedtük a rávalót. A tűzzel játszottunk: először kicsi láng (karral mozgás), majd nagy láng (térdelő állásban egész felső testünkkel), majd elhamvadt, és már csak az ujjainkat mozgattuk - próbáljuk zenére. - a kicsi királylány megnőtt - Kicsi vagyok én... - a tornyokat itt mi megépítettük, mert a gyerekekkel az elején készítettünk papír gurigákból tornyokat, papírból a tetejét, s itt összeépítettük mindenkiét. Középre raktuk - Körbejárta Csipkerózsika az elhagyatott kastélyt , amikor a születésnapján a szülei kikocsiztak és egyedül maradt otthon. Sétálunk sétálunk... - Egy babával játszottuk el, ami Csipkerózsával történt. Ő épp eléggé kicsi is volt, hogy a papírvárban elaludjon. Guggoljunk le - leguggolás ss m d - Az álomra egy nagy kék átlátszó kendővel beborítottuk a palotát és a babát. Álom álom édes álom m s s m m d d m (támti támti támti támti) szállj a csendes föld felé m s s m m d d(támti támti támti tá) minden őrszem húnyjon, csak nem d m m d d l, l, d (támti támti támti támti) a várt s váró kedvesé. összefonódott, erősen, és nem engedi be a vitézeket. megkértünk, hogy legyen hős, de még nem nyíltunk meg. hősnek, gyakorolni, próbákat kell kiállni, míg a rózsa be nem enged bennünket. - a hősök kardttánccal készültek. ritmizál+ének. csak ritmizál (tapssal, vagy hangszerekkel). el, ezek voltak babzsákok. Dalra - ritmusra: Sárkányparipán vágtattam.. - rokka témája - az élet fonala. Lélek. - női lélek ébredése is lehet a rokka-vér téma.
A videojáték-zene világa
A videojáték-zene, „magyarul” Game-zene a zeneirodalom leginkább alábecsült műfaja. Talán azért, mert sokunk fülébe beleégett a kezdeti videojátékok kissé idétlen, monoton csipogása, melyet a hangeffektusok meglehetősen természetellenes, sokszor idegtépő, de rendkívül széles skálája kísért.
A játékzene különlegességei
Sokszor hasonlítjuk a videojátékokat a filmekhez, azonban van közöttük egy jelentős különbség: a filmben a néző nem képes befolyásolni az eseményeket, a történet lineáris, a film zenéje pedig mindig az adott képhez rögzül. Azaz akárhányszor nézünk meg egy filmet, a 34. percben mindig ugyanazt a történést látjuk és ugyanazt a zenét halljuk. A videojátékban más a helyzet: a játékos maga irányítja a történést, így aktív résztvevője a folyamatoknak. Pl. ha két ember ugyanazt a játékot játssza, vagy ugyanaz az ember többször lejátszik egy játékot, akkor bizonyos, hogy 3 óra múlva egészen máshol tart: más a történés és más zene szól. Éppen ezért a videojáték zenéje flexibilis és dinamikus kell, hogy legyen.
Másik jelentős különbség, hogy amíg egy film hossza meghatározott, addig egy mai videojáték akár 8-10 órát is eltarthat, és ehhez változatos zenére van szükség. Videojáték esetén ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy egy-egy szituáció bizonytalan ideig tarthat: elképzelhető, hogy egy játékos 2 perc alatt megnyer egy csatát, de lehet, hogy a jelenet akár 8-10 percig is elhúzódik. A zenének alkalmasnak kell lennie arra, hogy ezt az időt kitöltse.
A játékzene tehát nem más, mint zene egy bizonyos szituációhoz, mely bizonytalan időben következik be és bizonytalan ideig tart, majd egy bizonytalan időpontban egy bizonytalan helyzetbe vált át. A játékzene ezért nem történetet mesél el, hanem hangulatot teremt, szituációkhoz és karakterekhez alkalmazkodik.
A zeneszerző és a játék motor
A játék irányítása informatikai szempontból egy bonyolult folyamat. A játékmotor (game engine) a játéknak az a része, amely a játékot irányítja. A game engine felelős azért, hogy a szereplő arra mozogjon, amerre a játékos irányítja. A mai, technikailag fejlett játékokban a hangot (zenét és effektusokat) az audio engine szabályozza. A game engine a játékos mozgása alapján küld jelet az audio engine-nek, amely ezáltal a megfelelő szituációhoz a megfelelő zenét szekvenálja. Így a zene tulajdonképpen a mozgással együtt képes változni.
Ebből következik, hogy míg a filmzene megírásához akkor kezdenek hozzá, amikor a filmet már készre vágták, addig a videojáték zeneszerzője már a programozás előtt megkezdi a munkát, és szoros együttműködésben dolgozik a programozóval és a tervezővel. Már az elején tájékoztatást kap a történetről, a szereplőkről, helyszínekről és szituációkról. A zeneszerzőnek ezután már „csak” arra kell ügyelni, hogy a zene megfelelően reagáljon a történésekre. Amikor egyik szituációból átváltunk a másikba, azt nem kísérheti csend, vagy a fül számára kellemetlen zenei ugrás. A szerzőnek tehát fokozott figyelmet kell szentelnie arra, hogy az átmenet zenei szempontból zökkenőmentes legyen. Mindemellett fel kell készülnie minden lehetséges helyzetre is. Ezért a videojáték zene legfőbb követelménye a variabilitás és az adaptívítás.
A variabilitás és adaptivitás a játékzenében
A variabilitásra, azaz változatosságra azért van szükség, mert, ha a játékos a játék során állandóan ugyanazt a zenét hallja, akkor a zene elveszti a motivációs erejét: a játékos vagy kikapcsolja a zenét, vagy az, egy idő után nem ösztönzi őt arra, hogy a játékot befejezze. Erre megoldás lehet, hogy a szerző rengeteg, rövid zenei gondolatot hozzon létre, melyeket a játékmotor tetszőleges sorrendben játszik le, így a zene mindig tartogat újdonságot a játékos számára. Itt tehát statikus zenéről beszélünk, ami 8-10 variációban áll rendelkezésre (hangszerelés-, harmónia- és dallamvariánsok), melyek egymással tetszőleges módon kombinálhatóak. Ezeknek a zenei anyagoknak nincsen eleje és vége, úgy vannak megírva, hogy bárhol be- és ki lehessen kapcsolni.
Az adaptivitás a zenének az a képessége, hogy alkalmazkodik a játékos mozgásához, reagál az általa előhívott cselekvéssorra. Ennek elérésére több technikát alkalmaznak: branching, layering, transition, parallel composing. A branching (magyarul szétágazás)-technika lényege, hogy a szerző a zenei szekvenciát különböző sávokra bontja, pl. többféle ritmusszekciót és basszusszekciót ír, melyek különböző sávokon futnak, és tetszőleges módon variálhatóak egymással. A játékmotor a játékos irányításának megfelelően a szükségtelen sávokat lenémítja, míg a szükséges sávok szólnak. Pl. hősünk sétál, ekkor csak a dallamsáv van bekapcsolva, veszélyes helyre ér, megszólal a feszültséget jelző ütőhangszeres sáv, meglátja, hogy nincs veszély, a feszültséget jelző sáv kikapcsol, helyette egy másik dallamsáv kapcsol be. Ennek hátránya, hogy sok tárhelykapacitást igényel, hiszen minden sáv foglalt, csak éppen nem mindig szól mindegyik.
A layering (rétegezés) hasonlít a branchinghez. Itt egy ambient (hangulati) zene szól, melyhez néha hozzákapcsolódik egy-egy sáv. Ez kevésbé variábilis, mint a branching-technika, ahol minden sávon más hangszer, hangulat hallható, ezért ennek a technikának nem jósolnak túl nagy jövőt.
A transition, azaz áttűnés azt jelenti, hogy a szerző minden egyes zenei szekvenciához egy átmenetet ír (transition piece), amely abban a pillanatban, hogy a játékos egyik helyzetből a másikba vált, megszólal, és átvezeti az egyik zenei motívumot a másikba. Ez a módszer elég körülményes, hiszen a komponistának rengeteg átmenetet kell írnia attól függően, hogy hány szituációba válthat át a játékos.
A parallel composing esetében a zeneszerző több párhuzamos zenét komponál, melyek tempóban, hangnemben megegyeznek egymással, de mégis más hangulatot fejeznek ki. Ezeket a zenéket a motor egyszerre játssza le, de csak az a sáv szól, melyet a játékos szekvenál. Ez egy jól működő módszer, hiszen a szerző alkalmazhat modulációkat, ritmusváltásokat, melyek minden variációban pontosan ugyanakkor következnek be, így a zenei folyamat sokkal változatosabb tud lenni. De túl sok munkát igényel a zeneszerzőtől, hiszen komplett trackeket kell többféle variációban megírnia.
Remélem, sikerült pár ötletet adnom az örömteli együttléthez! Táncoljatok, nevessetek sokat - és ne csak farsang idején!
tags: #tag #a #vilag #zene #jatekosan
