Az igazolt labdarúgók száma Magyarországon: Tömegesítés, történelem és a TAO hatása
A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke, Csányi Sándor az elmúlt 10 évben, ha a válogatott eredményeivel nem is, a tömegesítéssel magasra tette a mércét a haza futballban. A számok alapján évről-évre többen választották a futballt: az MLSZ kimutatásai szerint 2010-ben, Csányi hivatalba lépésekor még csak 133 ezer játékos volt. Vagyis az elmúlt 10 évben 148 ezerrel több futballista lett, minimum ennyien kerültek be a rendszerbe, mert azt nem tudjuk, hogy mennyien estek ki.
A Pénzügyminisztérium államtitkára, Tállai András elmondta: mióta 2011. július 1-jétől a cégek a társasági adókedvezményen keresztül támogathatják a sportot, 220 százalékkal nőtt az igazolt focisták száma, 281 ezerre. Valamint 2010-hez képest 220 százalékkal nőtt a focisták száma is, így 2020-ban már 281 ezer igazolt labdarúgó volt. Tállai András azt is ismertette, hogy 2011 óta több mint négyszeresére nőtt az igazolt kézilabdások száma: amíg 2011. január 1-én 24 ezer igazolt játékos volt, addig 2021-ben már több mint 104 ezer. A támogatás elsődleges célja az, hogy minél többen sportoljanak, hiszen ez az egészségmegőrzés egyik legfontosabb és egyben leghatékonyabb eszköze.
Mindazonáltal, a kormány hirdetései, amelyekben a taoprogram sikerét mutatják be, hamis számokon alapulhatnak. A hirdetésben komoly probléma, hogy nem közli az adatok forrását és pontos idejét, mivel egyazon év vonatkozásában is jelentősen eltérő hivatalos számok léteznek, illetve az igazolások évenként szükséges megújítása miatt egy éven belül is igen eltérő számokat kaphatunk az adatlekérés időpontjától függően. A kormány ugyanis belevette az igazolt sportolók közé azokat a 4-14 éves gyerekeket is, akik az oktatási intézményeknek szervezett Bozsik-program résztvevői, mivel nincs igazolásuk, nem játszanak egyesületekben. További különbség, hogy az igazolt sportoló felkészítését a klubjánál vagy egyesületénél dolgozó szakképzett edző irányítja, edzések keretében.
Az igazolt játékosok számának történelmi áttekintése
Az igazolt labdarúgók számának alakulása a magyar futballban változatos képet mutat az évtizedek során. Érdemes visszatekinteni, hogyan alakult ez a szám korábban. Egy 1958-as cikkben elhangzik az is, hogy „az egész országban 1955-ben még 92 146 igazolt labdarúgót tartottak számon. 1957-re a labdarúgók száma 72 728-ra csökkent. Az ok: a járási rendszer megszüntetése, és az országos bajnoki rendszer erőszakolása.” Ez a 72 ezres adat vélhetően kizárólag a felnőtteket vonatkozik. Nem telt el három év, 1961. január elején a Népszabadság már lelkendezett, hogy több mint 100 ezer az igazolt labdarúgók száma, vagyis nagyjából három év alatt találtak 30 ezret.
1970 novemberében a Képes Sportban megállapították, hogy 130 ezer körül van az igazolt játékosok létszáma. „Az ifjúsági labdarúgók száma meghaladja a 36 000-et, a serdülőké pedig a 12 000-et, 1200 ifjúsági és 500 serdülő csapat játszik a bajnokságokban. A sportiskolák 20 labdarúgó szakosztályában mintegy 1100 fiatal tanulja a labdarúgás művészetét.” Ennek a cikknek az összegzése az volt, hogy a magyar sportmozgalomról készült statisztikai kimutatásokat vizsgálva érdekes felfedezésre lehet jutni: a szervezett bajnokságokon kívüli úttörőcsapatok labdarúgóinak száma 179 276. Többen voltak tehát, akiket nem sikerült becsatornázni, írták is, hogy van egy másik labdarúgás, ahol még vannak tartalékok, és hogy akkor milyen könnyű volt, ezért voltak jobbak az eredmények, és nem volt más sportágnak elszívó hatása.
Később, amikor Mezey irányította a válogatottat utolsó vb-részvételünk idején 1986-ban, akkor egyébként 105 ezer igazolt futballista volt az országban. Akkoriban Czékus Lajos főtitkárhelyettes panaszkodott is a Labdarúgás magazinban, hogy 1979-ben 143 ezer játékos volt, de egyre kevesebb gyereket vonz a foci, és klubok szűntek meg. Egy évvel korábban, amikor a Videoton az UEFA-kupa döntőjéig menetelt, vagy amikor Mezey válogatottja Európa legjobbja volt 1985-ben, ezek az adatok természetesen nem voltak fontosak. Amikor a felnőtt válogatott sikertelensége szóba került az előző években, rendszerint abba kapaszkodtak bele az edzők önmagukat elegánsan felmentve, hogy kicsi a merítési lehetőség, így nem lehet sikert elérni.
A TAO támogatások rendszere és annak hatásai
A 2011-ben bevezetett TAO rendszer jelentős pénzügyi forrásokat biztosított a magyar sport, ezen belül kiemelten a labdarúgás számára. Április elején számoltunk be arról, hogy 522 milliárd forint társaságiadó-bevétel (tao) ment az állam helyett a sportszövetségek és a klubok kasszájába 2011 óta. A látványcsapatsportok közül csak a labdarúgás 228 milliárd forinthoz jutott Orbán Viktor kormányzása alatt a taoból.
A támogatások eloszlásában azonban jelentős regionális különbségek mutatkoznak. Jelentős eltérések vannak az egyes vármegyék között az alapján, hogy mennyi tao-támogatást hagyott jóvá különböző sportszervezetek számára az elmúlt 13 évben a Magyar Labdarúgó Szövetség. Már az is érdekes, hogy a legtöbb tao-pénz nem a fővárosba, hanem Fejérbe érkezett. A tao-támogatás bevezetése, 2011 és 2024 között a vármegye sportszervezeteinek 53 milliárd forint támogatást hagyott jóvá a szövetség. A másik véglet Nógrád, ahol ez a szám csak 5,5 milliárd. Népességarányosan is nagyok a különbségek, bár valójában itt is csak Fejér miatt. Miközben a többi megyében 30 és 51 ezer forint között szóródott az egy főre jutó támogatás összege, az országos átlag pedig 41 ezer forint volt, addig Fejér vármegye minden lakosára 135 ezer forintnyi tao-pénz jutott. A megyei adatokat egyértelműen Felcsút támogatása torzítja el. A helyi utánpótlás-nevelési alapítványhoz közel 39 milliárd forintnyi közpénz érkezett tao-támogatás formájában. Az aránytalanságokat jól mutatja a következő táblázat:
| Vármegye | Teljes támogatás (milliárd Ft) | Egy főre jutó támogatás (ezer Ft) |
|---|---|---|
| Fejér | 53 | 135 |
| Nógrád | 5,5 | N/A (legalacsonyabb régiós átlaghoz viszonyítva) |
| Országos átlag | N/A | 41 |
A magyar foci tervrajza
A tao-rendszerrel a klubok rákényszerülnek arra, hogy legalább papíron minél több gyerek játsszon náluk, hiszen a több játékos után lehet több pénzt igényelni. Azon sokáig lehet vitatkozni, hogy sok pénz van-e a magyar fociban, azt azonban kijelenthetjük, hogy panaszra egyetlen klubvezetőnek sem lehet oka.
Minőség és utánpótlás-nevelés: A mennyiség csapdája
Míg az igazolt játékosok száma látványosan nőtt, a minőség kérdése továbbra is kardinális. A mennyiség nem függ össze a minőséggel, mert a minőséghez kellenének a jól képzett edzők. Panaszkodni inkább a drukkerek tudnának, hogy ilyen nagyvonalú (állami) ráfordítás ellenére miért tucatlégiósok jönnek a bajnokságba, és miért nem magyar tehetségek árasztják el a pályákat, akik megfelelő felkészítést kapnak az itthoni, ugyancsak bőkezűen támogatott akadémiai rendszerben.
A Fradi játékoskeretét 79 százalékban külföldiek alkották a 2021-22-es szezonban, nem véletlen, hogy a klub költségvetésében ügynöki és közvetítői díjak 403 millió forintra ugrottak egy év alatt 259 millióról. Sarkalatos összegzés az MLSZ jelentéséből: „A 2021-2022-es magyar első osztályú bajnokság összes játékpercének nagyságrendileg a fele (54 százalék) volt magyar játékperc. Az átfogó trend a csökkenés irányába mutat.”
De van ennél is ijesztőbb adat: régiós összevetésben Magyarország adja a legkevesebbet az NB I.-nél magasabban rangsorolt bajnokságokba. Egészen pontosan 38 olyan magyar futballista van, aki a 2022-es állapot szerint jobb helyen, nívósabb ligában edződik, mint az NB I. Hogy ezt kontextusba helyezzük: 70 ilyen szlovén játékos van, noha az ország lakossága az ötöde a magyarénak. 87 szlovák focista játszik ilyen helyen, noha az ország lakossága feleakkora, mint a magyar.
Hogy miért szorultak háttérbe a magyarok? Először is, könnyebb venni a jó játékost, mint kinevelni. A másik, hogy a klubok tehetősebbek is lettek, megengedhetik maguknak a vásárlást, nem ösztönzi őket különösebben semmi a minőségi utánpótlás-nevelésre. A jólétet alátámasztja, hogy a 2017-es 4,6 milliárdról 2021-re 18,7 milliárdra emelkedett a saját tőkeállományuk. Elkeserítő ugyanakkor szembesülni azzal, hogy Magyarország a futballista játékjogok eladásából származó átlagos, egy klubra jutó bevétele 699 ezer euró volt, ami messze elmarad a minta átlagától (2,85 millió euró).
Nemzetközi kitekintés és a válogatott eredményei
1975-ben az európai szövetség, az UEFA is közreadott egy jelentést, mely szerint az egész kontinensen a 15 milliót közelíti az igazolt labdarúgók száma, amivel alátámasztotta a sportág fejlődését, népszerűségét. A szervezet akkor még 34 tagországot számlált, és az első helyen a Szovjetunió állt 4,3 millió futballozóval, az NSZK több mint egy millióval lemaradva (3,2 millió) követte. Az NDK és Csehszlovákia előttünk állt, utóbbi 348 ezres mutatója egészen kimagasló volt a 15 milliós lakossághoz képest. A csehszlovákok egyébként egy év múlva megnyerték az Európa-bajnokságot, tizenegyesekkel múlták felül a németeket. Ez az 1976-os győzelem persze nem jöhetett volna össze kizárólag a tömeggel, hiszen például az NDK válogatott szinten nem jutott semmire.
Ha visszaugrunk az időutazás után a mindennapokba, a tömegre már nem lehet mutogatni, pláne, hogy a FIFA jelentése szerint a profi focisták száma is több a 10 milliós Magyarországon, mint a 85 milliós Németországban. A magyar fociválogatott mire jutott 2010 óta, amikor a magyar fociban új időszámítás kezdődött, elég szembetűnő. 2016-ban és 2021-ben is szerepelt a csapat az Európa-bajnokságon, felejthetetlen meccseken fantasztikus pillanatokat élhettek át a szurkolók, és jelenleg csak egy pont választja el a válogatottat attól, hogy ott legyen a 2024-ben Németországban rendezett Eb-n is. A Nemzetek Ligájában a C osztályból az A divízióig jutott Marco Rossi csapata, kétszer megverte az angolokat, egyszer idegenben a németeket is. A kirakat tehát rendben van.
A horvát titok
Azt azonban már sokkal nehezebb megítélni, hogy a hátországban milyen folyamatok zajlanak. A gyakorlati jelentősége ennek kézzelfogható: a mindenkori szövetségi kapitány nagyobb választékból meríthet, amikor a válogatott keretet kijelöli. A 2018-ban vb-döntős, 2022-ben vb-bronzérmes, amúgy 4,2 millió lakosú Horvátország 153 játékost értékesített külföldre, akik a horvátnál jegyzettebb ligában játszhatnak hétről hétre. Ha azt keressük, mi lehet a horvát foci titka, ezzel meg is találtuk rá az egyik választ. 153 játékosból ugyanis 13 csapatot ki lehetne állítani. Még szájbarágósabban, ott egy C válogatott is simán képes lenne felállni minőségi légiósokból, ami egészen kivételes. Az NB I. már jobb feltételeket kínál a bolgár bajnokságnál, de olykor még a románnál is, aminek ékes példája a tunéziai Aissa Laidouni szerződtetése.
Nézőszámok és stadionkihasználtság
A nézőszámok hagyományosan neuralgikus pontot jelentenek a magyar klubfoci világában. Bár hajlamosak vagyunk a régi szép időket túlmisztifikálni, a historikus áttekintésből jól látszik, a meccsenkénti 20 ezres átlag nézőszámot még a legendás korai 50-es években sem sikerült elérni, pedig akkor az Aranycsapat játékosait lehetett hétről hétre látni a pályákon. Akkoriban zömmel nagyvárosok csapatai szerepeltek az élvonalban, de még így is csak 17 ezer néző volt a rekord. Onnan lassú apadás indult a lelátókon, 1969-ben kúszott 10 ezer alá az átlagos nézőszám - pedig ekkor még aktív volt Albert Flórián, Bene Ferenc és a többiek nagy generációja. 1975 körül volt egy rövid ideig tartó felfelé ívelő időszak a nézőszámokban, de a nyolcvanas évek közepétől már a 7500-as átlag is elérhetetlenné vált. Sokszor halljuk, hogy bezzeg a kettős rangadókon tele volt a Népstadion, ami néhány esetben így is volt, de már akkor is voltak rangosabb meccsek, amikre csak pár ezren váltottak jegyet.
Amikor Csányi hivatalba lépett, ambiciózusan tervezett, látványosan feljebb akarta tornázni a nézőszámot, de ez máig nem sikerült. Az infrastruktúra az elmúlt években az ország szinte minden pontján megvalósult hozzá, új stadionokat kaptak a másodosztályban szereplő klubok is. A nézőszám azonban stagnál, a 2012-13-as szezon és a 2021-22-es szezon közt érdemi különbség nincs. Átlagban 2762-en látogattak ki tíz éve egy élvonalbeli meccsre, míg a legutóbbi idényben 2772-en. Eközben az élvonalban szereplő csapatok száma 16-ról 12-re csökkent.
A hazai szövetség most tiszta vizet öntött a pohárba, és megállapította: az NB I. 29 százalékos stadionkihasználtsága messze elmarad a régióban Csehországtól (52%), Ausztriától (40%) vagy Lengyelországtól (40%). A svéd első osztályú klubokkal (28%) állnak egy szinten a magyar klubok ebből a szempontból, és akad több szomszédos ország, ahol a stadionok kihasználtsága a 20 százalékot sem éri el, például Szlovákiában, Szerbiában vagy Szlovéniában. Ha egyenként nézzük az élvonalbeli csapatok stadionjait, a zalaegerszegi kihasználtsága a leggyengébb (alig 16% átlagban), de a debreceni Nagyerdei stadion sem éri el a 20 százalékot. A Fehérvár a maga 14 ezres stadionjában 20 százalékos arányt hozott össze. Ebből a szempontból a Kisvárda a maga 75 százalékával az éllovas, de az egy aránylag kicsi, 2850 férőhelyes létesítmény. A Ferencváros 37 százalékos kihasználtsággal büszkélkedhet. Ehhez hozzátartozik, hogy a debreceni stadion üzemeltetése egyébként elég egyedi, mert így sem ráfizetéses, hiszen a benne helyet kapó vállalkozások bérleti díjat fizetnek, koncertekkel, egyéb eseményekkel még nyereséget is termelnek a városnak.
Az önámítás mindig a magyar foci szerves része volt az utóbbi évtizedekben, elég csak a miniszterelnökre gondolni, aki Európa tíz legjobb akadémiája közé sorolja a sajátját. A most nyilvánosságra hozott adatok kijózanítóak, és fontos lenne belőlük a megfelelő következtetések levonása. Sokszor hallottuk egy-egy drámai vereség után, hogy az MLSZ-nek nincs játékosa, most viszont legalább azt elmondhatjuk, hogy van nála egy tükör, ami megmutatja, milyen a hazai foci.
tags: #tao #igazolt #labdarugok #szama
