A precíziós tápanyag-utánpótlás gépei és technológiái a fenntartható gazdálkodásért
Akárhogyan is nézzük, a mezőgazdasági termelés célja a nagy mennyiségű, egészséges, eladható termés. Ahhoz, hogy ez előállítható legyen, megfelelő termesztési körülmények szükségesek, a termesztést befolyásoló tényezők közül pedig a legalapvetőbb a talaj. A talajon termesztünk, az ad tápanyagot, a talaj nyújt nedvességet és a fejlődéshez szükséges teret a növényeknek. A talaj él, ezt nem szabad elfelejtenünk. Nem csak homok, agyag, tápanyag és víz, hanem rengeteg élő összetevő nagyon bonyolult rendszere.
A talaj egészsége és a tápanyag-körforgás alapjai
A talaj akkor egészséges, ha működni képes, ha képes a vizet befogadni és leadni, ha a tápanyagokat tárolja és szolgáltatja. Ahhoz, hogy amit belefektettünk, az megtérüljön, a talajnak megfelelően kell működnie. Az élő komponensének szerves anyagot kell felhalmoznia és lebontania. Tápanyagraktárakat kell létrehoznia, vizet kell megkötnie és szolgáltatnia. Valójában nem is kell sokat tenni, hiszen az egészséges talaj, a természet megoldja - újraépíti, fenntartja magát. Persze ez csak akkor valósulhat meg, ha nem kizárólag kizsarolni akarjuk, hanem fenn is szeretnénk tartani.
A mezőgazdasági művelésbe vont talajok nagy része az intenzív gazdálkodás miatt sokszor nem képes regenerálódni, mert nincs ideje vagy megfelelő forrása egészséges életfolyamatainak megújításához, fenntartásához. Ezért leromlik, elveszti gazdaságos termőképességét. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, mi, gazdálkodók járulhatunk hozzá a leginkább. A talaj szerves anyagait visszapótoljuk, életképességét fenntartjuk, ha pedig nagy a baj, megújítjuk. A termesztett növények szármaradványai mindig fontos részét képezték a talajéletnek, mert ez adja táplálékát a lebontóknak, feltáróknak.
A talajban lévő nitrogén 95%-a szerves kötésben található. Ez azt jelenti, hogy a kijuttatott műtrágya nagy része a növény vagy a mikroorganizmusok szervezetébe kerül, másik része pedig szervetlen formában a talajoldatban marad. A másik két makroelem, a foszfor és a kálium nehezebben mozog a talajban, de ezekből is jelentős mennyiség megy kárba. A megfelelő talajélettel rendelkező táblán a szerves és szervetlen tápanyagok egy lassú körforgásba kerülnek. Tápanyagok kötődnek és szabadulnak fel az ásványok, kolloidok felületéről. Szerves és szervetlen tápanyagutánpótlás ad inputot, aminek egy részét a terméssel elvisszük, egy részét pedig a növényi maradványokkal visszaadjuk. A helyes műveléssel kíméljük szerkezetét és a benne élőket, cserébe a talaj is többet ad a termesztéshez.
Szerves és ásványi tápanyagutánpótlás
A nitrogén a növények növekedéséhez, a fehérjék előállításához elengedhetetlenül szükséges. A növények a nitrogént főként a gyökereiken keresztül képesek felvenni nitrát- (NO3-) és ammónium-ionok (NH4+) formájában. Az ammónia a szerves anyagok bomlása, a mineralizáció során keletkezik. A növények számára felvehető ásványi nitrogénformák a szervesanyagok NH2-csoportjának mikrobiális lehasításával, majd szerves aminok ammóniává (NH4+) és nitráttá (NO3-) alakításával jönnek létre. Az ammóniát a talajban élő baktériumok nitrifikáció útján nitráttá alakítják át, ami a növények számára kedvezőbb felvehető formája a nitrogénnek.
Az egyszerűen elérhető műtrágyák térnyerésével az 1970-es évektől fokozatosan visszaszorult a szerves trágyák alkalmazása. Ennek számos, többek között gazdasági oka volt, azonban következményei, a környezeti mellékhatások és a mezőgazdaság sérülékenysége nem elhanyagolható. Az intenzív mezőgazdasági rendszerekre jellemző az ásványi műtrágyák fokozott (vagy túlzott) használata, amelynek következménye a talaj leromlása, a vizek és a talajok elszennyeződése.
Napjainkban még aktuálisabb a szerves trágyák előnyben részesítése a műtrágyákkal szemben. A „Termőföldtől az asztalig stratégia” (EP, 2020. 5. 20.) célul tűzte ki az ökológiai gazdálkodás fejlesztését úgy, hogy 2030-ig legalább 20%-kal csökkenteni kell a műtrágyák használatát, valamint az EU ökológiai művelésű mezőgazdasági területeinek 25%-ra való bővítését. A szerves trágyák nem csak a növényeknek adnak táplálékot, hanem hozzájárulnak a talaj jobb szerkezetéhez, és támogatják a hasznos talajmikroorganizmusok tevékenységét.
Szerves trágyák eredete és típusai
Honnan származnak a szerves trágyák? A specializálódott üzemek - állattartó telepek (beleértve a vágóhidakat is), élelmiszeripari üzemek - hulladéka számos szerves anyagot, tápanyagot tartalmaz, amelyeket különböző formákban hasznosíthatnak, akár takarmányként vagy trágyázószerként, de még fűtőanyagként is. Az egyre korlátozottabban elérhető források miatt növekszik a körforgásos gazdálkodás jelentősége, melynek eredményeképpen olyan trágyázószerek is megjelennek a piacon, melyek korábban nem voltak ismertek. Változnak az állattartási rendszerek is, új, gyorsabb növekedésű fajták jelennek meg az intenzív takarmányozási rendszerben.
A gyakran alom nélkül vagy alternatív almon tartott állatok trágyájának beltartalma nem hasonlítható össze az 50-80 évvel ezelőtt tartott állatok trágyájának beltartalmával. Az állati eredetű szerves trágyák általában hasznosabbak, a növények számára felvehető tápanyagaik nagyobb mennyiségben és könnyebben válnak elérhetővé a növényi eredetű szerves trágyákhoz képest, mivel a növényi összetett szerves molekulákat az állatok már részben megemésztették. Az állati eredetű szerves trágya minőségét befolyásolja, hogy milyen állatfajtól, fajtától származik, az állatokat milyen takarmányozási és tartási rendszerben tartották, a trágyát a későbbiekben hogyan dolgozták fel és hogyan kezelték. Az állati eredetű szerves trágya szén-nitrogén aránya alacsonyabb, mint a növényi eredetű szervestrágyáé, vagyis az állati trágyák nitrogénben dúsabbak. A kezeletlen szervestrágyához képest a kereskedelmi forgalomban elérhető standardizált termék.
Komposztálás és mikrobiológiai készítmények
Az ökológiai kertészet napjainkban egyre fontosabbá válik, mivel a tudatos fogyasztók mellett a szakpolitika is felismerte a fenntartható mezőgazdaság előnyeit. Az ökológiai kertészeti módszerek közé tartozik a komposztálás, a szerves trágyák alkalmazása és a zöldtrágyázás, amelyek révén a növények számára könnyen hasznosítható tápanyagok jutnak a talajba.
A komposztálóba nemcsak a kertben keletkező növényi hulladék, de a háztartásból származó szerves, növényi hulladék is belekerülhet, ennek köszönhetően akár 30%-kal csökkenthetjük a kukába kerülő hulladékot. Az érett komposzt remek tápanyagforrás a növények számára, javítja a talaj szerkezetét, felpezsdíti a talaj élővilágának aktivitását, valamint magas rosttartalma következtében kitűnő a vízmegtartó képessége. Komposzt alkalmazásával nagymértékben csökkenthetjük az egyéb trágyák használatát a kertben. A talaj felső rétegébe keverve humusszal látja el a talajt. Az ilyen talajban a növények gyökerei sokkal könnyebben tudják felvenni a talajban található tápanyagokat.
A mikrobiológiai készítmények keverékében ugyanúgy benne vannak a jótékony baktériumok, enzimek, ásványi anyagok, egyéb hasznos elemek, amik miatt, ha tudatosan juttatjuk ki a talajba, akkor az jó megoldás lesz a következő évi termésmennyiség megalapozásához. A mikroorganizmusok lebontási folyamatokat végeznek, amely által létrejönnek a növények számára hasznos tápanyagok.
A Malagrow Protect portfólió alapvető terméke a Myco’Sol PTC. Ez a készítmény egy mikrobiológiai összetevőkkel kiegészített alaptrágya, a Malagrow komplex megoldása az egészséges talajért és a gazdaságos termesztésért. Pseudomonas baktériumai hatékonyan tárják fel a lekötődött tápelemeket. A benne található Trichoderma gombák igen gyorsan kölcsönösen kedvező kapcsolatot alakítanak ki a növényekkel, tápanyagokkal és fitohormonokkal támogatják a gyökereket, a növényi fejlődést. Vivőanyaga a Calkonutrium, amely egy hatásos talajszerkezet-javító anyag, magas hatóanyag-tartalmú nitrogén- és kéntrágya, de elsősorban mikroba tápanyag. A Myco’Sol PTC-vel kezelt talajok a szerves élettani támogatás segítségével képesek megújulni, átlagon felül teljesíteni, egészséges és bőséges termést biztosítani. Nem csak a romló vagy gyenge minőségű talajokra kínál megoldást, hanem a jól működő talajok magas teljesítményét is képes növelni, esetleges hibáikat kijavítani. Hatására a talajélet intenzívebbé válik, a káros folyamatok háttérbe szorulnak, lecsökkennek. A tápanyagok feltárása, körforgása jelentősen javul, nem tolódik el a tápanyagmérleg. A termék javasolt felhasználása technológiától, növénytől és fenológiától függően változik. Általánosságban 150-200 kg dózissal javasoljuk hektáronként, de szélsőséges esetekben ennél kisebb vagy nagyobb dózisra van szükség ahhoz, hogy a legjobb eredményt érjük el. Azoknak a gazdálkodóknak ajánljuk ezt a terméket, akik egy kipróbált, működő, minőségi készítményt szeretnének használni megfizethető áron.
Pelletált szerves trágyák
Miért fontosak a pelletek? A pelletált formában előállított szerves trágyák egységes szerkezete és állománya lehetővé teszi a precíz adagolást, javítja a kezelhetőséget, csökkenti a szállítási és raktározási költségeket, mérsékelve ezzel a logisztikai veszteségeket és a kockázatot, amelyet a hagyományos, nagy mennyiségben előforduló nyers trágyák esetében tapasztalhatunk. A pelletek egyenletes tápanyagellátást biztosítanak, ami elősegíti a növények hatékony tápanyagfelvételét és a talaj hosszú távú termékenységének megőrzését, így a növények kiegyensúlyozott növekedését.
Alkalmazásuk elősegíti a mezőgazdasági melléktermékek újrahasznosítását, valamint helyettesítheti a műtrágyák használatát, ezáltal mérsékli a talaj- és vízszennyezés kockázatát. A szerves trágya-pelletek sokoldalúan felhasználhatók: alkalmazhatók a szántóföldi növénytermesztésben, kertészetekben, üvegházakban és fóliasátrakban, valamint alkalmasak gyepek, pázsitok, dísznövények, parkok és városi zöldterületek tápanyagellátására is. Használatuk egyszerű, kijuttatásuk történhet kézzel vagy géppel.
A pelletálási technológia során a nyers állati trágyák először szárításra kerülnek, majd a granulálás, végül a pelletálás révén stabil, homogén termékké alakulnak. Az állati szerves trágyák pelletálása olyan technológiát jelent, amely során a nyers, jellemzően nedves és változó minőségű szervesanyagból először előkészítési lépéseket - például előkeverést, aprítást és nedvességtartalom-szabályozást - követően homogén tápanyagtartalmú pellet formájában készül el a végtermék. Ezen folyamat során az anyag mechanikai tulajdonságainak optimalizálása, különösen a nedvességtartalom beállítása és a szemcseméret szabályozása kiemelt fontosságú, mivel ezek határozzák meg a pellet végső szilárdságát, tárolhatóságát és kezelhetőségét.
A kereskedelmi forgalomban kapható különböző eredetű szerves trágya-pelletek állati eredetűek (pl. szarvasmarhatrágya) és nem emésztőrendszeri eredetűek (pl.: gyapjú, lucerna, vér-, toll-, pata-, szarvliszt) lehetnek, melyekben különböző formában van tárolva a nitrogén. Hazánkban a kiskertekben közkedvelt szerves trágya-pelletek a baromfitrágyából előállított termékek, hiszen ezek a legkönnyebben beszerezhető, viszonylag magas tápanyagtartalommal rendelkező készítmények. A sokak által ismert és alkalmazott szarvasmarhatrágya-pellet közepes tápanyagtartalommal bír, ezért biztonságosabban alkalmazható az érzékenyebb kultúrnövények esetében, hiszen lassabban táródik fel a pellet tápanyagtartalma. A pelletált juhtrágya magas nitrogéntartalmáról ismert, de foszfor- és káliumtartalma is jelentős. Használatával javítjuk a talaj kémiai és biológiai tulajdonságait, növelhetjük a talajban élő hasznos élőlények számát.
Olyan gazdaságokban, ahol képződik vagy könnyen beszerezhető nyers szerves trágya, ott a pelletek alkalmazása indokolatlan, hiszen a talajjavításra az érett állati trágyák a legalkalmasabbak (főképp a szarvasmarha trágyája). A pelletálás energiaigényes folyamat, így csak abban az esetben gazdaságos az alkalmazásuk, amikor előnyünk származik a könnyű szállíthatóságból, tárolhatóságból, kijuttathatóságból. A nyers szerves trágya a hagyományos, de nehezebben kezelhető forma, amely nagyobb környezeti és higiéniai kockázattal jár, ugyanakkor hosszabb távon javítja a talajéletet. Összességében elmondható, hogy az állati szerves trágyák pelletálása innovatív megoldásnak számít az ökológiai zöldségtermesztésben, mivel egyaránt biztosítja a tápanyagok stabil, lassan felszabaduló formában történő utánpótlását, valamint javítja a termék kezelésének és szállításának gazdasági és környezeti hatékonyságát.
Precíz tápanyag-utánpótlási technológiák
A szántóföldi növénytermesztésben a termelés során a talajból kivont és a termesztett kultúrák által felhasznált tápanyagokat a folyamatosság fenntartása érdekében szükséges visszapótolni. Ezek az igények a szántóföldi növénytermesztés teljes skáláját érintő, a növények morfológiai tulajdonságaiból kiinduló, a talajok tápanyag-szolgáltató képességétől és az adott termelési szinttől, hozamoktól függő és nem utolsósorban a rendelkezésre álló forrásokat, ráfordításokat figyelembe vevő különböző műtrágyázási, tápanyag-visszapótlási technológiák alkalmazását teszik szükségessé.
Öntözéses trágyázás (Fertigáció)
Az öntözéses trágyázás nagyon precíz, a növény tápanyagigényének megfelelő tápanyag-kijuttatást tesz lehetővé. Ennek két előnye is van: egyrészt a precíz és időben történő tápanyagellátással növelhető a terméshozam, másrészt csökkenthető a kijuttatott tápanyag mennyisége, mivel csökken a kimosódás vagy párolgás miatti veszteség. Az eredmények maximalizálása érdekében a termelőnek következetesen vízoldékony műtrágyákkal kell dolgoznia az öntözéses folyamat során.
Paraméterek figyelembevétele az öntözéses trágyázási program tervezésekor:
- Talaj: A talajelemzés kulcsfontosságú tényező a trágyázási terv meghatározásában; a talaj tápanyagszintjének ismerete lehetővé teszi, hogy a termelő módosíthassa a trágyázási tervet (adott tápanyag hozzáadásával vagy csökkentésével). A talaj pH-értéke lehetővé teszi annak előrejelzését, hogy mely tápanyagok állnak majd rendelkezésre kis vagy nagy mennyiségben a növény gyökérzete számára.
- Víz: A víz elemzése azért fontos, mert tájékoztatja a termelőt arról, hogy a víz mely tápanyagok ellátását tudja biztosítani. A vízben gyakorta előforduló tápanyagok a Ca, Mg és Cl. A víz pH-értékének ismerete lehetővé teszi a termelő számára, hogy az adott körülményeknek leginkább megfelelő formulát válassza ki. Például, ha a víz és a bikarbonátok pH-értéke magas, a termelő a bikarbonátok semlegesítésére és a víz pH-értékének csökkentésére savanyító hatású műtrágyát választ.
- Növényigény: A különböző növények növekedési ciklusban felmerülő tápanyagigényének ismerete lehetővé teszi a termelő számára, hogy pontos trágyázási tervet készítsen, amely optimális terméshozamot eredményez.
A sikert befolyásoló változók:
A sikeres termesztéshez számos változót kell figyelembe venni. Az éghajlati viszonyok (például hőmérséklet, páratartalom, fényintenzitás), a pH-érték és a talaj tápanyagszintje mellett egy másik fontos tényező a növények öntözéséhez használt víz minősége. Amikor az öntözővíz minőségéről beszélünk, akkor a tápanyagszintet, a pH-t, a benne lévő sókat, (vezetőképességként kifejezve: EC) és bikarbonátokat értjük alatta.
- Tápanyagszintek: A növény az öntözővízzel makro- és mikroelemekhez jut. Ha ismert ezeknek a tápanyagoknak a szintje és a növény igénye, akkor meg tudjuk határozni az optimális műtrágya-adagolást, így elkerülhetjük a túltrágyázást.
- pH: A pH-érték a talaj vagy a víz savasságának mértéke egy 0-tól 14-ig terjedő logaritmikus skálán kifejezve, ahol a 0 erősen savas, a 14 pedig erősen lúgos állapotot jelez. A semleges pH értéke 7. Minden növénynek egy bizonyos pH-szintre van szüksége a növekedéshez és a harmonikus fejlődéshez. Az öntözővíz pH-ja ugyanolyan fontos, mint a talaj pH-értéke, amelyben a növények növekedni fognak. A növények többsége 5,5 és 6,5 közötti pH-jú környezetben nő és virágzik. Fontos megérteni, hogy a pH közvetlenül befolyásolja a növény növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges alapvető tápanyagok felszívódását. A magas pH-érték (7-7,5 felett) gátolni kezdi a növények foszfor-, vas-, bór-, réz- és cinkfelvételét. Így történhet, hogy a növényekben hiány alakul ki egy tápanyag vonatkozásában, még akkor is, ha azt műtrágyával biztosítják.
- EC: Sókoncentráció: Ha ezek a paraméterek nem ismertek, csábító lehet a nagyobb mennyiségű műtrágya-kijuttatás, és ezáltal a gyökér körüli sótartalom (EC) növelése. Ez egyéb egyensúlyhiányokat is okozhat, például azáltal, hogy csökkenti a növény víz- és tápanyagfelvételét a gyökerek körül kialakuló, oldható sók jelenléte okozta magas ozmotikus nyomás miatt. Az EC egy mS/cm-ben kifejezett szám. Általánosságban a növényhez használt oldat EC-értéke - az öntözővíz és a vízoldékony műtrágya EC-összege - nem haladhatja meg a 2-2,2 értéket. Ez a talajban termesztett növények számára ajánlott EC. A vízoldékony műtrágyák alapvetően sók, így vízben feloldva növelik a sókoncentrációt.
- Vízkeménység: A víz keménysége kulcsfontosságú tényező a víz minőségének meghatározásában. A víz keménységében a kalcium (Ca) és a magnézium (Mg) játszik nagy szerepet. A termesztőnek el kell végeznie a víz elemzését a pH pontos ellenőrzéséhez.
Helyspecifikus tápanyag-gazdálkodás
A mezőgazdaság nagy utat tett meg a 10 000 évvel korábbi kezdetektől, amikor az elvetett magnak csak a két-háromszorosát tudták betakarítani, a mai napig, amikor a kalászosoknál 400, a kukoricánál 1200-szoros is lehet ez a szám. Ezt az eredményt csak az ipari eredetű anyagok, gépek és a tudomány minden eredményét felhasználó növény-nemesítés segítségével tudtuk elérni. Ma a sikeres gazdálkodóknak legalább olyan szintet kell biztosítaniuk az adminisztrációban, könyvelésben, a szellemi munkában, mint a vetésben. A gazdálkodásba bekerülő input anyagok, idegen szolgáltatások ár-érték arányának megbízható számbavétele egyre fontosabbá válik, hiszen egy rossz döntés akár veszteségbe viheti a növénytermesztést.
A talajmintavételezés hatékonysága, már a mintavételi helyek kijelölésénél eldől. A mintavétel célja, hogy a műtrágya-kijuttatási tanácsadáshoz alapadatokat szolgáltasson a talajban található tápanyagokról. Azonban ahhoz, hogy tanácsot tudjunk adni, mindenekelőtt ismernünk kell azt a céltermést, amire tervezünk. Ezt a számot hagyományosan tábla szinten szokás megadni abból a fikcióból kiindulva, hogy a tábla homogén egység. Ez az alapfeltevés már egy 2-3 hektáros táblánál sem igaz, nem hogy 100-200 hektáros területeken. Ugyanilyen fikció a táblák tápanyagtartalmát egy egységként kezelni.
Aki látott már talajvizsgálati laboreredményeket, az tudja, hogy az 50 ppm-es foszfor- és káliumszinttől a 600-1000 ppm-es szintig minden előfordulhat ugyanabban a táblában. Ezek a különbségek a táblákon belüli eltérő talajminőséggel és termőképességgel függnek össze. Könnyen belátható, ha egy táblán belül a táblarészek tápanyag- és vízmegtartó képessége a rajtuk összegyűlő csapadék (pl. domb alja és teteje) akár 10 méterenként különbözik, akkor a termés is különböző lesz, ami eltérő tápanyagfelvételt és -kimosódást eredményez. Hiába szórjuk tehát homogénen a műtrágyát, a végeredmény egy heterogén tápanyagkészlet lesz.
A szakmai berkekben többé-kevésbé konszenzus van abban, hogy a közepes tápanyagszint a kívánatos, amit évente differenciált módon kiegészítünk a tervezett növény igényeinek megfelelően. Ha belegondolunk, hogy 250-300 ppm-es foszfor- vagy káliumellátottságnál mekkora tőkét tartunk feleslegesen egy hektár szántóföldben, akkor nem tűnik nagy összegnek a helyspecifikus mintavételezésre és műtrágyaszórásra költött pár ezer plusz forint. Az általunk alkalmazott helyspecifikus talajmintavételezési módszer ezeket a problémákat úgy kezeli, hogy a táblán belüli talajmintavételi területeket az azonos termőképességű, és ezért nagy valószínűséggel azonos talajtípusú, homogén termőzónákon belül jelöli ki. Ezek elkülönítése érdekében évente multispektrális kamerával lefényképezzük a növényállományt, majd a fényképekből előállított NDVI-index image alapján elkülönítjük a homogén termő zónákat. Így minden talajmintához egyértelmű céltermés rendelhető. Elkerülhető a különböző talajtípusok mintatereken belüli keveredése, ami nagyban gyengíti az eredmények felhasználhatóságát. A mintavétel egyéb szabályai továbbra is érvényesek. Ilyen a 20 cm mélység, a 15 részminta/minta, mintavételi útvonal és a GPS-es mintaazonosítás és nyomkövetés.
A talajok természetes termékenysége meghatározó az alkalmazott szerves és ásványi eredetű trágyák optimális érvényesülésében. A termesztett növények igényeihez igazodó, adott környezeti feltételeknek megfelelő tápanyag-gazdálkodás a jó mezőgazdasági gyakorlat eleme.
Nitrogén, foszfor és kálium kezelése
A másik nagyon fontos elem a tápelemek mozgása a talajban. Míg a foszfor és a kálium éveken át halmozódhat a felső talajrétegekben, a nitrogén egy év alatt kimosódik a felső talajrétegből és kb. 150-200 cm mélyen ezért emelkedik meg a koncentrációja. Ezen kívül minden tápelem felvehetőségére döntő hatást gyakorol a talaj hőmérséklete, a levegő-víz aránya, tömődöttsége és a talajélet aktivitása.
A jó tápanyag-tanácsadás a foszfor és kálium tekintetében a „célzott depózási” technológiát alkalmazza. Mivel a várható csapadék mennyiségét, eloszlását és az egyéb termést befolyásoló tényezőket szinte bizonyosan nem tudjuk megjósolni, ezért a tanácsadás alapján kijuttatott foszfor és kálium hatóanyag egy része száraz év után visszamarad a talajban. Ha a potenciálisan jó vízellátású helyeken marad vissza ez a hatóanyag, az nem probléma, hiszen nagy a valószínűsége, hogy előbb-utóbb hasznosul. Ha a homokos, esetleg erodált, gyenge termőképességű táblarészeken, akkor biztosra vehetjük, hogy elveszett a termelés számára és csak a tábla holt tápanyagkészletét növeli. Ezért kell differenciáltan kijuttatni a műtrágyát és többet adni a nagyobb termőképességű területeknek, hiszen azokon pontosan a jó csapadékú években lehet a termelés korlátja a korlátozott PK-ellátás.
A nitrogén esetén annyiban más a helyzet, hogy nem lehet számítani az éven túli hatásra, ezért, ha lehet, két szakaszban kell kijuttatni és a második szakaszban mérlegelni a várható csapadékot. A nitrogén nem pótolja a vizet, sőt aszály esetén depressziót is okozhat a túlzott nitrogénellátás erőltetése. A nitrogén műtrágyát általában ne ősszel szórjuk ki, hiszen a tavaszi átütő növekedési időszakig leszivárog a talaj alsóbb rétegeibe.
Mezo- és mikroelemek, kalcium
Nagyon fontos a mezo- és mikroelem-ellátás megtervezése is. Sajnos a jelenleg kapható mikroelemes műtrágyák legfeljebb növényspecifikusak és nem képesek a táblák tényleges mezo- és mikroelemigényét követni. Nehéz mással, mint gyártástechnológiai okokkal magyarázni, hogy a gyártók akkor is beleteszik pl. a mangánt a műtrágyába, mikor 200 ppm feletti mangánszint sem ritka a savanyú talajokon. A megoldás az olyan műtrágya „tuningolás”, ahol a meglévő műtrágyákból és adalékanyagokból, legalább táblaszinten meg lehet oldani a tényleges mezo- és mikroelemigények kielégítését.
Hazánkban a kalcium utánpótlását általában 5 évenként elvégzett, nagy adagú meszezéssel oldják meg a termelők. Az így kijuttatott mész hatása kb. 5 év alatt fokozatosan gyengül. Ez a technológia nem veszi figyelembe a táblákon belüli lényeges különbségeket és a szántás miatt felhígul a mész hatása. Lehet, hogy jobb lenne a vetés előtti évenkénti kisebb adagú differenciált meszezés, mint az tőlünk nyugatra gyakorlat. A kalciumot, mint negyedik makroelemet kellene kezelni, főleg a savanyú talajokon.
A tápanyag-kijuttatás gépei és rendszerei
Az említett szerteágazó technológiai és agrotechnikai igényeknek megfelelően számos konstrukció kapható a mezőgéppiacon mind a szilárd-, mind a folyékony műtrágya-kijuttatás vagy akár az ismét egyre jobban az érdeklődés középpontjába kerülő hígtrágyakijuttatás vonatkozásában.
Szilárd műtrágyaszórók
A szilárd műtrágyaféleségek kijuttatására a kis tartálytérfogatú, akár egytárcsás vagy a kis tartálytérfogatú függesztett, két röpítőtárcsás gépektől a nagy tartálytérfogatú vontatott gépekig számos típus közül választhatnak a felhasználók. Konstrukciós kialakítást tekintve nem találhatunk túl nagy különbségeket az egyes gyártmányok között. A röpítőtárcsás műtrágyaszórók tartálykialakítása követi a szilárd műtrágyák fizikai, elsősorban súrlódási tulajdonságait, pl. súrlódási felkúpszög stb. Ezért a tartálytérfogattól függetlenül a tartály keresztmetszete felülről lefelé az átadónyílás vagy garat felé szűkülő trapéz.
A szilárd műtrágya érzékeny a nedvességre, és ezáltal hajlamos a boltozódásra, ezért hajtott bolygó- vagy excentrikus mozgást végző boltozódásgátló van a tartályba beépítve. A műtrágya és a nedvesség okozta korróziós igénybevétel minimalizálására a tartály anyaga korrózióálló acél vagy korróziónak ellenálló, pl. porszórásos festési technológia szolgálja a védelmet. A függesztett röpítőtárcsás műtrágyaszórók tartálytérfogata az egytárcsás változatoknál rendszerint 500-800 dm3, a kéttárcsás változatoké pedig 500-2000 dm3 nagyságú, amit az üzemeltető traktor hidraulikus emelőképességétől függően lehet megválasztani. A vontatott gépek tartálytérfogata pedig 3000-től akár 15 000 dm3-ig is terjedhet.
A kora tavaszi tápanyag-kijuttatást, a különböző kultúrák fejtrágyázását általában a növények morfológiai és élettani igényeinek megfelelően, rendszerint több részletben és kisebb adagmennyiségben kell elvégezni. Az adagmennyiségek pontos beállítását az anyagátadó nyílás vagy garat keresztmetszetének változtatásával lehet megoldani. Az egyszerűbb változatoknál ez manuálisan vagy az üzemeltető traktor vezetőfülkéjéből távvezérléssel, elektromos motorokkal vagy hidraulikus, ill. pneumatikus munkahengerekkel végezhető el. Ez utóbbi megoldással pedig az ISOBUS-adatátvitel, a vezérlőszoftver és terminál alkalmazásával a fordulóvégi automata elzárás is elvégezhető. Ezek a mérlegek egyébként rendszerint lejtőkompenzációval is rendelkeznek. A mérleggel szerelt változatok ISOBUS-termináljai a kifejlesztett szoftverek segítségével a táblaszintű tápanyag-táblatérképek alapján a differenciált tápanyag-visszapótlás igényeit is kielégítik.
Egyes típusokon a mérlegrendszer a szórótárcsák nyomatékmérésével ellenőrzi a kiszórt műtrágya tömegét, a kifejlesztett szoftver pedig vezérli a szórószerkezetet. A röpítőtárcsák hidrosztatikus hajtása további kedvező szabályozási és vezérlési lehetőséget biztosít. Növényzettel borított kultúrákban a kora tavaszi tápanyag-visszapótlás során főként a „N” hatóanyag pótlásáról kell gondoskodni. A növények klorofilltartalma, vagyis a színezete jelzi ennek szükségességét. Ezért a röpítőtárcsás műtrágyaszórók differenciált távvezérlésére számos szenzortechnológiát alkalmazó, a színképelemzésen alapuló optikai szenzor, illetve ISOBUS-terminál került kifejlesztésre, melyeket a gyakorlat már széles körben alkalmaz. Az említett szenzorokat a röpítőtárcsás műtrágyaszórókat az üzemeltető traktor vagy magajáró gép vázszerkezetére vagy fülkéjére szerelt, külön kiépített keretre erősítik.
A fénykibocsátó szenzorok fényforrásai - LED vagy XENON - teljes spektrumú fényt bocsátanak a növényzetre. A vegetáció alatt a már fejlődő növényállomány műtrágyázása során, tekintettel a kis adagmennyiségekre, különösen fontos a szórás-, illetve a munkaszélesség pontos beállítása és az ezen belüli szórásegyenletesség, vagyis az egyenletes szóráskép kialakítása. A szórás- vagy munkaszélesség beállítása manuálisan vagy az újabb fejlesztésű gépeken ISOBUS-adatátviteli technológiával valósítható meg. Ennek optimalizálására egyes típusoknál a műtrágyaszóró tárcsára történő rávezetés a szórótárcsák fölött elhelyezett kiömlőgarat helyzetének változtatásával történik. A kiömlőgarat helyzete, vagyis a műtrágyaszóró tárcsákra történő ráfolyási pont változtatásával változik a szórásszélesség. Egyes típusoknál a röpítőtárcsák szögének változtatásával lehet a kívánt paramétereket beállítani. A szóráskép és az átfedések pontos betartását manuális és elektronikus vezérléssel, a terminál monitorjának kezelésével oldják meg. Az üzemeltető traktor GPS-vezérelt automata kormányzásával, nyomkövető programmal a beállított szórásszélesség, vagyis a munkaszélesség, illetve az átfedés pontosan tartható. Az ISOBUS-adatátvitel, a komputeres, illetve GPS-alkalmazások a műtrágyaszóróknál és fejtrágyázási munkáknál biztosítják a különböző szakaszvezérléseket, a tábla széli, vízparti stb. szórási üzemmódok beállítását. A műholdas rendszerek pontossága 30-10-2 cm. A röpítőtárcsás műtrágyaszóró gépeken alkalmazott elektronikus és automatikus vezérlések termináljai is ISOBUS-kompatibilisek a traktorok GPS-termináljaival, illetve adaptációkkal. A PK-műtrágyákat próbáljuk meg 20 cm mélyre bedolgozni, ami a szántás elhagyásával nem is tűnik könnyű feladatnak. Ez például a terjedőben levő vízmegőrző művelés egyik nagy gondja, de őszi kijuttatással a bedolgozás biztosan megoldható. A starter műtrágyát starterként használjuk maximum 100 kg/ha dózisban. Mivel a mezo- és mikroelemek nagy része jó vízoldhatóságú, ezeket a nitrogénműtrágyákhoz kötve, mikrogranulátumban, starterben ajánlatos kijuttatni, vagy lombtrágyában. Az utóbbi hátránya, hogy csak kis hatóanyag-mennyiséget tartalmaz és elsősorban aszályos időben hatékony.
Folyékony műtrágya-kijuttatók
A bevezetőben leírtak szerint a tavaszi tápanyag visszapótlására alkalmazott különböző folyékony műtrágyák elsősorban Nitrosol jellegűek, de akár kénes vagy mikroelemes hatóanyag-kombinációban is a felhasználók rendelkezésére állnak. A különböző konzisztenciájú műtrágyák eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A termesztett kultúra igényei, a talajadottságok, időjárási viszonyok, vagyis az ökológiai adottságok figyelembevételével lehet a használatukról dönteni. A folyékony műtrágyák kijuttatása függesztett, vontatott vagy magajáró gépekkel történik. A folyékony műtrágyák kijuttatására alkalmas szántóföldi permetezőgépeknél a különböző hatóanyagot tartalmazó folyadékot általában dugattyús szivattyú szállítja a szórókereteken elhelyezett „Nitrosol” fúvókákhoz. A szántóföldi permetezők fontos funkcionális szerkezeti része a szórókeret. A rácsos szerkezetű - és szállítási helyzetben becsukható - szórókeret paralelogramma felfüggesztéséből következően azonos helyzetben, de a különböző szenzoros távvezérlés eredményeként egyes típusoknál a keret követheti az állomány magasságát.
Egyes gyártók a gyártmányaikhoz, a különböző konstrukcióikhoz több funkciós, az üzemeltető traktorra telepíthető vezérlőrendszert alakítottak ki. Az univerzális terminál valamennyi ISOBUS-szoftverrel és -adatátvitellel rendelkező gépre alkalmazható. A szoftveres vezérlés biztosítja az automata szakaszvezérlést a fordulók és egyéb szükséges elzárások esetén. Ugyancsak lehetséges a Nitrosol fejtrágyázás során a differenciált kijuttatás is. A szántóföldi permetezőknél is használhatók az egyszerű kialakítású és könnyen telepíthető LED-es manuális iránytartó kiegészítők. Az univerzális ISOBUS-os kezelőterminál tovább bővíthető GPS-antennával, amely DGPS-pontosságú automata kormányzású vezetést biztosít, és továbbra is biztosítható az automata szakaszvezérlés és differenciált kijuttatás. A rendszer tovább bővíthető kiépíthető kamerával, kamerákkal, kamerarendszerekkel.
Hígtrágya-kijuttatók
A tavaszi fejtrágyázásban a hígtrágya öntözéses és tartálykocsis kijuttatásának hagyományai vannak. A tartálykocsik esetében a környezeti kellemetlenségek elkerülésére és a kijuttatás egyenletességének javítására egyre szélesebb körben alkalmazzák a nagy munkaszélességű szórókereteket, melyek kijuttatócsövekkel vannak felszerelve. A lengőkeretes, csőfüggönyös kijuttatóberendezések csőfüggönytartó keretei nagy munkaszélességgel készülnek a nagy átmérőjű kijuttató gégecsövekkel, míg a csővezetékek osztása 150-300 mm közötti lehet. A csőfüggönyös berendezések felszíni, felszín közeli kijuttatásra alkalmasak. Egyes gyártmányoknál a pontos talajkövetés céljából a keret paralelogramma felfüggesztésű és osztott kivitelű. A keret, vagyis a gégecsövek működési magasságát szenzorok figyelik, és a keretet mindig azonos magasságban tartják. Egyes típusoknál a gégecsövekre csúszócsoroszlyák vannak felszerelve. Ezek a berendezések - a csúszócsoroszlyák munkája következtében - már a felszín közelében juttatják a hígtrágyát a talajba.
A fenntartható gazdálkodás és a jövő
A tavaszi tápanyag-visszapótlásra számos technológiai megoldás és a kijuttatható tápanyagok sokfélesége áll rendelkezésre. Összességében le kell szögezni, hogy a növény igénye az első. Ennek fényében nem túl jó jel, mikor egy kiállításon tömegek tolonganak az erőgépek körül, míg a munkagépeknél gyengébb az érdeklődés, annak ellenére, hogy a növénnyel a munkagép van kapcsolatban. Be kell vezetni a gondolkodásunkba a valószínűség, a kockázat fogalmát és az input anyagok felhasználását ebből a szempontból kell értékelni. A természetet nem megerőszakolni kell, hanem alkalmazkodni hozzá. Ezzel tesszük a legnagyobb szívességet a pénztárcánknak és a természetnek is.
Az adott időpontban a technológiailag lehetséges megoldások közül mindig azokat kell választani, ahol a költség vállalása a várható legnagyobb haszonnal jár. Tápanyag-utánpótlásnál ennek megítélése nem is olyan egyszerű, mert mint remélhetően kiderült az eddigiekből, a tápanyag-utánpótlási rendszer sokéves átlagok alapján tud dolgozni és az adott évi eredményeket csak annyiban tudja garantálni, amennyiben mi garantálni tudjuk a csapadékot, a technológia precizitását, a hőmérsékletet stb. Ezek hiányában a legvalószínűbb forgatókönyvre kell felkészülnünk és differenciáltan a talajok tényleges állapotának megfelelően terveznünk, akkor érhetjük el hosszú távon (5-10 éves periódusokat tekintve) a legnagyobb hasznot.
tags: #tapanyag #utanpotlas #gepei
