A Tottenham Hotspur – Egy Klub Identitásának Sarkalatos Kérdései
A Tottenham Hotspur, egy olyan egyesület, amelyről egyesek azt mondják, hogy "a pattanásos lúzer, akit az osztály igazán menő tagjai azzal szívatnak, hogy a gimi legjobb csajának nevében írogatnak neki szerelmes leveleket". Sokan egyszerűen képtelenek komolyan venni ezt a csapatot.
Az Új Stadion Fénye és Árnyéka
2019. április 4-én avatták fel a Spurs új arénáját, tűzijátékkal. A 47 éves argentin szakember, Mauricio Pochettino, a Crystal Palace ellen aratott 2-0-s bajnoki győzelemmel zárult stadionavató mérkőzés után azt mondta, a szerdai volt élete egyik legemlékezetesebb napja. Kiemelte, hogy a szerda este az egyesület minden tagja, és a játékosok számára is "érzelmekben dús" volt, az új stadionról pedig még azt mondta, hogy "a jövőben ez egy fontos helyszín lesz mindannyiunk számára". "El kell hinnünk, hogy ez egy új fejezet kezdete és a Tottenham versenyben lehet a nagy trófeákért." "Ma este megérintett minket a dicsőség, és most már arra kell figyelnünk, hogy a trófeák megnyerésével váljunk dicsőségessé."
#A SpursAreHome | TOTTENHAM HOTSPUR STADION MEGNYITÓ ÜNNEPSÉG
A több mint 62 ezer férőhelyes arénát nagyjából egymilliárd fontból (374 milliárd forint) építették fel, és ez lett London legnagyobb klubstadionja. Az egyesület tájékoztatása szerint megtalálható benne a világ leghosszabb, 65 méteres bárpulttal rendelkező vendéglátóegysége, a Goal Line Bar (Gólvonal Bár), a gyep pedig bevonható, s alatta amerikaifutball (NFL) meccsek lebonyolítására kialakított játéktér található. Az eredeti tervek szerint a csapat már a mostani idény elején birtokba vette volna új stadionját, de az átadás egyre csak késett, miközben az építés költségei elérték az egymilliárd fontot. Az azonban, hogy a Wembleyben "albérletben" kellett töltenie a szezon jelentős részét, körülbelül 340 ezer plusz eladott jegyet jelentett - közölte az elnök, Daniel Levy.
Pénzügyi Siker a Trófeák Hiányában
Bár a stadion építése hatalmas összeget emésztett fel, a Spursnek nem kell különösebben aggódnia a pénz miatt, ugyanis futballklubok tekintetében világcsúcsot jelentő 113 millió fontos (42,262 milliárd forintos) profitot termelt tavaly az egyesület. Daniel Levy, a "kalmárszellem európai címerállata", vezeti a klubot. Az ő dollárjelekben forgó szeme előtt ugyanis megjelent a mesterterv: ha már a pályán aratott sikerek elérhetetlen messzeségben vannak a csapattól, legalább a kasszánál legyen pluszos a buli. A Tottenhammel bizniszelni olyan, mint a sajtreszelővel rejszolni: fájdalmas, megterhelő és teljességgel haszontalan. Utóbbi nem meglepő, lévén a klub egyik jellegzetessége, hogy minden egyes, másoknak fontmilliókért továbbadott játékosa úgy ég szénné új állomáshelyén, mint a Reichstag.
Ezt a megállapítást alátámasztja számos egykori játékos sorsa:
- Megvan még Robbie Keane, akit kapákkal-kaszákkal kergettek el Liverpoolból?
- Hát Gareth Bale, akinek legnagyobb egyéni sikere egy Madrid-külsőn rendezett kerületi CR-hasonmásverseny megosztott harmadik helye lett a Realnál?
- És Nabil Bentaleb? Andros Townsend? Paulinho, Nacer Chadli?
- Az alkoholista tespedékre hízott Mido?
A Jelenlegi Keret - Avagy a Kudarc Krónikája
A Tottenham hat fordulóval a Premier League idei szezonjának vége előtt 64 ponttal harmadik, mögötte az ősi rivális Arsenal, valamint a Chelsea is 63 pontos, a hatodik Manchester Unitednek pedig 61 pontja van. Az Arsenal egy mérkőzéssel kevesebbet játszott az ellenfeleknél. Itt éppen annak örülnek, hogy majdnem jobb lett a gólkülönbségük, mint a valaha volt legrosszabb PL-negyedik helyezettnek.
A Premier League aktuális állása:
| Csapat | Pont | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Tottenham | 64 | |
| Arsenal | 63 | egy mérkőzéssel kevesebbet játszott |
| Chelsea | 63 | |
| Manchester United | 61 |
De ne higgyük, hogy a mostani keret ehhez képest matyóhímzés. A kispadra tekintve egyrészt nagyon nehéz megállni, hogy az ember ne röhögje irgalmatlanul pofán az ott helyet foglalókat, másrészt mindenképp érdemes egy kicsit morfondírozni, vajon miféle ember lehet az, aki tisztes rendes argentin átlagpolgárként egy angol futballcsapat menedzselésére adja a fejét.
A Kapus és a Védelem
Kapásból ott van a csapatkapitány, a kapuban többnyire teleszart búvárruhaként ténfergő Hugo Lloris. Bár néhány nyeretlen kétéves, ún. kocanézőt megtéveszthet a francia kapus neve mellett díszelgő világbajnoki cím, ő valójában posztja modern Roque Junioraként az esélyegyenlőség világító pallosaként hirdeti országnak-világnak: ha nekem sikerül megélnem abból, amihez fingom sincsen (úgy is, mint lövések hárítása), akkor bárkinek sikerülhet. A védelemben az állandóságot Vertonghen és Alderweireld jelenti - mindketten állandó késésben vannak ugyanis, esélyük sincsen egy épkézláb helyzethez odakerülni. Mivel védekezni egyikük sem tud, a szakértők általában a játékot jól olvasó, passzolni képes hátvédekként hivatkoznak rájuk, lényegében viszont megkülönböztetni sem tudják őket. Haszontalanságukat jól mutatja, hogy csak párban érnek valamit, nem véletlen, hogy már az Ajaxnál is - apropó, testvérklub! Ők viszont legalább képesek önállóan levegőt venni, nem úgy, mint a védelem két szélén bevetett akadémiai nehéztüzér, Serge Aurier és Danny Rose. Előbbi ráadásul még otrombán bunkó is, egy igazi verőlegény, aki bestiális kegyetlenséggel koncolja fel áldozatait, már csak azért is, mert lényegében képtelen megkülönböztetni azokat a labdától.
A Középpálya és a Támadósor "Csillagai"
Minden nagy csapatban kell egy ember, akinek a jelenlétét lehetetlen megmagyarázni, és senki sem tudja, mit keres ott, ahol éppen van. Arról most ne nyissunk vitát, hogy ez a Spurs mennyire nagy csapat (nyilván semennyire), de a lapítanivaló fizimiskájával jól kiérdemelt közutálatnak örvendő Dele Alli mindenképp megfelel a fenti versenykiírás szabályainak. Igazi tankönyvi türhő, életnagyságú büdös bunkó, de abból az igazi, bicskanyitogató fajtából. Nyavalyogni és pofákat vágni mindenkinél jobban tud, futballozni már kevésbé, ez utóbbi körülményt pedig csak kicsit árnyalja, hogy többnyire nem is nagyon akar. Minden mozdulatán látszik, hogy nyűg neki a foci, igazi örömet kizárólag a provokálásban és az alattomos suttyóságban lel. Hogy mennyire undorító, szánalmasan röhejes csapat valójában a Spurs, azt az mutatja meg igazán, hogy csak most jutunk el minden sportszerető, rendes ember nemeziséhez, vagyis Harry Kane-hez.
Az még hagyján, hogy Phil Neville óta ő a legocsmányabb, legbárgyúbb fejű angol futballista - pedig mekkora a választék, édes istenem -, de róla konkrétan valamilyen rejtélyes okból kifolyólag elterjedt az a (divatos szóval élve) fake news is, hogy tud futballozni. Ez ugye angol játékosról lévén szó eleve értelmezhetetlen szójáték azoknak, akik láttak már életükben igazi focit, de Kane esetében konkrétan nettó történelemhamisítás is: a faszinak nincsen kiemelkedő képessége, csetlik-botlik, lő mindenhonnan, miközben egy épkézláb cselére, megindulására nem emlékszik senki, talán még a családjából sem. Hogy időnként hátba rúgják, és bepattan róla a laszti? Ormótlan, disznó mák. Hogy angol gólkirály volt? Chris Sutton és Dion Dublin is - ehhez képest hallott róluk egyáltalán bárki, bármit?
Szurkolói Tárgyak és a Klub Képe
Az alakulat folyamatosan igyekszik szurkolói igényeit kielégíteni és színesíteni az ajándéktárgyak kínálatát, ezért piacra is dobták a szarkák a csapat kék - fekete, klub logóval ellátott hátizsákját. Ez a szigetországi fanatikusok nagy kedvence, hiszen méreteinek köszönhetően tökéletesen használható ez az iskolába, mivel a tanszereken kívül az uzsonnánk is belefér. Tottenham hátizsák, melyet büszkén viselhetsz, hiszen a terméken látható a szigetországi alakulat címere. Ha erre a termékre vágysz, vagy meglepetésnek szánod, rendeld meg, és hamarosan a tiéd lehet, vagy szerezz örömet ismerőseidnek, legjobb barátaidnak, vagy akár magadnak ezzel a fantasztikus termékkel!
A Tottenham idei szereplése és mutatott játéka méltán váltotta ki még a semleges szurkolók szimpátiáját is. Bár a győzelemre mákszemnyi esélyi sincs a Tottenhamnek, mi szánalomból azért még adunk néhány tanácsot nekik arra nézvést, hogyan tudják legalább a történelmi égést elkerülni a világfutballnak ezen a számukra ismeretlenül nagyszabású színpadán. Innen indulunk, ez a nulladik kilométerkő. A Tottenham ugyanis az a pattanásos lúzer, akit az osztály igazán menő tagjai azzal szívatnak, hogy a gimi legjobb csajának nevében írogatnak neki szerelmes leveleket, hogy aztán premier plánban röhögjék ki, amikor elhívja a szalagavatóra. Hiszen ezek még mindig ugyanazok a szánalomra sem méltó, ostoba hülyék, akik az elmúlt évtized legnagyobb sikereként élték meg, hogy nyomást tudtak gyakorolni a bajnokságban a Leicester City-re. Érted, a Leicesterre, amelyik kábé huszadakkora költségvetéssel, filléres játékosokkal és egy előzetesen körberöhögött edzővel vágta szájba a ligát visszakézből úgy, hogy közvetlenül mögötte a Spurs csak pislogott, azzal a bizonyos egyedül erre a röhejesen bárgyú klubra jellemző, kétségbeesett tehetetlenséggel. Ha te azt mondod, hogy Spurs, akkor én a földre vetem magam és artikulálatlan röhögésben török ki. Ez az a csapat, amelyet a saját városi riválisa is évtizedeken keresztül használt lábtörlőnek, és csak mostanában - amikorra az Arsenal már a pokol kénköves bugyrainak aljáig épült le - van igazi, vérre menő csata a két klub között. Ebből a szempontból a Tottenhamet rugdosni már-már szinte fájdalmas, önmarcangoló élmény. Elvégre Micimackó fogyatékosságát sem gúnyolja ki senki, Bambi halálával sem viccelődünk, Mufasa szenvedéseit sem parodizáljuk ki. Lenne, ha a klubot nem a kalmárszellem európai címerállata, azaz Daniel Levy vezetné.
tags: #tottenham #hotspur #cimerallata
