Urbán Lajos és a magyar vízilabda: egy életút a medenceparton
Urbán Lajos immár több évtizede a magyar és a szolnoki vízilabda meghatározó alakja. Játékosként, válogatott, magyar bajnok és gólkirály is volt, edzőként pedig az utánpótlás-válogatottal kétszeres Eb-aranyérmes, ezért mesteredzői címet kapott. A szolnoki vízilabda élő legendája, aki még 80 esztendősen is ott áll a medenceparton és neveli a helyi utánpótlást. Nemrég, 2024. augusztus 28-án töltötte be a 80. életévét, ő pedig rendíthetetlenül vezeti az előkészítő korosztály tréningjeit.
Péntektől két héten át Párizsra figyelt a világ, hiszen a francia fővárosban rendezték az olimpiai játékokat, ahol 180 sportolónk indult. Urbán Lajos vízilabda-mesteredzőtől azt is megkérdezték, mit várhatunk versenyzőinktől, majd később az olimpiai szereplést is értékelte. A jeles évforduló alkalmából és az aktuális sportesemények kapcsán nosztalgiázott játékos- és edzői pályafutásáról, valamint a magyar vízilabda múltjáról és jelenéről is beszélt.
Urbán Lajos, a játékos: bajnoki cím és gólkirályi korona
Urbán Lajos felnőtt játékospályafutása eszményien indult, hiszen 1963-ban került be a Szolnoki Dózsa nagycsapatába és rá egy évre sikerült bajnokságot nyerni. Óriási megtiszteltetés volt, amikor 1963-ban bemutatkozhatott a Dózsa felnőtt csapatában, egy év múlva pedig - ami már hat évtizede volt - elhódítottuk a bajnoki címet. A következő években sajnos nem sikerült bajnoki aranyérmet nyernünk, a Magyar Népköztársasági Kupában azonban kétszer mi szereztük meg a trófeát. Majd a gólkirályi címet is megnyerte 1970-ben, 39 találatot jegyzett, mégis csak hétszer szerepelt a válogatottban. Sajnos rendre lemaradt a világversenyekről. Az 1970-es barcelonai Eb-re készült a válogatottal, Rajki Béla szövetségi kapitánytól úgy köszönt el, hogy majd felhívja, és közli vele a további programot, ám ő csak a szövetség egyik titkárnőjétől és a Népsportból tudta meg, hogy kimaradt az utazó csapatból.
Urbán Lajos játékos pályafutásának kiemelkedő állomásai
| Év | Klub/Eredmény | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1963 | Szolnoki Dózsa | Bemutatkozás a felnőtt csapatban |
| 1964 | Szolnoki Dózsa | Magyar bajnok |
| 1970 | Szolnoki Dózsa | Gólkirály (39 találattal) |
| 1970 | Magyar válogatott | Hétszeres válogatott kerettag, de lemaradt az Eb-ről |
Urbán Lajos, a mesteredző: utánpótlás-neveléstől az olimpiai bajnokokig
Urbán Lajos fél évszázada edzősködik, ebből minimum négy évtizedet a jövő generációinak felkészítésével töltött. Néhány idényt még lehúzott a vízben, 1975-ben pedig még csak készült az edzői pályára, amikor Kanizsa Tivadar tragikus autóbalesete mindent átírt. A város olimpiai bajnok legendájának halálát követően az alig 31 éves Urbán Lajosra bízták a felnőttcsapatot. Nem szerepeltek rosszabbul, mint az előző esztendőben, ám a következő évadban már nem ő felelt a felnőttek szakmai munkájáért. Az utánpótlásnál kapott feladatot, ahol sok gyerekkel volt dolga. Szinte mindegyik korosztálynál megfordult, és a bajnoki cím kivételével sok-sok szép sikert ért el.
1979-től az utánpótlás-válogatottak mellé is felkérték segítőnek, ez az időszak 1993-ig tartott. Kemény Ferenc kapitány mellett az utolsó években ő volt a másodedző, és ebbéli minőségében a Benedek Tibor-Varga Zsolt-féle korosztállyal elért 1989-es ifi Eb-arany számít az első kiemelkedő eredménynek. Ezt követte a velük kivívott junior vb-bronz, és a következő korosztályokkal elért 1992-es junior Eb-győzelem. Kárpótolta, hogy később szövetségi edzőként dolgozhatott az utánpótlás-válogatottaknál, amelyekkel szép sikereket ért el. Többek között kétszer szereztek Eb-aranyérmet, emellett junior világbajnoki ezüst- és bronzéremnek is részese lehetett. Tulajdonképpen a kétezres évek olimpiai bajnokai közül Biros Péter kivételével mindenkivel dolgozott pályafutása során.
A kilencvenes évek végén azonban nem számoltak vele Szolnokon, ezért Ceglédre tette át a székhelyét, ahol vezetőedző, sőt még uszodavezető is volt. Az ezredfordulón új elnökség alakult Szolnokon, ő pedig visszatért a klubhoz. Bár fél évre kérték fel a felnőtt csapat szakvezetőjének, végül három évad lett belőle. A felnőttek mellett a három OB I.-es utánpótlás együttest is ő irányította, reggeltől estig edzéseket tartott. Több mint húsz esztendeje „már csak” a fiatalokkal dolgozik. A 75. születésnapján vehette át a Bay Béla-díjat, életműve elismeréseként, ám korántsem érezte úgy, hogy vissza kellene vonulnia. Szerencsére ma is aktív, a Szolnoki Dózsa utánpótláscsapatánál. Jelenleg is az előkészítő csoport és vidék-bajnokságban szereplő csapatokkal foglalkozik.
A szolnoki vízilabda aranykora és a Dózsa
Óriási megtiszteltetés volt, amikor 1963-ban bemutatkozhattam a Dózsa felnőtt csapatában, egy év múlva pedig - ami már hat évtizede volt - elhódítottuk a bajnoki címet. Az ötvenes-hatvanas években a vízilabda volt a csúcs Szolnokon. Szent és sérthetetlen volt. A háború után az 1964-es már a hatodik bajnoki cím volt, a város életében ez nagyon nagy szó volt. A bajnokcsapat nagyszerű ötvözete volt a fiatalok és idősek elegyének. Urbán Lajos és Pintér II. voltak 19-20 évesek, a többiek egykorúak, nagyjából hét évvel idősebbek. Vállalták azt a feladatot, amit a fiataloknak vállalnia kell, mindenki csinálta a magáét. Urbán Lajos Hasznos Pistát helyettesítette, aki olimpiai bajnok és gólkirály volt korábban, de akkor már hosszú évtizedek óta játszott, közel járt a negyedik ikszhez. Alázattal tették a dolgukat.
A sikerkorszak után azonban nehéz idők jöttek. A hetvenes években nagy érvágást jelentett, amikor a csapatból, az utánpótlásból négyen vagy öten elmentek Szegedre. Aztán 1972-ben kiestek a második vonalba. Abban az évben nem tudtak nyerni meccset, nyolc döntetlenjük volt. A Dózsa, a belügy kiszállt a szolnoki vízilabdából, megszűnt a támogatás. Addig mindenki a belügy dolgozójának számított. Nem kaptak hatalmas pénzeket, ugyanolyan rendőrfizetésük volt, mint mindenki másnak, de biztos állásnak számított. A vízilabda mellett például Urbán Lajos is bejárt dolgozni. Szóval megszűnt a támogatás, egyre rosszabb lett a háttér. A városban akkor még nem volt megfelelő felsőoktatási intézmény, a fiatalok máshova mentek egyetemre, főiskolára, véget értek az aranynapok, hosszú időre. A kilencvenes évek elején, 1993-ban majdnem megszűntek.
Most egy kicsit kezd visszajönni az a légkör, az az eufória, csak hát persze más időket élünk, a mostani csapatban egy szolnoki játszik. Nem könnyű a szolnoki fiataloknak, hiszen egy Varga testvérek, szerb világbajnokok által alkotott csapatba kellene helyhez jutniuk 18 éves koruk körül. Ezért hozták létre az OB I/B-s csapatot, hogy legyen játéklehetőségük. A gyerekek számával nincsen gond, óriási az érdeklődés, mi is azzal küzdünk, hogy kevés a szabad vízfelület. Ez nagy elégtétel a városnak, nagy lökést ad a szolnoki utánpótlásnak.
Urbán Lajos az olimpiai esélyekről (az olimpia előtt)
Urbán Lajos nagyon várta már az olimpia rajtját. Természetesen a vízipóló-válogatottjainkat figyeli leginkább, hiszen ez a sportág a szíve csücske. Legnagyobb örömére szolnoki kötődés is lesz mindkét nem megméretésén. Amióta az olimpia műsorán szerepel a vízilabda, a magyar csapat mindig aranyesélyes, amit el is vár a közvélemény. Mint tudjuk, az esély egy dolog, ami nem mindig jön be.
Férfi válogatott
Tavaly aranyérmet nyertek a férfiak a fukuokai világbajnokságon, ám idén csak a hetedik helyen végeztek a dohai vb-n. Urbán Lajos szerint az elmúlt évekhez képest jóval kiegyenlítettebb a mezőny, ma már nemcsak a délszláv gárdák a mieink legnagyobb vetélytársai, hanem a görög, az olasz és a spanyol válogatott is pokolian erős. Mellettük egy-egy mérkőzés erejéig meglepetést okozhat az amerikai, az ausztrál és első csoportellenfelünk, a francia csapat is. Nem féltette a fiúkat, mert sok harcedzett játékos alkotja a keretünket, akik tudják a dolgukat.
Lényeges, hogy az edzői stáb hogyan tudja felépíteni csapatát, fontos lesz a rotálás is, hiszen vannak játékosok, mint Varga Dumi és Hárai Pufi, akik idősebb korosztályhoz tartoznak, de tudásuk és rutinjuk miatt nélkülözhetetlenek a gárdában. Minden egyes játékosnak meg kell találni az ideális játékpercet. Az elmúlt tornákon azt látta, hogy csapatként jól funkcionál a társaság, minden posztra két ember van. Nagy kérdés, hogy ki lesz a vezér, aki képes lesz majd eldönteni egy-egy összecsapást. Annak idején a nagy sikerek úgy születtek meg, amikor Benedek Tibi, Kásás Tomi, vagy éppen Biros Peti vezérré lépett elő, passzaikkal, góljaikkal eldöntötték a rangadókat. És akkor még nem beszélt a kapusokról, Vogel Soma helye megkérdőjelezhetetlen, Bányai Márk a mi fiunk, az edzéseken és tétmeccseken is bizonyította tehetségét. Azt mondta, hogy ott lehetünk a négy között, és az éremért folyó csatákban pedig bármi előfordulhat.
Női válogatott
A férfiakhoz hasonlóan női csapatunk is bronzérmet szerzett a legutóbbi olimpián. Cseh Sanyi a társkapitány, aki Szolnokon nőtt fel, volt Urbán Lajos játékosa a felnőttben, majd klubedzőként minden címet megnyert a csapattal. Most Mihók Attilával közösen irányítják a női válogatottat, és úgy tűnik, hogy jól kiegészítik egymást. Ha a lányok továbbra is mindenben partnereik lesznek, és igazi csapatot alkotnak majd, akkor a döntőig is elmehetnek.
Az olimpiai szereplés után - Urbán Lajos értékelése
Egy hónappal ezelőtt megosztotta várakozásait a magyarok olimpiai szereplésével kapcsolatban. Visszatérve a férfi vízipólósokhoz, Urbán Lajos azt gondolta, hogy a játékosok zöme nem értékelte kellően, hogy az olimpián szerepel. Hiányzott az alázat, nem látszott az egység a csapaton belül. A legtöbb meccsen hiányzott a vezéregyéniség is, aki átlendítette volna az együttest a holtponton. A legtöbb hibát a védekezésben látta, rossz váltások, hiányzó blokkok váltogatták egymást. Tudja, hogy kiegyensúlyozott a mezőny, és ma már senki ellen nem könnyű játszani, de ennél jobb eredményt, legalább dobogós helyezést várt. A mutatott játék alapján azonban reális a negyedik hely.
Nem tudja, hogyan alakul majd a folytatás, Varga Zsolt szövetségi kapitány jó szakember, reméli, folytathatja majd a munkáját. Kérdés, hogy mi élvez majd elsőbbséget, az, hogy a következő olimpiára építsenek fel egy csapatot, vagy az, hogy jól szerepeljenek az évenkénti világversenyeken.
Az utánpótlás-nevelés jelene és jövője
Urbán Lajos még manapság is edzősködik Szolnokon, ez az élete. Jelenleg is az előkészítő csoport és vidék-bajnokságban szereplő csapatokkal foglalkozik. Hetente minimum négyszer két óra edzésre van szükség. Kismillió más lehetőség vár a fiúkra az élet minden területén, mint mondjuk a nyolcvanas években. Rá vannak kényszerítve, hogy az internetet használják, a képernyő előtt üljenek, emiatt kevesebbet mozognak. Egyértelmű: az a fiatal, aki a vízilabdára adja a fejét, annak egy héten minimum négyszer két órát kell edzenie. Urbán Lajos unokái társaságában, elöl Milán, balra Kristóf és Dávid látható a minapi edzést követően. Büszke arra, hogy mindannyiukat ő tanította meg úszni, a fiúk vízilabdáznak, sőt Márk már a felnőtt csapatban is debütált az elmúlt évadban. Úgy, hogy biztosított az utánpótlás az Urbán-családban.
Petrik Attila esete - Egy egykori tanítvány útja
A tatabányai Petrik Attila egykoron élvonalbeli vízipólós és utánpótlás-válogatott kerettag volt, ma már a geológiatudomány doktora és a norvég bajnokság játékosa. Gyermekkorában több sportágat is kipróbált. A gerincferdülése miatt úszott, emellett az atlétikába és a birkózásba is belekóstolt. Mivel korán kiderült, hogy van gömbérzéke, a tatabányai Kodály Zoltán Általános Iskola testnevelőtanára és kézilabdaedzője, Horváth Árpi bácsi évekig kapacitálta, hogy játsszon nála. Végül, bár semmiféle kényszer nem érkezett otthonról, a családi hagyomány miatt is a vízilabda mellett döntött.
A szülei is a vízilabdás karrierjét segítették, tanították és terelgették, főleg amikor iskola után nem volt kedve edzésre menni. Még gyerekként, 14 évesen játszhatott először a felnőtt csapatban Tátrai Péter edzősége idején, a második vonalban. Ekkor még csak nyolcadik osztályos volt. Majd Persely József keze alatt pallérozódott. Három év után, 2001-ben Budapestre költözött, a KSI játékosa lett, ahol az utánpótlásban és az OB I.-es felnőttcsapatban is pólózott. Az élvonalban Merész András, a női válogatott későbbi szövetségi kapitánya volt az edzője. Nagy váltás volt, soha addig nem csinált végig olyan kemény alapozást, emellett az iskolától is jóval messzebb lakott, mint Tatabányán. Akkori csapattársai közül egyébként Tóth Márton a felnőtt válogatottságig vitte. 18 éves koráig rendszeresen rész vehetett az utánpótlás-válogatottak edzőtáboraiban. Az 1983-84-es generáció erős volt, ezekben a táborokban együtt játszhatott olyan későbbi klasszisokkal és világbajnokokkal, mint például Decker Ádám, Hosnyánszky Norbert vagy Nagy Viktor.
Világossá vált számára, hogy felnőtt válogatott játékos már nem lesz belőle, ezért elkezdett a tanulmányaira koncentrálni. Mivel gyermekkorától fogva a földrajz volt a hobbija, Egerből 2005-ben átjelentkezett Pécsre, geográfus szakra, ahol 2010-ben kitűnővel diplomázott. Ekkor az ELTE doktori iskolájába jelentkezett, hogy geológiát tanulhasson. A doktori cím megszerzése után, 2019 tavaszán aztán Norvégiába, Stavangerbe költözött, egy ottani olajipari cégnél vállalt munkát, mint geológus. Amikor Stavangerbe költözött, rátalált a Stavanger Vannpolo Klubbra. A norvég vízilabda-sport finoman fogalmazva sem túl ismert. Norvégiában a téli sportok mellett a kézilabda és a labdarúgás a legnépszerűbb. A vízilabda errefelé nem túl ismert, így pénz sincs benne, a sportág teljesen amatőr alapokon működik. A bajnokság koedukált, náluk is van női játékos. A színvonal nagyjából az itthoni harmadosztályénak felel meg. Válogatott nincs az országban.
tags: #urban #lajos #vizilabda
