UVSE és a magyar vízilabda kihívásai a Margitszigeten
Abból az alkalomból, hogy nemrégiben új korszak kezdődött a magyar vízilabdasport történetében, sajátos helyzetképet szerettünk volna rögzíteni. A magyar vízilabda sok szempontból jó dolog. Jó, mert jó időben lehet csinálni, általában legalábbis, jó, mert a szülőket nem vágja padlóra a felszerelés költsége - még ha több is, mint egy gatya, egy köntös és egy papucs -, jó, mert nem annyira monoton, mint az úszás. A vízilabda egy, a magyar nemzettestbe csodásan beilleszkedő sportág.
A magyar vízilabda előtt álló kihívások
Azonban a sportág számos kihívással néz szembe, amelyek befolyásolják népszerűségét és fejlődését. Az OB1-es mezőny 14 vezetőedzőjétől azt kértük, nevezze meg sportágunk - szerinte - legnagyobb három jelenlegi problémáját. Talán a legnagyobb probléma, de nem csak a vízilabdában, hanem sok más sportban a nézők alacsony száma. Vissza kellene csalni a nézőközönséget az uszodákba.
A sportág népszerűsítése lehetetlen a vízilabdát nem művelő és értő körökben. Ennek oka a nem konzekvens játékvezetés. A csökkenő nézőszám és a játékvezetői ítéletek nehezen érthetőek a nézők számára. Amire az egész sportág minden résztvevője, vezetők, edzők, játékosok, a médiában és az adminisztratív területen dolgozók nehezen reagálnak, az az állandó változás. Kevés olyan sportágat tudunk még a vízilabdán kívül, ahol a játék és a lebonyolítás szabályai évről évre változnak.
További problémát jelent, hogy a jelenlegi energiaválság nagyon beszűkíti több klubnál is az edzéslehetőséget. A túlértékelt játékosok munkamorálja sokszor nem ezt tükrözi vissza. A profizmus hiányát látom az edzésfelfogásban. Az átigazolási időszak kezdetét szabályozni kellene. Nem jó, hogy a klubok már januárban megkeresik a játékosokat igazolási szándékkal. A fiatal, rutintalan játékosokat ez megzavarja, esetleg ezáltal túl is értékelik magukat.
Lehetséges megoldások és a modernizáció igénye
Az említett kihívások kezelésére számos javaslat született a sportág szereplőitől. Erősebb marketinget kellene bevezetni a vízilabdasportba! Olyan világot élünk, amelyben elengedhetetlen a reklám, egy másodperc alatt több ezer emberhez el lehet juttatni bármilyen tartalmat. Továbbá: legyenek streamek a meccsekről. A cél: minél több emberhez eljuttatni a vízilabdát.
A szabályok egyszerűbbé, érthetőbbé tétele kiemelten fontos. A szabályok frissítésével a játék látványosabb és élvezetesebb lenne. A sportág eladhatóságának javításához sok dolgon kell változtatni, de a legeslegfontosabb: megtalálni a sportág helyét a naptárban. A nemzeti bajnokságok, a klubélet erősítése sokat számítana, tavasztól őszig tartana ez a fázis, ebbe beleesne az az időszak, amikor semmi más nincs, hiányt tölthetnénk be, ami erősítené a pozíciónkat. Ami a világversenyeket illeti: a kevesebb néha több, a kevesebb világverseny szerintem előre mozdítaná a vízilabdát, a játékosok sem lennének annyira kizsigerelve, a versenyek presztízsértéke nőne.
Az olimpia évét leszámítva a klubszezon esetében átállnék a márciustól októberig tartó lebonyolításra, előtérbe helyezve ezzel a nyitott medencés meccseket. Ennek a műfajnak nemcsak a mediterrán országokban van tradíciója, hanem például Magyarországon is, illetve szinte minden jelentősebb vízilabda-kultúrában. A nemzeti bajnokságokat ezzel párhuzamosan lerövidíteném, és életre hívnék egy olyan szuperligát, amelybe a legerősebb nemzetek delegálnának két-két csapatot.
A szabályokat illetően 28 méteresre csökkenteném a pálya hosszát, ami kevesebb úszást és több akciót hozna a játékba. A játékvezetői szemléletet úgy változtatnám, hogy alapvetően a támadójátékost védjék az ítéleteikkel minden lehetséges helyzetben. Ahhoz, hogy a sportágunk eladhatóbb legyen, nem elég csak a fenti változtatásokra törekedni, hanem profi marketing cégeket kellene bevonni, amelyek a legapróbb részletekig kidolgozzák, hogy hogyan lehet egy mérkőzést közönségszórakoztatóbbá tenni és a médiában a lehető legjobban eladni. A 21. század vízilabdázásában elengedhetetlen a technológia. Mára már elképzelhetetlen lenne videóelemző szakember nélküli szakmai stáb.
A működő marketing titka: adat, stratégia, egyensúly - beszélgetés Matykó Noémival
Az UVSE Margitszigeten és a közösségi szerepvállalás
A Margitsziget, különösen a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, kulcsfontosságú helyszíne a magyar vízilabdának. A két évvel ezelőtti Magyar Kupa-kiírás jól tükrözte, mi lehetne a jó irány, amikor is a margitszigeti Hajós Alfréd uszodában rendezték meg a Final Fourt. Az UVSE aktív részese ennek a közegnek, mind a profi sport, mind az utánpótlás-nevelés területén.
Az "Éjjel-napal vízilabda" esemény, amely többszáz gyermek részvételével zajlik, szintén a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda 33-as medencéjében kerül megrendezésre. A meccsek eredményét nem külön tartják majd nyilván, hanem a lilák és a sárgák folyamatos, 24 órás mérkőzése során váltják egymást a csapatok. A játék folyamatos orvosi felügyelet mellett zajlik majd, s várhatóan a kamaszok számára jelent majd különösen nagy élményt a "legális ébren maradás" lehetősége. Szombaton 11 órától gálamérkőzés lesz, az UVSE válogatottja és az 1994-ben BEK-et és Szuper Kupát nyert UTE csapata játszik bemutató mérkőzést.
UVSE: Eredmények és a vízből a siker felé
Az UVSE csapatai rendszeresen szerepelnek a hazai bajnokságokban, ahol számos figyelemre méltó eredményt érnek el. A férfi vízilabda ob I alsóházának 9. fordulójában az UVSE három góllal felülmúlta (19-16) a Miskolci VLC-t a csütörtöki játéknapon. Az előjelek alapján nem várt könnyű mérkőzés az UVSE-re, amely két egymást követő vereséggel a háta mögött készült a győzelmi szériában lévő Miskolc ellen. Az újpestiek ennek ellenére kis túlzással már az első negyedben (6-1) dűlőre vitték a dolgot. A további játékrészek szorosabb eredményt hoztak, kettőt a vendégek nyertek, a hazaiak sikere azonban nem forgott veszélyben.
A női csapat is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Az UVSE remekül védekezett, támadásban pedig ritkán hibázott, így a védés nélküli Neszmély Boglárka helyett már a második negyed közepén a kapu elé tempózott a padról Kiss Alexandra. A lendületbe jövő FTC a harmadik negyed közepére egyetlen gólra jött fel, Benczur Márton pedig időt kért. A hazaiaktól Farkast 4 perces kiállítással sújtották, a büntetőt viszont Mácsai a kapufára lőtte. A záró nyolc percet Aubéli gyönyörű csavargólja vezette fel (7-10), de Gurisatti büntetőből szépített. A túloldalon Faragó ötméteresét védte Kiss, majd a kettős emberhátrány is kimaradt. Máté távoli góljával újra egyre jött fel a Ferencváros, de Hajdú a negyedik találatával visszaállította a különbséget. A fiatal játékos végleg lezárhatta volna a bajnokságot, Kiss azonban védte az ötméteresét. Egy perc maradt hátra, Magyari Alda pedig egy védéssel gyakorlatilag eldöntötte a bajnoki cím sorsát.
Személyes tapasztalatok az UVSE edzéseken
A sportág iránti elkötelezettséget és az UVSE utánpótlás-nevelésének intenzitását egy személyes tapasztalat is rávilágítja. Hát épp így lihegtem én is egy derűs júniusi délutánon a Margitszigeten, egy medencében. A vízilabda elsőre mi más is lenne, mint jópofa játszadozás, egy, a magyar nemzettestbe csodásan beilleszkedő sportág, ami emellett rohadt olcsó is. Mi lehetne ennél egyszerűbb? Miután az előző mondatból kiderült, hogy a gyerekeim az UVSE-ban vízilabdáznak, természetesen én is ott gondoltam kipróbálni magam, méghozzá valamelyik utánpótlás csapatban. Amikor Benedekkel megbeszéltem telefonon a mestertervet - mármint az utánpótlásra vonatkozó részét -, azt mondta, keressem Kis Józsefet, ő két korosztályos csapatnak is edzője, aztán vele beszéljem meg a részleteket.
Az edzés bemelegítéssel kezdődik, mi mással is. Az uszodában ez azt jelenti, hogy a 13 évesek, miután magukhoz tértek abból a sokkból, hogy egy erősen pocakodásnak indult bácsi is úszik velük, két csoportra osztva elkezdik keresztben oda-vissza átúszni a medencét. Négy, hat, nyolc hosszok, gyors, hát, pillangó, mell, néha más a lábtempó, mint a kéz. Kis József pókeresekhez méltó faarccal elnézve, amit művelek és hallatlan empátiától vezérelve az első oda-vissza úszásom után - amit nevezzünk nagyon jóindulatúan úszásnak, valójában inkább belső segélysikolyoktól vezérelt, túlélésért folytatott harc volt a gravitációval -, szóval az első táv után azt javasolta, hogy váltsunk 50%-os nyugdíjas kedvezményre, és csak minden második távot ússzam a gyerekekkel.
A gyerekek, 12-13 évesek, tehát már bőven ebben az évezredben született kisdiákok, közben, mint mondtam, szelték a habokat, hasították a vizet, csapkodtak végtelen távokat, látszólag alig csökkenő erővel. Hamarosan a helyükre kerültek a kapuk - ebben nagyon lelkesen segédkeztem, miután alig néhány másodperccel lassabban, mint a gyerekek, de ki tudtam mászni a medencéből -, aztán jöttek a labdás gyakorlatok. Közepesnél csak kicsit ügyetlenebbül tudtam eldobni a labdát, ami elég sokszor meglepően közel ment a játékostárshoz, annyira közel, hogy az el tudta kapni. Az edzés utolsó szakaszában egy olyan feladat volt, amit a gyerekmeccsek előtti bemelegítésből ismertem már: ketten kapura úsznak, az egyik vezeti a labdát, majd a kapuhoz valamennyire közel érve passzol, a másik pedig lő, általában gólt.
Sokkal több önálló munkát kellene végezniük a játékosoknak, a jó egyéni teljesítményhez a készségek fejlesztése szükséges. Ehhez szorgalom, gyakorlás kell. Felkészült egyének tudnak csapattá fejlődni. Ha szerencsém van, úgy 8-10-12 év múlva lesz ezek közül a fiúk közül legalább egy olimpiai vagy világbajnok. Addig meg maradok annál, hogy hideg sörrel a kezemben szurkolok, és sosem gondolom azt egy-egy gyengébb lövés vagy bénább megoldás után, hogy ezt még én is jobban csináltam volna.
tags: #uvse #margitsziget #1 #szazalek
