Várady Béla: A gólok mestere és a Vasas legendája
Várady Béla (Gömörszőlős, 1953. április 12. - Budapest, 2014. január 23.) magyar labdarúgó, csatár, balszélső, edző volt. A Vasas válogatott labdarúgójaként vált ismertté, pályafutását pedig Putnokon kezdte, majd Ózdon folytatta.
Pályafutása során 359 mérkőzést játszott az első osztályban és 174 gólt szerzett. Legjobb idénye az 1976-1977-es volt, amelyben a Vasas története legutóbbi bajnoki címét szerezte meg. Ebben az idényben Várady Béla lett a gólkirály 36 góllal, és egyúttal európai ezüstcipős is lett. A Népsport osztályzatai alapján Müller Sándorral együtt az Év játékosa címet is elnyerte, hajszálpontosan egyforma eredménnyel.
A Vasas 100-45-ös gólkülönbséggel zárta az 1976-77-es szezont, mindössze három bajnokiján nem szerzett gólt. A kulcsidőszak április közepe volt, a Vasas előbb az Újpestet, majd a Ferencvárost is 4-1-re verte meg a Népstadionban, kettős rangadón. Utóbbin 75 000 néző figyelte a piros-kék varázslatot. Ebben az évben egyébként a Vasas közel állt a duplázáshoz, a Diósgyőri VTK mögött második lett az MNK-ban. Várady Béla így is kétszeres MNK-győztes (1973, 1981), noha a második fináléban nem játszott, és tagja volt a KK-győztes együttesnek is.
Várady Béla híres volt hatalmas erejű lövéseiről. Egy alkalommal egy csepeli bajnokin az első félidő legvégén csapattársai jelezték, rúgja jó messzire ki a labdát, hogy mire visszakerül, vége legyen a félidőnek. Közel a félpályáról hatalmas bombalövése után kettős kapufáról pattant a kapuba a labda. Ez a találat mennyiség abban az évben méltóvá tette az európai ezüstcipő elnyerésére is.
Tóth Bálint, aki Izsó Ignáccal együtt Várady Béla egykori csapattársa volt a Vasasban, így emlékezett vissza rá: „Várady Béla személyében egy nagyon jó embert ismertem meg, társaságában a humor és a vidámság mindig jelen volt. Az évek alatt együtt átélt élményekből nagyon sok felejthetetlen emlék maradt meg, mindig örömmel gondolok vissza rájuk. Talán kevesen tudják, de hozzám fűződik Várady Béla Vasasba kerülése, hiszen én tanácsoltam az akkor szakmai vezetésnek, hogy érdemes lenne leigazolnunk ezt az ifjú borsodi fiút. A futballpályán a rugótechnikájával emelkedett ki leginkább, a labdát hihetetlen módon tudta megrúgni. Sokszor mindegy volt, hogy középen vagy szélen játszik, egy célja volt, hogy szabadrúgást harcoljon ki, hiszen abból általában gólt szerzett. Sosem felejtem el, mikor Kazincbarcikán játszottunk és szabadrúgáshoz jutottunk: Béla állt a labda mögé, majd elemi erővel a sorfal mellett, a kapu sarkába csavart. Olyan villámgyorsan csinálta, hogy a gólt követően a farkasszemet néző kapus még 3-4 másodpercig állt a kapuban és várta a lövést, mire tudatosult benne, hogy a labda már rég a hálóban landolt.”
Vidáts Csaba, aki szintén Várady Béla csapattársa volt a Vasasban és a magyar válogatottban, így jellemezte őt: „A legtalálóbb szó Bélára az, hogy ő egy őserő volt mindig is. Egy rettentően jó futballista hihetetlen bal lábbal megáldva. A szabadrúgásai szenzációsak voltak, jóképű fiú is volt, a közönség rendkívüli módon szerette. Az nem volt titok akkor sem, hogy a futballisták szerették rendesen megünnepelni a győzelmeket, néha azért el-eltűntünk a mérkőzéseket követően. Béla mindig tele volt erővel, mindig tele volt energiával, - ahogy mondtam - egy igazi őserő volt. Abban a különleges időszakban játszottunk mi együtt a Vasasban, amikor egy korszakváltás volt kibontakozóban, és ennek az új generációnak ő volt a zászlós hajója, emblematikus alakja.”
1983-tól két idényen át a francia FC Toursban játszott, ahol "felsegítette" őket az első osztályba. 1985-ben már ismét a Vasasban, 1986-tól pedig Vácott játszott. Vácot is segítette az élvonalba jutni és a csapat történetének első NBI-es gólját is ő szerezte. 1989-től már csak kedvtelésből játszott egy ausztriai kis csapatnál (UFC Pama).
A válogatottban 1972-ben mutatkozott be, 36 mérkőzésen 13 gólt szerzett, utoljára 1982-ben ölthette fel a címeres mezt. Tagja volt az 1972-es müncheni olimpia ezüstérmes csapatának, és 1974-ben az utánpótlás Eb-aranyat nyert magyar együttesnek. Az 1978-as világbajnoki keret tagja volt, de sérülés miatt nem játszhatott.
2011-ben a Vasas örökös bajnoka lett. 2012. augusztus 25-én róla nevezték el a putnoki sportközpontot, amely így a Várady Béla Sportközpont nevet viseli. 2014. január 23-án hunyt el Budapesten, 60 éves korában.
2012-ben a Vasas SC visszavonultatta Várady 11-es számú mezét.
Klubunk Várady Béla születésének 70. évfordulóján koszorúval tisztelgett egykori legendánk pestszentlőrinci sírjánál.
Mécsesek egy legendáért - búcsú Várady Bélától
Izsó Ignác emlékezett vissza Várady Béla világon egyedülálló rúgótechnikájára: "Már a kezemben éreztem az aranycipőt" - interjú Várady Bélával, a Vasas volt csatárával. Sok jó játékos ellen játszottam és hihetetlen sztárokat volt lehetőségem látni a pályán, Roberto Carlostól kezdve minden nagy lövőt láttam, hogyan ér a labdához. Mégis, ha megkérdeznék tőlem, elmondanám, hogy szerintem a világon a legjobban rúgó futballista Várady Béla volt. Ha kellett finoman, ha kellett erősen, ha kellett külsővel vagy belsővel, mindenhogyan megoldotta, amit akart a labdával. A játékunk kiegészítette egymást: én jól cselező hírében álltam, így gyakori volt, hogy az ellenfél félpályájánál szabálytalankodtak ellenem, ilyenkor Béla rendszerint odaállt a szabadrúgáshoz, majd nemes egyszerűséggel berúgta azt az ellenfél kapujába. Hihetetlen szeretettel emlékezem rá futballistaként, de emberként is egy végtelenül jó ember volt."
A Vasasban eltöltött 12 év alatt, 9 évet Várady Bélával karöltve élt meg Izsó Ignác. Elmesélte, hogy Várady Béla "nem a tudatos életmódja és a szigorú étrendje miatt volt olyan kiemelkedően jó, sokkal inkább az az önfeledt szeretet, amit a labda és a játék felé érzett emelte őt a csúcsra. Hasonlóan szerette az életet és a szórakozást is, ő igazán megtudta élni a pillanatot, ezért is volt olyan jó bajtárs."
Tóth Bálint is felidézett egy emlékezetes esetet Lisszabonból: "Béla a bal szélen vezette a labdát, majd beadott, a kapu elé én érkeztem és befejeztem a labdát, de a játékvezető teljesen érthetetlen módon érvénytelenítette a találatot. Két perc múlva ugyanez a forgatókönyv zajlott le, ő pedig ugyanolyan tökéletes ütemben a fejemre varázsolta a labdát bal oldalról, így a korábbi pillanatokat lemásolva már érvényes gólt szereztünk a begyakorolt összejátékból."
A Vasasban Várady Béla, Müller Sándor és Zombori Sándor alkotta a támadó triót. Gass István jobbnál jobb labdákkal szolgálta ki a csatárokat, vagyis a posztján a zseniális Fazekassal is versenyre kelő Kovács István, az ördöngösen cselező Izsó Ignác és a Várady Béla alkotta triót. Illovszky Rudolf keze alatt nagyon erős, egyszersmind látványos támadójátékot mutató gárda alakult.
Várady Béla 1972-ben a müncheni olimpián szobatársa volt Vidáts Csabának. Ketten képviselték a Vasast a nemzeti csapatban. Sajnos az ezüstérem akkor nem csillogott fényesen, az elveszített döntő nagy csalódás volt számukra.
1983-ban külföldre szerződött és az FC Tours (francia) csapatában játszott. 1985-ben már ismét a Vasasban, 1986-tól pedig Vácott játszott. Ezt a csapatot is segítette az élvonalba jutni és a csapat történetének első NBI-es gólját is ő szerezte.
Pályafutása „levezető” részében az osztrák UFC Pama, illetve itthon, a harmadik vonalban a Magyar Kábel futballistája volt.
Összességében elmondható, hogy Várady Béla nem csak kiváló labdarúgó volt, hanem remek ember is, akire mindenki szeretettel és megbecsüléssel emlékezik.
tags: #varady #bela #labdarugo
