Varró Dániel legújabb verseskötete: a "Mi lett hova?" és a BL-meccs
Kilenc esztendeje jelentkezett utoljára felnőtteknek szóló verseskötettel Varró Dániel. A József Attila-díjas költő legutóbb Fehérváron mutatta be Mi lett hova? című új kötetét az „Örülök, hogy itt szólhat” irodalmi sorozat keretében, Czinki Ferenc vendégeként a megyei levéltárban.
Az esten Czinki Ferenc is azt firtatta, mi az oka a hosszú hallgatásnak. A kötetben szereplő, Óda a haladékhoz című, a kiadónak küldött szívhez szóló vers mintha magyarázatot adna, de ez inkább játék, tréfa - szó sincs lassúságról, lustaságról. Varró Dániel azt mondja, ő leginkább „alanyi költő” - arról ír, ami személyesen érinti.
„Az utóbbi években nem nagyon írtam felnőttverseket. Úgy gondoltam, hogy majd fokozatosan megszületnek, csak úgy, valami belső késztetésből. Elvégre abban a korban vagyok, amikor egy rendes költő meg van halva... Ezért elterveztem, hogy írok létösszegző meg hitvesi verset, no és hazafias tájlírát is” - mesélte a rá jellemző kedves öniróniával.
A költő az illusztrátorral, Rácz Nórával nagyon szeret dolgozni, bár olykor - ha túl groteszknek érzi a rajzot - a kedvesebb változatra szavaz. Ami pedig a kritikákat illeti, Varró Dániel meglepődött, mert a korábbi kötetei kaptak hideget-meleget. Ezzel voltaképpen arra utalt: az angolszász irodalomban is megbecsülik az úgynevezett „könnyű verset” - és nem tartják alacsonyabb rendűnek, csak azért, mert tele van humorral, játékossággal, mert jókedvből született. Éppen úgy, mint Varró Dániel versei.
Varró Dániel kisujjában van a verstan - kifejezetten érdekli a forma. A legszellemesebb példa erre a nyár meg a szesztina esete. Költőnk ugyanis utálja a nyarat, a meleget - nem is írt róla verset. Eddig. Létezik ugyanis egy idegesítő versforma, a szesztina (még a középkori trubadúrköltészetből), amelynek furcsa szabályai nem nagyon kedveznek a toldalékoló nyelveknek. A nyár undokságát csakis egy efféle ádáz versformában lehet tehát megénekelni.
A Czinki Ferenc vezette irodalmi sorozatban külön időt hagynak a felolvasásra. Varró Dániel versei szellemesek, technikailag bravúrosak, tele vannak nyelvi leleménnyel, tiszta, rímes ötlettel - ráadásul a költő is jó előadó: így aztán szívesen hallgattuk. Mert ki tud ellenállni, ha a hitvesi líra folyama ezzel a kétsorossal kezdődik: „Gyere babám, dédelgess, / nincs ma este BL-meccs”.
A kortárs költő általános ismérve az, hogy meg nem értett zseni, akit a közönség kutyába sem vesz, a családon és a barátokon kívül csak a legszűkebb szakma ismeri el és fel a tehetségét. Varró Dani - mert ember nincs, aki Dánielezi, hiába három gyermek édesapja már - a kivétel, aki erősíti a szabályt. Egy fantasztikusan szórakoztató mese-költeménynek (Túl a Maszat-hegyen) és egy szerelmes verseket tartalmazó kötetnek (Szívdesszert) köszönhetően ismeri őt kicsi és nagy irodalomrajongó, ifjú kora ellenére is már viszonylag régi motorosnak számít a könyvpiacon.
A József Attila-díjas költő alkotásait felfedezve hamar megkedvelhetők vicces rímei, élénk fantáziája és hétköznapian zseniális sorai miatt. Éppen ezért nagyon vártuk már, hogy megjelenjen legújabb verseskötete, amelyben a 39 éves költő mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, életközepi gondolatait osztja meg velünk rímekbe szedve.
A Mi lett hova? kötetben a költőtől megszokott játékos hangnem és sziporkacunami megmaradt, de ez már felnőtt líra a javából. A kötet hat részben sorjáztatja a költeményeket, jól kategorizálva a "fene egye meg, én sem leszek már fiatalabb, meg egyébként is meg kéne már írni ezt a verseskötet, kapd már össze magad, Dani, na" gondolatokat, a hitvesi líra megható sorait, majd jön néhány szösszenet a mindennapi pillanatokból, aztán egy kis írói sziporka, többféle stílusban, végül borongás azon, hogy telnek azok az évek, majd egy szenzációsan trágár és jó szabadvers, végül a békés lezárás következik.
Rácz Nóra abszolút találó illusztrációkkal látta el a vékonyka kötetet, amelyben a költő mindennapi életének szépségeit és gondjait is le merte írni a jobbnál jobb költeményekben. Ismerős érzés, ugye? Attól, hogy valaki költő és lángoszlopként osztja az észt a népnek, még ugyanolyan napi problémákkal küzd, mint bárki más, csak ő meg tudja fogalmazni úgy, hogy egyszerre sírunk és nevetünk a jól rímelő, és rendkívül szellemes gondolatokon.
Varró Dániel: Igyekeztem, hogy most ne legyen minden olyan könnyű, mint az első részben
A kötet a költő életközepi gondolatait, a családi élet szépségeit és gondjait is bemutatja, miközben megőrzi Varró Dánielre jellemző játékos hangnemét és szellemességét. A Mi lett hova? a felnőtt líra egyik legújabb és legkiemelkedőbb példája.
tags: #varro #daniel #bl #meccs
