A Vasas és a Ferencváros Rivalizálása: A 2001/2002-es szezon emlékezetes összecsapásai és a klub története
A magyar labdarúgásban számos ikonikus rivalizálás alakult ki az évtizedek során, és a Vasas Futball Club, mely a főváros 13. kerületében honos, mindig is meghatározó szereplője volt ennek a színes történelemnek. A Vas- és Fémmunkások Sport Clubja és ezen belül a profi labdarúgó klub is ugyanazon napon, 1911. március 16-án alakult. Aznap egy Thököly úti épületben - az akkori Vasas Székházban - létrejött egy vadonatúj sportegyesület Vas- és Fémmunkások Sportklubja néven.
Afféle lelkes, amatőrök által alapított klubról volt szó, akik aligha gondolhatták, hogy hazánk egyik legsikeresebb labdarúgócsapatát hozták létre. Nem volt egyszerű a kezdet, s akkor finoman fogalmaztunk. Egy későbbi visszaemlékezés szerint: „az alapítók úrrá lettek a nehézségeken, csakhamar nyolcvan vasas írta alá a jelentkezési ívet és fizette be az ötven filléres tagdíjat.” Alakulgatott a jövő klubja, a Vasas néven pályára lépő piros és kék színt választó csapat 1911. májusában már meccset játszott, bár akkor még csupán hat játékosnak jutott igazi futballcipő, a többiek bakancsban, magas szárú cúgoscipőben rúgták a labdát. A klub néhány gyakorló mérkőzést követően a negyedik osztályba kapott besorolást, onnan kezdte meg „világhódító útját”, s ebben a mondatban nincs semmiféle elfogultság, vagy ha már költészettel kezdtük - költői túlzás.
Az Első Osztálytól a Bajnoki Címekig
A piros-kék legények, a lelkes munkáscsapat néhány esztendő alatt eljutott az első osztályba: a legjobbak közé. Az első élvonalbeli mérkőzésre 1916. szeptember 3-án került sor az Újpest ellen, a piros-kék klubtörténelem első gólja pedig Katzer Károly nevéhez fűződik. Az évtizedek alatt meghatározó csapattá váltak, egyetlen évadtól eltekintve egészen 1932-ig az első osztályban szerepeltek, bajnoki bronzérmeket szereztek és játékosokat adtak a magyar válogatottba.
A háború vérzivatara azonban a Vasast is elérte: hosszú ideig küzdöttek a másodosztályban, majd - ha átmenetileg is, de - megváltozott a klub neve és a piros mellett a kék színt felváltotta a sárga. A viszontagságokkal teli esztendők után azonban - újra Vasas néven és piros-kék felszerelésben - megkezdődött a felemelkedés. Ez volt az alap a későbbi diadalmenethez, hiszen a Vasas hihetetlen sikereket ért el itthon és külföldön egyaránt. A Vasas története során hat alkalommal nyert magyar bajnoki címet, négy alkalommal pedig kupagyőztes volt, a magyar labdarúgó csapatok élvonalbeli mérkőzései alapján számított eredményességi listán az 5. helyet tudhatja magáénak. „A hetedik te magad légy!” Talán ez a gyönyörű József Attila-verssor illett leginkább a Vasas-léthez az elmúlt évtizedekben, hiszen a klub kitartó szurkolói immáron negyvenhat esztendeje várnak arra, hogy kedvenceik megszerezzék a hetedik bajnoki címet. 2022-ben újra lehetősége nyílt az angyalföldi csapatnak bebizonyítani, hogy a Vasas Futball Club tradícióihoz méltó módon az élvonalban a helyük.
Nemzetközi Kupasikerek és Bajnoki Diadalok
Az 1956-os Rapid elleni legendás kilenc-kettes Közép-európai Kupa-győzelem híre bejárta Európát, hiszen akkoriban osztrák válogatottak sora erősítette a bécsi zöld-fehéreket, akik történelmük legsúlyosabb vereségét szenvedték el a százezer nézővel dugig telt Népstadionban. Az eredetileg oda-visszavágós rendszerben kiírt egymás elleni találkozó első felvonásán előbb a bécsi Práter-stadionban 3-3, majd a visszavágón 1-1 lett a végeredmény. Mivel abban az időben nem a hosszabbítás vagy az idegenben lőtt gólok száma döntött, így harmadik mérkőzést írtak ki.
1957-ben jött az újabb KK-diadal. Csapatunk a negyeddöntőben csatlakozott be a nemzetközi kupakiírás akkori sorozatába, ahol a Baróti Lajos vezetőedző által irányított együttes az 1894-ben alapított - ezzel Ausztria legrégebbi labdarúgóklubjának számító - First Vienna FC-t 4-2-es összesítéssel búcsúztatta. Az elődöntőben következhetett az FK Crvena Zvezda csapata. A Képes Sport szerint 60 ezer néző látogatott ki a belgrádi JNA Stadionba. Baróti Lajos a Kovalik Ferenc - Kárpáti Béla, Palásti Pál, Sárosi László - Szilágyi II János, Berendy Pál - Raduly József, Bárfy Antal, Szilágyi I Gyula, Bundzsák Dezső - Lenkei Sándor kezdő tizenegyet küldte csatasorba az akkor még a legjobb jugoszláv csapatnak titulált ellenféllel szemben. Bár az első negyedóra végén hátrányba kerültünk Popović találatával, mégis a második félidőben hatalmasat küzdve Bárfy, Bundzsák és Szilágyi I góljaival megfordítottuk az állást, így 3-1-es előnyről várhattuk a hat nappal későbbi visszavágót. A párharc második felvonására a Népstadionban - 50 ezer néző előtt - került sor. Baróti Lajos egy helyen változtatott a belgrádi találkozóhoz képest: Bárfy helyett Teleki került be a kezdőbe. A rendkívül eseménydús mérkőzés első félideje 1-1-es döntetlent hozott, majd a fordulás után Teleki duplájára csak Tasić tudott válaszolni, így 3-2-re nyertünk és 6-3-as összesítéssel jutottunk a fináléba, ahol az FK Vojvodina várt ránk a Népstadionban. A Somogyország c. napilap akkori beszámolója szerint hatalmas érdeklődés kísérte a Népstadionban sorra kerülő KK-döntő első fordulóját: abban az évben a legnagyobb számú nézősereg, mintegy 92 000 szurkoló vonult ki a Népstadionba. Hatalmas taps fogadta a kivonuló csapatokat: "Hajrá, Vasas!" - zúgott az aréna rögtön a mérkőzés kezdetén. Az angyalföldi csapat meg is fogadta a buzdítást és pompás játékkal rukkolt elő. A vezető gól azonban a 42. percig váratott magára, ekkor Bundzsák juttatta a hálóba a labdát. A szünet után hatalmas iramban kezdtek a piros-kékek. A 48. percben Szilágyi, az 55. minutumban pedig Csordás révén már 3-0 arányban vezetett a piros-kék csapat. A Vojdovina nem bírta a tempót, így a 70. percben megszületett a negyedik gól is, melynek szerzője ismét Bundzsák volt. A visszavágót az újvidéki Gradski Stadionban rendezték. Baróti Lajos vezetőedző a Kovalik Ferenc - Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László - Szilágyi II János, Berendy Pál - Raduly József, Bundzsák Dezső, Szilágyi I Gyula, Teleki Gyula - Lenkei Sándor kezdővel állt fel. Az első párharchoz hasonlóan a másodikban is sokáig váratott magára a gól, azonban Bundzsák 44. percben szerzett találta megtörte a jeget. A szünet után Vukelić egyenlített, majd a jugoszlávok középpályása nem sokkal később ismét eredményes volt.
Ugyanabban az évben az egyidényes bajnokságot is az angyalföldi klub nyerte meg: a bajnoki hajrában egy pont előnnyel az MTK-val szemben megszületett az első elsőosztályú Vasas-arany. A Baróti Lajos vezetőedző által irányított első bajnokcsapatunk tagjai: Berendy Pál, Bárfy Antal, Bundzsák Dezső, Csordás Lajos, Kárpáti Béla, Kaszás László, Kontha Károly, Kovalik Ferenc, Lenkei Sándor, Sárosi László, Raduly József, Szilágyi I Gyula, Szilágyi II János, Teleki Gyula. A klub történelmének első bajnoki címével a Vasas jogot szerzett a Bajnokcsapatok Európa-kupájában való indulásra. A Vasas játéka és természetesen remek szereplése rengeteg nézőt csalogatott ki: az egész szezonban összesen 310 ezer néző tekintette meg a helyszínen a kedvenceiket, ebből átlagosan közel 31 ezren látogattak ki a hazai mérkőzésekre. Azzal, hogy 1957-ben a Vasas megszerezte története első bajnoki címét, csapatunk indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupája küzdelmeiben. A selejtezőben szereplő együttesek számát 12-ről 16-ra emelték, ahol a BEK 1957-58-as kiírásában Magyarországot a Vasas képviselte. Együttesünk négy közé jutása máig a legjobb magyar eredménynek számít az első számú európai kupasorozatban - azóta csak a Győri ETO-nak és az Újpesti Dózsának sikerült hasonlót elérni.
A hatvanas években is felfelé vezetett az út Angyalföldön, az akkor már több ezresre duzzadt Vasas-tábor tagjai valóban a mennyországban érezhették magukat. Az 1965-ös kiírást háromszoros magyar bajnokként kezdhette meg a Vasas, a megfordított menetrend szerint a tavaszi rajtot követően az őszi idényben dőlt el a tabella végső sorrendje. Október 31-én a Vasas a Ferencváros csapatához látogatott az NB I 25. fordulójában. A Népstadionban 55 ezer néző előtt megrendezett meccsre Illovszky Rudolf vezetőedző tizenegy önbizalomtól duzzadó angyalföldi játékost küldött ki a gyepre, hiszen tudták, ha legyőzik a pontegyenlőséggel második helyen álló Ferencvárost, akkor még aznap este bajnoki címet ünnepelhetnek. A sorsdöntő összecsapáson több találat nem született, így az Illovszky Rudolf által vezetett Vasas egy fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította történelme negyedik bajnoki címét.
Az 1966. október 23. dátum különleges atmoszférát kölcsönzött a 15 ezer nézőt bevonzó Népstadionnak, hiszen a Vasas az Újpest csapatát fogadta. A találkozó pikantériáját fokozta, hogy a Vasas abban a tudatban léphetett pályára, hogy ha ők nyernek, a Ferencváros pedig aznap vereséget szenved, akkor a bajnoki cím egészen biztosan Angyalföldé. A Vasas játékosok azonban jól reagáltak a bekapott gólra, a 21. percben Fister, a 32. percben pedig Molnár talált be, ezzel már a félidei szünetre is vezetéssel vonulhattak Csordás Lajos vezetőedző játékosai. A második játékrészben Farkas és Puskás is betaláltak, a Vasas így 4-1-es, fölényes győzelemmel múlta felül a városi riválist. Az angyalföldi csapat a szezon végén szenzációs módon, veretlenül ünnepelhette 5. bajnoki címét, az 1966-os esztendő gólkirálya 25 találattal Farkas János lett.
1967 februárjában a klub történetének egyik legemlékezetesebb sikereként hódította el a Vasas a Chilében rendezett Hexagonal Kupa monumentális trófeáját, megelőzve a Pelével felálló brazil Santost és a világhírű uruguayi Peñarolt, a chilei nagy kedvenc Colo-Colo elleni kilenc-hármas diadalt pedig azóta is emlegetik. A Népszabadság 1967. február 5-i tudósítása szerint „a mérkőzés már az első 20 percben eldőlt, a magyar együttes szinte lelépte ellenfelét”. A huszonöt napos chilei tornán csapatunk második fellépése a 2022-ben elhunyt Pelével felálló Santos ellen játszott. Korabeli beszámolók szerint csaknem megháromszorozódott a közönség és 70-80 ezer néző előtt játszott a Vasas, mely 2-2-es döntetlent játszott a brazil együttes ellen, majd 3-1-re nyert az Universidad de Chile ellen. A folytatásban 3-3-as döntetlen született az uruguayi Peñarol ellen, így csapatunk továbbra is veretlen volt a tornán. Az utolsó felvonáson a chilei Universidad Católica ellen 3-0-s győzelmet arattunk, így a Vasas nyolc ponttal és 20-9-es gólkülönbséggel zárta a tornát. Csordás Lajos vezetőedző játékosai emelhették magasba az impozáns, egy lovast ábrázoló trófeát, mely napjainkban is látható az Illovszky-stadionban. Farkas János játéka annyira elnyerte a helyiek tetszését, hogy a fővárostól mintegy ötszáz kilométerre lévő város, Talcahuano 1968-ban amatőr csapatot alapított Janos Farkas néven. Az angyalföldi klub a következő évtizedben is elkényeztette szurkolóit. 1970-ben Közép-európai Kupa-győzelmet ünnepeltek Angyalföldön: június 20-án a Fáy utca 15 ezer nézője előtt, Albert József vezetőedző irányításával - Farkas duplájával, valamint Puskás és Müller találataival 4-1-re legyőztük az Inter Bratislava együttesét. 1973-as Magyar Népköztársasági Kupán is magasba emelhettük a trófeát: a döntőt a Honvéd ellen játszottuk, ahol hosszabbításban - Várady mesterhármasával és Kovács F.
A 2001/2002-es szezon: A Vasas és a Ferencváros Összecsapásai
A 2000-es évek elején a magyar labdarúgásban továbbra is kiélezett volt a küzdelem, és a Vasas szurkolótábora ekkor is jelentős erőt képviselt. 2010-ben körülbelül 140-150 000 fős szurkolótábora akkoriban a szimpatizánsokat rangsoroló listán a 3-4. helyet jelentette. Ebben az időszakban a Ferencváros is a bajnoki címért harcolt, és a két fővárosi rivális összecsapásai mindig különleges feszültséggel jártak.
Emlékezetes Gólpárbaj: Vasas - Ferencváros 3-3
A 2001/2002-es szezon egyik emlékezetes találkozója a Vasas és a Ferencváros között egy igazi gólzáporos mérkőzés volt, amely 3-3-as döntetlennel zárult. A mérkőzés eseménydúsan alakult, és a csapatok felváltva szereztek gólokat. A találkozó 20. percében Juhár pontatlan indítását megszerezték a vendégek, és egy kontra révén vezetést szereztek: Tóth M. a Vasas számára. Két perccel később, a 22. percben Vén növelte az angyalföldiek előnyét. A Ferencváros nem sokáig maradt adós a válasszal, a 31. percben Galaschek talált be, szépítve az állást. A félidő közeledtével a 40. percben Horváth P. a balösszekötő helyéről kapura ívelt, Kövesfalvi kitenyerelte a labdát, amit az érkező Tóth M. a 44. percben ismét a hálóba juttatott, ezzel újra kétgólosra növelve a Vasas előnyét. Ugyanebben a 44. percben Galaschek másodszor is eredményes volt a Ferencváros részéről, így 3-2-re módosult az eredmény. A mérkőzés végjátékában, a 76. percben Tiber egyenlített a Ferencvárosnak, beállítva a végeredményt, a 3-3-as döntetlent.
További Összecsapások és Keretek
Volt egy másik mérkőzés is, melyen a Vasas Danubius Hotels csapata a Kövesfalvi - Mónos, Juhár, Herczeg Cs. (Komódi 66.), László - Simek, Szili, Zováth, Tóth N. felállásban szerepelt. A Ferencváros ekkor a Szűcs L. - Balog, Dragóner, Gyepes, Nagy N. - Kriston, Csiszár (Fülöp 75.), Lipcsei (Alex M. Arruda 70.), Pinte - Gera, Horváth P. kezdő tizeneggyel állt fel. A találkozó első negyedórájában a Vasas két óriási gólhelyzetet elügyetlenkedett. A 41. percben Simek keresztlabdáját Tóth N. juttatta a hálóba. A 49. percben egy jobboldali beadást követően Horváth P. volt eredményes. A 90. percben Alex M. Arruda is betalált.
A 2001-es Ferencváros keretében számos meghatározó játékos szerepelt. A kapuban Szűcs L. és Németh G. állt. A védelmet gyakran Hrutka, Dragóner, Nagy N., Balog Z., Cheregi, Lipcsei, illetve Keller alkotta. A középpályán Kriston, Gyepes, Szabó T., Balog Z., Pinte, Vén, Szkukalek, Zombori, Lipcsei és Fülöp Z. bizonyított. A támadósorban ifj. Kuznyecov és ifj. Horváth P. is feltűnt. A csapat vezetőedzője Csank János volt, a stábot Szeiler József ügyvezető igazgató, Eisemann László masszőr, Tömör-Tones Zsolt szertáros, Vass László edző, dr. Schiszler Gábor orvos, Lipcsei Gábor masszőr és Haaz Ferenc technikai vezető erősítette.
A 2002-es évre a keretben voltak változások, de a mag maradt. Az edzői stábban Garami József szakmai igazgató és Pölöskei Gábor edző is szerepet kapott. A játékosok között megjelent Vukmir, Jovic, Kapic, Gera és Penksa is. A gólok tekintetében a szezonban kiemelkedő teljesítményt nyújtott többek között Horváth P., akinek a Ferencváros színeiben 13 gólja volt, valamint Tóth M. 8 góljával.
A 2001/2002-es szezon kiemelkedő gólszerzői:
- Illés (MTK Hungária) - 14 gól
- Kenesei K. (MTK Hungária) - 14 gól
- Horváth P. (Ferencváros) - 13 gól
- Kerekes (Debrecen) - 13 gól
- Vincze I. - 13 gól
- Földes G. - 10 gól
tags: #vasas #fradi #2001 #3 #tizenegyes
