Emlékezetes pillanatok és súlyos sérülések a futballpályákról
A futball, amellett, hogy látványos sport, tele van drámai fordulatokkal, megható pillanatokkal és sajnos súlyos sérülésekkel is, amelyek alapjaiban változtathatják meg egy játékos pályafutását. Azonban még a legnehezebb időkben is akadnak történetek a kitartásról, a visszatérésről, és persze a sport emberi oldaláról, ahol a szurkolók és játékosok közötti kötelék, valamint a humor is helyet kap.
Raúl Jiménez küzdelme a visszatérésért
A Wolverhampton Wanderers mexikói válogatott csatára, Raúl Jiménez 2020 novemberében szenvedett komoly fejsérülést, miután az Arsenal elleni meccsen összefejelt David Luizzal. Már elsőre nagynak tűnt a baj, de most maga a játékos mesélte el, hogy ha nem hajtják végre rajta időben az agyműtétet, akkor akár bele is halhatott volna az ütközésbe.
A Premier League első fordulójában majdnem kilenc hónapot volt kénytelen kihagyni. A mozdulatain egyáltalán nem látszott, hogy féltené magát, az egyetlen látványos változás az a fejvédő volt, amit kénytelen lesz pályafutása végéig hordani. Most a sajtó nyilvánossága előtt is elmesélte, hogy min ment keresztül és valójában mekkora volt a baj.
Jimenez szinte érzelemmentesen mesélte el a sérülését, elmondása szerint semmire nem emlékszik az Arsenal elleni meccsből: "Az orvosok az első perctől őszinték voltak velem és elmondták, hogy mi történt. Néha nem akar ilyet hallani az ember, de nekik ez a munkájuk. Már akkor azt mondták, csoda hogy élek."
"A halántékomnál eltört a koponyacsontom és az agyamban volt egy bevérzés is. Emiatt azonnali műtétre volt szükség, ami szerencsére a lehető legjobban sikerült. A mérkőzésből csak annyira emlékszem, hogy az öltözőben lepakolom a cuccaimat, utána semmi."
Nem félt visszanézni, hogy mi történt, sőt kérte a fiziótól, hogy több szögből is küldjön videókat, meg akarta érteni, hogyan történt az egész. A felépülése első szakasza könnyebb volt, otthon lehettem a családommal, néha lementem az edzőpályára meglátogatni a fiúkat. Utána elkezdhettem az edzőteremben az erősítést, úgy éreztem jól haladok. Eleinte csak kontakt nélküli feladatokat csinálhattam labdával, vicces volt, úgy tűnt, mintha én cseleznék a világon a legjobban.
Az idény utolsó két hetében térhetett vissza az igazi edzésekhez, végre megint focistának érezte magát. Talán az volt a legnehezebb időszak, mert úgy érezte, hogy készen van a visszatérésre, de az MR vizsgálatok még azt mutatták, hogy vékonyabb a koponyacsont a törés helyén, ezért nem léphetett pályára. Inkább mentálisan volt nehéz az elmúlt időszak. "Ez nem egy olyan sérülés, mintha a bokád vagy a térded lenne. Nem éreztem semmilyen fájdalmat, mégsem engedtek játszani."
Tudta, hogy később is kell majd fejelnem, de ez egyáltalán nem zavarta. "Ha fejelni kell, akkor fejelni fogok..." Ha szögleteket gyakorolnak, akkor ő kimarad a feladatokból, muszáj limitálni a koponyát érő ütéseket. A fejvédőjét direkt neki gyártották, az edzőmeccsek során még elvégeztek rajta néhány változtatást, de most már megszokta. Most kisebb, viszont a törés helyén muszáj volt megtartani a vastagságát, hogy eléggé védjen. Az előszezon első edzésén fejelt először a sérült résszel. Kicsit óvatosabb volt, nem félt, de mélyen benne volt, hogy óvatosabb legyen. Amikor semmi sem történt, rögtön átszakadt a gát és azóta mintha mi sem történt volna úgy fejel. Magabiztos, ha rajta múlna a fejvédőt sem hordaná, de muszáj elfogadnia, hogy számára túl nagy lenne a kockázat nélküle.
Raul Jimenez documentary! | The Titan of Tepeji | The early years of RJ9 in Mexico
A korábban a Chelsea csapatában hasonlóan komoly koponyatörést szenvedő Petr Cech rögtön felkereste Jimenezt miután hazaengedték a kórházból. A segítség inkább a családtagoknak volt életbevágó, Jimeneznek elég volt a saját lelki ereje és a családja támogatása.
Raúl Jimenez megtanulta értékelni az élet apró örömeit is: "Mindegy mit csinálsz, az a lényeg, hogy élvezd az életet. Mindig is családcentrikus voltam, de most még jobban tudom szeretni őket. Daniela a feleségem és Arya a kislányom, valamint otthon Mexikóban a családom végig bíztak bennem és támogattak. Tudják, hogy akkor vagyok boldog, ha azt csinálhatom, amit szeretek. Az elmúlt néhány hónapban sok olyan dolgon is elgondolkoztam, amin korábban még nem."
Emberi pillanatok a világbajnokságról
A futballvilág ünnepén mindenki a játékosokra figyel, ami természetes is. De a nagy események mellett találkozhatunk apró, sokszor szívmelengető emberi gesztusokkal is a vébé idején Brazíliában. Megható és vicces pillanatok következnek, történetek a vébé emberi oldaláról. A szurkoló barátkozik, segít és szórakozik.
Foci a Mennyországban: Mike és Joe története
Két 90 éves öreg cimbora, Mike és Joe egész életükben barátok voltak. Mikor kiderült, hogy Jonak már csak napjai vannak hátra, Mike minden nap meglátogatta. Egy nap Mike így szólt:
"- Joe, mi mindketten egész életünkben rajongtunk a fociért és hosszú éveken keresztül együtt játszottunk minden vasárnap. Kérlek tedd meg a kedvemért, hogy ha a Mennyországba kerülsz, valahogy tudatod velem, hogy van-e ott is futball."
Joe felnézett Mike-ra a halálos ágyából:
"- Mike, te vagy a legjobb barátom sok-sok év óta. Ha lehetséges, megteszem neked ezt a szívességet."
Nem sokkal ezután Joe meghalt. Néhány éjszaka múlva Mike-ot felébresztette álmából egy halvány fénysugár és egy hang, mely a nevén szólította.
"- Mike, Mike!"
"- Ki az? - kérdezte Mike hirtelen felülve."
"- Én vagyok, Joe."
"- Te nem lehetsz Joe, Joe meghalt."
"- Mondom, hogy én vagyok, Joe - bizonygatta a hang."
"- Joe, hol vagy?"
"- A Mennyországban - válaszolt Joe. - Van néhány nagyon jó hírem és egy kis rossz hírem."
"- Mondd először a jó híreket - szólt Mike."
"- Van futball a Mennyben. Ami még jobb, az összes öreg barátunk aki már meghalt, itt van velünk. Még ennél is jobb, hogy újra fiatalok vagyunk. Ráadásul örökké tavasz van, soha nem esik vagy havazik. És a legjobb, hogy annyit focizhatunk, amennyit csak akarunk, soha nem fáradunk el."
"- Ez nagyszerű! - lelkendezett Mike. - Felülmúlja legvadabb álmaimat is!"
Szívmelengető történetek a brazíliai vébéről
-
Az amerikai férfi, aki inkább bevitt magával egy embert, minthogy eladja a plusz jegyét
San Franciscóból érkezett Brazíliába az amerikai Eli, hogy megnézze a Brazília-Horvátország mérkőzést, a vébé első meccsét. Volt azonban egy plusz jegye. Erre ez az ember nem eladta a jegyét, hanem keresett egy fickót, aki a stadion közelében lakik, és vele ment ki a meccsre, ezért jár neki a kalapemelés. Wellington de Lima motoros futár volt a szerencsés. "A feleségem szólt, hogy van itt egy gringó, aki valakinek oda akar adni egy jegyet a meccsre. Kérdeztem tőle, hogy mennyiért, mire ő azt felelte, hogy semennyiért. Menjünk be együtt. Olyannal akart menni, aki szívesen megnézi a meccset. Sosem gondoltam volna, hogy láthatom a meccset. Régi álmom vált valóra. Életre szóló barátot szereztem."
-
A ghánai válogatott Muntari, aki elment a szegénynegyedbe
Sulley Muntari, a ghánai válogatott és az AC Milan sztárja külön kérte, hogy megnézhesse a Rei Pele Stadion közelében lévő szegénynegyedet Maceióban, mert ez arra a helyre emlékeztette őt, ahol ő is felnőtt. Fényképezkedett, autogramokat és pénzt is osztogatott.
-
A Rio de Janeiró-i őr, aki kirakta a tévéjét, hogy a jegy nélküli szurkolók lássák a meccset
Nem túl nagy, nem is túl új tévéjét fordította a jegy nélküli szurkolók felé az az őr, Luiz Gonzaga, aki a Copacabanán dolgozik. Mint ismert, a spanyolok elleni meccs előtt vagy kétszáz chilei szurkoló tört be a stadionba, mert jegy nélkül akarták megnézni a találkozót.
-
A taxisofőr, aki negyven elhagyott jegyet visszaadott
Sao Paulóban furikázik Adílson da Cruz taxisofőr, aki az egyik fuvar után egy kistáskát talált az autójában, és ami a legszebb, volt benne negyven jegy, ráadásul mindenféle meccsre. Adílson nem sokat hezitált, máris ahhoz a szállodához hajtott, ahol felvette a mexikói szurkolókat, majd visszaadta a jegyeket.
-
Elhagyott hátizsákot talált az ápolónő vébéjegyekkel - visszaadta
Eric Tejeda Mexikóból érkezett a világbajnokságra, de alaposan kiverte a víz, amikor észrevette, hogy elvesztette a hátizsákját, benne kilenc jeggyel. Az volt a mázlija, hogy Luizmar Nascimento ápolónő találta meg, és nyomozni kezdett, hogy kié lehet. Kalandos úton megtalálta a fiút, aki boldogan vette át a zsákot, mert nem számított rá, hogy valaha is viszontlátja.
-
Szurkolói focimeccsek az utcán, szerte Brazíliában
Egész Brazíliában alkalmi futballmeccseken játszanak a szurkolók a helyiekkel. Lehet eső, lehet napsütés, lehet reggel, lehet este, mindig jó alkalom kínálkozik egy kis focizásra. Ha nincs dühöngő, jó lesz a macskakő is…
-
A mexikói futballcsapat a tengerpart homokjában focizott
Miguel Herrera szövetségi kapitány nem volt szívbajos, amikor engedélyezte, hogy játékosai a szálloda strandjának homokjában focizzanak. Ezért Chicharito és a többiek ki is látogattak a plázsra, Hernández például Santos-mezben készült a Horvátország elleni meccsre.
-
Ingyen wifit ajánlott fel egy ismeretlen az ismeretleneknek
Natalban kapták lencsevégre ezt a feliratot. Valaki Natalban a lakása közelében kirakta wifijének jelszavát, hogy bárki internetezhessen az utcán.
-
Az uruguayi válogatott nem hozhatta be az országba kedvenc édességét - kapott a braziloktól
Az egészségügyért felelős hatóságok nem engedték meg az uruguayi válogatottnak, hogy behozza az országba kedvenc édességét, a dulce de lechét. A karamelles tejkrémre hasonlító édesség nélkül talán tovább sem jutottak volna csoportjukból. Segítségükre sietett azonban egy brazil gyár Vicosában, és ajándékot küldtek a déli szomszéd csapatának. Bizony, sok-sok dulce de lechét...
-
Autogramért szaladt be a kisfiú a brazilok edzésére, de többet kapott, mint amit várt
Daniel kedvence David Luiz, és a biztonságiak éberségét kijátszva a kisfiú nagy sprintet levágva jutott el Davidhoz, aki nagy szeretettel fogadta, és nemcsak aláírást adott a gyereknek, hanem az edzésen viselt trikóját is. Később David Luiz azt írta, köszöni Istennek, hogy ilyen sokan szeretik, és köszöni azt a példát, amelyet Daniel mutatott neki szeretetből és odaadásból.
-
Eto’o meghatódik, és megöleli a szurkolót
A Chelsea labdarúgója a kameruni válogatott szállásául szolgáló hotelből kilépve elindult a csapatbusz felé, de megállt az egyik szurkolónál, aki a nevét skandálta. Ezt követően másodpercekig összeölelkezve maradtak, és a csatár láthatóan meghatódott.
-
A süket és vak fiúnak élőben közvetítették a meccset
Hélio jelnyelvi tolmács, és felesége, Regiane elhatározták, hogy egy miniatűr pályamodell segítségével modellezik a vébé nyitó meccsét barátjuknak, a vak és süket Carlosnak. A pályamodell segítségével aztán a srác kezét irányítva a fiú is „nézhette” a meccset. A videó többet beszél minden szónál.
