A Vidi szurkolói kivonulása és a klub jövője
A Vidi szurkolói már nagyon várják a tavaszi rajtot, ezt bizonyította az is, hogy a Baráti Kör által rendezett szurkolói ankéton nagyon sokan megjelentek. Természetesen ott volt Gál László ügyvezető is, valamint a szakmai stáb tagjai közül Marijan Vlak, Hrvoje Braovic és Disztl László. A játékosok képviseletében köszönthették a szurkolók Kuttor Attilát, Baranyai Tibort, Csobánki Ádámot, Mészáros Attilát, Disztl Dávidot, Németh Viktort és Antonio Kovacot.
Gál László elmondta, hogy a Clavis Consulting Kft. finanszírozásból történő kivonulása óta nagyon nehéz anyagi helyzetben van a klub, egyedül az önkormányzati támogatásra számíthat jelenleg. Az új igazolások kapcsán megemlítette, hogy tulajdonképpen a szakmai stáb megbízott benne, így elsősorban az ő döntése volt az ideérkező játékosok szerződtetése. Az edzőtáborban nagyszerű körülmények között készülhetett a csapat, minden kívánságukat teljesítették a vendéglátók. A bérletárusítás vonatkozásában sajnálja, hogy idén sem sikerült időben megkezdeni az értékesítést, a későbbiekben arra számít, hogy ezt a feladatot részben majd átveszi a Baráti Kör.
Marijan Vlak azzal kezdte az értékelését, hogy megköszönte a szurkolók nagyszámban történő jelenlétét, egyidejűleg kiemelte, hogy nagyszerű bíztatásban volt része a csapatnak és reméli, hogy a későbbiekben is ilyen pozitívan állnak a szurkolók a csapat mellett. Szakmai szempontból jónak ítélte meg a felkészülést, és kijelentette, hogy minden egyes játékosnak maximális teljesítményt kell nyújtania ahhoz, hogy helyet kapjon a csapatban, legyen akár idősebb, akár fiatal játékos.
Hrvoje Braovic kiemelte az utánpótlás fontosságát és azt, hogy szeretnék elérni, hogy az utánpótlás csapatok minél több - kiemelt - nemzetközi tornán vehessenek részt.
Az újonnan igazolt játékosok bemutatkoztak és ismertették eddigi pályafutásukat. Czakó Miklós beszámolt az MLSZ-ben tegnap tartott biztonsági értekezletről, de számára sem világos a transzparensek stadionokba történő bevitelének egyértelmű előírása. Tájékoztatása szerint a horvát és a magyar szövetség egyaránt pénzdíjat ajánlott fel a legsportszerűbb szurkolótábornak, amelynek mértéke ötmillió forint és sportszer vásárlására lehet majd fordítani.
A Fehérvár futballcsapata 26 év után kiesett az NB II.-be. A Videoton a 2010-es években még a Ferencvárossal harcolt a NER kirakatcsapata címéért. Akkoriban Orbán Viktort is sokszor lehetett Videoton-sállal látni a nyakában, fontos volt neki, hogy a hetvenes-nyolcvanas években ott volt a fehérvári lelátón. Ma már mintha egy másik gyermekkori kedvenc csapat, a Székesfehérvárt elhagyó Mol tulajdonába került Újpest lenne a miniszterelnöknek fontosabb. De a legfontosabb egy Fehérvárhoz közeli falu, Felcsút csapata, ami nem csak futballban, díszpáholyban is lekörözte a Vidit.
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és Garancsi István oligarcha, a Market Zrt. első embere a nyilvánosság előtt úgy üzenget egymásnak, mintha nem ugyanahhoz a táborhoz, a Fideszhez tartoznának mindketten. Cser-Palkovicsból - ahogy már néhányszor korábban is a csapat mélyrepülése idején - előtört a futballszurkoló, számon kérte a tulajdonoson a rossz szereplést, csakhogy Garancsi ezúttal nem nyelte le a békát. Az egész kócerájt, a NER egykori mintafutballprojektjét egy forintért felajánlotta a városnak, a működtetés minden terhével együtt.
A következő körben a Paris Saint-Germain volt az ellenfél. A francia klub ugyan nem számított akkora nagyágyúnak, mint manapság, de egyértelműen a párharc esélyesének tartották. Ne feledjük, hogy abban az évben Franciaország nyerte az Európa-bajnokságot, a PSG-ből például Luis Fernandezzel és Dominique Rocheteau-val! Rajtuk kívül is volt még a csapatban jó néhány válogatott játékos és a jugoszláv Safet Susic sem volt akármilyen futballista. Aki a mérkőzést - esetleg éppen Videoton tévén keresztül - látta, csak dörzsölte a szemét. Ez figyelmeztető jel lehetett a visszavágóra, aztán az is a vártnál egyszerűbb volt. 1984. november 7-én a Videoton már két góllal vezetett, amikor Székesfehérvárra sűrű köd borult, a mérkőzés félbeszakadt. A franciák megmenekültek, de csak egy napig, mert a találkozót másnap újrajátszották.
A harmadik fordulóban - még mindig ’84 őszén - a jugoszláv Partizan látogatott az egyre nagyobb szurkolói érdeklődés miatt egyre kisebbnek bizonyuló sóstói stadionba, amivel gyakorlatilag el is döntötte a párharcot. A Videoton végül 5-0-ra nyert, ami után az idegenbeli kétgólos vereség bőven belefért. Ha a Partizan elleni első mérkőzés katartikus volt, mit lehet mondani a - már ’85 tavaszi - negyeddöntő visszavágójáról? A mérkőzésen aztán újra bebizonyosodott, hogy a nagyszerű edző, Kovács Ferenc bárkihez nyúlhat a keretből, aki lehetőséget kap, meghálálja. A büntetőpárharc első körében mindkét csapat egyszer hibázott. A folytatásban aztán Disztl Péter „lenyelte” - a valóságban tizenegyeseknél abszolút valószínűtlenszerűen, két kézzel megfogta - Arthur Albiston lövését, Vadász Imre pedig nem kegyelmezett az angoloknak.
Az elődöntőben újabb jugoszláviai csapat, a Zseljeznicsar következett. A székesfehérvári első meccs sem volt sima, ehhez képest kifejezetten biztató volt, hogy a Videoton 3-1-re nyert. A boszniai pokolban a Videoton sokáig jól tartotta magát, két perccel a vége előtt azonban kiesésre állt, mert a hazaiak ledolgozták hátrányukat, és idegenben lőtt góljuknak köszönhetően ők tűntek továbbjutónak. Az akkori szabályok szerint a finálét is oda-visszavágós rendszerben játszották, a döntő első összecsapására a sztárokkal (Sanchis, Camacho, Chendo, Butragueno, Michel, Santillana, Valdano, Stielike) teletűzdelt Real Madrid érkezett Székesfehérvárra.
VIDEOTON 1985 – A magyar futball utolsó nagy csodája | Dokumentumfilm
tags: #vidi #szurkolok #kivonulasa
