Vince Dezső Foci Életrajz: A Labdarúgó Pályafutás Kihívásai és Legendás Alakjai

A labdarúgás világa tele van kihívásokkal és emlékezetes pillanatokkal. Az edzők, játékosok és vezetők sorsa a pályán elért eredményektől függ, amelyeket a publikum, a szurkolók és az ellenfelek mind befolyásolhatnak. Egy edzői állás nem volt átlagos, sokszor „tüzes trónnak” nevezték azt az ülőalkalmatosságot, amin az edzők ültek. Amikor nem ment az általuk vezetett csapatnak, akkor forróvá vált az a kispad, amit csak az eredményekkel, a jó eredményekkel lehetett hűteni. A türelem sosem volt erőssége a ferencvárosi publikumnak, akiktől a vezetők reagálása is nagyban függött. Ilyen környezetben azokat külön is meg kell süvegelni, akik több évet kibírtak funkciójukban a kispadon.

A Ferencvárosi Torna Club vezetőedzőinek története

Az FTC Football Osztálya 1900. december 3-án alakult, 1901-től dokumentálták a csapat mérkőzéseit. Ám ekkor még nem hogy vezetőedző, edző sem létezett a csapat mellett. A labdarúgás tudományát az ősi FTC-ben autodidakta módon tanulták a játékosok és a velük foglalkozó vezetők. Az első időkben ez a vezető a csapat ún. I. számú kapitánya, később az intézője lett. Ők „vezették” a tréningeket, ők állították össze a mérkőzésekre a csapatot. Ez az abszolút tréner nélküli állapot egészen sokáig, 1912. augusztusáig tartott.

Ekkor az intéző szerepét betöltő Malaky Mihály beadta a derekát, ha önálló trénert még nem is, a játékosok kondíciójáért felelős erőnléti edzőt már szerződtetett az angol Barney Gannon személyében, aki lényegében az I. világháború kitöréséig trenírozta a csapatot. A világháborúban visszatért az „eredeti állapot”, újra az intéző volt a mindenes. Mindeközben a nagy vetélytárs MTK mindvégig angol trénerrel dolgozott, így egyre erősödtek a hangok, hogy az FTC-ben is valami hasonlóval kellene foglalkozni.

A „hangok” az 1920/21-es bajnokság kezdetén találtak meghallgatásra, amikor a zöld-fehérek is önálló trénert „kaptak” a csapat egykori játékoslegendája, Bródy Sándor személyében. Innentől kezdve ő felelt a csapat felkészítéséért és a mérkőzéseken a játékáért, természetesen ő állította össze a csapatot, ő határozta meg a taktikát. Az első vezetőedző működésének kezdő időpontja 1920. október 13-a volt.

A Ferencváros vezetőedzőinek kronológiája

Az alábbiakban bemutatjuk a Ferencvárosi Torna Club vezetőedzőinek időrendi listáját, akik különböző időszakokban irányították a csapatot, hozzájárulva a klub gazdag történelméhez:

1. 1920. október 13-tól 1921.
2. 1921. július 16-tól 1922.
3. 1922. szeptember 3-tól 1923.
4. 1923. november 14-től 1925.
5. 1925. április 14-től 1930. június 15-ig. Tóth Potya István: FTC trénere: 1926. július 15-ig.
6. 1930. június 16-tól 1937.
7. 1937. március 9-től 1937.
8. 1937. március 24-től 1937.
9. 1937. augusztus 3-tól 1938.
10. 1938. június 8-tól 1939.
11. 1939. október 16-tól 1942.
12. 1942. április 12-től 1942.
13. 1942. augusztus 1-től 1943.
14. 1943. május 31-től 1944.
15. 1944. július 18-tól 1944.
16. 1945. április 29-től 1945.
17. 1945. augusztus 7-től 1946.
18. 1946. július 22-től 1947.
19. 1947. április 28-tól 1947.
20. 1947. szeptember 1-től 1947.
21. 1948. január 15-től 1950. július 18-ig. Lyka Antal: FTC edzője 1950. február 16-ig, ÉDOSZ edzője 1950.
22. 1950. július 19-től 1951.
23. 1951. február 1-től 1951. december 31-ig.
24. 1952. január 21-től 1953. március 1-ig.
25. 1953. március 2-től 1957. január 8-ig. Sós Károly: Bp. Kinizsi edzője 1956. október 23-ig, FTC edzője 1956.
26. 1957. január 9-től 1957.
27. 1958. január 1-től 1961.
28. 1961. június 26-tól 1965.
29. 1965. szeptember 23-tól 1965.
30. 1965. november 29-től 1966.
31. 1966. november 28-tól 1969. december 7-ig. FTC edzője: Lakat Károly 1968. január 26-ig, Dr. Lakat Károly 1968.
32. 1969. december 8-tól 1970. szeptember 9-ig.
33. 1970. szeptember 10-től 1970.
34. 1970. szeptember 21-től 1973.
35. 1973. október 5-től 1973.
36. 1973. október 20-tól 1978.
37. 1978. június 19-től 1980.
38. 1980. június 15-től 1983.
39. 1983. december 5-től 1985.
40. 1985. március 25-től 1985. június 30-ig.
41. 1985. július 1-től 1987.
42. 1987. október 20-tól 1990.
43. 1990. július 1-től 1994.
44. 1994. július 1-től 1996.
45. 1996. szeptember 5-től 1996.
46. 1996. szeptember 11-től 1997.
47. 1997. június 9-től 1998.
48. 1998. december 29-től 1999.
49. 1999. június 19-től 1999.
50. 1999. augusztus 29-től 2000.
51. 2000. május 30-tól 2001.
52. 2001. december 11-től 2003.
53. 2003. december 23-tól 2004.
54. 2004. június 29-től 2005.
55. 2005. november 10-től 2007.
56. 2007. április 16-tól 2007.
57. 2007. július 4-től 2008.
58. 2008. április 16-tól 2009.
59. 2009. október 30-tól 2010.
60. 2010. június 2-től 2011.
61. 2011. augusztus 16-tól 2011.
62. 2011. augusztus 30-tól 2012.
63. 2012. augusztus 20-tól 2013.
64. 2013. december 2-től 2013.
65. 2013. december 18-tól 2018.
66. 2018. augusztus 22-től 2021.
67. 2021. június 5-től 2021.
68. 2021. december 13-tól 2021.
69. 2021. december 20-tól 2023.
70. 2023. július 20-tól 2023.
71. 2023. szeptember 4-től 2024.
72. 2024. május 16-tól 2024.
73. 2024. június 13-tól 2024.
74. 2025.

Legendás alakok a Ferencváros élén és a pályán

Az alábbiakban - az első szerepvállalásuk idejének sorrendjében - röviden bemutatjuk a fentebb felsorolt edzőket, a fontosabb életrajzi adataikon kívül arra is fókuszálunk, mi volt az FTC előtti „előéletük”, illetve azt is megmutatjuk, mi történt velük, miután felálltak az FTC kispadjáról. Minden edzőnél megadjuk az edzői korszakának (korszakainak) eredménytáblázatát, ráadásul nem csupán az összesített számokat, hanem a mérkőzéstípusonként elérteket, meccsszámokat, győzelmeket, döntetleneket, lőtt és kapott gólokat, valamint a teljesítmény-mutatókat. Ez utóbbinál a kétpontos szisztémát alkalmaztuk mindvégig (győzelemért két pont, döntetlenért egy), akkor is, ha már a hárompontos rendszer volt életben. Tettük ezt azért, hogy az egyes edzők teljesítményei a kezdetektől mindmáig összehasonlíthatóak legyenek.

Bródy Sándor - Játékoslegenda és úttörő edző

Bródy Sándor 1884. május 16-án született Székelyfalván, amely falu a nevével ellentétben nem Erdélyben, hanem Szlovákiában található. A tízes éveinek elejét már Budapesten, pontosabban a Ferencvárosban töltötte. Az 1890-es évek végén a Pannonia ifjúsági csapatában már rúgta a labdát, amikor 1900-ban egy régi barátja invitálta a kerület új klubjába, az FTC-be, ahová 1901-ben, 17 esztendősen be is lépett.

Első napja igazán eseménydúsra sikeredett, hiszen a harmadik számú csapatba állították, ahol egy vasárnap délelőtt játszott, majd délutánra bekerült egy hiányzó játékos helyére a második csapatba. Egy hét múlva már az első csapathoz hívták, ahol 1905-ben az elhunyt Berán József után őt választották csapatkapitánnyá. Az I. világháború kitöréséig 8 magyar bajnoki címet nyert, négyszer második volt, nyert 6 hazai kupát (ötször az Ezüstlabdát, egyszer a Magyar Kupát), egy alkalommal pedig a Challenge Cup megnyerésével nemzetközi kupát. 17 alkalommal volt magyar válogatott, részt vett az 1912-es stockholmi olimpián.

Ezt a játékos karriert törte derékba a világháború, amelynek azonnal részese lett, ment a hazáért harcolni. Fogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. Tárt karokkal várta klubja, ahol azonban új karriert kezdett, nem a pályáról kapitányként, hanem az oldalvonal mellől edzőként irányította a szívének kedves csapatát. Ez volt az edzői debütálása, 1920. október 13-tól 1921-ig az FTC amatőr trénere volt, ahol egy bajnoki 3. helyezést és egy Húsvéti-serleg 2. helyezést ért el.

A szezon végén önként távozott egy svéd lehetőség miatt, a göteborgi Kamraterna (IFK Göteborg) kínált neki szerződést, amit elfogadott. Hazatérése után újra elfogadta az FTC felkérését, hogy újra a csapat edzője legyen, 1923. november 14-től 1925-ig. Összességében jobb eredményeket produkált, mint az első szerepvállalásakor, a bajnoki helyezések is jobbak lettek, ám a hőn áhított bajnoki cím, az MTK trónfosztása nem jött össze.

A kispadról távozott, de a klubtól nem, továbbra is ott maradt annak vezető testületeiben. Ott volt akkor is, amikor 1937-ben bekövetkezett harmadik edzői korszaka, immár a profi Ferencvárosnál. Ezt korszaknak nevezni kicsit túlzás, hiszen csupán „beugrott” a kispadra, míg Blum Zoltán „meg nem gyógyul”. Mindenki tudta akkor is, hiába „gyógyul meg” a kispad már nem lesz az övé. Jött a régi harcostárs, Bródy Sándor, aki sikeresen összerántotta a csapatot, a soron következő két bajnokit úgy nyerték meg, hogy 18 gólt rúgtak és mindössze egyet kaptak. Ekkor azonban Bródy Sándor tényleg megbetegedett, edzés közben szívrohamot kapott, ő valódi betegszabadságra ment, lehetett újra keresni a helyettes helyettesét.

Amikor Bródy Sándor egészségi állapota jobbra fordult, már nem tért vissza a kispadra, „jó volt neki” a csapat körül a vezető beosztásokban is dolgozni. Ki tudja, meddig tarthatott volna ez az állapot, ha nem szól közbe újra egy világháború, amelyből azonban Bródy Sándor nem tudott élve kikerülni. Származása miatt munkaszolgálatba rendelték, 1944-ben ismeretlen időben és helyen az életét vesztette.

Pataky Mihály - Az univerzális labdarúgó és művészi futball megtestesítője

Pataky Mihály 1893. december 7-én született, és 1977. november 28-án hunyt el. Az FTC történelmének univerzális alakja volt, a labdarúgásban szinte nem volt olyan funkció, amelyet ő ne „próbált volna ki”. Volt korának híres, válogatott középcsatára, azaz legendás játékosa. Mivel már játékosként a pályán is hathatósan irányította a csatársort, csakúgy mint csapattársa, Blum Zoltán a fedezetsort, a vezetőknek adta magát az ötlet, hogy Bródy Sándor távozása után ők ketten vegyék át a csapat tréneri feladatait. Mindketten vállalták ezt, ám a játéktól sem akartak - akkor még - elszakadni, így játékosedzők lettek. Azt gondolták, ez csupán egy átmeneti feladat lesz, ám ez az átmenet több, mint egy évig tartott.

Nevét, Pataki Mihályról Pataky Mihályra 1942. május 6-án egy belügyminiszteri rendelet változtatta át. Már gyermekként a hatalmába kerítette a futball, amit a Ferencvárosi Torna Clubban kezdett el művelni. Mindig csatárt, centercsatárt játszott, már az ifjúsági csapatban ontotta a gólokat, nem csoda, hogy már 17 esztendősen bemutatkozhatott a nagycsapatban. A tehetséges ifjú rögtön alapemberré vált, általa az addig is gólerős csatársor még imponálóbb lett. Még tizenévesen bekerült a válogatottba, ahol ugyancsak kihagyhatatlan alapember lett.

Pályafutását megakasztotta és kettészelte az I. világháború, amelyben az elsők között vonult be és harcolt a hazáért. Kitüntették, hadifogságba esett, csupán a háború végén térhetett haza. Tudása azonban nem kopott meg, további egy évtizeden át játszott az élvonalban. Sok sikeres ferencvárosi és válogatott mérkőzés ünnepelt hőse volt. Azt írták róla a lapok, hogy finom, abszolút durvaságmentes játéka mellett ő volt a technika, az irányítás, a művészi futball megtestesítője. Ha az egyetemen a futball művészetét tantárgyul iktatták volna be, ő lett volna a leghivatottabb tanára.

A világháború előtti három bajnoki címét a 20-as években még kettővel toldotta meg, játszott az FTC utolsó amatőr bajnokcsapatában, majd az első profi gárdában is, de amatőrként, mert jól menő nyomdaipari vállalkozását nem akarta feladni. Az öt bajnoki cím mellett három Magyar Kupa győzelemnek is részese volt. 1927-ben elbúcsúzott az aktív játéktól, de a Fraditól és a focitól nem tudott elszakadni. Nagy elméleti tudásával továbbra is segítette a Ferencváros edzőit, a háttérből a csapat sikereinek egyik fő irányítója volt egészen 1944-ig. 1930-ban, három mérkőzésen át a szövetségi kapitány tisztségét is betöltötte. Idősebb korában, túl a nyolcadik X-en is mindvégig figyelemmel kísérte a kedvenc sportágának eseményeit, különös tekintettel szeretett klubjára, amelyet, ha csak tehetett, meg is látogatott.

Blum Zoltán - A csupaszív küzdő és példamutató játékos

Blum Zoltán 1892. január 3-án született és 1959. december 25-én hunyt el. Pápáról indulva lett az FTC többszörös legendája. Kereskedő szülei hamar a fővárosba költöztek, így a XX. század elejének új őrülete, a futball nagyon hamar meghódította őt is. A 14. születésnapja után nem sokkal lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Végigjárta a fejlődéshez nélkülözhetetlen lépcsőket, az FTC ifjúsági csapatában kezdett el játszani, onnan került a felnőtt III., II. majd végül 1911-ben az első csapathoz.

Ahhoz az első csapathoz, amely akkorra már hatszoros bajnokcsapat, Magyarország legjobb csapata volt. Blum Zoltán azonban helyet követelt magának, beépült a fedezetsorba, annak meghatározó játékosa lett, így már tevékeny részese volt a klub további két bajnoki címének. Már 1912-ben a válogatottba is bekerült, onnan is kihagyhatatlan lett, mint Magyarország egyik legjobb baloldali fedezetjátékosa. Olyan csupaszív labdarúgó volt, akinek legfőbb jellemzői a nagyszerű helyezkedés, a kitűnő fejjáték és a szinte páratlan küzdőszellem voltak. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, ahol a társainak többsége már feladta a küzdelmet.

Az 1912/13-as bajnokság megnyerése után nem 7, hanem 13 szűk esztendő következett a csapat életében, ami az MTK nagy korszaka volt. Sokan elhagyták ekkor a csapatot, de Blum Zoltánnak ez meg sem fordult a fejében. Ő maradt, ő küzdött, ő példát mutatott. Ő is volt a háborúban, ahol többszörösen kitüntette magát, utána azonban ő nem hagyta abba a játékot, a csapat kapitányaként folytatta. 1921-től bő egy éven át Pataky Mihállyal párban az FTC amatőr játékosedzője volt. Később, 1930 június 16-tól 1937-ig a Ferencváros edzőjeként két magyar bajnoki címet és két Magyar Kupa győzelmet is szerzett.

A Ferencváros emlékezetes nemzetközi kupamérkőzései

Noha a megállapítás szubjektív, a Ferencváros labdarúgó Európa-liga-szereplése kapcsán az együttes tíz legizgalmasabb nemzetközi kupamérkőzését elevenítjük fel, leszámítva a Közép-európai Kupa-találkozókat.

1. FERENCVÁROS-MANCHESTER UNITED 2:1 (1:0)

VVK-elődöntő, 3. mérkőzés, 1965. június 16., Népstadion, 70 000 néző, vezette: Schulenburg (NSZK-beli). Gól: Karába (44.), Fenyvesi dr. (54.), Conelly (86.). Manchesterben 3:2-re kikapott a Fradi, a visszavágót 1:0-ra megnyerte a Népstadionban, s mivel a jelenlegi kupaszisztémához hasonlóan az idegenben szerzett góloknak nem volt jelentőségük, harmadik mérkőzésre került sor. Az első játékrész vége előtt az angol térfélen Varga Zoltán elengedte a labdát a jobbszélső Karába Jánosnak, aki nagy lendülettel kapura húzott, majd 25 méterről hatalmas jobblábas lövést eresztett meg a bal felső sarokba. Ritkán látható nagy gól volt! A mérkőzés kuriózuma, hogy négy olyan labdarúgó is a pályán volt, aki karrierje során kiérdemelte az Aranylabdát: Denis Law (1964), Bobby Charlton (1966), Albert Flórián (1967), George Best (1968).

2. FERENCVÁROS-JUVENTUS 1:0 (0:0)

VVK-döntő, 1965. június 23., Stadio Comunale, 25 000 néző, vezette Dienst (svájci). Gól: Fenyvesi (74.). A kupa sorsáról egy mérkőzés döntött, mert az FTC amerikai túrája miatt terminusnehézségekkel küzdött, így vállalta, hogy Torinóban lép pályára. Az egyetlen gólt a balszélső Fenyvesi Máté (ülő sor, jobb szél) szerezte fejjel előrevetődve. A védők Albertre figyeltek, fel is lökték, később a center így emlékezett az esetre: „Ott káromkodtam a füvet csapkodva, de a bíró csak mutatott a kapuba, nézzem, hol a labda. Aztán persze többször is láttam Máté fejesét, s bár nem én szereztem, mégis úgy őrzöm az emlékezetemben, mint életem egyik legszebb gólját.” A Juve csatára, a francia Nestor Combin szerint szerencsések a magyarok, hogy olyan játékosuk volt, mint Fenyvesi.

3. LIVERPOOL-FERENCVÁROS 0:1 (0:1)

VVK, nyolc közé jutásért, visszavágó, 1968. január 9., Liverpool, Anfield Road, 47 000 néző, vezette: Schulenburg (NSZK-beli). Gól: Branikovits (20.). Az első mérkőzésen a Népstadionban Katona Sándor góljával 1:0-ra nyert az FTC, a visszavágót bokáig érő hóban játszották. A Népsport így írta le az összecsapást eldöntő gólt: „Juhász a ferencvárosi térfél közepéről indította Vargát, ő Branikovitshoz továbbított. A középcsatár, bár ketten is zavarták, 7 méterről élesen, nagy erővel a jobb sarokba küldte a labdát. 1:0 a Ferencváros javára.” A Daily Express így írt: „Magyar rapszódia.” Bill Shankly csak annyit mondott: „Jó játék volt, a Ferencváros megérdemelte a győzelmet.” A The Guardian megítélése szerint „a Ferencváros csatárai klasszissal voltak jobbak ellenfelüknél”.

4. ATHLETIC BILBAO-FERENCVÁROS 1:2 (0:0)

VVK-negyeddöntő, visszavágó, 1968. március 27., Bilbao, 40 000 néző, vezette: Taylor (angol). Gól: Betzuen (67.), Branikovits (69.), Fenyvesi (85.). A Fradi a hazai 2:1-es siker után sem készülhetett nyugodtan, mert Varga Zoltán sérülése nem jött rendbe, helyén Branikovits László játszott. A bilbaóiak nagy elánnal kezdtek, a szerencse inkább a mieinket segítette, de a csereként beálló José Ramón Betzuen mégis megszerezte a vezetést. Branikovits pazarul emelt át Iribaron, egyenlített, majd lövését Fenyvesi a kapuba sodorta, ezzel a Fradi 2:1-re nyert. A bilbaói Inaki Sáez azt mondta: „Ha Albert megkapta a labdát a mi térfelünkön, védőink azt sem tudták, mit csináljanak.” A VVK-döntőben végül a Leeds United múlta felül a Fradit (1:0, 0:0).

5. ZELJEZNICAR-FERENCVÁROS 1-2 (1-1)

UEFA-kupa, negyeddöntő, visszavágó, 1972. március 22., Szarajevó, 13 000 néző, vezette: Gonella (olasz). Gól: Spreco (28.), Kű (29.), Branikovits (60.). Népstadionbeli 2-1-es vereséggel indult neki a visszavágónak az FTC, ráadásul a bosnyák csatár, Edin Spreco vezetést szerzett a „Zseljónak”. Szerencsére Kű Lajos rögtön válaszolni tudott, mi több, a zöld-fehérek átvették a játék irányítását, a 60. percben Branikovits László bomba fejesével az összesítésben ledolgozta hátrányát. „Brani” a hosszabbításban is betalált, de Sergio Gonella les miatt nem adta meg... A 11-es párbajban Bozsidar Jankovicsot kivéve mindenki betalált, az FTC-ből Novák Dezső, Páncsics Miklós, Branikovits, Megyesi István és Kű, ez volt az első eset, hogy utóbbi odaállt 11-est rúgni, továbbá a Fradi első olyan találkozója, amelyen 11-esekkel jutott tovább.

6. CRVENA ZVEZDA-FERENCVÁROS 2-2 (0-1)

KEK-elődöntő, visszavágó, 1975. április 23., Belgrád, Marakana Stadion, 110 000 néző, vezette: Eschweiler (NSZK-beli). Gól: Pusztai (7.), Kéri (50.), Filipovics (77.), Megyesi (83. - 11-esből). Kiállítva: Bálint (70.). Dalnoki Jenő csapata 2-1-es előnnyel érkezett a belgrádi revansra, ahol 110 ezer néző várta a Marakana poklában. Sima ügynek látszott a meccs, Pusztai László az elején növelte az összesítésbeli előnyt, amit a Zvezda védője, Kéri Mihály csak a második félidőben egyenlített ki. Sőt, Zoran Filipovics fejesével a belgrádiak összesítésben is ledolgozták a hátrányukat, 10 perccel a találkozó vége előtt úgy tűnt, hosszabbítás lesz. A jugoszláv nyomásból Máté János egy kontrából szabadult ki, de a 16-oson belül szabálytalankodtak vele szemben. Ilyenkor Bálint László holtbiztos ítélet-végrehajtó szokott lenni - csak éppen már nem volt a pályán, mert Walter Eschweiler a 70. Dalnoki Jenő vezetőedző is elégedetten nyilatkozott. „Ritka bravúrt értünk el azzal, hogy nyolc kupamérkőzésünkön egyszer sem szenvedtünk vereséget.” Sajnos aztán a kupadöntőben a Dinamo Kijev 3-0-ra legyőzte a Ferencvárost...

7. FERENCVÁROS-RFC ANTWERP 3-1 (0-0, 0-0, 2-1)

UEFA-kupa, 1. forduló, visszavágó, 1990. október 3., Zalaegerszeg, 18 000 néző, vezette: Magni (olasz). Gól: Keresztúri (92.), Topor (102.), Van Rooy (104.), Fischer (112.). Az UEFA stadionbetiltása miatt a zöld-fehérek Zalaegerszegen fogadták ellenfelüket, a visszavágón fergeteges biztatás támogatta a Fradit, amelynek a 0-0-s odavágó után minden esélye megvolt a továbbjutásra - más kérdés, hogy a rendes játékidőben nem szerzett gólt Nyilasi Tibor együttese. A mérkőzés hőse az éppen Zalaegerszegről induló Topor Antal lett, aki góljával tette még értékesebbé kiváló teljesítményét. Saját bevallása szerint élete legjobb játékát produkálta a belgák ellen. Pintér Attila így kommentálta a továbbjutást: „Ma különösen csodálatos érzés volt Fradi-játékosnak lenni.”

8. GRASSHOPPERS-FERENCVÁROS 0-3 (0-0)

Bajnokok Ligája, csoportkör, 1. mérkőzés, 1995. szeptember 13., Zürich, 16 000 néző, vezette: Pedersen (norvég). Gól: Lisztes (61.), Vincze O. (81., 90.). Kiállítva: Gren (34.). Az FTC először került a BL csoportkörébe a svájci Grasshoppers, a spanyol Real Madrid és a holland Ajax társaságában. A Hardturm-stadionban talán maguk a fradisták sem bíztak a sikerben, eltiltás és sérülés miatt kilenc (!) játékos szereplése volt bizonytalan. Szűcs Mihály már a III. Ker. TVE labdarúgójaként ment ki a Fradi-Vasasra, az FTC technikai vezetője, Havasi Mihály szólt neki, készüljön, mert még korábban nevezték a BL-keretbe... Az első félidőt követően feltámadt a Ferencváros, Lisztes Krisztián megszerezte a vezetést, aztán Vincze Ottó alakításánál a liberó kétszer is bevette ugyanazt a visszahúzós cselt, amikor ellőtte a labdát, már biztos volt a gól. S hiába kaptak a hazaiak 11-est - amelyet Hajdu Attila kivédett -, ezt követően Vincze bevarrt még egyet a bal felső sarokba. A tévériporter Knézy Jenő így üdvözölte a gólt: „Hohó, emberek, hohó!” A meccs utáni sajtótájékoztatóra érkező edzőt, Novák Dezsőt a magyar újságírók dübörgő vastapsa fogadta.

9. FERENCVÁROS-NEWCASTLE UNITED 3-2 (2-2)

UEFA-kupa, 2. forduló, 1. mérkőzés, 1996. október 15., Üllői út, 16 000 néző, vezette: Sundell (svéd). Gól: Horváth F. (7.), Lisztes (17., 57.), Les Ferdinand (25.), Shearer (35.). A Fradi kapujához szegezte ellenfelét, az egész mérkőzésen kiváló teljesítményt nyújtó Horváth Ferenc és Lisztes Krisztián rendre megforgatta a védőket, utóbbi két góljával a mérkőzés hőse lett. Más kérdés, hogy Alan Shearer vezérletével a Newcastle idegenben is képes volt gólokat szerezni. Kevin Keegan, az angolok edzője arra a felvetésre, hogy a szurkolókra értve valóban a pokol stadionjában játszott-e csapata, mint ahogyan azt a meccs előtt a The Sun feltételezte, így reagált: „A magyarok végig sportszerűen szurkoltak, remek hangulatot varázsoltak a stadionba. Azt hiszem, a közönség volt a Ferencváros tizenkettedik játékosa.” A találkozóról szóló tudósítást ezzel zárta a Nemzeti Sport: „Le a kalappal a Ferencváros előtt!” A visszavágón viszont 4-0-ra győzött a Newcastle...

10. CSZKA MOSZKVA-FERENCVÁROS 0-1 (0-0)

Európa-liga, csoportmérkőzés, 2019. október 24., Moszkva, 20 000 néző, vezette: Orel (cseh). Gól: Varga R. (86.). A Ferencváros óriási bravúrt elérve szerzett három pontot a CSZKA otthonában, a spanyol Espanyol elleni idegenben elért 1-1-es döntetlent követően. Az együttes legutóbb 15 évvel korábban, a skót Hearts ellen nyert mérkőzést a csoportkörben. Dibusz Dénes - ahogyan mondani szokták - kivédte a moszkvaiak szemét. A kapus úgy vélte: „Nagyon bízom benne, hogy a siker akkora lökést ad mindenkinek, hogy az ősz hátralévő mérkőzéseit ebből a meccsből merítve sikeresen zárjuk.” Az FTC gólját a csereként beálló Varga Roland lőtte. A csapat végül hét pontot gyűjtve csoportja harmadik helyén végzett.

tags: #vince #dezso #foci

Népszerű bejegyzések:

• Mentális felkészítés az élsportban
• A legendás magyar kapus és edző portugáliai útja
• a line of scrimmage szerepe
• Tenisz története
• Fradi és Honvéd mérkőzések elemzése