A vízilabda és a futball: Magyarország és Anglia sporttörténeti metszéspontjai

A sporttörténelem tele van izgalmas fejezetekkel, különösen, ha két olyan nemzetről van szó, mint Magyarország és Anglia, amelyek mind a vízilabda, mind a labdarúgás terén jelentős örökséggel rendelkeznek. Vizsgáljuk meg e két sportág alakulását, a legfontosabb mérföldköveket és azokat az emlékezetes pillanatokat, amelyek összekötik a magyar és az angol sportot.

A Vízilabda kialakulása és története

A vízilabda vagy régebbi elnevezéssel vízipóló olyan labdajáték, melyet két, 7-7 fős csapat (hat mezőnyjátékos + egy kapus) vív egymás ellen egy medencében. A vízilabdás játék célja, hogy a négy negyedből álló játékidő alatt a játékosok, szabályos körülmények között, minél többször az ellenfél kapujába juttassák a labdát. Az a csapat győz, amelyik több gólt ér el, vagy kevesebbet kap.

A játékidő 4 × 8 perc (a középső szünet 5 perces, a többi 2-2), az óra minden játékmegszakításnál megáll (azaz ún. tiszta játékidőt mérnek), a támadóidő 30 másodperc: ha egy csapat ennyi idő elteltével nem lő kapura, elveszti a labdát. Kapura lövésnél, szögletnél, kiállításnál a támadóidő mérése elölről kezdődik. Szöglet csak akkor jár, ha a labda a kapusról kerül a játéktéren kívülre. Cserélni általában gól után szoktak, de bármikor lehet. Az edző kétszer kérhet időt a mérkőzés folyamán, ha hosszabbításra kerül sor, akkor a kétszer három perc alatt egy újabb lehetősége van az edzőnek egy egyperces időkérésre. A jelenlegi szabályok szerint a kétszer háromperces hosszabbítást követően, feltéve, ha az sem hoz döntést, ötméteres-párbajban dől el, ki nyeri meg a mérkőzést.

Anglia, a vízilabda bölcsője

Mint megannyi labdás sportágé, Angliában merült fel először a vízilabdázás gondolata. Az első, kezdetleges formáit tekintve többféle, egymástól eltérő változatot ismerünk. Az egyik játékmódot vízi futballnak nevezték. Itt még nem voltak kapuk, a gól eléréséhez a labdát az uszoda két végének teljes szélességében két kézzel juttatta célba a játékos. Ez jelentette a touchdownt, azaz a gólt. A kifejezést egyébként a rugbyből kölcsönözték. A vízilabdának e formáját nyílt, szabadtéri vizeken is játszották. Néhol tutajokból, csónakokból alakították ki a kapukat. Az első olyan vízilabda-mérkőzést, amely már némiképp hasonlított a mai játékra, 1876-ban játszották Bornemouthban.

A modern vízilabda alapjait William Wilson skót újságíró és úszóedző fektette le 1877-ben, mikor az aberdeeni Bon Accord Festivalra úszótanoncainak kitalált és rögzített néhány alapszabályt egy általa vízifocinak nevezett csapatjátékhoz. Az első szabályokat a skót William Wilson jegyezte le. Előírták a kapuk fontosságát, azok méreteit, a játékosok számát pedig rugalmasan, 9 fő körül szabták meg. A kapu, a labda, a játéktér és a játékosok száma a kezdeti időben még gyakorta módosult, végül az angol úszószövetség 1885-ben hivatalosan is sportágnak ismerte el a vízilabdát, és 11 pontban egységesítette Wilson szabályait. Ettől kezdve a szabályok használata kötelezővé vált. Az angolok a világon először, 1888-ban rendeztek bajnokságot.

Nemzetközi elterjedés és szervezetek

A századfordulót megelőző évtizedben, egész Európában hódító útjára indult a vízilabdázás. Anglia után Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Belgiumban és Olaszországban is egyre kedveltebb játék lett. A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) angol kezdeményezésre 1908. július 19-én alakult meg Londonban. Felépítésében mind a négy szakágat - úszás, vízilabdázás, műugrás és műúszás - külön technikai bizottság képviselte. A vízilabda szakágat a későbbiek folyamán a Nemzetközi Vízilabda Technikai Bizottság (Technical Water Polo Committee - TWPC) irányította. Hasonló feladata van az Európai Úszóliga (Ligue Europénne de Natation - LEN) keretében az Európai Vízilabda-bizottságnak.

A játék népszerűségét igazolta, hogy a futballal párban első csapatsportként kapott helyet az 1900-as olimpia műsorán. Négy évvel később amerikai egyetemek csapatai verték kékre-zöldre egymást, ezért az 1904-es játékokat hivatalosan nem ismerték el olimpiaként a vízilabdázásban, viszont 1908 óta a sportág állandó a játékok programjában. A női vízilabda az olimpiai játékok programjában először 2000-ben mutatkozott be Sydney-ben, ahol rögtön az ausztrálok örülhettek győzelmüknek.

A magyar vízilabda története: diadalok és hagyományok

Magyarországon az osztrákok közvetítésével honosodott meg a vízilabda. Hazánkban Dr. Füzesséry Árpád lelkes munkájának köszönhetően, az első mérkőzést Siófokon, 1899. július 30-án játszották. Az első magyarországi nyilvános vízipóló mérkőzés Siófokon, 1899. július 30-án volt. A feljegyzések szerint a Sió-csatornában rendezett találkozón a MUE két együttese csapott össze, amely 1:1-es döntetlent hozott. A B csapatban játszott Gillemot Ferenc, a klub kiváló sportolója, a mérkőzést Lindner Ernő, a MAFC kitűnő úszója vezette. Az első hazai bajnokságot pedig 1904-ben írták ki.

Az úszás és a vízilabdázás évekig a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) hatáskörébe tartozott. A Magyar Úszó Szövetség 1907-ben történő megalakulásától felügyelte a sportágat. 1919-ben megalakult a Magyar Vízilabda Szakbizottság, amely csak évtizedekkel később, 1989. december 9-én lett önálló szövetség. A magyar válogatott első olimpiai szereplése 1912-ben, Stockholmban volt, de az osztrákoktól és a belgáktól elszenvedett vereségek miatt gyorsan kiesett a küzdelmekből. A játékosok és vezetők igyekeztek ellesni az ellenfelek játékát és a hazatérés után nagy lendülettel kezdték a gyakorlást.

Számottevő fejlődést Komjádi Béla korszakalkotó munkája hozott a ’20-as években. Komjádi valósággal forradalmasította a vízilabdázást. A víz feletti pontos labdajáratás, a változatos, sokmozgásos játékmód hamar a világ legjobb csapatává emelte a magyar válogatottat. 1926-ban Európa legjobbjai, majd az 1928-as olimpiai játékok ezüstérmesei lettünk. Azonban 1932-ben és 1936-ban már nem találtunk legyőzőre.

A háború utáni aranykorszak és a Kemény-éra

A II. világháború évekre visszavetette a vízilabda színvonalát, a korábbi kiváló csapatok szétestek, új gárdára volt szükség. A fiatalítás és a sok munka a helsinki olimpiára érett be. 1952-1976-ig a magyar vízilabdázás négy bajnokságot nyert. Játékosaink közül kiemelkedett Gyarmati Dezső, Kárpáti György, akik háromszoros olimpiai bajnokok. A montreali győztesek közül Csapó Gábor és Faragó Tamás nevét jegyezte meg leginkább a világ vízilabdázása.

Ezt követően lassan visszacsúsztunk a ranglistán, és a sportág kedvelőinek 24 évet kellett várniuk az újabb sikerre. Kemény Dénes tanítványai Sydney-ben, Athénben és négy évvel később Pekingben is aranyérmesként hagyták el a medencét, tudtul adva a világnak, hogy ebben a sportágban még mindig mi diktálunk. A magyar vízilabda sportág a kilenc olimpiai aranyérem mellett számos világbajnoki, Európa-bajnoki és világkupa-győzelemmel büszkélkedhet. A gyűjteményt, a hagyományokhoz híven a nők is gyarapították.

Érdekesség, hogy vízilabda EB-t, 1926-ban, világbajnokságot 1973-ban, világkupát 1979-ben rendeztek először, s mindháromszor a magyar csapat szerezte meg az aranyérmet. Férfiaknál és nőknél egyaránt a legnagyobb játékerőt Magyarország mellett a következő országok képviselik: Szerbia, Horvátország, Olaszország, Spanyolország, Oroszország.

Vízilabdában a külföldiek közül csak az angol Charles Sydney Smith, továbbá 8 magyar vízipólós az, aki három olimpiai elsőséget is begyűjtött, egy magyar edző, Görgényi István irányításával.

A magyar háromszoros olimpiai bajnokok névsora:

• Benedek Tibor
• Biros Péter
• Gyarmati Dezső
• Kárpáti György
• Kásás Tamás
• Kiss Gergely
• Molnár Tamás
• Szécsi Zoltán

A női vízilabda fejlődése

A női vízilabdázás története az ’50-es években kezdődött, de az igazi áttörést a ’80-as évek hozta meg. 1985-ben Európa-bajnokságot, 1986-ban világbajnokságot rendeztek a hölgyek számára is. Magyarországon a kezdeti próbálkozások után főként Ördög Évának köszönhetően kezdett kibontakozni a szakág. 1984-ben írtak ki először bajnokságot, melyre 6 csapat nevezett. Az elmúlt harminc év alatt sokat fejlődött a női vízilabdázás. Az élcsapatok által nyújtott játék, a legjobb játékosok taktikai és technikai felkészültsége a férfiakéhoz közelít. Népszerűsége töretlenül növekszik, nemcsak Európában, hanem az amerikai kontinensen is. A férfi bajnokságokhoz hasonlóan itt is az olasz bajnokság a legerősebb, de eredményesek a görög és orosz, valamint a magyar klubcsapatok is.

Noha a női magyar póló dr. Tóth Gyula irányításával ekkor már Európa és a világ legjobbja is volt, nem sikerült kvalifikálnia magát a 2000-es olimpiára. Ezt követően Faragó Tamás vette át a női válogatott irányítását, és 2001-ben átszervezett csapatával megnyerte a budapesti Európa-bajnokságot, majd alig egy hónappal később másodikként zárt a fukuokai világbajnokságon.

Magyarország és Anglia a futballpályán: az 1962-es chilei világbajnokság

A két nemzet közötti sporttörténeti rivalizálás nem csupán a vízben, hanem a zöld gyepen is legendás pillanatokat hozott. Szombaton 25. alkalommal találkozik a magyar és az angol labdarúgó-válogatott. Az eddigi 24 találkozóból 16-ot nyert a szigetországi csapat, 3 lett döntetlen, és 5 diadalt könyvelhettek el a mi focistáink. A 24-ből 7 volt tétmérkőzés. Mindkét Eb-selejtezőt Anglia nyerte, a négy vb-selejtezőből hármat, a tavaly októberi pedig 1-1-re végződött. Viszont a két nemzeti csapat eddigi legnagyobb téttel bíró találkozóján a magyar válogatott győzött. 1962. május 31-én, vagyis napra pontosan 60 évvel ezelőtt. A chilei világbajnokság csoportkörében, az első fordulóban találkozott Magyarország és Anglia a chilei Rancaguában.

Előzmények és várakozások

A vb-t megelőzően a magyar válogatott talán története első komolyabb mélypontját élte át. Az 1956-os forradalom után szétszéledő Aranycsapat tagjai közül már csak Grosics Gyula, valamint az 1954-es vb-re nem nevezett Sándor Károly játszott meghatározó szerepet. A társaság csúnyán leszerepelt az 1958-as világbajnokságon, míg az első Európa-bajnokság végjátékára 1960-ban el sem jutott. Ráadásul az 1962-es vb előtt fél évvel egy hosszabb túrán vett részt a válogatott Dél-Amerikában, és ott rögtön egy Chiletől elszenvedett megalázó 5:1-es vereséggel kezdett. Majd a további két meccse közül sem nyerte meg egyiket sem, igaz Uruguay, majd ismét Chile volt az ellenfél. A vb előtt annyira szkeptikus volt mindenki, hogy az utolsó felkészülési találkozóra Törökország ellen mindössze 40.000-en jöttek össze a Népstadionban. Ráadásul egy borzalmas találkozón csak 2:1-re sikerült nyerni az akkor még semmilyen szinten nem jegyzett török válogatott ellen.

Aztán útban a vb-re a társaság néhány napra megállt Olaszországban, ahol előbb 3:1-re kikapott a házigazdák B csapatától, majd 2:0-ra legyőzte a Juventust, de azon a mérkőzésen majdnem elveszítette egyik ászát, Tichy Lajost. Szerencsére nem sérülés, hanem súlyos fegyelmezetlenség miatt kellet majdnem Chile helyett Magyarország felé vennie az irányt a támadónak, de végül sikerült orvosolni a problémát. Ugyanis mérkőzés közben csúnyán „bemutatott" Baróti Lajosnak, amikor az az egyik megmozdulása után rendre utasította. A szövetségi kapitány azonnal haza akarta küldeni, de Sándor Károly és Sipos Ferenc előbb a focistának könyörgött, hogy kérjen bocsánatot, majd a szakvezetőnek, hogy bocsásson meg. Ha nem is lett szent a béke, de végül Tichy utazhatott, de túlzás azt állítani, hogy a legjobb előjelekkel indult a csapat fél éven belül másodszor is Chilébe.

Nehéz csoportba is került, ugyanis Anglia, Argentína és Bulgária közül kellett kettőt megelőznie a nyolc közé kerüléshez. Igaz, Argentínának akkor még nem volt a világ közvetlen élvonalába tartozó válogatottja, míg Anglia azon nimbusza, hogy a futball feltalálójaként bárkit képes legyőzni addigra szinte elveszett. A magyar és az angol válogatott ezt megelőzően 1960 májusában találkozott, és ezen Albert Flórián két góljával a mieink nyertek 2:0-ra. Az akkor pályára lépett 22 focista közül 13 játszott a chilei vb első találkozóján is: Springett, Armfield, Wilson, Flowers, Douglas, Haynes, Bobby Charlton, illetve Grosics, Mátrai, Sípos, Sándor, Albert és Rákosi. Ez adhatott némi reményt a mieinknek. Meg az, hogy a decemberben (a dél-amerikai nyárban) szerzett tapasztalatokat hasznosítva ezúttal úgy érkezett az ottani, májusi télbe, hogy volt ideje akklimatizálódni.

Baróti Lajos volt a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya az 1962-es vb-n. Az angolok elleni nyitómeccsünk előtt már bizakodó volt Baróti, amikor ezeket mondta:

„Az itteni edzések hatására formába lendült a csapat. Sokkal gyorsabb és elevenebb a fiúk mozgása, mint amilyen az olaszországi előkészületi mérkőzéseken volt. Azt hiszem, sikerült megvalósítani azokat az elképzeléseinket, hogy a játékosok Chilében akklimatizálódjanak, s feloldódjon bennük az az idegfáradtság és fásultság, amelyet elutazás előtt tapasztaltunk."

Az Aranycsapat korszakából megmaradt, akkor 33 éves Sándor Károly ezt üzente az itthoniaknak:

„Azt remélem, hogy kellemes csalódást okozunk majd a magyar szurkolóknak. Ma már ez a csapat többre képes, mint néhány héttel ezelőtt. A megingott önbizalmunk ismét helyreállt, s csapatjátékunk színvonala is emelkedett. Nagy erőbedobással fogunk küzdeni!"

Mészöly Kálmán, a magyar labdarúgó-válogatott tagja élménybeszámolót tart szüleinek otthonában, a csapat dél-amerikai útjáról hazaérkezve. A nála 13 évvel fiatalabb védő, Mészöly Kálmán akkor még csak nagy ígéret volt, és alig rendelkezett nemzetközi rutinnal:

„Már túl vagyok az első válogatottságon, de kicsit mégis szurkolok, hiszen ilyen nagyfontosságú mérkőzésen, mint amilyen az angolok elleni találkozó lesz, még soha nem vettem részt. Nem félek, de tartok az angoloktól. Kemények, gyorsak, nagyon nehéz ellenfelek. Nem tagadom, szívesen vettem volna, ha az első mérkőzést nem ellenük játsszuk."

A sorsolás akkor sem volt kívánságműsor, de a védelemben mellette szereplő rutinosabb Mátrai Sándor optimistábban nyilatkozott a Népsportnak:

„Amikor decemberben itt jártunk, nagyon nehezen lendültünk játékba, mert sokat bajlódtunk az akklimatizálódással. Ez aztán károsan befolyásolta teljesítményünket. Most az átállás jobban sikerült. Szervezetünk idejében megszokta az itteni éghajlatot, amiben persze része van annak is, hogy a mostani időjárás sokkal inkább hasonlít a magyarországi éghajlati viszonyokhoz."

Az 1962-es mérkőzés: Magyarország-Anglia 2:1

A magyar-angol napja sajnos nem a magyarországi májusra emlékeztetett inkább, hanem a londonira. Reggeltől délig szakadt az eső a találkozónak helyet adó Rancaguában. Csak délben állt el az égi áldás, de az előrelátó szervezők a két tizenhatost vízhatlan ponyvával takarták le, ezzel óvták a pálya két legfontosabb területét. Az angol válogatott később érkezett a stadionba, mint a magyar, a tagjai természetesen örömmel szemlélték a talajt. Szövetségi kapitányuk, Walter Winterbottom derűsen meg is jegyezte:

„Nekünk csak kedvezne, ha újra eleredne az eső! Az esélyek most teljesen egyformák, sőt, ha kicsit mély lesz a talaj, előnyösebb helyzetbe kerülünk."

A mérkőzés részletei

A találkozó elején a magyar csapat kapujához szegezte az angolt, utóbbi csak a nyolcadik percben tette első bátortalan portyáját a mieink térfelén. Majd a 18. percben közepet kezdhetett. Rákosi kitűnő labdával szöktette Tichyt. Bobby Moore megpróbálta szerelni őt, de a bűnbocsánatot nyert játékos faképnél hagyta az angol fedezetet, nagy lendülettel futott a kapu felé, és mintegy 20 méterről védhetetlenül bombázott a léc alá. 1:0 Bizonyítva Barótinak, hogy jól döntött, amikor mégis magával hozta őt a vb-re.

Az 57. percig vezetett válogatottunk. Ekkor egyenlített Anglia, egy olyan szituációt követően, amely után manapság biztosan nem születik gól. Történt ugyanis, hogy egy szöglet után Douglas ellökte Grosicsot, a labda Greavés elé perdült, akinek a lövését a gólvonalon álló Mátrai Sándor kézzel fogta meg. A bíró 11-est ítélt, de az akkori szabályok szerint nem állította ki a magyar mezőnyjátékost. Flowers egyenlített, de a mieink maradtak 11 játékossal a pályán. És így volt esély újból vezetést szerezni. Negyedóra elteltével ez meg is történt, egy zseniális egyéni megmozdulásnak köszönhetően. Sárosi szerezte meg a labdát, remekül szöktette Albertet, a néhány évvel később Aranylabdát kapó csatár villámgyors cselek után maga mögött hagyta a teljes angol védelmet, és feltartóztathatatlanul tört a kapura. A kimozduló Springett kapus mellett is elvitte a labdát, és éles szögből, a kapufához berohanó Wilsont is nagyon átverve a rövidbe lőtt.

Magyarország a két világraszóló győzelmet hozó, de mégis barátságos találkozó után ezúttal tétmérkőzésen is legyőzte Angliát! Ahogy a 6:3 és a 7:1 után, ezúttal is az angol kapitány gratulálhatott a magyarnak, és Winterbottom keserűen ezt mondta:

„Megvallom, nagyon meglepett a magyar csapat teljesítménye. Többször is láttam Budapesten a magyar csapat előkészületi mérkőzéseit. Nem hittem benne, hogy ellenünk ennyire fel tud majd javulni. Nemcsak erőnlétben, hanem taktikailag is fölénk kerekedett."

Baróti Lajos nagyon elégedett volt a mérkőzés után:

„Mindenki kitett magáért. Amit vártam, amit reméltem, bekövetkezett. Közös erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. A bolgárok ellen is győzelmet várok."

Ez meg is történt. Három nappal később a vb legnagyobb különbségű győzelmét hozó találkozón a magyar válogatott úgy ütötte ki Bulgáriát 6:1-re, hogy már a 12. percben 4:0 volt az állás. A csoport utolsó, számunkra már téttel nem bíró találkozóján pedig 0:0-át játszottunk Argentínával, akit ezzel haza is küldött a magyar csapat. A csoportelső Magyarország Csehszlovákiával találkozott a negyeddöntőben, míg a második helyen továbbkullogó Anglia Brazíliával. A brazilok 3:1-re győzték le az angolokat, és később megvédték a világbajnoki címüket. A magyarok pedig úgy kaptak ki a csehszlovákoktól, hogy Tichy Lajos szabadrúgásból óriási gólt lőtt, ám a szovjet bíró, Latyisev - máig érthetetlen módon - nem adta meg a magyarok szabályos gólját. Így a csehszlovákok Scherer Adolf góljával 1:0-ra legyőzték Magyarországot és ők jutottak be a legjobb négy közé. Idehaza mindenki hatalmas csalódottsággal fogadta az újabb kiesést, s azt, hogy az 1962-es világbajnokság végjátékát ismét Magyarország nélkül rendezték meg.

Vízilabda: A Kemény-legények első Európa-bajnoki diadala 1997-ben

Húsz év telt el azóta, hogy húsz év után ismét felült Európa trónjára a férfi vízilabda-válogatott. A Kemény Dénes vezette csapat 1997. augusztus 22-én Jugoszláviát múlta felül a döntőben, és lett Európa-bajnok Sevillában. Nemcsak a Kemény-legények sikersorozatának első epizódját idézzük fel, hanem bemutatjuk, milyen volt a világ, amikor a budapesti masters-világbajnokságon Millenium néven induló - és először hétfő este vízbe szálló - olimpiai bajnokok nyakába először került aranyérem.

„Húsz év után újra a trónon” - állt a Nemzeti Sport 1997. augusztus 24-i számának címlapján, alatta Magyarország−Jugoszlávia 3−2. És persze egy kép a férfi vízilabda Európa-bajnokság döntőjének magyar hőséről, Kásás Tamásról. Merthogy az akkor még csak 21 éves klasszis szerezte válogatottunk mindhárom gólját. „Kemény doktor sztárjait” másnap több százan fogadták a Császár-Komjádi Uszoda előtt. A sorozatban három olimpián (2000, Sydney; 2004, Athén; 2008, Peking) diadalmaskodó Kemény-legények első nagy sikere az idén már 20 éves, és ha úgy tetszik, a világklasszis pólósok ezt azzal ünneplik meg, hogy Millenium néven elindulnak a budapesti Masters-világbajnokságon.

A sevillai Európa-bajnokság útja

1997. augusztus 13-án az Ukrajna elleni csoportmérkőzéssel kezdte meg a szereplését a férfi vízilabda-válogatott a sevillai Európa-bajnokságon. A csalódást jelentő olimpiai negyedik hely után Horkai Györgyöt Kemény Dénes váltotta a kispadon, aki néhány rutinosabb játékostól elköszönve, az 1995-ös junior-világbajnok gárdára építve a csapatát vágott neki az Eb-nek. A fiúk a hatos csoportban a második helyet szerezték meg, a horvátokkal és a spanyolokkal is egyaránt 7−7-es döntetlent játszottak. A negyeddöntőben az olaszokat szoros meccsen, 8−7-re, az elődöntőben az oroszokat 10−7-re múlták felül. Aztán jött a már említett, 3−2-re megnyert döntő a jugoszlávok ellen.

A világ 1997-ben

1997 óta sokat változott a világ, a „pólóhősök” iránti szeretet azonban cseppet sem lankadt. Míg a magyar futballban már akkor sem lelhettük sok örömünket, Roberto Carlos elkápráztatta a világot. A zseniális szabadrúgásairól híres brazil balhátvéd naná, hogy szabadrúgásból szerzett csodagólt a „mini vb-n”, a franciák ellen. Ez azonban az Aranylabdához nem volt elég, 1997-ben azt honfitársa, Ronaldo érdemelte ki.

Pólósaink diadala előtt a fél világ az F1-es versenyzőt, Damon Hillt kereste - de legalább azok a magyarok, akik Palik László kommentátorral együtt feltették a kérdést a Magyar Nagydíj utolsó körében: de hová tűnt az élről Damon Hill? Az 1996-os világbajnok a Williams-Renault-ból átülve az Arrows-Yamahába leginkább a vert mezőnyben autózott az évadban, de nem úgy a Hungaroringen! Az utolsó kört még az élen kezdte meg, de a gázadagoló meghibásodása miatt autója lelassult, s Jacques Villeneuve elment mellette. Így az év végén világbajnoki címet ünneplő kanadait intették le elsőként, a brit második lett. A jelenlegi mezőny egyik legfiatalabb tagja, a 19 éves Max Verstappen erre aligha emlékezhet, hiszen két hónappal és három nappal a futam után, 1997. szeptember 30-án született meg.

„Ő az új Egerszegi?” …vetődött fel a kérdés a Nemzeti Sport hasábjain Kovács Ágnessel kapcsolatban a férfi vízilabda-válogatott Eb-döntőjét megelőző napon. Nem véletlenül, hiszen a 16 éves tinédzser 100 és 200 mellen is elsőként csapott a célba. Persze nem akkor hívta fel először magára a figyelmet, hiszen egy évvel korábban, 15 évesen bronzéremmel tért haza az atlantai olimpiáról.

Sajnos egyetlen kezünkön meg tudjuk számolni, hogy az utóbbi húsz évben hányszor jutott a férfi kézilabda-válogatott négy közé világversenyen. Egészen pontosan háromszor, és ebből kétszer az olimpián. Az éremszerzés azonban Athénban és Londonban sem jött össze, és ez 1997-ben sem sikerült a kumamotói világbajnokságon: Éles Józsefék 28−27-re maradtak alul a bronzmeccsen a franciákkal szemben.

Kulturális és társadalmi mérföldkövek 1997-ben

1997 nem volt vidám év. Alig néhány nappal férfi pólósaink sikere után közlekedési balesetben életét vesztette Diana hercegnő, a „Szívek királynője”. Szeptember 5-én 87 éves korában Teréz anya is elhunyt. Itthon a Magyar Televízió bemondóját, Takács Máriát és az Aranycsapat csatárát, Czibor Zoltánt gyászoltuk. A keleti és a nyugati parti rapperek között is kitört a háború: Notorious B.I.G. csupán fél évvel élte túl vetélytársát, 2 Pac-et. Barátja, Puff Daddy és özvegye, Faith Evans dalban emlékezett meg róla, az „I’ll be missing you” az év slágere lett az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is, sőt, szinte a világ minden pontján. Bár a slágerlistákat 1997-ben uralták az „emlékdalok” - ne feledkezzünk el Elton John „Candle In The Wind”-jéről sem, amelyet Diana hercegnő emlékének szentelt −, azért alapvetően a vidámság jellemezte a kilencvenes éveket.

Ekkor már túl voltunk a nagy eurodance korszakon, már a bubblegum dance volt a menő. Ennek a műfajnak a legismertebb képviselője meg persze a dán Aqua - és máris mindenki elkezdte magában énekelni, hogy: I'm a Barbie girl, in a Barbie world… A kilencvenes évek második fele elképzelhetetlen volt nyári sláger nélkül. 1997-ben a Samba de Janeiro koreográfiáját igyekeztünk elsajátítani. A Hanson tesók MmmBop-ja is abszolút dúdolható dal volt, olyan, amit ha meghallunk, ha akarjuk, akkor sem tudjuk egy darabig kiverni a fejünkből. Hasonlóan hatott ránk Tunyogi Orsi „Ha lemegy a Nap” című slágere, ami még ma is a retropartyk nagy kedvence.

Mi jut eszünkbe először Will Smithről? Ne már, hogy nem a Men in Black! A Men in Black - Sötét zsaruk azonban kétszeresen is 1997 egyik legsikeresebb emberévé tette: a film és annak betétdala elképesztő népszerűségnek örvendett tárgyévünkben. Hogy volt-e nála népszerűbb ember 1997-ben a világon? Aligha. A gyerekkora óta a filmvásznon szereplő színész 1996-ig remek drámákban bizonyította tehetségét, de igazán akkor kapták fel őt, amikor eljátszotta Romeót a Shakespeare-dráma modern verziójában. Aztán jött a Titanic, és Leo az utasszállító óceánjáróra zúduló vízhez hasonlóan mindenkit elsüllyesztett a népszerűségi lista aljára. Bár James Cameron alkotását 11 Oscar-díjjal jutalmazták, a színész alakításáért nem vehetett át szobrocskát.

Miközben a világon a legtöbben a mozikban a Titanicot, a Jurassic Park: Az elveszett világot és a Men in Blacket nézték, itthon egyre többen ültek be a magyar filmekre is. Egészen pontosan a Csinibaba és A miniszter félrelép vonzotta a nézőket - utóbbi máig a rendszerváltás utáni legnézettebb magyar film, nem mellesleg ez hozta meg a sikert Dobó Katának.

Ki hitte volna, hogy Harry Potter 11. születésnapja mennyi mindent megváltoztat… Talán maga a szerző J.K. Rowling sem gondolta, hogy 1997. június 30. megváltoztatja az életét. Pedig miután megjelent a fantasy regény első, „Harry Potter és a bölcsek köve” címet viselő kötete, fenekestül felfordult körülötte minden. Varázsérintésre a legnépszerűbb szerzők egyike lett, míg története világsiker. Mi tette híressé David Beckhamet? A Manchester United és a szabadrúgásai. Na, de mégis? Nem kapták fel a nevét jobban, amikor 1997-ben elkezdett randizni a világ legsikeresebb lánybandája, a Spice Girls egyik tagjával, Victoria Adamsszel? Nyilván „celebsége” nagyban ennek köszönhető, Posh Spice azonban vajmi keveset tudott hozzátenni férje futballpályán mutatott teljesítményéhez.

tags: #vizilabda #magyarorszag #anglia

Népszerű bejegyzések:

• Stílus és teljesítmény Messi teremfoci cipőkkel
• a magyar ifjúsági ökölvívó válogatott helyzete
• Hogyan oldja fel készüléke korlátozását?
• Női foci cipők Nike
• Szokolay Sándor és a békéscsabai labdarúgás