Weöres Sándor játékos versei
Weöres Sándor (1913-1989) a XX. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb és legszínesebb alakja. Költészetében az osztálytársadalmaktól függetlenített, általános és elvont humanisztikus eszmék a legfőbb értékek. Szerinte a költőnek nem kell a világ dolgaiba beleszólnia; az ő magatartása a megértésé és szemlélődésé. Ezerarcú költő, aki otthonosan mozog a legkülönbözőbb formákban, korokban, szerepekben és szemléletmódokban. Éppen ezért sajátos, egyedi helyet képvisel a magyar irodalomban.
A Rongyszőnyeg című ciklusa 160 darabot tartalmaz, melyeket a költő „daloknak, epigrammáknak, ütem-próbáknak, vázlatoknak, töredékeknek” nevezett. Ezek a versek gyermekversekként váltak közismertté, eredetileg azonban - néhány kivételtől eltérve - nem gyermekeknek készültek. A Kodállyal közösen végzett versritmus- és zenei dallamvizsgáló kísérletezés termékei, illetve a költői kereső-kutató műhelymunka részei.
A játékos versek lényege a ritmus és a képek sajátos zeneiségben való eggyéolvadása. Weöres Sándor felidézi és éli azt a gyermeki világot, amelyben még szinte ősi egység munkálkodik. A játék nem csak gyermeki privilégium, hanem a felnőtt ember életének is fontos része: felszabadít és felidéz egy harmonikusabb világot.
A "Bóbita" és a gyermekkor varázsa
A "Bóbita" című vers a gyermekkor és a művészet harmóniáját ragadja meg. A versszakokban Bóbita táncol, játszik és épít, általános cselekvéseket végezve. A tánc a művészethez köthető, harmóniát és szépséget fejez ki. A játék, a kacagás a gyermekkorhoz kapcsolódik. Az építés már komolyabb, a felnövekedést, célok elérését juttathatja eszünkbe.
Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek. Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, ráül, igér neki csókot, röpteti és kikacagja. Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya.
A vers végén Bóbita elálmosodik és elszunnyad, ami a nap végét jelenti, jelezve, hogy elfáradt a táncban, játékban, építésben. Szimbolikusan akár az élet végére, a nyugodt, csendes halálra is utalhat, ám a derű és a harmónia lengi be a verset a rímelésnek, a ritmusnak és az ebből fakadó zeneiségnek köszönhetően.
"Csiribiri" - a varázslat és a szerelem
A "Csiribiri" című vers a varázslatra és a mágiára irányítja a figyelmet. A "csiribiri" egy játékos alakja a varázsigének, melynek funkciója a versben fontos. Az ének varázslat, méghozzá szerelmi varázslás folyik a szövegben. A szereplők nem az anya és a gyermek, hanem a szerelmi praktikát űző lány és a férfi.
Csiribiri csiribiri Zabszalma - Négy csillag közt Alszom ma. Csiribiri csiribiri Bojtorján - Lélek lép a Lajtorján. Csiribiri csiribiri Szellő-lány - Szikrát lobbant, Lángot hány. Csiribiri csiribiri Fült katlan - Szárnyatlan szállj, Sült kappan! Csiribiri csiribiri Lágy paplan - Ágyad forró, Lázad van.
A vers képei (szikra, láng, láz, fült katlan, ágy) így átértelmeződnek, szerelmi hevületről beszélnek. A két szituáció, a szerelmi és az anya-gyermek kapcsolat, a legmélyebb szinten rokon.
Weöres Sándor költői világa és az életmű
Weöres Sándor sokoldalú alkotó volt, aki számos műfajban és stílusban alkotott. Bár csodagyermeknek tartották, és első verseit 10 éves kora körül írta, a gyermekeket valójában nem nagyon szerette, kissé szadinak tartotta őket. Utálta az állatkínzást, még a jó szándékút is, ezért írta meg bűbájos gyermeke dalai mellé a horrorisztikus Libahentest is.
Élete nagy részében azért marasztalták el, mert nem politizált, nem állt be a hatalmat dicsérő propagandavers-írók sorába. Ezért az 50-es években kimaradt a legtöbb írói-költői szövetségből, és nem tartozott a támogatott alkotók sorába. Weöres Sándor egész életében távol tartotta magát a politikától.
Szeretett játszani a falunevekkel, ahogyan azt A legfurcsább magyar falunevek című kései verse mutatja. Szerette szavakkal utánozni a hangszereket.
Weöres Sándor: Kisfiúk témáira - Hüvösvölgyi Ildikó (Vers mindenkinek)
A fenti költemények népszerűsítéséhez hozzájárultak a versek megzenésítései is.
A költeménynek nincs mély jelentése vagy tartalma, mindössze annyiról szól, hogy egy szán elmegy az ablak alatt. Érdekessége inkább a hangzás és a ritmika: csupa hosszú szótagból áll, másik ilyen költeményről nem tudunk a magyar irodalomban.
A tündér fogalma a mesevilágból ismeretes: varázserejű, természetfeletti lény (erre utal a „szárnyat igéz” vagyis „varázsol). Szintén a mesevilágra utal a törpe, a zenélő-cselekvő állatok: így tartalmilag közel áll a gyermekek világához. Komoly többletjelentéssel bírhat a 2.
A költemény kiindulópontja az irodalomban a romantika óta népszerű motívum: az éjszaka, amikor „a csodák történnek”. Itt is csoda történik: a galagonya csodás átalakulása lánnyá. (A „ruhája” szó megelőlegezi ezt az átalakulást, ugyanúgy, mint a csodát előkészítő természeti jelenségek: szél szalad, zúg a tüske, a hold fátylat ereszt). A természeti képek, jelenségek mind élők: ez a WS. költészetére jellemző ősi szemléletmód, az animizmus (= a világon nincs élettelen anyag, mindennek lelke van, a köveknek, a fáknak, stb. Az ősi népek vallására jellemző ez a szemlélet).
Egyes szám első személyű vers: de nehéz eldönteni, hogy ki beszél. A vers egyes képei külön-külön is értelmezhetők: a mennybe felfelé haladó lélek akár a halál utáni élet metaforája is lehet. A versben többször visszatér a tűz, forróság (szikrát lobbant, lángot hány, fült katlan, ágyad forró), talán a lázas betegségre utal - értelmezhető gyógyító ráolvasásként.
Álmodozom csak az egykori csöngei jó levegőről. Ködlő szénaszagát hozta a hajnali szél, illatuk ontották boglyák tövéből a tinórúk, orrontottam akol állati trágyalehét, összevegyült a kifejt tej friss bociorr-melegével. Párolgott a kalács, benne piros mazsolák, hozta a lány a baracklekvárt - rajt’ döngtek a méhek-, dús fonatú haja szép, illata réti virág. Nyári eső idején a tüdőm feszítette a földszag, pompázott a retek, rózsa, büdöske virult; jó szaga volt a falunknak, a kertnek, a körtevirágnak. Most letekinteni itt, Pest fele balkonomon? Úszik a város a bűzben, a szmog betakarja egészen, szennyes az ég, a folyón csúnya olajlepedék. Mintha bagózna a város, fuldoklik Óbuda, Újpest, csúcshurut és saveső fojtja a hegy tüdejét. Kékfeketén pöfögik pufogófüstjük a trabantok, zúgva repeszt, nyoma füst, gömbsisakos motoros - bőrdzseki, csizma -, akár a szkafanderos űrnavigátor. Sárgarigó cserreg - jaj, levegőt, levegőt! Én, a közéleti dalnok? Rettenetes majompofát vágnak majomkatonák W. Lelket az Isten fújt-e belétek? Értetek ejthet-e könnyet anya? Vár-e arátok?
tags: #weores #sandor #jatekos #versek
