A New England Patriots története: A 21. század dinasztiája
Ennek a cikknek a keretében a 21. század első dinasztiájának történetével ismerkedhettek meg. Egy olyan csapat történetével, amely az utóbbi években nagyon sok szurkolót szerzett magának és hatalmas sikereket ért el.
Dicsőséglista
Super Bowl győzelmek száma: 6
- 2001
- 2003
- 2004
- 2014
- 2016
- 2018
AFC Championship győzelmek száma: 12
- 1985
- 1996
- 2001
- 2003
- 2004
- 2007
- 2011
- 2014
- 2016
- 2017
- 2018
- 2025
AFC East győzelmek száma: 23
- 1963 (AFL East)
- 1978
- 1986
- 1996
- 1997
- 2001
- 2003
- 2004
- 2005
- 2006
- 2007
- 2009
- 2010
- 2011
- 2012
- 2013
- 2014
- 2015
- 2016
- 2017
- 2018
- 2019
- 2025
Playoff szereplések száma: 29
- 1963
- 1976
- 1978
- 1982
- 1985
- 1986
- 1994
- 1996
- 1997
- 1998
- 2001
- 2003
- 2004
- 2005
- 2006
- 2007
- 2009
- 2010
- 2011
- 2012
- 2013
- 2014
- 2015
- 2016
- 2017
- 2018
- 2019
- 2021
- 2025
| Statisztika | Mérkőzés | Győzelem | Vereség | Döntetlen |
|---|---|---|---|---|
| Alapszakasz | 1017 | 559 | 449 | 9 |
| Playoff | 63 | 40 | 23 | 0 |
| Teljes | 1080 | 599 | 472 | 9 |
A 60-as években kezdődött minden, amikor William H. Sullivan elhatározta, hogy visszahozza az amerikai futballt Bostonba. Ekkor már létezett egy csapat, a Braves, amelyet 1932-ben alapítottak, és amely a mérkőzéseit a névadó helyszínen játszotta. A Boston Braves 1933-ban a Boston Red Sox baseballcsapat otthonába, a Fenway Parkba költözött, és ekkor a csapat neve Boston Redskinsre változott. 1936-ban a csapat legsikeresebb éve volt, amikor megnyerték az NFL East divízióját, és bejutottak az NFL Championship meccsre, amit hazai pályán játszhattak volna le. Azonban a Green Bay Packers elleni döntőt New Yorkban rendezték meg, ahol a csapat elveszítette a mérkőzést. A franchise ezután Washingtonba költözött, és ott érte el sikereit Washington Redskins néven.
Sullivan első kísérlete egy bostoni csapat létrehozására akkor történt, amikor a Chicago Cardinals el akart költözni Chicagóból. Az új otthon azonban St. Louis lett, és Sullivan próbálkozása nem járt sikerrel. 1959-ben újabb lehetőség adódott: felmerült egy NFL-lel konkurens liga, az American Football League (AFL) gondolata. Billy Sullivan ekkor próbált egy csapatot létrehozni Bostonban, és sikerrel járt: november 16-án megkapta a jogot egy csapat létrehozására, így a bostoni gárda lett az AFL utolsó, nyolcadik franchise-a.
Billy Sullivan lett az első tulajdonos, és ezt a tisztséget fiával együtt egészen 1988-ig viselte. Az első személyzeti igazgató Mike Holovak lett, az első GM pedig Ed McKeever, az első főedző pedig Lou Saban. A csapat nevét, logóját és színeit illetően kikérték a helyiek véleményét is, de végül az újságírók javaslatait vették figyelembe. A csapat neve Boston Patriots lett. A Boston Globe grafikusa, Phil Bissell elkészítette a logót, amely egy minutemant ábrázolt, amint éppen snapet hajt végre. A figura egyszerű hadi ruhát viselt, amit a Szabadságharcban részt vevő katonák hordtak. Ezt a logót nevezték el 'Pat Patriot'-nak, és ez lett a franchise jelképe 1993-ig. A mez piros színű lett, fehér és kék csíkokkal az ujjakon, a nadrág és a sisak pedig fehér. Ez a színösszeállítás is 1993-ig maradt meg.
A csapatnak nem volt állandó otthona egészen 1971-ig. 1960-ban és 1961-ben a Boston University Fielden játszottak, 1962-ben a Harvardon, 1963-1969-ig pedig a Fenway Parkban. A csapatot az AFL East (keleti) divíziójába sorolták be a Buffalo Bills, a New York Titans (később Jets) és a Houston Oilers társaságában. 1966-tól a Miami Dolphins is csatlakozott a divízióhoz. A Patriots keretét a területi drafton és a szezon kezdetére 35 fősre csökkentett játékoskerettel töltötték fel.
A csapat első mérkőzése 1960. szeptember 9-én volt a Boston University pályáján a Denver Broncos ellen, ahol 21597 néző szurkolt a csapatnak. A mérkőzés vereséggel végződött, 13-10-re maradtak alul, de már ebben az évben látszott a potenciál a csapatban. A második évben már 9 győzelmet arattak, annak ellenére, hogy év közben edzőváltásra is szükség volt. Mike Holovakot nevezték ki edzőnek Lou Saban távozása után. A következő évben ismét 9 meccset nyertek, de nem jutottak be a playoffba, mivel akkoriban csak az AFL East és az AFL West győztese mérkőzött meg az AFL bajnoki címéért. 1963-ban a Patriots 7 győzelemmel holtversenyben az élen végzett a keleti divízióban, de a Billsszel rendezett Tiebreaker mérkőzést a Boston Patriots simán megnyerte, és bejutott az AFL Championship mérkőzésre. Azonban a játékosok fáradtsága és a San Diego-ba való utazás megnehezítette a dolgukat, és a csapat 51-10-es vereséget szenvedett a Chargers-től.
A következő idényben Mike Holovak és a játékosok célja az AFL megnyerése volt, de nem sikerült megismételni az előző évi teljesítményt. A csapat 10 győzelmet szerzett, de nem tudta megnyerni az AFL Eastet. A 60-as évek hátralevő részében a Patriots többnyire gyengébb teljesítményt nyújtott. 1966-ban, amikor a két rivális liga, az NFL és az AFL közeledni kezdett egymáshoz, a Patriots ismét kiemelkedőt nyújtott, de nem sikerült a divíziógyőzelem. Jim Nance, a csapat running backje ebben az évben 1458 yardot futott, ami AFL rekord maradt, és ezért megkapta az AFL MVP címét. Rajta kívül Gino Cappelletti, Nick Buoniconti, Vito 'Babe' Parilli, Houston Antwine, Bob Dee, Larry Eisenhauer, Jim Lee Hunt és Jon Morris voltak a korszak kiemelkedő játékosai.
A 70-es évek
A 70-es évek elején számos változás történt a csapat körül. Az AFL 1967-ben beolvadt az NFL-be, a csapatokat az AFC-be (American Football Conference), míg az NFL csapatait az NFC-be (National Football Conference) sorolták be. A Patriots ellenfelei közül csak a Houston Oilers került át az AFC Central divízióba. Az AFC East csoportot a Baltimore Colts-szal töltötték fel, amely egykor az NFL egyik zászlóshajója volt Johnny Unitas vezetésével.
A Patriots nehéz feladat előtt állt a divíziójában, és a Clive Rush vezetése alatt elért 2 győzelem nem volt kielégítő. A csapat a liga utolsó helyén végzett, ami első helyen draftolhatott. A Colts nyerte az AFC-t és az V. Super Bowlt. Ez volt Johnny Unitas utolsó teljes éve, de még két évig retteghetett tőle a Patriots és az egész liga. 1970-ben a csapat elhagyta a Fenway Parkot, és ideiglenesen a Harvard Stadium lett az otthona.
1971-ben a Patriots székhelyét áttette Foxborough-ba, ahol a Schaeffer Stadium lett az otthona, amely több mint 60000 néző befogadására volt képes. Mivel a csapat elköltözött Bostonból, névváltoztatásra került sor, és végül a New England Patriots nevet választották. Sullivan a drafton a QB-k tömegével találkozott, és végül Jim Plunkett-re esett a választás. A 71-es szezonban nem sikerült 50%-os mérleget elérni, és 1972 katasztrofális volt a csapat számára.
Az edzők egymást váltották, és a csapat fokozatosan fejlődött Chuck Fairbanks edző vezetésével. Az 1975-ös szezon óriási csalódás volt, Jim Plunkett sérült volt, és a csapat csak 3 győzelmet ért el. A 76-os drafton a csapat Mike Haynesre, egy CB-re esett a választás. A 76-os szezont már nem Plunkettel kezdték, akit elcseréltek a San Francisco 49ers-hez, helyére a másodéves Steve Grogan lépett. A csapat nagyon összeállt, és 13 év után ismét bejutott a rájátszásba.
11 győzelem mellett mindössze 3 vereséget szenvedett a gárda, ami azonban csak a Wild Cardra volt elegendő. A playoffban az Oakland Raiders-szel kerültek szembe, és óriási csatában 24-21-re maradtak alul. Később az Oakland megnyerte a Super Bowlt, és a Patriots-tól szenvedték el egyetlen vereségüket a rájátszásban.
Az 1976-os csapatot minden idők legjobb New England Patriotsának tartották a 2000-es évekig. Az 1978-as szezon egy tragédiával kezdődött: Darryl Stingley WR a földön maradt mozdulatlanul egy Jack Tatummal való ütközés után. Stingley ugyan magához tért, de élete végéig tolószékbe kényszerült. A szezonban a csapat megszerezte első hivatalos AFC East divíziógyőzelmét, és bejutott a playoffba, ahol azonban a Houston Oilers erősebbnek bizonyult. Sullivan kirúgta Fairbanks-et, és Ron Erhardt lett az utódja.
A 80-as évek
A 80-as évek elején úgy tűnt, hogy Sullivan elveszíti a kontrollt a csapat felett, sorozatos következetlen döntések követték egymást. Pénzügyileg is tönkrement a család, elsősorban rossz döntések miatt, mint például a "The Jacksons" 1984-es turnéjának felvállalása. Sullivan egyetlen szerencséje az volt, hogy volt egy Raymond Berry-je.
Sullivan első rossz döntése Fairbanks elküldése volt. Az utána következő Erhardt Fairbanks munkájából élt, és nem tudott új játékosokat beépíteni a csapatba. Két jó szezon után (1979 9-7, 1980 10-6), amelyek nem értek rájátszást, megmutatkozott Ron Erhardt alkalmatlansága. Egy katasztrofális szezon következett 2 győzelemmel és 14 vereséggel, így elküldték. Sullivan ekkor vitába keveredett Russ Francis-szel, a legjobb tight enddel, aki bejelentette visszavonulását.
A New England Patriots története 3 percben
A csapat természetesen folytatta a fejlődését, és bár a 80-as évek nem hoztak bajnoki címet, megalapozták a későbbi sikereket. A kulcsfontosságú játékosok és edzők érkezése, valamint a folyamatos építkezés jellemezte ezt az időszakot.
