Zelk Zoltán Meséinek Világa: Örökség és Tartalom
Zelk Zoltán már évek óta halott, mégis meséit harminc-negyven évvel ezelőtt írta, és azok úgy élnek a gyerekek szívében, mintha tegnap születtek volna. Ez a kötet, melynek eredeti megjelenése 1975-ben volt, és 1975 és 1988 között 3 kiadásban is megjelent, valamennyi vidám, kicsiknek szóló meséjét és az örök Mese a kiscsikóról című történetet is tartalmazza, Kass János színes, művészi illusztrációival.
Zelk Zoltán Élete és Irodalmi Pályafutása
Zelk Zoltán 1906. december 18-án született Érmihályfalván, és 1981-ben hunyt el Budapesten. Egy falusi zsidó kántor fia volt, aki autodidakta módon képezte magát. Fiatalon inasnak állt, majd alkalmi munkából élt. Korán, már 1921-től részt vett az erdélyi ifjúmunkás-mozgalomban, majd 1925-ben Magyarországra települt, és tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Politikai nézetei miatt többször is nehézségekbe ütközött: 1926-ban letartóztatták és Romániába toloncolták, ahonnan 1928-ban visszaszökött, és álnéven élt.
Irodalmi pályája a húszas évek közepén indult. 1925-től Kassák Lajos folyóirataiban, mint a Dokumentum és a Munka, publikált. 1928-tól a Nyugatban és más ismert folyóiratokban, napilapokban is megjelentek írásai. 1937-ben rövid időre ismét letartóztatták. A második világháború alatt, 1942-től 1944-ig munkaszolgálatos volt, majd szökése után illegalitásban élt.
A Háború Utáni Időszak és a Költői Fejlődés
1945 és 1952 között az MKP tagjaként dolgozott, a Szabadság rovatvezetője, a Népszava munkatársa és az Athenaeum Kiadó lektora volt. 1952-től 1956-ig a Kisdobos szerkesztőjeként tevékenykedett, és az 1950-es évek elejétől a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja is lett. Azonban az 1956-os események után sorsa drámai fordulatot vett: 1957-ben államellenes tevékenységért 3 évre ítélték, de 1958 októberében szabadult. 1962-től szabadfoglalkozású íróként folytatta munkáját.
Zelk Zoltánt a Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják, bár pályafutásának indulásakor a kései avantgárd híve volt, melyet a Csuklódon kibuggyan a vér (1930) című kötete is fémjelez. A harmincas években költészete klasszicizálódott, verselése a nyugatos ízléshez, tematikája az önéletrajzi realizmushoz közeledett, aminek példái a Kifosztott táj (1936) és A lélek panaszaiból (1942). 1945-ben a Teremtés tanúja című kötetében foglalta össze addigi életművét. Zelk Zoltán az új világot naivnak bizonyuló tudattal érezte a magáénak, a helyzetet és a hatalom ideológiáját félreértve „pártos” költő lett, mint azt A hűség és a hála éneke (1949), A pártos éneke (1950) vagy A nép szívében (1952) is mutatja. Ezt lírája is megsínylette, sematikussá vált, dal- és ódaköltészete önkéntelen paródiának hatott.
Az 1956-i szereplése és későbbi költészete a csalódás okozta mély megrendültségre vall. A Tűzből mentett hegedű (1963) című kötete személyes tragédiájának lírai dokumentuma. A Sirály című költeményében, más szerelmes versekkel együtt, börtönbüntetése idején elhunyt feleségét gyászolja, megújítva az elégia és a zsoltár hagyományát, szürrealisztikus képekkel és a zenei rapszódiák kötetlenségét utánozva. Költészetében megnő a régi magyar irodalom műfaji és ritmusemlékeinek jelentősége (Régi módi). A hatvanas években szaporodtak a szétdúlt élet értelmetlenségét hirdető vallomásai, mint a Zúzmara a rózsafán (1964), és egy lobbanásnyi szerelem is csak az öregkorral való szembenézés kényszerét erősítette (Fölforrt az ég, 1967). A kései kötetek, mint a Bekerített csönd (1971), Ahogy a kötéltáncosok (1975), Meszelt égbolt (1976) és Mindennapi halálom (1979) alapszólama a magány, a betegség, a halál; egyúttal emlékek visszapergetése, búcsú a világtól, élő és holt közelállóktól, íróbarátoktól. A kései Zelk Zoltán nem az engesztelő derű vigaszával készült a távozásra (Félszáz év).
Zelk Zoltán Gyermekmeséinek Varázslata
Zelk Zoltán gyermekversei és verses meséi a műfaj termékeny és népszerű művelői között jelölik ki helyét. A Mese a kiscsikóról és sok más barátunkról című kötetében az olvasók egyedülálló világba csöppenhetnek. Ennek a mesének egy népszerű idézete például így hangzik: „Egyszer volt, hol nem volt, túl a hegyen, túl a réten, egy kis erdő közepében, az erdőben egy tisztáson, fűszálakból vetett ágyon, ott, ahol sohasem járt ember, s egy farkas a polgármester, ahol ezer róka túr, ott lakott egy kicsi nyúl.” Egy másik mondat, amely a kiscsikó anyjáról szól: „a kiscsikó anyjasúgta álma!”
Ismertebb Mesék és Részletek
Zelk Zoltán számos felejthetetlen mesével ajándékozta meg a gyermekeket. Íme néhány közülük, az első sorok vagy rövid részletek alapján:
| Mese címe | Első sor / Részlet |
|---|---|
| Születésnapi ajándék | A körtefa öreg volt, a legöregebb a kert fái között, mégis ő ébredt leghamarabb, ha nem is az első, de a második kakasszóra. |
| Párácska | Régen történt ez, nagyon régen s olyan nagyon messze, hogy még a torony tetejéről se lehetet odalátni. |
| Kecskére bízta a káposztát | Egyszer volt, hol nem volt, csodálatos ország volt, az erdőben sok fa volt, rókalyukban róka volt. Libapásztor libát hajtott, ágról csillagot szakajtott, mire hazatért estére, telis-teli a köténye. |
| Egy asztal élete | Szép, tágas szobában élt az asztal, kényes, finom bútorok között. |
| Egy búzaszem története | Meleg, kora nyári délután volt, a búzatábla hajladozva susogott a gyenge szellőben. |
| Egy asztal álma | A madarak elköltöztek az erdőből, még a cinkék és a varjak is koldulni mentek a városba, csak a láthatatlan szárnyú szél röpködött a didergő fák között. |
| Versenyfutás | A csiga egyszer elhatározta, hogy meglátogatja rokonait. Nem tudom, hogy a nagynénjét, vagy az unokaöccsét akarta felkeresni, dehát ez mindegy. |
| Mikulás bácsi csizmája | A hófehér, szikrázó országúton, ami az eget összeköti a földdel, s ami fölött úgy szálldosnak a csillagok, mint a falevelek, egy nagyon öreg, jóságos arcú bácsi haladt lefelé. |
| Új mese a négy vándorról | Minden évben egyszer, túl a világvégen, találkozik a négy testvér a világvégi réten. |
| A patak meséje | A patak szélén álldogáló bokor egyszer megkérdezte a locsogó pataktól: - Mondd, hová sietsz, hogy sohasem állsz meg? Mi dolgod van tulajdonképpen? |
| Mese az éhes kisegérről | Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen volt, tavaly talán vagy tavaly előtt. |
| A tölgyfa születésnapja | Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. Ő volt az erdő legtiszteletreméltóbb lakója, ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. |
| Az égig érő körtefa | Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek nem volt egyéb kincse, csak egy icipici körtefája. Az is olyan icipici volt, hogy csak három körte termett rajta. |
| Tavaszi mese | Szellőcske a tengeren túlról jött; együtt szállt a felhőkkel. A hosszú úton barátságot is kötöttek egymással, és sok mindenről elbeszélgettek. - Én megöntözöm a göröngyös földet - mondta a felhő. |
| Köd és fény | Egy téli reggelen, amikor Lajcsi iskolába indult, olyan nagy köd ereszkedett a városra, hogy még a szomszéd házakat sem lehetett látni. Lajcsi egyedül botorkált a vastag ködben, míg egyszer csak valaki megérintette a vállát. |
Zelk Zoltán: Párácska
Az Erdei Mulatság története
Zelk Zoltán egyik részletesebben ismertetett meséje az Erdei Mulatság. A történet úgy kezdődik, hogy a medve nagyon unatkozott. Végül is elhatározta, hogy összehívja az állatokat egy kis mulatságra. Fel is kerekedett tüstént, s elment a farkashoz. A farkas nem bánta, de aggódott, hogy kinek van annyi ennivalója, hogy egy egész vendégseregnek elég legyen. A medve szomorúan bólogatott, de nemsokára felvidult, mert nagyszerű ötlete támadt: „Mindenki hozzon magával ennivalót!” - kiáltotta örömmel. Ezt követően kiplakátolták a hívogató feliratot: „MEDVÉÉKNÉL HOLNAP NAGY VIGASSÁG LESZEN, AKI NÉGY LÁBON JÁR, AZ MIND-MIND OTT LEGYEN!”
Fél nap se telt bele, olyan sürgés-forgás kerekedett az erdőben, amilyen még soha nem volt. Még a faluban is híre futott a nagy eseménynek; a kutyák is arról ugattak, a macskák is arról miákoltak. Végre elérkezett az erdei mulatság napja. A medve fogadta az első érkezőt, egy kutyát, „Szerencsés jó napot, sok-sok jó falatot!” köszöntéssel. Nem késtek sokáig a többiek se. Jöttek egymás után: a róka, a borz, a tigris, még az oroszlán is eljött. Mindenki hozott magával ételt: a róka két tyúkot, a tigris egy óriási darab húst, az oroszlán három zebracombot. Még a nyúl is eljött. Nem lehetett ott panaszkodni, volt ott ennivaló bőven.
De ebben a pillanatban egy kutya lépett a barlangba. Az állatok asztalhoz ültek. „Hát…hát…még én se főztem” - mondta a medve, mire a kutya felvetette: „Nagy sora van annak.” A medve és a farkas szaladtak rőzsét szedni. A nyúl kuktának öltözött, az oroszlán fehér köpenyt kötött maga elé, s honnan, honnan nem, egy fehér sipka is akadt, amit a fejébe nyomott. Rátettek egy fazekat a tűzre. Vita alakult ki az ételek sorrendjéről: „- Éljen! - Azt nem! - Dehogyisnem!” Támadt is akkora tülekedés, hogy majdnem felborították a fazekat, de a medvének mégis sikerült belehajítania az édesgyökeret az őzcomb mellé. Erre mindnyájan nekiestek: csihi-puhi erre is, arra is. Volt ott verekedés, volt ott dulakodás. Felfordult a fazék, a sok drága ennivaló mind a tűzbe esett, s oda is égett.
Zelk Zoltán Helye a Gyermekirodalomban és Hasonló Szerzők
Zelk Zoltán munkássága jól illeszkedik a magyar gyermekirodalom nagy alakjainak sorába. Az olvasók, akik Zelk Zoltán meséit kedvelik, gyakran találnak hasonló hangulatú és értékvilágú műveket más neves szerzőknél is. Ilyen például Fazekas Anna Öreg néne őzikéje, Nagy Natália A Nap születésnapja, Romhányi József Bömbi, Kormos István Vackor világot lát, vagy Gazdag Erzsi Itt az ősz! című kötete.
Zelk Zoltán életműve nem csupán a gyermekeknek szóló mesékben és versekben teljesedik ki, hanem számos szépprózát is írt, mint például az Este a kútban, a Keréknyomok az égen, az Alszik a szél, a Nappali menedékhely. Prózai írásai 1927-1955 közötti válogatása az Egyszervolt ember, míg 1964-1971 közötti írásait az Egyszervolt ember kötetben, az 1963-1981 közötti prózai írásait pedig a Reménykedem és rettegek című válogatásban Sinka Erzsébet rendezte sajtó alá 1986-ban. Emellett kiadatlan versei is napvilágot láttak Térdig hamuban címmel. Zelk Zoltán jelentőségét Albert Tezla is kiemeli Hungarian Authors. A Bibliographical Handbook című, 1970-ben Cambridge-ben megjelent munkájában.
tags: #zelk #zoltan #valogatott #mesek
