A TEVA története

Egy névvel a közös célért

Sokkal korábban kezdődött, mint a közvélemény számon tartja. Mert bár ma már a szakmán kívül is sokan tudják, hogy a debreceni BIOGAL részvényeinek döntő többségét 1995-ben megvásárolta a legnagyobb izraeli gyógyszergyár, a TEVA – pontosan és hivatalosan a TEVA Pharmaceutical Industries Ltd. –, de azt kevésbé, hogy az első sikeres üzletkötés már a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején létrejött. 1979-ben került üzleti kapcsolatba a magyar gyógyszeripar és a TEVA. Két év múlva, 1981-ben megszületett a gyártási és kereskedelmi megállapodás a BIOGAL és a Teva között, melynek egyik érdekes aspektusa, hogy akkor ez az egyetlen üzlet a magyar-izraeli kereskedelmi kapcsolatok 30-40 százalékát jelentette - mondja Rózsa András, a tegnap még BIOGAL-TEVA nevet viselő cégcsoport vezérigazgatója, aki nem csupán ennek az egymásra találásnak létrejöttében játszott döntő szerepet.

Miután 1992-ben az Állami Vagyonügynökég visszalépett a BIOGAL privatizációs tranzakciójából, ahol a TEVA  vevőként jelentkezett, ő  győzte meg még  1993-ban a TEVA-t, hogy igenis érdemes Magyarországon saját vállalatot működtetni, hogy itt törzskönyvezzék és innen forgalmazzák a cég készítményeit. A TEVA magyarországi irodája egy debreceni, majd egy budapesti lakás volt, egyetlen komputerrel és faxkészülékkel.
 
Úgy tűnik a TEVA-nak történelmi hagyománya a szerénynél is szerényebb kezdettől indulni, hiszen a cég születése is kicsinyke gyógyszerkereskedésre vezethető vissza. A múlt század legelején – 1901-ben – Jeruzsálemben, Chaim Salomon és Moshe Levin alapította meg azt a gyógyszerkereskedést, amely mára Európától Észak-Amerikáig terjedő cégbirodalommá épült. Bármilyen hihetetlen, a kutatással, fejlesztéssel foglalkozó, tudományos és marketingszakemberek sokaságát foglalkoztató, egyebek között az USA-ban első számú, de Európában is a legelsők közé sorolható generikus gyógyszergyártójává vált cég úgy kezdte működését több mint száz esztendeje, hogy az importált gyógyszereket teve- és szamárháton jutatta el rendeltetési helyükre. Később csatlakozott a két vállalkozás alapítóhoz Yitschak Elstein is. Azért érdemes megemlíteni ezt, mert a Salomon, Levin, Elstein családnevek fémjelezte SLE a bölcsője annak a TEVA-nak, amelyet Debrecentől a Missouri partján álló modern antibiotikum-üzemig ismer és elismer a nagyvilág gyógyszerpiaca.

Nem ismerte viszont a magyar gyógyszerpiac a Teva készítményeit, amikor megkezdte magyarországi működését.
- Mit lehet csinálni? – tettük fel magunknak a kérdést, emlékezik vissza a kezdetekre Rózsa András, aki jól tudta: a magyar orvosok nem ismerik a forgalmazásra szánt gyógyszert, amelyet behozni szeretnének. Nem ismerik a céget sem, amely gyártotta, s mindezt tetézte, hogy a piaci konkurenciának a TEVA három orvoslátogatójához képest húsz-harminctagú hálózata volt.

Tény, hogy az akkori nagy dilemmát követő másfél éven belül piacvezetővé vált Magyarországon a TEVA csontritkulás elleni gyógyszere. Erre az időszakra – 1995 nyarára – esett, hogy a vagyonügynökség új pályázatot írt ki a BIOGAL privatizációjára.
A TEVA mai menedzsmentjében az árnyaltabban fogalmazók azt mondják: a kilencvenes évek közepére nehéz helyzetbe jutott a debreceni gyógyszergyár. Mások szerint a BIOGAL befutotta a szocialista nagyvállalatok szokásos pályaívét, megint mások pedig úgy fogalmaznak: 1995-re a BIOGAL a totális csőd szélén állt. De hogyan jutott ebbe a helyzetbe a nagy múltú BIOGAL?

A kelet-magyarországi cég története 1912-ig nyúlik vissza, amikor is a Rex testvérek által alapított Debreceni Gyógyszergyár növényi eredetű gyógytermék gyártásával kezdett foglalkozni. A BIOGAL 1960-as megszületése a jogelődnek tekinthető  Hajdúsági Gyógyszergyár és a Debreceni Gyógyszergyár egyesülésének  köszönhető.

A cég talán mindmáig legnagyobb sikerű, első saját fejlesztésű terméke a Maripen volt, 1972-ben.

Bár a korabeli hivatalos kiadványok szövegeiben az olvasható, hogy a BIOGAL a hetvenes években kiépített nyugati gyógyszeripari kapcsolatrendszerek, majd a nyolcvanas években felvett világbanki hitel segítségével, nemzetközi mércével mérve is „magas színvonalra" emelkedett, a valóságban kissé más volt a helyzet. A BIOGAL a kilencvenes évek közepén már nem volt képes a gyorsan változó, robbanásszerűen fejlődő és egyre nemzetközibbé váló piachoz alkalmazkodni. Bár a '95-ös mérleg akkor még nem készült el, a vagyonügynökség tudta, miért hívja meg a már addig is legkomolyabb érdeklődést tanúsító cégeket az újabb privatizációs pályázatra. A nagy múltú debreceni gyógyszergyártó vállalat számára nem kínálkozott más kiút, mint tőkeerős, nemzetközi tapasztalattal, háttérrel és hálózattal rendelkező gyógyszergyártót és forgalmazót találni szakmai partnerül.

A történeti hűség kedvéért itt jegyezzük meg, hogy a privatizáció első körébe meghívott három céggel kátyúba jutottak a tárgyalások, a második körre pedig elfogytak a jelentkezők. Rövid és némiképp feszült szünet után, 1995 végén a TEVA megvette a vagyonügynökségtől a BIOGAL részvények 77 százalékát. Majd a kint lévő részvények további felvásárlásával több, mint 99 százalékos tulajdonosává vált a cégnek.

Az 1995-ben veszteséges vállalat azóta minden évben pozitív szaldót tudhat magáénak. Persze a privatizáció utáni megrázkódtatás – amely itt is, mint annyi más helyen, elsősorban az elbocsátásokat jelentett – elkerülhetetlen volt, hiszen a létszám a szocialista nagyvállalati gyakorlatnak megfelelően túlduzzasztott volt, a cégnek nem volt annyi eladható terméke, amennyivel képes lett volna fenntartani.
Ettől eltekintve a BIOGAL privatizációja, a TEVA, mint tulajdonos megjelenése, a magyar magánosítás igazi sikertörténete. A jellemző gyakorlattal ellentétben a TEVA nem piacot vásárolt, hanem piacot hozott. Nem sokkal azután, hogy 99 százalékban tulajdonosa lett a debreceni cégnek, bezárta angliai gyógyszergyártó üzemét és áttelepítette a hajdúsági városba, ahol a  közép-kelet-európai  és az Európán kívüli gyártás központja alakult ki.

Ma kettőezer háromszázan dolgoznak Magyarországon a TEVA csoportnál, ami egyben azt is jelenti, hogy a vállalat Debrecen egyik legjobb adófizetője, egyben legnagyobb munkaadója, ahol gyógyszerhatóanyag gyártás, kutatás és fejlesztés is folyik, s a cég termékei szigorúan kontrollált piacon – Észak-Amerikában és Nyugat-Európa országaiban – találnak vevőre. A Figyelő című gazdasági szaklap TOP listáján a BIOGAL 2003-ra a 17. legnagyobb magyar exportőrként szerepel. Nem véletlenül. A cég mintegy 83 milliárdos árbevételéből 74 származott exporttevékenységből.

A TEVA nem kezeli üzleti titokként, hogy magyarországi bevételeiből eddig semmit nem vitt ki az országból, jelenleg éppen Sajóbábonyban épít új üzemet, s ezzel Kelet-Magyarország egyik legjelentősebb ipari komplexumává válik.
Nemzetközi fejlődése, piaci térhódítása szerencsésen esett egybe a magyarországi privatizációval. Amikor 1995-ben az izraeli gyógyszergyártó a BIOGAL részvényeket vásárolta, maga sem volt nagyobb a debreceni vállalatnál, ám alapos marketingmunkával, körültekintően offenzív üzletpolitikával mára Argentínától Szingapúrig, Svájctól Mexikón át Kanadáig 20 országban képviselteti magát.

Ennek az üzletpolitikának köszönhető, hogy a magyar Human Gyógyszergyár is integrálódott a TEVA-ba. Az történt ugyanis, hogy az 1912-es megalakulása óta sok névváltozáson, ám változatlanul magas színvonalon dolgozó magyar gyógyszergyártó cég – mely 1938-ban a világon az elsők között vezette be a diftéria elleni aktív immunizálást – 1992-ben a kanadai Novopharm Ltd. résztulajdona, majd többségi tulajdona lett.
A szérumokat, vakcinákat, valamint diagnosztikus készítményeket is előállító üzem a kanadai cég leányvállalatként működött tovább. Mígnem maga a kanadai Novopharm Ltd. is a TEVA család tagjává vált 2000-ben.

Ez a nemzetközi át- meg átfedés, jelenlét és ismertség, az export egyre nagyobb hányada is indokolja az elhatározást, hogy 2005 január elsejétől TEVA közös családnév alatt szerepeljenek a magyarországi vállalatok, melyek vezető szerepet töltenek be a hazai gyógyszerpiacon. A vény nélkül kapható (OTC) termékek terén és a kórház gyógyszerpiacon vezető pozíciót töltenek be. A teljes magyar gyógyszerforgalomban értékben a  negyedik, az eladott dobozszámot tekintve pedig a harmadik helyen állnak.