A jugoszláv/szerb labdarúgás sorsa és kihívásai az 1990-es években

Az 1990-es évek Jugoszlávia és utódállamai, köztük Szerbia számára is, rendkívül viharos időszakot jelentettek, amely mély nyomot hagyott az ország labdarúgásában is. Ebben az időszakban a sportág - akárcsak az ország - a politikai változások, a szétesés és a háborúk árnyékában próbált talpon maradni és fejlődni.

Az Ország és a Labdarúgás Története: A kezdetektől a felbomlásig

Az 1991-92-ben felbomlott Jugoszlávia két tagállamából (Szerbia, Montenegró) álló államközösség a Balkán-félsziget és Közép-Európa határán fekvő ország északi része az Alföldhöz tartozik. Az ország területén a 6. században jelennek meg a délszláv törzsek. Az első szerb államalakulat 986-ig állt fenn, a bizánci fennhatóság alá került Szerbia 1180 körül lett újra önálló. Az 1217-ben megalakult Szerb Királyság a rigómezei csata után a Török Birodalomhoz került, csak 1878-ban nyerte vissza a függetlenségét.

Az első világháború után megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, 1929-ben az országot Jugoszláv Királyságra nevezték át. Josip Broz Tito vezetésével 1941-ben partizánmozgalom indult a német megszállás ellen, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot 1945. november 29-én kiáltották ki. Tito halála után az 1980-as években egyre nőtt a nemzetiségek közötti ellentét. Az ország 1991-ben széthullott, elsőként Szlovénia és Horvátország, majd Macedónia és Bosznia-Hercegovina kiáltotta ki önállóságát és függetlenségét. Koszovó 1989-ig belső önkormányzattal rendelkezett, de akkor integrálták Szerbiába. Az 1990-es évek végén azonban kikiáltotta függetlenségét. A NATO a szerb megtorlás megállítására 1999-ben légitámadást intézett Jugoszlávia ellen, majd katonai erővel megszállta Koszovót, ahol jelenleg békefenntartó erők állomásoznak.

A Jugoszláv Labdarúgó Szövetség és a Nemzeti Csapat

Az ország labdarúgó szövetségét 18 évvel azután alapították, hogy Szabadkán megalakult az első klub, az 1901-ben életre hívott FK Backa. 1903-ban már Belgrádban (Soko) és Zágrábban (HASK) is alakultak egyesületek. Az első jugoszláv bajnokságot, amelyet hat klub részvételével még kuparendszerben játszottak 1923-ban a Gradjanski Zagreb nyerte, az ország labdarúgás az idő tájt jobbára a nagyobb városokra (Zágráb, Belgrád, Split) korlátozódott. Az országos kupa első kiírására 1946-ig kellett várni, az első sorozat végén 1947-ben a döntőben a Partizan Beograd diadalmaskodott a Nasa Krila Zemun ellen.

A szövetség neve: Fudbalski Savez Srbije i Crne Gore (FSSCG). Alapítási éve: 1919. FIFA-tagság kelte: 1919.

A jugoszláv válogatott első mérkőzését 1920. augusztus 28-án az antwerpeni olimpián játszotta Csehszlovákia ellen, és súlyos, 7-0-s vereséget szenvedett. Az első győzelemre további négy mérkőzést és két esztendőt kellett várni, 1922-ben Zágrábban visszavágtak a csehszlovákoknak. A nemzeti csapat az 1924-es és az 1928-as olimpiai tornán is indult, ám mindkétszer már az első körben kiesett. Az ötvenes-hatvanas évekre a jugoszláv labdarúgás Európa élvonalába emelkedett: 1948-ban, 1952-ben és 1956-ban olimpiai döntőt játszottak, mindhármat elveszítették, csakúgy mint az 1960-as Európa-bajnokság fináléját. Nem volt szerencséjük az 1962-es világbajnokság kisdöntőjében sem, de az 1968-as kontinensbajnokságon is csak ezüstérem jutott nekik. Fortuna az 1976-os, hazai rendezésű Európa-bajnokságon sem állt melléjük, az elődöntőben 11-esekkel veszítettek a világbajnok NSZK-val szemben, majd a bronzéremért vívott összecsapást is elbukták Hollandia ellenében.

Az 1990-es évek elejének tragédiája és az ígéretes generáció

Az 1990-as évek elején az ENSZ és a FIFA döntése miatt nem indulhattak el a svédországi Európa-bajnokságon, holott a selejtezők során maguk mögé utasították a beugróként Eb-aranyérmet nyert Dániát. Ez a döntés egy rendkívül ígéretes generációtól vette el a bizonyítás lehetőségét a nemzetközi porondon. Ivkovic, Jarni, Jozic, Spasic, Hadzibegic, Prosinecki, Savicevic, D. Stojkovic, Zl. Vujovic, Katanec, Susic, Boban, Pansev, Djukic, Mijatovic, Ladic, Jokanovic, Kodro, Mihajlovic, Stanic és társaik alighanem ugyanezt szintén elkövethették volna az Európa-bajnokságon...

A Klubfutball az 1990-es években

A világégés után sem változott a képlet, a belgrádi klubokkal csak a Dinamo Zagreb és a Hajduk Split tudta felvenni a versenyt. Az első klub, amely megszakította ezt a hegemóniát 1966-ban a Vojvodina volt, majd egy évvel később az FK Szarajevo játékosai is megismerhették, milyen érzés bajnoknak lenni. Az utolsó komplett jugoszláv bajnokságot 1991-ben a Crvena Zvezda nyerte a Dinamo Zagreb előtt. 1991 és 2002 között is a Crvena Zvezda és a Partizan különcsatáját hozta a bajnokság.

A nemzetközi porondon a hatvanas években a Dinamo Zagreb aratta a legkomolyabb sikereket, a zágrábiak 1967-ben VVK-nyertek, 1963-ban döntősök voltak. A Zvezda 1979-ben került először európai kupadöntőbe, az UEFA-kupa fináléjában még alulmaradtak a belgrádiak, de 1991-ben elhódították a legrangosabb klubserleget. A 14 utolsó bajnoki címből 13 ennek a két klubnak jutott, 1998-ban csak az Obilic tudta megszakítani a sort. A Szerbia és Montenegró az ország hivatalos neve 2003. február 4-e óta. Az 1998-99-es bajnokság 1999. május 14-én a NATO-támadás miatt a 24. fordulóban félbeszakadt, az akkori állás szerint osztották ki a bajnoki helyezéseket.

A hírhedt 0-8-as mérkőzés a szerb utánpótlás-válogatott ellen

Az 1990-es évek végének egyik legvitatottabb eseménye Várhidi Péter szakmai pályafutásához köthető, egy mérkőzés, amely a magyar futball egyik „legundorítóbb bundameccséről” vált ismertté.

„Hát persze, a 0-8-as bundameccs a szerb utánpótlás-válogatott ellen ilyen volt. Nekem az a meccs a karrierembe került. A bundáról nem tudtam. Anno bent voltam a rendőrségen, kihallgattak. Elmondtam mindent, amiről információm volt. A kihallgatás végén megkérdeztem a rendőrt, hogy mit tudnak. Elővett egy nagy dossziét, hogy ennyi anyaguk van. A rendőrség mindent tudott, én semmit. Az a vicc az egészben, hogy ezen a meccsen nem is nekem kellett volna a kispadon ülni, mert nem én voltam az edzője annak a csapatnak. Szerintem ez egy előre megtervezett dolog volt, ki akartak csinálni. Akkor már Erwin Koeman volt a szövetségi kapitány, nem tetszett neki, hogy én is ott vagyok az MLSZ-ben, zavarhatta őt, hogy az elődje ott ül a nyakán.”

Várhidi Péter arról is beszélt, ez idő tájt szinte mindenki az Újpesttel azonosította, s ez nem vált a javára, miként az sem, hogy a Sport 1-ben rendszeresen szakértett. „Voltak olyanok, akik azóta elnézést kértek. Meg voltak olyanok is, akik megláttak, és elindultak az ellenkező irányba. Nehogy a szemembe kelljen nézniük.” A tréner köntörfalazás nélkül beszélt számos meghatározó élményéről az Origónak, többek között a magyar futball egyik legundorítóbb bundameccséről, a szerbek elleni 0-8-ról is. Várhidit 2007-ben a magyar újságírók az év edzőjének választották. Abban az évben vertük meg a világbajnok olasz válogatottat a Puskás Arénában, akkor ő volt a szövetségi kapitány.

A 0-8-as mérkőzésen játszó magyar csapat összeállítása:

tags: #1998 #ad #szerb #foci #valogatott

Népszerű bejegyzések:

• A magyar női vízilabda-válogatott világbajnoki sikerei
• A Kiskunhalas mérkőzéseinek eredményei
• Kézilabda összecsapások: Budaörs vs Vác
• Magyarország-Uruguay: a nyitómeccs beszámolója
• Stílusos, hangzásos és hordozható hangszóró