A Vasas Futball Club: Története, Sikerei és Jelentős Mérföldkövei

A Vasas Futball Club, mely a főváros 13. kerületében honos, gazdag múlttal és jelentős eredményekkel büszkélkedhet a magyar labdarúgásban. A Vas- és Fémmunkások Sport Clubja és ezen belül a profi labdarúgó klub is ugyanazon a napon, 1911. március 16-án alakult.

Az Alapítás és a Korai Évek

Az első jelentős dátum maga az alapítás ideje: 1911. március 16. Aznap egy Thököly úti épületben - az akkori Vasas Székházban - létrejött egy vadonatúj sportegyesület Vas- és Fémmunkások Sportklubja néven. Afféle lelkes, amatőrök által alapított klubról volt szó, akik aligha gondolhatták, hogy hazánk egyik legsikeresebb labdarúgócsapatát hozták létre. Nem volt egyszerű a kezdet, s akkor finoman fogalmaztunk.

Egy későbbi visszaemlékezés szerint: „az alapítók úrrá lettek a nehézségeken, csakhamar nyolcvan vasas írta alá a jelentkezési ívet és fizette be az ötven filléres tagdíjat.” Alakulgatott a jövő klubja, a Vasas néven pályára lépő piros és kék színt választó csapat 1911 májusában már meccset játszott, bár akkor még csupán hat játékosnak jutott igazi futballcipő, a többiek bakancsban, magas szárú cúgoscipőben rúgták a labdát. A klub néhány gyakorló mérkőzést követően a negyedik osztályba kapott besorolást, onnan kezdte meg „világhódító útját”, s ebben a mondatban nincs semmiféle elfogultság, vagy ha már költészettel kezdtük - költői túlzás. A piros-kék legények, a lelkes munkáscsapat néhány esztendő alatt eljutott az első osztályba: a legjobbak közé.

Az első élvonalbeli mérkőzésre 1916. szeptember 3-án került sor az Újpest ellen, a piros-kék klubtörténelem első gólja pedig Katzer Károly nevéhez fűződik. Az évtizedek alatt meghatározó csapattá váltak, egyetlen évadtól eltekintve egészen 1932-ig az első osztályban szerepeltek, bajnoki bronzérmeket szereztek és játékosokat adtak a magyar válogatottba. A háború vérzivatara azonban a Vasast is elérte: hosszú ideig küzdöttek a másodosztályban, majd - ha átmenetileg is, de - megváltozott a klub neve és a piros mellett a kék színt felváltotta a sárga. A viszontagságokkal teli esztendők után azonban - újra Vasas néven és piros-kék felszerelésben - megkezdődött a felemelkedés. Ez volt az alap a későbbi diadalmenethez, hiszen a Vasas hihetetlen sikereket ért el itthon és külföldön egyaránt.

A Diadalmenet és a Sikerek Korszaka

Közép-európai Kupa-győzelmek az 1950-es években

Az 1956-os Rapid elleni legendás kilenc-kettes Közép-európai Kupa-győzelem híre bejárta Európát, hiszen akkoriban osztrák válogatottak sora erősítette a bécsi zöld-fehéreket, akik történelmük legsúlyosabb vereségét szenvedték el a százezer nézővel dugig telt Népstadionban. Az eredetileg oda-visszavágós rendszerben kiírt egymás elleni találkozó első felvonásán előbb a bécsi Práter-stadionban 3-3, majd a visszavágón 1-1 lett a végeredmény. Mivel abban az időben nem a hosszabbítás vagy az idegenben lőtt gólok száma döntött, így harmadik mérkőzést írtak ki.

Akkori vezetőedzőnk, Baróti Lajos a Kamarás Mihály - Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László - Bundzsák Dezső, Berendy Pál - Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula, Teleki Gyula, Lenkei Sándor kezdő tizeneggyel állt fel a bécsi együttes ellen és már az első félidő derekán kétgólos előnyre tettek szert Csordás duplájának köszönhetően. A vendégek Riegler révén szépítettek, majd Raduly növelte tovább az előnyüket a folytatásban. A második félidőben Szilágyi percei következtek: támadónk - huszonhárom perc alatt - mesternégyest ért el, így már 7-1-et mutatott az eredményjelző. A hajrára fordulva Raduly ismét eredményes volt, ezzel már 8-1 volt az állás. A Rapid Wien elleni KK-győzelem különleges értékét az is jelezte, hogy a Népsport ugyanúgy az összes pályára lépő magyar játékos portréját másnapi számának címoldalára tette, mint 1953. november 26-án, a magyar válogatott Londonban aratott 6-3-as sikere után.

1957-ben jött az újabb KK-diadal. Csapatunk a negyeddöntőben csatlakozott be a nemzetközi kupakiírás akkori sorozatába, ahol a Baróti Lajos vezetőedző által irányított együttes az 1894-ben alapított - ezzel Ausztria legrégebbi labdarúgóklubjának számító - First Vienna FC-t 4-2-es összesítéssel búcsúztatta. Az elődöntőben következhetett az FK Crvena Zvezda csapata. A Képes Sport szerint 60 ezer néző látogatott ki a belgrádi JNA Stadionba.

Kispadunkon változatlanul Baróti Lajos foglalt helyet, aki a Kovalik Ferenc - Kárpáti Béla, Palásti Pál, Sárosi László - Szilágyi II János, Berendy Pál - Raduly József, Bárfy Antal, Szilágyi I Gyula, Bundzsák Dezső - Lenkei Sándor kezdő tizenegyet küldte csatasorba az akkor még a legjobb jugoszláv csapatnak titulált ellenféllel szemben. Bár az első negyedóra végén hátrányba kerültek Popović találatával, mégis a második félidőben hatalmasat küzdve Bárfy, Bundzsák és Szilágyi I góljaival megfordították az állást, így 3-1-es előnyről várhatták a hat nappal későbbi visszavágót. A párharc második felvonására a Népstadionban - 50 ezer néző előtt - került sor. Baróti Lajos egy helyen változtatott a belgrádi találkozóhoz képest: Bárfy helyett Teleki került be a kezdőbe. A rendkívül eseménydús mérkőzés első félideje 1-1-es döntetlent hozott, majd a fordulás után Teleki duplájára csak Tasić tudott válaszolni, így 3-2-re nyertek és 6-3-as összesítéssel jutottak a fináléba, ahol az FK Vojvodina várt a Népstadionban.

A Somogyország c. napilap akkori beszámolója szerint hatalmas érdeklődés kísérte a Népstadionban sorra kerülő KK-döntő első fordulóját: abban az évben a legnagyobb számú nézősereg, mintegy 92 000 szurkoló vonult ki a Népstadionba. Hatalmas taps fogadta a kivonuló csapatokat: "Hajrá, Vasas!" - zúgott az aréna rögtön a mérkőzés kezdetén. Az angyalföldi csapat meg is fogadta a buzdítást és pompás játékkal rukkolt elő. A vezető gól azonban a 42. percig váratott magára, ekkor Bundzsák juttatta a hálóba a labdát. A szünet után hatalmas iramban kezdtek a piros-kékek. A 48. percben Szilágyi, az 55. minutumban pedig Csordás révén már 3-0 arányban vezetett a piros-kék csapat. A Vojvodina nem bírta a tempót, így a 70. percben megszületett a negyedik gól is, melynek szerzője ismét Bundzsák volt. A visszavágót az újvidéki Gradski Stadionban rendezték. Baróti Lajos vezetőedző a Kovalik Ferenc - Kárpáti Béla, Kontha Károly, Sárosi László - Szilágyi II János, Berendy Pál - Raduly József, Bundzsák Dezső, Szilágyi I Gyula, Teleki Gyula - Lenkei Sándor kezdővel állt fel. Az első párharchoz hasonlóan a másodikban is sokáig váratott magára a gól, azonban Bundzsák 44. percben szerzett találata megtörte a jeget. A szünet után Vukelić egyenlített, majd a jugoszlávok középpályása nem sokkal később ismét eredményes volt.

Az első bajnoki cím és a BEK-menetelés

Ugyanabban az évben az egyidényes bajnokságot is az angyalföldi klub nyerte meg: a bajnoki hajrában egy pont előnnyel az MTK-val szemben megszületett az első elsőosztályú Vasas-arany. A Baróti Lajos vezetőedző által irányított első bajnokcsapatunk tagjai: Berendy Pál, Bárfy Antal, Bundzsák Dezső, Csordás Lajos, Kárpáti Béla, Kaszás László, Kontha Károly, Kovalik Ferenc, Lenkei Sándor, Sárosi László, Raduly József, Szilágyi I Gyula, Szilágyi II János, Teleki Gyula. A klub történelmének első bajnoki címével a Vasas jogot szerzett a Bajnokcsapatok Európa-kupájában való indulásra. A Vasas játéka és természetesen remek szereplése rengeteg nézőt csalogatott ki: az egész szezonban összesen 310 ezer néző tekintette meg a helyszínen a kedvenceiket, ebből átlagosan közel 31 ezren látogattak ki a hazai mérkőzésekre.

Azzal, hogy 1957-ben a Vasas megszerezte története első bajnoki címét, csapatunk indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupája küzdelmeiben. A selejtezőben szereplő együttesek számát 12-ről 16-ra emelték, ahol a BEK 1957-58-as kiírásában Magyarországot a Vasas képviselte. Együttesünk négy közé jutása máig a legjobb magyar eredménynek számít az első számú európai kupasorozatban - azóta csak a Győri ETO-nak és az Újpesti Dózsának sikerült hasonlót elérni.

Együttesünk a bolgár rekordbajnok CDNA Szófiával kezdte meg a menetelését: az első mérkőzésen 2-1-es vereséget szenvedtek, majd a visszavágón többek között Csordás Lajos mesterhármasával, valamint Berendy Pál, Bundzsák Dezső és Szilágyi I Gyula góljaival 6-1-re diadalmaskodtak, így 7-3-as összesítéssel jutottak a legjobb tizenhat közé. A nyolcaddöntőben a svájci bajnok Young Boys csapata várta a Vasast. A genfi Stade des Charmilles-ben idegenben elért 1-1-es döntetlen után a visszavágón - a BEK-ben negyedik találatnál járó - Csordás Lajos vezette sikerre együttesünket, így 3-2-es összesítéssel léptek tovább a következő körbe. A negyeddöntő első felvonásán a holland Ajax otthonában 2-2-re végeztek, majd a visszavágón Szilágyi I Gyula duplájának, valamint Bundzsák Dezső és Csordás Lajos góljainak köszönhetően az elődöntőbe jutottak - következhetett az Alfredo Di Stéfano fémjelezte Real Madrid együttese!

Bár az elődöntő első párharcán a madridi Nuevo Estadio Chamartínban 4-0-ra kikaptak a Real Madridtól, a telt házas visszavágón - akkori beszámolók szerint 100 ezer néző előtt - egy máig felejthetetlen meccset játszottak a spanyol csapat ellen. Az angyalföldi kispadon akkor Illovszky Rudolf vezetőedző foglalt helyet, a pályán pedig a Kamarás Mihály - Kárpáti Béla, Teleki Gyula, Sárosi László, Bárfy Antal, Berendy Pál - Raduly József, Csordás Lajos, Szilágyi I Gyula, Bundzsák Dezső, Lenkei Sándor kezdő tizeneggyel rohamoztuk a spanyolok kapuját. A 25. percben Bundzsák góljával vezetéshez jutottunk, majd az 53.

További bajnoki és kupasikerek

A hatvanas években is felfelé vezetett az út Angyalföldön, az akkor már több ezresre duzzadt Vasas-tábor tagjai valóban a mennyországban érezhették magukat. Az 1965-ös kiírást háromszoros magyar bajnokként kezdhette meg a Vasas, a megfordított menetrend szerint a tavaszi rajtot követően az őszi idényben dőlt el a tabella végső sorrendje. Október 31-én a Vasas a Ferencváros csapatához látogatott az NB I 25. fordulójában. A Népstadionban 55 ezer néző előtt megrendezett meccsre Illovszky Rudolf vezetőedző tizenegy önbizalomtól duzzadó angyalföldi játékost küldött ki a gyepre, hiszen tudták, ha legyőzik a pontegyenlőséggel második helyen álló Ferencvárost, akkor még aznap este bajnoki címet ünnepelhetnek. Az akkori pontozási rend szerint két pont volt a tét, így egy mérkőzéssel a szezonzárás előtt akkorára növelhette előnyét a Vasas, hogy eldőlhetett a trófea sorsa. A mérkőzés ennek megfelelően parázs hangulatban telt és kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A jeget végül Farkas törte meg, aki piros-kék szerelésében élete egyik legfontosabb gólját szerezte a 47. percben. A sorsdöntő összecsapáson több találat nem született, így az Illovszky Rudolf által vezetett Vasas egy fordulóval a szezon vége előtt bebiztosította történelme negyedik bajnoki címét.

Az 1966. október 23. dátum különleges atmoszférát kölcsönzött a 15 ezer nézőt bevonzó Népstadionnak, hiszen a Vasas az Újpest csapatát fogadta. A találkozó pikantériáját fokozta, hogy a Vasas abban a tudatban léphetett pályára, hogy ha ők nyernek, a Ferencváros pedig aznap vereséget szenved, akkor a bajnoki cím egészen biztosan Angyalföldé. A városi rivális Újpest ezt próbálta megnehezíteni, a 11. percben Bene révén vezetést szereztek a lila-fehérek. A Vasas játékosok azonban jól reagáltak a bekapott gólra, a 21. percben Fister, a 32. percben pedig Molnár talált be, ezzel már a félidei szünetre is vezetéssel vonulhattak Csordás Lajos vezetőedző játékosai. A második játékrészben Farkas és Puskás is betaláltak, a Vasas így 4-1-es, fölényes győzelemmel múlta felül a városi riválist. A csapat a maga részét elvégezte, a sors pedig újra bizonyította tökéletes forgatókönyvíró képességét: a Ferencváros kikapott a Diósgyőrtől, így 3 fordulóval a vége előtt, 7 pontos előnnyel állt az élen a Vasas, és mivel ekkor 2 pont járt a győzelemért, a különbség már behozhatatlan volt. Az angyalföldi csapat a szezon végén szenzációs módon, veretlenül ünnepelhette 5. bajnoki címét, az 1966-os esztendő gólkirálya 25 találattal Farkas János lett.

1967 februárjában a klub történetének egyik legemlékezetesebb sikereként hódította el a Vasas a Chilében rendezett Hexagonal Kupa monumentális trófeáját, megelőzve a Pelével felálló brazil Santost és a világhírű uruguayi Peñarolt, a chilei nagy kedvenc Colo-Colo elleni kilenc-hármas diadalt pedig azóta is emlegetik. A Népszabadság 1967. február 5-i tudósítása szerint „a mérkőzés már az első 20 percben eldőlt, a magyar együttes szinte lelépte ellenfelét”. A huszonöt napos chilei tornán csapatunk második fellépése a 2022-ben elhunyt Pelével felálló Santos ellen játszott. Korabeli beszámolók szerint csaknem megháromszorozódott a közönség és 70-80 ezer néző előtt játszott a Vasas, mely 2-2-es döntetlent játszott a brazil együttes ellen, majd 3-1-re nyert az Universidad de Chile ellen. A folytatásban 3-3-as döntetlen született az uruguayi Peñarol ellen, így csapatunk továbbra is veretlen volt a tornán. Az utolsó felvonáson a chilei Universidad Católica ellen 3-0-s győzelmet arattunk, így a Vasas nyolc ponttal és 20-9-es gólkülönbséggel zárta a tornát. Csordás Lajos vezetőedző játékosai emelhették magasba az impozáns, egy lovast ábrázoló trófeát, mely napjainkban is látható az Illovszky-stadionban.

„Mindent elkövettünk a siker érdekében, számunkra öröm volt játszani Dél-Amerika legjobbjai ellen. Külön élményszámba ment Pelé játéka, hiszen már akkor is megcsillogtatta a tudását ellenünk is. A Colo-Colo elleni döntő leírhatatlan volt. Remek játékot tudtunk bemutatni és nyertünk 9-3-ra, ráadásul 90 ezren látogattak ki a finálé helyszínére. Szegény Berendy, amikor átvette a győztesnek járó díjat, nem gondolta, hogy egy súlyos és méretes elismerésben lesz részünk. Győztes csapatunkat máig nagy szeretet és tisztelet övezi Chilében. Farkas János játéka annyira elnyerte a helyiek tetszését, hogy a fővárostól mintegy ötszáz kilométerre lévő város, Talcahuano 1968-ban amatőr csapatot alapított Janos Farkas néven. Az angyalföldi klub a következő évtizedben is elkényeztette szurkolóit. 1970-ben Közép-európai Kupa-győzelmet ünnepeltek Angyalföldön: június 20-án a Fáy utca 15 ezer nézője előtt, Albert József vezetőedző irányításával - Farkas duplájával, valamint Puskás és Müller találataival 4-1-re legyőzték az Inter Bratislava együttesét. 1973-as Magyar Népköztársasági Kupán is magasba emelhették a trófeát: a döntőt a Honvéd ellen játszották, ahol hosszabbításban - Várady mesterhármasával és Kovács F. 1977-ben újabb...

Végül harmadik helyen zárt a Vasas, így nem jutott fel az NB II-ből az NB I-be, annak ellenére, hogy a célkitűzés a feljutás volt. A Merkantil Bank Liga befejezése óta azonban csend honolt Angyalföldön.

A Vasas legjelentősebb sikerei (válogatott adatok)

A jelen és a jövő kapusa: Kiss Ágoston

A Vasas története során mindig is fontos szerepet játszottak a kiemelkedő kapusok. A jelenlegi csapat egyik ígéretes tehetsége Kiss Ágoston, aki Budapesten született, 2001. március 14-én. Pályafutását Piliscsabán kezdte, majd Budakeszit érintve Szombathelyre került. A korosztályos csapatokat végigjárva a felnőtt keretbe is bekerült, majd 2019-ben az akkor másodosztályban szereplő német Arminia Bielefeld vette kölcsön egy évre - így részese volt a csapat Bundesligába való feljutásának is.

A „Goga” becenéven ismert hálóőr nagyszerű teljesítményt nyújtott a mögöttünk hagyott NB II-es szezonban: a WYSCOUT adatai alapján például a kapujára irányuló lövések minőségét tekintve nyolc góltól mentette meg a csapatát - ennél nem volt jobb mutató a ligában. „Kiss Ágoston adottságait tekintve a magyar mezőny egyik legígéretesebb fiatal kapusa. Bár az előző szezonban kieső csapatban szerepelt, a bajnokság kapusai között az objektív adatok tekintetében az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta. Képes bravúrokra az 1-1 elleni ziccerek hárításánál. Előző klubja kiesésének és lejáró szerződésének köszönhetően ingyen tudtuk megszerezni a játékjogát és 2027. június 30.-ig szóló szerződést kötöttünk vele.”

Kiss Ágoston örömmel fogadta a Vasas érdeklődését: „Nagyon boldog voltam, amikor tudomást szereztem a Vasas érdeklődéséről. Óriási megtiszteltetés, hogy az egyik legnagyobb múlttal rendelkező magyar klubnál felmerült a nevem. Az pedig még inkább, hogy a jövőben a piros-kék sikerekért dolgozhatok majd. Korábbi kapusedzőim, Németh Gábor és Kakas László egyaránt megfordultak a Fáy utcában, sokat meséltek nekem - szurkoltam is a Vasasnak, a pályafutásom elején készült is egy kép rólam, ahol a csapat mezét viselem. Ami a stílusomat illeti, a lábbal való játékomat erősségemnek tartom, valamint az egy az egy elleni ziccereknél is jó a hatékonyságom, a feltolt védekezésnél pedig a „söprögető” szerep sem idegen a számomra.”

tags: #a #vasas #kapusa #nagy #gergo

Népszerű bejegyzések:

• A jégkorong története
• Windows 10 és UEFI mód
• Ferencváros szurkolói kínálat
• A magyar női kosárlabda sikertörténete
• Ferencváros legendás csatára