Az amerikai foci sötét oldala: Halálesetek és tragikus sérülések az NFL-ben
Az amerikai futball az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb sportja, de az extrém fizikai igénybevétel és a kőkemény ütközések miatt folyamatosan jelen van a sérülésveszély. Bár az aktív játékosok körében a halálesetek száma viszonylag alacsony, a sportág számos olyan tragikus esetet, súlyos sérülést és hosszú távú egészségügyi problémát tartogat, amelyek mély nyomot hagynak a játékosok életében és a sportvilágban.
A pálya szélén elkapott halál - Chuck Hughes tragédiája
Ahhoz képest, hogy Chuck Hugheshoz kötődik az NFL egyik legnagyobb tragédiája, viszonylag kevesen ismerik az egykori játékos nevét és történetét. Hughes 50 éve drámai hirtelenséggel esett össze a Detroit Lions pályáján, és hiába siettek egyből a segítségére a csapatok orvosai - egy nézőtérről berohanó orvossal kiegészülve -, már nem tudtak segíteni rajta. Hughes halálát nem az NFL-pályákon százával látható kőkemény, helyenként durva ütközések egyike okozta, hanem orvosi mulasztás áldozata lett - úgy kapott szívrohamot, hogy tulajdonképpen már régen el kellett volna tiltani a sportolástól.
A nézők először azt hitték, valaki - az akkoriban megszokott módon - sérülést szimulál. Hughes volt az, de nem szimulált. A játékoson mindkét csapat orvosi stábja, sőt, még egy, a nézőtérről berohanó orvos is próbált segíteni, sikertelenül. A halál beálltát csak a kórházba szállítás után állapították meg, de Hughes már a pályán életét vesztette. A Hughes halála napján elvégzett boncoláskor kiderült, hogy a korábbi rosszullétét, illetve a halálát is szívroham okozta. Előbbihez egy súlyosabb lépsérülés vezethetett, utóbbihoz pedig az, hogy Hughes egyik artériája 75%-ban eltömődött, így azt könnyebben tudta eltorlaszolni egy elszabadult vérrög, amit alighanem pont a mérkőzésen elszenvedett egyik ütközés mozdított el a helyéről.
A tragédiának viszont volt több, maradandó hatása is. A család szerint ez a tragédia késztette az NFL-t arra, hogy minden stadionban kötelezővé tették a defibrillátorok alkalmazását. Hughes halála a mérkőzés végi szimulálásokat, illetve annak gondolt sérüléseket is új megvilágításba helyezte. A haláleset után a játékosok gondolkodásmódjára is hatással volt, ugyanis egyre többet gondoltak a saját egészségükre és a családjukra.
A láthatatlan ellenség: CTE és az agysérülések
Az amerikai futball egyik legsúlyosabb és leginkább elhúzódó problémája a krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE), amely a fejet érő sorozatos ütések miatt alakul ki. A Pittsburgh méltán ismert játékosa 50 éves korában hunyt el, és halála azért megdöbbentő, mert ő volt az első sportoló az amerikai Nemzeti Futball Liga (NFL) történetében, akit CTE-vel, azaz krónikus traumatikus enkefalopátiával diagnosztizáltak. Dr. Bennet Omalu neuropatológus ismerte fel elsőként az összefüggést az amerikai futball világában gyakori fejsérülések és a végzetes agykárosodás között, amikor megvizsgálta Weber és nyolc másik NFL-játékos agyszöveteit.
Szerencsére az aktív NFL-játékosok közötti halálesetek száma nem mondható kiemelkedőnek - az elmúlt 20 évben 17, élő szerződéssel rendelkező játékos vesztette életét. A vezető halálok a közúti baleset, de magas az öngyilkosságok aránya is - ez főleg a fejsérüléstől szenvedő (volt) NFL-játékosok között tapasztalható, akiknek jelentős része a tudománynak ajánlja fel az agyát vizsgálat céljából, mielőtt önkezűleg véget vetne az életének. Az NFL-játékosok túlnyomó többségére a mai napig komoly veszélyt jelent a krónikus traumatikus enkefalopátia, vagyis a CTE, amit csak boncolás útján, vagyis a halál után lehet egyértelműen megerősíteni.
Tragikus balesetek, karrierzáró sérülések és korai halál
A sportágban sajnos nem ritkák a karrierzáró vagy élethosszig tartó következményekkel járó sérülések, sőt, egyes esetekben ezek szövődményei később halálhoz vezetnek.
Darryl Stingley, a New England Patriots elkapója, egy Oakland Raiders elleni előszezonmeccsen vált a liga egyik legkeményebb védőjének, Jack Tatumnak az áldozatává. Noha az ütés Stingley vállát találta el, az élete tragikusan megváltozott: a mozdulatlanul elfekvő játékos gerincvelője összenyomódott, eltört két csigolyája, és soha többé nem tudta használni a végtagjait. Stingley 2007-ben halt bele az eset szövődményeibe.
1985 novemberében Joe Theismann-t a New York Giants linebackerei sackelték, az irányító lába pedig rendellenes szögben állt a szerelés közben és utána. Később úgy emlékezett vissza, hogy a jobb lába „úgy eltört, mint egy ropi", és térd alatt semmit sem érzett az eset után. Theismann a sérülése után soha többé nem futballozott.
2018-ban a Houston Texans elleni mérkőzésen kísértetiesen hasonló baleset érte Alex Smith-t: eltörte a jobb sípcsontját és a jobb szárcsontját is, ráadásul húsevő bakteriális fertőzés is kialakult a végtagjában a sérülést követően, ami majdnem ahhoz vezetett, hogy orvosai amputálták az alsó lábszárát azért, hogy megmentsék az életét. Smith végül ezt elkerülte és felépült a fertőzésből azután, hogy 17 különböző műtéten esett át. Húsz hónappal később elképesztő módon visszatért a Washingtonba nyolc mérkőzés erejéig, mielőtt 2021-ben visszavonult.
A hat NFL-szezonja alatt három Super Bowlt is nyert Jeff Fuller, a 49ers safetyje azonban egy 1989-as, Patriots elleni találkozón a pályafutása végét jelentő sérülést szenvedett. Egy sisak-a-sisaknak ütközést követően térdre zuhant, majd rongybabaként esett össze. Nyaktörést és részleges bénulást szenvedett, a sérülése után járni sem tudott. Azóta a járásra ugyan képes, de a karjai mozgatására nem.
Hétfő esti rangadóról lévén szó az átlagosnál is többen voltak szemtanúi Napoleon McCallum karrierzáró sérülésének 1994-ben. A Raiders futóját Ken Norton Jr. szerelte, és noha McCallum fájdalmai nagyok voltak, a sérülés nem tűnt súlyosnak - elsőre. Utólag ugyanis kiderült, hogy kiterjedt idegsérülést szenvedett, elszakadt három szalag a térdében, és a vádlija valamint a combhajlító izma is elszakadt. Ez még nem minden, hiszen egy artéria is elrepedt a bal térdében, ami miatt sürgősségi műtéten kellett átesnie, és majdnem elvesztette a lábát. Összesen hat műtéten esett át, és soha többé nem futballozott.
A chicagói Johnny Knox egy elkapást követően elejtette a labdát, majd mikor megpróbálta visszaszerezni, a levegőben ütközött Anthony Hargrove-val. Knox teste rendellenes irányban hajlott meg, több csigolyája is eltört, idegkárosodást szenvedett, és gerincfúziós műtéten kellett átesnie.
Destry Wright élete első NFL-mérkőzésén a Cowboys ellen játszott a Pittsburgh Steelers színeiben, ám ez volt számára az utolsó is. A 2000-es idény előszezonjában a Steelers hatalmas tehetségnek kikiáltott futójának jobb lábáról egy szerelést követően hátborzongató felvételek készülhettek, ugyanis a törött bokája miatt az 180 fokban elfordult. Wright több műtéten is átesett és soha többet nem játszott a ligában.
Szomorú hírt kaptak az amerikai futball rajongói: Bryan Braman, a Philadelphia Eagles 2018-as Super Bowl-győztes linebackerje 38 éves korában elhunyt. Braman februárban egy agresszív daganatos megbetegedést diagnosztizáltak nála, ami ellen végül nem tudott felülkerekedni.
NFL-karrier végét jelentő sérülések (figyelmeztetés)
A 2019-es rájátszás első körében a Dallas Cowboysnak annak ellenére sikerült a továbbjutás, hogy az egyik legjobbjuknak számító Allen Hurns a mérkőzés elején brutális sérülést szenvedett. A Seahawks safetyje, Bradley McDougald esett rá Hurns bokájára, ami derékszögben elfordult, eltörve a szárkapocscsontját. A playoff és egyben a dallasi karrier számára ezzel fejeződött be.
A jelenleg is aktív játékosok közül is akadt néhány, aki szörnyű fájdalmak közepette került le a pályáról egy mérkőzés után. Így például J.J. Watt, a Houston Texans defensive endje a Kansas City Chiefs ellen szenvedett sípcsonttörést egy ártalmatlannak tűnő szituáció után.
A sportág fizikai terhelése és a folyamatos sérülésveszély
Az amerikai futball-liga az egyetlen a major sportok közül, ahol a rájátszásban sem több nyert mérkőzésig tart egy-egy párharc, hanem hetente egy találkozón kell kiharcolni a továbbjutást, egészen a Super Bowlig. Ennek elsődleges oka a sportág extrém fizikai igénybevétele. Ez a kontaktsport annak ellenére elképesztően megterhelő, hogy egy-egy pár másodperces play után hosszabb szünetek vannak, és a támadósor, a védősor és a speciális egység egymást váltogatja a pályán. Az ütközéseket ugyanis jellemzően sokáig tart kiheverni, a sérülésveszély pedig folyamatosan jelen van a sportágban.
Ezt egy idei statisztika is jól mutatja: a 32 csapat sérültlistáján összesen 401 játékos állt a negyedik fordulót követően. Néhányan a holtszezonban, rengetegen az edzéseken és az előszezonban, de jó páran az eddigi alapszakasz-mérkőzéseken sérültek meg. Hiába a védőfelszerelés, valamint a szigorú büntetés veszélyes játék esetén, ezek sem akadályozták meg, hogy máris fel lehessen sorolni néhány horrorsérülést a szezonból. Rögtön az első játékhéten a Dallas Cowboys irányítója, Dak Prescott szenvedett hüvelykujjsérülést, ami 6-8 hetes kihagyást eredményezett számára. A második héten a Buffalo Bills cornerbackje, Dane Jackson feje bicsaklott hátra, miután a csapattársával ütközött. Nem járt ilyen szerencsésen Trey Lance, a San Francisco 49ers fiatal irányítója, aki a Seattle Seahawks ellen eltörte a jobb bokáját, amivel a kaliforniaiak kénytelenek ismét Jimmy Garoppolóban bízni a szezon folytatásában. Hasonló helyzetbe került a Miami Dolphins, ahol a quarterback, Tua Tagovailoa a Cincinnati Bengals ellen szenvedett súlyos fej- és nyaksérülést azután, hogy a harmadik játékhéten is kisebb agyrázkódást szenvedett. Hátborzongató horrorsérülések pedig ezáltal voltak, vannak - és az idei szezon eddig mutatott tendenciája alapján bizony lesznek is.
