Bordás József: A Magyar Kézilabda Egy Ezüstérmes Jobbátlövőjének Pályafutása
Kenderesi származású sportemberként Bordás József neve összeforrt a magyar kézilabda aranykorával, hiszen oszlopos tagja volt az 1986-ban világbajnoki ezüstérmes, majd két évvel később a szöuli olimpián negyedik helyezett nemzeti csapatunknak. Pályafutása során nem csupán játékosként, hanem edzőként és testnevelő tanárként is jelentős szerepet vállalt a sportágban.
A Játékos Évek: A Szolnoktól Spanyolországig
Bordás József 17 évesen, Cseh Zoltán edző szorgos kezei alatt kezdett el kézilabdázni. Tehetségére hamar felfigyeltek: a szolnoki TV tornán 18 évesen 8 gólt lőtt az akkor feljutó Ózdnak, akik egyből le is igazolták. Alig három hónappal később Kovács László mesteredző és Kovács Péter világválogatott is felfigyelt rá, így 1980-ban a Budapesti Honvédba került, ahol hat évig játszott.
A fővárosiakkal kétszer nyerték meg a magyar bajnokságot, és egyszer a Magyar Kupát is elhódították. Ezen időszak alatt 1983-ban kapott meghívást a magyar válogatottba, ami karrierjének egyik csúcspontját jelentette. Az 1986-os svájci kézilabda világbajnokságon a válogatottal ezüstérmet szerzett.
Világbajnoki Ezüst és Olimpiai Szereplés
Az 1986-os világbajnokság óriási siker volt a magyar kézilabdázás számára, amelyhez Bordás József is hozzátett. „Mindenki esélytelennek tartott bennünket, hiszen az előző vb-n kilencedik helyen végzett a csapatunk” - emlékezett vissza. „Mi azonban alaposan felborítottuk a papírformát, sorra arattuk a győzelmeket, így már középdöntőbeli meccseinket elkezdte közvetíteni a magyar televízió is, kézilabdaláz volt idehaza.” A döntőben, bár nem jutott lehetőséghez, a jugoszlávok ellen sajnos alulmaradtak, de az ezüstérem szépen csillogott.
Két évvel később, az 1988-as szöuli olimpián is nagyot játszottak. Az NDK elleni meccs, amelyet többgólos hátrányból nyertek meg egy góllal, örökké felejthetetlen élményt nyújtott. Csoportmásodikként játszhattak a bronzéremért, de a jugoszláv válogatottal szemben négy góllal maradtak alul, és így a negyedik helyen végeztek. „Magán az ötkarikás játékokon szerepelni pedig óriási élmény és megtiszteltetés volt, amíg élek, nem fogom elfelejteni” - mondta Bordás József. Balszerencséjükre szenzációs csapatuk volt a jugóknak, akik 1984-ben olimpiát, majd két év múlva világbajnokságot nyertek.
A csehszlovákiai világbajnokságon is kerettag volt, de ott már kevesebb lehetőséget kapott a hatodik helyezett csapatban. A svájci vb-n és az olimpián Mocsai Lajosnál több lehetőséghez jutott, mint később Csík Jánosnál, de hozzá kell tenni, hogy „kitűnő játékosok alkották akkor is a magyar válogatottat, nagyon nehéz volt bekerülni, mindkét edző leginkább védekezésben számított rám.” Jobbátlövő poszton olyan vetélytársai voltak, mint Gyurka Jani és Fodor Jani. Összesen 110 alkalommal játszott a magyar nemzeti csapatban.
Légiós Évek és Hazatérés
Klubszinten a Debrecen csapatában is szerepelt, ahol a bajnokságban harmadik helyezést értek el. A jó szereplés jutalma pedig az lett, hogy 1990-ben egy spanyol csapattól, a Valladolidtól kapott szerződést. „Remek két évet töltöttünk a családommal a csodás spanyol városban” - mesélte. „Kedveltek a klubnál, én is szeretettel gondolok vissza az ott eltöltött két évadra.” A spanyolok marasztalták, de dereka sajnos nem bírta a terhelést, ezért 1992-ben úgy döntött, abbahagyja a versenyzést, és hazatértek.
Edzői és Pedagógusi Karrier
Hazatérése után Bordás József a Szegedi Tanárképző Főiskolára járt, ahol diplomát szerzett. Elvégezte a Testnevelési Főiskolán az edző szakot is. Ekkor került kapcsolatba az Orosháza csapatával, ahol újra játszani kezdett. Az Orosházával előbb a harmad-, majd a másodosztályt is megnyerték, de a legfelsőbb osztályú szereplést kora miatt már nem vállalta. Utána Mezőtúron is szép és felejthetetlen éveket töltött el. Jelenleg a kenderesi szakiskolában dolgozik testnevelő tanárként.
„Nem szoktam dicsekedni tanítványaimnak a múltban elért eredményeimmel. A jelen számít, igyekeztem átadni tudásomat a fiataloknak. Fontos, hogy megadjuk egymásnak a tiszteletet” - hangsúlyozta a pedagógus.
Családi Hagyomány a Kézilabda Pályán
Bordás József 32 éve él házasságban feleségével, Eszterrel, aki egykoron NB II.-es kézilabdás volt irányítóként. Két leányuk született. Barbara inkább humán beállítottságú, húga, a 23 esztendős Réka azonban édesapja nyomdokaiba lépve kézilabdázik. Ő a DVSC női kézilabdacsapatának fiatal játékosa, aki kézilabdás szülők gyermekeként kezdte bontogatni szárnyait a debreceni utánpótlásban. Átlövő posztról került a beállóba, majd miután végigjárta a korosztályos ranglétrát, az NB1/B-s Nyíradonyban pallérozódott. Édesapja, Bordás József, hatalmas szerepet játszott abban, hogy Réka is a sportágban kötött ki. „Szinte minden téren ráütöttem, és mivel már egészen kiskoromban „lelőhetetlen” voltam, teljesen természetes volt, hogy megpróbálkozom a kézilabdával” - mondta Réka. „Amikor még apa edzősködött, rendre elkísértem, és miközben a csapat melegített, mi labdáztunk.”
A szülei sosem voltak elfogultak vele szemben, mindig őszintén elmondták a véleményüket, ami nagyban segítette fejlődését. Támogatásuk nagyon sokat jelentett számára. Réka mára meghatározó játékossá vált klubjában, és meghívót kapott a B-válogatott márciusi összetartására is Kim Rasmussentől. Nővére, Barbara, a legnagyobb szurkolója.
tags: #budai #gyorgy #kezilabda
