Csordás Lajos: Az Olimpiai Bajnok Labdarúgó Pályafutása és Emléke
Csordás Lajos, a magyar labdarúgás egyik tragikus sorsú, de annál sikeresebb alakja, 1932. október 26-án született Budafokon. Mindössze 35 évet élt, 1968. április 5-én hunyt el Budapesten, ám rövid pályafutása így is bővelkedett dicsőséges pillanatokban. Tagja volt az 1952-ben olimpiai bajnoki címet nyert magyar válogatottnak, és egy évvel később Európa-kupa-győztes lett klubjával.
Játékos-pályafutásának Korai Szakasza és Felemelkedése
Labdarúgó-pályafutását 1945-ben a Budafoki MTE-ben (BMTE) kezdte, egyesületét öt éven keresztül, 1950-ig erősítette. A technikailag kiválóan képzett, a mezőnyben sokat vállaló, de a kapura is veszélyes budafoki csatár tehetségére már az utolsó háborús években felfigyelt Sebes Gusztáv, az Aranycsapat későbbi szövetségi kapitánya. Tizennyolc évesen, 1950-ben került a BMTE-ből a Vasasba.
A Vasas Évei: Klubsikerek és Gólrekordok
1950-től a Budapesti Vasas, majd a Vasas SC labdarúgója lett, ahol 12 szezont töltött el, és kulcsembere volt az angyalföldi gárda történetének első aranykorszakában. 1950. augusztus 20-án, a Dorog ellen mutatkozott be az élvonalban, az Üllői úti pályán. A Vasas játékosaként kétszer nyert magyar bajnokságot (1957 tavasz, 1960-1961), kétszer volt Közép-európai Kupa-győztes (1956, 1957) és egyszer hódította el a magyar kupát (1955). Összesen 226 bajnoki mérkőzésen szerepelt a piros-kékeknél, és ezek során 104 gólt rúgott.
Emlékezetes Klubhőstettek
Neve számos fontos gólhoz fűződött. Az 1956-os Közép-európai Kupa-döntő első meccsén ő mentette 3-3-ra a Rapid Wien elleni bécsi találkozót, majd a mindent eldöntő harmadik mérkőzésen duplázott, hozzájárulva az akkor 9-2-re megnyert döntőhöz. Az egy évvel későbbi fináléban, 1957-ben a Vojvodina kapuját is bevette. Az 1957-ben megnyert tavaszi, félidényes bajnokságban valamennyi meccsen pályára lépett, és nyolc gólt szerzett. Az 1958. augusztus 31-én lejátszott Vasas-Ú. Dózsa (3:0) NB I-es bajnokin valamennyi gólt ő szerezte.
A Vasas az 1957-1958-as idényben a Bajnokcsapatok Európa-kupájában (BEK) az elődöntőbe jutott, ahol csak a címvédő és későbbi győztes Real Madrid ejtette ki. A menetelés során Csordás Lajos az első körben mesterhármast ért el a CDNA Sofia ellen, majd a nyolcaddöntőben a Young Boys elleni svájci meccsen a 90. percben egyenlített, a visszavágón pedig az ő duplájával nyert 2-1-re a Vasas. A Népstadionban a Real Madridnak is lőtt gólt az elődöntőben.
A Magyar Válogatottban: Az Olimpiai Bajnok és Az Aranycsapat Küzdelmei
A magyar labdarúgó-válogatottban 1952 és 1959 között 19 alkalommal lépett pályára, és ezalatt 8 gólt szerzett.
Az 1952-es Helsinkii Olimpia
Tagja volt az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert magyar labdarúgócsapatnak. Az olimpiai keret összeállításánál Sebes Gusztáv úgy okoskodott, hogy Budai II László esetleges sérülése esetén ő helyettesítheti. Így is lett: az első mérkőzésen, a románok ellen Budai II és Czibor Zoltán is megsérült, így az olaszok elleni nyolcaddöntőben, majd a törökök elleni negyeddöntőben is pályára lépett, ahol az olaszokat 3:0-ra, a törököket 7:1-re győzte le a csapat. Az elődöntőben és a döntőben már nem kapott játéklehetőséget.
A Népsport kritikája szerint az olaszok elleni játéka „némi csalódást keltett”, „eléggé bátortalanul játszott”, és a beadásai is gyakran pontatlanok voltak. A törökök elleni gólzáporos siker után is „mérsékelt teljesítményt nyújtott”, nem tudott felnőni csapattársaihoz, de egy gólpassz is fűződött a nevéhez Puskás Ferencnek.
Helykeresés az Aranycsapatban
Az olimpia után több mint egy évet kellett várnia, hogy újra felhúzhassa a válogatott mezt, ekkor már az Aranycsapat is összeállt. Bár 1953 augusztusában a bukaresti Világifjúsági Találkozón (VIT) remekelt, ahol valamennyi találkozón gólt szerzett (összesen nyolcat), és a Románia elleni döntőben hármat is, a válogatottban nehezen tudott gyökeret ereszteni.
Alakját kissé elfeledte a futballvilág, pedig sokáig úgy tartották, hogy Kocsis Sándor utóda lehet a jobbösszekötő posztján. Sebes Gusztáv, az Aranycsapat szövetségi kapitánya nemegyszer beállította a legjobbak közé, de a Vasas csatára nem tudott gyökeret ereszteni a válogatottban. Sebes még az 1954-es világbajnokságról is azt mondta utólag: „Igaz az a jelző, hogy Csordás Lajos üstökös volt a magyar labdarúgás egén. Gyorsan válogatott lett, s most már bevallhatom, ha az 1954. évi svájci világbajnokságon van bátorságom a jobb szélre állítani, miénk lehetett volna a Rimet-kupa.” Csordás az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon kerettag volt, de a tornán nem lépett pályára. Érdekesség, hogy a londoni 6:3-as „Évszázad mérkőzésén” sem játszott, feladata a lőlap elkészítése volt, melyre feljegyezte, ki és milyen lövéssel kísérletezett.
Sebes az őszi válogatott találkozókon 1953-ban azért is számított rá, mert Budai, Kocsis és Czibor fegyelmi problémái miatt ki lettek hagyva. Csordás a csehszlovákok ellen (1953. október 4., Prága) Kocsist helyettesítette, és az 5:1-re megnyert meccsen az első és negyedik gólt ő szerezte. A Népsport kritikája szerint „Csordás meglepően kitűnő játékkal vonta magára a figyelmet. Gyors kezdősebessége különösen érvényesült, jól bánt a labdával, megértette magát társaival és igen eredményesnek bizonyult.” Ausztria ellen is pályára lépett, ahol fejes gólt szerzett, de a sportlap már kritikusabb volt, megjegyezve, hogy „keveset lőtt”.
Bár Bukovi Mártonnál és Baróti Lajosnál sem sikerült stabil helyet kiharcolnia a válogatottban, utóbbi nemegyszer hangoztatta, hogy a tehetséges futballistának sokkal komolyabban kellene vennie a felkészülést. Csordás különösen eredményesen futballozott 1953-ban a csehszlovákok, 1955-ben a finnek és 1957-ben a norvégok ellen, mind a három találkozón két gólt szerzett. Utolsó válogatott mérkőzéseit 1958-ban és 1959-ben játszotta, egy lengyelek elleni gólja ellenére sem tudta véglegesen megragadni a helyét a csapatban.
A Játékos-pályafutás Vége és Az Edzői Hivatás
Játékos-pályafutása utolsó szezonját, az 1962-1963-as idényt a Csepel SC-nél töltötte, majd viszonylag fiatalon, 31 évesen, 1963-ban visszavonult az aktív játéktól.
Sikeres Edzői Karrier a Vasasnál
Fiatalon választotta az edzői hivatást. Visszavonulása után három évvel, 1966-ban már szeretett klubja, a Vasas vezetőedzője lett, miután Illovszky Rudolf a válogatotthoz került. Csordás irányításával az angyalföldiek 1966-ban veretlenül nyerték meg a magyar bajnokságot, amely a klub ötödik bajnoki címe volt. Néhány hónappal később, 1967 februárjában vele nyerte meg a Vasas Chilében a híres Hexagonal-tornát is. Két szezont töltött Angyalföldön szakvezetőként. Edzői karrierje azonban felemásra sikerült, ő maga rezignáltan távozott a piros-kékekhez. Beismerte, hogy bár bajnokcsapatot vett át Illovszkytól, a címvédés csupán fellobbanás volt, és képtelen volt gyökeret ereszteni, 41 találkozót követően mennie kellett. Ezután nevelőklubjához, a másodosztályú Budafoki MTE-hez ment 1967-ben, ahol rövid ideig még dolgozott.
Emlékezés Csordás Lajosra
Csordás Lajos labdarúgó 1968. április 5-én hunyt el. Tragikus sorsa ellenére mély nyomot hagyott a magyar futball történetében.
Egykori csapattársa így emlékezett rá: „Fiatal koromban, már a pályafutása végén voltam Csordás Lajos csapattársa a Vasasnál. Hatalmas sikereket ért el a karrierje során, legendás játékosnak számított, s én nagyon tiszteltem őt. Az öltözőben óriási tekintélynek örvendett, de közvetlen, segítőkész, rendes embert ismerhettem meg benne. Teljesen normálisan kezelte a fiatalokat, mindig adott nekünk néhány jó tanácsot.”
Elismerései között szerepel a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1956) és Érdemes Sportolója (1954) cím is. Pályafutása emléke arra int minket, hogy a magyar futball nagy hőseinek történetét meg kell őrizni az utókor számára.
Főbb Játékos Eredményei:
- Olimpiai bajnok (1952)
- Kétszeres Közép-európai Kupa-győztes (1956, 1957)
- Kétszeres magyar bajnok (1957 tavasz, 1960-1961)
- Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1955)
- Főiskolai világbajnokság 2. helyezettje (1954)
- VIT-tornagyőztes (1953)
Főbb Edzői Eredményei:
- Magyar bajnok (1966)
tags: #csordas #lajos #labdarugo
