Az Afrikai Bajnokok Ligája: A Kontinentális Elit Vetélkedése és Rájátszásai

Míg Európában a Bajnokok Ligája döntője már a szezon végére esik, addig Afrikában a naptári év szerint rendezik a kontinentális kupasorozatokat. Az Afrikai Bajnokok Ligája (BL) az afrikai klubfutball csúcsa, ahol a kontinens legjobb csapatai mérik össze erejüket.

Az új formátum és a bővített résztvevői kör

Az oldalunkon már korábban kiértékelt selejtezők után megkezdődött az új formátumú, 16 csapatosra bővített csoportkör. A korábban még csak nyolc klub számára rendezett Bajnokok Ligája így egyrészt a kontinentális elit nagyobb szabású vetélkedését teszi lehetővé.

Másrészt pedig, mivel az országonként a selejtezőkben indítható egyesületek száma nem emelkedett (a CAF-ranglista első tizenkét helyezettje is mindössze csak két klubot indíthat, a többi 42 tagország egyet-egyet), így olyan országok képviselői is részt vehetnek a kupasorozat érdemi szakaszában, melyek korábban nem nagyon.

Etiópia történetének első BL-résztvevője lehet így a St. George (amhara nevén: Kidus Giorgis), de Zimbabwe is 7 év szünet után tér vissza az afrikai klubfutball térképére, Mozambik pedig 15 esztendő elteltével.

A Bajnokok Ligája menete

A kvartettekben öldöklő küzdelem várható a két-két továbbjutó helyért, melynek kimenetelét nehéz lenne megjósolni. A csoportkör utolsó fordulójára július 7. és 9. között kerül sor, majd a negyeddöntőket szeptemberben, az elődöntőket októberben rendezik meg.

A két meccses finálé második felvonása után pedig már november elején avatnak új győztest.

A csoportkör részletes elemzése

A-csoport: Az észak-afrikai dominancia és a szudáni rangadó

Az A-csoportban a CAF-ranglistáját sokáig vezető Tunézia bajnoka, az Étoile du Sahel számít a legnagyobb favoritnak, bár a sousse-i klub az elmúlt tíz évben nem nagyon villogott a BL-ben, "csak" a második számú kupasorozatot, a Szövetségi Kupát nyerte meg a csapat 2015-ben.

A "csillagosok" mostani kihívói sem ígérkeznek könnyű falatnak, hiszen az olajkitermeléssel meggazdagodó Szudán két képviselője, az Al Hilal (a név jelentése: a Hold) és az Al Merrikh (a Mars) két éve egyaránt az elődöntőig jutott, így idén is hatalmas küzdelem várható közöttük már a nyitófordulóban is a kontinens legnagyobb rangadói közé sorolt omdurmani derby keretében.

A nyögvenyelősebb bajnoki alapszakasz után Hubert Velud vette át januárban az Étoile Sportive du Sahel irányítását, aki már számos kontinentális nagycsapatnál megfordult, tavaly a kongói TP Mazembével nyerte meg a második számú afrikai kupasorozatot, a Szövetségi Kupát. A gárda a BL-selejtezőben az elefántcsontparti AS Tandát győzte le nagyon magabiztosan (3-0, 2-1), ám a szép góltermés ellenére a legnagyobb sztárok a védelemben találhatóak. Az idei Afrika-kupán a tunéziai válogatott hálóját is őrizte a veterán Aymen Mathlouthi kapus, de ott volt a tornán a jobbhátvéd Hamdi Nagguez, a középhátvéd Zied Boughattas és két ESS-középpályás, a szűrő Mohamed Ben Amor és a házi gólkirály Hamza Lahmar is.

Szudánban úgy alakult, hogy az ország két nagy labdarúgó klubja egyaránt Omdurmanban székel, a Nílus partján a fővárossal, Khartoummal átellenben, melyek nagyjából felváltva nyerik meg a hazai ligát. Nemzetközi porondon azért az Al Hilal sikeresebb, mely legutóbb két éve már épp Nabil Kouki irányításával jutott be a legjobb négy közé. A válogatott csatár, Mohamed Ahmed Bashir a kvalifikáció során is két góllal jelentkezett, és bár a klublegenda Mudather "Careca" El Thahir ezúttal nem talált hálóba, a jelenlegi mezőnyben a legtöbb BL-góllal rendelkezik (14). Mellettük két ghánai légiós, a korábban Svédországot is megjárt Augustine Okrah és Abednego Tetteh sem fukarkodik a gólokkal, valamint a nigériai középpályás, Solomon Jabason is megfordult már hazája válogatottjában, a kaput pedig a kameruni válogatott, a 2013-as BL-elődöntős Loïc Feudjou őrzi.

Az Al Hilal nagy városi vetélytársa, az Al Merrikh is bővelkedik szudáni válogatottakban. Itt van rögtön Bakri Al-Madina, aki a selejtezőben a nigériai Rivers United elleni 0-3 után egy mesterhármassal oroszlánrészt vállalt a hazai remontádában (4-0). Ott van már mellette az utánpótlás is Mohamed Abdulrahman személyében, a bal szélen pedig szintén válogatott Ramadan Agab is. Mindehhez a kispadon egy olyan vezetőedző, a francia Diego Garzitto társul, aki 2009-ben megnyerte már az afrikai BL-t a TP Mazembe edzőjeként, 2015-ben pedig a klub legnagyobb nemzetközi sikerével, egy BL-elődöntős szerepléssel és egy bajnoki címmel debütált a kispadon.

Története első bajnoki címét nyerte tavaly a kispadra csak szeptemberben érkező Aleixo Fumo irányításával a Ferroviário da Beira, mégpedig egy hatos győzelmi sorozatot produkálva a szezon hajrájában. A tavalyi bajnoki címet is a támadósornak köszönhetően kaparintotta meg a vasutascsapat és a selejtezőkben a nem túl rangos ellenfelekkel szemben sem villogott a gárda védelme, így a csapatból leginkább a két válogatott támadót, a csapatkapitány Maninhót és a kongói Vita Clubbal 2014-ben BL-döntőt játszó Antonio Dayót érdemes kiemelni.

B-csoport: Egyiptomi és algériai gigászok

Első ránézésre a B-csoport tűnik a legegyértelműbbnek, hiszen az ötszörös BL-győztes, tavalyi döntős Zamalek és a két évvel ezelőtti győztes USM Alger papíron jóval nagyobb játékerőt képvisel a kihívóknál.

Ráadásul a hajrájában tartó bajnokságokban egyik favorit sem áll jelenleg BL-t érő helyen, így jövőre valószínűleg csak akkor vehetnek részt a legrangosabb kupasorozatban, ha idén elnyerik a trófeát.

Tavaly ugyan a BL-döntőig menetelt az örökranglista második helyén álló Zamalek, most mégis nagy a földindulás a fehér lovagok háza táján. A bajnokságban ugyanis lassan lemondhat az első két helyezésről a csapat, ami lehetővé tenné jövőre is a BL-részvételt, így nem csoda, ha új vezetőedző, a portugál Augusto Inácio érkezett a kispadra, aki 2000-ben hazájában bajnoki címet nyert a Sportinggal, tavaly pedig ligakupát a Moreirensével.

Annál is inkább, mert a játékosállomány idén sem gyengébb, mint a korábbi években. Az idén Afrika-kupa döntős egyiptomi válogatottból csak sérülés miatt dőlt ki Ahmed El Shenawy kapus, de a védelemben Ali Gabr, a középpályán pedig Tarek Hamed és Ibrahim Salah rendszeresen szerepelt a fáraók között, az ifjú Mostafa Fathi pedig csak sérülés miatt került ki a keretből. Bassem Morsi mellőzése a fáraók támadósorából kisebb felháborodást okozott országszerte, mellette pedig a támadásokat még a rutinos "varázsló", Ayman Hefny és a csapatkapitány Shikabala is támogatja, aki tinitehetségként már a 2002-es BL-győztes Zamaleknek is tagja volt.

Amikor a korábban az USM Alger-t játékosként is szolgáló Miloud Hamdi két éve történelmi afrikai BL-döntőig, tavaly pedig algériai bajnoki címig vezette a csapatot, aligha számított rá, hogy a vezetőség ezek után csak másodedzői állást kínál neki. Ezt aztán természetesen vissza is utasította, a piros-feketék irányítását pedig két rövid életű megállapodás után októberben a belga Paul Put vette át, aki 2013-ban még a burkinai válogatottat gardírozta az Afrika-kupa döntőjéig. A két évvel ezelőtti menetelésnek is részese volt már Mohamed Zemmamouche kapus és gyakorlatilag a teljes védelem Nasreddine Khoualeddel, Mokhtar Benmoussával és az idei Afrika-kupát is megjárt Mohamed Benyahiával, valamint Mohamed Meftahhal.

Igencsak mostoha körülmények között készülnek a líbiai labdarúgó klubok a polgárháború sújtotta országban, 2010 óta mindössze a második bajnoki címet osztották ki tavaly, azt a kettőt azonban egyaránt az Al Ahli Tripoli nyerte. A selejtezők során parádés játékkal és négy góllal feledtette korábbi megpróbáltatásait a szurkolók alig 21 esztendős kedvence, Muaid Ellafi, akit februárban váltságdíjra hajtó fegyveresek elraboltak, márciusban pedig elvesztette édesapját. Három gólig jutott az előcsatározásokban az ősszel még Tunéziában légióskodó Mohamed Anis Saltou is.

Tavaly 12 év után nyerte meg újra a zimbabwei ligát a CAPS United, mégpedig a klub mindhárom korábbi bajnoki címében még játékosként tevékenyen résztvevő Lloyd Chitembwe irányításával. Ott is elsősorban fegyelmezett védekezésre volt szüksége a csapatnak, mint ahogy várhatóan a csoportkörben is az idei Afrika-kupán is résztvevő Hardlife Zvirekwi által irányított védelem lesz leginkább fókuszban, no meg az egyszeres válogatott hálóőr, Edmore Sibanda.

C-csoport: Címvédő és bosszúvágy

A BL-címvédő, Mamelodi Sundowns a C-csoportba került, cseppet sem könnyűnek ígérkező társaságba, miközben a dél-afrikai bajnokság hajrájában is kiélezett küzdelmet folytatnak a pretóriai brazilok a győzelemért.

A kontinentális mezőnyben a tunéziai liga éllovasa az Espérance Tunis egy kisebb "válság" után nagy ambíciókkal tér vissza a legjobbak mezőnyébe, a három éve csak a döntőben elbukó kongói AS Vita Clubot pedig különösen fűtheti a bosszúvágy a Mamelodival szemben.

Tavaly ugyanis a selejtezőben a fekete delfinek legyőzték a dél-afrikaiakat, ám végül kiderült, hogy a mindössze pár percet játszó Idrissa Traoré a korábbi klubjából, a Stade Malienből még hozott magával egy eltiltást, így jogosulatlanul lépett pályára és a Mamelodi léphetett tovább a csoportkörbe, hogy aztán meg se álljon a végső győzelemig.

A címvédő Mamelodi Sundowns a johannesburgi klubok mellett nem tartozik Dél-Afrika legpatinásabb egyesületei közé, de a legtehetősebbnek számít azóta, hogy a bánya-mogul Patrice Motsepe a klub tulajdonosa 2003-ban. Tavaly a hetedik bajnoki címet is begyűjtötte a sárga-kék-zöld mezösszeállítás miatt pretóriai braziloknak becézett gárda, miközben a korábbi szövetségi kapitány, Pitso Mosimane a kontinens csúcsára is elvezette a tanítványait, Dél-Afrika második BL-győzelmét szállítva.

Idén ugyan a hazai ligában még távolról sem biztos az ismétlés és a BL-selejtező is nagyon rázós lett az ugandai bajnok Kampala CCA ellen, de az idegenbeli mérkőzés hajrájában a libériai Anthony Laffor ismét megmentette a csapatot. Mellette a támadósor sztárja továbbra is az ördöngősen cselező zimbabwei Khama Billiat és a saját nevelésű ifjú Percy Tau, a kolumbiai Leonardo Castrót azonban egyre többször szorítja a kispadra a nemrég szerződtetett elefántcsontparti válogatott Yannick Zakri. A középpályán a csapatkapitány Hlompho Kekana mellett legtöbbször Tiyani Mabunda és a támadóbb felfogású Themba Zwane vagy Sibusiso Vilakazi kap helyet.

A tunéziai labdarúgás legeredményesebb klubja az utóbbi két évben nem szerepelhet az afrikai BL-ben, így most nagy várakozással tekintenek a szurkolók az újabb nemzetközi megmérettetés elé. Régi-új állomáshelyén a klub hagyományosan stabil védelmét (a hazai rájátszás kilenc meccsén például mindössze két gólt kaptak) olyan játékosokra bízhatja, mint a válogatottal az Afrika-kupán is megforduló kapus Moez Ben Chérifia és a középhátvéd Chamseddine Dhaouadi, valamint a csapatkapitány jobbhátvéd Khalil Chemmam, de Európát megjárt játékosok, az algériai válogatott Hicham Belkaroui vagy a középpályán Ferjani Sassi is az agg mester rendelkezésére állnak.

A csapat játékstílusát talán jól jellemzi, hogy a selejtezőkben a csapat leggólerősebb játékos a kameruni származú, de egyenlítői-guineai válogatott középhátvéd Francisco Obama Ondo volt, aki háromszor zörgette meg az ellenfelek hálóját, de egy pontrúgás után betalált a szintén középhátvéd Yannick Bangala is. A védelemből érdemes még kiemelni a kongói válogatott ifjú balhátvédjét, Joyce Lomalisát, aki tavaly helyet kapott a kontinensen szereplő labdarúgók álomtizenegyében is.

Nagyon nehéz elképzelni, hogy ebben a csoportban komolyan labdába tudjon rúgni a BL-debütáns Saint Geoge, mely nem csak Etiópiának első, hanem a kelet-afrikai régiónak is igencsak ritka képviselője a kontinens legjobbjai között. Akiben a szurkolók a leginkább bízhatnak, az a korábban Belgiumot, Egyiptomot és Algériát is megjárt válogatott csatár, Saladin Said, aki három meccsen öt gólt szerzett a selejtezőkben. Mellette a középpályán Behailu Assefa és a csapatkapitány Adane Girma, valamint a rutinos hátvéd Degu Debebe is fontos tagja az etióp válogatottnak, azaz csak volt, hiszen utóbbi kettő már visszavonult a nemzeti csapatból, a klubjukban azonban még igyekeznek történelmet írni.

D-csoport: A "halálcsoport" és a rekordbajnok

A D jelű kvartettet nevezhetjük talán a leginkább halálcsoportnak, hiszen voltaképpen mind a négy csapat eséllyel pályázik a két negyeddöntős helyre.

A nyolc győzelmével a kupasorozat rekorderének számító kairói Al Ahly két elbukott selejtezősorozat után tavaly a csoportkörbe már bejutott, onnan azonban nem sikerült továbblépni, hiszen az akkori zambiai induló (ZESCO) és a Wydad AC maga mögé utasította a sascímereseket. Idén visszatér tehát a rekorder klub az afrikai BL mezőnyébe, és a korábbi rendkívül sikeres generáció tagjai már rutinos rókákként erősítik a csapatot.

Az egykori csapatkapitány, Emad Motaeb már csak csereként szokott pályára lépni, de a kétszeres BL-győztesek (2012, 2013) közül a támadósorban Walid Soliman és Abdallah Said, a középpályán Hossam Ghaly vagy a védelemben Mohamed Naguib és Ahmed Fathi, a kapuban pedig Sherif Ekramy most is alapemberei a sascímereseknek, sőt Fathi, Said és Ekramy ott voltak az idén Afrika-kupa döntős egyiptomi válogatottban is. Akárcsak a csatár Marwan Mohsen és a két középhátvéd, Saad Samir valamint a torna egyik legjobb játékosának bizonyuló Ahmed Hegazy. A korábbi, külföldi edzőket preferáló trend helyett idén kispadon a klub egykori válogatott védője, a játékosként már '87-ben is BL-t nyerő Hossam El Badry ül, aki edzőként is többször szolgálta már az egyesületet, nem is akárhogy. 2012-ben ugyanis, öt év szünet után vele nyert újra afrikai BL-t az Al Ahly.

A Wydad AC tavaly a walesi John Toshack irányításával magabiztosan menetelt az afrikai BL elődöntőjéig, ott azonban a casablancaiak elvéreztek a Zamalekkel szemben. Idén a másik patinás kairói klubbal kerültek egy csoportba, a kispadon pedig már hazai edző, a Katarból eltöltött sikeres évek után hazatérő Houcine Ammouta ül, aki egyébként 2010-ben a FUS Rabattal már megnyerte a Szövetségi Kupát. Így aztán a szétlövésben ismét a tavalyi BL legjobb kapusának számító Zouheir Laaroubi lett a kvalifikáció hőse, no meg a döntő tizenegyest értékelő 19 esztendős hátvéd, Badr Gadarine. Nála azért egyelőre biztosabb pont a védelemben a válogatottal az idei Afrika-kupát is megjáró Amine Atouchi és a szenegáli légiós Mourtada Fall.

A döntőbe jutás már nem jött össze a casablancaiaknak, de idén a bajnokságban nagyon meggyőzően hasítanak és nem szándékoznak megállni a finálé előtt.

A tavalyi meglepetéscsapatot, a ZESCO-t a zambiai bajnokságban közben megelőzte a Zanaco, mely szeretne azért hű maradni a vetélytárs által megalapozott friss hagyományokhoz és borsot törni a "nagyok" orra alá.

A kameruni Coton Sport pedig négy évvel ezelőtti elődöntős szereplését szeretné megismételni, bár talán jól jellemzi a kameruni klubok helyzetét, hogy azóta hírmondó sem maradt a csapatnál a tehetséges ifjú keretből. A legutóbbi húsz kameruni bajnokságból 14-et megnyerő Coton Sport tavaly ugyan elbukta a hazai Elite One-t, idén mégis újra a gyapottermesztőknek sikerült eljutniuk a BL csoportba.

Az afrikai BL döntők emlékezetes pillanatai

2020. november 27-én az Al-Ahlié a serleg lett, hatalmas gólok után a döntőben. A Zamalek csodálatos góllal egyenlített, aztán a 86. percben jött a szintén szépségdíjas válasz, amivel az Al-Ahli megnyerte a trófeát.

Az Al-Ahli klubnál a lojalitás is kiemelkedő, hiszen Hareth, az al-Ahli mezekért felelős embere immár 47 éve szolgálja szeretett klubját. Kilencszeres győztes a csapat szertárosa, ami egyedülálló teljesítmény a labdarúgás világában.

Azonban nem minden pillanat örömteli: 2013-ban a klubvilágbajnokságon meggondolatlan gólöröme miatt lemaradhatott a tornáról a BL-győztes csatár, Ahmed Abdelzaher. Az al-Ahliból származó játékos a betiltott Muzulmán Testvériség kézjelét mutatta, ami súlyos következményekkel járt.

tags: #del #afrikai #bl #rajatszas

Népszerű bejegyzések:

• Aktuális Fradi Bor és Pezsgő Ajánlatok
• A Röplabda Tehetségeinek Bemutatása
• kreatív információk ereje
• TAO támogatás kézilabda sportágban
• A fociszezon szíve: júniusi tornák