A Signal Iduna Park: Dortmund ikonikus stadionjának története és kapacitása
Ha 30 évvel ezelőtt azt állítod a dortmundi embereknek, hogy a városközpontjukban egy több, mint 80.000 fő befogadására alkalmas futballszentély fog állni - egy stadion, amely üveghomlokzattal, pályafűtési rendszerrel és Európa legnagyobb lelátójával büszkélkedhet -, akkor valószínűleg csak toleráns mosollyal válaszoltak volna a különös elképzelésre.
Napjainkban viszont a SIGNAL IDUNA PARK a Strobelallee-n elhelyezkedő, Németország legnagyobb stadionja a maga 81.365 főt befogadó kapacitásával, amellyel Európa ötödik legnagyobb befogadóképességű stadionja. A sajtó az ország legszebb stadionjának tartja, az UEFA öt csillaggal minősítette, a szurkolók pedig a „templom” néven emlegetik. A Strobelallee-n található stadion - mely „szentélyként” is ismert a szurkolók révén, és a sajtó, profik és VIP-k által „az ország legszebb stadionjaként” említett - az egyik legnagyobb és legkomfortosabb Európában, mióta a harmadik fejlesztési fázisa is végbement.
A kezdetek és az 1974-es Világbajnokság
A SIGNAL IDUNA PARK története az 1961-es évre nyúlik vissza. Ekkor tárgyalt először a sportbizottság a Rote Erde Aréna bővítéséről. Már az 1960-as években is voltak tervek egy új stadion építésére Dortmundban. A város azonban nem engedhette meg magának, és a regionális hatóságok sem voltak hajlandóak támogatni.
1965. április 5-én, miután négy hosszú éven át tárgyaltak a kissé elavult „Rote Erde” aréna bővítéséről és korszerűsítéséről, a város Központi és Pénzügyi Bizottsága „tudomásul vette a javaslatot, hogy ne bővítsék a Rote Erde stadiont, hanem építsenek egy új futballstadiont, beépítvén a közelben levő két, nyugati gyakorlópályát, és a kis területen húzódó strandfürdőt is”.
Azonban a Ruhr-vidéket strukturális változások jellemezték, és felütötte fejét a szén- és acélválság, így a pénz nem volt olyan határtalan, mint napjainkban. Mégis, ez a projekt nem kapott kiemelt figyelmet addig, amíg Köln városában egy új stadion építése ellen döntöttek a 70-es évek elején, így megnyitva az utat a Dortmund előtt, hogy az 1974-es világbajnokságon rendezővárosként részt vegyenek, valamint hogy megépülhessen a stadion.
A Német Labdarúgó Szövetség ugyan megkapta 1966-ban az 1974-es Világbajnokság rendezési jogát, mégis a dortmundi terveket, miszerint az új stadion hagyományoknak megfelelő tervezéssel épül - amely 30 millió euróra rúgott - a bukás veszélye fenyegette. Erich Rüttel, a sportosztály vezetője sikerrel nyújtotta be javaslatát, miszerint a Kanadában található montreali olimpiai város (1976) modelljét alapul véve épüljön a stadion, azaz előre gyártott építészeti módszereket alkalmazzanak. Ez hozta meg a döntő áttörést. A költségek a felére csökkentek, kezdetben 27 millió márkára (közel 14 millió euróra) becsülték. Öt hónappal később, 1970. október 19-én a tanács megadta a zöld jelzést a tervekre, és elhatározták, hogy elkezdik építeni a következő évben a Westfalenstadiont.
A 17 millió eurós költségnek több, mint 80%-a szövetségi és állami támogatásból, nyereménybevételekből és adományokból állt. A város hárommillió márkával járult ehhez hozzá, felismerve korán azt, hogy az 1974-es FIFA Világbajnokság egy soha vissza nem térő lehetőséget kínál nekik arra, hogy a jövőben esedékes eseményekre is alkalmas stadiont építhessenek - a világbajnokság nélkül viszont aligha jött volna támogatás.
A Westfalenstadion megnyitása és az első évek
A Westfalenstadiont 56.000 szurkoló befogadására tervezték. Ebből megközelítőleg 54.000 valósult meg, de csak 17.000 ülőhellyel rendelkezett, 37 000 állóhely volt. 1974. április 2-án - 9 évvel azután, hogy a hivatalos döntés megszületett - a Westfalenstadion hivatalosan is megnyitotta kapuit. Az avatómeccs egy barátságos találkozó volt a Schalke 04 együttese ellen. A stadion téglalap alakú formájáról volt nevezetes, egy olyan időszakban, amikor a legtöbb nagy stadion kör alakú volt, és új generációs stadionokat inspirált. Az 1970-es évek végén a Rangers Ibrox Stadionjának felújítását például nagymértékben befolyásolta a Westfalenstadion.
Zaire, Skócia, Svédország, Brazília és a bajnokság döntőse, a hollandok is a Westfalenstadionban játszották csoportköri meccseiket 1974-ben, és a futball-láz magával ragadta Dortmund városát. Az a lelkesedés, ami az 50-es, 60-as évek aranykorában jelen volt, visszatért a Világbajnokság ideje alatt, és hamarosan érezhető volt a Bundesliga másodosztályában is. A rendszeres nézőszám 45.000 fölé kúszott - háromszor annyi, mint korábban a Rote Erdében -, a klub kiélvezhette az új stadion előnyeit, azáltal, hogy beözönlöttek a nézők. Két évvel később, 1976 júniusában a Borussia visszatért a német élvonalba. 1983-ban a klub megünnepelhette az európai térképre való visszatérését egy 15 éves böjtöt követően.
Kapacitásbővítések és a "Sárga Fal" születése
Az 1992-ig tartó 18 éves periódus alatt a Westfalenstadion nagysága megmaradt eredeti valójában. Az azt követő 14 év viszont drasztikus módosításokat hozott - összesen ötöt. 1992-ben a stadion kapacitása 42.800 főre csökkent, miután az északi lelátó állóhelyeit székekkel töltötték meg. Ezután a Borussia Dortmund egy nagyszerű hazai és európai sikerszériát élt át. A klub, elsőként a német futball történetében, úgy döntött, finanszírozza a bővítési munkálatokat.
Az első bővítések részeként a nyugati és keleti lelátók kapacitása 6.000-el nőtt, köszönhetően annak, hogy további, felsőbb szinteken húzódó üléseket építettek három évvel később. 54.000 ember nézhette ismét a BVB-t az 1995-ben, a pálya menti két lelátó fölé épített második szintnek köszönhetően. Két évvel később a számok ismét emelkedtek, ezúttal az északi lelátóhoz hozzáadott második szintnek és a déli lelátó állóhelyekkel való bővítésének köszönhetően. A második fejlesztési hullámmal 68.600-ra nőtt a kapacitás 1999-ben, miután a déli stand - a központja a dortmundi futballfanatizmusnak - 24.454 férőhelyesre bővült, létrehozva ezzel Európa legnagyobb lelátóját, amelyet ma „Sárga Fal” néven ismernek.
Stadion kapacitásának alakulása
Az alábbi táblázat bemutatja a Signal Iduna Park (korábban Westfalenstadion) befogadóképességének alakulását az évek során:
| Év | Kapacitás (körülbelül) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1974 | 54,000 | Nyitás, túlnyomórészt állóhelyek (37 000 állóhely, 17 000 ülőhely) |
| 1992 | 42,800 | Északi lelátó állóhelyeinek átalakítása ülőhelyekké |
| 1995 | ~59,000 | Nyugati és keleti lelátók bővítése, második szint hozzáadása |
| 1999 | 68,600 | Déli (Sárga Fal) és északi lelátók bővítése |
| 2006 után | 81,365 | Sarkok beépítése, modernizáció a Világbajnokságra |
A 2006-os Világbajnokság és a modernizáció
A legutolsó átalakítás a Westfalenstadion második Világbajnoksága, a 2006-os előtt történt. A FIFA követelményeinek teljesítéséhez a 1974 óta üresen álló sarkokat ülésekkel töltötték fel. 2002. május 6-án a munkálatok lezárultak, és végre megkezdődtek a sarki részek bővítései is. Először is, 15 méter hosszú tartópilléreket illesztettek a földbe az északi és déli részen, és helyeztek el a sarkokon is, melyek később lépcsősorokká váltak, és az elképesztő, 3000 tonnás súly állványtetőnként stabil alapokra került.
Az új szakaszok építése nem volt probléma, de az összes többi lelátó tetőszerkezete útban volt - szó szerint. A tető nagyméretű tartóoszlopai a sarkokban voltak elhelyezve, és el kellett távolítani őket, hogy ne akadályozzák az új sarkokban ülő szurkolók kilátását. Így 8 masszív pillért emeltek a tető külső oldalára, amelyek viselték a súlyt, és lehetővé tették a belső tartóoszlopok eltávolítását. A nyolc, 62 méter magas sárga pillér a dortmundi horizont mérföldkövévé vált.
A harmadik bővítési fázis, mely 2003. szeptember 13-án készült el többet eredményezett annál is, hogy közel 14.000-el bővült a férőhelyek száma. A BVB új szintre emelte a remek vendéglátás fogalmát. A 3.450 férőhelyes ellátási területével a SIGNAL IDUNA PARK a Bundesliga legnagyobb vendégszerető helye is egyben. A stadion a 2006-os világbajnokság óta elektronikus beléptető rendszerrel is felszerelt.
Névváltozás és jelenlegi állapot
A Signal Iduna Park, amelyet sokan Westfalenstadionként ismernek, eredetileg az 1974-es Világbajnokság mérkőzéseinek megrendezésére épült. A stadion nevét szponzori megállapodás részeként változtatták meg, amely most 2031-ig tart, bár az UEFA versenyein a létesítményt „BVB Stadion Dortmund” néven emlegetik. Azóta a 2000-es években a világbajnokságra, majd a 2010-es években elvégzett felújítások során a Signal Iduna Park kapacitása lenyűgöző 81.365-re emelkedett, ezzel Németország legnagyobb stadionjává vált.
Az évek során a stadion nem vesztett varázsából. Éppen ellenkezőleg, a rádióközvetítések ömlengve beszélnek a „Német futball szentélyéről”, mikor a kétség kívül egyedi arénáról tudósítanak: a pálya közelsége, az akusztika, köszönhetően a teljesen kiépített tetőszerkezetnek és az egyedülálló szenvedély a szurkolók részéről a gyönyörű játékért mind hozzájárul ehhez. Mindez szikrázó hangulatot okoz, elvarázsolja a nézőket és félelmet kelt az ellenfelekben.
A klub lenyűgöző nézőszáma az elmúlt években, amely rekord is egyben, szintén igazolja ezt. Csak egyetlen futballista van, akinek igazán negatív tapasztalatai vannak a „szentélyről” ebből a 32 éves periódusból: az ex-braunschweigi Danilo Popivodának. 1977. április 23-án, mikor férgek árasztották el a gyepet, Popivoda egyedül találta magát a Borussia kapujától hat méterre, majd mikor hátrahúzta lábát, hogy lőjön, megcsúszott a füvön, amely már különvált a férgektől fertőzött gyökerétől. A játékos orra esett, míg a labdája megállt a vonal előtt.
Elhelyezkedés és megközelíthetőség
A Signal Iduna Park címe: Strobelallee 50, 44139 Dortmund, Németország. A Signal Iduna Park Dortmundban a Westfalenhallen konferenciaközpont közelében, a város déli oldalán található. A létesítmény kevesebb mint két mérföldre van Dortmund városközpontjától és főpályaudvarától.
Autóval
Ha autóval szeretne eljutni a stadionba, az északi, keleti és nyugati irányból a B1-es autópályát választhatja, vagy ha délről érkezik, akkor a B54-es autópályát. A B1-esről érkezve vegye az Im Rabenloh kijáratot. Onnan a stadion mindössze néhány száz méterre délre található. Ha a B54-esről érkezik, térjen le az An Der Buschmuhle kijáratnál, és kövesse az útjelző táblákat a stadionig.
Vonattal és U-Bahnnal
Alternatív megoldásként a létesítmény vonattal is elérhető Dortmund központi pályaudvaráról mindössze öt perc alatt. Szálljon le a vonatról a Dortmund Signal Iduna állomáson, ahonnan rövid sétával elérheti a stadiont. A stadion a városközpontból az U-Bahnnal is megközelíthető, a 45-ös vagy 46-os vonalon utazva szálljon le a Westfalenhallen megállónál; a stadion öt perc sétára van onnan.
Csapatok és egyéb események
A Borussia Dortmund a Signal Iduna Park fő bérlője, bár Németország is alkalmanként játszik néhány nemzetközi mérkőzést a létesítményben. Ahogy Dortmund egyre népszerűbbé és sikeresebbé vált az 1960-as években, nyilvánvalóvá vált, hogy a Stadion Rote Erde, amely 1937 óta volt az otthonuk, már nem lesz elegendő. Így a klub 1974-ben a Signal Iduna Parkba, akkor még Westfalenstadion néven ismert létesítménybe költözött. A Stadion Rote Erde ma a Dortmund II otthona.
Annak ellenére, hogy a stadion impozáns méretű, nem sok koncertnek adott otthont; az elsőre csak 2009-ben, 35 évvel az építése után került sor. Azóta mindössze kilenc további koncertet tartottak a Signal Iduna Parkban. A stadiont elsősorban futballmérkőzésekre használják, otthont adott az 1974-es Világbajnokság, a 2006-os Világbajnokság mérkőzéseinek, és a 2024-es Európa-bajnokságon is használni fogják.
Stadiontúrák
A Signal Iduna Park számos vezetett túrát kínál, beleértve a játékosok öltözőinek, az alagútnak, a VIP területeknek és a Borusseum klubmúzeumnak a meglátogatását, amelyben a trófeatermük is megtekinthető. A túrák 10 órától 16 óráig érhetők el, és áruk 6 eurótól (5 font) 20 euróig (17 font) terjed, a túra típusától és az életkortól függően. Évente több mint 300000 látogató kíváncsi az épületre, amelyet háromféle stadiontúrával tekinthetnek meg.
tags: #dortmund #stadion #letszam
