A DVTK Stadion: Mérnöki Elegancia és Az "Ezüst Kehely" Miskolcon
A DVTK arénája lett a legszebb 2018-ban átadott stadionok közül, mely top 10-es listájára a Videoton stadionja is bejutott. A versenyt a Stadium Database nevű lengyel weboldal hirdette meg és a legjobb tízbe a két magyar arénán kívül négy orosz, két kínai, egy török és egy ausztrál stadion került be. A diósgyőri stadiont Pottyondy Péter és munkatársai (KÖZTI Zrt.) tervezték. A versenyen a DVTK Stadion 91,7 százalékot ért el: építészeti szempontból megkapta a maximális (40%) pontszámot, de innovációban (18,3%/20%) és funkcionalitásban (33,3%/40%) is kiemelkedően teljesített. Mindezt úgy, hogy a kisebb méretei miatt hátrányból indult. A Diósgyőri Stadion az egyszerűségre, racionalitásra és szerkezeti nyitottságára törekszik.
A diósgyőri labdarúgás története és a stadionok fejlődése
Miskolcon még ma is sokan ismerik a leszakadt focikapu történetét, pedig igazán nem ma esett meg. Történt ugyanis, hogy az 1946/47-es szezonban az akkor még különálló, majd pár évvel később Miskolchoz kapcsolt, intenzív sportéletet élő bányászfalu, Pereces focicsapata egy idényre feljutott az NB I-es bajnokságba. Egy alkalommal a Ferencvárost fogadta egyszerű focipályáján, ahol hatalmas intenzitással támadta a vendégkaput, amikor háromgólos hazai vezetésnél egy óriási lövés eredményeként a focikapu leszakadt, a mérkőzést félbe kellett szakítani.
Pereces aktív sportélete nem volt példa nélküli, hiszen a szomszédos Diósgyőrben, már a 20. század első évtizedeiben egymás ellen küzdött a város két fő csapata, az 1911-ben megépült, majd alig másfél évtized alatt már kétszer bővített stadionban. Mire Diósgyőrt 1945-ben Miskolchoz csatolták, már NB I-es csapata és a maga korában igen korszerűnek számító stadionja volt a Diósgyőri Vasgyár jóvoltából. 1939-ben sok szempontból a berlini olimpiai stadion mintájára, 6000 fő befogadására alkalmas új létesítményt építettek, de a nagy szurkolói lelkesedés miatt az 1950-es években ezt is bővíteni kellett. 1968-ban ismét új épületet avattak, a Dézsi János tervezte, a közeli várról is ihletet kapott, igen karakteres, bástyaszerű kialakítású, ekkor már miskolci DVTK stadiont, amely egy időben a legkorszerűbb vidéki sportlétesítmény volt.
Az új aréna koncepciója és kihívásai
Ennek ellenére az Acélváros sokak által régóta vágyott új sportlétesítménye egy ideig úgy tűnt, hogy a stadionavatási hullám mostohagyermeke lesz. Míg másutt, érezhetően bőven rendelkezésre álltak az anyagi források, a várhatóan nagy kihasználtsággal kecsegtető DVTK létesítmény rekonstrukciójára első körben csak 4,5 milliárd forintot szánt a kormányzat, amely összeg az akkoriban épült hasonló beruházásoknak a felét sem érte el. Ekkor már országszerte kezdtek megjelenni az első újgenerációs, egyedi arcot mutató, közepes- és nagyméretű stadionok. Elkészült a debreceni Nagyerdei, a ferencvárosi Groupama, és a sorból erőteljesen kilógó, de építészetileg szintén jól azonosítható felcsúti Pancho Aréna, s építés alatt állt még néhány.
Jogos volt tehát az igény, hogy Miskolc - ahol ráadásul a Ferencváros mellett a legnagyobb hazai tábor követi a focimeccseket - is valami egyedi, karakteres, friss épületet kapjon. A kiírt közbeszerzési pályázatot a KÖZTI Zrt. nyerte meg ajánlatával, s kezdett bele az eleinte szinte szélmalomharcnak tűnő feladatba, hogy az alacsony költségvetésből új arénát adjon a miskolci csapatnak. A cél egy 15.000 nézőt befogadni képes stadion megépítése, amelyre az első körben egy egyszerű, puritán tervet tettek le az asztalra. Mind a megbízói, mind - egy németországi tanulmányút nyomán - a tervezői oldalról is létezett olyan elképzelés, egyfajta minta, hogy miként lehet egy egyszerű, racionális, mégis kiemelkedő formájú épületet létrehozni.
Építészeti megközelítés: Az ezüst kehely és a nyitottság
Pottyondy Péter és munkatársai szakítottak a hazai stadionokban bevált szappantartóformával - ahol a játékteret kifelé egy minden irányban buborékszerűen kiképzett íves burok veszi körbe, zárja be, s rejti el annak szerkezetét - és egy nyitott épületet kívántak létrehozni. A lelátó kifelé dőlő formáját a város felé nyitva hagyja, magát a szerkezetet pedig kidomborítja, nem bújtatja íves burok mögé. Ahogy a tervezők maguknak megfogalmazták, a stadion kívülről egy ezüst kupa formáját rajzolja ki. A szerkezet egyszerűsége és nyitottsága végül önmaga adta meg a megépülő stadion jellegzetes arculatát. A Bükk erdőkoszorújának és a nehézipar romjainak előterében egy őszintén kitárulkozó, struktúrájában és színvilágában visszafogottan elegáns sportlétesítményt terveztek Pottyondy Péter és munkatársai, amely mellőzi a monumentalitás rideg és nyomasztó érzetét. A jó építészet ugyanis remény pillanata. Maga jövőre vonatkozó optimista kinyilatkoztatás.
A stadion markáns tetővel fedett tömege egy ezüst kehely formáját idézi. A stadion karakterét a lelátó aljára, és nagy kiülésű tető alsó síkjára rögzített, terpesztett fémlemez burkolat adja. Ezzel a megoldással két karakteres elemre (lelátó kehely, tető) bomlik a tömeg. A nagy tömegalkotó elemek és köztük lévő „árnyék fugák” könnyed, lebegő stadionképet eredményeznek.
A szépen, következetesen végigvitt, teljesen azonos, nagykonzolos elemekből álló pilon rendszer a maga műszaki nyersességével olyan rajzolatot alkot, amely messziről ad karaktert a stadionnak. A hazai társaival szemben, mintha egy kifordított épületet, egyfajta csontvázat látnánk, de maga a szerkezet, annak jó arányú oszloprendje könnyeddé és látványossá teszi azt. A sarkok nyitottsága, az oszlopok egymástól elnyíló formája pedig megismétli az építészek által elképzelt kupa motívumot. A szerkezet semleges terpesztett lemezborítást kapott, amely kiemeli annak formáját. A fémes összhatás, szellemiségében is jól kapcsolódik a ma már ipari múltként romos háttért nyújtó Acélművekhez.
Részletes építészeti megoldások és funkcionalitás
Az erősen kinyúló tető látványát a lelátó felső széléből konzolosan kinyúló ferde világító karok tagolják. A világítás egyenes folytatása a lelátó alatti körüljáró világításának, így esti fényben fénnyel íródik ki a stadion szétnyíló struktúrája. A lelátó tetején körbefutó mellvédről nagy teljesítményű lámpák világítják meg az enyhén csillogó, alumínium burkolatot, amitől a tető hatalmas fényvetőként viselkedik.
Ingyen a DVTK stadion avatóra
A pályát nagy teherbírású beton aljzatra fektetett műfüves sáv veszi körül. A füves pályát négy oldalon azonos raszterrel körbefutó, egységesített előregyártott vasbeton elemekből összeállított lelátó veszi körül, melyre 15.000 db vandálbiztos, felhajtható stadionszék kerül. A lelátó négy sarkán 45 fokos lesarkítással fordul át a lépcsős nézőtér. Legfelső szintjét a szurkolói találkozásoknak teret adó körüljáró zárja. Az előregyártott vasbeton pilonokra állított, acél tartószerkezetű pillangó lelátó tetőt 15.200 m2 felületen acél trapézlemez és 2.350 m2 felületen víztiszta polikarbonát trapézlemez borítja. A hosszoldali tető pálya felőli acél főtartóinak végén álló, 6,2 m magas acél kandeláberek és a főtartók aljára rögzített keretek hordják a pálya és a lelátó világítását biztosító halogén lámpatesteket. A lelátó tető délre lejtő részén elhelyezhető 400 m2 összteljesítményű napelem.
A Főépület kialakítása
A stadionokat kiszolgáló funkciók klasszikus esetben egy épülettömegben kerülnek a pálya mellé. A négyszintes főépület a stadionszerkesztés szabályai szerint a stadion nyugati oldalán kapott helyet. A főépület kialakításának egyik meghatározó szempontja a sportolók, a VIP szurkolók, a média munkatársak és a stadiont üzemeltetők forgalmának mindenkori szétválasztása, illetve az eseti találkozások lehetővé tétele volt. A másik az volt, hogy a helyiségek többféle célra legyenek használhatóak attól függően, hogy UEFA, MLSZ sportrendezvényt, családi vagy más eseményt fogadnak.
Az épületrész földszintjén a csapatok öltözői és az azokhoz tartozó bírói, orvosi és más kiegészítő helyiségek vannak. A vertikális forgalom a szinteket átriumszerűen összekapcsoló főlépcsőn és lifteken zajlik. Az első emelet a vendéglátás szintje, ahol a mobil falakkal osztható rendezvénytér a pályára nyíló, nagy fogyasztó terasszal egészül ki. A második emeleten van a 20 db sky-box a hozzájuk tartozó társalgóval. Erre a szintre kerültek még irodák és az eseményfelügyelet helyiségei mellett a média stúdiók is.
A tervezett stadionban kétféle anyaghasználat dominál. A kereskedelmi és bérbe adható területeken igényes, innovatív anyagok jellemzőek, illetve a hazai csapatot, a mindenkori szponzorokat idéző színek, felületek jelennek meg. A belső burkolatoknál igényes helyeken visszatér a belsőépítész által megtervezett módon alkalmazott könnyűfém anyag szelídebb felületű változata és a látszó vasbeton.
Kivitelezés és anyaghasználat
A 2016 novemberében indult kivitelezés során komoly kihívást jelentett a különböző gyártástechnológiák kombinálása egy tartón belül. Továbbá a szereléstechnológiát úgy kellett meghatározni, hogy az a lehető leggyorsabb munkavégzést tegye lehetővé. A kivitelezés során végig törekedtünk arra, hogy minél több komponenst előszereljünk, majd daruval illesszünk a helyére. A stadion formája az „ezüst kehely” megjelenést idézi, amely a környezetben egyedülálló látványt nyújt. Erősen kinyúló, markáns tető, a lelátó tetején körbefutó mellvéd, könnyűfém burkolat, és vasbeton elemekből összeállított lelátó jellemzik a 14 680 férőhelyes komplexumot. A lelátóhoz csatlakozó város- és vendégoldali, földszintes épület és négy szintes főépület kifelé döntött oldalfalaiból induló keretezés szálcement burkolatú felülete erősíti a lelátó szétnyíló, kehelyszerű tömeghatását.
Nyitottság és városi integráció
A nyitottság nem csak a szerkezetre, hanem a tényleges átláthatóságra is vonatkozik. A négy sarokban elhelyezett beléptető kapuk mögött a maratoni kapukkal kinyílik a stadion, a bejutásra várakozók már félig-meddig a pálya mellett érezhetik magukat. A stadion nem magába zárja az eseményeket, hanem nyitott a külvilág felé. Az északi főhomlokzatban elhelyezett jegyárusító-, ajándékbolt- és söröző pavilon és annak a főúthoz és a villamosmegállóhoz közvetlenül kapcsolódó előtere egyfajta agoraként nyílik meg mindkét irányban. A déli oldalon ennek szerényebb párja épült a vendégszurkolók fogadására. A stadion előtt húzódó városi főútvonal - Andrássy u. - felé rövid oldalával forduló stadion előtt egy elfogyó lépcsőkkel, padokkal tagolt tér fogadja a stadionba érkezőket. A másik három oldalon hazai, a vendég és a VIP szurkolók, valamint a média elválasztott parkolói övezik az alig kevesebb, mint 17.500 m2 beépített területű, 14 680 férőhelyes épületegyüttest. A DVTK Stadion kialakítása méltó módon idézi fel a diósgyőri acélgyártás tradícióját.
A Megrendelő, illetve Miskolc Megyei jogú Város vezetése a meglévő stadion teljes bontása mellett döntött, azzal a megkötéssel, hogy annak több, újrafelhasználható elemét az új stadion építése idején a hazai labdarúgó csapatnak ideiglenesen otthont adó MVSC pályán újra felépítik. A tervezés idején a tervezők együttműködtek a miskolci Észak-Keleti Átjáró Egyesület munkatársaival, akik ajánlást állítottak össze a mai stadion területén még fellelhető tanútárgyak megőrzésére, a stadion tervezett múzeumában, közösségi tereiben való elhelyezésére, bemutatására.
A tervezőcsapat és a projekt adatai
Az impozáns stadion megvalósításában számos szakember vett részt, a KÖZTI Zrt. vezetésével.
Adatok:
- vezető tervező: Pottyondy Péter
- építész munkatárs: Pottyondy Bence, Kiss Ádám, Áts-Leskó Zsuzsanna, Tóth Balázs, Jebudenszki Kristóf (KÖZTI Zrt.)
- statika: Hegedűs Péter (Hegedűs és Mizere Kft.)
- környezet: Pottyondy Flóra, Liziczai Sándor (Park Terv Stúdió Kft)
- belsőépítészet: Barna Gyula, Döbröntei Nóra (Interioor One Kft)
- pályatechnológia: Siffel Gábor (E-Sports Kft.)
- generál kivitelező: MARKET Építő Zrt.
tags: #dvtk #stadionepites #kozmu
