A személyre szabott utánpótlás edzés fontossága a magyar labdarúgásban
A magyar foci utánpótlása sokak szerint komoly problémákkal küzd, különösen a fiatalabb korosztályokban. A támogatás és a megfelelő irányítás hiánya miatt sok tehetséges játékos nem kap elég lehetőséget a fejlődésre. Emellett a nemzetközi versenyben való részvétel korlátozott, ami nehézséget okoz a játékosoknak a nemzetközi karrierjük építésében. A jó focisták nevelése sok tényezőtől függ, beleértve a megfelelő edzési módszereket, a szakmai támogatást, a táplálkozást, a mentális erőnlétet és még sok mást. A kulcs a személyre szabott, célirányos nevelés, amely figyelembe veszi a játékos egyéni képességeit és igényeit.
A hatékony utánpótlás nevelés alapjai
A jó focisták neveléséhez szükség van egy hatékony edzési programra, amely figyelembe veszi a játékos egyéni képességeit és fejlettségi szintjét. Az edzéseknek tartalmazniuk kell a különböző képességek fejlesztését, beleértve a fizikai erőnlétet, a gyorsaságot, a technikát és a taktikai érzéket. A szakmai támogatás biztosítása nélkülözhetetlen. A játékosoknak szükségük van a megfelelő edzőkre, akik ismerik a legújabb fejlesztési módszereket és tudják, hogyan lehet a legjobbat kihozni a játékosokból. Emellett a játékosoknak szükségük van a megfelelő orvosi ellátásra és rehabilitációra is. A megfelelő táplálkozás nagyon fontos a játékosok egészségének és teljesítményének fenntartásához.
Az utánpótlás korú labdarúgó játékosok edzési programja eltérő lehet a korosztályuktól függően. A fiatalabb korosztályokban az edzések többnyire a játék alapjaira és a különböző képességek fejlesztésére összpontosítanak, míg az idősebb korosztályokban az edzések többnyire a komplex játékstratégiákra és a játékosok képességeinek finomhangolására összpontosítanak. Az éves edzési program célja, hogy a játékosok tovább fejlődjenek a technikai, taktikai és fizikai téren, valamint hogy minél több nemzetközi tapasztalatot szerezzenek.
Az egyéni képzés hiányosságai és szükségessége
Lázár Pál, korábbi 6x-os válogatott labdarúgó és kétszeres magyar bajnok, 23 éves sportkarrierje során rengeteg dolgot látott és tapasztalt. Sok olyan hiányosságra emlékszik az utánpótlásban eltöltött évei alatt, aminek nagyrésze mai napig nincs megoldva a fejlesztés terén. Profi karrierje alatt is többször észrevette hiányosságait, amiket felnőtt fejjel sokkal nehezebb volt pótolni, mint amennyire gyerekként lehetséges lett volna. Több fiatalnál most is azt látja, hogy hiányoznak náluk az alapok, miközben edzőik elvárják, hogy jól hajtsák végre az adott gyakorlatot, vagy éppen mozdulatot. Nagyon sokan beszélnek az utánpótlás sportolók egyéni képzéséről, de azt látja, hogy nagyon kevés helyen foglalkoznak a gyerekekkel teljesen egyénre szabottan.
Helm András, aki 2004 óta foglalkozik egyéni képzéssel, megjegyzi, hogy gombamód nőnek ki a földből az egyéni képzéssel foglalkozó cégek, szervezetek. Látható, hogy a világsztárok, a fiatal feltörekvő játékosok mennyit foglalkoznak magukkal, haladnak előre. De azt is látja, hogy edzéseken csapatszinten foglalkozunk a játékosokkal, inkább a csapattaktikai elemek jelennek meg. Hiába jelöljük célként a kisebb korosztályoknál a technikai területek fejlesztését, mégis elsősorban a csapattal, nem az egyénnel foglalkozunk. Ez lehet az oka annak, hogy egyre több az egyéni képzéssel foglalkozó cég, ez teremti meg a keresletet. Igaz, rengeteg egyéni képzéssel foglalkozó műhely nőtte ki magát, mondhatni, divatja lett ezeknek, de sok esetben Helm András azt érzi, egy illúziót adnak el a szülőnek, a gyereknek egyéni képzésbe csomagolva.
Megváltozott az a társadalom, amelyben élünk, üresek a grundok. A gyerekek kezében ott vannak a különböző elektronikai eszközök, leterheltek az iskola által, a szülők elvárása is más. Nincs lehetőségük arra, hogy 3-4 órát futballozzanak a grundon. Irányítottabb, szabályozottabb képzésre van szükségük, hogy a megfelelő mértékben fejlődjenek.
Milyen a jó egyéni képzés? Célok és módszertan
Helm András szerint az első és legfontosabb, hogy tisztázzuk, mi a cél. Reális célokat kell meghatározni. Mindig egyeztet a szülőkkel, és ha valaki azt szeretné, hogy a gyermeke jobb, önbizalommal teli legyen, akkor nagyon sokat tud segíteni. Az első edzéstől kezdve szakmai szemmel figyeli, rendben van-e a súlypont, az egyensúly, az ízületi mozgékonyság. Ha ez rendben van, továbbléphetnek: mi az, ami fejleszthető és mi az, ami nem. Ami Helm András véleménye szerint nagyon oda kellene figyelni, az a testtartás javítása a labdával végzett gyakorlatok során. Fontos rámutatni a gyereknek arra, hogy a különböző mozgásoknál, mozdulatoknál hol van a súlypontja, hol van a csípője vonala, hogyan tartsa a bokáját, mely esetben kell feszesebben vagy épp lazábban tartania a lábát. Ezek az „apróságok” alapvetések, és ezek azok, amelyekre abszolút nincs idő egy-egy általános csapatedzésen.
Az egyéni képzéssel nem érdemes beavatkozni a klub filozófiájába, ha magánjellegű a folyamat. Fontos, hogy a játékos érje el a minimum kétezer érintést egy óra alatt. Emellett nagyon magas szintű kell, hogy legyen a hibajavítás. Az olyan mondatok, hogy „ügyes volt”, „jó volt”, „nagyon jó lövés” nem állják meg a helyüket az egyéni edzésen. Az állja meg a helyét, amikor elmondjuk, hogy pontosan miben kell változtatni: „emeld feljebb a térded”, „feszítsd le a lábfejedet”, „vidd lejjebb a súlypontodat”, „későn emelted a fejed”. Az edző azokat az alapokat adja át folyamatosan, amivel a játékos később maga is alkotni tud.
Történt előrelépés az egyéni képzésben, már a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Csányi Sándor is beszélt arról, hogy ez szükséges része a képzésnek. Eljutottunk oda, hogy az akadémiákon és a tehetségközpontokban van egyéni képzés. Viszont az a meglátás, hogy a gyerekeknek a legfontosabb területen nem nagyon tudunk segíteni, így csak minimális az előrelépés. Az oka ennek az, hogy nincs képzési háttér. Közel tíz éve mondja Helm András a szövetségben lévőknek, hogy meg kellene csinálni az egyéni képzés metodikáját, rendszerét. Alapos, részletekbe menő tantervre van szükség. Ez egy külön szakterület, amelynek le kell rakni az alapköveit. Sokan azt gondolják, az egyéni képzés egyenlő a technikai képzéssel, de többről van szó - ide tartoznak a labda nélküli mozgások, a kognitív képességek fejlesztése, a védekezési technikák oktatása és sok egyéb más is. A védekezési technikák oktatása különösen fontos lenne, mert ahhoz, hogy minőségi támadóink legyenek, minőségi védőkre van szükség. Összességében Helm András azt látja, túl hamar kezdjük oktatni a csapatjátékot, miközben az abban részt vevő egyének alapjai nincsenek rendben.
Gyakori hibák és azok javítása
Típushiba például az érintés felületének a kialakítása, például a talppal elhúzott labdánál az U7-U8-as korosztályban. Alapvető hiba, hogy a talpuk középével húzzák a labdát, nem a lábujjak alatti résszel, ahol a bokamobilizáció erősebb. Szintén gond a talppal elhúzott labdánál, hogy a sarok lejjebb van, ami elcsúszást eredményez. A lényeg az, hogy már a legegyszerűbbnek tűnő feladatnál is meg kell mutatni a játékosnak, hogyan kell azt pontosan elvégeznie. A helyes beállítás eredménye, hogy a játékos később az adott technikai elemet helyesen, magas szinten, sebességben tudja végrehajtani. De beszélhetünk akár a tájékozódásról, az úgynevezett szkennelésről is. Tanítani kell azt a futballistáknak, hogy amikor jön feléjük a labda, körbe kell nézniük. Hogy képesek legyenek arra, hogy le tudják venni a tekintetüket a labdáról, majd amikor visszanéznek, már a meglévő információk tudatában a megfelelők döntést hozzák. Ez egy technikai elem, amit oktatni kell.
Kihívások és problémák az utánpótlás képzésben
Nem gyakori probléma, de jelen van az irreális szülői elképzelés, célkitűzés. Az edzők felelőssége a szülők tájékoztatása. Szükséges megértetni azt, hogy nagyon kevés gyerekből lesz NB I-es vagy nemzetközi szintű labdarúgó. Helm András szerint olyat ne várjunk el egy játékostól, ami nem önmaga. Arra kell ráfeküdni, azt kell edzeni, amiben valaki kiemelkedő, hogy abban legyen a lehető legjobb. Ha a felnőtt futballról és egyéni képzésről beszélünk, akkor a befektetett plusz munkának látszódnia kell.
Amiben egyértelműen nem tud segíteni Helm András, az a hozzáállás, vagy ha valakinek mozgásszervi problémája (repülő lapocka, gerincferdülés, befelé forduló térd, bokasüllyedés, csípő elmozdulás) van. Nemrég készült egy felmérés: 331 gyereket mértek fel, akiknél összességében majd 1000 fajta mozgásszervi probléma vetődött fel. Kettő gyereknek nem volt semmi problémája. Az egyéni képzés hatásfoka akkor magas, ha a játékos nagyjából rendben van. Ha egyéb gondjai is vannak, akkor is fog fejlődni, de nem az elvárható ütemben. Onnan kellene kezdeni, hogy megnézzük, megfelelően működik-e a gyerek belső környezete: van-e vashiánya, van-e vitaminhiánya, megfelelő-e a hemoglobinszintje.
Minden gyermekhez meg kell találni a kulcsot. Az egyéni képzés itt kezdődik, van egy személyes kapcsolat a játékos és az edző között. Nem kezelhetünk minden játékost ugyanúgy. Valakit többet kell dicsérni, valakit kevesebbet. Van, akit ösztönözni, van, akit simogatni kell. De a gyereknek mindig éreznie kell, hogy az edző szereti. A dicséret olyan, mint a vitamin, adni kell. Viszont ha a vitamint túladagolod, betegséget okoz. Az egyensúlyra kell törekedni. A túl sok dicsérettel nem leszünk előrébb. A labdarúgás arról is szól, hogy élvezzük a játékot. A kudarc csak kudarc, nem több. A gyerekek hamar túlteszik magukat egy-egy vereségen, ha az a helyén van kezelve. A felnőttek csinálnak belőle „ügyet”. Legalább annyira szükséges a kudarc, mint a győzelem kezelését megtanulni. Mert utána meg a gyerek kilép a felnőtt életbe, a legtehetségesebb játékosok külföldre mennek, és azzal szembesülnek, hogy vannak olyanok, mint ők. És ott bizony meg kell küzdeni mindenért.
Egyetért Helm András Pap Marcelóval abban, hogy a magyar futballisták technikai képzettségében nem látott kivetnivalót, ám amikor magas intenzitás mellett kellett megmutatni a technikai tudást, előjöttek a problémák. Azzal vitatkozna, hogy technikailag megálljuk a helyünket. Úgy fogalmazna, hogy technikailag képzettek vagyunk, de nem olyan sebességben vagyunk képzettek.
A fizikai felkészítés és az edzéstervezés
Az elmúlt évtizedben a labdarúgás egyre dinamikusabbá vált. Bár a mérkőzések végeredményét nem elsősorban a fizikai mutatók döntik el, az eredményességhez a játékosokat fel kell készíteni a mérkőzésterhelésre. Az ezzel kapcsolatban rendelkezésre álló tudásanyag folyamatos bővülése miatt a nagyobb kluboknál egyre komolyabb stábok dolgoznak: a labdarúgó edzők mellett kapus- és erőnléti edzők, videóelemzők, orvosok, fizioterapeuták stb. A növekvő létszámú stábok egyre több speciális tudás bevonását teszik lehetővé, egyúttal felértékelődik a stábtagok közötti kommunikáció minőségének szerepe és a közös nyelv kialakítása. Gyakori probléma, hogy az erőnléti edző „nem a labdarúgásban” gondolkodik, vagy a vezetőedző nem veszi figyelembe az erőnléti edző javaslatait az edzéstervezésben. Meg kell említeni, hogy nem minden klubnál (főleg utánpótlásban) dolgozik erőnléti edző, így a labdarúgó edzőnek is tisztában kell lennie az edzéstervezés alapelveivel. Ha nem tudja, hogy melyik gyakorlattal milyen hatást ér el, akkor könnyen egymással ellentétes hatású gyakorlatokat végeztethet egy edzésen belül, ami rontja az edzésalkalmazkodást.
Schuth Gábor erőnléti edző és sporttudományi szakember online előadásában az edzéstervezés 3 nélkülözhetetlen lépését tekinti át gyakorlati példákkal:
- Tisztázza, hogy a mérkőzés a 3 fő terhelési tényező mentén milyen fizikai megterhelést jelent a labdarúgónak.
- Erre építve megvizsgálja, hogy néhány gyakran alkalmazott edzésgyakorlat milyen terhelést jelent a mérkőzéshez képest.
- Végezetül azt mutatja meg, hogy a labdarúgó hogyan reagál az edzésmunkára. Ennek ismerete nélkülözhetetlen a következő edzés megtervezéséhez.
Közösségi és élményalapú fejlesztési lehetőségek
A város sport koncepciójával összhangban közösségi térként funkcionáló sportközpont létrehozását tervezik. Cél, hogy azoknál a teremsportoknál, ahol utánpótlásuk eredményes fejlődéséhez több kell, mint az iskolák által rendelkezésre bocsájtott lehetőség, megfelelő bázis álljon rendelkezésre. Az évtizedes befektetett munka célja egy "utánpótlás sportszövetség" életre hívása, egy ennek megfelelő sportközpont bázis létrehozása. A Csakacsel Sc. extra sportolási és élményszerzési lehetőséget kínál az iskolák diákjainak és a környező óvodák lurkóinak. Ezen típusú utánpótlás nevelés célja, hogy a gyerekek ne maradjanak „szobanövények”, hanem hasznosan és örömmel töltsék el a szabadidejüket az iskolai foglalkozások után.
Minden évben megrendezésre kerülő nyári, őszi, tavaszi sporttáborok, edzőtáborok, csapatépítő, játékos jelleggel. A táborok évszak specifikusak (strand, stb…) és tapasztalataink szerint nagyban segítik a különböző korosztályú gyerekek megnyílását, közösségbe való beilleszkedését. Szünidőben segítséget nyújtanak a szülőknek a gyerekek elhelyezésében, illetve nagyfokú ingert szolgáltatnak egész napos tartalmas foglalkozások keretében. Napi két edzés, teljes körű felügyelet, étkeztetés, életre szóló élmények szerzése. A képzés célja, rohanó, mozgásszegény világunkban lehetőséget biztosítani az egészség-nevelés és a profi sport egyensúlyba helyezésével. Fontos, hogy a programok megfelelő szerkezeti keretben legyenek megtervezve (bemelegítés, fő rész, levezetés, célok és nevelés).
tags: #egyeni #utanpotlas #edzes
