A kosárlabda története: Az első csapatoktól a világméretű jelenségig

A kosárlabdához hasonló játékokat már évszázadok óta játszanak; a legrégebbi ismert változata a „pok-ta-pok”, amelyet 3000 évvel ezelőtt a mexikói olmékok játszottak. A kosárlabda őse már ezer éve is népszerű játék volt Közép-Amerikában. Annak idején a Yucatán félszigeten élő tolték indiánok nehéz gumigolyóval játszottak és a mai palánknak nevezett tárgy akkor egy súlyos kőgyűrű volt, amit hét méter magasra helyeztek. Az igazság az, hogy nem volt könnyű beletalálni a gyűrűbe, így a játék az első "kosárig", első találatig ment, de így is gyakran előfordult, hogy órákig eltartott egy-egy mérkőzés.

Az indiánok nagyon komolyan vették ezt a sportot. Úgy gondolták, hogy a játékkal az isteneknek tisztelegnek, így, ha valaki rosszul játszik, súlyos bűnt követ el, ezért halállal kell fizetnie. Később enyhültek a szabályok. Elmaradt az áldozatbemutatás, de egy furcsa szabály évszázadokig fennmaradt: a dobást elérő játékos igényt tarthatott a nézők ruháira, ékszereire.

A modern kosárlabda születése Dr. James Naismith által

A kosárlabda sportág 1891-ben az Egyesült Államokban, a mai Springfield College elődjében, a springfieldi YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülése) Training School-ban született meg Dr. James Naismith jóvoltából. James Naismith a kanadai YMCA iskolában volt testnevelő tanár - Young Men's Christian Association (Fiatalok Keresztény Egyesülése) - és itt találta ki a sport alapjait. A kanadai születésű testnevelő olyan játékot szándékozott megalkotni, amely a hideg idő beköszöntével teremben, kis területen is játszható és amely nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre épít.

Dr. James Naismith, a tornatanár - a tőle megszokott gimnasztikai feladatokat unó, kedvetlen diákjait látva - elhatározta, kitalál egy olyan teremjátékot, amely jobb kedvre deríti őket. Naismith egy olyan versengést álmodott meg, amelyben a szépség, a mozgékonyság és a csapatmunka előnyben részesül a nyers erővel szemben. Ez az úriember ugyanis 1891-ben a massachusettsi Springfieldben gyümölcsöskosarat erősített az iskola falára és tanítványait arra biztatta, hogy ebbe próbálják beledobni a labdát. A gyerekek, akik a téli hónapokban nagyon unalmasnak tartották az állandó tornagyakorlatokat egy új játék után vágyakoztak, amely legalább annyira érdekes, mint a foci. Ezért nagy izgalommal fogadták Naismith tanár úr ötletét és hamar megszerették a játékot.

A „kapu” céljára egy barackos kosár szolgált az iskola tornatermének erkélyére szerelve, mely 10 láb (3,05 m) magasan volt - a mai napig nem változott ez a magasság. Ha igazak a legendák, akkor a gyűrű magassága azért éppen 3,05m mert az iskolán az erkély éppen ilyen magasságban volt, ahová felszerelték a gyűrűt a játékhoz. A kosárlabda elnevezés onnan származik, hogy a tanár úr gyűrű gyanánt két dobozt rendelt az iskolának, de a dobozok helyett sárgabarack kosarak érkeztek. A „kosárlabda” kifejezést Naismith egyik diákja találta ki.

Az első mérkőzés és az alapvető szabályok

Az első bemutató mérkőzést 1891. december 21-én játszották le. Naismith játékának alapvető elemei egyáltalán nem különböztek a mai kosárlabdáétól. James Naismith 13 szabályt állított fel, melyek közül 9, még ha módosított formában is, de ma is érvényben van. Az első szabályzat 13 pontja 1892. január 15-én jelent meg a Triangle magazinban „Új Játék” címen. Egy hónappal a kosárlabda szerény bevezetése után a Naismith kijelölte szabályokat kinyomtatták az iskolai újságban, és 1892. február 12-én, a springsfieldi YMCA-iskola két tagozata 100 néző előtt lejátszotta az első hivatalos, 2:2-es döntetlennel végződő mérkőzést.

Az első, 1891. december 21-én megrendezett mérkőzésen a portás feladata volt egy létrán ülve, hogy gól esetén kivegye a játékra használt futball-labdát a kosárból. Ezt csak egyszer kellett megtennie, hiszen a mérkőzés végeredménye 1-0 lett. Volt azonban, aki nem annyira örült az új játéknak és ő nem volt más, mint az iskolaszolga, neki ugyanis minden "kosár" után a létrán felmászva kellett lehoznia a labdát. (Más leírások alapján a szolga a mérkőzésen egész végig a létra tetején ült és úgy várta, mikor áll meg a labda a kosárban.) Biztosan ő találta ki, hogy ki kellene vágni a kosár fenekét. Mekkora találmány és minő igazságtalanság, hogy az iskolaszolga neve feledésbe merült... (bizony a zsenik néha kipottyannak a történelem alul kivágott kosarából) Az első mérkőzést futball labdával a tornaterem erkélyére, 10 láb magasra erősített fonott barackos kosarakra, csapatonként 9-9 fő játszotta. A krónikák szerint ez az egyetemek közötti találkozó futó órával mért, két 15 perces félidőből állt, és 1-0-ra végződött. Ekkor a kosár alja még zárt volt, minden kosár után létráról, vagy a karzatról kellett kivenni belőle a labdát.

A kosárlabda felszerelés és szabályok fejlődése

A játék "kellékei" és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. Eltűnt a nehéz kőgyűrű, a nehéz gumilabda. Minden eszköz könnyebbé vált. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták. A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták. Az erkélyen álló, és ellenfélnek szurkoló nézők, azonban volt, hogy lábbal elrúgták a gyűrűbe tartó labdát, ezért került kialakításra a palánk, hogy a nézők ne férjenek hozzá a labdához.

Az első kosárlabdák nem voltak túlzottan kézbe illőek, bőrdarabokat öntöttek össze egy felfújható gumitömlő köré. Amikor 1896-ban a Spalding Sport Áru kiadta a Hivatalos Kosár Labda Szabályzatot, a cég a saját termékét, a 0,5-0,567 kg-os labdát nyilvánította ki szabványos, hivatalos labdának az évek során. A labda tökéletesítése 1935-ben nagyot lépett előre, amikor Milton Reach a Spaldingnál egy vékony üreges gömb vagy viasz kaptafa köré öntött labdát szabadalmaztatott. A legtöbb edző és játékos a kezdeti időszakban a vörösesbarna-fekete színű bőrt választotta, de lehetett fehéret is választani. Egészen 1957-ig a hazai csapat választhatott meccsre labdaszínt: vörösesbarnát vagy sárgát. A Spalding, amely 1894-ben készítette az első kosárlabdát, ma a NBA hivatalos szállítója.

A játékmenet és a szabályok finomodása

Az eredeti szabályok szerint a labdát vezetni nem lehetett, ezért nem volt nagy baj, hogy a labda nem volt teljesen gömbölyű. Később a labdavezetést ugyan megengedték, de labdavezetésből egészen 1916-ig nem lehetett kosárra dobni. A labdavezetés csak jóval később, az negyvenes években vált a játék fő elemévé, amikor a jó minőségű gyári, teljesen gömbölyű labdák piacra kerültek. A kosárlabda lepattintása (labdavezetés) nélkül a labdával nem lehet haladni. A másik ehhez hasonló szabály az, hogy ha a játékos befejezi a labdavezetést, akkor nem kezdheti azt újra, mert az „kétszerindulás”, és az ellenfél kapná meg a labdát. Ha egy játékos felugrik labdával a kezében (például dobáshoz), de úgy esik vissza a földre, hogy még mindig a kezében van a labda, akkor az lépéshiba.

A testi érintkezés és a durvaság megelőzésére Naismith szigorú szabályokat vezetett be. A második hiba után a játékosnak ki kellett állni a játékból egészen addig, amíg egy kosár nem esett. Ha egy csapat egymás után három személyi hibát vétett (közben az ellenfél egyet sem), az ellenfél automatikusan kapott egy pontot, ami tekintve a kosarak alacsony számát, súlyos büntetésnek bizonyult. A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. A pályaméretek, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik.

Kezdetben a büntetődobást két kézzel ejtve dobták, most már viszont külön technika van mindenféle dobásnak. A 3-pontos vonalon kívüli kosár három pontot ér, ezt távoli dobásnak nevezzük, a vonalon belüli pedig kettőt ér, ezt középtávoli (field drop) dobásnak nevezzük. Ha valakit dobás közben faultolnak (szabálytalankodnak vele szemben), de a dobó bedobja a labdát, akkor ért a kosár, és plusz 1 büntetődobást végezhet el, míg ha nem ment be a labda, akkor annyi büntetődobás jár neki, ahány pontos (2 vagy 3) volt a dobási kísérlete. A hárompontos dobás első alkalommal az 1985-ös Európa-bajnokságon szerepelt nemzetközi versenyen. Szintén ekkor váltotta fel a 3 büntetődobás kísérletét az egy plusz egy dobás.

A játék sem vérre megy és nem is az első kosárig, hanem a 4x10 perc, vagy 4x12 perc (az NBA-ben) játékidő végére minél többször kell beletalálni a gyűrűbe. Ha az ellenféltől valaki kosarat akar szerezni, és ezt mi meg szeretnénk akadályozni, akkor nem szabad megütni a kezét, meglökni, ütközni vele, és a többi. Ha a támadó csapat a félpályán átvitte a labdát, azt már nem szabad visszavinni a védő térfélre, mert az visszajátszás, és ilyenkor az ellenfél kapja meg a labdát. Ahhoz, hogy a támadótérfélre átvigye a labdát, a csapatnak 8 másodperc áll rendelkezésére (az NBA-ben 10). Egy labda akkor van kinn, hogyha az alapvonalon vagy az oldalvonalon kívül lepattan, vagy olyan játékost vagy tárgyat érint, aki/ami szintén kint van. A támadó játékos nem tartózkodhat (az NBA-ben a védekező játékos sem) a körtén belül egyhuzamban 3 másodpercnél tovább. Ha ezt megszegi, a labdát elveszik a vétkes játékos csapatától. A támadó csapatnak 24 másodperce van, hogy kosárra dobjon. Ha lejár a támadóidő, elveszítik a labdát.

Magyarországon (a FIBA szabályai szerint) 5 személyi hiba után a játékost le kell cserélni és nem térhet vissza a játéktérre, az NBA-ban 6 személyi hibával lehet kipontozódni (ott azonban 4x10 helyett 4x12 perc a játékidő).

A kosárlabda elterjedése és a profi ligák kialakulása

A játék hamarosan az egész világon elterjedt. Gomba módra szaporodtak a csapatok. A fiúk után a lányok, az egyetemisták után a fiatalabbak is kedvet kaptak a játékhoz. A vetélkedés vágya létrehozta a különböző bajnokságokat. Az YMCA mozgalom jóvoltából, melynek akkoriban 8000 intézménye volt az Egyesült Államokban, Kanadában és szerte a világban, a kosárlabda gyorsan terjedt.

Az első kosárlabda ligák Amerikában helyi érdekeltségűek voltak, főként a keleti part nagyvárosai köré szerveződve. Az első profi mérkőzést, ahol a játékosok pénzért játszottak, 1896-ban rendezték. A szükség szülte a profi kosárlabdát. Történt egyszer 1896-ban, hogy egy trentoni csapat mérkőzésének megtartása veszélybe került helyhiány miatt. Nem akarták elhalasztani az összecsapást, ezért valami megoldást kerestek. A klub kibérelte a helyi fegyverraktárat, kosarakat szereltek fel, és belépőjegyeket adtak el, hogy a bevételből fedezzék a bérleti díjat. A játék elegendő nézőt csalogatott ahhoz, hogy kifizethessék a bérleti díjat és még 15 $-t adhassanak minden játékosnak. Az 1920-as években több száz csapatot tartottak számon, de a profi sport szervezettsége alacsony volt. Néhány csapat nem a ligák keretein belül játszott, hanem függetlenként járták az országot, helyi csapatokkal fellépési díjért mérkőztek meg.

A korai időkben is voltak sztárok, jó példa erre a 195,5 cm-es magasságával akkoriban óriásnak számító Joe Lapchick. Volt olyan nap, hogy négy meccset játszott, négy különböző ligában, s így akár egy nap alatt is megkereshette évi bérleti díját. 1949-ben két liga összeolvadásából alakult meg az NBA, amely fokozatos terjeszkedéssel a legnépszerűbb szervezetté vált, rövidesen a legjobb játékosokat tudhatta soraiban. George Mikan, Bob Cousy, Wilt Chamberlain, Oscar Robertson, Jerry West, Kareem-Abdul Jabbar, Julius Erving, Shaquille O’Neal, Larry Bird, Earvin Magic Johnson, Michael Jordan csak néhány név a legendák sorából.

A kosárlabda halhatatlanjai

1959-ben nyitotta meg kapuit Springfieldben a Kosárlabda Hírességek Csarnoka (Basketball Hall of Fame), melybe olyan játékosokat, edzőket, játékvezetőket és sportvezetőket választanak be, akik tevékenységükkel nagymértékben előmozdították a sportág fejlődését. A Hírességek Csarnokába nem csak amerikaiak, hanem más nemzetiségűek is bekerülhetnek.

A női kosárlabda

A női kosárlabda az Egyesült Államokban szinte párhuzamosan fejlődött a férfiakéval. 1892-ben Senda Berenson, egy litván származású testnevelő tanár mutatta be diákjainak az amerikai Smith College-ban. Mivel a fiúk által játszott kosárlabdát túl megterhelőknek találta a lányok számára, változtatott a játékon. A pályát három egyenlő részre osztotta, minden területen három-három játékos tartózkodhatott, így egyszerre csapatonként 9 játékos volt a pályán. A játékosok a területüket nem hagyhatták el, a labdát szektorról szektorra kellett előrejuttatni. A labdát nem lehetett három másodpercnél tovább tartani, háromnál többször leütni és kiütni, vagy kivenni az ellenfél kezéből. Minden kosár után feldobás következett a középső harmadban. A háromszektoros játékot 1938-ban kétszektorosra módosították, a játékosok száma ezzel együtt hatra csökkent.

A férfiak után a nők is helyet követeltek maguknak a profi kosárlabdában. 1997-ben az NBA támogatásával megalakult a WNBA, a női profi liga, mely a kezdeti nehézségek után elfogadtatta magát és sikerült jelentős nézettségre szert tennie.

Nemzetközi elterjedés és szervezetek

Egymás után alakultak a nemzeti szövetségek, rendszeressé váltak az olimpiai, kontinens- és világversenyek. A Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetséget (FIBA - Fédération Internationale de Basketball Amateur) Argentína, Görögország, Olaszország, Lettország, Románia, Svájc és Csehszlovákia képviselői alapították meg 1932. június 18-án Genfben, első főtitkára az angol William Jones volt. A Szövetség székhelye 1956-ig Genfben, 1956-tól 2001-ig Münchenben volt. 2001-ben a Nemzetközi Szövetség (FIBA World) és az Európai Szövetség (FIBA Europe) szétvált, előbbi visszaköltözött Genfbe, utóbbi Münchenben maradt. A szervezetnek jelenleg öt földrészről 214 tagországa van.

A férfiak számára első alkalommal 1950-ben Argentínában, a nőknek 1953-ban Chilében rendeztek világbajnokságot. A világbajnokságokat 4 évente, az olimpiák utáni második években rendezik. 2007-ben nyitotta meg kapuit a FIBA Hall of Fame a spanyolországi Alcobendasban, ahol a sportág nemzetközi szinten kiemelkedő játékosai, edzői, játékvezetői és sportvezetői kaphatnak helyet.

Európai kosárlabda története

A kosárlabda már két évvel megszületése után eljutott Európába, az első bemutató mérkőzést Párizsban játszotta két amerikai YMCA csapat. 1935-ben rendezték az első Európa-bajnokságot a férfiak számára, melyet tesztversenynek szántak a berlini olimpia előtt. A versenyt, melyre 10 ország csapata nevezett, Lettország nyerte. A második világháború után a szovjet kosárlabda dominánssá vált a kontinensen, köszönhetően Lettország, Litvánia, Ukrajna és Észtország bekebelezésének. Az ötvenes években csak Magyarország tudta megállítani a szovjeteket, az 1955-ös budapesti Európa-bajnokságon.

Az Európa-bajnokságokat egészen 1959-ig szabadtéren rendezték (általában futballstadionokban), ezután a rendező országnak fedett csarnokokkal kellett rendelkeznie. 1961-ig bárki részt vehetett a kontinensviadalon, aki jelezte részvételi szándékát. Ekkor azonban már olyan nagy volt a jelentkezők száma, hogy a következő Európa-bajnokságra selejtezőket kellett kiírni a 16 csapatos Eb-döntőbe jutásra. Az 1967-es Helsinkiben rendezett Európa-bajnokság tekinthető az első modern korinak. 1957-ben a férfiak, egy évvel később a nők számára első ízben került kiírásra a Bajnokcsapatok Európa Kupája versenysorozat. A férfiak között a lett ASK Riga, a nők versenyében a bolgár Slavia Sofia végzett az első helyen.

A kosárlabda az olimpiai játékokon

1904-ben a St. Louis-ban rendezett olimpián mutatkozott be a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára, ahol a döntőben szakadó esőben az Egyesült Államok csapata 19:8-ra verte Kanada válogatottját. Az 1936-os berlini olimpiára négy világrész 22 csapata nevezett. Magyarország kezdettől fogva a sportág élvonalában szerepelt, mind a férfi-, mind a női versenyeken.

Az olimpiai kosárlabda tornák történetében talán a legemlékezetesebb az 1972-es müncheni olimpia döntője, melyet a kétszer újrajátszatott utolsó 3 másodperc után nyert meg a szovjet válogatott az Egyesült Államok ellen. Az amerikaiak óvását a Hepp Ferenc által vezetett (3 kelet-európai és 2 nyugati tagból álló) bizottság 3:2 arányban elutasította, az 51-50-es végeredményt helyben hagyta. 1989-ben a FIBA eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböztetését, így 1992-ben első ízben vehettek részt a legjobb amerikai játékosok az Olimpiai Játékokon.

A kosárlabda ma

Napjainkban majdnem minden iskolában van kosárcsapat és sokszor a lányok és a fiúk is kedvelik ezt a sportot. Szerencsére a játszótereken is egyre több palánkot látni és a foci helyett is egyre gyakrabbak a kosárlabda közvetítések. A játékot már nem az istenek vigyázzák, hanem két, vagy három bíró, akik sípolnak és eszeveszetten mutogatnak különböző dolgokat, amit a legkisebb kosarasok is hamar megértenek. A szabályok 4 évenként változnak, de a lényeget játék közben könnyen el lehet sajátítani. Ez a játékot több millió gyerek gyakorolja naponta szerte a világon.

A kosárlabda fejlődésének mérföldkövei

tags: #erste #kosarlabda #csapat

Népszerű bejegyzések:

• Tippek asszisztok gyűjtéséhez NBA 2K18-ban
• Interjú Tóth Ildikóval
• A Bajnokok Ligája két óriásának történelmi rivalizálása
• Technikai elemek a kosárlabdában
• Hogyan jutott Valter Attila a Rózsa Trikóhoz?