A magyar futball legendája: Fehérvári Alfréd, a „Rába-parti Bozsik” és öröksége
A magyar labdarúgás történetében számos kiemelkedő alak van, akiknek neve örökre beíródott a sporttörténelembe. Fehérvári Alfréd egyike volt ezeknek a tehetséges játékosoknak, aki korának egyik legnevesebb győri futballistája volt. Száz évvel ezelőtt, 1925. november 18-án született Bécsben, még Grédinger néven. Édesanyja magyar, édesapja osztrák állampolgár volt. Négyéves korában költöztek Máriakálnokra és telepedtek le a nagyszülőknél, ahol a gyökerek mélyebbre nyúltak a magyar földbe.
A kezdetektől az ETO-ig: Egy labdarúgó felemelkedése
Fehérvári Alfréd tizenhat évesen, a Mosoni Kühne ificsapatában középcsatárként kezdett játszani, ezzel jelezve rendkívüli tehetségét. Az első évben 46 gólt ért el a csapat, abból 39-et ő szerzett, ami kiemelkedő teljesítmény volt még fiatalon is. Fél év múlva már a felnőttek között rúgta a labdát az NB III-ban. A második világháború azonban mély nyomot hagyott az életében, az utolsó leventeszállítmánnyal Németországba került a többi, addig megmentett mosoni labdarúgóval, Dombossal, Pálissal együtt.
Hazatérése után több csapat megkereste, de végül az NB III-as győri MÁV DAC-ba igazolt. Egy évet töltött a kék-fehéreknél, amikor átigazolt az ETO-hoz, és 1947 őszétől már ott játszott. Dombos Petivel együtt egy-egy szép öltönyt kaptak a klubcseréért. Ennek is nagyon örültek, hiszen a háború után semmijük sem volt.
Később, amikor jól ment a játék, hívta a Vasas, a Honvéd és az MTK is, de ő hű maradt az ETO-hoz. „Talán az is megkönnyítette a döntésemet, hogy jó közösségünk volt, az edzések után rendszeresen együtt maradtunk, összejártunk, nehéz lett volna a válás” - emlékezett anno Fehérvári Alfréd.
Válogatott szinten és a „Rába-parti Bozsik”
Fehérvári Alfréd tehetségét a nemzeti szinten is elismerték. Több alkalommal tagja volt az A válogatott tizennyolcas keretének, de hivatalos mérkőzésen nem szerepelt a legjobbak között. A B válogatottban viszont viselte a címeres mezt. Akkoriban igen Budapest-centrikus volt a labdarúgás, ráadásul sok volt a jó játékos. „Ha elfogadom egy fővárosi csapat ajánlatát, biztos, hogy bekerültem volna a csapatba” - mesélte egykor.
Az ötvenes években a klubcsapatokat külföldi túrára nem nagyon engedték, de egy németországi út emlékezetes maradt: egy hónapig volt az ETO-val az NDK-ban, kilenc meccset játszottak és veretlenek maradtak úgy, hogy közben Rostockban hatvanezer néző előtt az NDK utánpótlás-válogatottját is legyőzték.
Játéktudása miatt a „Rába-parti Bozsiknak” is nevezték, mert azonos poszton játszott Bozsik Józseffel, és hasonló volt a játékstílusuk is. A pályán mindig nagy csatákat vívott Puskás Ferenccel, ehhez kapcsolódik egy legendás történet is. Az egyik meccset követően Fehérvári a zuhanyzóban véletlenül rálépett „Öcsi” lábára. A világklasszis rámordult a maga sajátos stílusában: „Sváb, a nénikédet, hát már itt sem hagysz békén?!” Puskás Ferenc úgy beszélt róla a könyvében, mint az egyetlen játékos a pályafutása során, aki ellen nem tudott jól focizni. Ez a mondat önmagában is hatalmas elismerés volt.
IGAZ-E PUSKÁS FERENC LEGENDÁJA?⚽
Pályafutása után és öröksége
Fehérvári Alfréd harmincöt évesen fejezte be az aktív játékot, de a labdarúgásban maradt. Edzőként dirigálta a Fertődöt, a MÁV DAC-ot, a Szombathelyi Haladást, két évig az ETO szakosztályvezetője is volt. Később az ETO öregfiúk-együttesét irányította. A szurkolók között népszerű Frédi 2007-ben hunyt el, de emléke tovább él.
Az unoka, Freddie emlékezete
Fehérvári Gábor Alfréd, azaz Freddie, büszkén emlékszik az egykori neves futballista nagypapára. „Gyermekkoromban hősként tiszteltük őt - emlékezett Freddie. - Nézegettük a fotóit, hallgattuk a történeteit. Amikor végigmentünk vele Győrben a Baross úton, órákba telt a séta, mert sokan megállították vagy csak köszöntek neki. Hihetetlen büszkeséggel tölt el, hogy Puskás Ferenc úgy beszél róla a könyvében, mint az egyetlen játékos a pályafutása során, aki ellen nem tudott jól focizni.”
Freddie maga is sportos életet élt. Marcalvárosban nőtt fel, ott járt a Kovács Margit Általános Iskolába. A közeli pályán felejthetetlen kosárlabdameccseket játszott a barátaival. Egy térdsérülés miatt azonban fel kellett hagynia ezzel a sporttal. Maradt a fitnesz, de napjainkban olyan elfoglalt, hogy emberemlékezet óta nem jutott el az edzőterembe.
A nagypapa öröksége Freddie sport iránti szeretetében is megnyilvánul. „Néha bosszankodom is, ha a fellépésem időpontja egybeesik valamely várt meccsel vagy versennyel” - említi mosolyogva Freddie. Kedveli az angol futballmeccseket, gyermekkorom óta a Chelsea-nek szurkol. Drukkol a Veszprém férfi kézilabdacsapatának is, válogatott szinten pedig a magyar vízi- és a kézilabdázóknak, na és az úszóinknak. Nyáron nézi a labdarúgó Európa-bajnokságot is. Örül, hogy végre fociban is kijutottunk egy világversenyre, és bízik benne, hogy a válogatott méltó módon fog szerepelni.
tags: #fehervari #alfred #labdarugo #idoskori #kepei
