A Passzjáték Művészete és Evolúciója a Modern Futballban
A futball, mint minden más ebben a világban, folyamatosan változik. Változnak a posztok, a felállások, a taktika. Ennek az evolúciónak a középpontjában áll a passzjáték, amely a csapatok közötti kommunikáció és a taktikai elképzelések alapját képezi.
Mi is az a Passz a Futballban?
A passz egy olyan kifejezés, amelynek több jelentése is van, attól függően, hogy milyen kontextusban használjuk. Sportokban, például labdajátékokban, mint a futball, a passz egy játékos által végrehajtott cselekvés, amelynek során a labdát átadja egy másik csapattársának. A passz célja lehet az, hogy megkönnyítse a játékot, elkerülje az ellenfél nyomását vagy kialakítson egy támadási lehetőséget.
A passzhoz számos kapcsolódó kifejezés tartozik, amelyek logikailag vagy tematikusan kapcsolódnak a szóhoz, segítve a mélyebb megértést. Ilyenek például a labdavezetés, lövés, védekezés, taktika, stratégia, csapat, együttműködés, ügyesség, sebesség, pontosság és irányítás.
A Játékszerep-Dinamika Változásai: A Klasszikus Irányítóktól a Regista Posztig
Amíg a 2000-es évek első felében a klasszikus irányítók domináltak (Zidane, Kaka, Mendieta vagy nálunk Gera), addig mostanra gyakorlatilag eltűntek a klasszikus „10-esek” a pályákról. Igen, a két - sok helyen három - védekező középpályással felálló csapatok mellett nem tudnak megélni az olaszos nevén trequartistáknak nevezett labdarúgók.
Sajnos Magyarországon még mindig túlzottan le van egyszerűsítve a középpálya. Van a középső középpályás meg a szélső. Pedig ma ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Arról szól, hogy teljes hiány van itthon a modern foci egyik legfontosabb posztján bevethető játékosokból, a mélységi irányítókból.
A Regista: A Mélységi Irányító Jelentősége
A registák (az olasz neve a posztnak) gyakorlatilag a playmakerek, irányítók helyet vették át. A mélységi irányító, mint poszt, ma az egyik ha nem a legfontosabb része a futballnak. Ha röviden akarnánk megfogalmazni, összeköti a csapatrészeket, segíti a labdakihozatalokat és emellett még a védekezésből is kiveszi a részét.
Az első név, aki ezen a poszton eszünkbe jut, Andrea Pirlo. Az olasz játékos ma ezen a poszton a világ (egyik) legjobbja. Pedig, Pirlo sem azon a poszton kezdte, sőt korábban igazi trequartista volt. Ám, ahogy átalakult a foci, ő úgy lépett egyre hátrébb a középpályán egészen a védővonal elé. Jellemző adat, hogy amíg playmaker volt, szezononként közel 10 gólt szerzett átlagban, manapság ez a szám lecsökkent 2-3-ra. Mégis, biztosak vagyunk benne, hogy a mai Pirlo hasznosabb, mint a tíz évvel ezelőtti. Pedig, már akkor is igazi világklasszis volt.
Mit csinál egészen pontosan egy regista? Maradjunk Pirlónál. A statisztikákat böngészve megkapjuk, hogy a mai Juventusban Pirlo passzol a legtöbbet (meccsenként 70.1), ezeknek a passzoknak majd 90%-a pontos, ráadásul a meccsenként tíz hosszúátadásra is vállalkozik, ez is a legtöbb a torinói csapatnál. A kulcspasszok terén is jeleskedik, mérkőzésenként 2,4 elég jó számnak tekinthető (szintén a legtöbb a csapatában) viszont, mivel jóval mélyebben játszik, ezért a gólpasszainak (4) és a góljainak (3) száma már valamivel kevesebb, mint például az előtte játszó Vidalnak. A zebráknak nincs olyan labdakihozatala, ami nem Pirlón keresztül történne.
Van-e ilyen játékos ma, Magyarországon? Igen, egy. Tőzsér Dánielnek hívják. Dani egy klasszikus mélységi irányító. Belgiumban is azt játszott, a Genoánál is (amíg játszott) és most a Watfordban is ez a szerepkör hárul rá. Az, már alapból elszomorító, hogy egyetlen ilyen magyar játékos van (legalábbis aki komolyabb szinten játszik), az viszont egyenesen agyérgörcshöz vezet, hogy pont ő nem válogatott, évek óta. A magyar-finn meccs után jutott ez eszembe, amikor folyamatosan szenvedtünk a labdakihozatalokkal. Nem volt senki, aki a középpályát a védelemmel összekötötte volna. Hiányzott egy regista.
Itthon sokan nem szeretik Tőzsért. Sokak szerint alibizik. Higgyék el, attól, hogy valaki látszólag keveset csinál, látszólag csak 5-10 méterekre passzol folyton, még lehet roppant fontos játékos. Tőzsér, Pirlo vagy bármelyik regista általában a legtöbb métert teszi meg egy meccsen (kivétel persze néhány Gattuso-szerű sztahanovista védekező középpályást), igaz, ezen méterek közül elenyésző a sprint. Nincs is rá szükségük, de az, hogy hol ide, hol oda „kocognak” 20-30 métereket 90 percen keresztül, bizony végeredményben kihozza a 10-11 kilométert.
Dani nem régóta játszik a Watfordban, ez alatt a rövid idő alatt is övé lett átlagban a legtöbb passz (48) aminek közel 80%-a pontos. Nyilván ez egy kisebb szám, mint Pirlónál, de igazságtalan lenne a világ egyik legjobbjával összehasonlítani. Daninak mérkőzésenként majd’ 8 hosszú passza van (más néven indítás) és a kulcspasszokkal sem áll rosszul (1.6) abban a második legjobb a Watfordnál. A védekezőmunkája, hasonló, mint ezen a poszton bárkié.
A középpályán Varga Józsi egyedül nem elég és nem is lesz az. Varga egy sokat futó, box-to-box középpályás, a statisztikákat nézve láthatjuk is, hogy fele annyit passzol meccsenként, mint Tőzsér. Nem, az a dolga. Egy jó középpályán van két sokat futó, sokat dolgozó játékos, és egy elegáns regista. A box-to-box középpályás végtelen akkumlátorral robotol saját és az ellenfél tizenhatosa (box) között, kitaposva minden gyeptéglát és ellenfél vádlit. Jeles képviselői: Patrick Vieira, Michael Essien, Arturo Vidal.
| Játékos | Átlagos passz/meccs | Pontos passz (%) | Hosszú átadás/meccs | Kulcspassz/meccs | Gólpassz | Gól |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Andrea Pirlo (Juventus) | 70.1 | ~90% | 10 | 2.4 | 4 | 3 |
| Tőzsér Dániel (Watford) | 48 | ~80% | ~8 | 1.6 | - | - |
Labda nélküli mozgások - 1. rész
Kulcsfontosságú Passz- és Mozgásformák a Csapatjátékban
A „14-es zóna” és a támadásvezetések
A pályát felosztva függőlegesen hat, vízszintesen három egyenlő területre, kapunk egy - nagyjából az ötös szélességével megegyező oldalú - négyzetet a tizenhatos előterében. Ezt nevezzük a 14-es zónának, másképpen „lyuknak”. Ez a terület kulcsfontosságú a gólszerzés szempontjából. A 14-es zóna tehát a pálya közepén, rögtön az ellenfél tizenhatosának előterében van. Máig sokan használják a koncepciót: ilyenkor ez a terület a támadások célja, a támadásvezetések során ide szeretnék eljuttatni a labdát, méghozzá a beadások elkerülésével. Több tanulmány szerint a 14-es zónát úgy használhatják legeredményesebben, ha onnan a tizenhatoson belülre passzolnak.
Előrefelé irányuló háromszögelés és a „Feladás-átadás” koncepció
Ez a gyakorlat nagyon hasonlít a kényszerítőzésre - csakhogy amíg legjobb tudomásom szerint kényszerítőnél oldalirányba történik a passz, addig itt előrefelé. Konkrétabban: egy hátvéd felpasszolja a labdát a támadónak, a támadó egy érintéssel visszateszi a labdát egy felfutó középpályásnak. Innentől kreativitás kérdése, mit kezdenek, a lényeg a mozgás, amivel egy vagy akár két védelmi vonalat is át lehet törni. Szükséges hozzá szemfülesség és jó passzkészség a védőtől, jó hátrafelé játék és labdakezelés a csatártól, valamint előrelátás és mozgás közbeni labdakezelés a középpályástól. Lényegében egy háromszögelésről van szó, de sokkal nagyobb területen. Javasolt magyar használat: „átadás-átvétel” vagy „feladás-átadás”.
Az Első Érintés (First Touch) jelentősége
A first touch a szemnek szinte láthatatlan, mert nem csak a labda átvételét írja le, hanem a testhelyzetet és a labda irányának váltását is. Ha a fogadás megfelelő, a játék folytonossága nem sérül, a támadás csobogó patakként folyhat tovább. Ha a first touch nincs rendesen kivitelezve, a játék csuklani kezd, a támadás megakad, a védő visszaér, az ajtó bezárul. A first touch 50%-ban praktikus, 50%-ban esztétikus, csak észre kell venni, ha felbukkan.
Játékhelyzetek rögzítése és a térfelszabadítás ("Fixing the opponent")
Ezzel a kifejezéssel azt írjuk le, hogy a támadásunknak milyen hatása van az ellenfélre nézve. Franciául akkor használják, amikor egy (jellemzően labdaügyes) játékos rávezeti a labdát az ellenfélre, aki kénytelen kilépni rá, sőt, hozzátolódik a teljes csapatblokk. A labdás ezzel „rögzíti az ellenfelét”, de ezzel teret szabadít fel a társainak (saját csapat), akiket egy jól ütemezett rövid passzal vagy egy átfordítós keresztlabdával meg tud találni. Az így megtalált csapattárs ezáltal szabadabban vehet levegőt, az ellenfélnek pedig vissza kell tolódnia. Hasonló jelenséget ír le, mint az angol „overloading”, de amíg az a létszámfölényes helyzetre vonatkozik, addig itt arra, hogy a labdás játékos azt váltja ki a védőjéből, hogy megmarad a helyén.
A Passzok Minőségének Mérhetősége: Modern Statisztikák
A hagyományos statisztika olykor képtelen visszaadni a hatalmas minőségi különbséget átadás és átadás közt. Például, egy jó passzként kerül be a statisztikába, ha az egyik belső védő nyomás nélkül a másiknak passzol. Ezért az utóbbi években olyan statisztikai modellek bukkantak fel, amelyek a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt.
Egy pont jár például egy csapatnak vagy egy játékosnak minden egyes átjátszott ellenfél után. Fontos ugyanakkor: csak azok az átadások számítanak, amikor egy védő át lett játszva. Érdekesség, s mint a felsorolásnál látható is, nemcsak a passz adóját, de annak fogadóját is díjazzák. Bonucci hosszú labdájánál tíz belga védő helyezkedett a labda vonala mögött - az akció mégis góllal végződött. Ez a jelenetsor remekül rámutat arra, hogy egy-egy akció minősége és hatékonysága attól függ, egy átadással hány ember lett átjátszva.
Az xA (Expected Assists) ugyanakkor megmutatja azt, hogy egy lövést megelőző passzt kiosztó játékos mekkora xG-értékkel bíró helyzetbe hozta a lövést leadó csapattársát. Ebből következik, hogy az xG-hez hasonlóan egy-egy lövés előtti passz xA értéke is 0 és 1 között váltakozhat.
Az xGChain az xG-modellből levezetett érték, amely azt mutatja meg, hogy egy-egy játékos mennyire veszi ki a részét a támadásépítésből (build-up-play). Az xGChain értékének meghatározásakor rögzítenek minden labdabirtoklási ciklust („A” csapat birtokolja a labdát, „B” csapat nem érinti azt). Rögzítik az ezek során kialakult lövéseket, majd összeadják az ezekhez tartozó xG-értékeket (ha egy akción belül többször is próbálkoztak, csak a legmagasabb értékkel rendelkező lövést számolják).
A Csapatjáték Összefüggései és a Taktikai Filozófiák
A támadó- és védekező fázist összekötő átmeneti fázis kezdete az a pillanat, amikor egy csapat elveszíti vagy megszerzi a labdát. Ekkor néhány másodpercig a sorok rendezetlenek, amit - ha elég tudatos - az ellenfél kihasználhat. A támadások során a játékostársak egymáshoz viszonyított helyezkedése befolyással van egy esetleges labdavesztés utáni hatásos és azonnali visszatámadás minőségére és hatékonyságára. A megfelelő távolságtartás eleve befolyásolja a labdatartás hatékonyságát, sőt gyakran segít megelőzni a labdavesztést magát.
A mérkőzésen a játékosok közt, illetve a játékosok és az edző közt folyamatos információáramlás folyik. Ez akkor hatásos és gördülékeny, ha előre megbeszélt és begyakorolt jelek, vezérlő jelek is segítik a folyamatot. Ez a jel kötőanyag, ami a kooperációt, az egységes működést megteremti. A játékosok, akik a jel által kiváltott információáramlás révén összekapcsolódnak, együttes döntést kell hozzanak. A jel ugyanakkor értelmezhető katalizátorként is.
A klubfilozófia kijelöli azt az utat, amelyet a stratégiai célokat figyelembe véve megvalósít, követ egy futballklub. A futball elvi síkon való megközelítése egy egységes, harmonikus játékkép formájában. „Stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét. A csapatjáték részleteire jellemző játékelgondolás képi megjelenítődése a pályán, vagyis amit gondolnak a játék részleteiről.
Egy csapat a labda nélkül alapvetően három védekezési módszert alkalmazhat: letámadja az ellenfelet, visszahúzódik vagy visszatámad. A gegenpressing az utóbbi: alapja, hogy a labdát megszerző csapat támadásba való átálláskor még relatíve rendezetlen, így egy esetleges labdavesztéskor sebezhető állapotban találja magát. Ezt a sebezhető állapotot célozza a labdavesztés utáni visszatámadás, ami egyfajta gyors előremenekülés: a Barcelona hat másodpercet adott magának a labda visszaszerzésére, Jürgen Klopp Dortmundja (innen a német elnevezés) már öt másodpercben és a labdahordó létszámfölényes zaklatásában határozta meg az eljárást.
tags: #fociban #ide #oda #passzolgatas #hogyan #nevezheto
