A gombfoci: magyar találmány, asztali labdarúgás története és szabályai

A gombfoci, vagy ahogy versenysportként ismerjük, a szektorlabda, egy egyedülálló magyar „találmány”, melynek hungarikummá nyilvánítása folyamatban van. Ez a játék a futball régi és népszerű játékának utánzása, melynek gyökerei mélyen a magyar kultúrában rejlenek. A futballhoz hasonló, népi játékok gyűjtőneve azokat a tevékenységeket takarja, amelyek a focihoz hasonlatosak. Itt nem található pontos eredet, mint a rugós asztali focinál, amit a játékgyártó talált ki. Az ilyen játékok közé tartozik a csocsó, a gombfoci és subbuteo, amelyet a csocsóhoz hasonlóan gömbölyű labdával és a félgömb sík részén álló focistával játszanak. Magyarországon az első futballmérkőzést 1897-ben játszották, és ezzel szinte párhuzamosan terjedt el a gombfoci is.

A kezdetek és a magyar eredet

Az, hogy ki, mikor és hol találta ki a gombfocit, arról nincsenek pontos információk, de magyar származása szinte 100%-os. Ennek egyik közvetett bizonyítéka, hogy a hajdani nagy Magyarország határain kívül teljesen ismeretlen ez a tevékenység, az egykori határ a választóvonal. Például Szlovákiában ismerik a gombfocit, míg a cseheknél, németeknél a létezéséről sem tudnak.

A kutatások jelenlegi adatai szerint a gombfoci az 1910-es években született az akkori Magyarország területén, és a mai napig is kedvelt időtöltés hazánkban, illetve a Kárpát-medencében. Horváth Imre, a hungarikummá nyilvánításban élenjáró és a hazai gombfoci életben komoly érdemekkel rendelkező szakértő kutatásai szerint 1918-ban már igen elterjedt volt Budapesten. Gáti Ödön beszámolója szerint bátyja 1923-ban vitte el egy magánlakásra gombfocizni, és akkor már aktív „gombozós” élet folyt a fővárosban. Budapest mellett a vidék és Erdély (és a Délvidék) is kivette részét az új időtöltésből. A mai Horvátországhoz tartozó Vörösmartonban (Zmajevac) már az 1910-es években élénk gombfoci élet volt! A diákok a tanulás végeztével rohantak ki az iskolából, hogy a település legjobb pályáit elfoglalják, amik nem voltak mások, mint az üzletek előtti sík bejáratok.

A kezdeti eszközök és játékmód

A kezdetekben kabátgombokból reszelt, csiszolt és szurokkal egymáshoz illesztett bábukat használtak, gyakran több gombot is egymásra erősítettek dróttal vagy összeragasztották őket szurokkal. A kaput fából barkácsolták és gézből készült hálóval látták el, ami az igazi focikapu érzetét keltette. Akinek még ilyen eszközei sem voltak, azok leleményesen papírból hajtogatták kapuikat. A nagyobb testű kapust gyufásdobozból készítették. Kezdetben labda gyanánt sliccgomb, vagy inggomb szolgált. Szokás volt az inggombot is megmunkálni oly módon, hogy az élét ferdén megreszelve emelésre is alkalmassá tették, így szép magas, ívelt lövéseket lehetett az ellenfél kapujára küldeni. Pályaként pedig egy futballpályaszerű vonalazással ellátott bármilyen sima, négyszögletű asztal is megtette.

A gombok mozgatása pöcköléssel, köröm rányomással vagy fésű ráhelyezésével és annak megnyomásával történt. Ez utóbbi technikával lehetett a labdát emelni és sok bravúros dolgot véghezvinni. Később a félig gömbölyű, majd korong alakú műanyag labdák is gyárilag készültek. A gombfoci játék elnevezése tájról tájra változik, a pitykézés, gombozás után jött a megszokott gombfoci, Győr környékén csiksznek hívják, a Vajdaságban puccomat, dugni, stopi futball, dobi futball néven fut.

A szerveződés és az első szabályok

A II. világháborút követően a magyar lakta területeken megindult a gombfocizás, aminek az elterjedését segítette, hogy az 1950-es évek közepén a cégek ráálltak az egyszerű, iparilag nagy tömegben előállítható csapatok gyártására. Az ismert futball csapatok kaphatók voltak országszerte a trafikokban, a „gombok” tetejét a játékosok fotóival díszítették.

Az 1950-es évek végén egy pécsi szabómester, Balogh László fejébe vette, hogy az ország különböző területein gombfocizó baráti társaságokat összekapcsolja, és közös bajnoki rendszert alakítanak ki. Ebben partnerei Rákospalotáról, Debrecenből és Vácról akadtak, majd fokozatosan egyre több klub csatlakozott a kezdeményezéshez. A Balogh László által szervezett hazai gombozó élet az 1950-es, 1960-as években alaposan felpezsdült. Neki köszönhető, hogy a gombfocisok helyet kaptak a Pécsi Vasutas Sportklubban (Pécsi VSK), ezen felül szerkesztette és terjesztette a Gomb Sport nevű újságot. Felfedezte és támogatta Szendrey Tibort, a későbbi nyolcszoros világbajnokot, az Évszázad játékosát.

A történelmi dátum: 1958. november 23. A helyszín a Kárpátia étterem. Ennek előzménye, hogy az egyik baráti kör vezetője feladott egy hirdetést a Magyar Nemzetben, hogy a megadott időben és helyen várja a sporttársakat. A felhívásra akkora tömeg jelent meg, hogy nem fértek el az étteremben. Több mint száz klub képviselője jött el. Ott helyben megválasztották az Ideiglenes Intéző Bizottságot és elkezdték kidolgozni az egységes szabályzatot és a bajnokságot. Az első komoly, valamennyire hivatalosnak tekinthető megmérettetésre Bécsben került sor (1936). Ez a semleges „terepen” megrendezett verseny előre vetítette a szabályozást. Előtte ugyanis nem voltak egységes szabályok, minden társaság egyéni elképzelések alapján játszott. A legelső Budapest bajnokságot Kocsis Sándor nyerte, a döntőben Kopeczky Lajossal mérkőzött, akit később kiváló sportriporterként ismerhettünk meg. A fővárosi bajnokságot azután az országos egyéni és a csapatbajnokság követte. Az országosan is elfogadott játékszabályok Soós András: Gombfutball című könyvében is megjelentek. A Szektor Klubhoz hasonló társaságok gomba módra szaporodtak és spontán utcabajnokságokban, iskolabajnokságokban mérték össze tudásukat. Volt azonban egy nagy probléma: az egységes szabályok hiánya. Ahány ház, annyi szokás. Minden körnek meg volt a maga szabály. Ezért, ha két klub kihívta egymást, akkor oda-vissza vágó alapon dőltek el a csaták. Mivel mindig a házigazda szabálya az érvényes, a vendég szabályismerete hiányában érdekes eredmények születtek, ami természetesen a visszavágón megfordult. Így persze nehezen volt mérhető a tényleges tudás. Ennek vetett véget az egyik baráti kör vezetője, aki nyilvános értekezletet hirdetett meg a klubok vezetői számára 1958-ban a Kárpátia Étteremben.

Nagyfokú tisztelet övezi az 1950-es években és főleg az 1956-os Szabadságharc utáni időkben a szervezőket, mivel az elvtársak rossz szemmel nézték akkoriban a csoportosuló egyéneket. Hosszú évtizedek teltek el azzal, hogy az asztali-labdarúgók szinte földalatti sportmozgalomként léteztek, mindenféle állami támogatás, szponzor, vagy bármilyen más külső segítség nélkül.

A gombfoci sportággá válása: a szektorlabda

Az 1980-as években felgyorsultak az események. 1982-ben egy csepeli szállítási vállalat éttermében rendezték az egyéni bajnokságot, és itt dőlt el, hogy a gombfocisták megcélozzák a sporttá válást. Szövetségi irodát állítottak fel, és tárgyalásokat kezdtek az akkor sporthivatallal, a Budapesti Asztali-labdarúgó Egyesület pedig 1986-ban alakult meg. Az állami rendelet a sportági szakszövetségek megalakulásával, működésével kapcsolatban 1989-ben nagy áttörést hozott. A gombozás vezetői felismerték a rég várt pillanatot, és a rendelet alapján 17 klub megalakította a Magyar Asztali-labdarúgó Sportszövetséget (MALSZ) 1989. szeptember 30-án Budapesten. Bejegyzési kérelmüket a Fővárosi Bíróság csak 1990-ben fogadta el, de ezzel sporttörténelmet írt. Mivel a Magyar Asztali-labdarúgó Sportszövetség bejegyző végzésére a szervezet tevékenységi köre megnevezéséhez az eljáró bíró jóvoltából a "sport" szó került, így az asztali-labdarúgás ettől kezdve hivatalosan is sportnak számított. Aki az egész folyamatot kitalálta, megszervezte, menedzselte, finanszírozta és az asztali-labdarúgás sportként való elismerését kiharcolta, megérdemli, hogy nevén nevezzük: ő volt Horváth Imre, akit a lelkes alapítók munkája elismeréseként a szövetség első elnökének választottak. Ezzel megkezdődött a gombfoci felnőtt kora.

Az asztali-labdarúgás - vagyis most már új hivatalos nevén a szektorlabda - a gombfoci nevű futballutánzó játék szellemi-ügyességi sport változata, amely 1910 körül alakult ki Magyarországon. A szektorlabda elnevezés az első hivatalos klubtól ered, ezzel különböztetik meg a sporttevékenységet a hobbi szinten űzött, egységes szabályok nélküli gombfocitól. A szektorlabdában minden pontosan lefektetett szabályok szerint zajlik. A szövetség nem tétlenkedett, és nemzetközi kapcsolatok építésébe kezdett, amelynek eredményeképp előbb megalakult az ITFA, azaz Nemzetközi Asztali-Labdarúgó Szövetség. Az ITFA megalakulásával kezdetét vették a világversenyek is. Az első Európa-bajnokság (1994-ben), és az első világbajnokság (1996-ban) is Budapesten került megrendezésre, mindkettő totális magyar siker közepette (férfi-női egyéni, és csapatarany).

A szektorlabda felszerelése és szabályai

A szektorlabda szabályrendszerén kívül eszközei is megkülönböztetik a hagyományos gombfocitól, vagy a másik két versenyszerűen űzött változattól, a subbuteotól és a 12 érintéses játéktól. Bizton állíthatjuk, hogy a három sportág közül a szektorlabda a legprecízebb. A felszerelés méretei is egységesek, 180×120 cm-es asztalon, fehér színnel megrajzolt pályán zajlik a küzdelem. A pálya zöld bevonata tartós, és kiszámítható rajta a bábuk és labda csúszása. A kapu 5 cm magas, 13 cm széles, 8 cm mély és hálóval ellátott. A kapus bábu 5 cm átmérőjű és 2,5 cm magas. A tíz mezőnyjátékos maximum 5 cm átmérőjű és 2 cm magas.

A korong alakú labda a végtelenségig finomított, a "gombokat" - amelyek voltaképp karikákra hajaznak első ránézésre - közel századmilliméter pontosan esztergálják, tizedgrammokkal számolgatnak. A játékidő 2×18 perc, közte 2 perc szünet. A les kivételével, az összes, fociban alkalmazott szabályt alkalmazzák (bedobás, szöglet stb). A szektorlabda játszása közben szólni kell, hogy kapura lövés fog következni, ekkor a védekezésre szoruló játékos megigazítja a kapusát, hogy felkészüljön a rúgásra.

A lépésekhez nyomópálcát használnak a versenyzők, különböző szituációban különböző kialakításút. A századmilliméter pontosan megmunkált „labda” nyomópálcikák segítségével lendül mozgásba. A nyomópálcika kb. 15 cm hosszú, 2-3 mm vastag, különféle módon megmunkált, speciális műanyag pálcika, aminek a szélét a gombra illesztve lehet lőni. Érdemes tudni, hogy egy készlet legalább négyféle pálcából áll: normál passzoló pálca, normál lövő pálca, magasított passzoló pálca, magasított lövő pálca. A magasított pálcáknak az a szerepük, hogy a játéktéren kialakult bolyból T-betű formájuk miatt ki tudja választani azt az egy bábut, amellyel lépni kívánunk, de normál pálcával nem férhetünk hozzá. A szektor mérésére szolgáló segédeszköz a szektormérő, ami 4,5 cm hosszú. Méréskor sem a labdának sem pedig a bábnak nem szabad elmozdulnia. Természetesen bíró is jelen van a mérkőzéseken.

A hobbi gombfoci és más asztali labdarúgó játékok

Míg a szektorlabda szigorúan szabályozott versenysport, addig a hobbi gombfoci ennél sokkal kötetlenebb. A gombfoci egy asztali futballjáték, amelyet két játékos játszik 11 - 11 gombfoci bábu segítségével, felváltva léphetnek egyet-egyet. Lépésnek a bábu mozdítása számít nyomópálcával. Tetszőleges helyre helyezni csak gól és kapukirúgás után szabad. A labdát passzolni lehet, de gól csak a kapustól távolabbi térfélről szerezhető. A szektorlabda a gombfocizás snookere. Egy ügyességi, logikai és technikai sportág, amelyben a precizitásé a főszerep.

Vegyük sorra a legnépszerűbb futballutánzó asztali játékokat:

1. Gombfoci (hobbi): Magyar eredetű népi játék, változó szabályokkal, kabátgombokkal és inggombokkal játszva.
2. Szektorlabda: A gombfoci versenysport változata, szigorú szabályokkal, precíziós eszközökkel és nemzetközi versenyrendszerrel.
3. Subbuteo: Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban népszerű, kézzel lökdösött figurákkal és gömbölyű labdával játsszák. Magyarországon alig ismerik.
4. Csocsó (foosball): Közismert és népszerű játék hazánkban és világszerte, fémrudakra erősített figurákkal. Sportággá vált, bajnokságokkal.

Összehasonlító táblázat: Futballutánzó asztali játékok

A gombfoci nemzetközi elterjedése

Az olcsó és szórakoztató játék elterjedt a Kárpát-medencében, azon túl az emigrált magyarok is hírét vitték a játéknak, így nem csoda, hogy a torontói Magyar Házban is pezsgő gombfoci élet volt. Sydney-ben több évtizedes múltja van a gombozásnak, ahol annyira népszerű a tevékenység, hogy átragadt a Melbourne-ben élő magyar közösségre is. Jelenleg 23 országban rendeznek bajnokságokat.

A Szektorlabda Világszövetség megalakulása óta (1993) hat világbajnokságot és hat Európa bajnokságot rendeztek. Ebben a sportban a világ legjobbjai vagyunk, mivel − két kivétellel − az összes egyéni EB és VB címet is mi nyertük. Csapatban pedig verhetetlenek vagyunk, eddig csak magyar győzelem született!

A brazil gombfoci (Futebol de Mesa)

Brazíliában a gombfoci elterjedését az 1920-as évek elejére lehet datálni, ugyanis abban az időben kezdte el egy bizonyos Geraldo Cardoso Décourt játszani a játékot. Abban az időben még a kabátokról elcsent gombokat használta úgy, mint mi magyarok. Hatalmas sikert aratott a játékkal, ám 1950-ig kellett várni, amikor is beindult a gombfoci csapatok gyártása. Ekkor már különböző műanyagok váltották fel a csontgombokat, amelyek formája is megváltozott. 1962-ben megalakult a Brazil Asztali-labdarúgó Szövetség (CBFM - Confederacao Brasileira de Futebol de Mesa), amely a versenyszerű gombfocit volt hivatott népszerűsíteni országon belül és kívül egyaránt. Az átütő sikert az 1988-as év hozta meg, ugyanis ebben az évben vált sportággá Brazíliában a gombfoci, amely nagyban volt köszönhető Décourt segítőjének és barátjának, Antonio Maria Della Torrenek, aki a külföldi népszerűsítésbe is rengeteg energiát fektetett. 1998-ban megalakult a Sao Paulo-i Asztali-labdarúgó Szövetség (FPFM - Federacao Paulista de Futebol de Mesa), amely a 12 érintéses gombfoci központi szerepét hivatott ellátni. Születésnapjának a február 14-ét választotta, ami a feltaláló Décourt születésnapja is egyben. Ugyanebben az évben, június 11-én a X. bajnokság már a szövetség égisze alatt zajlott, és ezt a napot jelölték meg a Gombfoci Napja-nak.

Napjainkra 3 különböző válfaja terjedt el a sportágnak Brazíliában, a 12, 3 és 1 érintéses gombfoci, ám a legnépszerűbb ezek közül a 12 érintéses, amely a 2000-es évek elején világkörüli hódító útjára indult, és olyan országokat "fertőzött meg", mint Japán, Csehország, Románia, Spanyolország, USA, Ausztrália, vagy Magyarország. Az első kapcsolat a brazil és magyar gombfocisok között Valber Dias Policarponak egy Romániába települt, magyar feleséggel rendelkező, és kicsit magyarul is beszélő brazil futballedzőnek köszönhető, aki magyarországi látogatása során felkereste Szathmáry Károlyt, a váci klub vezetőjét. A brazilok elfogadták a meghívást, és beneveztek a Tiszvasváriban megrendezett VB-re. Előtte pedig sporttörténeti barátságos meccset játszottak a magyar válogatottal az MTK dísztermében. Horváth Imre, a Nemzetközi Szektorlabda Szövetség elnöke merész, de egyben diplomatikus ötlettel állt elő: azt javasolta, hogy a nemzetközi versenyrendszernek ezen túl legyen része a brazil eredetű 12 érintéses asztali labdarúgás, vagyis legyen két szakága a sportágnak, valamint legyen a brazil szövetség elnöke a világszövetség alelnöke. A braziloknak tetszett a javaslat, és bekapcsolódtak a nemzetközi szövetség tevékenységébe. Jelenleg mindkét szakágnak megvannak a maga sztárjai, de sokan vannak, akik annak ellenére elkezdték tanulni az egyik, vagy másik szakágat, hogy valamelyikben már jó eredményekkel rendelkeznek. A brazil gombfoci latinosabb temperamentumú, míg a magyar gombfoci taktikusabb, precízebb játékot, és gondolkodást kíván.

tags: #gombfutball #asztali #labdarugas

Népszerű bejegyzések:

• Bojkottoktól az állatvédelemig: a szurkolói csoportok aktivitása
• Izgalmas pillanatok a vízilabda-mérkőzésről és a kommentárokról
• Nyomtatható focis játékok
• Régészet és robotika a jövő generációjáért
• Az utánpótlás kosárlabda eseményei