A Jégkorong Világa: Részletes Szabályok, Játékmenet és Kulturális Kitekintés
A jégkorongozás az egyik legösszetettebb csapatjáték, amely a küzdést, a csapatban történő kooperálást, a fizikai képességek magas szintjét és a megfelelő döntési képességet követeli meg, ezáltal felkészít az élet kihívásaira. Habár a játék története gazdag hagyományokban és legendákban, tudjuk, hogy megvannak az íratlan szabályai is.
A jégkorong alapvető elemei viszonylag egyszerűek: két csapat azért versenyez, hogy gólokat szerezzen azáltal, hogy a korongot az ellenfél hálójába küldi. A hokimeccs menetét jégkorong szabályok határozzák meg, amelyek a folyamatos játékot segítik elő, és csak a szabálysértések, gólok vagy a korongnak a játéktér elhagyása miatt bekövetkező megszakítások szakítják meg. A cél egyszerű: több gólt kell szerezni, mint az ellenfélnek.
A Jégkorongpálya és Felszerelése
A jégpálya néven ismert játékfelület téglalap alakú, lekerekített sarkokkal, és palánknak nevezett falakkal van körülvéve. A palánkkal körbekerített jégpálya legnagyobb mérete 60 X 30 méter, legkisebb mérete 56 X 26 méter. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség rendezvényein, így a világbajnokságon is, a pálya méretének 60-61 m hosszúnak és 29-30 m szélesnek kell lennie. A sarkokat le kell kerekíteni 7 - 8,5 m sugarú körívvel.
Vonalak és Zónák
A jégfelületet hosszában 5 vonallal osztják fel, melyek a jégpályát teljesen átszelik, és függőlegesen a palánkon folytatódnak. A pálya mindkét végétől 4 m-re 5 cm széles piros vonalat kell húzni, ezek a gólvonalak. A pálya rövidebb oldalain elhelyezett palánkoktól legalább 300 cm, de legfeljebb 400 cm távolságban a pálya egész szélességében, párhuzamosan a palánkkal, egy 5 cm széles piros vonalat kell húzni. Ez a vonal a kapuvonal.
A két gólvonal közti jégfelületet 30 cm széles kék színű vonalakkal három egyenlő részre kell osztani, ezek más néven a kék vonalak. Ezek a vonalak jelölik ki a három harmadot, a csapat kapujánál lévő a védekező harmad, a középsőnek semleges, a legtávolabbinak támadó a neve. A pálya középen lévő piros színű és 30 cm széles vonal a középvonal, ez választja el a két csapat térfeleit.
Bedobópontok és Körök
A játéktéren 9 bedobópont található, mindegyik egy körrel körbevéve. Az A, B, C, D, E bedobópontokat körrel jelölik. Átmérőjük 30 cm, a körök átmérője 9 méter. A bedobópontok és a körök piros színűek, csak a pálya közepén levő kék színű. Azért vannak a bedobópontok és körök a jégfelületen, hogy a játékvezetők a mérkőzés kezdetekor, minden harmadkezdésnél és minden játékmegszakítást követően a bedobásnál, más néven bulinál azokhoz tudják igazítani a játékosokat.
A Kapu
A kapuvonal közepén kell a kapukat elhelyezni: a kapufák átmérője 5, a kapu magassága 122, szélessége 183 cm. A kapu belmérete (a háló) a kapuvonal külső élétől a háló legmélyebb pontjáig nem lehet több, mint 100, és nem lehet kevesebb, mint 60 cm. A kapu mérete 122×183 cm.
Felszerelés
A korong vulkanizált gumiból szült (2,54 cm vastag és 7,62 cm átmérőjű) korong. A korong 2,54×7,62 cm méretű, fekete, vulkanizált gumihenger, melynek súlya 154-172 gramm.
A játékosok a kezükben botot (ütőt) tartanak, amelynek a nyéllel szöget alkotva egy úgynevezett toll része is van. Az ütőket fából, vagy a nemzetközi szövetség által engedélyezett anyagból kell készíteni. Az ütőnek kiálló részei nem lehetnek. Az ütő maximális méretei: a külső saroktól a nyél végéig 135, a külső saroktól az ütőtoll végéig 37 cm. Az ütőtoll legfeljebb 7,5 cm széles lehet. A kapus ütőjének tolla a hajlatnál 11,5 cm, a többi részben 9 cm-nél nem lehet szélesebb.
A korcsolyák mintáját a nemzetközi szövetség írja elő. Gyorskorcsolya és műkorcsolya nem használható, mert sérüléseket okozhat. A korcsolya és az ütő kivételével a kapus felszerelése kizárólag a fej és a test védelmét szolgálhatja.
A Csapatok és a Játékosok
A pályán két 6-6 játékosból álló csapat küzd egymással. Öt játékos és egy kapus alkot egy csapatot. A öt mezőnyjátékos eloszlása: két védő és három csatár (balszélső, center, jobbszélső). A kapus szerepe a legkülönlegesebb, mivel ő az utolsó védelmi vonal, feladata a kapura lövések megállítása. A védők feladata az ellenfél gólszerzési kísérleteinek meghiúsítása és a kapus segítése. Kulcsfontosságú szerepet játszanak a labdabirtoklás fenntartásában és a védekezésből a támadásba való átmenet elindításában. A csatárok feladata elsősorban a gólszerzés, és jellemzően ők a leggyorsabb korcsolyázók és a legügyesebb korongkezelők. Ők centerekre és szélsőjátékosokra oszthatók. A centerek sokoldalú játékosok, akik a támadások élére állnak, míg a szélsőjátékosok a pálya széléről történő támadásra összpontosítanak.
Csere és Csapatlétszám
Egy mérkőzésre 20 mezőnyjátékos és 2 kapus nevezhető. A mérkőzés megkezdésekor egy csapatnak 17 beöltözött játékosa lehet, akik közül kettő kapus. Játék közben egyszerre csak hat játékos lehet a pályán, a többiek a palánkon kívül, a cserepadon foglalnak helyet.
A játékosok a cserepadról bármikor cserélhetők. A játék intenzitása miatt cseresorok vannak. A cserélés egy meghatározott területen zajlik, ha rossz csere következtében eggyel több játékos van a jégen, akkor a vétkes csapatot kétperces kiállítással kell büntetni. A büntetését letöltő játékos csak akkor, ha a büntetőpadról a pályán át saját cserepadjához korcsolyázott. A sérült játékos azonnal elhagyhatja a pályát és őt cserejátékos helyettesítheti. Kapus sérülése esetén a tartalékkapusnak kell azonnal beállnia.
A Játékidő és Megszakítások
A mérkőzések tartama 3 X 20 perc tiszta játékidő. Egy mérkőzésnek háromszor 20 perc tiszta játékidőből és két 15 perces szünetből kell állnia. A húsz perc tiszta játékidőnek számít, azaz csak akkor megy az óra, ha a korong játékban van. A játékidőnek a korong bedobásának pillanatával kell kezdődnie, és akkor kell megállítani az órát, amikor a sípot megfújják. A csapatoknak minden egyes harmad után térfelet kell cserélniük.
Ha bármilyen rendkívüli késedelem történik az első és a második harmad vége előtti öt percben, a játékvezető elrendelheti a következő szünet azonnali elkezdését. Amikor a játék folytatódik, a hátralévő időt úgy kell lejátszani, hogy a csapatok ugyanazt a kaput védik, mint a szünet előtt, majd a csapatok térfelet cserélnek, és késedelem nélkül folytatódik a játék a következő harmaddal. Nyitott jégpályán a csapatoknak térfelet kell cserélniük a harmadik harmad és a hosszabbítás felénél.
Jégtisztítás és Időkérés
A szünetben a jégfelületet fel kell újítani. A játékvezetőnek jogában áll eltakarítani vagy eltakaríttatni a hókupacokat a kapuvas körül, illetve a gólvonalon a kapu közelében.
Minden csapatnak engedélyezni kell egy 30 másodperces időkérést a normál játékidő vagy a hosszabbítás alatt. Normál játékmegszakítás alkalmával bármelyik, az edző által kijelölt játékos időt kérhet a játékvezetőnél. A játékvezetőnek jelentenie kell az időkérést a jegyzőkönyvvezetőnek. Mindkét csapat játékosainak és kapusainak, a büntetett játékosok kivételével, megengedett, hogy a saját cserepadjukhoz menjenek. Mindegyik csapat kérhet időt ugyanabban a játékmegszakításban, de annak a csapatnak, amelyik másodikként kér időt, ezen szándékát jeleznie kell a játékvezetőnek az első időkérés vége előtt.
Hosszabbítás és Szétlövés
Ha a mérkőzés végén döntetlen az állás, akkor hosszabbítás következik. A világbajnokságon a csoportkörben és a középdöntőben öt, az egyenes kieséses szakaszban tíz, a döntőben húsz perc a ráadás. A hosszabbításban négy-négy mezőnyjátékos lehet a jégen, amennyiben ekkor gól születik, vége a mérkőzésnek. Ha a ráadásban sem esik gól, akkor három-három rávezetéses büntetővel döntik el a győztes kilétét a csapatok, ha a három pár után nem dőlt el a meccs, akkor egyesével kell folytatni az első hibáig. A szétlövés, amelyet egyes ligákban a győztes eldöntésére használnak, miután a hosszabbítás döntetlennel végződött. A játékosok felváltva próbálnak gólt lőni az ellenfél kapusa ellen, ami drámai hangulatot kölcsönöz a játék végének.
Gólok és Érvénytelenségük
Akkor érvényes a gól, ha a támadócsapat egyik játékosa a korongot ütőjével elölről, a két kapufélfa között és a keresztrúd alatt, szabályos módon teljes egészében a gólvonalon túlra juttatja. Érvényes a gól, ha lövés után a lövő egyik játékostársát érinti a korong és így jut a kapuba. Ha a korong valamilyen módon a védekező csapatnak egyik játékosát érintve jut a kapuba, öngólt kell ítélni.
Érvénytelen a gól, ha a korongot szándékosan rúgják, dobják, vagy nem ütővel ütik a kapuba. Tilos az ütőt vállmagasság fölé tartani, és az így elért gól is érvénytelen. Ha valamelyik bírót érintve kerül a korong a hálóba, a gól érvénytelen. Ha a korong elhagyja a pályát, vagy a pálya fölött tárgyakat, üveget vagy hálót érint, kivéve a palánkot, a bedobást ott kell elvégezni, ahol utoljára egy játékos megérintette. Meg kell szakítani a játékot, ha a korong a játékvezetőt érinti.
A Korong Játékba Hozása: Bedobás
A korongot a játékvezető hozza játékba a következőképpen: bedobásnál egy-egy játékos áll a bedobókörbe, egymással szemben, párhuzamosan az oldalpalánkkal. Az ütő teljes tollát a jégre kell fektetni úgy, hogy a toll hegye a bedobó középponti kör szélén legyen. A játékvezető a kezdő játékosok ütői közé ejti a korongot, és miután az a jeget érintette, kezdődik a játék. A játékvezetőnek minden bedobásnál sípolnia kell.
Ha szabálysértés történt a támadóharmadban a támadócsapat részéről, akkor a bedobás a semleges harmad bedobópontján történik. Ha a védekező csapat okoz a védőzónában játékmegszakítást, akkor a bedobás ott történik, ahol a megszakítás bekövetkezett. Ha a megszakítás a semleges harmadban történik, akkor a bedobást ott hajtják végre. A bedobást az oldalpalánkhoz 6 méternél közelebb nem lehet elvégezni (természetesen, amennyivel kisebb a pálya, annyival csökken a méterek száma).
Büntetések és Szabálysértések
A büntetések a jégkorong egyik központi eleme, amely a nem biztonságos vagy tisztességtelen játéktól való elrettentést szolgálja. Amikor egy játékos szabálysértést követ el, például botlást, ütést vagy magasra emelt ütést, meghatározott időtartamra a büntetőpadra kerül.
A Büntetések Típusai
A játékvezető a következő büntetéseket oszthatja ki:
- Kisbüntetés: Kétperces, és azonnal véget ér, amint az előnyben lévő csapat gólt ért el. Kis büntetéssel kell sújtani azt a játékost, aki a korong birtokában nem levő ellenfelének előrehaladását megakadályozza, vagy aki ellenfele kezéből szándékosan kiüti az ütőt. Kis büntetés, ha a játékos ütőjét, térdét, lábát, könyökét, karját, kezét úgy használja, hogy azzal ellenfelének botlását, esését idézi elő. Kis büntetéssel kell sújtani minden játékost, kivéve a kapust, aki szándékosan a korongra esik, vagy pedig a korongot valamilyen módon odahúzza, mialatt a jégen áll vagy fekszik. Kis büntetéssel kell sújtani minden játékost, beleértve a kapust is, ha szándékosan kilövi a pályáról a korongot és ezáltal a játékot késlelteti. Kis büntetéssel kell sújtani minden játékost, kivéve a kapust, aki a korongot valamilyen módon szándékosan a palánkhoz, vagy a kapunak valamelyik részéhez szorítja anélkül, hogy őt az ellenfél támadná.
- Technikai kisbüntetés: Szintén kétperces, és azonnal véget ér, amint az előnyben lévő csapat gólt ért el. Technikai kisbüntetésnak számít például a rossz csere, ilyenkor az edző vagy a csapatkapitány jelöli ki, hogy ki töltse le a büntetést. A csapat bármely tagját kijelölheti a kapitány, és ennek a játékosnak azonnal el kell foglalnia helyét a büntetőpadon.
- Nagybüntetés: Az első nagy büntetés esetén a hibázó játékos, kivéve a kapust, 5 perc tényleges játékidőre áll ki, anélkül, hogy őt egy cserejátékos helyettesíthetné. A második esetben is 5 perc a tényleges büntetési idő, de ha ugyanaz a játékos kapta a két nagy büntetést, akkor 15 percig nem mehet vissza a jégre (nagy büntetés + fegyelmi büntetés). Az 5 perc letelte után másik játékos beállítható. Nagybüntetés esetén a játékost - beleértve a kapust is - le kell küldeni a jégről a mérkőzésről hátralévő időben, és helyette öt perc elteltével érkezhet cserejátékos.
- Fegyelmi büntetés: Tíz perces kizárásból áll a tényleges játékidőből. A kiállított helyett azonnal jöhet cserejátékos. Fegyelmiből maximum kettő gyűjthető be, de a másodiknál nem jöhet vissza a vétkes.
- Végleges fegyelmi büntetés: Egyből az öltözőbe kell küldeni a játékost, de egyből érkezhet csere a helyére.
- Végleges kiállítás: Ekkor is egyből mehet zuhanyozni a fegyelmezetlen hokis, és csak öt perc után érkezhet a helyére a társa. Végleges kiállítással kell sújtani azt a játékost, aki ellenfelét szándékosan korcsolyával megrúgja, vagy ezt megkísérli. Egy játékosnak a játék teljes hátralevő idejére történő kizárásakor a megbüntetettet azonnal az öltözőbe kell küldeni.
- Büntetőlövés: Akkor jár, ha a támadó egyértelmű gólhelyzetben, a korongot birtokolva tör egy az egyben kapura, és eközben hátulról szabálytalankodnak vele. A büntetőnél a lövő játékosnak nem törhet meg a lendülete, és csak egyszer próbálkozhat - ha a kapus véd, hiába lövi be a kipattanót, az már érvénytelen.
Kapusokra vonatkozó büntetési szabályok: Kapust nem lehet büntetőpadra küldeni, helyette csapatának egyik játékosa tölti le a büntetést, aki a hiba elkövetésének időpontjában a jégen tartózkodik. Ezt a játékost a csapatkapitány jelöli ki. Kapust nem lehet kis, nagy vagy fegyelmi büntetésért kiállítani. Nagybüntetés, végleges fegyelmi büntetés vagy végleges kiállítás esetén viszont a kapust le kell küldeni a jégről a mérkőzés hátralévő részére, és a cserekapus jöhet a helyére. Ha nincs cserekapus, akkor egy mezőnyjátékos állhat a ketrec elé, akinek tíz percet kell biztosítani, hogy magára öltse a kapusfelszerelést.
A büntetőlövés végrehajtása: A korongot a felezővonal közepére kell helyezni, és az edző által kijelölt játékos köteles a koronggal kapura törni s gól elérését megkísérelni. A kapus nem hagyhatja el a kapuelőteret, míg a támadójátékos a korongot meg nem érintette, ezután a kapus megkísérelheti a korongot, vagy a játékost minden megengedhető módon feltartani. Gólt kell ítélni, ha a kapus az ütőt a korongot vezető játékos felé dobja. Nem lehet gólt elérni a kapusról, a kapufáról vagy a palánkról lepattanó koronggal. A büntetőlövés akkor is véget ér, ha a korong áthalad a kapuvonalon. A végrehajtás megkezdése előtt mindkét csapat játékosainak vissza kell húzódniuk a félpályát jelző piros vonal mögé. Ha nem sikerült gólt elérni a büntetőlövésből, akkor a harmad két bedobópontja valamelyikén kell a korongot játékba hozni.
Gyakori Szabálytalanságok
- Palánkra lökés: Kis vagy nagy büntetéssel kell azt a játékost sújtani - a játékvezető véleményétől függően, figyelembe véve a palánkra esés hevességét -, aki ellenfelét oly módon löki testével, vagy nyomja a könyökével, illetve szabálytalanul támadja vagy gáncsolja, hogy annak következtében erősen a palánkhoz vágódik. Az egész pályán lehet testtel játszani, tehát nemcsak a védekező térfélen. Két lépés nekifutást lehet végrehajtani a támadáshoz.
- Feleslegesen kemény játék: Kis és nagy büntetéssel lehet büntetni a játékvezető megítélése szerinti feleslegesen kemény játékot.
- Ütővel ütni: Az ütővel ütni a legsúlyosabb vétség. A korongot vezető játékos ütőjére adott könnyű ütés, mint védelmi akció, megengedett. Az ellenfél testére azonban nem szabad ütni. Kis büntetés jár érte, ha a játékos az ütőjét úgy használja, hogy azzal ellenfelének esését idézi elő.
- Ütő eldobása: Ha a védekező csapatnak valamelyik játékosa, beleértve a kapust is, az ütőjét a korongot vezető játékos felé dobja a védekező harmadban, a játékvezetőnek engednie kell, hogy az akció befejeződjék, és ha nem esett gól, a támadócsapat javára büntetőlövést kell ítélnie. Ha gól esett, nem kell büntetőlövést alkalmazni.
- Korong tartása/szorítása: Kis büntetéssel kell sújtani minden játékost, kivéve a kapust, aki a korongot valamilyen módon szándékosan a palánkhoz, vagy a kapunak valamelyik részéhez szorítja anélkül, hogy őt az ellenfél támadná.
Korongkezelési Szabályok
- Kézpassz: A játékosnak engedélyezett, hogy nyitott tenyérrel megállítsa vagy elüsse a korongot a levegőben vagy kezével a jégen lökje azt, de nem passzolhatja szándékosan azt társának. Ha a kézpassz bekövetkezik, a bírónak meg kell állítania a játékot, kivéve, ha a játékos csapattársa a saját védekező harmadában szerzi meg a korongot, feltéve, hogy a passz lezajlik, mielőtt a játékos és a korong elhagyja a harmadot. Kézzel nem lehet gólt ütni. A játékos nyújtott kézzel megállíthatja a levegőben a korongot és maga elé ejtheti, de játékostársa felé nem.
- Rúgás: Lehet, de a lábbal nem lehet gólt szerezni, kivéve, ha a támadó által rúgott korong megpattan egy csapattársa botján. Akkor is érvényes a gól, ha a támadójátékos nem tett rúgómozdulatot, hanem a korcsolyájáról bepattan a korong.
- Magas bot: Tilos az ütőt vállmagasság fölé tartani, és az így elért gól is érvénytelen. Lehet, de csak akkor, ha a támadó játékos ütője nem a kapu keresztvasának magassága felett ér a koronghoz. A korongot egyébként tilos a vállmagasság felett tartott ütővel megállítani vagy megütni, a játékot ilyenkor meg kell állítani, kivéve két esetben: ha a korongot az ellenfélhez ütik, vagy ha a védekező csapat játékosa a saját kapujába üti a korongot, amikor is a gól érvényes.
- Törött ütő: Ütő nélküli játékos részt vehet a játékban, törött ütővel mezőnyjátékos nem játszhat. A kapus azonban addig, amíg nem kap új ütőt, használhatja a töröttet. A törött ütőt a játékosnak a jégre kell ledobnia, és új ütőért a cserepadhoz kimennie. Nem lehet kintről bedobni a jégre az ütőt, csak a kapusnak viheti be játékostársa.
- Korong szándékos elrejtése: Kötelező a korongot előrejátszani. Az a csapat, amelynek saját védelmi harmadában van a korong, tartozik a korongot mindenkor az ellenfél kapuja felé játszani, kivéve, ha ebben az ellenfél csapatának játékosai megakadályozzák. Ilyenkor a bedobás a hibázó csapat védelmi harmadában, az alapbedobó körnél van.
- Kapus korongkezelése: A kapusnak tilos a korongot előre, az ellenfél kapuja felé dobni; csak oldalra és hátra dobhatja el. Ha a kapus a korongot védte és nem hozza játékba, akkor a játékvezető három másodpercig vár, utána fújja le az akciót.
Játékvezetők
Kik azok a csíkos ruhás alakok a pályán? Ők a játékvezetők, a jégen összesen hárman vannak, a főbíró és két vonalbíró. A főbírót onnan lehet megkülönböztetni, hogy egy piros vagy narancssárga karszalagot visel. A jégen kívüli hivatalos személyek közé tartozik még a gólbíró, a jegyzőkönyvvezető, az időmérő, a bemondó, a büntetőpad-felelős és a video-gólbíró. Mindannyian tudjuk, mennyire fontos a tisztelet a jégkorongban és bármely más sportágban. A jégen vagy azon kívül, mindig tiszteld mind a bírókat, mind az edzőket. A bíróknak mindig biztonságban kell érezniük magukat és irányítás alatt kell tudniuk tartani a mérkőzést. Még ha nem is értesz egyet a döntéseikkel, nincs értelme vitatkozni velük.
Fontosabb Játékszabályok
Les (Offside)
A futballhoz hasonlóan a hokiban is van les, elbírálása azonban egyszerűbb, és jóval kevesebb vitára ad okot, mint a fociban. A támadó csapat játékosai nem mehetnek a támadó harmadba a korong előtt, amennyiben ez mégis bekövetkezik, akkor les miatt meg kell szakítani a játékot, és bedobással kell folytatni. Lesen van egy játékos, ha mindkét korcsolyája teljes egészében a középvonal vagy a kék harmadvonal külső szélén túl van. A leshelyzet elbírálásánál az egyik fontos tényező a játékos korcsolyáinak helyzete, ha a játékos mindkét korcsolyája teljes egészében a kék vonalon túl van a támadó harmadban, mielőtt a korong teljes egészében áthalad a vonalon, akkor a játékos lesen van. A másik fontos tényező a korong helyzete, a pakknak teljes egészében át kell haladnia a kék vonalon a támadó harmadba. Fontos tudnivaló, hogy azt a játékost, aki ténylegesen vezeti és felügyelete alatt tartja a korongot, és a korong előtt halad át a vonalon, nem lehet lesen lévőnek tekinteni. Akkor sem ítélnek lest, ha a védekező játékos viszi vagy passzolja a korongot a saját védekező harmadában, miközben a támadó csapat játékosa leshelyzetben van. A félpályáról céltalannak tűnő körbelőtt korongnak sokszor éppen az a célja, hogy a támadók a lest elkerülve indulhassanak el a korongért.
A támadócsapat játékosai a korong előtt nem mehetnek be a támadó harmadba, tehát a kék vonalon legelőször a korongnak kell áthaladnia, és csak utána mehet be a támadójátékos. Az egyik zónában levő játékos a saját csapata játékosának nem adhatja le egy másik zónában (harmadban) a korongot, de ha egy támadójátékos a korongot hátrafelé, a támadó harmadban saját kapuja felé adja le, az ellenfél a korongot bárhol átveheti.
A második lesszabály a hosszú les. A korong nem haladhat át egy teljes harmadot a támadócsapat tagjainak érintése nélkül. Az én védekező harmadomból a korongot csak a félpálya előtt veheti át egy játékostársam. Kivétel, ha magamat szöktetem, vagy ha a harmadból jött a játékostársam és úgy fogja meg félpályán túl a korongot. A felezővonal előtt előrejátszott korongot megfoghatja a játékos egészen a kapuvonalig; ha a korong mögött korcsolyázott. Ezzel a játékot felgyorsították.
A harmadik lesszabály a kapu előterében előforduló leshelyzet (kisles). Ha a korong nincs a kapu előterében, a támadócsapatnak egyik játékosa sem állhat ott, vagy a kapuelőtér vonalán, ha nincs a korong a birtokában. Az ilyen módon elért gól érvénytelen. Kisles az, ha a támadójátékos a kékre festett kapuelőtérben játssza meg a korongot. Így a gól érvénytelennek számít, ha a támadó a kapuelőtérben áll vagy botját ott tartja, amikor a korong bemegy a kapuba, és akkor is, ha a támadó bekorcsolyázik a kapuelőtérbe vagy ott veszi fel pozícióját, hogy ezzel akadályozza a kapust a látásban és zavarja a védésben, és gólt lőnek. A kapus védve van a kékkel jelzett kapuelőtérben, persze, vannak kivételek...
Tilos Felszabadítás (Icing)
A jegelés viszont az, amikor egy játékos úgy lövi át a korongot a piros vonalon és az ellenfél gólvonalán is, hogy az nem ér hozzá. Ez a szabály megakadályozza, hogy a csapatok a korongot egyszerűen a pálya másik végébe dobják, hogy elkerüljék a nyomást.
Amennyiben egy egyenlő létszámban vagy emberelőnyben játszó csapat játékosa a saját térfeléről az ellenfél gólvonalával jelölt területén túlra lövi vagy üti a korongot, vagy az oda pattan róla, a játékot meg kell állítani és tilos felszabadítást kell ítélni, amit bedobás követ. A bedobást annál a pályavégi bedobópontnál fogják elvégezni, amelyik a legközelebb esik ahhoz a ponthoz, ahol a vétkes csapat utoljára a koronghoz ért. A tilos felszabadítást a csapatok időhúzás érdekében követik el. Szorongatott helyzetből kivágják a korongot a védekező harmadból, és ezzel - igaz, hogy csak pillanatokra - felszabadul a kapu a közvetlen veszélytől.
Nincs tilos felszabadítás, ha az emberhátrányban lévő csapat üti el a korongot a már említett módon; ha a korong érinti az ellenfél játékosát, beleértve a kapust is, mielőtt átcsúszik a gólvonalon; ha a korongot közvetlenül bedobásból üti el a bedobáshoz felálló játékos; ha a vonalbíró úgy ítéli meg, a másik csapat bármely játékosának, a kapus kivételével, lehetősége van megjátszani a korongot, mielőtt az áthalad a gólvonalon; ha a kapus elhagyja a kapuelőteret, vagy ha a kapus a kapuelőtéren kívül van tilos felszabadítás helyzetben és a korong felé mozog. Akiknek a túlütés szó dereng, azok valószínűleg tudják, miről van szó, hiszen az a kifejezés is a tilos felszabadítást takarja, de mostanság utóbbit használják hivatalosan.
A Jégkorong Kultúrája és Fejlődése
A jégkorong nyelvében való elmélyülés olyan, mintha egy új dialektust tanulnál meg. Az olyan kifejezések, mint a "faceoff" (bedobás), a "power play" (emberelőny) és a "hat trükk" egyedülállóak a sportágban, és elengedhetetlenek az árnyalatok megértéséhez. Az erőjáték egy jelentős előny, amely akkor keletkezik, amikor az egyik csapat több játékossal van a jégen az ellenfél elleni büntetés miatt. A "hatos trükk" egy ünnepi kifejezés, amelyet akkor használnak, amikor egy játékos három gólt szerez egy mérkőzésen. Ez egy ritka teljesítmény, és gyakran eredményezi azt, hogy a szurkolók kalapokat dobálnak a jégre tiszteletük jeléül. Ezek a kifejezések sok más mellett a jégkorong lexikonját alkotják, színesebbé téve a játékot és növelve a nézők élményét.
A jégkorong kultúrájában a testi kontaktus és verekedés is előfordul, ami átterjedhet a fiatalabbakra is. Mivel rengeteg a fizikai kontaktus, sokat ütköznek a játékosok, így előfordul, hogy a kelleténél kicsit magasabbra csapnak az indulatok. A hoki egyébként is kemény, férfias sport, és íratlan szabály, hogy egy játékos nem maradhat adósa az ellenfélnek, van, aki ezt úgy intézi, hogy a benyelt pofont nem túl látványosan, kis késéssel visszaadja, és van, aki úgy, hogy egyből ledobja a kesztyűt, és ökölcsatára vívja a másikat. A bunyó ugyanúgy hozzátartozik a hokihoz, mint a kapusbravúrok vagy a szép gólok.
Íratlan Szabályok és Sportszerűség
A játékosok karrierjének kezdetétől érvényes íratlan szabályok közül sokukban már kiskoruktól fogva beleivódott, hogy mindig védjék a kapust. Nekik van a legnagyobb felszerelésük, gyakran szinte mozgásképtelenek, és ráadásul, ha a kapus megsérül, az komoly csapást jelent a csapatnak. Ha a csapatod nagy különbséggel vezet, nincs szükség látványos ünneplésre, amikor gólt szereztek. Mindannyian voltunk már a vesztes oldalon, és tudjuk, milyen borzalmas érzés. Emlékszel, mennyire izgatottan vártad, hogy végezzen a jégsimító? Hasonló a helyzet az edzőkkel: a játékosoknak soha nem szabad az ellenfél edzőjéhez szólni, és ez fordítva is igaz.
A Jégkorong Fejlődése és Elérhetősége
A jégkorong egy olyan sport, amely jutalmazza azokat, akik elmélyednek a mélységeiben. A sebesség, az ügyesség és a stratégia kombinációjával olyan játék, amely képes meghódítani azoknak a szívét, akik időt szánnak arra, hogy megtanulják a finomságait. Hátránya, hogy nem mindenki számára elérhető sportág, mivel a tagdíjak, a felszerelések és az utazások nagy anyagi áldozatokkal járnak, illetve azokon a településeken, ahol nincs fedett jégpálya, nem lehet űzni. Általában 4-6 éves korban kell elkezdeni a korcsolyázás elsajátításával, majd fél év hoki előkészítő foglalkozást javasolt. A versenyszerű sportolás az U8 minikorosztálytól általában nagyjából 35 éves korig tart, de vannak 45 éves profi sportolók is. A jégkorong fizikai tevékenységként való részvétele nemcsak az erőnlétet javítja, hanem lehetővé teszi az egyének számára, hogy saját bőrükön is megtapasztalják a sportban rejlő sebesség, ügyesség és stratégia izgalmas keverékét. Ahogy bővülnek az ismeretei, úgy fog nőni a szeretete is e dinamikus és magával ragadó sportág iránt.
Világbajnokságok és Magyarország
Jégkorong-világbajnokságot minden évben rendeznek. Az „igazi” világbajnoki címért mindig a világ aktuálisan legjobb 16 csapata küzdhet. Ők alkotják az ún. főcsoportot. Két nyolcas (A és B) csoportban folynak a küzdelmek, a csoportutolsók kiesnek a divízió I A csoportjába, az első négy helyezett pedig egyenes kieséses rendszerben dönti el a világbajnoki cím sorsát. Ez az alapvető különbség más sportágakhoz képest. A hokiban ugyanis nemcsak a legjobbaknak rendeznek világbajnokságot, hanem még három szinten, feljutási lehetőséggel. Az A-csoport első két helyezettje feljut a főcsoportba, az utolsó pedig kiesik a divízió I-es B csoportba. A B-csoport első helyezettje feljut a divízió I A csoportjába, az utolsó pedig a divízió II/A csoportjában folytathatja. A divízió II-ben szintén 12 csapat szerepel, egymás alá-fölé rendelt hatos csoportokban. Az A csoport győztese feljut a divízió I B csoportjába, az utolsó kiesik a divízió II/B csoportba. A divízió III-ban összesen 6 csapat szerepel, ők egyetlen csoportot alkotnak.
Magyarország 2018-ban is az A-csoportban volt érdekelt, melynek a mérkőzéseit idén Budapesten rendezték, tehát a saját szurkolótáborunk előtt vívhattuk volna ki a feljutást a főcsoportba. Az utolsó harmad utolsó 15 másodpercét kellett volna még kivédekezni (megőrizve a vezetést, azaz megszerezve a győzelmet Nagy-Britannia ellen), és akkor feljutottunk volna az elitbe. 15 másodperc! Ennyin múlt. A Magyar Jégkorong Szövetség 2017-ben ünnepelte 90 éves évfordulóját. Az amatőr egyesületek külön szövetségbe, a Magyar Amatőr Jégkorong Ligába tömörülnek. Magyarország háromszor volt főiskolai-egyetemi világbajnok, még a II. világháborút megelőző időszakban. Ma nemcsak egyre népszerűbb, de egyre eredményesebb is a magyar jégkorong, a divízió I.
tags: #hany #harmados #egy #jegkorong
