Hornok Klára és a Nádori Kézilabda-dinasztia: Hagyaték a Magyar Kézilabdasportban
A magyar kézilabda története számos kiemelkedő családot és játékost adott a sportágnak, akik generációkon át formálták a hazai és nemzetközi sikereket. Az egyik ilyen dinasztia a Nádori család, melynek kiemelkedő tagja, Nádori Pálné Hornok Klára, maga is jelentős sikereket ért el játékosként.
A Nádori Család Kézilabda Hagyatéka
Az elmúlt év utolsó időszakában történt változásokat követően, január 1-jétől Nádori Attila is edzőként dolgozik majd a felnőtt csapat mellett, akiről mindenképp érdemes elmondani, hogy híres kézilabdás családból származik.
Nagyapja, az MKSZ Török Bódog-életműdíjjal kitüntetett id. Nádori Pál, az 1960-as években 7 alkalommal vezette bajnoki címre a Bp. Spartacus női csapatát, amellyel a BEK döntőjébe is bejutott. Édesanyja, a játékosként a Vasas színeiben 3 bajnoki címet szerző Nádori Pálné Hornok Klára néhai férjével, ifj. Nádori Attila személye nem ismeretlen Kispesten, hiszen az NB1-es évünk alatt jelentős segítséget nyújtott abban, hogy legyen ifjúsági és junior csapatunk, ezzel lehető téve klubunk eddigi legszebb szezonjának megvalósulását.
A Női Kézilabda Aranykora Magyarországon: Példaként a Goldberger SE
Hornok Klára sikerei a Vasas színeiben egy olyan korszakba estek, amikor a magyar női kézilabda virágkorát élte. Ezt a virágzást számos klub, köztük a Goldberger Sportegyesület is fémjelezte, melynek története jól illusztrálja a sportág akkori fejlődését és jelentőségét.
A Goldberger Sportegyesület vitathatatlanul legsikeresebb szakosztálya a kézilabda volt, kezdetben férfi szakággal is, ám nagyon hamar a hölgyek váltak meghatározóvá. A megalakulás utáni első pár évben a cégligában szerepeltek, amikor 1933-ban létrejött a Magyar Kézilabdázó Egyesületek Szövetsége, és az általuk kiírt bajnokság alapító tagjaivá válva az országos első osztályban indulhattak.
Az első három bajnoki kiírásban az Angol-Magyar Cérnagyár SC mögött mindannyiszor másodikak lettek, utána viszont 1937-1939 között sorozatban három magyar bajnoki címnek örülhettek. Az 1939/40-es versenysorozatot is megnyerték, de elsőségüket egyik játékosuk szabálytalan szerepeltetésének gyanúja miatt elvették tőlük. Ebben az időben a formálódó magyar válogatott jelentős részét, olykor több mint felét a Goli játékosai adták.
Az 1940. őszi félszezonos pontvadászatban újfent győztek, azonban egy év múlva a szövetség kétszeri ki nem állás miatt kizárta őket a küzdelmekből, amivel a harmadik helyezésük is törlődött. 1942-ben ugyan ismét elindulhattak a tízcsapatosra bővített élvonalban, ám a továbbiakban már nem játszottak a korábbiakhoz hasonló, meghatározó szerepet. A háborút követően a Goldberger női kézilabdája első osztályú maradt, de súlypontja fokozatosan Óbudára helyeződött át, ahol az új alapokat a Kelenföldről átjött korábbi válogatott játékosok közreműködésével és játékával sikerült letenni.
A Török Bódog Éra és a Világbajnoki Sikerek
1949-ben került az egyesülethez a később legendássá váló, a magyar női kézilabda válogatottat huszonnégy éven át edző, 1957-ben világbajnoki ezüstéremig, majd 1965-ben - először és máig utoljára - aranyéremig vezető Török Bódog. Mindkét érmes gárdában három golis kapott helyet, a világbajnokok név szerint: Romhányi Józsefné Tóth Mária, Hannus Ágnes és a saját nevelésű Ignácz Ilona.
A mester tizenhárom évig tartó ittléte során párhuzamosan irányította az Óbudai Goldberger női nagypályás és kispályás csapatát, valamint 1956-ig a férfi nagypályás együttest, amely a kispályás mérkőzések előretörésének eredményeképpen megszűnt. Török időszaka alatt, 1962-es távozásáig a kispályás lányok kilenc éven keresztül szerepeltek az NB I-ben, és többször csak pár pont választotta el őket a magyar bajnoki címtől.
1958 és 1965 között mindannyiszor a dobogón végeztek, hatszor lettek másodikak, ám az első hely egyszer sem jött össze, általában a Budapesti Spartacus volt az, aki jobbnak bizonyult náluk. A Goldberger név ekkoriban igen fényesen ragyogott Magyarország sportéletében, senkit nem lepett meg, hogy 1964-ben a Magyar Népköztársaság Kupát is el tudták hódítani.
A klub utánpótlása folyamatosan termelte ki az új tehetségeket, akikből a felnőtt gárda a későbbiekben is táplálkozott: minden jel azt mutatta,, hogy további sikeres évek-évtizedek várnak az egyesületre.
A Kézilabda Hétköznapjai és a Goldberger SE Játékosainak Élete
A játékosok élete a Hornok Klára korabeli kézilabdázás időszakában rendkívül intenzív volt, ahogy azt a Goldberger SE játékosai is megtapasztalták. Kerényiné Magyar Éva 1979-ben, húszévesen került a Fradi utánpótlásából az Óbudai Goldberger kézicsapatához. Éva balszélsőként kezdetben az ifjúsági gárdában játszott, 1980-tól viszont már az NB I/B-és felnőttek között kapott szerepet, ahol az előző években fiatalítás ment végbe.
A kézis lányoknak heti kilenc edzésük volt, és többen gyakorlatilag sportállást kaptak a gyárnál, azaz bejelentették őket különböző osztályokra, ám oda nem, vagy mindössze a munkaidő töredékére kellett bejárniuk. A kevésbé szerencséseknek csak munkaidő-kedvezményt biztosítottak (nyolc helyett hat óra). A lányok a sporttal nem kerestek rosszul, Éva fizetése például házfelügyelő édesanyjáénak a kétszeresét tette ki, és ehhez még a kalóriapénz is hozzáadódott.
Magyar Péter: Így készült a nálam lévő hangfelvétel (interjú)
Horváthné Szerényi Mária Kiskőrösről indulva öt évet töltött el a Postásban (kettőt az NB I-ben), és 1978-ban igazolt a másodosztályba frissen kiesett Goldbergerbe, mint átlövő. Mivel sokszor szabadtéren játszottak, esőben a labda úgy megszívta magát vízzel, hogy csak alulról lehetett kapura juttatni, aminél nagy segítséget jelentett Mária számára, hogy sokáig tekézett is. Abban az időben vakszot még egyáltalán nem használtak, a hazai pályájuk betonfelületén való esési technikákat pedig külön el kellett sajátítaniuk. Egy szezonra három cipőt kaptak az egyesülettől, amit az intenzív igénybevétel miatt év végéig rendre elhordtak.
Horváthné Szendi Katalin került hármójuk közül a legkorábban (1972-ben), húszévesen a Golihoz, így hat szezonon keresztül még részese lehetett az NB I-es korszaknak. Óbudaiként a Vörösvári úti Czabán Samu Általános Iskolából először az Úttörőstadionba vitték kézilabdázni, majd rövidesen a komplett szakosztályukat átvette az MTK. Eredetileg kapus szeretett volna lenni, de aztán kikerült a mezőnybe, ahol átlövő és beállós poszton számítottak rá. A Duna-parti pályán hangulatos környezetben, több száz néző előtt, olykor villanyvilágítás mellett mérkőztek meg az ellenfelekkel, akik közül a legkeményebb a Vasas és a Bakony Vegyész volt.
Az alábbi táblázat a Goldberger SE női kézilabdacsapatának bajnoki helyezéseit mutatja a fénykorban:
| Időszak | Eredmény |
|---|---|
| 1933 | Alapító tagja az országos első osztályú bajnokságnak |
| Első három bajnoki kiírás | 3x 2. helyezés (Angol-Magyar Cérnagyár SC mögött) |
| 1937-1939 | 3x magyar bajnoki cím |
| 1939/40 | Bajnoki cím (később elvették) |
| 1940 ősz | Bajnoki cím (félszezonos pontvadászat) |
| 1958-1965 (kispálya) | 6x 2. helyezés, többször a dobogón |
| 1964 | Magyar Népköztársaság Kupa győztes |
A Budapesti Honvéd Hőskora és Nemzetközi Sikerei
Hornok Klára és a Nádori család tevékenységével párhuzamosan a magyar kézilabda másik meghatározó ereje, a Budapesti Honvéd Sportegyesület is kiemelkedő eredményeket ért el, különösen a nemzetközi porondon.
A szakosztály alakulását sokan még ma is 1952-re teszik. Az viszont biztos: nagypályán a női és a férfi csapatunk is részt vett a Budapest I. o. küzdelmekben 1951-ben. A férfi csapat az elért 3. hellyel jogot szerzett az Országos Bajnokság elődöntőjében való részvételre. Az elődöntőt csoport elsőként nyerte meg a csapat és így jogot szerzett az országos döntőben való játszásért, ahol ezüstérmet szerzett a csapat.
1952-ben a csapat mind a nagy pályás és kispályás bajnokságban is az élen végzett, de ez mellett még meg is nyerte a MNK. Az 1962 - 1972 közötti időszakban a Honvéd 7 aranyat és 4 ezüstöt szerzett a bajnokságban.
Nemzetközi Kupaszereplés
Két fontos évszám van a Honvéd történelmében, ami említésre méltó a klub tekintetében és a magyar kézilabda tekintetében:
- BEK Döntő 1966. április 22. Párizs, Coubertin Sportcsarnok: Honvéd - DHFK Leibzig (NDK beli) 14 - 16 (2. helyezés)
- BEK Döntő 1982. május 2. Budapest: Honvéd - TSV St. Otmar St. Gallen (svájci) 25 - 16
- BEK Döntő visszavágó, 1982. május 8.: TSV St. Otmar St. Gallen - Honvéd 18 - 24
Ezek az eredmények is hozzájárultak a magyar kézilabda nemzetközi hírnevéhez abban az időszakban, amikor Hornok Klára is aktívan részt vett a sportág életében.
A szakosztály BEK győztes csapat tagjai: Illés Sándor, Cseri Péter, Kovács Péter, Iványi László, Őry Péter, Nagy Róbert, Szőke István, Somogyi László, Szabó István, Jegenyés Alpár, Kenyeres József, Kárpáti Miklós. A BHSE Halhatatlanok Klubjának tagjai: Dékán Rezső, Faludi Mihály, Kovács László. A BHSE Örökös Bajnokai között szerepel: Adorján János, Cseri Péter, Fenyő András, Füzes Gyula, Illés Sándor, Iványi László, Jegenyés Alpár, Kárpáti Miklós, Kenyeres József, Kovács Péter, Nagy Róbert, Őry Péter, Szabó István, Széplaki Gyula, Szőke István, Varga István, Vitkay László, Tószegi Antal.
tags: #hornok #klara #kezilabda
