Ferencváros: Kodro érkezése, KEK-döntő és a Ködbe Burkolt Történelmek
Az NB I téli átigazolási szezonjában ritkán robban ekkora bomba, de a Ferencváros január 6-án bejelentette, hogy leigazolta a Fehérvár leggólerősebb játékosát, Kenan Kodrót. Minden nagyon gyorsan történt, és a támadó érkezése azonnal felkavarta a hazai labdarúgás állóvizét.
Kenan Kodro: Az Üllői út új gólgyárosa
„Minden nagyon gyorsan történt, jól érzem magam, boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy részese lehetek ennek a nagyszerű klubnak” - kezdte Kenan Kodro a fradi.hu-nak. „Már az első benyomásaim is fantasztikusak, nagyon várom, hogy találkozhassak a társaimmal, a szakmai stábbal, az edzővel, mindenkivel és, hogy olyan gyorsan elkezdhessük a munkát, amilyen gyorsan lehet.”
A korábban a La Ligát és a Bundesligát is megjárt Kenan Kodro 2021 nyarán érkezett Fehérvárra, ahol 88 mérkőzésen 44 gólt szerzett és 9 gólpasszt adott. A mostani idényben 11 találatával vezeti az NB I góllövőlistáját.
„Számomra ez egy nagy lehetőség egy nagyszerű klubban, amely minden lehetséges címért harcol. Nagyon ambiciózus vagyok és a klubnak is nagy céljai vannak, minden trófeáért harcba száll. Most itt vagyok, hogy segítsek elérni ezeket a célokat. Folytatnom kell azt, amiben a legjobb vagyok, segíteni a csapatot, keményen dolgozni. Azért vagyok itt, hogy gólokat lőjek, ez a legfontosabb, de először is a lehető legjobb módon segíteni a társakat a pályán és azon kívül is, hogy elérjük a kitűzött célokat. Ha jönnek a gólok, gólpasszok, az mind csak ráadás.”
Kodro már ismeri a Fradi szurkolóit. „Nagyszerű szurkolóink vannak, többször játszottam itt és még otthon is ellenük, tudom, hogy külföldre is kísérik a csapatot. Az egy nagyon jó dolog, ha a szurkolók követnek, biztatnak, még idegenben is. Ez sokat jelent a csapatnak, érzed a támogatást ilyenkor is.”
A történelmi KEK-menetelés: 1975 dicsősége és a „kengurucsel”
Az 1974-75-ös szezonban senki sem gondolta volna, hogy a Ferencváros fiataljai a KEK-döntőbe jutnak. Mindezt egy olyan sorozat végén tették, amely a mai napig felejthetetlen marad azoknak, akik átélték. Akik pedig csak olvastak ezekről a mérkőzésekről, behunyt szemmel próbálták elképzelni azt, amit a Fradi ebben a sorozatban végrehajtott. A bázeli KEK-döntőt 1975. május 14-én játszották. Ennek éppen 45 éve.
Az út a döntőig: A Fradi és a Dinamo Kijev menetelése
A Fradi fináléba vezető útjáról oldalakat lehetne írni. Először lássuk, hogyan jutott el a Fradi és a szovjet Dinamo Kijev a KEK-döntőig.
| Forduló | Ferencváros ellenfele és eredménye | Dinamo Kijev ellenfele és eredménye |
|---|---|---|
| Első forduló | Cardiff City (walesi) 2-0 és 4-1 | CSZKA Szófia (bolgár) 1-0 és 1-0 |
| Nyolcaddöntő | Liverpool (angol) 0-0 és 1-1 (idegenben lőtt góllal továbbjutó a Fradi) | Eintracht Frankfurt (nyugatnémet) 3-2 és 2-1 |
| Negyeddöntő | FF Malmő (svéd) 3-1 és 1-1 | Bursaspor (török) 1-0 és 2-0 |
| Elődöntő | Crvena Zvezda (jugoszláv) 2-1 és 2-2 | PSV Eindhoven (holland) 3-0 és 1-2 |
Akik látták ezt a liverpooli meccset, a mai napig beszélnek Máté János gól előtti cseléről. Az újságírók másnap meg is kérdezték Mátét, mi volt ez. A játékos körül ülő csapattársak közül az egyik bedobta: ez volt a híres kengurucsel. Persze viccből mondta. A magyar sportsajtó azonban halálosan komolyan vette a tréfát, innentől erről a gólról mindig úgy írtak, hogy ezt előzte meg Máté kengurucsele.
A Ferencváros belgrádi elődöntőjéről csak annyit, hogy a belgrádi stadionban 110 ezer felajzott jugoszláv néző várta a magyar együttest. A Zvezda egy kanyarral korábban a spanyol Real Madrid csapatát verte ki tizenegyesekkel, úgy, hogy a jugók a spanyol fővárosban 2-0-ra kikaptak, de a belgrádi visszavágón ugyanennyire nyertek. A tizenegyeseket pedig ők rúgták jobban. Majd a Real kiütése után jött nekik a Fradi, s az első, budapesti összecsapáson megrúgták a számukra létfontosságúnak tűnő idegenbeli gólt. A visszavágón a magyar csapat olyan érett játékkal játszott 2-2-es döntetlent, hogy a belgrádiaknak leesett az álluk.
Pedig amikor a nyugatnémet bíró 1-1-es állásnál kiállította Bálint Lászlót, nagyon forró lett a talaj a fradisták lába alatt. Mindez a 71. percben történt, négy perccel később pedig már 2-1-re vezetett a házigazda, amely kiegyenlítette a Budapesten összeszedett hátrányát. Már mindenki a hosszabbításra számított, amikor Eschweiler bíró a 82. percben tizenegyest adott, mert a Nagykikindán született Kéri Mihály felvágta Máté Jánost. A büntetőnek Megyesi nagy nyugalommal futott neki és amikor 2-2 lett az állás, néma csend borult a belgrádi Maracanára (így nevezték akkoriban a Zvezda stadionját.) Bálint kiállítása azért is volt érvágás, mert mindig ő lőtte a tizenegyeseket. Ezzel az is eldőlt, hogy a kiváló futballista nem játszhatott a KEK-döntőben. A kiállítás amúgy nevetséges, jogtalan ítélet volt.
A lefújás után a Fradi játékosai sírtak a gyepen, Dalnoki Jenő edző is nehezen jutott szóhoz. A budapesti zöld-fehér csapatnak ez volt ebben a kupasorozatban a nyolcadik olyan összecsapása, amelyen nem kapott ki. Az elkeseredett és döbbent nézők narancsokkal és üvegekkel dobálták meg a magyarokat, majd a stadion különböző részein felgyújtották a padokat. Megyesi István, aki a továbbjutást eldöntő tizenegyest berúgta, azt mondta, hogy amikor Dalnoki Jenő intett neki, nagy nyugalom szállta meg. Szinte biztos volt abban, hogy nem rontja el a tizenegyest. Nem is hibázott.
A bázeli finálé előkészületei és a „rend”
A Fradinak - négy nappal a bázeli kupadöntő előtt - Békéscsabán kellett játszania az NB I-ben. 22 ezer néző előtt a Békéscsaba Királyvári 72. percben szerzett góljával 1-0-ra legyőzte a Fradit. Arról szó sem lehetett, hogy a bázeli finálé miatt halasztásra kerüljön sor, a zöld-fehéreknek mindenképpen játszaniuk kellett.
„Nem azt mondjuk, hogy másképp alakultak volna a dolgok, ha Dalnoki Jenő csapatának nem kell Békéscsabán játszaniuk, de abban biztosak vagyunk, hogy a bumlizás nem segített. Még akkor sem, ha a csabai mérkőzés után Dalnoki azt mondta a sportújságnak, hogy a belgrádi KEK-elődöntő után sokak formája visszaesett.” A magyar edző hangsúlyozta, hogy az ellenfél gyakorlatilag a szovjet válogatott lesz.
A magyar labdarúgásban uralkodó rendről sokat elmond, hogy „miért kellett Békéscsabán játszani? Ez volt a Kutas István vezette MLSZ, ez volt a regula, ez volt a rend! Ott aztán senki sem lóghatott ki a sorból. Még a KEK-döntős Fradi sem. Halasztás? Arról szó sem lehetett. Rendnek, fegyelemnek kellett lennie, a Fradival sem lehetett kivételt tenni. Őrületes hülyeség, a tekintély, a parancsuralmi rendszer, egy kommunista vezette MLSZ-től. Hogy miért nem tiltakozott Dalnoki? Merte volna megtenni.”
1975. május 12-én, hétfőn a Ferencváros reggel Budapestről Svájcba repült. A meccs iránt óriási volt a nemzetközi érdeklődés. A bázeli összecsapásra 26 ország televíziós állomása jelentkezett be. „Miközben a nemzetközi újságíróhad a Kijev új csillagát, Oleg Blohint és a sikerkapitányt, Valerij Lobanovszkijt faggatta, a Népszabadság Svájcba küldött munkatársa azt írta, hogy a Fradi úgy festett, mint egy vert sereg.” A két edző megtekintette egymás tréningjét (akkor még nem volt szokás a zárt kapus edzés), miközben Dalnoki Jenő arról beszélt, hogy nem fizikai, hanem pszichikai felkészítésre lenne szükség. „Fel kell rázni a játékosokat, hogy a szerdai nap nem egyszerűen a Ferencvárosról, hanem a magyar labdarúgás helytállásáról lesz szó. A következő 48 órában ezt próbáljuk majd megértetni."
1975. május 13-án, kedden „Bázelt gyakorlatilag nem érdekli a döntő. Elővételben mindössze 4 ezer jegyet adtak el a 60 ezer nézőt befogadó St. Jakob Stadionba. A helyiek a PSV Eindhovent és a Real Madrid együttesét várták a döntőbe. A rendezők annak ellenére mellőznek minden propagandát, hogy a Rajna-menti városban éppen ezekben a napokban tartanak szovjet filmhetet.”
Harót János, a klub ügyvezető elnöke szerint a Fradi meg fogja nyerni a kupát. Közben Budapestről távirat érkezett a Hotel Európába, a Fradi szálláshelyére. Négy színész, Sinkovits Imre, Győrfy György, Szersén Gyula és Gellei Kornél írta: „Drága fiúk. Fradi-szívvel küzdjetek, de már az eddigiekért is gratulálunk." Dalnoki felolvassa a csapatnak a telegramot.
Közben kiderült, hogy Pusztai László lábán orbánc keletkezett, így a kiállítás miatt eltiltott Bálint László és a sérült Branikovits után újabb fontos játékos esett ki a csapatból. „Illetve, Branikovits ezt kissé másképpen látta. A FourFourTwo című lapban így nyilatkozott a sérüléséről: Dehogy voltam... (sérült), csak akkorra már kiestem a mester, Dalnoki Jenő kegyeiből, aki nagytakarításba fogott az Üllői úton. Tehetséges fiatalok előtt tárta szélesre a kaput Dalnoki Jenő, akik nem érdemtelenül húzhatták magukra a Fradi mezét. Csak az fájt, hogy én viszont esélyt sem kaptam a bizonyításra. El kellett jönnöm az FTC-től, jóllehet azt reméltem, egész pályafutásomat zöld-fehérben tölthetem."
A bázeli finálé és utóhangja
1975. május 14., szerda. A finálé előtt néhány órával megjelenő Esti Hírlap kiküldött munkatársa azon kesereg, hogy mennyire tartalékos lesz a Fradi. Sirokmány Lajos szerint óriási dolog, hogy ez az első olyan KEK-döntő, amit két szocialista ország csapata játszik egymással, korábban ilyen nem fordult elő. „Értik ugye? Nem az a lényeg, hogy a két legjobb jutott oda, hogy ebből az egyik a fiatal Fradi, hanem, hogy milyen a két állam berendezkedése. Vicces dolog ez.”
20 óra 10 perc. A Kossuth rádió és a Magyar Televízió egyszerre kapcsol Bázelbe. A rádióban Novotny Zoltán, a tévében Szőnyi János közvetít. Novotny Zoltán emlékei szerint „az első fordulóban Cardiff elleni idegenbeli összecsapáson Magyarországról egyedül lehetettem ott újságíróként, a tévé azt az összecsapást sem közvetítette. A meccs után a környékbeli magyar disszidensekkel találkoztam, úgy köszöntünk el, hogy viszontlátásra, ki tudja mikor. Erre néhány héttel később Liverpoolban újra összefutottam velük. A liverpooli meccs a pályafutásom egyik csúcsa volt, a Fradi egészen elképesztő produkcióval rukkolt ki. Nagy kár, hogy idehaza azt sem láthatták, mert nem került képernyőre. A belgrádi elődöntőt úgy közvetítettem a pálya széléről, hogy mögöttem a felajzott jugoszláv drukkerek szinte önkivületben drukkoltak. A meccs végén a kispadok mellett készítettem az interjúkat, miközben naranccsal dobáltak meg bennünket. Albert el is ment az interjú közben, neki ez sok volt.”
1975, KEK döntő Dinami Kijev - Ferencváros 3-0 (összefoglaló)
A döntő eredménye:
Labdarúgó Kupagyőztesek Európa Kupája, döntő 1974-75
Dinamo Kijev (szovjet) - Ferencváros 3-0 (2-0)
Bázel, 18 ezer néző. Vezette: Davidson (skót)
Dinamo Kijev: Rudakov - Troskin, Fomenko, Resko, Matvijenko - Muntyan, Kolotov, Konykov, Burjak - Onyiscsenko, Blohin
Ferencváros: Géczi - Martos, Pataki, Rab, Megyesi - Juhász, Nyilasi (Onhausz), Mucha - Szabó, Máté, Magyar
Gól: Onyiscsenko (18., 40.), Blohin (67.)
A lefújás után a Fradi szurkolói „forró szeretettel" ünnepelték Bázelben a vesztes csapatot. 1975. május 15-én, csütörtökön „Méltó kezekbe került a kupa, harsogja a Népsport főcíme. Az értékelésben erős szovjet dicséret, a Fradinak annyi jut, hogy nagy dolog, amiért eljutottak a KEK-döntőbe. A szerző kiemeli, hogy mennyire tartalékos volt a Fradi, hogy a szovjet válogatottal egyenértékű Kijev minden tekintetben jobb volt a magyaroknál. A Népszabadság is kiosztotta Dalnoki csapatát. Azt írták, hogy a belgrádi KEK-elődöntő óta a ZTE és a Békéscsaba elleni NB I-es bajnokin is az látszott, hogy mennyire nem fejlődött a társaság. Sajnos, Európa képernyőin ezúttal sem sikerült jól propagálni a magyar labdarúgást".
Az Esti Hírlap kritizálta Dalnoki Jenőt, hogy a mester mennyire rossz felfogásban küldte pályára a csapatot. „A döntő unalmas volt, csak a Kijev góljai rázták fel a közönséget. Nincs más hátra, még határozottabban kell fáradozni a magyar labdarúgás újjászületésén." A legnormálisabb hangvételű cikket - mint ebben az időben oly sokszor - a Népszava hasábjain Vándor Kálmán írta. Ő is kritizált, de nem ütötte agyon a Fradit. Záró mondatát érdemes összevetni az Esti Hírlapban megjelentekkel: „A Ferencváros mégiscsak eljutott Európa egyik legrangosabb tornájának a döntőjéig, s ez már messze meghaladta nemcsak a zöld-fehérek, hanem a magyar labdarúgás erejét. Győzött a jobbik csapat, ehhez csak gratulálni tudunk."
Oleg Blohin 1975-ben elnyerte a legjobb európai játékosnak járó Aranylabdát. Három nappal az elvesztett KEK-döntő után a Fradi 2-2-es döntetlent játszott az NB I-ben a bajnokaspiráns Újpesti Dózsa ellen. Az 1974-75-ös bajnokságban a Ferencváros az Újpesti Dózsa és a Budapesti Honvéd mögött a harmadik helyen végzett a bajnokságban. Az MLSZ azonban nem az UEFA Kupába, hanem a Közép Európa-Kupába nevezte a Fradit. Az UEFA Kupában az ezüstérmes Honvéd mellett a 6. helyezett Vasas indulhatott. Dalnoki Jenő tovább folytatta munkáját a Fradiban (1978-ig ő maradt az edző), az 1975-76-os bajnokságban megszakította a Dózsa 7 éven át tartó aranyérmes sorozatát és a zöld-fehérek nyerték meg a bajnokságot.
Ködbe veszett mérkőzések: Amikor az időjárás írja a történelmet
Nemcsak a Ferencváros történelmében, hanem a labdarúgás egészében is vannak pillanatok, amikor az időjárás szeszélye döntően befolyásolja a mérkőzések sorsát. Ennek a régi-régi történetnek akár Kisvárda is lehetne a helyszíne, szombaton ugyanis olyan sűrű ködben rendezték az újonc Újpest elleni bajnoki mérkőzését, hogy alig lehetett látni valamit a pályán történtekből. A nehezen átlátható időjárási körülmények miatt csúszott is a kezdés, Németh Ádám játékvezető végül úgy döntött, le lehet játszani a mérkőzést. Ennek a hazai szurkolók örültek kevésbé, hiszen 4-1-re kikaptak.
A Charlton Athletic legendáját, Sam Bartramot a legjobb olyan angol kapusként tartják számon, aki sosem volt válogatott. 1937 karácsonyán a Charlton a Chelsea vendégeként játszott a Stamford Bridge-en. A meccs kezdetén minden simán ment, a második félidőre azonban leszállt a köd, egyre csak sűrűsödött, a 61. percre már olyan mértékben, hogy a játékvezető félbeszakította a meccset. Hosszú percekig semmi sem történt, aztán a sűrű ködből kilépve feltűnt egy alak. „Maga mi a bánatot csinál itt? Az öltözőbe siettem, ahol a csapattársaim már lezuhanyoztak és átöltöztek.” A történethez szinte minden feltűnési helyén kapcsolódik a fentebb látható fotó, de fontos megjegyezni, ezen nem Sam Bartram, hanem Jack Kelsey, az Arsenal egykori kapusa látható egy 1954-es mérkőzésen, így Bartram verzióját csak az elbeszéléséből ismerjük.
Kutas István 1978 őszén fejezte be MLSZ-elnöki tevékenységét. Elnökségének utolsó válogatott mérkőzése 1978. november 15-én Frankfurtban a nyugatnémetek elleni barátságos találkozó volt, amely a 61. percben köd miatt félbeszakadt. Ködbe veszett az a meccs és később az egész Kutas-korszak is.
tags: #itt #vagyunk #a #kodben #fradi
