A futballszurkolók politikai megosztottsága: Bal- és jobboldali eszmék a lelátókon
A futballmeccsek lelátói sokszor nem csupán sportesemények helyszínei, hanem a társadalmi, kulturális és politikai feszültségek kivetítődései is. Az 1960-as években újfajta szubkultúra jelent meg az olasz futballmeccsek lelátóin, amely gyökeresen megváltoztatta a szurkolás addigi formáit. Az ultra szubkultúra az olasz társadalom hagyományos, erőteljes városi identitásához kötődött, komolyan vette a különböző városok és régiók közti versengést. Az ultrák aranykora a ’70-es, ’80-as évek volt. Minden stadion harsány, forradalmi politikai nézetektől zengett. Fasiszták, kommunisták, anarchisták voltak, alsóbb osztálybeli fiatalok, elitellenes véleménnyel. Bár a politikai vélemények idővel lecsendesedtek, ám nem tűntek el teljesen. Megfigyelhető, hogy olyan országokban, ahol hosszabb ideig, valamilyen politikai diktatúra volt, ott a társadalom az ellentétes világnézetű beállítottság irányába korlátozódik.
Szimbólumok és identitás a szurkolói kultúrában
A szurkolói csoportok politikai hovatartozása gyakran megnyilvánul a választott szimbólumokban és elnevezésekben. Az ultracsoportok már névválasztásaikkor is igyekeznek eltökéltségüket tükrözni. A vissza-visszatérő Hooligans, Ultras, Fedayn (öngyilkos terrorista), Irriducibili (eltántoríthatatlanok) nem nagyon szorulnak magyarázatra. Az erőt és hűséget, vagy egyéb harciasságot jelképező fenevadak (oroszlán, sárkány, cápa, sas) mellett igen népszerűek a halálfejes, kalózos vagy a jobb- és baloldali szimbólumok (vaskereszt, Che Guevara, sarló és kalapács) is. Mindezeket sokszor az évszámokkal, rövidítésekkel ellátott pajzs alakú címeren ábrázolják.
Néhány csoport az etnikai vagy vallási hovatartozását is büszkén vállalja, vagy éppen az ellenfelek által rájuk ruházott negatív jelzőket fordítja a saját javára. A holland Ajax Amsterdam és az angol Tottenham Dávid-csillagos ultrái a palesztinokat kordában tartó izraeli fegyveresek egyenruháit vásárolják. Magyarországon a Diósgyőr szurkolóit a Borsod megyében élő sok roma miatt cigányozták az ellenfelek. Ők pedig - bár nem annyira látványosan, mint az Ajax drukkerei - elkezdték a cigány identitás elemeit használni.
Arteta büszke a történelmi győzelemre, Simeone nem keres kifogásokat
Politikai irányzatok és regionális különbségek Európában
Olaszország
Olaszországban a Duce-i önkényuralom után indul be igazán a Kommunista propaganda. Ennek eredménye érezhető volt később az ultráknál. Aztán jött megint a változás, mivel kiderültek a komcsi korrupciós botrányok, ezért kezdett bővülni a sok jobb oldali csoport. Olaszországban megtalálhatóak a klasszikusan szélsőbaloldali táborok, és a szélsőjobb képviselői is. A Brigate Neroazzuro nyíltan kardoskodik az ultrabaloldali eszmék mellett, és mások is szívesen választanak olyan provokatív neveket, mint a Fekete-Vörös Brigádok. Egy szélsőjobboldali csoport jelszava szerint: „Senkinek sem kegyelmez az Opposta Fazione, Kevesen vagyunk, de mindenki fasiszta". A legtöbb esetben a rasszista és antiszemita agressziók elkövetői is ezeknek a csoportoknak a tagjai.
| Ország | Klub | Politikai irányultság (a forrás szerint) | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Olaszország | Lazio, Verona, Ascoli, Inter | Szélsőbaloldali | |
| Olaszország | Livorno, Atalanta, Pisa | Szélsőjobb | |
| Spanyolország | Sevilla (Biris Norte) | Baloldali, antifasiszta, antirasszista, andalúz függetlenségpárti | A legrégebbi spanyol ultracsoport. |
| Spanyolország | Betis (Gol Sur) | Szélsőjobboldali (1991 után) | Kezdetben andalúz nacionalista és baloldali. |
Spanyolország - Sevilla példája
Talán nincs még egy olyan pikáns városon belüli rivalizálás, mint Sevillában. És csakúgy, mint Barcelonában, ennek is komoly társadalmi tényezői voltak, vannak és lesznek is. A Sevilla FC-t brit munkások és a helyi felső réteg alapította, így hosszú ideig a gazdagabb, városi középosztály klubjaként funkcionált a déli városban, ezáltal ez volt a polgári klub. Ennek tökéletes kontrasztja a Betis, melyet a munkásság egyesületének tartottak. A Betis alapítása két, Sevilla FC-ből kivált klubból ered: a Betis Futbol Club és a Sevilla Balompié egyesüléséből 1914-ben. A zöld-fehérek a „nép klubjaként” indult, szoros kapcsolattal Heliópolis munkásnegyedével.
A Biris Norte a Sevilla legnagyobb és legrégebbi ultra csoportja, baloldali, antifasiszta beállítottságú, gyakran provokatív megmozdulásokat szerveznek. A csoport erősen antifasiszta és antirasszista karakterű, baloldali ideológiát képvisel, egyben részben andalúz függetlenségpárti is. A Biris Norténél így maradtak az antifasiszta jelképek, mint például a vörös-fekete zászló, Che Guevara és az antifa logó. A Gol Sur a betisi szurkolói ultracsoport, amelyet 1986-ban alapítottak az „El Chupe” nevű animációs csoportból. Kezdetben andalúz nacionalista és baloldali beállítottságúak voltak. Azonban 1991 körül a „skin betis” frakció megerősödött a csoporton belül, amely szélsőjobboldali irányba tolta el a politikai ideológiát, amit azóta is képviselnek. Kapcsolatban állnak a Frente Atlético (Atlético Madrid) és Ultra Boys (Sporting Gijón) csoportokkal, és egyértelmű ellenséges viszonyban állnak a Sevilla ultras csoportjával (pl. a már említett Biris Nortével).
Franciaország
Franciaországban is megfigyelhető a politikai és társadalmi megosztottság a szurkolói csoportok között. A boulogne-i fiuk valóban kemény skinek, de már a párizsiaknál is sok a bevándorló, mármint a szurkolók között. Valamelyik bajnokavatójukon össze is verekedtek a fehérek és feketék. Észak-dél ellentét megvan Franciaországban is, de kevésbé erős, mint az olaszoknál. A PSG-OM-en pedig minden ellentét lecsapódik, ami megtalálható az országban, egy ilyen rangadóhoz képest egy Fradi-Újpest ministránsgyerekek találkozója. A marseille-iek tényleg büszke egy fajta, de az is igaz, hogy több az algériai, mint a francia. Olyanokat írnak, hogy ők marseille-iek és nem franciák, a párizsiakat angoloknak, barbár északiaknak titulálják, és azt fejtegetik, hogy ők a szabadság, a tenger gyermekei meg hasonlók. Marseille-re valóban az a jellemző, hogy ők előbb marseille-iek, és csak utána franciák (vagy még utána sem). Ez a múltból is ered, no meg abból is, hogy Marseille-ben tulajdonképpen már nincsen francia, csak bevándorló.
Németország és Oroszország
Más európai országokban is találunk példákat a szurkolói csoportok politikai orientációjára. Az orosz futballcsapatok szurkolói például egytől-egyig náci beállítottságúak. A volt NSZK-ban is elég sok ilyen tábor van, mint például az FC St. Pauli, amely hagyományosan baloldali nézeteiről ismert.
Anglia
Anglia egészen más tészta. Ott mindenki jobbosnak tekinthető, mivel az angol ember őrülten büszke whisky szagú mivoltára. A szurkolóknál inkább Loyalista és nem annyira Loyalista ellentétek vannak. A nagy Loyalista csapatok a szigetországban: Chelsea, Millwall, Rangers, Lingfield FC, Leicester és alsóbb osztályú csapatok. A "vegyes" érzelmű csapatok: Man UTD, Liverpool, Celtic. Érdekes jelenség például, hogy a Birmingham csapatának a 70-es években kialakult csoportja, a Zulu Army, sok balhét csinált, közöttük sok feketével, mégis inkább Loyalista beállítottságúak. A Spurs kivételes jelenség azért, mert London azon negyedében van a White Hart Lane, ahol sok a bevándorló. A klub vezetésében és szurkolói között is fellelhetőek a „MÁSSÁG-ot” képviselő egyedek. Az angol szurkolóknál nem annyira jellemző a politikai beállítottság vállalása, mint mondjuk az olaszoknál. Mindemellett a Manchester Unitednek egy szélsőjobbos csoportjáról is tudunk, amely a 80-as évek első feléből származik.
Magyarország és a politikai térkép
A magyar futballszurkolói szubkultúrákban is tetten érhető a politikai irányultság. Többségük szélsőjobboldali elveket vall, ami nem túl meglepő a negyvenéves szovjet megszállás után. A diósgyőri Harcosokat javarészt jobboldali érzelműek alkotják, de ez természetesen nem igaz az egész, az össz („mezei szurkolóktól a sálasokig”) diósgyőri táborra. Miskolcon sokszor annak örülnek, hogy van Csapatuk, és (egyelőre) nem az a legfontosabb, hogy ki melyik oldalon áll. Az ultrák egyébként ellenzik az úgynevezett „modern” futballt. Ezt a jelenséget egyfajta lelátói antikapitalizmusként is felfoghatjuk, mely bizonyos baloldali vagy rendszerkritikus nézetekkel rokonítható.
Egyéb politikai és társadalmi megosztottságok
Az etnikai szinten felmerülő ellentétek főképpen a többnemzetiségű országokban jelentkeznek. Eklatáns példa erre a spanyol Real Madrid és a katalán Barcelona tradicionális ellenségeskedése. Hasonló megosztottság figyelhető meg Belgiumban (flamand-vallon ellentét), Svájcban (a német, a francia és az olasz kantonok rivalizálása), vagy a volt Jugoszláviában (szerb, horvát nemzet).
Ritkábban ugyan, de két szurkolótábor barátságával is találkozhatunk Európa-szerte, amelyeket sokszor a közös színek (Ferencváros - Rapid Wien, Újpest - Fiorentina), azonos politikai elvek (Sevilla - Deportivo La Coruna) vagy éppen a közös ellenség gyűlölete tart össze.
tags: #jobb #es #baloldali #szurkolok
