A Kaposvári Rákóczi és az Újpest FC labdarúgó-története

A magyar labdarúgás történetében számos klub hagyta már ott a nyomát, és ezen klubok közül kettő, a Kaposvári Rákóczi FC és az Újpest FC különösen gazdag múlttal rendelkezik. A két csapat közötti összecsapások mindig izgalmas pillanatokat hoztak, és történetük során mindkét klub számos emlékezetes sikert és kiemelkedő játékost adott a magyar futballnak.

A Kaposvári Rákóczi FC története

A kezdetek és a korai sikerek

Az első működő szakosztály a labdarúgóké volt, akik 1924. április 13-án a MÁV I. csapata ellen mutatkoztak be. 1941-ben Avar István, a 21-szeres (25 gólig jutott!) magyar és sokszoros román válogatott Kaposvárra szerződésével új fejezet kezdődött a Rákóczi labdarúgó csapatának történetében.

Újjáépülés és az első NB I-es szereplés

A Rákóczi (pontosabban Kinizsi) háború utáni talpra állása a 60-as években kezdődött meg. Tehetségek sora bontakozott ki ebben az időszakban. Az Újpesttel világhírnévig jutó marcali születésű Bene Ferenc is itt futballozott bő egy évig. 1960 őszén mutatkozott be a Kinizsiben, és a csapat rögtön bajnokságot is nyert az NB III-ban. 1970. január 16-án a Kaposvári Kinizsi „visszakapja” a Rákóczi nevet. 1971-ben a csapat kiesik az NB III-ba, majd egy évre rá újra felkerül a másodosztályba. Az ifjúsági együttesből Hegedűs kapus, Bőzsöny és Savanyó is a felnőtt keret tagja lett, valamint Kaposvárra igazolt Kovács Csaba, Duschák István és Hoffmann István is. 1973-ban ötvenes a Rákóczi, ez az esztendő azonban nem csak emiatt jeles. 1973 március 1-től Mathesz Imre az együttes edzője, akivel történelmet írnak a kaposváriak. Köves Lászlóval és Burcsa Győzővel tovább erősödött a keret. 1974-ben Zsirai Kálmán kapus az FTC-ből, Patyi Károly az Olajbányászból, Konrád László és Rékási Károly Pécsről, Karasz János Békéscsabáról, Bocsev István az FTC-ből, Petrók Viktor pedig az MTK-ból kerül a Rákóczihoz. 1975 januárjában Csukovics és Turai is a somogyiak játékosa lett.

A Kaposvári Rákóczi első igazán nagy sikere az 1975-ben való NB I-be jutás. Az megerősödött együttes az 1974-75-ös szezonban a Szeged mögött három ponttal lemaradva, a második helyen jutott az NB I-be. Az bajnokság nagy rangadóját azonban a Rákóczi 1-0 arányban megnyerte a SZEOL ellen, hazai pályán 15.000 néző előtt. Ugyanennyien foglaltak helyet a nézőtéren, amikor a Várpalota érkezett, s legyőzésük már a feljutást jelentette volna. Ám a csapat botlott, alig tudott kiegyenlíteni, így csak az utolsó fordulóban, Oroszlányban dőlt el minden. 1975 nyarán hamisítatlan fociláz tör ki Kaposváron. Mindenki a csapatról beszél. Az újonc tehát remekül kezdett, és végül megérdemelten maradt benn a legjobbak között.

1976 nyara nem volt zökkenőmentes, hisz a kiváló hálóőr Hegedűs Péter Szombathelyre, Burcsa Győző pedig Székesfehérvárra igazolt. Burcsa Győző 1954-ben született Kaposváron, egy hatgyermekes család fiaként. Labdarúgó lett, és máig Somogy legeredményesebb futballistái közé tartozik. 15-szörös válogatottként megjárta Mexikót, 1986-ban a France Football újság szerint Franciaország legjobb külföldi futballistája lett, az Auxerre színeiben. A Videoton együttesével UEFA-kupadöntőt vívott, s a fehérváriakkal otthonában győzte le a Real Madridot, a világ egyik legjobb klubcsapatát. Itthon kétszeres magyar bajnok, edzőként a Videotonnal és a Matáv Sopronnal ért el szép eredményeket.

Az 1976-77-es bajnoki szezonban is sikerült az első osztályban maradás a Rákóczinak. A Népsport osztályzatai alapján az év legjobb kapusa a mieink hálóőre, Buús lett. Két év élvonalbeli szereplés után a kiesés következett a Kaposvári Rákóczi labdarúgó csapatának életében. A kaposváriaknak mindössze egy pont kellett volna ahhoz, hogy az NB I-ben maradjanak, azonban a Székesfehérvári MÁV Előre megelőzte a mieinket. A somogyiak legjobb mérkőzése - bármilyen furcsa - a Bp. Vasas elleni hazai 3-0-s győzelem volt a bajnokság 29. fordulójában. A Mathesz Imrét váltó Németh Lajos edző a következő összeállításban küldte pályára a csapatot: Búus-Németh, Gulyás, Petrók, Csorba - Hangai, Kanyar, Konrád - Máté, Kiss, Turai. Kiss László, a Rákóczi középcsatára tarthatatlan volt a mérkőzésen. Kiss László 33-szoros magyar válogatott játékos lett a Vasas színeiben. Legemlékezetesebb találata a Norvégia elleni gól, amelyet egy pimasz emelésből szerzett. Kiss világrekordot is tart, ugyanis négy perc alatt ért el mesterhármast az 1982-es spanyolországi VB-n El Salvador ellenében.

Visszatérések az élvonalba és modern kor

Nem kellett sokat várni az NB I-be való visszakerülésre. 1980-81-ben ismét a legjobbak közt szerepel a csapat. Augusztus 9-én a Pécs gárdája ellen 2-1-es győzelemmel mutatkozik be a Rákóczi 12.000 néző előtt. Az Újpest otthonában elért 3-3 is hatalmas bravúrnak számított, sőt csapatunk 4-2 arányban győz idegenben az MTK-WM ellen a Hungária Körúton, de a bennmaradás nem sikerült. Az utolsó NB I-es meccsen a kaposváriak hazai pályán 1-1-es döntetlent értek el a Ferencváros ellen. Ezt követően másod-és harmadosztályú szereplés várt a Rákóczira. Az NB III-ból csak a harmadik bajnoki cím után vágott neki a kaposvári alakulat a nagyobb a kihívásoknak, és ha már belekezdett, akkor az 1986-87-os szezonban a második vonal küzdelmeit is megnyerte, egy ponttal a Váci Izzó előtt és hét év után ismét az NB I-be jutott a gárda.

A 80-as évek végére, és a 90-es évekre az NB II-NB III közötti ingadozás volt a legjellemzőbb. Persze, ezekben az időkben is feltűnt több nagy tehetség. A ’94-95-ös bajnoki szezonban 76-11-es gólkülönbséggel, veretlenül jutott a másodosztályba az együttes. Az NB II-ben folytatódott a jó sorozat és a harmadik helyet szerezte meg a csapat. A Békéscsabával játszhatott osztályozót a feljutásért a Rákóczi, ami sajnos nem sikerült. A 2003/2004-es bajnoki évadig ez volt az utolsó NB I-hez „közeli” kaposvári helyezés. 2003 nyarán Prukner László lett a Rákóczi (már nem csak megbízott) vezetőedzője, több meghatározó játékos távozott a csapattól, köztük a másodosztály gólkirálya Rajczi Péter is. A szurkolók pedig attól féltették a legjobban szeretett csapatukat, hogy ki fog esni az NB II-ből a 2003/2004 szezont követően. A Rákóczi jelenlegi vezetőedzője, Prukner László minden idők legsikeresebb trénere azok közül, akik eddig a klubnál dolgoztak.

Az Újpest FC gazdag múltja

Alapítás és a korai évek

Száznegyven esztendővel ezelőtt Újpest teljesen másképp festett, mint manapság. A település alig néhány évtizeddel korábban, 1840-ben jött létre. A község kezdetben lassan fejlődött. A lelkes önszerveződés egyesületeket is életre hívott. A ma is létező „Újpesti Közművelődési Kör” elődjét fiatal diákok alakították meg 1877-ben. Néhány év múltán ugyanez az ifjú társaság a testi kultúrának is áldozni óhajtott, a kezdeményezés élére pedig a nyaranta újpesti házában élő, a terézvárosi polgári iskolában zenét, német nyelvet és tornát tanító Goll János állt. A közösség az 1882. évi népünnepet a rákospalotai erdőben, a parkvendéglő környezetében már azzal a céllal szervezte meg, hogy a befolyó adományokból orgonát készíttetnek a katolikus templomba, valamint tornaegyesületet alapítanak az újpestieknek. Bár az új templomi orgona az összegyűlt adományoknak köszönhetően néhány hónappal később elkészült, az áhított tornaegyesület ekkor még nem jött létre, a bevételből erre még nem futotta. 1883 nyarán újabb népünnepet tartottak az újpestiek, ezúttal tornacsarnok létesítése céljából, hiszen a sportoláshoz egy helyszín is szükséges volt. A klubalapítási szándék egy időre szünetelt, végül csak 1885 elején kapott újabb lendületet.

1885-ben néhány sportolni vágyó fiatal, megalapította az Újpesti Torna Egyletet (UTE). Mivel a testedzést ekkoriban a szertorna jelentette az újpesti sportemberek első tömörülése is e sport űzése céljából jött létre. Goll János iskolai tanár Deák utcai lakásán Berényi Antal, Székely-Sonnenfeld Ábris és Ugró Gyula elhatározta, hogy megalapítják az Újpesti Torna Egyletet. Hivatalosan 1885. június 16-án a piactéri iskola egyik tantermében húsz fiatal mondta ki az egylet magalakulását. Az UTE hat - legalább 50 Ft-ot befizető - alapító taggal, negyvenöt - az egyesületben sportoló, havi 25 krajcárt fizető - működő taggal és huszonöt - a klubot évi 2 Ft befizetésével támogató - pártoló taggal kezdte meg működését. 1885. szeptember 18-án pedig a belügyminiszteri államtitkár hivatalosan is bejegyezte az egyesületet, ezzel a kormány is jóváhagyta az egyesület megalapítását. A klub sportműködését október 15-én kezdte meg.

1897-ben azonban új sportág jelent meg Budapesten: a futball. 1898 november elején néhány Újpesten lakó, a fővárosban tanuló tizenéves diák megtekintette a BTC egyik, bécsi Kriketterek ellen vívott mérkőzését a Millenárison. A fiatalok a látottakon felbuzdulva bőrlabdát vásároltak és a Népsziget egyik tisztásán futballozni kezdtek. Néhány hónap múltán, nagyobb játéktér után kutatva a Jutagyár mellé - a mai Újpest-Városkapu környékére - költöztek. Dinich Károly és Martonosi Baráth Lajos által vezetett társaságnak nagyobb céljai voltak. A fiatal diákok 1899. december 31-én egyesületet alapítottak Újpesti Football Club néven, a klub színeinek pedig a lilát és a fehéret választották. Az Újpest FC tagjai a Mező (ma: Erkel Gyula) utcában focipályát alakítottak ki, és 125 évvel ezelőtt, 1900. április 29-én lejátszották első mérkőzésüket a III. Kerületi TVE ellen. Az elkövetkező hónapokban a csapat sorra játszotta barátságos mérkőzéseit fővárosi ellenfeleivel. Az új esztendő első heteiben megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége, 1901. február 11-én pedig a csupa tizenévesből álló Újpesti FC beolvadt a település nagy presztízsű, ám a századfordulón működési nehézségekkel küzdő klubjába, az Újpesti Torna Egyesületbe. A fúzióval megalakult az Újpesti TE labdarúgó-szakosztálya, a csapat pedig áprilisban megkezdte szereplését a legelsőként kiírt futballbajnokság II. osztályában.

A magyar bajnokság 1901-ben indult útjára, az Újpest a másodosztályban kapott besorolást. A klub 1905-ben jutott fel az első osztályba, ahonnan 1911-1912-es bajnokság végén kiesett, egy év alatt sikerült visszatérniük a legjobbak közé. A Magyar Labdarúgó Szövetség nem hitelesítette a Pamutgyár melletti pályát, így a klub vezetői arra a döntésre jutottak, hogy új pályát építenek a Népszigeten. A pálya felavatására 1903. május 24-én került sor. A pálya közel 20 évig szolgálta a csapatot majd 1922-ben átadták a Megyeri úti Stadiont. Ekkortájt állt össze a védelemben és a válogatottban is a Fogl-gát, Fogl Károly és Fogl József testvérekkel. 1926-tól bevezették a profi futballt, ekkor változtatták meg először a csapat nevét, Újpest FC-re.

Az első aranykor és Zsengellér Gyula

A '20-as évek végét és a '30-as éveket tartják az első aranykorszaknak. Ekkor ötször is elhódították a Magyar bajnoki címet, kétszer sikerült megnyerniük a Közép-európai kupát és egyszer a Bajnokok Tornáját. Az Újpest 5 játékost adott az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon ezüstérmet szerző magyar labdarúgó-válogatottba, név szerint Szűcs György, Szalay Antal, Balogh I.

Az Újpest FC labdarúgó csapata 1946 őszén Törökországban portyázott. A mérkőzéseken különösen Zsengellér Gyula - becenevén „Ábel” - játéka volt nagy hatással a szurkolókra. Szellemes húzásaival, gólképességével kiemelkedett a túrán. Egy török újság szalagcímében így írt róla: Zsengellér „a futball Paganinije”, vagyis szakmája virtuóza. Emlékezzünk rá! A magyar futball legendás csatára, Zsengellér Gyula 1915. december 27-én született és 83 éves korában 1999-ben elhunyt. Világszínvonalú labdarúgó volt. Tökéletes technikai felkészültség, taktikai érzék, ötletekben gazdag játékfelfogás, magas fokú irányító készség és rendkívüli gólképesség jellemezte. Korának játékrendszerében - az öt csatáros játékban - a belső hármas bármelyik posztján magas szinten teljesített. Nagyszerűen értett a játékostársak helyzetbe hozásához. Fizikálisan nem volt harcos típus, kerülte az ütközéseket, de ami a támadójátékát illeti, mindkét lábbal ragyogóan lőtt, kiismerhetetlenül cselezett, remekül irányította a társait, és maga is könnyen helyzetbe került. Már 16 évesen góljaival segítette a Salgótarjáni BTC együttesét. Az 1935/36-os idényben 24 mérkőzésen 19 gólt szerzett! Igaz így sem tudta megmenteni csapatát a kieséstől. 1936-ban mutatkozott be a nemzeti együttesben. A világháború után még volt egy nagyszerű időszaka: az Újpesttel egymás után háromszor nyert bajnokságot, és a korábbi három gólkirályi címe mellé még kettőt szerzett. Ezután másfél évig az AS Romában játszott, aztán egy idényt az Anconában töltött el, majd rövid ideig Kolumbiában is futballozott. Játékospályafutása után edzőként dolgozott.

Háború utáni időszak és a Dózsa korszak

A második világháborút követő 3 év mindegyikében az Újpest tudta megnyerni a bajnokságot, és ekkortájt 9 játékost adtak a válogatottba. Az 1945-1946-os szezonban 31 mérkőzésen keresztül nem találtak legyőzőre és a legtöbb gólt is ebben a szezonban lőtték, szám szerint 184-et. 1950-ben a kommunista kormány a rendőrség csapatának minősítette és átnevezte őket Dózsa György tiszteletére, Újpesti Dózsának. Ez egyébként egy bevett szokás volt a keleti blokkban (pl. Dinamo). 1951-ben a kommunista kormány kivégezte Szűcs Sándort az Újpest labdarúgóját, akit hazaárulással vádoltak. Az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon csak egy játékosuk, Tóth Mihály vett részt. Az 1956-os forradalom során a klub visszanevezte magát Újpesti TE-re, de amint a szovjetek újra hatalomra kerültek ismét visszakerült a Dózsa a nevükbe.

A második aranykor és nemzetközi sikerek

1967-ben Baróti Lajos edző írt alá az Újpestiekhez, ekkor kezdődik a második arany korszak. Két második hely a bajnokságban, ezüstérem a Közép-európai kupában és szintén ezüstérem, 2:6-os összesítéssel a Newcastle ellen, a VVK döntőben. A bajnokságban a következő 7 idényben is az első helyen végeztek, mindössze 4 alkalommal kaptak ki ezalatt hazai környezetben, és kereken 500 gólt lőttek. 3 alkalommal a kupát is sikerült elhódítaniuk. Nemzetközi porondon elhódították a Joan Gamper Trófeát 1970-ben, majd a Trofeo Colombinot egy évre rá. 1974-ben a későbbi győztes Bayern Münchentől kaptak ki a BEK elődöntőjében. Az 1970-es tornán az Újpesti Dózsa első ízben képviselte hazánkat, méghozzá sikeresen: az elődöntőben a Schalke csapatát utasította rendre (3-0), majd a döntőben az orosz Dinamo Moszkva ellen győzött (3-1). Így az egyetlen magyar klub, mely a Gamper Kupa története során diadalmaskodni tudott. A csapat fő ereje ekkoriban a góllövésben rejlett. A Fazekas-Göröcs-Bene-Dunai II-Zámbó csatársor rengeteg nézőt hódított meg a határokon belül és kívül egyaránt. Később Fekete László és Törőcsik András is csatlakozott a csapathoz, edzőnek pedig Várhidi Pált, a klub korábbi labdarúgóját nevezték ki.

Harsányi László, (Budapest, 1951. augusztus 10. -) A Bp. Vasas Izzó csapatában kezdte a labdarúgást. 1968-ban már az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatában játszott és tagja volt az évben bajnokságot nyert csapatnak. 1972-ben mutatkozott be az élvonalban. 1975-ig négy bajnoki címet és egy magyar kupagyőzelmet szerzett az újpesti együttessel. 1975 októberében az Újpesti Dózsa az FC Zürich ellen játszotta idegenbeli mérkőzését a Bajnokcsapatok Európa kupájában. Ezt az alkalmat kihasználva csapattársával Horváth Józseffel együtt politikai menedékjogot kértek Svájcban. Dunai Ede (Budapest, 1949. július 14. Fedezet. Igen jó összekötő kapocsnak bizonyult a védelem és a csatársor között. Nagy területen játszott, jól állította meg az ellenfél támadásait, remekül szervezett és - elsősorban távoli lövéseivel - kapura is veszélyes volt. 1967-ben került az Újpesti Dózsához. A következő évben mutatkozott be az élvonalban. 14 idény alatt csak egyszer nem kerültek dobogós helyre a bajnokságban, az utolsóban. Összesen 9 bajnoki arany, 3 ezüst és egy bronz sikerei eredménye. Nemzetközi téren két kiemelkedő eredményt ért el a csapattal: 1968-1969-ben a VVK döntős, 1973-1974-ben a BEK elődöntős csapat tagja volt. A magyar válogatottban 1969 és 1976 között 12 alkalommal szerepelt és 2 gólt szerzett. Háromszoros olimpiai válogatott (1972).

Tóth József szülővárosában kezdett focizni. Innen került 1969-ben Pécsre Kocsis István-val egyszerre, akivel szintén egyidőben kerültek a fővárosba, míg Kocsis a Honvédnál, addig Tóth az Újpesti Dózsánál folytatta pályafutását. A magyar válogatottban 56 alkalommal szerepelt 1974 és 1983 között és 1 gólt szerzett. Az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatában kezdte pályafutását, és 1962-ben mutatkozott be az első osztályban. Kilencszeres magyar bajnok és egyszeres MNK győztes. A magyar válogatottban 1969 és 1975 között 33 alkalommal szerepelt és 3 gólt szerzett. 1972-ben a belgiumi labdarúgó Európa-bajnokság 4. helyezettje volt.

Nagy László (Buzsák, 1949. július 18.). 1962-ben kezdett el futballozni a fonyódi labdarúgó-csapatban, majd 1965-ben igazolt az Újpesti Dózsához, ahol pályafutásának legnagyobb sikereit élte át. Első felnőtt sikere az 1968-as mexikóvárosi olimpián szerzett aranyérem volt. 1969-ben lett először magyar bajnok, melyet a Dózsával sorozatban hatszor megvédett, kilencszeres magyar bajnoki cím tulajdonosa. Emellett ötszörös MNK győztes [1969,1970,1975,1982 és 1983-ban] a Magyar Népköztársaság Kupát is megnyerte. A magyar labdarúgó-válogatott-ban először 1970-ben szerepelt. 1974-ben az utánpótlás Európa-bajnok válogatott tagja volt. Tóth András (Újpest, 1949. szeptember 5. 16 évesen lett az Újpesti Dózsa játékosa. A nagycsapatban először 1968-ban mutatkozott be egy nemzetközi mérkőzésen. A következő évtől már a nagycsapatban szerepel állandóan. Első magyar bajnokságát 1969-ben nyerte meg a Dózsával, melyet 1975-ig sorozatban hétszer megnyert. Emellett háromszor nyerte meg a Magyar Népköztársaság Kupáját (1969, 1970, 1975). A magyar válogatottban 17 alkalommal szerepelt 1973 és 1979 között és 1 gólt szerzett. Az 1960-as, 70-es évek, sorozatban hétszer bajnoki címet nyert Újpesti Dózsa csatársorának meghatározó tagja, a második legjobb európai góllövőnek járó Ezüstcipő nyertese 1979-80-ban.

Az Újpest történetének egyik legfényesebb diadala volt az 1976-os 8-3-as győzelem a Ferencváros ellen. Az első félidő még egyenlő erők küzdelmét hozta, a szünet után viszont már csak egy csapat volt a pályán. Fazekas László nagy napja volt ez, a 92-szeres válogatott csatár ötször vette be Hajdú József kapuját. Gólszerző: Fazekas 5., 14., 24., 64., 88. - a harmadikat tizenegyesből, Fekete 34., 50., Törőcsik 83. Rothermel Ádám (Budapest, 1948. június 18. 1967 és 1972 között a Tatabányai Bányászban védett. 1974 és 1981 között az Újpesti Dózsa csapatában védett. Itt háromszoros bajnok és egyszeres kupagyőztes. 1970 és 1976 között 13 alkalommal védett a válogatottban.

Az Újpest és a Kaposvár legutóbbi összecsapása: 2-2

A labdarúgó NB I negyedik fordulójának nyitó mérkőzésén az Újpest egy fordulatos mérkőzésen 2-2-re végzett az ebben a bajnokságban korábban pontot még nem szerzett Kaposvári Rákóczi otthonában. Furcsa születésnapot élt meg a napokban az 1923. augusztus 15-én alapított Kaposvári Rákóczi, lévén a csapat három vereséggel kezdte a szezont, miközben aktuális vendége, az Újpest kiváló idegenbeli szériát fut, legutóbbi négy bajnokiját megnyerte távol otthonától. Akadt három sérültje a hazaiaknak, de a vendégektől hiányzott többek között Kabát Péter, Vermes Krisztián és Filip Sztaniszavljevics is.

Párezer néző is hiányzott a stadionból a korábban megszokottakhoz képest, no meg az igazi tűz a két csapatból: az első félórában küzdöttek, hajtottak, izzadtak a csapatok becsülettel, de csak egy-két közepesen jó középtávoli lövést és néhány, a kapusok által levadászott beadást jegyezhettünk fel egy korai Oláh Lóránt-sárga mellett. Ezt követően egyre jobban fölénybe került a Rákóczi, majd váratlanul unalmas mezőnyfutballba csapott át a találkozó. Nem sokkal a szünet előtt azonban a kaposvári védő, Julian Petrache feldobta a mérkőzést: teljesen fölöslegesen akasztotta a 16-oson belül Bavon Tshibuabuát, a jogos 11-est pedig az egykori Rákóczi-kedvenc, Dusan Vasziljevics magabiztosan értékesítette azt. 0-1! Izgalmasabban folytatódott a mérkőzés a pihenő után, a szurkolók hangja is megjött, ugyanis pár percen belül több szép lövést és még szebb védést is láthattak. Balajcza Szabolcs nem tarthatta a végsőkig a lelket csapatában, a 68. percben a büntetőt összehozó Iulian Petrache mesteri fejesgóllal egyenlített. 1-1! Feldobta a gól a hazaiakat, Balajcza kétpercenként indulhatott kisebb-nagyobb légi utakra, majd az Újpest második félidei altató játéka a 81. percben megkoronáztatott: a lila-fehérek sikerrel elaltatták saját magukat, amelynek az lett a vége, hogy a csereként beállt Thian 23 méterről a bal alsóba bombázott. 2-1! Azonban a vendégek felálltak a padlóról, a szintén a kispadról beszállt Lázár Bence betalált egy kontra és egy újabb nagy Petrache-baki után (2011 novembere óta nem rúgott bajnoki gólt a magyar támadó), sőt, a győztes találatot is megszerezhette volna, de Marko Ranilovic elővezette sokadik bravúrját ezen a mérkőzésen. A vége tehát 2-2: a csapnivaló első félidő után a második élvezhetőre sikerült, a Kaposvár megszerezte első pontjait ebben az idényben, az Újpest pedig őrzi idegenbeli veretlenségét.

Kozma István, az Újpest edzője így nyilatkozott: „Úgy érzem, az első félidőben megint kezünkben volt a mérkőzés, sőt a második félidő elején is. Aztán kaptunk egy pontrúgásból egy gólt, ami után megült a csapat, ráadásul sérülés is volt, így egy kicsit felbolydult a csapat. Megint elveszítettük a ritmust, és aztán hátrányba is kerültünk, de mutatja az erőnket, hogy felálltunk, és a végén még a győzelmet is majdnem megszereztük. Megint olyan gólt kaptunk, ami nem egy kijátszott szituáció volt, hanem pontrúgásból, amely nagyon nagy hiba. Nem éreztem azt, hogy a Kaposvár tudna fordítani, de a gól mindent megváltoztatott." Prukner László, a Kaposvár vezetőedzője így értékelte a mérkőzést: „Úgy érzem, hogy a játékosok sokat tettek azért, hogy megszerezzük ma a három pontot. Sajnos, ami eddig is jellemzett bennünket, a figyelmetlenség, a képességbeli hiányosságok, amely hosszú tanulási folyamat után orvosolható, ez most is jelentkezett. Fél perc telt el a csere és a gól között, tehát semmiképp sem ennek köszönhető. Nagyon sajnálom, hogy a csapat tett a győzelemért, de nem sikerült. A vereségek elbizonytalanítják a csapatot, a munkába vetett hitet csökkentik, de remélem ezt a feszültséget tudjuk csökkenteni a jövő héten."

A mérkőzés adatai

Kaposvári Rákóczi FC - Újpest FC 2-2 (0-1)

• Helyszín: Kaposvár
• Nézőszám: 2500
• Vezetőbíró: Szabó Zs.
• Gólszerzők: Petrache (68.), Thiam (81.), illetve Vasiljevic (44., 11-esből), Lázár B. (87.)
• Sárga lap: Oláh (3.), Kovács O.

Csapatösszeállítások:

• Kaposvár: Ranilovic - Okuka, Petrache, Kovács O., Jánvári - Babic (Thiam, a szünetben), Addo (Vrucina, 86.) - Pavlovic, Oláh, Balázs B. - Waltner (Markus, 72.)
• Újpest: Balajcza - Litauszki, Antón, Mihajlovic, Ligot - Balogh B. (Lázár B., 82.) Sankovic (Juanan, 62.), Tchibuabua, Vasiljevic, Simon K. - Ahjupera.

NB I, 4. Forduló - Állás

tags: #kaposvar #ujpest #foci

Népszerű bejegyzések:

• Az NB I 10. fordulójának összefoglalása és a szezon kilátásai
• Filyó Gábor pályafutásának kulcsfontosságú fejezete
• Interjú Boros Júliával a kosárlabda karrierjéről
• tudj meg többet Oláh Jánosról és a csepeli röplabdáról
• a magyar sportfinanszírozás háttere