A Kézilabda Nemzetközi Története az Ókortól Napjainkig

A kézilabda az egyik legnépszerűbb sportágnak számít, mely Magyarországon is nagy teret hódít. A dinamikussága és az a küzdelem amit a pályán láthatunk foghatja meg a hétköznapi embereket. A kézilabdázás kialakulásának gyökere szinte az őskorig nyúlik vissza. A kézilabdázás alapmozgásai - futás, ugrás, cselezés, dobás -, mint a létfenntartás eszközei, az emberré válással párhuzamosan indultak fejlődésnek. Talán meglepőnek hathat, de a sportág gyökerei egészen az antikvitásig nyúlnak vissza.

Ókori kezdetek és középkori folytatás

Az ókori Görögországban bár kezdetben megnevezést nem kapott a játék, több írásos forrás is beszámolt egy olyan tevékenységről, mely során viszonylag kis pályán, kődarabokat, kézzel juttattak el egymáshoz a játékosok. Homérosz Odüsszeiájában uránia néven szerepel a játék, később a rómaiaknál harpastonként vagy expulsim ludere-ként jelenik meg, és főként a nők körében népszerű. Ugyanebben az időszakban elterjedt egy epyskirp nevű játék, amelyet bár tizenkét játékos játszott, főként lábbal, és jóval nagyobb pályán, mint azt a jelenlegi kézilabdázók teszik, de a mérkőzések során engedélyezett volt a kéz használata.

Ezt kisebb szünet követte a sportág történetében, a következő néhány évszázadban nem találunk említést a kézilabdáról, ennek oka valószínűleg a Római Birodalom bukása után tapasztalható antikvitással való szembe helyezkedés volt. Az érett középkorban azonban már Franciaországban is feljegyeznek kézilabdára hasonlító sportágat, crosse vagy hoquet néven. Ezeket egyébként a gyeplabda és a jégkorong előzményének is tekintik, bár kézzel is továbbítható volt a labda. Ekkor már a gól fogalma is kezd kikristályosodni, hiszen a játék célja az volt, hogy a labdát egy kijelölt pontba (többnyire zászló, lyuk) juttassák. Ugyanebben az időszakban a német lovagköltő, Walther von der Vogelweide verseiben többször tesz utalást egy bizonyos Fangballspiel nevű sportágról. Szintén erre az időszakra tehető egy kiemelten fontos változás a sportág történetében, a 12. század végén, 1198-ban ugyanis először játszottak tornacsarnokban mérkőzést (korábban ugyanis kizárólag szabadtéri játékról beszélhettünk). Minderre Halle városának Holger Nilesen nevű oktatási intézményében került sor.

A modern kézilabda alapjainak letétele

Ezt ismét néhány évszázados nyugvópont követte a sportág történetében. Az említett játékokat természetesen továbbra is űzték, azonban a kézilabda mai értelemben vett szabályozásának megalkotása még váratott magára. Több tényezőre is ki kell térnünk azonban, mielőtt eljutunk a modern kézilabdázás alapköveinek letételéhez. Az ipari forradalom hullámai javítottak az emberek életszínvonalán, a gépesítés következtében megnőtt a szabadidő, így jelentős fejlődés következett mind a kultúra, mind pedig a sport terén. A kézilabda „reformkora” is ebben az időszakban indul el.

Az 1840-től 1860-ig tartó időszakban kristályosodtak ki az alsó- és középfokú intézmények testnevelési alapelvei. Myroslav Tyrs Jindrich Fügner társaságában alkotta meg a Sokol mozgalmat. Ez egy igazán különleges kezdeményezés volt, jelmondatuk, az „ép testben ép lélek” máig ismert. Tyrs a testmozgás szabályozásának is igyekezett intellektuális keretet adni. A Sokol ugyanis nyilvános viták és eszmecserék útján próbálta megalkotni az intézményes sport kereteit. A Sokol mozgalom ismertetése azért volt lényeges, mert a modern kézilabdázás teoretikusai is a Tyrs-hez közeli szellemi körből kerültek ki.

Az „ősjátékok” kialakulása: Hazena, Haandbold, Torball

Az elmúlt évszázad első éveiben kezdte térhódítását Európában a kézilabdázás alapját képező dán Haandbold, a német Handball és a cseh Hazena játék.

A Hazena - Csehország

A hazena nevű cseh játék már szinte kísértetiesen hasonlított arra, amit ma kézilabdának hívunk. Ennek a szabályrendszereit két cseh testnevelőtanár, Václav Karas és Antonin Kristof dolgozta ki. A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére. A játék először a cseh fővárosban, Prágában debütált, majd az ország többi nagyvárosában is hatalmas sikert aratott. A keretek ekkor már majdnem teljesen megegyeztek a mai kézilabdáéval. A pálya mérete (48m x 32m), a kapuelőtér alakja (6 méter sugarú félkörív), a kapu mérete (2m x 2,4m) és a játékidő (2 x 25 perc) már sok hasonlóságot mutat a kézilabdázás mai paramétereivel. A hazena egységes, mindenhol elfogadott szabályrendszerének megalkotása is erre az időszakra tehető, maga a játék 1905-ben alakult ki, míg a szabálykönyvet 1908-ban hozták nyilvánosságra.

A Haandbold - Dánia

A játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni.

A Torball - Németország

A játék egyik németországi úttörője az a Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik.

Volt tehát a sportág történetében egy igen rövid, ám annál fontosabb időszak, mikor a három „ősjáték” fejlődése szinte párhuzamosan haladt. Fontos kiemelni, hogy mindhárom szabályrendszere már kísértetiesen hasonlított a mai kézilabdáéra. Így tehát arra kérdésre, hogy pontosan hol fektették le a mai kézilabda alapjait, nem lehet egyértelmű választ adni. Ráadásul, hogy földrajzilag még tovább tágítsuk a spektrumot, a huszadik század legelején Oroszországban és a balkáni területeken is kurrensen fejlődött a kézilabda. Ennek egyébként a hazenához volt köze, ugyanis az akkor cseh területen tanuló orosz diákok beleszerettek a játékba, és később hazatérve sem feledkeztek meg róla. Az iskolákban elterjedté vált a hazena oktatása, 1915-ben, Harkovban tizennégy csapat részvételével rendeztek nagyszabású tornát. A sportág fejlődése aztán az 1917-es bolsevik hatalomátvétel és a radikális paradigmaváltás miatt megszakadt.

A szabályok egységesítése és a nemzetközi szövetségek megalakulása

Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyít. Mivel azonban mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. A három sportág tehát nagyjából egyforma ütemben fejlődött, azonban a szabályrendszerekben voltak olyan apró, ám mégis fontos különbségek, melyek miatt lehetetlen volt egységes tornákat rendezni.

A három alapjáték összefésülése a német Karl Schelenz nevéhez fűződött, aki 1917-ben, Berlinben hozta nyilvánosságra az új szabálykönyvet. Schelenz készítette el az első, 11-11 játékossal labdarúgópályán játszott, egységes játékszabályokat. Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, és albizottságot hozott létre. Majd egy évtizeddel később, 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF). Ezt követően a háborús időszak viszont visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban, Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF). Az IHF azóta is a sportág vezető nemzetközi testülete. Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma, és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen a kézilabdát.

Az olimpiai bemutatkozás és a nagypályás kézilabda hanyatlása

Hatalmas jelentőséggel bír a játék történetében az 1936-os olimpia, a berlini játékokon ugyanis bemutatósportágként szerepelt a kézilabda is. 1936-ban Berlinben a nagypályás kézilabdázás az olimpiai programban is szerepelt. A kereteket ekkor huszonkét játékos alkotta, akik közül egyszerre tizenegyen voltak a pályán. A mérkőzéseket szabad téren játszották, a tornán hat csapat vett részt. Az aranyérmet Németország csapata szerezte meg, mellettük Ausztria és Svájc állhatott még dobogóra, a magyar válogatott pedig a negyedik helyen végzett.

A kézilabdázás első formájaként a kispályás játék jelent meg, de az 1920-as évektől inkább a nagypályás játék volt az uralkodó. Jelentős változást az 1950-60-as évek hoztak: a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást. Az 1940-es években, Dániában indult a modern kézilabda csarnokokba költözése, úgy tartották ugyanis, hogy így egy szélesebb közönséget érhetnek majd el.

1966-ig beltéren és szabadtéren is játszották a kézilabdát, ezt követően azonban csak a sportág benti formája maradt fenn. Ezzel megpecsételődött a nagy pályás kézilabda sorsa. A játék a kisméretű pálya révén felgyorsult, több gól született, a stratégia is fontosabb szerepet kapott. Így lett kispályás kézilabda a játék neve.

A kézilabda olimpiai visszatérése és globális térhódítása

Az újabb mérföldkő 1972: a férfi kézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián, Münchenben. Az 1970-es években felvették az olimpia műsorában a teremkézilabdázást és 1972-ben Münchenben férfi csapatunk a nyolcadik helyen végzett. Négy évvel később, Montrealban pedig a hölgyek is csatlakoztak az olimpiai mezőnyhöz. A női csapatok egy olimpiával később 1976-ban Montreálban léptek először pályára és lányaink a harmadik helyen végeztek, míg a férfiak is előbbre léptek a hatodik hely elérésével.

Az 1980-as években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség, a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemezte. A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát. 1994-től Kézilabda-Európa-bajnokságokat is rendeznek. Az előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett ázsiai, afrikai, amerikai, sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék. A kézilabda egy labdajáték. A csapat 14 játékosból áll, a játéktéren egy időben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. A többi játékos a cserejátékos. Az a csapat nyer, amelyik rendes játékidőben több gólt ér el. A kézilabdát általában fedett csarnokban játsszák, de létezik egy másik fajtája is a sportágnak, amelyet a szabadban játszanak. Egyre kedveltebb a strandkézilabda nevű változata is.

Világbajnokságok és nemzetközi kupák

A világbajnokságok története 1938-ban kezdődött, ekkor a győzelmet az olimpia után ismét Németország szerezte meg, ezt követően azonban a következő seregszemlére csak 1954-ben került sor, majd három, illetve négy évente követték egymást a világbajnokságok (az utóbbi évtizedekben, 1993 óta pedig két év telik el az egyes események között). A férfiak legeredményesebb nemzete Franciaország, akik két arany mellett egy ezüstöt és egy bronzot is szereztek. A hölgyek első világbajnokságának 1957-ben Jugoszlávia adott otthont, itt még rapszodikusabbak voltak az időpontok, 1993 óta azonban itt is állandósult a kétévenkénti rendezés. A legtöbb aranyérmet Oroszország (illetve korábban a Szovjetunió) szerezte. A női válogatottak rendszeresen vettek részt a világbajnokságok döntőiben ezekben az években.

A sportág nemzetközi fejlődése és népszerűsége megkövetelte az IHF-től, hogy növelje a nemzetközi találkozók lehetőségét és olyan nemzetközi tornákat vett fel versenynaptárába, ahol az egyesületi csapatok is megmérkőzhettek egymással. Így a Bajnokok Kupája, az IHF-Kupa és a Kupagyőztesek Kupájának versenysorozat olyan küzdőtérré vált, ahol férfi és női csapataink motiválódhattak, a játékosok tovább fejlődhettek. 1992-ben megalakult az Európai Kézilabda Szövetség (EHF).

A magyar kézilabda nemzetközi sikerei

A kézilabda magyarországi történetét egy magyar atléta, Cséfay Sándor alapozta meg, aki egy európai túra során figyelt fel a különös játékra. Az akkoriban még labdarúgópályán játszott játék egy életre rabjává tette. Magyarországon a sportág születése Cséfay Sándor nevéhez kötődik, aki atlétaként vett részt az európai munkásolimpián, ahol elnyerte tetszését a kézzel játszott, leginkább labdarúgó pályán rendezett mérkőzés és elhozva egy labdát elkezdte áldásos tevékenységét, melyet élete végéig önzetlenül és nagy szeretettel végzett, kinevelve ez idő alatt válogatott játékosok egész sorát, akik közül többen a sportág kiváló szakembereivé váltak.

A kezdetek és az első sikerek

Az Ő nevéhez fűződik az önálló sportági szövetség, az 1933. március 30-án megalakult Magyar Kézilabda Egyesületek Szövetsége. Ez az önállóság nagyot lendített a sportágon s férfi válogatottunk résztvevője lett az 1936. évi berlini Olimpia nagypályás kézilabdamezőnyének, majd az 1938-as világbajnokságon bronzérmet szerzett csapatunk. A nők 1949-ben, a hazánkban rendezett nagypályás kézilabda vb-n állhattak a dobogó legfelső fokára. A második világháború jelentősen megtépázta a kézilabda sportot is, de az 1949-ben Budapesten megrendezett női nagy pályás világbajnokságon a magyar válogatott mégis aranyérmet szerzett.

A kispályás kézilabda térhódítása Magyarországon

Az ezt követő évek döntő változást hoztak az ország életében. A megváltozott életkörülmények, az ország építő tervek sorra szüntették meg a pályákat, így legjobb csapataink is otthontalanná váltak. Az érdeklődés egyre inkább a kispályán játszott kézilabdázás felé irányult, melyet hazánkban főleg szabadtéren játszottak, ugyanakkor az északi országok ekkor ugyan ezen a pálya méreten már egész évben teremben rendezték mérkőzéseiket. A kispályás kézilabdázás mérföldes léptekkel indult el a fejlődésben. A játéktér áttekinthetősége, a gólok száma, az ötletek megvalósulásának végtelen lehetősége olyan élményt nyújtott játékosnak és nézőnek egyaránt, hogy az iskoláktól kezdve, a legkisebb faluban is sorra épültek a pályák, alakultak csapatok minden korosztályban.

Klubcsapatok nemzetközi sikerei

A hatvanas évek fejlődési trendjében ismét a hölgyek jártak elől, mivel az első kispályás siker is az Ő nevükhöz fűződik. 1965-ben Dortmund-ban a Westphalenhalle a magyar női válogatott világbajnoki címét ünnepelte.

Érdemes ebben az időszakban megemlíteni a férfiak mezőnyében a Bp.Honvéd, a Tatabánya, a Debrecen és a Győri ETO gárdáját, valamint a nőknél a Bp.Spartacus, az FTC és a Vasas csapatait, akik a legjobbak közé kerülve hívták fel a figyelmet Európában a magyar kézilabdázásra. Az évtizedből számos nemzetközi sikerrel büszkélkedhetünk.

A női csapatok Európa Kupájában tovább tartott a jó szereplés, így nagy elismerést váltott ki 1977-ben az FTC győzelme a KEK-ben Elek Gyula edző vezetésével.

Az 1981/82. évi Bajnokok Kupáját mind a két magyar bajnok megnyerte. A Bp.Honvéd férfi csapata Kovács László vezetésével, míg a Vasas lányok Mocsai Lajos szakmai irányításával lettek Európa legjobbjai.

A 20. század második felében a magyar csapatok közül a férfiaknál a Tatabánya, a Bp. Honvéd, a Győr és a Debrecen, míg a nőknél az FTC, a Bp. Spartacus és a Vasas vívott ki magának nemzetközi hírnevet.

Különösen női csapataink szerepeltek kiemelkedően a 2000-es évek elején. Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyerte a Dunaferr (1999) és EHF Kupát a DVSC, ezen kívül döntős volt a Bajnokok Ligájában a Herz-FTC, és az EHF Kupában két alkalommal a Győri ETO. A Dunaferr a Szuper Kupát is elnyerte 1999-ben.

A férfi csapatok közül rendszeres résztvevője a Bajnokok Ligájának a Fotex KC Veszprém csapata, amely 2002-ben döntős volt és csak minimális különbséggel maradt alul a Magdeburg csapatával szemben. Elismerésre méltó a Tisza Volán szereplése, valamint a 2000-ben KEK döntős Dunaferr férfi csapatának teljesítménye is, míg korábban a Győri ETO és az Elektromos is ért már el előkelő helyezést a Kupa sorozatokban.

A Győri ETO kétszer is az EHF-kupa és a KEK döntőjében szerepelt, 2009-ben pedig a Bajnokok ligája döntőjéig jutottak, majd 2013-ban megnyerték a Bajnokok ligáját, ezzel ők lettek Európa legjobb csapata. 2014 májusában jött a duplázás, így ismét az ETO lett Európa legjobbja. Férfi vonalon a Veszprém nyújtott kimagaslót, csapata 2002-ben a Bajnokok ligájában döntőt játszott, majd 2014-ben a 4. helyig jutott, de meg kell említeni a Dunaferr 2000-ben KEK-döntős csapatát is. 2008-ban az MKB Veszprémnek, míg 2011-ben és 2012-ben az FTC női csapatának sikerült elhódítania a KEK-trófeát.

Válogatott sikerek és kiemelkedő játékosok

1972-ben elindult a sportág olimpiai története. Ezekben az években a magyar válogatottak rendszeresen vettek részt a világbajnokságok döntőiben. Ez az időszak főként a hölgyekről szólt. Amíg a férfiak a 7-9. hely elérésénél nem jutottak előbbre, addig a hölgyek két alkalommal is bronzéremmel zárták szereplésüket. A nyolcvanas évekre már a férfiak is jobban szerepeltek, két olimpiai 4. helyet szereztek, és a hölgyek is kiharcoltak egy 4. helyezést.

A világbajnokságokon kiegyenlítődött az erőviszony a 80-as években. Mind a két válogatottunk ezüstérmes lett. A férfiak a svájci, a nők a budapesti VB-n szerezték meg a második helyet. Magyarország ekkor rendezett először női kispályás VB-t és ekkor értek pályafutásuk csúcspontjára Csík János tanítványai. Laurencz László kapitányságával a budapesti VB-n elért ezüstérem volt az első nemzetközileg is kiemelkedő eredmény.

Ezt követte az 1996-os Atlanta-i Olimpián elért harmadik helyezés, valamint a 2000. évi Olimpia 2. helyének kivívása Sydneyben. Ez az eredmény már Mocsai Lajos mester nevéhez fűződik, aki 1998-ban vette át a csapat szakmai irányítását. Az olimpiai siker után csak egy lélegzetvételre volt ideje a hölgyeknek, mert 2000 decembere újabb feladatot jelentett számukra. A siker nem maradt el, hiszen Európa bajnokok lettek Bukarestben.

A férfiak 1988 után 2004-ben Athénban, majd 2012-ben Londonban is 4. helyezést értek el.

Egyes generációkból kiemelkedett néhány világsztár is, akik a világválogatottba is bekerültek. Férfiaknál Kovács Péter volt az első nemzetközi sztár, aki az 1978-as vb-n gólkirályi címet szerzett. Ugyanezt a bravúrt 1993-ban Éles József mondhatta el magáról. A 2010-es évek legsikeresebb hazai játékosa pedig Nagy László, aki a Barcelona játékosaként Bajnokok Ligája győztes is volt, és a londoni 4. hely megszerzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett válogatott mezben is. A hölgyeknél a 2000-es ezüstcsapatból Kökény Beatrixot emeljük ki, aki tagja volt az 1996-ban olimpiai bronzot, 1995-ben vb-ezüstöt és 2000-ben Európa-bajnok aranyat szerzett válogatottnak is. Az új évezred legelismertebb játékosa egyértelműen Görbicz Anita, aki győri klubjával 2013-ban megnyerte a legrangosabb kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját. 2005-ben a világ legjobb női kézilabdázójává választották.

Sportdiplomáciai sikerek és utánpótlásképzés

A kézilabdázás az elmúlt tíz évben hazai és nemzetközi eredményeivel kivívta az ország második legnépszerűbb sportág címet. Különösen a sportdiplomáciánkat kell kiemelni. Tagja lett az EHF Végrehajtó Bizottságának Sinka László főtitkár és az IHF Edzői szekciójának tagja Kovács Péter szakmai igazgató. Ez az elismertség tovább növekedett az elmúlt évben, amikor az IHF Orvosi Bizottságába választották Dr Tállay Andrást, míg a Fellebbviteli Bizottság tagja lett Dr Sulán Brigitta. 1998-ban EHF Kongresszust rendeztünk Budapesten, és a Magyar Kézilabda Szövetség kapott megbízást az új nemzetközi minősítésű játékvezetők vizsgáztatására szervezett tornákra is. Az IHF is elismerte sportágunk vezetésének hozzáértését és 1995-ben ismét felnőtt női VB-t rendezhettünk az Osztrák Szövetséggel közösen, majd ezt egy újabb megtisztelő megbízás követte és mi adhattunk otthont a XIII. női junior Világbajnokságnak 2001-ben Győrött, Pápán és Győr-újbarát sportcsarnokában.

A Magyar Kézilabda Szövetség vezetése megkülönböztetett figyelemmel kíséri az utánpótlás korúak versenyeztetését, képzését s kiválasztását a különböző válogatott keretekbe. A hazai kézilabdázás az utánpótlásképzésben is szép sikereket ért el. Az elmúlt évtized utolsó szakaszában a sportág élvonala már csak teremben bonyolítja bajnokságait, de az alsóbb osztályok csapatai közül is többen rendelkeznek szabályos teremmel. Az Országos Ifjúsági Bajnokságok, az Országos Serdülő Bajnokság olyan tehetséges fiataloknak adott és ad érvényesülési lehetőséget, hogy közülük többen az első osztályú felnőtt csapataiknak is értékes tagjai. A Magyar Kézilabda Szövetség évek óta hat utánpótlás korosztály csapatának biztosít rendszeres foglalkoztatást és színvonalas nemzetközi programot. Ennek köszönhető, hogy férfi ifjúsági válogatottunk Európa bajnoki címet szerzett, és a junior fiúk 3. helyen végeztek. A nőknél kiemelkedik a legutóbbi junior Világbajnokságon elért 2. helyezés.

tags: #kezilabda #nemzetkozi #tortenete

Népszerű bejegyzések:

• Fradi szurkolói erőszak elemzése
• Edzőváltás az FTC női focicsapatánál
• Vízilabda Európa-bajnokság eredményei
• MLSZ adatbank elemzés az amatőr fociról
• A nemzetközi szurkolói utazások kihívásai