Kovács Sándor: A Magyar Amerikaifutball Arca és Hangja
A magyar amerikaifoci legismertebb alakja, Kovács Sándor. Amellett, hogy a válogatottnál edzőként dolgozik, aktív játékos is, habár a múlt szezont sérülés miatt ki kellett hagynia. Kovács Sándor a magyar amerikai foci válogatott védőit edzi, emellett a Budapest Wolves csapatának játékosa. Személye összefonódott az amerikaifutball hazai népszerűsítésével, legyen szó játékról, edzésről vagy éppen szakkommentátori tevékenységről.
Az Amerikaifutball Térhódítása Magyarországon
Az amerikaifoci egyre elterjedtebb hazánkban, villamoson, vonaton ülve egyre több ember beszél az NFL-ről. Egyre többen játsszák, a játék is sokat fejlődik, a HFL-ről már elmondhatjuk, hogy egy színvonalat képvisel. Próbálunk nemzetközi szinten is minél előrébb lépni, de ehhez az itthoni viszonyok javulása is kell.
Sajnos az európai bajnokságokhoz képest is kevesen vagyunk, akkor gondolj bele, milyen különbség lehet az NFL és a Hungarian Football League (HFL) között, szakadéknyi. Amatőr emberek játszanak, fizetés nincs, vagy csak 1-2 embernek van, akit valamilyen vidéki klub meg tud fizetni. Mindenki munka és iskola mellett csinálja ezt. Az utánpótlás helyzete is nagyon nehéz. Már felnőtt az amerikaifocinak egy generációja nálunk is, de sajnos nem igazán van utánpótlás. Sok év kimaradt, most próbáljuk fejleszteni az utánpótlás bázisát, de nehéz a gyerekeket ide csábítani, egy nagyon komplex sportágról van szó.
A Magyar Válogatott Nemzetközi Szereplései és Kihívásai
Komoly megmérettetésre készültök, hiszen szeptember 24-én Lengyelország ellen lép pályára a magyar válogatott, melynek ez lesz a harmadik nemzetközi szereplése. Eddig Csehország és Szerbia válogatottjaival csaptunk össze, az utóbbi sikerült rosszabbul, hiszen pontot sem sikerült szereznünk. Most egy, a szerbnél is erősebb lengyel csapattal találkozunk majd, bízom benne, hogy nem lesz ilyen csúnya a vége.
Igen, bár nyár elején véget ért a bajnokság és mindenki nyaralt, pihent, a mozgással senki sem foglalkozott. Ez meg is látszott az augusztusi edzőtáborban, fizikálisan harmatgyenge a csapat. Sokan vissza is mondták a válogatottságot és sérültünk is van. Tíz centivel magasabbak és tíz kilóval nehezebbek, mint mi. Tíz kiló izommal.
Kovács Sándor NFL Esélylatolgatásai
NFL-esélylatolgatás is téma volt interjúnk során. Nálunk is olvashattak esélylatolgatást erre az idényre vonatkozóan. Szerintünk a végső győzelemre a legesélyesebb a Carolina Panthers csapata. Viccet félretéve, szerintem is ők az egyik olyan csapat, amelyik idén Super Bowlt nyerhet. Nagyon együtt vannak és az előző döntő veresége jó tapasztalat volt a csapat és Cam Newton számára is, habár azt azért meg kell említenünk, hogy az első mérkőzésen megint kikaptak döntős ellenfelüktől, a Denvertől, amerikaifociban bármi megtörténhet. Nagyon nehéz megjósolni bármit is. Egy Carolina-Pittsburgh döntőre tippelek most, de bárki odaérhet. Talán négy csapatot tudnék mondani mindkét divízióból, amelyik Super Bowlt nyerhet idén.
Minden szezonban vannak meglepetések, pozitív és negatív is. Már az első fordulóban akadtak meglepetés-eredmények, hiszen a Tom Brady és Rob Gronkowski nélkül felálló Patriots megverte a teljes csapatával felálló Arizona Cardinalst, ennél azért bennük jóval több van, habár nem szeptemberben kell megnyerni a bajnokságot. A Cleveland van nagy gödörben, annak ellenére, hogy oda igazolt a liga egyik nagyon jó irányítója, Robert Griffin III, vagy ami nagy szívfájdalmam, hogy a Bearsnek sem megy.
Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a helyszínen nézhette végig a jubileumi 50. Super Bowlt.
NFL Csapatok és Játékosok Értékelése
- A legjobban minden bizonnyal a Patriots, ahogy már elmondtam, Bill még mindig elképesztő, és megint olyan dolgokat csinált amire csak ő képes.
- A legrosszabb talán a Bengals volt, két kulcsember is elment a falból, Burkhead-et is elengedték és jóformán sehol sem erősödtek.
- A Falcons-tól sokat várok, mert nem nagyon változott a keret, de ők már nem is számítanak titkos favoritnak.
- Azt hiszem nálam tuti becsípődés a Jaguars, mert ezzel a játékos állománnyal valamikor már oda kellene érniük a rájátszásba.
- És bár nem fekete ló, de fekete; nagyon kíváncsi leszek a Raiders-re, mert több volt bennük egészen Carr sérüléséig.
- Nagyjából mindenki azt mondja idén, hogy Myles Garett. Szerintem nem. Garett egy állat, mindent tud amit tudnia kell és remek a felépítése de valahogy nem látom azt a plusszt. Szerintem idén a legjobb játékos Jabrill Peppers.
- Muszáj megkérdeznem, mi a véleményed Mike Glennon-ról? Nem sajnos nem megoldás. Legalábbis én így gondolom. Még semmit nem láttunk tőle jóformán és nem is vagyunk vele tisztában, hogy mit is érdemes tőle várni.
- Ennek a csapatnak még nagyon sokat kell fejlődnie, de nem gondolom, hogy rossz úton haladna az építkezés. A drafton jól kell választani és folytatni az elkezdett munkát.
- Egy Seahawks, Raiders, Steelers, Broncos, Texans kombó lenne a legjobb. Raiders-Seahawks secondary és edzői play hívások, a Panthers belső linebackerek, Broncos szélső linebackerek és az a pass rush, valamint a Texans fal. Ha csak egy csapatot mondhatnék, akkor (de nehéz) Steelers. Jól ment a generáció váltás, idén mégjobbak lesznek és Harrison még mindig játszik.
Nagyon előre szaladunk, de egy védő illetve egy támadó MVP jelölt jövőre?
- Tom Brady; nincs eltiltás, talán jobb mint bármikor. Aaron Rodgers és Matt Ryan is ott lesz a kalapban. Titkos esélyes nálam Derek Carr.
- Védő részről Khalil Mack is duplázhat, de J.J Watt is egészséges lesz, na meg ott van még Aaron Donald és Von Miller is.
- A végére pedig egy tipp, kik játszák majd az 52. Super Bowlt? Pokolian nehéz főleg az NFC miatt. Ha a Dallas tud erősíteni a védelmén a draft során, akkor ők lesznek az ellenfelei a Patriotsnak.
Kovács Sándor, a Szakkommentátor és a Média Arcai
2022-ben Kovács Sándor kapta a legjobb szakkommentátornak járó Lázár Bence-díjat az MSÚSZ nyíregyházi kongresszusán. Sankót a Trash Talk, illetve a Sport TV NFL és MLB közvetítéseinek kiváló szerkesztője, Gallai László méltatta a díjátadás előtt. Lassan két évtizede annak, hogy először találkoztunk. Egy akkor Magyarországon tulajdonképpen nem létező sportágat próbáltunk bemutatni a Sport TV nézőinek, és akkor csak annyit tudtunk: kell valaki, aki tudásával, felkészültéségével és személyiségével olyan hangulatot teremt, amelyre csak nagyon kevesek képesek.
Azt is tudtam, hogy van egy srác, aki semmi másról nem tud beszélni, csak az amerikai futballról, és azt is, hogy szeretem, ha a közelben van, mert miközben szeretett Chicago Bears-e éppen szenved a pályán, ő szenvedélyes kirohanásaival remek szórakozást biztosít a körülötte lévőknek. Gyorsan összeállt a kép, ő pedig nem okozott csalódást. Felkészültségével talán csak kiszámíthatatlansága vette fel a versenyt.
Közben persze sajnáltam is, hiszen élete első Super Bowl közvetítésekor a természet épp akkor szólította ki a stúdióból, amikor a szezon legszebb jelenete következett, de biztosított mindenkit, hogy az ő touchdownja is szép volt. A következőn sem járt sokkal jobban, hiszen a helyszínen nézhette végig, ahogy csúnyán elverik kedvenc csapatát, pedig milyen jól indult. A meccset indító touchdown után boldogan kiálthatta világgá szakmai elemzését: egy hatalmas „BEARS” kiáltást. A vége: sima vereség, de nem neki. A tragédiát szenvedéllyé alakította, és viszonylag rövid idő alatt elérte, hogy állandó társával, Faragó Ricsivel ők lettek az NFL arcai és hangjai az országban. Persze nyelvújítóként sem utolsó, hiszen mi értelme volt annak a mondatnak korábban, hogy „a pufifánkokat elküldték sóscukorért, onnantól pedig már csak a futó tepsi épségéért kellett aggódni”. Később ezek az értelmetlen szavak szállóigévé, mémmé váltak, összeforrtak vele, ahogy a szenvedély, a humor és az állandó mosoly az arcán is. Ritkán lehetett hallani panaszkodni. Akkor általában arról beszélt, hogy az amerikai futball mellett másik nagy szerelme, a baseball mennyire periférián van Magyarországon.
Személy szerint nagyon örülök, hogy szakkommentátorként azt a díjat kapja, melyet Lázár Bencéről neveztek el. Nagyon kevesek mondhatják el magukról ebben a szakmában, hogy mindig felkészülten, vidáman és elképesztő pozitív kisugárzással álltak a kamerák elé, vagy ültek a mikrofonok mögé. Kevesen mondhatják el magukról, hogy akik látták, vagy hallották őket egy közvetítés, vagy stúdióműsor alatt arra gondoltak: ennek a srácnak szeretnék a közelében lenni. Kovács Sándor, olyan ő nekünk, mint az NFL-nek Brian Urlacher, egy mára visszavonult kiváló játékos, remek szakértő és nem mellesleg Chicago Bears fan.
Kritikák és Visszajelzések
Nem jó, ha az ember csapatát nem szeretik, szídják, netán viccelődik rajta a kommentátor, de túl sem kell lihegni a sztorit. Az például szakmai hiba, hogy Sanyi a múltkor a Dallasban kereste Ratliff-et, miközben a saját kedvenc csapatában játszik. Ha ilyenre érkezik kritika, azt megértem. Persze egy szakkommentátor, mivel "szak", kell, hogy értsen az általa kommentált sporthoz, de tárgyi tévedések beleférnek. Hogy összekever két játékost, rosszul emlékszik a 45. SB győztesére, vagy a Tampa 2008-as alapszakaszmérlegére. Hiba, de belefér. De a minősítések, pláne ha degradálóak, hogy pl. mivel semmi haszna nincs, ha ilyenben állást foglal, de kára lehet. Haszontalan dolog. Az ügyben foglaljon csak állást, hogy szerinte a Pats-nek a 3-4 vagy a 4-3 a jobb felállás hosszútávon, jó volt e a Carolina 2011-es draftja, vagy Suh szerelése szabályos volt e, jó helyen volt e a feje, vagy jogos e a holding hívása Oher-re.
A disszonanciát az okozza, hogy van, aki mint embert kritizálja, és mint szakit érti meg, és bagatelizálja el a hibáit. Én örülök, ha láthatok Lions meccset a TV-ben és nem a monitor előtt görnyedve kell néznem. Én spec. itt azt vettem le, hogy a nagy örömködésben nehogy ne koncentráljon a 2 pontos kísérletnél. Saints-drukkerként jegyeztem meg, hogy egészen nevetséges, hogy a kommentátor és a szakkommentátor folyamatosan kigúnyol egy csapatot. Minden meccsen a Dallas a rossz és Romo, Ricsi minden alkalommal leszólja, lenézi őket. De miért? Ha egy minden évben 0-16-os csapat lenne a Cowboys, akkor sem beszélhetne róla így egy kommentátor.
A Budapest Hurricanes Korszaka és a Kihívások
A Budapest Hurricanes-nél már biztos, hogy véget ért egy korszak. Már a 2014-es szezon kezdeténél lehetett érezni, hogy a klub nagy változások elé néz. Ennek az egyik eredménye, hogy vezetőedzőjük Kovács Zsolt visszavonult. A Hurrikánok egykori szakvezetője még a Budapest Wolves-nál vált ismertté. Miután a Farkasok fiataljai kiváltak a csapatból és új klubot hoztak létre, egy igazi sikerkorszak vette kezdetét, amelynek Kovács Zsolt és edzői stábja Sződy Ferenccel és Zagyva Balázzsal tevékeny részese volt.
Azonban Kovács Zsolt visszavonulásával már új korszak elé nézhetünk a Hurrikánoknál. Ez azzal kezdődött, hogy a tavaszi szezonra már rögtön nem tudtunk úgy készülni, ahogy kellett volna. Heti három helyett csak 2 edzésnap volt és nem ott, ahol eddig, hanem máshol, így nem volt pálya és felszerelés. Rengeteg dolgot az edzésekből le kellett húznunk vagy éppen ott a helyszínen kitalálnunk. A népligeti pályán, amióta ott vagyunk semmilyen fejlesztés nem történt és évről-évre romlottak a körülmények. Ígéretek voltak, de semmi sem történt. Ezért például folyamatosan rossz fényviszonyok mellett dolgoztunk. Eddig szerencsénk volt az időjárással, de tavaly már nem. A HFL ideje alatt egyszer sem tudtunk heti három edzést megtartani, mert esett az eső és ilyenkor nem mehettünk fel a pályára. Teljesen hiányzott a kiszámíthatóság. Gyakorlatilag soha nem tudtuk edzők, hogy éppen aznap fogunk-e tudni edzést tartani vagy sem. Részben. De az se volt szerencsés, hogy rengeteg játékost vesztettünk külföldi munka miatt. Voltak, akiket szezon közben. Ez se könnyítette meg a munkát.
A körülmények ellenére mégis egy sikerklub vezetőedzője voltál. Rengeteg sikert elértünk. Szerintem -nem számoltam utána-, de a 2011-2014 közötti időszaknak a legsikeresebb klubja volt a Hurricanes. Megkockáztatom, hogy nem csak amerikai futball-ban, hanem más sportágakkal is összehasonlítva. Jelenleg az biztos, hogy 2015-ben nem kívánok amerikai futballal foglalkozni, hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Nem tudom, hogy megjönne-e hozzá a kedvem, hogy mennyire normalizálódik itthon a helyzet.
Sándor Kovács Személyes Utazása: Az Amerikaifutballtól a Baseballig és Vissza
Még 1992-93 környékén egy nagyon kedves barátom és osztálytársam rengeteget mesélt a játékról és levitt egy Cowboys edzésre, ahol csúnyán összetörtek és minden kedvem elment a játéktól. A szeretet megmaradt, de 15-16 évesen eléggé kiábrándító volt így a baseball pályán kötöttem ki, ahol ifi majd felnőtt válogatott lettem és elsőként fél profiként játszhattam a német másodosztályban.
A focitól nem távolodtam el; lelkes amatőrként játszottam az első konzolokon és követtem éjszakánként az akkor még Screensport néven futó sportcsatornán a meccseket. Az első meccsem ami a mai napig megvan, egy Giants-Bears meccs volt; Lawrence Taylor-ral Mike Singletary-vel, Phil Simms-szel Jim McMahon-nal.
Picit furán. Nem találom még a helyem. Meccsre járok, meccseket nézek, a válogatott defensive falai munkáját nézem, keresem az új válogatott szintű tehetségeket. Pihenek és keresem magam.
Keretet szerettem volna adni a játékos-pályafutásomnak azzal, hogy a Wolvesnál fejezem be. Igaz, már csak egy évre terveztem, de mindenki addig akar játszani, amíg a szíve dobog, még akkor is, ha ez fájdalmat okoz. Csak szívvel-lélekkel érdemes bármit csinálni - mondta érdeklődésünkre Kovács, aki a köztes időszakban a Budapest Cowboys és a Hurricanes edzője, játékosa is volt. - Kiderült, hogy erős agyrázkódásom volt, ami megijesztett, éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Az utolsó jelek egyike volt, hogy abba kellene hagynom. A végső lökést végül a 11 éves fiam vízilabdameccsén kaptam meg: odafutott hozzám, átölelt, és elmondta, milyen jó érzés neki, hogy láttam játszani.
Az NFL Dinamikája és Régi Idők Elemzései
Az egész NFL-t átlengi a bizonytalanság szele a jövő évvel kapcsolatban, játékosok és edzők sem tudják igazán, hogy hogyan tovább. Mindenki remél, de konkrét megoldási javaslat szerintem csak a draft után várható. Ha a szezont egészében nézzük, akkor a sérülések száma talán ebben az évben volt a legmagasabb az összes csapatot nézve. Minden csapatban előtérbe kerültek az újoncok, a training squad-ból kikerülő és remekül teljesítő epizodisták. Az „edző csere” tendencia is megnőtt hasonlatosan az európai futballhoz, de láttunk idén Dallas-i oldalon hattyú halált, majd főnix-szerű újjáéledést is. A Giants is december-január tájékán vérzett el és megértük azt is, hogy „börtönéből szabadult sas lelke” alapján Vick, nem érdemtelenül pályázott az alapszakasz MVP.je címre. Először jutott be olyan csapat a rájátszásba, akinek negatív lett a W-L mutatója, de a Saint ellen mutatott játékuk alapján a Seahawks megérdemelten játszhatott a Bears-szel. Az AFC-ben a Jaguars játéka volt a legjobban hasonlítható a hullámvasúthoz, a Chargers állandó decemberi jó játéka semmivé foszlott egy hazai vereség után, de a „nagyok” Steelers, Ravens, Colts, Patriots remek játékkal jutottak megérdemelten a rájátszásba. A „nagyhangú” Jets is megérdemelten jutott el idáig és a fanyalgóknak nagyon kemény válasszal regulázta meg a Pats’-et hazai pályán. Érdekes színfolt volt a Kansas; főleg a special team és Cassel játéka juttatta őket a rájátszásig, de ott fejet kellett hajtaniuk a nagyobb tudású Ravens előtt. Az Oakland is már-már régi fényében csillog ezért is érthetetlen egy picit számomra Tom Cable vezetőedző elküldése. A Broncosnak múltja és jövője van a jelen nagyon karcosra sikeredett, de hiszem, hogy Tebow jelenti a győzelem zálogát.
A két legjobb meccs véleményem szerint a Ravens-Steelers és a Saints-Seahawks derby volt, előbbi jellemzi igazán az idei NFL-t a legjobban, utóbbi, pedig igazi amerikai story. A játékvezetők munkája ebben az évben számomra ad okot az aggodalomra, sokszor perdöntően befolyásoló szituációkban rosszul döntöttek, egy-két yard híján is adtak first down-t és nem egyformán kezelik a helmet to helmet contact „szabálytalanságokat”. Túlságosan védik az irányítókat, kezdek félni attól, hogy jövőre bevezetik az irányítókon a flag footballban szokásos övre passzoló zászlócskákat és elég lesz csak ezeket megkaparintani…..
A Chicago Bears és a Pittsburgh Steelers Részletesen
Ha csak a Bears-re gondolok, akkor óriási hullámvasút jellege volt az idei évnek; álmomban sem gondoltam, hogy ott lehetünk a rájátszásban és főcsoport döntőt játszhatunk. Ez főleg az offense miatt igaz; az offense fal pass protection-je némi kívánnivalót hagy maga után, de Mike Tice eléggé összeszedte a falat, megváltoztatták Mike Martz-cal a főbb felállásokat, nem ritka, hogy 3 TE-del állunk fel, ahol az egyik TE FB pozícióban blokkol a másik kettőből, pedig csak egy fut route-ot, az is csak blokkolás után. Igazi nívós elkapó nem lévén féltettem a csapatot, mert tudjuk, hogy Devin Hester elsősorban inkább a Punt visszahordásoknál csillog és merész húzás volt folyamatos kezdőként szerepeltetni WR pozícióban is. Knox-nak is van még mit fejlődnie, Earl Bennett és Devin Aromashodu pedig kezdi felvenni a fonalat. A defense így is remek, bár a passzok levédekezésével meggyűlik a bajunk, hiányzik egy Brian Urlacher és Lance Briggs szintű másik szélső LB, a falra nem lehet panasz, Julius Peppers remekül beilleszkedett és Tommie Harris is kezdi felvenni régi formáját.
A legtöbb szurkolónak így nekem is mind az AFC-ben, mind az NFC-ben van kedvenc csapata, nekem a Bears mellett az AFC-ben a Pittsburgh az. Elsősorban a múlt és a pokolian erős defense miatt (sajnos ilyen vagyok) másrészt nagyon hasonló a játékstruktúra miatt. Bár alapból a két defense alapfelállása 3-4 és 4-3 különböző, de a játékosok futás elleni védekezése parádés. A defense: edzőként kívánni sem lehet náluk jobbat, bár a secondary, akárcsak a Bears-nél hagy némi kívánnivalót maga után. A különbség azért óriási Troy a liga véleményem szerint legjobb strong safety-je és emberileg is az egyik legszerényebb és legkedveltebb játékosom. Amikor személyesen beszélgettünk az Arizona elleni Super bowl előtt akkor értettem meg, hogy mit jelent a szó igazi értelmében a játék intelligencia, az alázat és a csapatszellem. A linebacker-ekhez átülve pedig újra megtanultam mi az a félelem; Lamarr Woodley, James Harrison és James Farrior trió a Rejtő regényekben a Vidám hullamosók és Orgyilkosok asztaltársaságához hasonlít: egy gramm zsír nélkül, hihetelen izomzattal, vadállati tekintettel csipegették a chip-set és minden pillanatban azt éreztem, hogy keresik az alkalmat, hogy belém köthessenek. Nem vagyok egy félős típus, de nagyon örültem amikor átültünk Dick LeBeau-hoz. Készségesen válaszolt a defense playbook-ra irányuló kérdésekre, ”csak” 50-60 play szerepel a defense játékkönyvben, majd amikor megkérdeztem, hogy szerinte mi a fontosabb a sebesség vagy az erő akkor annyi kérdést kaptam vissza, hogy elszégyelltem magam.
Az offense teljesen más tészta, lehiggadt és letisztult kifinomult erő és magabiztosság sugárzik belőlük. Heath Miller borzasztó kedves és segítőkész, mindamellett igazi csibész, aki pontosan tudja, hol van Európa és hallott már Magyarországról is, ha másról nem a „gulash-ról”. Big Ben, valóban „Big” nem csak a méreteivel, hanem igazi „playmaker” tulajdonságával is igazi kapitánya a csapatnak. Nem nagyon fértem a közelébe, de a huncut csillogást messziről is lehetett látni. Amikor Max Starks mellém állt egy fotóra, akkor próbáltam pipiskedni, hogy ne legyen nagy a különbség, hát nem sikerült. Hiszem, hogy Maurkice Pouncey és Flozell Adams érkezése (sajnos velük nem találkoztam személyesen, mert akkor még nem erősítették a gárdát) alapjaiban változtatta meg mind a pass protection-t mind pedig a futás blokkolást. Rookie évében Pouncey a liga egyik legjobb centerévé nőtte ki magát és az, hogy Rookie kezdőként végigjátszotta az alapszakasz minden meccsét, önmagáért beszél. Rashard Mendenhall is remek formát mutat, de hiszem, hogy Jerome Bettis féle futó szintet ebből a keretből csak nagyon erős túlzással lehetne találni, gondolok itt Redman személyére. A liga legjobban blokkoló WR-e címet már évek óta Hines Ward orozza el, nagyon kedvelem, de a 13 év már látszik a teljesítményén. Emmanuel Sanders parádés játékot mutat „zöldfülű” évében és Mike Wallace is remekül él a lehetőségeivel.
Egy szó, mint száz; bár még nem tart a Steelers a 70-es évek nagy csapatánál Jack Ham, Franco Harris, Lynn Swann, Jack Lambert, John Stallworth és Mike Webster fémjelezte neveknél, (itt jegyezném meg, hogy utóbbi négyüket 74-ben draftolták és soha azóta sem tudta egyetlen csapat sem felmutatni, hogy 4 draftjuk mindegyike Hall of Fame tag lett) de nagyon jó úton járnak. Mindenki borzasztóan kedves és segítőkész, minden és mindenki egy kicsit őrült, parkolni lehetetlen, a hot dog drága, a WC-n is szakértenek a szurkolók, a felhajtás óriási, a média valóságshow-t csinál a jobb játékosok napjairól másodpercről másodpercre, a cheerleaderek gyönyörűek és mindenki beleértve a Hall of fame tagokat is; nagyon készségesek, kedvesek még John Madden is segített a play hívásokban amikor a róla elnevezett konzol-os játék bemutatójával játszottam.
tags: #kovacs #sandor #amerikai #foci #interju
