A labdarúgó-világbajnokságok mesterhármasai és a döntők emlékezetes pillanatai
Labdarúgó világbajnokságon gólt szerezni nagyszerű érzés lehet. Egy meccsen kettőt lőni, még jobb, a mesterhármas pedig földöntúli érzés. A mesterhármas minden támadó pályafutásában különleges pillanat, a vb-ken lőtt triplákra pedig ez hatványozottan igaz. A logika természetesen azt diktálja, hogy akinek sikerül ez a bravúr, az örökre beírja magát a sportági történelemkönyvekbe.
A "Mesterhármas" szó eredete a magyar futballban
Több mint száz éve létezik a mesterhármas szavunk, amelyet pályázaton ötöltek ki. A Sportlap 1921. karácsonyi pályázatára ugyanis - amely a „hat-trick” angol szakkifejezés magyar megfelelőjét kereste az olvasók körében - pályamunkák özöne érkezett a szerkesztőségbe. A pályázat kiírására Orth György szolgáltatott indokot azzal, hogy 1921. november 6-án három gólt vágott a Magyarország-Svédország (4:2) válogatott mérkőzésen, majd nem sokra rá a bajnokságban is berámolt egy hármast. A „hat trick” eredetileg kalapot (hat) és trükköt (trick) jelent, és feltehetően a lósportból került át a futballba, ahol azt a zsokét ajándékozták meg kalappal, aki egy délután három győzelmet aratott.
A szerkesztőség úgy érezte, hogy az angol kifejezés idegenül hangzik, és magyaros megfelelőjét kereste. A beérkezett javaslatok között szerepelt a „hármastalálat”, „hármaslövet”, „hármascsel”, „hármasvágás”, „gólbravúr”, „csatárbravúr”, „három a magyar”, „mestermunka”, „mesterlövés” és még sok más. Még Hajós Alfréd és Bánszki Ica is beküldték a „Három a magyar!” javaslatukat.
1922. január 2-án aztán végeredményt hirdettek a Sportlapban: a „mesterhármas” nyert a „csatárvirtus” és a „gólháromság” előtt. A „mesterhármas” szerzője Márkisohn Benő úr volt, aki további hét ötletét is beküldte, így a második és a harmadik díjat is ő vitte el. Az új terminus technicus az Újság, a Pesti Napló és a Sporthírlap által is hamarosan elterjedt, a Nemzeti Sport pedig 1923 őszén adta be a derekát, és elkezdte használni. Bár az írott nyelvben csak a harmincas években kezdett igazán elterjedni a kifejezés, a mesterhármas alighanem hamarabb beférkőzött a beszélt nyelvbe. Sajnos Márkisohn Benő élete tragikus véget ért: 1944 novemberében agyonlőtték Auschwitzban.
A labdarúgó-világbajnokságok emlékezetes mesterhármasai
Az első hivatalosan elismert mesterhármas
A világbajnokságok történetének első mesterhármasát jegyző Bert Patenaude sztorija egy kicsit mást irányt vett. Ma már az ő nevéhez fűződik a foci-vb-k első mesterhármasa, de 2006-ig kellett várni, hogy ezt a FIFA elismerje. 1930-ban az Egyesült Államok Paraguay válogatottjával játszott a csoportkörben, Patenaude pedig negyed óra elteltével már két találatnál járt, majd a térfélcserét követően beverte a harmadikat is. A FIFA ellenőrei azonban a második gólt hivatalosan Tom Florie találataként könyvelték el, és volt egy, amit öngólnak láttak.
Patenaude mesterhármasa után két nappal az argentin Guillermo Stabile három góllal vette ki a részét Mexikó 6-3-as legyőzéséből, és mivel itt nem csúsztak be adminisztrációs hibák, hivatalosan is az övé lett a legelső mesterhármas. 76 évig tartott, mire egy amerikai történész, Colin Jose közbenjárása nyomán nagy nehezen elismerte a FIFA, hogy valójában Patenaude volt a világbajnokságok első triplázója. Patenaude már nem élhette meg a hivatalos elismerést, 1974-ben, 65 éves korában elhunyt, de José kitartásának köszönhetően legalább teljessé válhatott az öröksége.
A mesterötös: Oleg Szalenko
Ezt a csodát élhette át Oleg Szalenko, aki az orosz válogatott tagjaként öt gólt szerzett Kamerun ellen az 1994-es világbajnokságon. Máig ő az egyetlen labdarúgó, aki öt gólt szerzett egy vb-meccsen. A „mesterötöst” egyébként 60 perc alatt érte el, hiszen az első gólt a 15., az utolsót a 75. percben szerezte. Szalenko összesen hat gólt szerzett a vb-n, ezzel Hriszto Sztoicskovval holtversenyben lett a torna gólkirálya.
Szuper Svédország: Minden gól | 1994-es FIFA-világbajnokság
Négygólos teljesítmények
Négy gólt hat játékos szerzett egy tornán. A legelső mesternégyes Ernst Willimowski nevéhez fűződik, aki a lengyel csapat tagjaként 1938-ban 6-5-re kapott ki Brazíliától. A leggyorsabb mesternégyes Eusébio nevéhez kötődik, a portugál klasszis 1966-ban Észak-Korea ellen mindössze 32 perc alatt lőtte meg négy gólját az 5-3-ra megnyert találkozón. A legutolsó négygólos Emilió Butragueno volt, aki 1986-ban négyszer mattolta a dánokat.
A legtöbb mesterhármast szerző nemzetek
Patenaude-n kívül az USA-nak nem is volt más triplázója, vannak azonban olyan nemzetek, akik előkelő helyen állnak ezen a listán.
| Nemzetiség | Mesterhármasok száma |
|---|---|
| Németország | 7 |
| Argentína | 4 |
| Magyarország | 4 |
A németek közül hat játékosnak sikerült három gólt szereznie egyetlen mérkőzésen, a legelsőt Edmund Conen érte el 21 perc leforgása alatt Belgium ellen az ’34-es vb-n, míg a legutóbbit Thomas Müller a 2014-es világbajnokságon Portugáliával szemben.
Többszörös mesterhármasok
Gerd Müller egyike annak a négy játékosnak, akinek egynél több világbajnoki mesterhármas jutott, ráadásul ő ezt a történelmi bravúrt egymást követő meccseken hajtotta végre az 1970-es világbajnokságon. Nem Müller az egyetlen játékos, akinek egymást követő mérkőzéseken sikerült elérnie a mesterhármasait: Kocsis Sándor 16 évvel korábban még túl is szárnyalta a német teljesítményét. Kocsis a dél-koreaiak 9-0-s kiütéséből három góllal vette ki a részét, három nappal később pedig négyet vágott a németeknek a 8-3-ra megnyert mérkőzésen.
Kocsist követően már a következő világbajnokságon volt olyan játékos, akinek két triplája volt a tornán, méghozzá a francia Just Fontaine, aki összesen 13 találatig jutott azon a tornán - ezzel azóta is ő tartja a rekordot. Fontaine a franciák Paraguay elleni nyitómeccsén szerezte az első tripláját, a másodikat pedig a francia válogatott utolsó mérkőzésén: négyszer volt eredményes a németekkel lejátszott bronzmeccsen.
A négy játékos közül, akinek egynél több világbajnoki mesterhármasa volt, Gabriel Batistuta az egyetlen, aki ezt két különböző világbajnokságon hozta össze. Az argentin támadó az 1994-es világbajnokságon Görögországot szomorította el a három góljával, napra pontosan négy évvel később pedig Jamaica kapuját vette be három alkalommal a Parc des Princes-ben.
A leggyorsabb és a debütáló mesterhármasok
A leggyorsabb mesterhármast Kiss László hozta össze az 1982-es világbajnokságon, amelyen a magyar válogatott 10-1-re kiütötte El Salvadort. Kiss csereként állt be az 55. percben, a találatait pedig a 69. és a 76. perc között jegyezte. Ezzel egyébként egy másik rekord is a nevéhez fűződik: a mai napig ő az egyetlen játékos, akinek csereként beállva sikerült tripláznia egy világbajnoki mérkőzésen.
Kiss László 1956. március 12-én született Taszáron. Pályafutása Kaposváron indult, majd Pécsen és újra Kaposváron keresztül 1978-ban igazolt a Vasashoz, ahol kupagyőztes lett és Közép-európai Kupát nyert. Két évet játszott a francia Montpellier HSC csapatában, majd hazatért. A magyar válogatottban 1979 és 1984 között 33 mérkőzésen 11 alkalommal volt eredményes, és részt vett az 1982-es világbajnokságon. Visszavonulása után edzőként dolgozott, többek között a magyar női válogatottat is irányította.
Azzal, hogy 10 percen belül lőtte a három gólt, a vb-történelem második leggyorsabb triplája fűződik Gabriel Batistuta nevéhez. A legfiatalabb mesterhármas szerzők között Gonçalo Ramos is kiemelkedő, aki 21 évesen és 169 naposan triplázott a portugál válogatottban a katari világbajnokságon, ezzel feljött a vb-mesterhármast elérők életkor szerinti örökranglistáján a harmadik helyre Albert Flórián mögé. Ramos illusztris társaságba került azzal, hogy vb-debütásként triplázott, ezt megelőzően ez Miroslav Klosénak sikerült 2002-ben.
Két mesterhármas egy mérkőzésen
A vb-k történetében 956 meccset játszottak le, ezek közül csak háromszor fordult elő, hogy kettő mesterhármast is láthatott a közönség, ebből kettőt ráadásul az 1938-as tornán. Lengyelország világbajnoki debütálása mondhatni, hogy emlékezetesre sikeredett: az egyik oldalon Leonidas háromszor, a másik csapatban Ernest Wilimowski négyszer volt eredményes. A lengyelek számára azonban ez is kevésnek bizonyult, ugyanis a meccset a brazilok nyerték 6-5-re.
A másik ’38-as meccs kevésbé emlékezetes, a svédek 8-0-ra kiütötték Kubát, a skandinávok részéről Gustav Wetterstrom és Harry Andersson jutott el három gólig. A harmadik találkozót az 1954-es vb-n láthatták, amely egyébként is egy gólgazdag torna volt. Ezen a vb-n nyolc mesterhármas született (ez rekord), a negyeddöntőben pedig Ausztria 7-5-re győzte le a házigazda Svájcot. Ezen a meccsen Theodor Wagner háromszor talált be a győztes csapatban, míg a svájciaknál Josef Hügi a vb-történelem második olyan játékosa lett, aki a mesterhármasa ellenére a vesztes csapat tagja volt.
Az egyetlen világbajnoki döntős mesterhármas: Sir Geoff Hurst
Geoffrey Charles Hurst 1941. december 8-án született Angliában. Egyforma szenvedéllyel krikettezett és futballozott, míg végül az utóbbi mellett döntött. 1957-ben került a West Ham United keretébe, ahol 15 esztendőt húzott le. Későbbi pályafutása ismeretében szinte hihetetlen: 1959 és 1962 között 33-szor lépett pályára a Hammers felszerelésében, és egyetlen találatot szerzett. A West Hammel megnyerte az angol FA-kupát 1964-ben és a KEK-et 1965-ben.
1966. február 23-án az NSZK ellen (1:0) bemutatkozhatott a nagyválogatottban. Élete legfontosabb napjai a hazai rendezésű, 1966-os világbajnokság idejére estek. A csoportmérkőzéseken Alf Ramsey még a sokkal gólerősebb Jimmy Greavest favorizálta, Hurst a negyeddöntőben játszott először, és a mérkőzés egyetlen gólját elérve ő „fejelte tovább” az Argentína elleni botrányos mérkőzésen a csapatot. Az elődöntőben nem tudott hálóba találni Portugália ellen (2:1).
Aztán július 30-án megtáltosodott a Wembley Stadionban. Az NSZK ellen a 18. percben egyenlítő gólt fejelt, hogy a hosszabbítás 101. és 120. percében egy-egy lövéssel mattolja Hans Tilkowskit (4:2). Hurts az eddigi egyedüli mesterhármast szerezte a vb-finálékban.
A vitatott gól és a technológia hiánya
Hurst második gólját azonban mindmáig vitatják. Lehet, ha már ezelőtt 52 évvel létezett volna a gólvonaltechnológia, Anglia nem lenne világbajnok. Új - köztük brit - videóelemzések szerint 2,5-6 centiméter hiányzott, de a labda nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon. Az angolok szerint igen, a nyugatnémetek szerint nem, de ami a legfontosabb: a svájci bíró, Gottfried Dienst megadta, méghozzá partjelzője, az azeri-szovjet Tofik Bahramov jelzésére.
Emlékezetes világbajnoki döntők mesterhármas nélkül
Bár Geoff Hurst a mai napig az egyetlen, aki mesterhármast szerzett világbajnoki döntőben, számos olyan finálé volt, ahol emlékezetes, drámai pillanatok alakultak ki, még ha nem is született három gól egy játékostól.
1950: A Maracanazo
Négy csapat között körmérkőzéses rendszerben dőlt el az aranyérem sorsa. Miután a házigazda brazilok és Uruguay is megnyerte két első meccsét, egymás ellen dönthették el, ki lesz a világbajnok. A braziloknak egy döntetlen is elég lett volna a sikerhez. A Maracanába több mint 200 ezer ember zsúfolódott össze. A brazilok a 47. percben előnybe is kerültek, ám Schiaffino egyenlített, majd a 79. percben Ghiggia a vezető gólt is megszerezte az uruknak. Ghiggia később így idézte fel: „Ez volt a legszebb gól, amit valaha szereztem. Három ember csendesítette el a Maracanát, Frank Sinatra, a pápa és én.” A brazilok később már nem tudtak egyenlíteni, így lemaradtak az aranyéremről. A vereség „Maracanazo”, vagyis Maracana-csapás néven vonult be a köztudatba.
1954: A „Berni csoda” és a magyarok fájdalma
Hasonló sorscsapásként, a magyar futball Mohácsaként marad meg a magyar emberekben az 1954-es döntő. Az évek óta verhetetlen Aranycsapat remek menetelés végén a németek elleni fináléban már 2-0-ra vezetett nyolc perc után a sérülésből visszatérő Puskás Ferenc és Czibor Zoltán góljával, de az ellenfél tíz perc alatt egyenlített, majd a 84. percben a győztes találatot is megszerezte. A hajrában Puskás gólját les miatt nem adta meg Ling játékvezető - tévesen, ezt utóbb a németek is elismerték. Évtizedekkel később kiderült, hogy a németek a szünetben teljesítményfokozószert kaphattak.
1958: Pelé bemutatkozása
Már a döntőig vezető úton is felhívta magára a figyelmet a brazilok ifjú csillaga, Pelé, hiszen négy gólt szerzett, aztán a svédek elleni fináléban még kettőt lőtt. A dél-amerikai gárda 5-2-re ütötte ki a házigazdát, Pelé pedig 17 évesen, 249 naposan a vb-döntők történetének legfiatalabb gólszerzője lett. A brazilok először mutatták meg igazán a világnak páratlan technikájukat úgy, hogy mindez eredményességgel is párosult.
1970: A legjobb brazil csapat diadalmenete
A minden idők legerősebbjének tartott brazil válogatott veretlenül, végig remek játékkal jutott el a döntőig, ahol 4-1-re ütötte ki az olaszokat. A negyedik találat a legemlékezetesebb, a vb-k egyik legszebbje: labdaszerzés után hihetetlen cselek, okos passzok, majd a felfutó hátvéd, Carlos Alberto bombáz a hálóba. Pelé harmadik vb-címét szerezte.
1994: Roberto Baggio hibája
Baggio öt góllal segítette az olaszokat a fináléig vezető úton, ám a brazilok elleni tizenegyespárbajban elhibázott büntetője örökre beírta nevét a sporttörténelembe. Baggio az égbe lőtte a büntetőt a 0-0 utáni tizenegyespárbajban, és ezzel a legkevésbé sem brazilos brazilok nyerték meg a vb-t. Ez volt az első torna az Egyesült Államokban, a finálét pedig Puhl Sándor vezette.
1998: Zidane feje, Ronaldo rejtélye
Ronaldo a fináléig vezető úton négy gólt szerzett és három gólpasszt adott, ám ott csak árnyéka volt önmagának. Pontosan továbbra sem tudni az okát, de az biztos, hogy Ronaldónak a meccs előtt görcsös rángásai voltak, és nem akarták, hogy pályára lépjen. A finálé azonban nem róla szólt, hanem Zinedine Zidane-ról, a franciák karmesteréről, aki pont a legfontosabb pillanatban nyújtotta legjobb teljesítményét: két gólt fejelt.
2002: Ronaldo megváltása, Kahn hibája
Négy évvel később újra Ronaldo volt a középpontban, és ezúttal csak játéka - na meg egy kicsit fura frizurája - miatt. Rivaldóval és Ronaldinhóval alkotott hármasa végig remekül működött, és a németek elleni fináléban a Fenomén két gólt szerzett. Az elsőt a 67. percben, azzal sikerült megtörni az addig stabil ellenfelet, kihasználva az egész tornán nagyszerűen védő Oliver Kahn hibáját. Ronaldo 1994 után újra vb-győztes lett, a brazilok pedig ötödik aranyukat szerezték.
2006: Zidane feje másodszor
Zidane-ról és Materazziról szólt a finálé. Előbb a francia szerzett gólt tizenegyesből, majd az olasz védő egyenlített fejjel a 19. percben. A hosszabbítás 110. percében ismét ők ketten váltak főszereplővé: Zidane mellkason fejelte az olaszt. Utóbb kiderült, Materazzi a francia játékos húgára tett megjegyzést, amitől az begurult. Zidane piros lapot kapott, a vezérét vesztő csapat pedig elbukta a büntetőpárbajt. Az olaszok a mennybe mentek, Zidane-nak pedig ez volt az utolsó tétmeccse pályafutása során, hiszen visszavonult.
2010: De Jong kungfu-rúgása
Fél óra sem telt el, amikor Nigel De Jong letaglózta Xabi Alonsót. Ez volt az a pillanat, ami mindenki számára egyértelműen megmutatta a hollandok és a spanyolok játéka közötti különbséget. Előbbiek a fizikalitásra mentek rá, keménykedéssel próbáltak előnyt szerezni és kizökkenteni a labdatartásra építő spanyol csapatot. Xabi Alonso így emlékezett: „Hihetetlen fájdalmaim voltak a mellkasomban, a testem remegett, de ez volt a vb-döntő, eszem ágában sem volt elhagyni a pályát.” A holland középpályás csak sárgát kapott a brutális esetért, bár utóbb Howard Webb angol bíró is elismerte, jogos lett volna a kiállítás.
tags: #labdarugo #vb #donto #mesteharmas
