A Magyar Cigány Labdarúgó-válogatott Diadalútja: Sport, Közösség és Diplomácia
Igazi hungarikum, sőt a világon is egyedülálló a magyar cigány futballistákból álló válogatott csapat diadalútja. Nemigen akad ellenfél, akit ne győznének le. A magyarországi cigányválogatott immár több mint húszéves múltra tekint vissza.
Egy Egyedülálló Kezdeményezés Születése
Mezei István egészen fiatalon eljegyezte magát a focival, bár a szülei zenésznek szánták. Még el sem érte a felnőttkort, amikor munkát vállalt a visontai bányában, ahol az apja gépkezelő volt, mert csak így tudott bekerülni a vájárok csapatába. Sokszor életveszélyes körülmények között dolgozott, de őt valójában a sportolás érdekelte. Egy pesti mérnök fel is figyelt a tehetségére, és a fővárosba csábította. Lakatosnak vették fel a Ganz-MÁVAG-hoz, s bekerült a futballklub kezdőcsapatába. Vidéken is focizott, de hiába a sok ígéret, nem jutott el az NB I-ig.
Soha nem felejtette el, honnan indult. Amikor pedig úgy hozta a sorsa, visszaköltözött a szülőfalujába, Gyöngyöspatára. Kosárfonó szövetkezetet alapított, ahol főként cigányokat foglalkoztatott, napközi otthont szervezett a kallódó gyerekeknek, és munkásokat fuvarozott autóbusszal Budapestre.
Ami pedig a focit illeti: a rendszerváltás után előbb a katonák, majd a rendőrök közt tűnt fel „békítői” szerepkörben, vagyis magas rangú honvédelmi, illetve belügyi potentátok invitálására labdarúgó-bajnokságokat szervezett cigányok és nem cigányok között. A sport hatékony módszernek bizonyult, amit még a hazai futballvilág vezetői is elismertek. Mezei István a focival való kapcsolatáról elmondta, hogy édesapja őt is mindenáron zenésznek akarta nevelni, de neki nem volt hozzá füle, ellenben volt érzéke a lábának a futballhoz. Gyöngyöspatán kezdett focizni, jól ment neki, ügyes volt, keresték is a társai a labdával, mert ő söprögető volt, amit persze ésszel kellett játszani, pedig óriási energia volt benne. Minthogy sok cigány fiú focizott mellette, gondolt egyszer arra, hogy „össze kellene hozni egy cigány válogatottat”, mert szerette volna, hogy „a cigányzene mellett a cigányfutball is képviselje az országot”.
Innen már csak egy lépés volt 1994-ben a cigány válogatott megszervezése. Mezei István alapítványt hozott létre, melyet Farkas Jánosról, minden idők legsikeresebb cigány labdarúgójáról nevezett el. 1994-ben Mezei István kezdeményezésére, Benkő László akkori MLSZ-elnök támogatásával és Puskás Ferenc segítségével alakult meg az akkor már működő Farkas János Alapítvány keretein belül.
Azt remélte, régi jó ismerőse, Benkő László, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke támogatni fogja a kezdeményezését. Elhatározta, hogy hívatlanul betoppan a vezetői megbeszélésre, ahol több híresség mellett Puskás Ferenc is jelen volt. Miután előadta mondandóját, a legendás csatár hüledezve visszakérdezett: „Mit kéne megalakítani?” Mezei megismételte az előbbi javaslatát: „Hát a cigány válogatottat!” Öcsi bácsi olyan jót nevetett, hogy még a könnyei is kicsordultak, de végül tetszéssel fogadta az ötletet. A cigányválogatott úgy született meg, hogy amikor hazajött az „Öcsi bácsi” (Puskás Ferenc), akkor az ő segítségével megcsinálta Balassagyarmaton 1995-ben, noha már egy évvel korábban kezdték.
„Megalakulásakor az volt a célunk, hogy a cigánygyerekek inkább futballal töltsék az idejüket, hiszen így embert és sportolót nevelhetünk belőlük” - mondta a kezdetekről Mezei István, aki azóta is a szívén viseli a csapat sorsát, és gondoskodik arról, hogy a legtehetségesebb cigány származású amatőrfutballisták rendszeresen pályára léphessenek nemzetközi mérkőzéseken.
Nem sokkal később el is kezdődött a munka. Aztán országjárásba kezdett, lényegében tehetségkutatót tartott. Puskás Ferencet hívta segítségül, akit arra is rávett, hogy országos bajnokságot tartsanak a jövő reménységeinek. Erre 1995. március 15-én Balassagyarmaton került sor, ahol a két fő szervező is „megmérkőzött” egymással. A díjkiosztón ugyanis a focilegenda kitalálta, hogy mindketten állítsanak össze egy-egy csapatot, és ütközzenek meg egymással. Puskás a magas, erős magyar játékosokat, Mezei pedig a kicsi, gyors cigány fiúkat válogatta ki. És utóbbiak 3:2-re megverték a langalétákat.
A slusszpoént nevetve idézi fel Pista bácsi: „Öcsi feldühödve kergetett a pályán, és azt kiabálta: »Állj meg, cigány gyerek, szétrúgom a se...ed!« Mire kifárasztottam, elszállt a haragja. Megöleltük egymást, és jóleső érzéssel zsebeltem be a dicséretét, a srácaim nagyon tudnak focizni.”
Mezei István: A legendás szervező-vezető
Pista bácsi elszánt, vakmerő, bátor ember. És tele van történetekkel. Azt is tőle hallottam, hogy amikor 1975-ben felkérték, hogy szervezze meg a november 7-i ünnepséget, majdnem megütötte a bokáját. Azt találta ki, ha a Rajkó Zenekar játszana, biztosan sokan lennének a nézőtéren. Nem tévedett. A szocialista ünnepségből gálaműsor lett, a bevételt felajánlotta a helyi iskolának. Hétszáz ember hallgatta rögtönzött beszédét, melynek végén a Le a sovinisztákkal! helyett Le a kommunistákkal!-t mondott. Nyelvbotlását az válthatta ki, hogy ránézve a nézőtér első sorában ülő pártfunkcionáriusokra, más nem is juthatott volna eszébe. Óriási balhé kerekedett, öt év börtönre akarták ítélni bujtogatásért, lázításért. Végül az egyik magas rangú ismerőse mentette ki.
Nemzetközi Sikerek és Elismertség
Ezt be is bizonyították, alig van olyan meccs, ahonnan ne győztesként távoznának. Több mint száznegyven nemzetközi győzelemmel büszkélkedhetnek. A cigányválogatottal összesen 48 országban járt futballozni, 154 mérkőzésből 140-et megnyertek. Legelőször az osztrákokkal játszottak, óriási felhajtás volt körülöttük, tizennyolc gólt rúgtak nekik. Attól kezdve nem volt megállás. Helsinkiben aranyérmet szereztek, Belgiumban egymás után ötször lettek elsők, Brazíliában ugyancsak veretlen sikersorozatot könyvelhettek el, valamint megnyerték a közép-európai és az európai cigány focibajnokságot is.
Vatikáni Kapcsolat és a Svájci Gárda Elleni Mérkőzések
„Hát te mit csinálsz itt?” - kérdezte 2009. november 4-én Pista bácsi a volt írországi nagykövetet, Balassa Jánost, akihez szoros barátság fűzte. A diplomata mosolyogva azt válaszolta, hogy ugyanazt, mint előző szolgálati helyén, csak most szentszéki nagykövet. A váratlanul feltűnt ismerős visszakérdezett: „És te mi járatban? Hoztad a csapatot is?” Pista bácsi, vagyis Mezei István, a magyar cigány labdarúgó-válogatott legendás szervezője-vezetője ezúttal srácok nélkül érkezett a Vatikánba, hogy egy hazai delegáció tagjaként részt vegyen a Rajkó Zenekar koncertjén, melyet a Szent Péter téren XVI. Benedek pápa és hetvenezer zarándok előtt tartottak. Miközben egyik ámulatból a másikba esett, gondolatai egészen más szereplés körül kavarogtak.
Nem sokkal később elő is állt az ötletével: össze lehetne-e hozni egy barátságos mérkőzést a katolikus egyházfő személyes testőrségével, a Svájci Gárdával, akiknek focicsapatuk is van. A nagykövet nem tartotta kizártnak, megígérte, minden kapcsolatát megmozgatja a találkozó létrejötte érdekében. Sokat segített az akkoriban római lelkipásztori szolgálatot teljesítő Németh László pápai prelátus is. A Svájci Gárda csapatával való kapcsolat a Rajkó zenekar révén született meg, amikor meghívták őket zenélni a Vatikánba. Ő „menedzselte” őket, és ekkor találkozott XVI. Benedek pápával Székely János püspök kíséretében.
Az erőfeszítéseket siker koronázta, így a következő év februárjában nemcsak a nagy érdeklődést kiváltó meccs valósulhatott meg, hanem a Rajkó Zenekar is újabb meghívást kapott. A Szentatya szokásos szerdai audienciáján Székely János püspök vezetésével mások mellett Mezei Istvánt és feleségét, Rozit is fogadta, mintegy negyedóráig beszélgettek. A pápa, tudván testőrei másnapi mérkőzéséről, cinkos mosollyal jegyezte meg: „Verjétek meg őket!” Pista bácsi ezt meg is ígérte, majd hirtelen fordulattal azzal folytatta, hogy feltétlenül legyen visszavágó, méghozzá Magyarországon.
Ez újabb lehetetlen kívánságnak bizonyult, mivel a Svájci Gárda csapata soha nem utazhat külföldre, csak hazai pályán játszanak. A pápa azonban másként döntött, ha nagyon megverik őket, elmennek a magyarországi revansra. A rangadót a magyar cigány válogatott nyerte 23:3-ra, tehát eleget tettek Őszentsége kérésének, és a következő esztendőben - némi váratlan kalamajka után - a felcsúti stadion zöld gyepén újra találkoztak, ahol a testőrök megint kikaptak. Ettől kezdve rendszeressé váltak a meccseik, hagyományt teremtettek, de már egyikük sem azt nézi, ki a győztes, fontosabb a baráti együttlét.
Elmondása szerint nem nagyon akarták kiengedni az 1500-as alapítású Svájci Gárdát, de mivel szavát adta a pápának, hogy nem verik meg őket, megtörtént. Összesen tízszer játszott a magyar cigány labdarúgó-válogatott a svájci gárdisták csapata ellen, és mind a tízszer ők, a magyar cigány csapat nyert. És ki ne hagyjam: a svájci gárdistákat már tízszer verték meg.
A magyar cigány labdarúgó-válogatott és a Svájci Gárda mérkőzéseinek összefoglalása:
| Dátum/Év | Helyszín | Eredmény (Magyar Cigány Válogatott vs. Svájci Gárda) | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 2010 február | Vatikán | 23:3 | Az első mérkőzés, magyar győzelem |
| 2011 | Felcsút, Magyarország | - | Visszavágó, a Svájci Gárda újra kikapott |
| 2014 | Róma | 9:3 | Magyar győzelem, ajándékozás Ferenc pápának |
| 2025. június 14. | Róma | 16:3 | Magyar győzelem, XIV. Leó pápa audienciája előtt |
| Összesen | - | 10+ győzelem | A magyar csapat mind a tíz alkalommal nyert |
Pápai Audienciák és Üzenetek
Mezei István négyszer találkozott személyesen Ferenc pápával. Előfordult, hogy amikor a Szentatya meglátta a tömegben, odasietett hozzá, és „sportbarátomnak” szólította. Büszke volt a futballozó magyar cigány fiatalokra, őket is Isten teremtményeinek, sőt testvéreinek tartotta. Amikor testőrsége focicsapatával mérkőztek, minden alkalommal fogadta őket az audienciáján. Mezei István ilyenkor ajándékot is vitt neki. Első alkalommal, 2014-ben Márffy Ödön híres festőművész leszármazottjának, Márffy Gabriellának Ferenc pápát ábrázoló portréjával lepte meg.
Ebben az évben a kezdetek óta harmadszor mérte össze erejét a magyar cigány labdarúgó-válogatott és a svájci gárdisták csapata, a meccset a vendégek nyerték meg 9:3-ra. A testőröktől az egyházfő a mérkőzés hivatalos mezét kapta meg. Mezei a Vatikáni Rádiónak így nyilatkozott: „Ennek a találkozónak erkölcsi üzenete van a népek és az egyház felé is: az, hogy figyeljenek ránk és tiszteljenek bennünket!”
Legközelebb 2015. április 15-én jártak újra Rómában, és a barátságos meccs előtt akkor is részt vehettek a pápai általános kihallgatáson, a Szent Péter téren. Nagyon meghatódott a magyar sportdelegáció, amikor Ferenc pápa köré gyűlhettek. Ekkor Pista bácsi egy focilabdával ajándékozta meg a Szentatyát, és egy zöld borítékot is átnyújtott neki. A rövid beszélgetésben elhangzott, hogy a magyar cigány és nem cigány fiataloknak a csapatban az a céljuk, hogy dicsőséget és békét szerezzenek Magyarországnak és a világnak. A zöld borítékban pedig az állt: focicsapatuk szeretne a béke válogatottja lenni.
Mezei István ezt követően még kétszer, 2016-ban és 2017-ben találkozott Ferenc pápával, s immáron jó ismerősként üdvözölték egymást.
Puskás örökségének őrzői idén nyáron, június 14-én ismét bebizonyították Rómában, hogy verhetetlenek: 16:3-ra nyertek a svájci gárdisták ellen. Már az is hagyománnyá vált, hogy a rangadó előtt a magyar cigány labdarúgó-válogatott részt vehet Őszentsége audienciáján, amelyet az új pápa, XIV. Leó - a nagy melegre tekintettel - a Szent Péter-bazilikában tartott. Az egyházfőnek ajándékot is vittek, méghozzá egy focilabdát és Puskás Öcsi fényképét. Pista bácsi a Vatican News tudósítójának azt nyilatkozta: „Megmondom őszintén, én beteg ember vagyok, súlyos beteg, de amikor Leó pápa megölelt, úgy éreztem, mintha új erőre kaptam volna.”
Június 14-én, szombaton, délután három órakor egy különleges meccsen vehettünk részt, ami a svájci gárdisták és a magyar cigány labdarúgó-válogatott közt zajlott. Az esemény a napokban zajló Sport jubileuma programjai keretében került megrendezésre. A jelenlegi tagok részt vettek a szombati jubileumi audiencián is, amely mindannyiuk számára egy igen megható esemény volt, ugyanis a sok fiatal - amellett, hogy a csapatból sokan első alkalommal járnak Rómában - találkozhattak XIV. Leó pápával is, aki a Szent Péter Bazilikában fogadta a sportolókat.
XIV. Leó pápa így köszöntötte az audiencián résztvevőket: „Mi a remény zarándokai vagyunk, mert az emberek, a népek és a teremtmények között szükség van valakire, aki úgy dönt, hogy a közösség felé halad. S mások is követni fognak minket. Ahogy Iréneusz a második században Lyonban, úgy nekünk is városainkban ismét el kell kezdenünk hidakat építeni oda, ahol ma falak állnak. Nyissuk meg az ajtókat, kössük össze a különböző világokat, és akkor lesz reményünk.”
A magyar csapat vezetője, Mezei István, akit maguk közt csak „Pista bácsinak” hívnak, annak idején, 1995-ben Puskás Ferenccel együtt alapította a válogatottat, kifejezte örömét a fölényes győzelem miatt, ugyanakkor kiemelte, hogy valóban nem a végeredmény a legfontosabb, hanem hogy a játékosok és az ellenfelek ezen a módon is képesek voltak mélyebben megismerni egymást. Ezáltal pedig megvalósították mindazt, amire XIV. Leó pápa választásának napján meghívta az egyházat: építsetek hidakat! A romákból és magyarokból álló labdarúgó-válogatott vezetője továbbá beszámolt emlékeiről, amik Puskás Ferenchez fűzik: „Számomra ő olyan volt, mint legjobb barát és mint egy apa. Nagyon örültünk, amikor Öcsi bácsival tölthettünk időt.” Emellett kifejtette, hogy a sport és a foci mindenképp egy eszköz az igaz értékek átadására a fiatalok számára.
A svájci gárdisták csapata mintegy hobbi szinten űzi a labdarúgást, ugyanakkor a csapat kapitánya, Caporale Cinotti Eliah, beszámolt arról is, hogy - bár a svájci gárdisták sokat sportolnak - kevés idejük maradt komolyan edzeni, ugyanis az elmúlt időszak - Ferenc pápa halálával, a konklávéval, illetve az újonnan megválasztott pápa új programjaival - igen intenzív volt mindannyiuk számára, melynek során különböző biztonsági feladatokat is el kellett látniuk.
Kiemelkedő Roma Labdarúgók és a Sport Társadalmi Szerepe
Pisont István gyerekként négy testvérével élt együtt a Békés megyei Gádoroson, ahonnan még Orosháza is távol volt, nemhogy Budapest, a bőrfoci helyett pedig sokszor a hipósdoboz is jó volt labdának. Az őstehetség utat tört magának, és hiába hívták a tudása miatt a tőle talán rettegő ellenfelek drukkerei a legnagyobb cigánynak, a Honvéd-szurkolók a legnagyobb királlyá tették a 31-szeres válogatott labdarúgót. Jelenleg a ZTE másodedzőjeként dolgozik egykori izraeli futballistatársai, Sallói István sportigazgató és Márton Gábor vezetőedző mellett.
Az 1978-as világbajnokság után az volt az álmom, hogy egyszer én is megéljem, ahogyan a konfettik, a papírdarabok szállnak a levegőben. Micsoda élmény lehetett ez a világbajnok argentin válogatott tagjainak! És mit ad a jóisten, 1991-ben Rosarióban ugyanígy száll a konfetti, és úgy, hogy én is ott vagyok. Nem tudom elmondani, mennyire óriási élmény volt ez, éppen az első válogatott meccsemen. De még egy dolog eszembe jut erről az éjszakáról. Néztem őket, és arra gondoltam, lehet, innen, közülük kerül majd ki egy új Maradona? Ezek a gondolatok voltak a fejemben. Mit ad isten, már 2005-ben az öcsém felhívott, és azt mondta, nem megyünk ki a meccsre? Megnézhetnénk azt a kis Messit. Mondom, milyen kis Messit? Nem jutottunk már jegyhez, de a tévében néztük a mérkőzést, és ahogy belépett a pályára, ki is állították egyből. Mit akarsz, Ricsi, kiállították egyből ezt a gyereket? - mondtam az öcsémnek, aki erre: Nem, ő nagyon jó, majd meglátod. Aztán telt-múlt az idő, Messi egyre csak fejlődött, én pedig fogtam magam, és utánanéztem. Na, szerinted hová valósi? Rosario. A hideg kirázott. Ricsi, nem fogod elhinni, hová valósi Messi. Emlékszel, mit mondtam neked, hogy mi az én álmom? - mondtam később az öcsémnek. Négyéves volt Messi, amikor azok a gyerekek ott szaladgáltak. Én érzem, tudom, hogy ez így volt. Mint ahogy az is valóra vált, amikor én 1978-ban azt mondam, hogy ó, istenem, add meg, hogy egyszer egyszer egy ilyen környezetben tudjak futballozni!
Az NB I-ben izgatottságot éreztem, hogy készen állok-e erre a feladatra, hiszen Gádorosról sikerült eljutnom a Honvédig. A második, jól sikerült meccsem után rá is kérdeztek, mit jelent ez nekem, hogy a cigány származásommal eljutottam idáig. Korábban Farkas Jancsit, a régi sztárokat elfogadták. Akkor indult el a demokrácia felé vezető út, következett a rendszerváltás, és onnantól kezdve mindenki mondhatta a sajátját. Ekkor megjelentek a rasszista, antiszemita megnyilvánulások, mintha kiszabadult volna valami a palackból, és zúdult az emberre a szenny és a gonoszság, a szemtelen megnyilvánulások. Ebből fakadóan indultak el a cigányozások, azt kiabálták, hogy a legnagyobb cigány. Ekkor egyből mögém állt a kispesti szurkolótábor, és módosítottak a bekiabáláson. Nem a legnagyobb cigány, hanem a legnagyobb király. De ehhez kellettek azok a meccsek, amelyeken bizonyítani tudtam. De az emberi oldala sem mellékes, hogy azonnal befogadtak, megszerettek, mondván, ő a mi királyunk. Láthatták, hogy valami nagy dolog készül ebből a pályafutásból, és azonnal mellém álltak, engem pedig ez boldoggá tett. De klubszinten is nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt, Bicskei Bertalan, Both Józsi bá’, Mezey Gyuri bá’, Verebes József, hadd ne soroljam, hogy még kivel. Nevelésnek sem volt utolsó, hogy azt mondták nekem, „az emberei oldal is nagyon fontos, Pisti, nem kell velük foglalkoznod”. De érdekes, hogy a válogatottban az egész szurkolótábor mellém állt, mindegy volt, hogy valaki a Fradiért, az Újpestért vagy a Kispestért szorított klubszinten.
A Honvéddal nyert mindenképp. Az első dupla volt, az 1988-1989-es szezonban Both Józsi bácsival. Nehéz helyzetben voltunk, mert sok játékost eltiltottak a bundabotrány miatt, és mi kerültünk olyan lehetőség elé, amellyel élnünk lehetett. Amit akkor tanított nekem, azzal taroltam Izraelben. Ez egy nagyon hatékony dolog volt, amellyel jól tudtam érvényesülni légiósként. Ott is három bajnoki címet tudtunk szerezni a Beitar Jeruzsálemmel.
A másik kedvencem egy szintén piros színű csapat volt, a Milan. Arrigo Sacchi csapata a három hollanddal (Van Basten, Gullit, Rijkaard) nagy kedvencem volt. Ekkor újabb álmot tűztem ki magam elé, szeretnék az Álmok Színházában szerepelni. És képzeld el, oda is eljutottam a Hapoel Tel Avivval. Ezért mondtam Áginak, hogy én mindent megkaptam a jóistentől. Mert ezt is kértem, hogy hadd játsszak a San Siróban a Milan ellen. Ekkor is gyerek voltam még. Amikor megérkeztem Milánóba, letérdeltem, és megpusziltam a pályát. Rögtön jöttek az izraeliek, „Pisont, Pisont, mit csinálsz?”. Mondom, maradjatok, mert ez a szentély, gyerekkorom szentélye. A harmadik kedvenc csapatom pedig a Barcelona, természetesen, az új játékfilozófiával. De ez abból is adódik, hogy ennek magyar gyökerei is vannak. Kovács István kivitte a magyar stílust Hollandiába, abból lett az, amit Cruyff átvett, abból pedig következett a Guardiola-stílus.
A Stafétabot Átadása és a Jövő
Mezei István a világon is egyedülálló tevékenységét pályafutása során többször elismerték, egyebek között 2007-ben a Prima Primissima-díjat is megkapta. Rabb Ferenc Foci. Szeretet címmel írt róla könyvet. Hallatja a hangját közügyekben is, kezdeményezte, hogy a Hadtörténeti Múzeum udvarán állítsanak emléktáblát az 1848/49-es szabadságharc cigány származású hőseinek, amelyet minden év március 15-én megkoszorúznak. Ugyancsak az ő nevéhez kötődik a több mint két évszázaddal ezelőtt ártatlanul meghurcolt kemencei „emberevő cigányok” rehabilitálása és újratemetése, amely 2025. október 19-én meg is valósult.
Természetesen a magyar cigány futballválogatott sikereire is büszke, a játékosok közül többen profi sportolók lettek, neves hazai és külföldi fociklubokban is megfordultak. Ám a sokszor erőn felüli tevékenykedés Pista bácsi egészségét kikezdte, több műtéten van már túl, szívritmusszabályozóval él. Hetvennyolc esztendősen nemcsak az utánpótlás kérdésére, hanem arra is gondol, hogy átadja a stafétabotot. Megoszt velem egy friss fejleményt: a válogatott fenntartását várhatóan a katolikus egyház veszi át, a csapat irányítását pedig az a Németh László atya folytatja, aki hajdanán balhátvédként játszott a vatikáni csapatban.
Amit nagyon őszintén és tiszta szívből csinálnék: a cigány gyerekek sorsáról gondoskodni egy akadémiai szintű képzési rendszerben, ahol össze tudnám gyűjteni őket, és nem vesznének el.
tags: #magyar #cigany #valogatott
