A Marcali Kézilabda Története és Tóth Pisti szerepe

Marcaliban a pezsgő sportéletben, a labdarúgás, a birkózás, az atlétika, az asztalitenisz, a sakk, a kosárlabda, a röplabda és az iskolai torna mellett, mindig fontos szerepet játszott a kézilabda.

A kezdetek és a Sportcsarnok építése

Néhány fiatalember 1969-ben kezdte el komolyabban űzni ezt a Marcaliban korábban „nem ismert” sportágat. Az első csapat még a Honvédséghez kapcsolódott, de hamarosan Marcali SE néven szerepeltek a Somogy megyei bajnokságban. Abban a csapatban játszott a Bakos Tóni, a Bicskei Tibi, a Bartsch János, Farkas Gyula, Tóth János, a Gyárfás „Törzsfőnök” Tamás, a Czink Gyuszi, a Ficere.

A Mikszáth iskolában - a három évfolyamon működő tagozat lehetőségeit is kihasználva - egyre jobb eredményeket értek el. Hiába dolgoztak sokat, áldozták fel a nyarakat, saját árnyékukat nem sikerült átlépni. Bár többször megnyerték a megyei döntőt, elsők lettek a televízió „Pályán maradni” kézilabda vetélkedőn, lehetőségeik messze elmaradtak vetélytársaiktól. Szabvány terembe évente 1-2 alkalommal, már az éles országos tétmeccseken sikerült játszani és az a sokat emlegetett hajszál mindig elválasztotta őket az igazi elitbe kerüléstől.

Így érkeztek el a 90-es évekhez, a Sportcsarnok megépítéséhez. Húsz éves lesz ebben az évben a Marcali Városi Sportcsarnok és vele együtt a Marcali Város Szabadidő Sportegyesület. 1993-ban a Sportcsarnok átadásával megkezdődött a Marcali női kézilabdázás „újkori” története.

A felemelkedés az NB II-ben és az NB I-ig vezető út

Adott volt a feladat: egy ütőképes, a megyei felnőtt bajnokságban induló együttest kellett kialakítani. A Noszlopy és a Mikszáth iskolából, valamint Nagy Gábor kéthelyi testnevelő barátom tanítványaiból adott volt egy fiatal, tehetséges mag, de a mezőnyhöz alkalmazkodva, felnőtt játékosokkal is meg kellett erősíteni a keretet. Ekkor került sor Dombóvári Zoltánné és Szántó Angéla átigazolására, akik a mesztegnyői csapat színeiben szerepeltek. Az első mérkőzések után kiderült, hogy egyik esélyesei a bajnokság megnyerésének. Nagy szimpátia és szurkolói érdeklődés vette körül a csapatot, amit meg kellett hálálni. Nagyon gyorsan megszokták a kiváló hazai körülményeket, a termet. Már furcsa volt, hogy a legtöbb idegenbeli mérkőzést szabadtéren esőben, szélben, napsütésben kellett játszani.

Az őszt - két döntetlennel, 283:172-es gólkülönbséggel - már az első helyen zárta az együttes. Az őszi szezonban az alábbi játékosok szerepeltek:

Az első NB II-es évben a keret kibővítése volt a legelső megoldandó feladat, mert a „nagy csapaton” kívül, a megyei bajnokságban is kötelezően kellett indulni. Igazolt játékosok 1994-ben: Domokos Erika, Vékony Evelin, Mészáros Anita, Laczó Timi, Szántó Angéla, Dombóvári Zoltánné, Kovács Judit, Peti Gréta, Gyöngyösi Melitta, Tóth Orsolya, Peringer Lívia, Milinte Brigitta, Szigetvári Andrea, Molnár Veronika, Péntek Mónika, Hamar Andrea, Ködmön Aliz, Matics Bernadett, Papp Anita, Szántai Viktória és Ősz Ivett. A keret egyre komolyabb játékerőt képviselt a négy NB II-es bajnoki évben.

A saját nevelésű játékosok egyre érettebbekké váltak, Bőzsöny Erika, majd később Krajczár Ibolya és Utasi Ágota csapatba kerülésével az 1997-es évnek már a bajnokság megnyerését és az akkori magyar viszonyokban igazán jelentős előrelépésnek számító NB I. volt a cél. Végül 1998 utolsó tavaszi fordulójában, a Siófok idegenbeli legyőzésével, egész éves nagyon szoros küzdelemben, megnyerték az NB II-es bajnokságot és sporttörténelmet írva, felkerültek az NB I-be.

NB I-es szereplés és az azt követő kihívások

Ismerjük Marcali kézilabdázásának történetét addig a pillanatig, míg Kiss László bajnokságot nyert csapatával az NB II-ben. Kiss Laci kétszeres bajnok Mester, na ezt tényleg nem lesz egyszerű felülmúlni! A sport állandó siker és kudarc, mindegyiket el kell tudni viselni. Vidéki gyerekekből, fiatal emberekből NB I-es sportolókat neveltek.

A csapat erősítésére még szükség volt. Utasi Ágó után a ma is csapattag Bödör Szilvi, valamint Major Bernadett, „Maca” került a csapathoz. Nemcsak a felkészülés, a játék is álomszerű volt. Igaz az első hazai meccsen még nem sikerült nyerni, a kiváló utánpótlás játékosokat felvonultató Fradi II. ellen, de az elért döntetlen is megnyugtató hatással volt, hogy aztán olyan szárnyalásba kezdjenek, amire senki sem számított. Veretlenül meneteltek, mire a kézilabdázás szentélyébe, Győrbe érkeztek, ahol már komoly érdeklődés fogadta a csapatot. Minden ismert győri edző és még az MKSZ képviselője is a nézőtéren ült.

Ikszes félidő után szellemes figurákat elővezetve, valamint Krajczár Ibolya parádés kapusteljesítményével hét góllal, 29:22-re legyőzték a Róth Kálmán edzette és a későbbi nagycsapat magját alkotó Mellman-Görbicz-Jókai belső hármassal felálló hazaiakat. Innentől kezdve mindenki tudta a kézilabda berkekben, hogy komolyan kell velük számolni, akár a feljutás tekintetében is.

Így a bajnokságot a későbbi sokszoros válogatott - a korábbi zalaegerszegi tanítvány - Tóth Tímea vezérelte Fradi II. nyerte meg, de az újoncként megszerzett ezüstéremre is nagyon büszkék lehettek! Minden józanul gondolkodó látta, hogy miközben óriási megtiszteltetés és öröm, hogy NB I-es lehet a csapat, másik oldalon egy csomó, főleg - de nemcsak - anyagi probléma is felvetődött. Tény, hogy a csapat a 2000/2001-es bajnokságban 3 pontot szerezve az utolsó, 12. helyen végzett.

Visszatérés és Tóth Pisti távozása

A Marcali VSZSE női kézilabdacsapata 28 évet töltött el a Nemzeti Bajnokságban. Kiestünk az NB II. Dél-Nyugati csoportjából, a 2020/2021-es bajnoki szezonban 12. helyen végeztünk 5 ponttal. Visszahívtak. Kiderült, jelentősen kicserélődött, meggyengült játékosállomány fogadott. Nem volt már Kerner, Kévés, Peringer O., Németh B., Major A., Major B., Molnár V. Tanai B. Moszkovaja, Szántó A., Pék E., Hagyánek és Szloboda sem azóta, hogy itt jártam. Igazából öt olyan játékos maradt, aki harcedzettnek számított: Bödör, Utasi, Mészáros, Kovács J., Milinte. Itt volt még a fiatalok közül Pék Petra, Nagy Korni, Elekes Barbara és Erdei Vanda. Munkához kellett látni.

Visszaigazolták Pék Evit Nagyatádról és egyszer jött Kiss Laci a jó hírrel: Kerner Kriszta visszatér Orosházáról. Kapusfronton így rendben is lettek. Kihasználva kapcsolatrendszerét, lázas keresésbe kezdett. Így került a csapathoz szinte „célfotóval" egykori Caolás játékos, Balogh Manyi, aki éppen akkor végzett a TF-en és már majdnem Tökölre igazolt, amikor eltérítették ebbéli szándékától. Kiss Laci szerencsére nagyhalat fogott.

Ősz végére feljöttek az 5. helyre, tavasz végére pedig ismét dobogóra állhattak. Tehát 2002/03 után 2003/04-ben is 3. lett az MVSZSE! 1998 és 2005 között tehát négy érmet - két ezüst, két bronz - gyűjtöttek be az NB I/B-s küzdelmekben. A krónikához tartozik még, hogy 1998 után ismét a csapatból került ki a gólkirály. 2007/08-ban megismételték ezt a produkciót és ismét a 4. helyen kötöttek ki. Kévés Reni ezúttal is elérte a 200-as határt, mellyel harmadik lett a góllövőlistán, de a „Balogh"-ok is túllépték a 100-as határt. Kovács Judit érdemel külön figyelmet. Tagja volt az NB II-es bajnokcsapatnak, sőt alapító tagja az egyesületnek. Ebben az évben is ő húzta a csapatot, meg a korábbi években is alapember volt.

A 2009/2010-es szezon közepén elment a Tóth Pisti, és Szántó Angéla, valamint Kerner Krisztina (8. helyen zártak) segítette ki a csapatot a nehéz helyzetben.

Edzőváltások és a későbbi évek

A következő korszak edzői szempontból Kiss László személyéhez kötődött. A 2009/2010-es idény után következett Zsigmond György (8. helyen zártak), majd Balogh Bea három szezonban (8., 5., 9. helyezés), aztán Sári Árpád (12. helyen zártak), Woth Péter (12. helyen zártak), Breázu Máriusz (12. helyen zártak), Balogh Piroska (13. helyezés). 2014-2015-2016 a helyezésük alapján kieső hely volt, de mindig sikerült valahogy bent maradniuk. Saját vélemény szerint kár volt… csak a vereségek sorjáztak, és a csapat egyre jobban elvesztette a hitét. Talán jobb lett volna akkor bevallani, hogy az anyagi lehetőségek inkább az NB II-re terjedtek ki.

A marcali kézilabda közössége és legendái

Marcaliban már évtizedek óta szeretik a kézilabdát, utánpótlás meccseken sem ritka a 100 néző. A „nagy menetelés” idején több százan szurkoltak a mérkőzéseken, alkalmanként még a bordásfalon lógva is szurkoltak a csapatnak a nézők. Akkoriban még ez előfordulhatott. Vannak legendák az NB I-es időkből, ezekről a Gágó Robival készült interjúból értesülhetnek. Volt egy nagyszerű törzsszurkoló a Mózsi, aki az oroszlános logó egyik megálmodója.

Amikor nagy bajban volt a csapat, akkor - ha hívták -, sok a kézilabdát már abbahagyó volt játékos visszatért segíteni. Amikor nagy volt a baj, akkor amikor kérték, kaptak szakmai segítséget is, gondoljunk itt Danyi Gabira, Balogh Beára, de a néhány hétig velünk dolgozó Deregi Lászlóra is. A múlthéten az utolsó hazai meccsen is közel 100 néző szurkolt a csapatának. Köszönet mindenért! És persze a szakosztály továbbra is várja szurkolóit a meccsekre!

tags: #marcali #kezilabda #toth #pisti

Népszerű bejegyzések:

• Részletes információk a Békés megyei klubcsapat bajnokságokról
• a győri multifunkcionális csarnok
• Nemzetközi labdarúgás élőben
• Egyedi magasságmérők
• Kubany Krasznodar és a magyar csapatok az EHF-kupában