A mese feldolgozásának módszerei és pedagógiai jelentősége
A mese a történelmi kezdetektől az ember kísérője, ugyanakkor személyiségfejlesztő szerepe is vitathatatlan. A mesék sokszor fontos erkölcsi tanulsággal szolgálnak, tükrözik az ember igazságosságba vetett hitét, mely szerint a jó törvényszerűen elnyeri méltó jutalmát, a rossz bubásra ítéltetik. Középutas jellem nincs a mesékben. Nagyon fontos a jellemek szélsőségessége, hiszen leegyszerűsített formájukban segítséget nyújtanak a világban való eligazodásban, a viszonyulások kialakításában; megkönnyítik a gyermek számára a pozitív értékekkel való azonosulást. A mese tehát - miközben fejleszti a gyermek fantáziáját -, identifikációs, utánzási és szereptanulási terep is egyben. A mesék kimondatlanul ajánlanak megoldásokat a konfliktusok kezelésére, oldják a feszültséget.
A szövegfeldolgozás során figyelembe kell venni, hogy a mesék alkalmasak az anyanyelvi kommunikációs kompetencia a sokoldalú fejlesztésére: az olvasás, a szövegértés, a szóbeli és írásbeli kifejezőképesség fejlesztésére és a szókincs bővítésére is.
A mesék feldolgozásának számos módja létezik, amelyek közül kiemelendő a részenkénti szövegfeldolgozás és az RJR-modell. Fontos, hogy válogassunk az előző órákon megismert, a szövegértési-szövegalkotási készség fejlesztésére alkalmas módszerekből, technikákból. A drámapedagógia eszközeinek használata, valamint illusztrációk, rajzok készíttetése is gazdagítja a folyamatot. Ügyeljünk arra, hogy olvasás órán olvasás is legyen!
Az interaktív mesemondás és kapcsolódó tevékenységek
A mesék interaktívvá tételére és egyéb kapcsolódó tevékenységekkel való kiegészítésére számos lehetőség kínálkozik. A mesemondás során a gyerekeket kérdezhetjük a történethez kapcsolódóan, például a természeti jelenségekről. A népi mesemondó igény szerint többször megállhat, és mindenről, az esetlegesen új kifejezésekről is beszélgethet a gyerekekkel.
A mondókák és dalok éneklése, különösen a természeti jelenségeknél, mint a "Süss fel nap..." vagy az "Ess, eső, ess...", mozgással is jól kísérhető. A mozgással való utánzás segíti a mese szereplőinek cselekedeteinek megértését és átélését. Például a mese elején, amikor az öregember hazatérve fog egy egeret, mi is lehajolhatunk és óvatosan a tenyerünkbe foghatjuk a képzeletbeli kisegeret. Amikor az öreg király útnak indul, és sorra látogatja a Napot, a Szelet, a Felhőt, a Mátra hegyét, akkor mindenhol eljátszhatjuk, hogy bekopogunk együtt. Akár egy rövid rigmust is mondhatunk együtt: "Kipp, kopp, kopogok."
A mese végén felállva egy nagy körbe, elénekelhetjük, eljátszhatjuk a mese közben már elhangzott dalokat, mondókákat. Ezután nagyméretű színes papírból kivágott felhőt, napot, szivárványt, hegyet stb. tehetünk le a fűbe, és megkérhetjük a gyerekeket, hogy keressék meg a napot, gyorsan szaladjanak oda. Ha sok gyerek van, érdemes ugyanabból a formából többet is készíteni. A játék végén kérjük meg a gyerekeket, hogy mindenki szaladjon ahhoz, amit a legjobban szeret. Ilyenkor érdemes a gyerekeknek és magunknak is időt hagyni arra, hogy elmondják, miért választották a napot, a felhőt, a szivárványt. Ezekkel az ábrákkal remekül lehet Tűz, víz, repülő típusú játékot is játszani. Az elején megbeszéljük, hogy mik a szabályok, azaz mit csináljanak, ha a napot emeljük fel (pl. pipiskedjenek és emeljék magasra a kezüket, mintha el szeretnék érni a napot az égen), mit csináljanak, ha a felhőt.
A mese és a mozgásos játékok után az időjárás témájában tárgyalkotó tevékenység következhet. Készíthetünk szélforgót, vagy festhetünk kavicsokra. A kavicsokra lakkfilccel rajzolhatunk számunkra kedves motívumokat a meséből (felhő, hegy, nap, szivárvány...). A kavicsokból kiállítást rendezhetünk, így egymás alkotásait is megcsodálhatják a gyerekek.
A játék és a mese szerepe a gyermekfejlődésben
A gyermekek egészséges fejlődéséhez és a mindennapi örömeik biztosításához mennyire fontos, hogy koruktól függetlenül beleférjen a játék, az esti mese/olvasás a mindennapjaikba. Ahhoz, hogy képességeink fejlődhessenek, felnőttkorunkra kiteljesedhessünk fontos, hogy bizonyos képességeket gyermekkorban elsajátítsunk az élet kihívásaival való sikeres megküzdéshez. Ebben a tanulási folyamatban a játékélménynek és a képzeleti világnak, a meséknek kiemelkedő szerepük van.
Gyermekkorban először az úgynevezett funkciójáték jelenik meg, amelynek lényege a begyakorlás. A következő lépcső az alkotójáték, ahol a gyermekek több dologból, legyenek ezek fazekak, vagy építőkockák összeépítenek valamit. Azaz rendszert alkotnak. A szabad játék következő lényeges fajtája a mintha-játék, amikor szimbólumokon keresztül egy-egy helyzetet modellezve játszanak a gyermekek. Például orvososat a macijukkal, mintha a gyermek lenne az orvos és a maci a beteg. Nagyobbacskáknál megjelennek a szabályjátékok és a társasjátékok, amelyek a kognitív képességek, mint például a logika, és az érzelmi intelligencia fejlesztésével többek között a társas életre is felkészítik őket.
Játék közben a gyermekek megtanulják megélni, felismerni és kifejezni érzelmeiket. A közös játék nyújtotta örömök mellett, mivel megtapasztalják a játszótársak érzelmeit is, azok felismerésével és megértésével fejlődik a gyermekek empátiája és kommunikációja, valamint érzelemszabályozásuk is. A kutatások szerint, amikor egy gyermek teljesen bevonódik egy játékba (flow-élmény), akkor kreativitásuk, problémamegoldó készségük kerül a fejlődés fókuszába. Ez a kreativitás az, ami a megküzdést (coping), illetve az érzelmi stresszel szembeni ellenálló képességet (reziliencia) fejleszti.
Ebből következik, hogy a játéknak és meséknek nagyon fontos szerep jut a szorongások leküzdésében is. A mesék, illetve játékok modellálják a problémahelyzeteket, így a képzelet világában, veszélyek nélkül lehet kipróbálni a megoldásokat. A próbálkozások során nemcsak a megküzdés fejlődik, hanem a játék során felmerülő érzelmek megélésével fel is dolgozza azokat a gyermek. A mesék oldják a gyermeki feszültségeket, szorongásokat, megnyugtatják gyermekeinket és vigaszt nyújtanak nekik.
Ugyanakkor fontos hangsúlyoznom, hogy a mesenézés nem egyenértékű az olvasással vagy szabad szóban történő meséléssel. A saját belső képek által ugyanis a gyermek feldolgozza az indulatait, szorongásait, rendszerezi az új ismereteket, azaz a világról és magáról való tudását a saját belső képeibe helyezi, amely belső képeket vetíti ki majd a világra, az emberekre. Míg a mesenézésnél a külső kép megjelenésével leáll a belső képkészítés, amely a lényege a megküzdés fejlődésének és a negatív érzelmek feldolgozásának, szorongások oldásának. Nincs baj a mesefilmekkel, de tudnunk kell, hogy mesenézés közben a gyermek nem tudja feldolgozni feszültségeit, mert nem tud különbséget tenni a belső és külső képek között. Így ha saját maga is küzd valamilyen érzelmi problémával, akkor a tévé, tablet előtt egyre feszültebb, esetleg egyre agresszívabb lesz. Ha nincs belső kép, nincs mozgás, akkor stresszkezelés, érzelmi feldolgozás sincs.
A meseterápia és a drámapedagógia kombinációja
A meseterápia és a drámapedagógia együttes alkalmazása során a mesék világát és a színházi technikákat ötvözzük. Ebben a kombinált módszerben a mese a fő történet, amit a résztvevők a drámapedagógiai technikákkal játszanak el. Vegyük példának a „Hansel és Gretel” mesét. A gyerekek a meseterápia keretében először megismerkedhetnek a történettel, majd a drámapedagógia eszközeivel eljátszhatják azt. Megtapasztalhatják, milyen érzés lehetett Hanselnek és Gretelnek az erdőben elveszni, vagy hogyan érezhettek, amikor rájöttek a boszorkány tervére. Az együttes alkalmazás előnyei között szerepel, hogy mélyebb megértést és átélést tesz lehetővé. Az aktív részvétel révén a gyerekek jobban bevonódnak a történetbe, és az általa felvetett kérdésekbe.
A drámapedagógia tulajdonképpen a színházi technikák pedagógiai célú alkalmazása. Ennek a módszernek az a lényege, hogy a résztvevők aktívan, cselekvően vesznek részt a tanulásban. Ez a módszer nagyon hatékony eszköz a problémamegoldó készség, a kreativitás, az önkifejezés és az együttműködés fejlesztésére. Például gondoljunk a „Róka és a holló” történetre. Ebben a mesében a ravasz róka becsapja a hollót, hogy elvegye tőle a sajtot. Drámapedagógiai foglalkozáson a gyerekek eljátszhatják a róka és a holló szerepét, és kipróbálhatják, milyen érzés becsapni, és becsapva lenni. Az ilyen gyakorlatok lehetőséget teremtenek arra, hogy a résztvevők megtapasztalják az együttműködést, az empatikus kommunikációt, és a konfliktusok megoldását.
A meseterápia lényege, hogy a mesék segítségével tárjuk fel és dolgozzuk fel érzelmeinket, problémáinkat. Gondoljunk csak a klasszikus „Piroska és a farkas” mesére. Ebben a történetben Piroska találkozik a félelmetes farkassal, aki ráadásul még álcázza is magát. A meseterápia alkalmazásával azonban nemcsak a problémákra fókuszálunk, hanem a pozitív érzésekre, tapasztalatokra is. A mesék segítenek fejleszteni az önbizalmat, a problémamegoldó készséget, és erősítik az együttérzést.
A mesélés jó, és az is nagyon fontos, hogy a gyermek tanuljon meg történetet mesélni. A történetmesélés a kicsik kognitív képességeit is fejleszti. A történetek elmesélése annyiban hasonlít a mesehallgatásra, hogy mindkét esetben a feldolgozás, azonosulás, feszültséglevezetés eszköze is lehet a mese. Amikor a gyermek mesél, vagy eljátszik egy történetet, akkor megtanulja kifejezni és levezetni a benne rejlő stresszt, bemutatni és akár feldolgozni egy-egy konfliktushelyzetet. Mélyen azonosul a szereplőkkel.
Mit kell tennie egy szülőnek? Egyszerűen csak fontos, hogy sokat mesélj a kicsinek, és amint nyitottnak látod rá, kezdd el te is meséltetni őt. Minél interaktívabb módon meséltetjük a kicsit, annál izgalmasabb lesz számára a helyzet, és persze annál jobban fejlődik. A másik oldalról megközelítve a kérdést: Mit fejleszt a történetmesélés? Egyrészt a gondolkodást teszi rendszerezővé, átfogóbbá. Igazából minden egyszerű játék, szokás, melyet gyermekünk szinte ösztönösen csinál, a világ megismerésének és a fejlődésnek az eszköze. A szerepjátéktól a mesélésig, a labdázástól a hintáig, a kirakótól és a gyurmától a rollerig. Ugyanez a helyzet a mesehallgatással és a meséléssel is. A gyermeki lélek igényli a mesét, és a szülő feladata mindig az ő szintjének megfelelő mesével kielégíteni ezt az ősi szükségletet. Hogy tanuljon, hogy ellazuljon, hogy megértsen, hogy megnyugodjon, hogy megéljen. Később pedig bíztatnia és támogatnia kell gyermekét saját történetei előadására.
A meséléshez, meséltetéshez interaktív játékokon keresztül is vezethet az út. A klasszikus bábozás, ujjbábozás mellett már több olyan ötletes és aranyos eszközünk van, amellyel izgalmas élményt teremthet gyermeked számára. Ilyen például a Moulin Roty diavetítő lámpája. A kis diavetítőlámpa egyik fontos sajátossága, hogy nincsen szövegezése a bájos kis képeknek, ezért a képekhez a kicsi alkotja a történetet. A Moulin Roty terméke az igényesen kidolgozott árnyékszínház is. Egy színház bársonyfüggönyös színpadjára emlékeztető állvány mögé állhatnak a gyerekek, és a szereplők mozgatásával játssza el a történetet. A szereplők hátulról megvilágított papírfigurák, árnyékuk megjelenik a színpad fehér lapján, és így varázslatos hangulatú előadást élhetnek meg a jelenlévők.
tags: #mesek #jatekos #feldolgozasa
